Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

XVIII. évfolyam. 30, szám. Nyiregyháza, 1897. julius 25. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egés-í évre 4 forint Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A közaégi jegyző és tanit > uraknak egés- évre csak leét forint. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. BOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS TÁR \IEG7EI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. >Iogr.jele

nik lietenkint egyszer, vasárnapon. Az előfizetési pénzel;, megrendelései; s a lap szétküldése tárgyában leendő felsróHirdetési dijak : támlások Jóba Élek kiadó-tulajdcáios f

o könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni , , Bérme teue,, levelet israort k„ kt5

1 ' Kincstári bélyeg i|| fejé en, niin.ln egyet l irA kéziratok csak világos kivinatra s az detés utin 0 kr. fizette ik. Ilető költségére küldetnek vissza A nyi.t-térl kSzleménvek dija aoronkint 10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budipe*ten Husenstein és Vjole'r l'^'

1^

1"' Be

csbe

n> P^gaban és Budapesten, valamint Némalország és Sveic

z fővárosaiban és Dom &. Comp által Hamburgban Hivatalos úzz, 1-2427. K. 181)7 Szabolcsvármcgye alispánjától. A községek elöljáróinak. A dadai felső járás főszolgabirája által hozzám 3826. sz. alatt beterjesztett alábbi körözvényl közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1897. julius hó 21-én. .Mikeez János, alispán. 3á'2(í/97. Közig. Köiözvény. (láva községben f. hó 8-án egy 50 évesnek látszó fekete haj, szemöldök, bajusz és nagy körszakállu. közép termelü ösmeretlen egyén felakasztotta magát, ruházata volt: szürke ócska posztókalap, fekete rongyos német nadrág s rongyos barna rok. Felkéretnek a hatóságok, ha nevezettben valamely a községük kötelékéhez tartozó egyénre ösmernének, hivatalomat értesíteni szíveskedjenek. Gáva, 1897. julius 17. Kii ni meri ing, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. 12

288. K. 1897. A községek elöljáróinak. Nyír-Bátor község elöljárósága állal hozzám belerjesztett alábbi hirdetményt közhírré tétel végett közlöm. Nyiregyháza, 1897. julius 19. Mikccz János, alispán. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy Nyír Bútor község határában folyó' évi julius hó 11-én 1 darab 7 éves pej kancza, csilagos, közép termetű és egy drb 1' , éves pej szőrű, herélt e. j. lába kesely, csillagos lovak ('elfogattak. A tulajdonos folyó évi julius hó 29-én alulirt községi elöljárónál jelenlkezhetik s tulajdonjogát beigazolhatja. Ha tulajdonjogát beigazolni képes tulajdonos a fenti határidő alatt nem jelen'kezik, az állit mint gazdátlan jószág, nyilvános árverésen el fog adatni. Nyír Bátor község elöljáróságától 1897. évi julius hó 12-én. Márkus Antal, jegyző. Balaton István, k. bíró. A „NYIftyiDEK* TÁRCZÁJ A. Leány szivek, i. Isten veled, édes Margitom! Nem, sohase olvasod többé az én szarkaláb forma betűimet ; sohase fog többé csicseregni a te Ella babád azokról az édes bohó Ságokról, a mik c<ak két leanyszivet érdekeltek Meg balok! Bízvást készítheted a koszorút a temetésemre. Sötét piros tea rózsából csináltasd, kék szalaggal. Tudod, ez a szin mindig nagyon illett az én fehér arczomhoz. Ha megmondom, hogy Jób Djzsó hazajött, magad is belátod, hogy tovább uem lehet élnem: tudol, a nagybácsiját jött meglátogatni. Jaj te Mirgit, majd a föld alá sülyedtem szégyenletemben, mikor Tóni bác-iékkal megláttam a kapuban álldogálni. Milyen szép tiu lett, mióta nem láttam. szinte bele furakodott lelkembe a hangja, mikor nagyot köszöntött, hogy : „kezét csókolom* ! Szörnyű mód' szégyellem magamat. A< a két év előtti jelenet jutott eszembe, mikor a le kis jámbor Ellád haragtól piros arczczal jelentette ki egy bizonyos urnák, hogy olyan lump, korhely, haszontalan fráternek sob», de soha nem lesz a felesége. Volt ott bizony még más czim is, de hát az mind ueai tartozik a dologhoz. Hiszen egy szóval is össze lehet valakit törni, uem hogy a mint én tettem szegény Dezsővel, csak azért, mert néha mulatott egy kicsikét és szerette a czigányt is. Bizony, meg is báutam azután, mikor elmaradt a házunktól, sőt itt hagyta a mi kis városunkat is. Hisz neked már akkor megvallottam, hogy roppantul tetszik nekem, de a mamáék úgy tele beszélték a fejemet — elveri a hozományomat és éhen haluuk — hogy jóformán magam ae tudtam akkor, hogy mit csinálok. Járási bizottságok. llégi jelenség, — amely időközöukiut, ahogy ha kirívóbban fölmerült, a legkülönbözőbb következtetésekre szolgáltatott alkalmat — bogy a vármegyei közgyűlések iránt a vidéken lakó bizottmányi ta^ok nagy részvétlenséget tauusitanak. Egy néhány nyíregyházi bizottmányi tag s a központi tisztviselők, akik tagjai a közgyűlésnek: ezeknek jelenlétében és hozzájárulásával tárgyaltatuak azok az ügyek, melyek a tavaszi és őszi rendes közgyűlések első napján elintézést nem nyernek. E közgyűlési ügyek száma pedig igen nagy, 150 —170 között váltakozik, és — ami a legfőbb hiba — a tárgysorozat összeállításának reudjénél fogva épen olyan természetűek, melyek a vidéken- lakó bizottmányi tagoknak tárgyalásukban való részvételét leginkább megkívánnák. Egészen bizonyos dolog, hogy a mutatkozó részvótlenségnek egyik fő oka: az autonomikus jogok gyakorlati értékének folytonos csökkentése, csaknem illu/flriussá tétele. A mindinkább szűkebb térre szorított jog gyakorlása elvesztette azt a varázsát, bogy a közönség, mint az önkormányzati szervezetnek legfoutosabb faktora, a közdolgok intézésében még áldozatok árán is résztvegyen. Mert bizony a két-három, néha négy napon át is tartó vármegyei közgyűléseken a vidéken lakó bizottmányi tagoknak kitartani s mindvégig résztvenni a tárgyalásokban, jelentékeny anyagi áldozatokba kerül. A részvétlenséguek ez a legközvetlenebb oka. Ez a helyzet indította a vármegye alispánját arra, bogy a törvényhatósági bizottsági ügykör egy részének járási bizottságok hatáskörébe való utalása, iránt a legutóbbi tavaszi közgyűlésen indítványt tegyen. Az alispán nagyfoutosságu indítványát egy külön De hát azzal vége lett mindennek. És végem lesz nekem is. Ciak most, hogy újra láttam, érzem és be is vallom neked, hogy nagyon, de nagyon szerettem . . . Mikor haza értüuk a kis húgommal, már odahaza mamáék is tudták. Dd én bevonultam a szobába és ki se mozdultam, a mig vacsorához nem hívtak. Persze róla volt szó. — Na ügy-e niiudig mondtam,— beszélte a mama — bogy mégsem olyan rossz gyerek a Jób tiu! (Persze annak idején ő ócsárolta legjobban.) Dj azt még se hittem, hogy ilyen derék ember legyen belőlp. Djktor juris és üsyvéd. A Tüui bácsi irodáját veszi át. -Ugy? — Bizony kíméletesebben is bánhattál volna vele! De hát ki tudja elóre a jövőt. Csak vígig néztem a vacsorát. Di hogy tud am volna egy falatot is enni! Ugy, de ugy elszorította valami a szivemet, hogy alig bírtam a könuyeimet vissza tartani. B zony ennek már utána vagyunk, sóhajtott a mama. Tóni bác i a gazdag Stessel lányt akarja neki megfogni. A Juczi szobalányuk hallotta, mikor a DeZíő úrfi azt mondta rá: bánji a kó, akárki lesz is. Nem birtam tovább odabenn. Kimentem a kertbe, az én édes virágaim közé s ott sirtam ki a keserűségemet. Iliszeu ha így beszél, akkor még eszébe sincs az a régi bohókás mese, mikor a nagy gesztenye fába, bele vágta valaki nevének kezdő betűi mellé a magáét is. Abba a gesztenye fába, a mely alatt éjfélenkint anynyi-zor elbű'.atta az én szomorú nótáimat. Ugy ugy, Margit, sirasd meg a te Elládat! A mint én megsirattam az én kicsi fehér szobámban egy légi tündérálmot, a mi semmivé lett. És ha majd nem fáj semmi, akkor, akkor mondd meg, annak a valakinek, hogy csak azért haltam meg, hogy el ne verhesse a hozományomat! küldöttséghez tette át a közgyűlés, mely tanácskozván a fölött, az állandó választmány a következő javaslattal terjesztette azt a szombaton tartott közgyűlés elé: „Tagadhatatlan tény, hogy a törvényhatósági bizottsági közgyűléseknek és különösen a második, harmadik napon tartott üléseknek a bizottsági tagok részéről észlelt gyér látogatottsága a törvényhatóság' önkormányzat szellemével meg nein egyező és a szemlélő előtt a közügyek iránti érdeklődés csökkenésenek tűnhetik fel, azonban a küldöttség nem ebben, hanem a bizottsági tagoknak hivatásszerű elfoglaltatásában és a sokszor napokig tarló gyűléseken való részvétel költséges voltában látja a tanácskozásokról való elmaradás okait rejteni, s ezért maga részéről örömmel üdvözli az alispán jelentésében lefektetett indítványt, mely már az 1890. évi I. t.-cz. és az 1894. évi XII. t.-czikkben megalakított járási bizottságok eszméjét alapul véve és hatáskörét jelentékenyen kibővítve, a vármegyei közgyűlések tárgyainak egy részét ezen bizottságok hatáskörébe kívánja utalni, mely bizottságokban az egy járás községeit érdeklő ügyek felülbirálata a hét járás közt megosztva, kevesebb inunkat róna a bizoltsági tagok egyetemére, másrészt pedig nagyobb érdeklődésre számíthatna épen azon indokból, hogy a bizottság tagjai a közvetlen szemléleten alapuló tájékozottsággal, a viszonyok ösmeretével tárgyalhatnák az előttök mindenesetre közérdekkel bíró ügyeket. Ugyanazért elfogadva elvileg az alispán által előterjesztett indítványt és mellőzve a járási bizottságok ügykezelésére vonatkozó részletekbe — mint ez idő szerint még tagadhatatlanul koraikba — való bocsátkozást, javasolja a küldöttség miszerint a törvényhatóság az alispán előterjesztését magáévá téve, azon kipót lássál, miszerint a járási bizottságok működésére nézve az illetékes hatóságok ellenőrzési és felügyeleti joga a legszélesebb mértékben biztosittassék, az ügyek előkészítésénél a törvény szerint hivatott szakközegek hozzá szó'ási joga kellően érvényben tartassék, l'eliratilag kélje fel az országgyűlés képviselőházát és a m. kir. belügyminiszter urat, miszerint a törvényhatóságokról szóló 188ü. évi XXI. t.-cz. és a községekről szóló 188ii. évi XXII. t.-czikkek küszöbön álló módosításánál az indítványban foglaltakat figyelembe veve, a törvényhatósági bizottság ügykörének egy nagy részét képező községi költségvetések és számadásoknak, továbbá a községi törvény 24. és 25-ik § ai szerint jelenleg a törvényhatóság ügyköréhez tartozó De addig el ne árulj senkinek. Istenem, meghalnék szégyenletemben, ha olvasnák, hogy mennyi bohóságot összefirkálok. Áldjon meg az Éí, édes drágám! II. U^y e csodálkozol rajta, hogy még élek? Pedig bizony Iiten megpróbáltam a meghalást. Mind bevettem a mérget, a mit a vén doktor bácsitól ki tudtam csalni orvos-ágnak. Nagyon keserű volt ugyan, de mépis olyan édes volt tudui, hogy egy óra múlva elalszom örökre. Dj nem sikerült. Ugy látszik, a doktor bácsi sejtett valamit, mert mást rendelt. CNak szörnyű roszszul érzem u'ána magamat. A^yb&n fekszem A mamának azt mondtam, hogy tévedésből történt a dolog. Szegény Macczi ezobalánj unkát elakarták miatta kergetni, a miért nem vigyázott jobban reám. De addig még sem akarok meghalni, mig fel nem ves?em az uj ruhámat a vörös kereszt majálison. Még api is mondta, biz isten, nem hazudok, hogy igazáu ellenállhatatlan vagyok btnne. Hadd lásson ő is. Ugy látszik, mégis nyakába varrják a S' essel Bertát; mert most mindig együtt kocsikáznak. Éi pedii.' titekban szorgalmasan fogom tanulni, hogy kell elsütni a pisztolyt. A kuszinomnak van kettő is. Tudod, nem irtóznám annyira tőle. de szörnyű nagyot szól, és azt mondják, hogy nagyon elc-ufi ja az embert. Én pedig még a halálom után se szeretnék csúnya lenni. Csak már felgyógyulnék a majálisig. Ennek a csúnya doktornak irgalmatlanul megtépem a szakáiát, a miért ilyeu csúnyán becsapott. Mindenese're csak olyan koszorút küldj a kop irsómra, milyet kértem. M-ig ne c,alj te is. Sötét piros rózsa, kék szalaggal. Mai számunkhoz egy ív melléklet vau csatolva.