Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

Y 1 B V I D É K" Út-kérdés a megyén. — Harmadik költemény. — Azon eszme, bogy kőz-útaiukat ne évról­évre a befolyó évi jövedelemből építsük ki, hanem a meglevő, és elég szép összegben ren­delkezésre álló tőke felhasználásával egy, a vármegyei útadó terhére felveendő uagyobb kölcsönből, és minél rövidebb idő alatt, — már csak azért is figyelemre-méltó, mert így 5 —6 év alatt nyernének kielégítést azon valóban jogos igények, amelyek máskülönben talán egy ember­öltő alatt sem juthatnának érvényre, — s egy csapással meg lenne szüntethető megyénk szá­mos községének azon panasza, hogy: közmunkát teljesített, közmunka-váltságot fizetett évtize­deken át, 6—7 éve, hogy a felemelt útadót is pontosan beszolgáltatja, — de kőútat még akkor sem lát, ha a nyíregyházi sorompónál illően megvámolták. — Hogy a közutak gyors kiépítéséből mily óriási közvetett előny szár­maznék egyáltalán a megye gazdasági és keres­kedelmi viszonyaira — azt mindenki be fogja látni. Hanem bizony vannak ám számos nehéz­ségek, amelyek ezeu eszme kivitelét megnehe­zítik, — számosak azon kérdő-pontok, melyek itt feleletre várnak. Az első kérdés mindenesetre az, — váljon tekintettel a sokszor és meglepő gyorsasággal változó közforgalmi viszonyokra, s külőnőseu tekintettel a mindinkább tért követelő és tért foglaló vasúti hálózatra, — melynek megyénkre való kiterjesztését sem nem tudjuk, sem nem akarjuk meggátolni. — tanácsos-e már most a felvetett eszmét megvalósitani, tanácsos e egész közúti alapunkat és jövedelmünket hosszú időre, — mondjuk 50 évre — lekötni, avagy uem lenne-e jobb egyelőre, meglevő — majdnem 260,000 forintot tevő — tőkénknek és az idő­közben befolyó jövedelemnek, együttesen miut­egy 500,000 forintnak 2—3 év alatti beépíté­sét biztosítani? — Váljon a még 370 Klméter hosszban kiépítetlen közutaink közül, uem csak a jelen-, de a jövőre való tekintettel is, mely utak volnának a kölcsönből kiépítendők. — macadam- avagy cyclops-rendszer szerint-e? — S mivel a kölcsönből csak egy kis részét lehetne a törv. hat. utaknak kiépíteni, — mi történik majd a többivel? Nem lenne-e helyes ez esetben egy részét a jóidőre gazdátlanná vált t.-hat. utakat községi kőzutakká visszafejleszteni, avagy meg­fordítva, nem szándékoznék-e a törvényhatóság a kölcsönből kőzutaik kiépítése érdekében a községeket is segélyezni? Minő eljárást lenne czélszerübb követni ? — hosszabb utvonalaknak egyfolytában való kiépitését-é, avagy a jelenben alkalmazásban levő rendszert, amely szerint egyes utvonalakon első sorban azok járhatatlan, vagy nehezen járható részei kerülnek kiépítés alá. Váljon hajlandó lesz-é az állam hadászati — Lehet, nagyon lehet kérem, van is. Kapjtt rajta. Megállj Sándor . . . bosszú — összebujtunk, meg volt a terv. E'őkerült Tuták ur az üveggel. Tiszteletteljes mozdulatok kíséretében adta át. Felbontottuk nagyon jó volt. — Semmi kérem, semmi, holnap reggelre nem ilyen lesz az már, tetszik tudni! Da nem ám! tetszik tudtuk, nagyon. Mikor kiment a szobából, kiiszogattuk szépen az üveg tartalmát, aztán jó fajta irodai tintával töltöttük tele és eltettük a szokott helyre. Másnap reggel mikor felmentünk Tuták urat viharos-tengerszerüen háborgó kedélyhangulatban ta­táltuk, dühöngött. Az arcza, keze, ruhája, csupa-csupa tinta volt és a szoba padlózata a kis láda körül éktelenül be volt foltozva jó fajta fekete tintával. Tabló. Azóta Tuták ur engesztelhetetlen. — Sándor, tegyen a tűzre! Morgás. Zörej a fásláda körül. Morgás. Zörej a kályha ajtaján a mint egy darab tüzelő fával ki akarja nyitni; a kezével nem nyul hozzá a foganytyühoz. Füvás, morgás. Végre kinyílik a kályha ajtaja. Morgás. — Zuhé! Balé vág a kályhába két darab fát. Morgás. Szálló korom, hamu. Morgás. Rettenetes csattanással bezárul a kályha ajtó. Morgás. — Sándor hozzon nekem három britanuikát de világosat. Zúgolódás, — oda jön az asztalhoz ... na pénzt . . . zúgolódás. Oda adok neki három hüsz fillérest, megnézni mindet egyenként. — Ez nem jó, ez véko­nyabb miut a többi, a múltkor is a magaméból pótol tam egy hatost — élénk zúgolódás. Indul. — Siessen már, ötre jár az idő, még ma ném szivaroztam. Morgás, zúgolódás. Félórai pauza. Nyílik az aj'ó bejön Sándor — Zúgolódás. Oda jön az aszta lomhoz, közben leveri a kalapomat az állványról — zu golódá", morgás . . . hoz nekem három sós heringet sötétet és két krajezárért fekete viaszkot. természetű utainak kiépítését sajátjából telje­síteni, s azok fenntartásához hozzájárulni, — avagy azok kiépítése és fenntartása ezután is a vármegye nyakába szakad-é ? — Elzárkózik-é a vármegye az elől, hogy jövőben valamelyes helyi-érdekü vasút-vonalat segélyezzen, s ha nem, minő alapot szándékszik e czimén létesí­teni ? Váljon személyi kiadások és fenntartás czimén közúti jövedelmeinek hányadrészét akarja a vármegye szabad rendelkezésére fennhagyni? a vasúti szállítmányok megadóztatásából hozzá­vetőleg mi jövedelem fogna befolyni? s végül: váljon alkalmasak-e a jelen pénz- és hitel­viszonyok arra, hogy közúti jövedelmeink ter­hére egy nagyobb kölcsönt keressünk ? E'.en és valószínű, hogy ezeken kivül még számos más kérdés is vár megoldásra, mielőtt az itt tárgyalt eszme megvalósításához lehetne fogni; anélkül teljesen kárba veszett fáradság lesz minden lépés és hasztalan kiadás min­den fillér. — — Nézzük már most, mi lenne az eljárás, mik lennének a legközelebbi teendők és a nézetem szerinti helyes álláspont, a mire a t. hatóságnak e kérdésben helyezkedni kellene. Az első teendő minden esetre azon kér­dés tisztázása lenne, hogy az államkincstár maga mennyivel járulna hozzá a megyénk területén átvonuló u. u. hadászati természetű állami, tehát nem kizárólagosan helyiérdekű közútak kiépítéséhez és fenntartásához. — Az ismert és kipuhatolt közforgalmi adatok, a helyrajzi fekvés, a megyénk területén tuli kapcsolat, a kiépítésnél tervezett és követett rendszer és méretek, ugyanezen utaknak álta­láuosau esismert és a magas kormányok által sem tagadott természete, valamint azon körül­mény, hogy) ezek, — miut a vasutak mellett vonuló közutak, a helyi forgalmat csak részben közvetítik, — a rakamaz—nyírbátori és tég­lás—záhonyi törvényhatósági kőzútakat hadá­szati természetű s igy állami útakká miuősi­tik. — Ezt bizonyítja már azon körülmény is, hogy előbbinek kiépítéséhez az állam ezelőtt hozzá is járult és azon körülmény, hogy ugyan­ezen útvonalnak Téglástól Debreczenig terjedő rövid szakaszának kiépítéséhez az állam — ugy emlékszem — 86,000 frttal járult, a Záhony­tól Ungvárig terjedő részét pedig maga az állam építette k?" Ezekből kifolyólag az első lépés az lenne, hogy a kereskedelmi magas kormány ismétel­ten és indokoltau ezen két vonalnak az állami utak közzé leendő felvételére felkéressék. Ha ez sikerül, kőzútaink jövője biztosí­tottnak tekintő, ha nem — hát nyomorogni foguuk tovább akár felvesszük eme nagy köl­csönt, akár nem. De nem minden alapnélküli azon feltevés sem, hogy az állam ellenkező esetben köz­. útainknak egy uagyobb kölcsönből való kiépí­tését csak ugy fogná engedélyezni, ha annak araszián részét ama két t. bat. közút építésére fordítjuk, a mely kikötés egyértelmű lenne a tervezett gyors kiépítésének elejtésével. Talán itt lehetne szóba hozni azon saj­nos és kőzútaink fejlesztését felette hátráltató körülményt, hogy vasúti kormányzatunk nem tartja elégé szem előtt kőzútaink kiépítésének és rendbeu tartásáuak nem csak helyi, de országos jelentőségét, s uem engedélyezi a kő­anyagok ingyenes, sőt megyénkben azok vitel­bér visszaszámitás melletti szállítását sem. Már pedig kőzutainknak egy uagyobb köl­csön erejéig való 5—6 év alatti kiépítésénél ez nagy szerepet játszik, s annál nagyobbat, ha ily körülmények között a vármegye tulaj­donát képező bányában a kőfejtés az építéssel lépést nem tarthatna, s igy a kőnek a szom­széd megyékből való ide szállítása válnék szükségessé. Kállay András. Szocializmus a vármegyében. I. Az alispán — a néphez. Hatalmas szózat, amilyet csak egy igazi alispán: véréből, húsából való és levegőjében nevekedett első embere a vármegyének — szó­laltathatott meg: ilyen szóval, szeretetének és bölcsességének ebből a forrásból fakadó érzé­seivel szól a megbomlott, félrevezetett és vesz­tébe rohanó néphez az alispán! Csupa szeretet, ami intéseiből kihangzik és féltő gondoskodás, ahogy — érthető szóval a nehéz, sötét viszonyok aggodalmas jelenségei között megvilágosítja azt a veszedelmet, amibe vakon rohan bele ez a szerencsétlen, elbolon­ditott nép, deresre való, se Istent, se hazát nem ismerő himpellérek izgató szavai és Írá­sai után. Mi reméljük, hogy az alispáu intő szava eljut oda, ahova szól — a néphez. Ha eljut: lehetetlen, hogy meg ne értsék! Es lehetetlen, hogy ebből a szívből, igazi szeretetből fakadt szózatnak az igazságát lelkébe ne fogadja az a nép, ennek a mi vármegyénknek tiszta magyar népe, aki ide van nőve ehez a földhöz, és dol­gos, szorgalmas, becsületes. És lehetetlen, hogy megtévelyedjen, ha látja, hallja, olvassa, hogy mit mond, mit tanácsol, mire inti őt az ő al­ispánja és hitelt adjon továbbra is azoknak a se Istent, se hazát nem ismerő izgatóknak, akik­nek ez a mesterségük és kenyerük; kenyerük pe­dig, ami napról napra való pecsenyét és dorbé­zolást jelent, abból a keserves fillérekből kerül ki, amiket kizsarolnak azon a czimeu, hogy ők a nép boldogabb jövendőjének apostolai. Tud­juk pedig nagyon jól, hogy szemetjei ők a fővárosnak, ahol élősködnek és ahol nincs egyetlen egy tisztességes ember, aki szóba állana velük. Igazi pióczái a szegény népnek, rosszabbak, utálatosabbak és veszedelmesebbek a legszivtelenebb uzsorásnál. Törvényt kérünk, ha nincs, — ha meg van, szigorú és kérlelhetetlen alkalmazását a törvénynek e gazemberek ellen, akik rávetették most magukat Szabolcsvármegyére, egy véletlen és oktalan inczidens alkalmából. Távol áll tőlünk, hogy akár a kormány­tól, akár a policiális hatóságoktól rendkívüli, a sajtó szabadságát biztosító törvény garancz 1­áját túllépő intézkedéseket kiváujunk. De kérjük épen e törvénynek alkalmazá­sát. Kérjük, hogy a törvény rendelkezései sze­rint megakadályoztassák a gyújtogatás. Azoknak a — nem is kétes — de az útszélen leselkedő rablónál is komiszabb banditáknak, akik abból élnek — még pedig jól élnek — hogy izgat­ják és lehetetlen ábrándokba hajtják és ve­szedelembe ezt a mi szegény népünket — bőr tőDben a helyük. Sötétben dolgozuak és titokzatosan: ez az ere­jük.De az államnak, a magyar nemzet egyetemének kell, hogy ereje legyeu kiönteni búvóhelyeik­ből ezeket az ü rgéket. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy milyen sötét alakok, micsoda ha­szontalan semmiháziak, szennyesei és szégyene a a főváros éjjeli lebujainak. Nos — hát ezeknek az üzletével áll szemben az alispán szava! Tiszteletes és tisztelendő lelkész urak, tanító urak, jegyző urak, kaputos és birtokos emberek, akik a községekben éltek és ott vala­mik vagytok, vegyétek kezetekbe ezt a szózatot! Igy — el jut oda ahova szól. Itt közöljük! Községi lakosok! A folyó év őszének elején egy pár községből mun­kás mozgalmakról érkeztek jelentések hozzám, a melyek a napszám csekély volta, a cselédek tulterheltetése és méltánytalan díjazása, valamint a feles és harmados földek után követelt természetbeni szolgálmányok nagy száma és aránytalanul súlyos voltára hivatkozva: a megélhetési feltételek javítására, s a napszámos és cseléd osztálynak előnyösebb anyagi helyzetbe juttatására lát­szottak irányozva lenni. Minden panasznak, már csak a felek megnyug­tatása végett is, alaposan megvizsgáltatnia, s illetékes hatósága által a törvények és szabályok szerint elbírál­tatnia kell, s ezen okból, minden tudomásomra jutott esetben azonnal elrendeltem a legszigorúbb vizsgálatot, gyors és igazságos határozat hozatalt, rendelkezésére bocsátottam, a jogaikban, véleményük szerint sérelmet szenvedett feleknek, a hatósági segélyt, annyival inkább, mert a mozgalom, általában jogósultnak nem volt ugyan tekinthető, de nem lehet tagadni, hogy egyes panaszok, részben, vagy egészben, már a vizsgálat foganatositasa előtt is, alaposoknak tűntek fel. Ezek a panaszok, részint egyeszségileg intéztettek el, részint a befejezett vizsgálatok alapján határozat hozatalra előkészítve vannak s rövid idő alatt el fognak intéztetni ugy, a mint azt a törvény és igazság követeli. Sajnosan vettem azonban tudomásul, hogy ez az első tekintetre jogosultnak, vagy legalább okszerűnek látszott mozgalom, az utóbbi napok alatt elveszítette törvényes jellegét és olyan üzelmekké fajult, a melyek mig egy részről a hatóságoknak nem segélyére, hanem szigorú megtorlására tarthatnak számot, addig más­részről nem csak a társadalmi osztályok nyugalmát, hanem a mozgalomban résztvevők anyagi érdekeit is a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. . vost már nem a megélhetési feltételek javítása, nem előnyösebb anyagi helyzet jogosult biztosítása a mozgalom czélja, most már a társadalmi rend felbon­tása, mások tulajdonjogának erőszakos megsértése, a törvények és hatóságok iránti engedetlenség a jelszavak­Ezen mozgalom ellen már nem csak » hatóság 1 közegeknek, nem csak azoknak, a kik általa közvetlenül érdekelve vannak, de minden, hazáját igazán szerető magyarnak, mint egy embernek, fel kell kelnie s a leg" I erélyesebben, de egyszersmind a legnagyobb méltány­FolytatáMu az I. uoollóUlet«u

Next

/
Oldalképek
Tartalom