Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

Melléklet a „ My írvidék" 1897. 31-ik számához. legkevésbbé lehet az, hogy a személyforgalom részére nyittassék egy uj útvonal inost. A harmadik szempont, amely uz eszme mellett szól, vagyis az állomáshoz vezető ut megrövidülése, minthogy a távolság nagyon kevéssel rövidíttetnék meg, olyan csekélység, hogy a kérdés elbírálásánál szóba is alig jöhet. f Viszont -azonban teljesen szem elől téveszti a kérdéses czikk azt a kérdést, hogy az általa javasolt uj ut mibe kerülne? Pedig ez a kérdés elbírálásánál épenséggel nem mellőzhető. — És ha ezt tekintetbe vesszük, vagyis tekintetbe vesszük azt, hogy az uj útvonal létesítése esetén a vasúti vendéglő lerombolásán kivül az Érkertben magában 18—20 parczellából kellene nemcsak a megfelelő terülelet kisajátítani, hanem a szétdarabolt parczellák apró és használhatlanná váló darabjait is, ezenkívül az egész uttestet tetemesen feltölteni, megfelelő burkolatlal, gyalogjárdával ellátni, befásilani, alatta csatornát vezetni: hát bizony nagyon könnyű hozzávetőleges számitássaL is kiszámítani, hogy a mostani vasúti ut tervben levő rendezésénél sokkal többe, talán kétannyiba is kerülne. Es mi volna az eredmény ? Az, hogy lenne ugyan egy egyenesen a vasuli állomáshoz vezető utunk a személyforgalom számára, a melynek beépülése a telkek megfelelő feltöltése miatt csak félszázad múlva volna remélhető, de a mely utunk a város szépségét különben sem emelné valami nagyon, annyira semmi esetre sem, hogy a vele járó költségekkel arányban állana és amely ut a teheráru pályaudvar létesítése után egyszerűen feleslegessé válnék, vagy a mostani vasúti utat tenné feleslegessé. Z. II. Az emberi találékonyság frappáns módon kezd megnyilatkozni építészetünkben is. Nagy városaink egymással versenyezve valósítják meg a legbizarrabb terveket. Egy hid a pesti oldalról a Gellért tetejére, hajózható csatorna Fiumétől Budapestig ma már alig okoz feltűnést, ha csak nem a tőkepénzesek táborában, a kik egyúttal a terv létjoga felett is döntenek. A kis városok mennek a nagyok után. Nagygyá, széppé tenni a várost! ez a jelszó mindenütt. (Jlykor — mint mondják - van valami a levegőben, egyszerre elfognak mindenkit a gondok a város szépítése iránt s darab ideig egyébről nem is beszél senki, azután — nos, azután elalszik a dolog magától. Az a bizonyos valami most is belekerült a mi városunk levegőjébe. A „Nyírvidék" mult számában sokan a legnagyobb érdeklődéssel olvasták azt a — szerintem posthumus — ötletet, hogy a vasúti állomástól egyenes utat kell nyitni a Széchenyi térig. Kár a jelenlegi vasúti útra egy krajezárt is költeni, hiszen avval a költséggel nyílegyenes utat építhetünk, a mostani pedig törik, az állomásunkon átutazó közönség nem láthat be városunkba s igy nem vesz tudomást fejlett építkezési viszonyainkról. Sokan, a kiknek a terv nem tetszik, az I. J. kezdőbetűk sajátszerű egyezéséből következtetve, e sorok Íróját támadták meg miatta s mert időszerűtlen ötletekkel előállani nem tartom valami dicső dolognak, de mert különösen a czikkező által annyit hangoztatott aesthetikai szempontból a terv a legkevésbbé sem lenne kielégítő, saját megnyugtatásomra az alábbi okban mondom el nézeteimet. Meddő érvelésnek tartom annak hangoztatását, hogy egyenes út nem feltétlenül szükséges, mert hiszen Miskolcznak sincs, Debreczennek sincs, Kassán pedig könnyen lehet, mert közel van az állomás. Erre czikkező azt mondhatja, hogy ha van, az mindenesetre jo s ha könnyen jutunk hozzá, miért nem csináljuk hát? S igaza van, csak abban nincs, hogy könnyen jutunk hozzá. Ma már az ötlet későn születeti. A mostani vasúti út kiépítése többé nem csupán a közlekedés kedvéért, de azért is szükséges, mert a város nem hanyagolhatja el továbbra is oly lakott részének közegészségi viszonyait, melynek lakóit épen ő biztatja évtized óta: lesz gyalogjárótok, lesz csatornátok, nem fogjátok többé egy bűzös nyílt árok káros kigőzölgését belehelni. i L)e későn született az ötlet azért is, mert ma már az Érkertek jelen feloszlása bizonyos stabil jelleget nyert az által, hogy nagy részén állandó ültetvények, szőlők létesültek. E miatt a jelen felosztást háborgatni nemcsak költséges, de czélt tévesztett, káros dolog volna. Ha feltesszük azt, hogy a városnak két vasúti útra is van szüksége, talán volna valami létjoga czikkező ötletének; de hogy a mostani vasúti út csatornázása (hat' koczka-kővel burkolása elmarad is) s egy uj rasuti út építése a régóta előirányzott összegből telnék ki, azt talán czikkező sem hiszi. Vájjon kivánja-e a város anyagi érdeke az ugy is tetemes költségnek még mindig gyara- pitását, vájjon az elérhető eredmény méltó volna-e a belé fektetett nagy tőkéhez azt előre megmondani bajos, legalább is vitás dolog. Felszólalásom valódi czéiját nem is ennek vitatása képezi, hanem egyszerűen annak kinyilatkoztatása, hogy a czikkező. által annyira emlegetelt aesthetikai szempontból ez az út legkevésbbé sem volna kielégítő. 1 Hogy a jelen helyzetben az út kihasitása nyomán kelétkező idomtalan területeken senki sem fog impozáns villaszerű épületeket emelhetni, az fejtegetésre nem szorul, az önmagában világos. Ha pedig czikkező az egész érkerti területnek nagyon is költséges kisajátítására s ezután a régi felosztásnak általam fennebb kárhoztatott megháboritására, uj felosztásra gondol — történjék ez az utvonalára merőleges irányban, vagy bármi módon is — akkor is meglátja, hogy egyetlen ép négyszögű területet sem fog kapni. Már ez maga is, de az érkerti földek egyenlőtlen magassági viszonyai meggátolják, hogy az uj vasúti út valaha szép út lehessen. Az egész nagy területnek kisajátítás után váló planirozása pedig oly tetemes költséggel járna, a minőt nem követelhet a városnak semmifele érdeke sem. Hogy végül ugyancsak aesthetikai szempontból mily .nagyszerű volna ez a Széchenyi-térbe ily szög alatt nyiló ut, melynek folytatását a Városház-utcza egyáltalán nem képezné s hogy mennyi czélszerüség és következelesség volna abban, ha a Búza-tér környékének uj kiosztásához meglehetősen alkalmazkodó mostani felosztását az érkerti földeknek egy ily ferde úttal megiavarnók. azt csak itélje rneg szintén czikkező. I. J. No. 2. III. Egy pár szó „Nyíregyháza jövő szépészeti tervéhez" czimű közleményhez. A fent jelzett rövid közlemény a „Nyirvidék" július hó 25-iki számában jelent meg s kétségkívül eléggé fontos tartalmú arra, hogy e városnak úgy a hasznosság, mint szépség, tehát czélszerüség szempontjából való fejlesztését szívén hordó minden nyíregyházi polgár komoly figyelmét s érdeklődésünket felkeltse. Időszerűnek is mondható e czikk megjelenése különösen most, midőn Nyíregyházán egy villamos üzemű (esetleg gőzmozdonyu) helyi érdekű vasúti közlekedési intézmény létesítésén is fáradoznak, melyre az előmunkálati engedélyt a kereskedelemügyi miniszter már meg is adta. Teljesen igaza van czikkirónak, midőn e város eddigi fejlődéséről, nagy arányú építkezéseiről szólva kategorikusan kijelenti, hogy Nyíregyháza mindezek daczára sem emelkedhetett még a mai napig sem a szabályos berendezéssel biro, igazi városias szint mutató nagyobb vidéki városok sorába. Hogy ilyenné fejlődjék, azt nem csupán szép épületek emelése, hanem főleg nagy tereinek szabályos rendezése és egyenes utczák kiépítése által érheti el. Ez utóbbi azonban hosszú ideig, utczáinak jelenlegi irányai miatt, hacsak egész utcza házsorokat le nem bontanak s szabályos, egyenes vonalú uj házsorokat nem építenek: igen-igen sokáig, talán örökre merő képtelenség! Ily körülmények között, az okos gazdálkodás szempontjait is" figyelembe véve, szerény véleményem szerint is arra kellene épen most — midőn a helyi érdekű villamos vasúti közlekedés létesítése küszöbön van — törekednie Nyíregyháza képviselőtestületének, hogy ennek a különben nagy alföldi városnak, a nagy terjedelmű s tekintélyes Szabolcsvármegye székhelyének az elsőrangú vidéki városok sorába való emelésén a villamos vasúti vonal készítésével kapcsolatosan legalább is egy vasúti főút kiépítésével lendítsen. E főút megválasztásában azonban, bármily buzgó patrióta indulattal vagyok eltelve én is Nyíregyháza városa iránt, czikkiró véleményét nem oszthatom. — Nem pedig azért, mert a vasúti állomásról a városba vezető eme vasúti főútnak legczélszerübb módon olyannak kell lennie, hogy az — amennyire csak lehet — közvetlenül érintse és egyenes irányban szelje át a városi, mégpedig úgy, hogy annak egyenesen középpontján vonuljon keresztül, hogy a vasúti állomásról a városba érkező idegen e tout egyenes iránya mellett a város szép középületeit is lehetőleg láthassa s azokban gyönyörködhessék. Tudomásom szerint pedig a varost keresztül szelő, annak egyenesen középpontjába vezető ut, mely egy szabályos, egyenes vonalban haladó ilyen vasúti főútra legalkalmasabb a szent-mihályi-utcza, mely egyenes irányú folytatását a nagy-orosi-utezában találja. Ennél czélirányosabb útvonal a város fekvését s berendezését tekintve, az egész városban nem található. Figyeljük csak meg! A szent-mihályi-utcza végétől a nagy-orosi-uteza végéig terjedő ut szép, egyenes vonalat képez, a várost középen hasítja, annak épen közzéppontján megy keresztül. Van tehát a sok görbe utcza között, hála Istennek, szép egyenes utunk is. Csak elfogulatlanul, tárgyilagos szemüvegen keresztül kell néznünk és azt megismernünk s fel is használnunk. Ámbár, ha jól vagyok értesülve, már 1858-ban, mikor Nyíregyházán a vasúti indóházat építették, felismerték ez útnak vasúti főútvonalra való czélszerüségét, mert már akkor tervbe vette az állam a vasúti pályaháznak a szent-mihályi-utcza végén való építését. De ennek a szép tervnek keresztülvitele az akkori polgármester Tregiár Pál ellenszegülése miatt, miért, miért nem, hajótörést szenvedett s úgy került az jelenlegi, alkalmatlan helyére. — Ne feledjük azonban, hogy bármily indokból történt is ez így, azóta már sok idő mult el s Nyíregyháza képe nagyon is megváltozott és itt az ideje, hogy valahára a nagyobb vidéki városok sorába lépjen külsőleg is és városias szinnel birjon. Épen ezért nem hagyhatom itt, habár rövid megjegyzés nélkül azt sem, hogy mily nagy és eléggé nem kárhoztatható mulasztás, hogy Nyíregyháza városának a szent-mihályi-utcza szélétől véges végig ezen szép egyenes útját, mintha csak városunk szépítése iránt érzékkel bírni nem akarnánk, vagy nem tudnánk, még eddig kellő színvonalra nem emeltük és az arra illetékes hatóság e szép hosszú ut másik végét, az úgynevezett nagy-orosi-uteza végét, az Oros felől közlekedő sok község számára meg nem nyitotta. Mintha csak arra volnának kárhoztatva, hogy a vidék nagy része mihozzánk ne egyenes irányban, hanem az útvesztő labrinth módjára. tekervényes, kacskaringós utakon és kerülőkön juthasson el. Bizony-bizony nagy önmegtagadásunkba kerül, hogy eszünkbe ne jusson ilt az elátkozott vár rémes históriája. De hogy a vasúti főút thémájára visszatérjek, ngy tudom, hogy a jelenlegi czélszerütlen vasúti út burkolási költsége 70-80 vagy talán még több ezer forintra fog rúgni. Nézetem szerint ez a szép összeg fordittassék inkább az állam megfelelő hozzájárulása mellett, egy a szent-mihályi-utcza végén jobb felől a tokaji-uteza feléeső területen, a jelenlegi északkeleti vasút mentén, emelendő személyforgalomra berendezendő vasúti állomás és burkolás költségeire. A szent-mihályi-utezát feltölteni sem kell, s egy része már is burkolva van. Innen járhatna be egyenesen a város központjába a keskeny vágányú villamos vonat, ezen a szép egyenes főúton roboghatnának be az érkező idegenek is a bérkocsikon és fogatokon, ez utóbbiak esetleg megoszolva a tokaji-utezán is directe a város középpontjába. Igy a városba utazók egyenes útvonalon láthatnák mindkét oldalon az uj állomástól kezdve követlenül, az előttük elterülő várost és annak belső részét. Igaz ugyan, hogy a városházi palota és római kath. népiskola közötti úgynevezett régi postaköz kissé keskeny. De ha már a város igazi fejlesztéséről van szó, idővel ennek a három épületből álló sornak, utcza bővítésére használandó része kisajátítás utján megszerezhető volna. Különben személyforgalomra meg jelenlegi helyzetében is maradhatna. Hiszen hány első rangú nagy vidéki városnak van, nem ilven három haznyira terjedő, hanem egész hosszú vonalat kepező keskeny utczaja! Es azért a személyforgalom minden fenakadás nelkul pompásan megv végbe. — A villamos vonat pedig bekanyarodhalik a' görög kath. templom alatt is, es vonulhat esetleg a Kossuth Lajos utczán ki a Sóstó felé. Ez a terv annyival is inkább megvalósítható, mert a jelenlegi indóház a forgalom nagy arányai miatt ma mar ugvjs kicsinek bizonyul s maholnap bővíteni kell azt. E bővítésre szánt összeg is mily czélszeiüen volna igy felhasználható a fentebb irt helyen emelendő uj vasúti állomás czéljaira. Mi történnék azonban a jelenlegi indóházzal és innen a városnak nem középpontjába, hanem oldala felé, raktárak között húzódó di-ztelen, szemetes vasúti főúttal? Hát maradjon meg mindakettő a teherárúforgalom közvetítésére! E czélnak teljesen megfelők lennének azok. Igy a teherárúforgalommal járó szemetelés a személyforgalom tisztaságától teljesen el volna különítve, ami a városnak külső díszét csak emelné s már maga a kettéválasztás is sokat lendítene Nyíregyháza váro-iassá tételén. És ha pár ezer forinttal többe kerülne is az említettem téren személyforgalomra berendezendő uj vasúti állomás építése, mint a jelenlegi czélszerütlen és dísztelen, vagy a czikkiró által az Ér alatti földeken keresztül rézsut irányban tervezett uj vasúti főút létesítése, még akkor is ennek, a városra nézve általam fentebb leirt, egyedül alkalmas tervnek megszivlelését ajánlanám Nyíregyháza tisztelt honatyáinak, a képviselő-testületnek figyelmébe. Még pedig azért, mert a mostani vasúti főútnak képzelt, de annak irányánál fogva épen nem nevezhető út burkolása, mint fentebb említettem, 70—80. esetleg több ezer forintnyi költséget emésztene fel s daczára a rá fordítandó óriási költségnek, még is czélszerütlen maradna, mivel ez a város középpontját (értve ez alatt a városházi, törvényszéki palota s „Korona* vendéglő melletti szép nagy helyet, ahol a belvárosi piacz és forgalom összpontosítva van) soha nem szelné, abba egyenesen soha sem vezetne. A czikkirónak a mostani indóháztól az Ér alatti földeken keresztül tervezett uj vasúti főútja pedig szintén ilyen czélszerütlen volna. Mert általa, nagy arányú költekezések mellett is csak ferde irányban haladó és a város középpontjába kacskaringósan kerülő útal kapnánk. Ezzel csak a ferde irányú, görbe útak számát szaporítanánk. Már pedig czikkiró szerint is, a varosnak egyenes irányú útakra kell törekednie. Aztán mily óriási pénzáldozatok árán jutnánk czikkiró ferde irányú vasúti fontjához! Le kellene bontani a vasúti vendéglőt s helyette ujat építeni; el kellene vágni esetleg a nagy fáradtsággal és költséggel szerzett és szépen fejlődő népkertből; kisajátítani az Ér alatti területek megfelelő részét (megköszönnék azt a tulajdonosok, ha az átvágás következtében holmi ferde, háromszög alakú mértani ábraféle darabkák maradnának részükre vissza); de még ez sem volna elég, mert e földterületeken áthaladó útat fel is kellene töltetni és azután kiburkoltatni és végül még ráadásul a Barzó-féle házat is kisajátítani! Mit gondol czikkiró, mibe kerülne mindez egy ferde utért?! Már ennél a készen álló s részben kiburkolt, egyenes irányú, közvetlenül a várost érintő s annak középpontjába vezető szent-mihályi utcza bizonyára alkalmasabb. sőt Nyíregyháza összes utczái között legczélirányosuljb. Az elmondott okoknál fogva e város fejlesztésének helyes irányba való terelése végett Nyíregyháza város képviselő-testülete — szerény véleményem szerint — akkor cs lekszik üdvösen, ha tekintettel a küszöbön álló villamos vasúti előmunkálat sürgős voltára, minden erejével arra fog törekedni, hogy az államvasút részéről vagy a város hozzájárulása mellett — ha másképen nem lehet — a szent-mihályi és tokaji-uteza végei között levő téren egy személyforgalomra berendezendő uj vasúti pályaház létesüljön kapcsolatosan a villamos vonat induló helyével. Fontolják meg ezt az illetékes tényezők. A kinek van hozzá szólni valója, tegye meg itt e lap hasábjain, hogy okuljunk mindannyian. Hiszen mindnyájunknak arra kell iparkodni, hogy amit az ősök elmulasztottak vagy helytelenül tettek, mi azokat pótoljuk és kijavítsuk. Viribus unitis! Csak igy fejlődhetik, a közös érdeklődés felkeltése és a legczélszerübb terv minden oldalú nyilvános megvitatása és megvalósítása folytán igazán és virágozhat majdan e város. Akkor bizonyára nem lesz ok az óvó figyelmeztetésre: Videant consules, ne quid respublica detrimenti capiat! J. fc. Az uzsora egy uj neme. A törvényhozás bölcsessége megalkotta az 1883. évi 25-ik törv.-czikket, ennek )-ső §-a szóról szóra azt mondja, „ki másnak szorultságul, könnyelműségét, vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez, vagy ad fizetési halasztást, melyek a neki, vagy egy harmadiknak engedelt túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak, vagy kezesnek az anyagi romlását előidézni vagy (okozni alkalmasak, vagy oly mérvűek, hogv az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgaitatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik: az uzsora vétségét követi el és egy hónaptól 6 hónapig terjedhető fogházzal és 100 frttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel tüntetendő". Ugy tudtuk eddig, hogy a szóról szóra leirt szakasz az uzsora fogalmát teljesen kimeríti, különösen azért is, mert a törvény Ill-ik fejezete a kamatlábot, annak IV-dik fejezete pedig a korcsmai hitelt is szabályozza. Az emberi alkotás gyarlósága, vagy a furfang és ravaszság hozza-e magával, hogy semmi sem tökéletes, kutatni nem ide tartozik, de tény, hogy az uzsora egy uj neme, az úgynevezett gabona uzsora pusztít és szedi áldozatait, a kisvárdai járásban, mely következményeiben annál vészthozóbb, mert a bíróság és a törvény még oltalmazni is kénytelen. Mi legyen az a gabona uzsora, rövid vonásokban megkísértjük leirni: Még hó fedi a vetést, a hozamról még sejtelem sincs, a parasztgazda szorult helyzetben