Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

öregebb báli habitüék sem emlékeznek ily nagyszámú ós distinguált közönségre, mely délután 6 órától reggeli 4 óráig fáradhatlau kitartással és lelkes hmgularban tánczolt. A sikerben oroszlánrésze volt a rendezőség elnökének, Kende Sándornak, ki minden igyeke-etét arra fordította, hogy a mulatság sikere mennél fényesebb legyen. A jelenvolt hölgyek névsora: Asszonyok: Adler Ferenczné (Uj Fehértó), Biuer Zsigmondué, Dr. Boldizsár Imréné, Deme Iguáczné, Erdős Gu-z'távné (P -Terem), Fehér Adolfné, Fehér Imréné, Fisch Lijosné (Császári), Gutfreuud Izsákné, Geszti Sándorné, Kirdos Ignáczné, Katz Dezsőné, Katz Jinosné, Mindéi B.'láné, Márkus Antalné, Máthé Jánosné, Nyiri Llszlóné, O.áh Gyuláué (Nyíregyháza), R jssler Llszlóné, Sándor Albertné, Sántha Béláné, Schreiber Adolfné (Budapest), Schwarcz Miksáné, Spitz Mthályué, Steinfest Sománé (Nyiregy háza), Dr. Szende Adolfné, S'.truhár Istvánné, Torkos Llszlóné (Karu'y), Zdtán Bsláné (Nyír béltek), Várady Istvánné. Leányők: Ausláader Berta, Adler Veronka (II. Szoboszló), Bitla Miriska és Erzsike, Biuer Mirgit, Biuer Ilona (Szatmár), B>:diz»ár Ella, Bop ler Magda' Bunyitay Mariska (Ötnböly), Casin Josefine, Deme Irén', Dudinszky Viola (Nyíregyháza), Erdős Etelka és Margit (P.-Terem) Fehér Erzsike, Gutfreund Janka, Aranka és Josefa. Karlos I'onka, Kttz Szerén és Margit, Klapp holz Itígine, Mandel Alice (Széc -Keresztúr). Mandel Poldika, Erzsike és Anna, Mindéi Johmna, Markovics Bírta, Magyar Ilonka, (Szeged), Márkus Erzsike, Má'hé Ilona, Nyiri Ilona, O.áh Piroska, (Nyíregyháza), Papp nővérek Reichenberg Szerén, Sándor Ilona. Sántha Mariska, Steinfest Anna (Nyíregyháza), Spitz Vilma és Berta, Schwircz Juliska, S'.truhár, Katicza és Mariska, Szeude Mariska, Weisz Kornélia és Gizella, Torkos Margit (Karuly), Tokár Mariska. — Felülfizetések. A Nyírbátorban f. hó 1-én megtartott tánczinulat agou felUlfizettek a következők: Keude Siudor 10 frt, S'.ende fivérek 5 frt, Biuer Zsigmondné, Fisch Lijos 2—2 frt, Dr Szende Adolf, Gara Alajos, Biruch Arthur, Mandel Dezső, Háhnel Ferencz, Biuer Lipót 1 — 1 frt, S'.alkai István, Balla Zsigmond, Kardos I^nácz, Fehér Imre, Mandel Ölön, Schwarcz Miksa, Billa An'al, Geszti Sándor, S'űcs Elek 50—50 kr. Jegyeiket megváltották: Mandel József 5 frt, Mandel Eduárd 3 frt, Fisch Jakab, özv. Polacsék Fülöpaé 2—2 frt, Zeisler Lipót, Friedmann Lipót 1 50—1-50 frt. — Majolika festészeti tanfolyam, ti. Fekete Istvánné a párisi egyetemen képesített okleveles franczia és német-nyelv tanárnője, egyszersmint okleveles ipartanárnő majolika festészeti tanfolyamot nyit az iskolai szünidő tartama alatt, úgy gyermekek, (10 évtől kezdve) mint felnőttek részere. Beiratkozni lehel dr. Sári Sándorné úrhölgynél és Sexty Gyula városi tanácsos urnái, kik ezt jóakaratulag elvállalni szíveskedtek. Úgyszintén Sexty úr házában (Kállai-ulcza) a tanárnőnél. Melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe e szép házi művészetet, mely szükségből kenyérkeresetül is szolgálhat. — A tanítási hely az ipariskola tantermében lesz. A tanítás megkezdése f. hó 10-én lesz s bevégzése 25-én. — A kitanitásért kezesség vállaltatik. — Hogyan trágyázzuk a zöldséges kerteket l A kertészeti termékek, nevezeteseu a zöldség felek, kelendősége ujabb időben nemcsak hogy fokozódik de azoknak finomságára is különösebb súlyt fektetnek, s főleg nagyobb városokban a finom zöldséget elég jól is fizetik. Az elfásulásra hajlandó, vastagabb roslu zöldséget ellenben senki sem veszi, s így tnindeu kertésznek, a ki zöldség félék eladásával foglalkozik; oda kell törekednie, hogy szépen fejlett, szemre is mutatós, a mellett zsenge, lazább sejtü és rostu zöldségféléket vigyen a piaezra. Az a kérdés már mostan: ellehet e ezt egyáltalán óruie, s hogyan? A felelet e kérdésre az, hogy igenis el lehet, dus trágyázás által. — Kerti termelés ugyanis még nagyobb mértekben hiányzik, kívánja a vissza pótlást, mint a gazdasági termelés, mert az erős trágyázás által növéuyeink fejlődését is siettetjük, miáltal minden zöldség a saláta, czeller, hagyma stb. értékesebbé lesz, mert a gyors növés következtében a növény zsenge marad, a sejtek lazábbak, vékony faluik, s az egész növény izletesebbé lesz. Épen ezért a zöldséges kert rendkívül sok istálló trágyát megtűr, s ha nedvességben nincs hiány, nem kell félnünk, hogy egyhamar tulságosistálló trágyát alkalmazunk. — A zöldséges kertbeu rendszerint félig korhadt istálló trágya alkalmazandó, mert ezzel a talajt lazító humusz anyagokon kívül növényi táplálékot is adunk a talajnak. Igen tauác os azonban ezen felül még szuperfoszfátot is juttatni a talajba; a mennyiben az istálló trágya elegendő foszvorsavat nem tartalm z, holott ép pen a talaj foszvorsav tartalma serkenti a növényzet buja fejlődését. Ea tehát szuperfoszfá'tal is megtrágyázzuk a talajt, ezáltal a buja fej ódést lényegesen előmoz ditjuk, 8 ez által az ott termett növényzet még zsengébb még ízletesebb lesz. Az oldóható foszforsavat tartalmazó szuperfoszfát különösen a hagyma és czellerre van igen kedvező befolyással, s azok termését óriási módon fokozza. M>g bujább fejlődést érhetünk el, ha a már ki kelt növénykékre kevés chilisalétromot hintünk el 2—3 heti időközökben. Az istálló trágyát ha őszszel alkalmazzuk is, ne hagyjuk kupaezokban állani, de teríttessük szét, ellenkezőleg buja foltok keletkeznek; veszteségtől nincs miért tartani, mert az eső és hólé bemossa a talajba atrágys oldható anyagát, s azok a talaj által erélyesen absorbeáltatnak. Folyékony trágyát — főlegtrágya levet — különösen olyan növények alá használjunk, melyek a friss trágyát szeretik, a melyek zsengesége gyors növésüktől függ, minők a saláta, kararábé, a laboda stb. folyékony trágyát csak esős, hüvős időben használjuuk, mert nap fényes, száraz időben a gyökereknek ártalmára lehetne. — Ha kerti talajunkat ilyen módon trágyázzuk s e mellett kellőleg meg is müveljük, a termelt zöldségfélék jósága jelentékenyen fokozódni fog. — Uj óraszáuiitás. Belgiumban f. é. niajus hó }-ével az ujára számítás, azaz: az óráknak l-től 24-ig valp jelzése líjvatajosan életbe lépett. Az éjjeli óráknak a vasút menetrendben kettős jelzése van: 0 jelzi a nap azjyf óráját, melyben a vonat indul, 24 pedig a nap azon óráját, melyben a vasút érkezik. Az éjfél és reggeli egy óra közti idő a perczeknek O-hoz tizedes törtek alakjában való hozzíidásával jeleztetik. "V I R V I D É K" A közönség koréból*) Nyilt levél B:ncs László polgármester árhoz. Ugy vélem, mint nyíregyházi lakos jogosítva vagyok pár kérdést intézni most már választás után a polgármester úrhoz s hiszem, nem fogja tőlem rossz neven venni, ha kérdéseim egy némely dologra figyelmét felköltik. Mióta az Erkertben lakom, sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi lehet oka a szt-mihályi-utezát a vasúti úttal egybekötő ezen ut majdnem teljes elhanyagolásának, holott nap-nap után arról győződöm meg. hogy épen ezen ut, vagy jobban mondva utcza van hivatva a vasúti óriási közlekedés czélszerü megosztására, mert még ezen esős időben járhatatlan uton így is élénk a szekérforgalora. Utána tudakozódva a dolognak, rájöttem, hogy a város közönsége még ö—10 év előtt belátta már ezen ut kikövezésének szükségességét, azonban az ez irányban hozott határozat végrehajtva máig sincs, valamint teljesen rendezetlen az egész Érkert ügye, ami azt jelenti, hogy a város természetes irányban, — vagyis a vasút felé való fejlődése 8—10 év óta — bizonyára az önálló törvényhatósággá alakulni óhajtó város hátrányára, — akadályozva van. Hogy mi ennek az oka, az képezi egyik kérdésem tárgyát. Az eszmetársitás alapján tovább haladva, eszembe ötlik a népkert. Hát kérem, itt a polgármester ur érdemei elvitathatlanok s elismerésre méltók. Létesített egy oly üdülési és szórakozási helyet, a milyennel kevés város rendelkezik. Mi annak az oka azonban, hogy e díszes park az ünnepnapok kivételével teljesen üres, mi gátolja a közönséget e szép kert sétányai élvezetében. A felelet egyszerű és világos: nincs hozzávezető árnyas és pormentes alléé. Hogy pedig ez mi okból hiányzik, azt már megint a polgármester úrtól kérdem, mert ily közlekedési ut létesítésében azt hiszem akadályt senki nem lát. A vasúti ut kiszélesítésének kérdése hogy mi okból húzódik, hogy a Buza-téren mi jogon, mely egészségügyi törvény engedelmével szórnak gabona nemüeket, hogy a Sóstóhoz a kocsiuttal párhuzamosan attól pormentes távolságban miért nem létesíttetik kényelmes gyalogjáró, azt hiszem erre is várhat a város minden polgára feleletet, engem azonban leginkább az érdekel, mi lehet annak oka. hogy nemcsak a tanyai lakosság, de a városban levő tót ajkú lakosság ujabb nemzedéke a legmagyarabb vármegye székhelyén édes anyanyelvünk, magyarságunk, s evvel hazafiságunk rovására a tót nyelvet még folyton és igen sűrűn használja. Olchváry Pál. Csarnok. Madonna. — Mouros H01117 rajza. — I. — De meg nému'tál édes Lajosom ? Valóban uetn hallom meg többé hangodat? Kedvencz nótádat fütyö részve és dalolva. Almaimban néha ugy rémlik előttem, mintha kezemet szorítanád s a szokott kedélyességgel üdvözölnél . .. — És a kis Lujza? Lám, a kedves kisasszonykának te voltál a világ. Benned a mindenség lakozott, vallása voltál, édene. — Im elragadtad magaddal mindezeket, — őket is . . . Mert az a sápadt siulő alak nem övé . . . Egy szétfoszló árny, eloszló felhőcske . . . mint lassan elapadó élet . . . II. Évek multán ott találkoztam vele a Karotiék kastélyában. Ö zi vadászatra hivtak meg minket. Ámbátor nagy volt viszontláthatási örömem, mégis ezt kezdtem végre monologizálni, hogy vájjon mi ragadhatta ki egyszerreazt a jó L jos gyereket St. Sauveur Lmdelin városának aktibirudalmából, Lehetetlen volt mindeddig arra birni azt a lelkiismeretes törvényszéki tanácsost, hogy valetet mondjon egy kis időre hitáskörének, hogy zárja el Íróasztala fiókjába a hivatalbeli fagyos komolyságot, aztán csomagolja ki keblének valamelyik zugából azt a régi szívélyességet ha ez ugyan azalatt még meg nem penészedett . . . Hiába az állam nem nélkülözhetett ilyen derék embert s a Lijos c-ak későbbre vigasztaltatott. Ejnye, ejnye, te nagy gyerek hát mégis csak rád akadtam? Hit ott látom csak egyszer ezt az óriás embert (mert higyjók el, akkora volt, hogy tetejét sok embernek sóhaja birta volna csak elérni) a parknak valamelyik lugasában Liza kisasszony székére támaszkodva, ki valami himzj munkát készített anyjának neveuapjára. S amilyen nagy volt a ficzkó, akkora érdekkel nézte azoknak a fiuom ujjaknak mozgását és nem birti elé?gé csodálni a leánykának martirtürelmét, melylyel azt az apró, számtalan acíélgyöngyóket füzögette egymás mellé. Mikor aztán hébekorban egymás szemei találkoztak — mintha csupin véletlenségből merült volna eltekintete, oly mélyen nézet abbaatisztafényütúkőrbe... S hogyan pirult, mily zavart volt ilyenkor! S még le sem mert ülni melléje, még kezét sem bátorkodott megszorítani E párt kezdém megfigyelni és bizony ráakadtam, hogy ez a viszony tiszta ideális, nem volt beszélgetésükben semmi bók, semmi kétértelműség; a Lijos sóhajba vegyült elfogultan és ábrándos szempillantással, mintha nem is a Killé báró fogfájásáról, Entretát úrról, ki minap havasi türót hozott a pipának — hanem egyenes szerelemről, édes vágyak és tünedező reményekről volna szó: mintha uem is azt az un tkozó gesztenyefát, hanem *) E rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjtalanul közlünk, a beküldő felelőssége mellett. Szark. a Liza derekát ölelné; - s a lányka oly szemlesütve ha Ugatta, oly zavarban csipkedte ruhája szegélyét, mikep mindenjó nevelésű leány cselekszik, mikor szerelemről beszélnek neki. III. Nem, nem nézhettem tovább: S valóban én voltam, ki hívatlan orvkezekkel véget vetettem a tiszta ideális viszonynak. A kisasszony egyedül volt s én minden szószaporítás nélkül kijelentettem, hogy: — Nag.sád ne vegye zokon talán rögtönzött szavaimat, Lijos barátom őrültségig szereti önt; tegye bolodoggá azzal, hegy meg ne tagadja viszont szeretetét. No képzelhető, mily botrányos zavart okoztak kíméletlen szavaim, az ily természetű uón, szegény gyermek sápadozott, szédült, arczát elfedte és zokogott. Eu pedig kétszeres zavarba jöttem; mert éppen most lépett be Lajos. — Az istenért mi történt? Liza válasz helyett a pamlagra rogyott és még erősebben zokogott. — Öh ne ejtsenek kétségbe, zokogott a szegeny fiu. Erre nem maradt más hátra, minthogy bűnömet m egvalljam. — Öh te ügyetlen ember —förmedt rám Lijos — ne bigyje el kisasszony, csak rám akart ijeszteui az ügyetlen . . . A könyezés erre végtelen demensiót vett föl. Lajos odarohant lábaihoz, édesgette, csitítgatta. — É les kisasszony, oh, ne sirjon, csak könyezve ne lássam miattam . . . No ezzel számoltunk, goudolám, és kimeutem a kertbe czigarettázui. IV. Ekkép jöttek össze. És hogy szerették egymást! N gy szerelmük valósága — fájdalom — fényesen bizonyult be. Lindeli városának megyeháza kigyulladt. Éjjel volt, siettek ennélfogva fölzavarui a megye tanácsát. Mire ez megtörtént, a megyeház már magasló Iái gtengerbe volt fürösztve ós valamennyi tűzmennyiség pillanat alatt párolgottt el fölötte a nélkül, hogy legcsekélyebb hatással is lett volna reá. B;nn a házban pedig nagy fontosságú állományok melegedtek. Ezek megsemmisülése véghetetlen zavart tukmált volua a megyebeli tanácsnak már így is örökké confuzus állapotára. Mi volt itt aztán a teendő? . . . Az urak ujjaikat ropogtatva, kétségbeesve terjesztették szét láb likat agyukban, a jó tanács nagy állású özönét elzárták a képtelenség zsilipjei. — Itt a jegyzőkönyv felvételén kivül már mi sem volt eszközölhető. ... Itt a legszélső veszély közepette Lajos ugrott eléRég mondottam, hogy ez a legderekabb közöttünk. — Mindeu megfontolás nélkül neki rontott annak a lángoló tűztengernek s egy pillanat alatt eltüut, a ropogó, düllő, milliónyi szikrát prüsszögő és fojtó füsttömeget okádó gerendák között. A megye tanácsát merev rémület szállta meg. Oly mozdulatot tettek, mintha utánna rohannának, de odavoltak gyökerezve mindannyian, mint legyek a pépre. Némán kellet hát bevárniok, míg jeles kollégájok visszatérni nyájaskodik. Csakhamar elő ugrott egv csomó füstös iratokkal. . . . D minő állapotban ! . . . Arcza szörnyen el volt torzítva, haja elperzselve, véresen összekuszáltau lógott alá; ruhái összeégtek, egész testén tátongó sebek halmaza mutatkozott; — még >olt aunyi ereje, hogy megvető mosolylyal dobta tarsai közé az iratcsomagot, azután összerogyott. V. . . . Véres, elégett tömeg feküdt ott a párnák kőzött, midőn e rémhírre meglátogattam a szerencsétlen embert. A derék, szép férfiúból egy szörny alak maradt meg. S a szegény kis feleség, az a szelid angyal, — dehogy őrült meg a fájdalomtól, dehogy futkosott kétségbeesve fel s alá — száraz szemekkel ült ott, némán, — csak ajka köré húzódott egy kínos vonás,mely idegesen reszketett s ebben annyi fájdalmas panasz, oly magasztos bánat lakott . . . szemei álomszerüleg tekintettek fölfelé, mintegy erőért,kitartásért fohászkodva . . S emellett nyughatatlanul s fáradhatatlanul ápolta a szeretett férfiút, nem undorodott vissza az utálatos égési sebektől; feszült aggodalommal leste minden lehelletét, gondosan rakosgatta reá a tapaszokat: halkan édesgettehisz, ó is csak halk elhaló hangon mert nyögni, nem akarta kis feleségének szivét jajgatá sával szétszaggatni . . . . . . Hetek, hónapok multak. . . . Nefelejtset szakasztottam barátom sírjáról . . . VI. Gyakran látogatok el Lizához. Holló, itt nagy változás történt! Keblén pirospozsgás arczu kis angyal szundikált. Ittassá, mámorossá tette az édes anyai emlő. Majd győnyörtetó mosolylyal ébred, megkezdi azt a csevegést, mely c-ak az anyai fülnek értelmes. A kertbe kívánkozik, csicseregni akar a kis madárkákkal, játszadozni a virágokkal — hisz ő még mindkettőnek testvére. S Liza kiviszi a kertbe édes, fájdalmas mosolylyal: — mi szép lenne, ha megoszthatná véle gyermeke fölötti gyönyörét . . . S ez a gyönyör is csak gyenge, pillanatnyi villám volt a sors viharos éjjelekin. A gyermek egysz-r csak neki komolyodott: nem mosolygott, szomorú árczczal aludt el és ébredt: ábrázata viaszsárga szint öltött, az érverese elgyöngült. S most kezdtem először megfigyelni, hogy a szegény arczán olyan fájdalmas melancholia foglalt helyet,