Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-28 / 48. szám
XVIII. évfolyam. 48, szam . Nyíregyháza, 1897. november 28. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVARMSSY2 HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR, MEG YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva • Egész, évre . . 4 forin t Fél évre Negyed évre 1 A községi jegyző és tanít > uraknak égés/, évre csak két forint. >I<-'gjelenili hetenlíint egyszer, vasárnapon. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a x l aP szellemi részét képező küldemények, lai) szétküldése tárnuáhnn locuh', 4nh~/. a 3ze rkesztő czime alatt kéretnek beküldeni .. . , y , . , , la rO!J au a> 1 leenao feladó- .. . , Minden negyszer hisaboiott pátit sor egysz r lamlusok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo eadu7nak e " kSilése 5 kr t6bb s» ri kM é> "etében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , D. a V Kincstári bélyegdij fejé ,en, minden egrei liirfJán<í<57kv 11• t•/1 ;.,t.WonH/5Ir •„ A kézlratok CSi k világos kívánatra s az detét után :i0 kr. fizetteiik. (Janoszky hazj intezendok. Uletö költségére küldetnek vissza A nyílt-téri közlemények dija .oronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban "(II. kerület iskola-utcza 8-ik szám): további Goldberger A. V. altal Budapesten Hiasenstein és VD Blar "-Q'lajaban Becsben. Pragaban és Budapesten, valamint Nématország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp altal Hamburgban. 950^f. i. 1897. Hivatalos réss. Szabolcsvármegy* főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál 528 forint 57 kr. évi fizetés s 100 frt utiátalány javadalmazással Kis-Varda Székhelyhez kötötten rendszeresített s lemondás folytán 189 3. január hó 1 -ével megüresedő kisvárdai járási orvosi állásra ezennel pályázatot nyitok, s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket s életkorukat, valamint eddigi alkalmazásukat feltüntető okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám a f. évi deczember hó 15-éig, inint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1897. évi november hó lü-án. IJr. Feilitzsch, főispán. Út-kérdés a megyén. — Első közlemény. — E czímen jelent meg a „Nyirvidék" egyik mult havi számában egy figyelemre-méltó közlemény, amelynek ezen tagadhatatlan tulajdonságát úgy a szerző egyénisége, valamint a közlemény tárgya adja meg; — ez azon tárgy, amely a közérdeklődés legszűkebb keretéu is bélül esik, amelynek megbeszélése, megvilágítása nem meddő munka, s amelynek sikeres megoldása úgyszólván a megye minden lakosának érdekében fekszik, tehát közügy az, a szó szoros értelmében S mi lehet oka annak, hogy még is oly kevesen és felette ritkán szólnak hozzá ott a megye termében, — minő okokra vezethető vissza azon sajnos jelenség, hogy a helyi sajtó rovatait e tárgybau nem keresik fel az érdekeltek, — s ha végre-valahára egy ily czikk azokban uapvilágot lát, — hát elolvassák azt, talán a szerző zászlajának becsületeért, de bizonyára nem azért, hogy azzal tovább foglalkozzanak J A „NYIRVIDÉK* TÁKCZAJA. Régi agarászatokról. Dérharmat lepi el a mezőt, ködös a késő őszi hervadásba borult táj. November vége felé jár a kalen dárium, a vadász évad most folyik javában. Agarászversenyekről is hoznak hirt itt-ott a lapok, noha ez a speciális magyar mulatság uagyou pusziu óban van már. Megfogyatkozáa.ik a kapunélküli kúriák' s a nap sütötte ámbitusokou nem nyutózkoduak már a nemes urak agarai, várváu mikor pattint egyet a gazda a jó roffi karikással, hogy vigye óket az ugarra. Megfogyatkozott maga a gentry is. Az agarászó apik fiai ma már holmi poros irodákban ü dögéluek, aktát körmölhetnek és telivérek helyeit váltokon nyargalnak. Ó-ízi hervadásban, novemberi ködben emlékezünk régi vidám agarász kompániákról ós mig a kályhában pattog a tűz, meséljünk egy kicsit régi nemes urakról. * * • Micsoda világ is volt az, mikor a húszas évek végén Keglevich Miklós, Józsa Gyuri, Bónis Ferencz, meg az egész hevesi nemes kompánia kergette a tapsifülest a porhanyós, fekete ugarbau. Bónis Ferencz biharmegyei ember volt, csak ugy keveredett a társaságba, mtrt mint afféle fiitalon özvegyen maradt embernek, nem volt maradása a köbölkuti tornáczos kúrián. Hát ne higyje senki, hogy ezen általános kór-tünet az érdeklődés teljes hiányára vezethető vissza, — s ne higyje azt senki, hogy e megyének nem lenuének számos, de igen számos polgárai, akik a közügyek menete és vezetése felett maguknak tiszta fogalmat alkotni s ezekből a megfelelő helyes következtetéseket levonni képesek lennének, — s ne mondja azt senki, hogy mi uálunk valami gyermekes feszély, álszemérem, vagy a szókimondás bátorságának hiánya némítja el a szót és köti meg a tollat, nálunk mondom, — hol épp az ellenkezőnek láttuk annyi fényes és kevésbbé fényes példáit, — de szálljanak magukba a kétkedők — gondolkozzanak komolyan e jelenség alapiudokai felől s bizton rájönnek, hogy azok nem egyéni természetűek, hanem a jelen közigazgatási rendszer hiányosságaira és ferdeségeire vezethetők vissza, amely rendszernek vidéki különítménye a „vármegye" ugy teljes egészében, valamint miuden részében nem kifolyása, sem képviselete a közakaratnak, — amely rendszer nem nyugszik sem testületi, sem e/yéui kormányzati alapon, amely ekként felelősséggel és tevékenységi ösztönnel anuál kevésbbé bir, minthogy végelemzésben sem határozati, sein végrehajtási joggal nem bir, s valóbau csak jámbor tanácskozási szerepre van kárhoztatva. Hja — ma már senkinek sem elég potya az ideje arra, hogy üres szalmát menjen szakmányba csépelni — s ma már igazán nem érezheti magát otthon a tek. vármegye saját házában, ahol leülni is maholnap csak felsőbb jóváhagyás reményében lehet. Ezen, mint mondára, merőben tarthatatlan s mielőbb javítandó helyzettel szemben azonban nem a béketűrő, néma szenvedőlegességben keresendő az óvszer, s habár a lemondó, hallgatag visszavonulás lélektani alap-indokait méltánylom is, a valódi érdem csak azé, ki ezen — adja Isten — mentől rövidebb ideig tartó átmeneti időben is szóval és tettel helyt-áll Hires volt daliásságáról, szépségéről és a hevesmegyei szép lányok, özvegy menyecskék egyre vetegették utána a hálót. Eay komor, őszi estén, Józsa Gyuri tiszafüredi ebédlőjében ült együtt a nemes kompánia. S>k volt köztük az agglegény, és bor közt, adoma közt, biztatta egyik a másikat, harapna már belé a házasság almájába. — Feri leginkább megtehetné, özvegv ember, próbálta már egyszer — jegyzé meg Keglevich Miklós. Bónis Ferencz elmosolyodott, aztán megrázva gyűrűbe göndörödő. hullámos gesztenyeszin haját öklével ráütött a kemény tölgyfaasztalra. — Hit nem bánom . . . megházasodom, de a véletlenre bizom. Azt a lányt veszem el, a merre a holnapi hajtásban a nyul szalad. Nagyot nevettek a czimborák. Sohi, mióta a világ, még ilyen násznagyot nem látlak. Reggelre kelve taláu el ls felejtették a dolgot A telivérek dobogtak. a sok agár nyihogva, szűkölve forgott a lovak körül, és miután egyik Borbély gyerek, T^za Ri'ffról, nagyott pattantott a karikásával, elvágtattak a nemes urak. Alig értek ki a határból, n^gy, ordas nyul űgrott föl. Bundája már egy kic-it szürkült, de erős inai hatalmasau győzték a fu ást. — Hajrá . . Cziczke . . Lepke . . . Kisasszony . . — biztatták az urak agaraikat, és a paripákról szakadt a tajték a sebes futásban. Messze, mintha csak halvány körvonalak lettek volna, kopár lombfosztott fák látszottak, és valami sötétes. a közérdek szolgálatában, s tevékenysége, nézeteinek ismertetése és esetleg érvényesítése által segit a közélet míudenuapi bajaiu s előkészíti alapját egy jobb jövőnek. Csak elismerésre méltó tehát a czimközlemény szerzőjének azon elhatározása, melylyel — felülemelkedve a közügyek iránti úgynevezett „érdeklődés" kétes értékű porondján. — tevőleges szerepre vállalkozik s egy érdekes és égető kérdéssel — közutaiuk kérdésével — behatóan foglalkozik. S különösen nékem szolgálhat ez örömemre, ki megyénk út-ügyeivel foglalkoztam már ezelőtt is, s kinek a fenti közlemény kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy azokkal ismét foglal kozhassara, s nézeteimet szerző nézetei mellé illeszthessem azon czélzattal és óhajtással: vajha azokból s a még — remélem — ezután következő eszmecseréből az érdekelt közönség tanulságot, a közügy hasznot meríthetne. A többször hivat, czikk szerzője: — Mezőssy tíela országgy. képviselő, közleményében mindenekelőtt egy alapigazságot hoz fel, azt t. i. hogy az útadónak nem az a czélja, hogy tőkésitessék, hanem az a hivatása, hogy útépítésekbe fektettessék; — nem helyesli továbbá azt, hogy az út-alap, itt-ott, rövidebb vonalakra elforgácsoltassék; — kívánatosnak tartja egy, inár régebben tervezett, de szerinte feledésbe ment nagyobb kölcsön felvételét, araibői azután közutaink rövid idő alatt építtetnének ki, s végre üdvözli a Szabolcsvármegye alispánjának időszaki jelentésében felhozott azon eszmét, hogy a vasúti állomások szállítmányai a közúti alap javára megadóztassanak. Által áuo.-ságban mind annyi figyelemreméltó észrevételek és megjegyzések ezek, és ép ezért érdemesek arra, hogy velük behatóbban foglalkozzunk. Kállay András. épület-tömeg •— olyau tanya féle bontakozott ki a fátyolos ködgombolyagból. Az ordas nyul sebes iramodással épen arra tartott, a lovasok utána. — Hiszen az a Papszászék szárazbeöi tanyája — kiáltó:t fel Józsa Gyuri, mikor már alig puska-lövésnyire volt a kúriától az agarászó társaság.' A nekihevült lovasok alig hallották Józsa szavát. Az agarászó szenvedély hevében csak vágtattak a menekülő tapsifüles u'án. A nagy, szürke nyul pedig futott, futott be a kúria kapuján, föl az ambitusra, és egy > pen kinyíló ajtóu át, a I'appfzászék nappali szobájába* Akkor még a nemes uraknál nem igen volt szalon. Nappalinak hívták azokat a fehérre meszelt, kőpirral süroit pillóju szobákat, amelyek ablakaiba muskátlik meg pelargoniák nyíltak, és a nagy, virágos cziczczel bevout póklábu empire kanop m szép anyáink Kisfaludy m*j>r uram regéit olvasták. A nappali sarkában egy sárgára fényezett spinét állt, és a I'ap-zá-z uram szép leánya, E"Z'er kisasszony, a hónalj alatt megkötött világos kék ruhában, nyakba vetett bíborpiros sállal, magusra fésült á la giraffi frizurájábin epen érzékeny hangon énekelte a klavir mellett, hogy; Vékony deszka kerítés — Jaj de karc-iu teremtés .... Mikor az ordis nyúl bevágtatott a nappaliba, és mintha épen ő nála keresne menedéket, szépen meglapult Eszter kisasszony pillangós czipős lábacskáinál. Magához sem térhetett a szép lány bámulatából, midőn sarkantyupeugés hallatszott és kipiru'va a sebes hajtásban, a daliás B)nis Ferencz állt meg a küszöbön: Mai számunkhoz egy iv melléklet vau csatolva.
