Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

N Y t U V I D É Ii." társas élet jöjjön létre Nyíregyházán — a mi hozzájárulásunk által. Az újjászületésben, amelyen e czélok befogadása és az ahoz való berendezkedés által keresztül menne a mostani kaszinó, az alakulóban levő uj egyesület feladatai is megvalósíthatnának, és lehetővé válnék az is, hogy városunk művelt hölgyei ebben a munkában résztvegyenek. Az ilyen módon átalakult és fölfrissült kaszinó keretébe a korcsolyázó és lawn tennis társaság, a biciklista egylet stbbi is beolvadhatna. Ne ijedjenek meg kérem, Urak! sok ilyen kaszinó van már Magyarországon, ahol nem csak kártyáznak, billiárdoznak, újságot olvasnak, de néha-néha mulatnak is, kedélyesen is, okosan is, — ahol tartanak felolvasásokat, zenei előadásokat, társas vacsorákat, ahol a kaszinó fenntart korcsolya pályát és a többi — és mind ezeknek a révén bevon bennünket nőket is a maga — igazi társadalmi életének a keretébe, főzőkanálnak és varrótűnek minden veszedelme nélkül. Papírra vetett zavaros goudolataimat a t. Szerkesztő ur diskréciójára bízom.*) Agatlia. Jelzálog-életbiztosi tás. A czimnek minden szava magyar, s mégis idegenszerüen hangzik; e körülmény azonban seukitseui tehet ídegenkedővé; mert rövid gondolkodás után arra jön rá, hogy c-upán új s nem idegen a fogalom. A midőn ennek ismertetésére vállalkozunk, nem azon reményben teszszük azt, hogy az újdonság ingere kelti fel az érdeklődést, hanem rámutatui kiváu'uuk a módra, a melynek alkalmazása sok gondot vehet le az aggodók vállairól, és sok szép reménynyel kecsegtet a jövőre. Az élet naponként számos példát szolgáltat arra, hogy az emberek anyagi gondjtikon másképen nem tudiak segíteni, csak ha kölcsönhöz folyamodunk. Az eszélyességí elvek alkalmazása mellett felvett kölc-öuök sokszor segítenek; de ... ! Hlnyszor dönti romba a holnap, mai terveinke ! A mi ma jó, azt rosszá teheti a holnapi jobb! II )gy sok szót ne vesztegessünk, idézzük a regi kozmondlst, ho^y „"tnber tervez, Isten végez" s evvel sokat megmigya ráztunk. Feltesszük minden kö'csönzőről, hogy avval a meggyőződéssel ve9zi fel j. kölcsönt, hogy azt megadhatja, s aztán a visszafizetési, gátló hlny akadály merül föl még a rövid lejáratú kölcsönöknél is, és mennyivel több a kedvezőtlen esély beállásának a lehetősége a rendszerül egy emberöltőt túlhaladó tartamú törleszéses jelzálog-kölcsönökuél! Avval tisztában lehetünk valamennyien, hogy a legkedvezőbbnek Ígérkező kö'csön is maga u'án vou hatja teljes anyagi romlásunkat s e veszély csak a kö

1C:öu végleges kiegyenlítésével múlik el s meglehetünk győződve arról is, hogy ki-ki igyekszik a fenyegető bajt megelőzni, és tudjuk azt is, hogy e gondoskodás nem c upán önmagunk érdekében nyilvánul, de kiterjed az utódainkra is. Az emberi élet küzdelmeinek legfőbb rugójt, hogy a létezésünket s azok léteiét biztosítsuk, akik S2lve*) Ez érdekes sorokat Biives figyelmébe ajánljuk az irodalmi és közművelődési egyesli'et alapszabályainak kidolgozásával megbízott küldöttségnek. lehet-e itt telket kapni és mennyiért? Azt feleli a mérnök : „Egy négyszögöl 20 krajczár, ha az ur nem lut heránus." „Mi? De hátha én ép lutheránus vagyok?" mondám én. „Akkor tiz forint egy négyszögöl, — és még ugy sem ad belőle a báró." ,Hlt ugy haragszik a báró a lutheránusokra?" „Nyilván," — mondá a mérnök röstelkedve, és lassan elódalgott mellőlem, hogy többet ueki erről a sza márságról beszélnie ne kelljen. Hát ez az oka. 0:t, hol még lehetséges az, higy valaki a vallása szerint kap vagy nem kap a készpénzeért parezellát, ott a haladás, a fejlődés lehetetlen. — De kegyelmes uram, egy bigott báróért csak nem Ítéled el az egész Balaton környékét! szóltuk ámulva a Bilaion barátai. — DJ bizony elítélem, felelt Bínffy. Mert ha az a báró nem tudná, hogy ott nagyon sok vele hasonló gondolkodású ember van, ő is másmilyen volna. Mert az ilyennek a neve csak akkor bigott, ha sokad magával van. Ha egyedül van, akkor már nem bigott, hanem bolond . . . Hit higyjttok nekem békét, és először érjetek meg a haladásra és csak azután próbáljitok meg haladni. Emiatt az'án Biutfy alatt meg is fenek'ett a dolog, de persze csak egy rövid ideig. A „lutheránus mentes és pormentes" fürdőhely azért letre is jött, cs'nos ügyes is volt, de jó sok ideig oly:n jelentéktelen maradt, ho„y alig vett róla a nagy közönség lu domást. Amikor pedig néhány esztendő múlva az ala pitó báró — akinek véletlenül néhány ravasz lutherá nuisil volt tömérdek birtol rendezési baja, — átadta az ügyek vezetését a fiámk, az egyszerre megszüntette a kis komikumot, és a nevetség elmúlt magától. inkhez legközelebb állanak. E rugó működése állandóan nyilvánul; de a halál megszüntet minden működést. Ezek előre bocsátása után fölöslegesnek tartjuk annak bővebbi taglalását, hogy mily indokolt s meny nyíre szüntelen az az aggodalom, hogy törlesztéses jelzálog-kö'csönnel terhelt hagyatéki ingatlanok minő ki számithitlan bonyodalmakba sodorhalják az utódokat. A c aládapt önfeláldozó fáradozása rendkívüli erőfe izitéssel fönntartotta családját, megőrizte jó hírnevet; de hilála u án ki gondoskodik ezekről? Tal£u a gazdasági ügyek vezetésében rendszerint járatlan nő, vagy a kis korúak gyámja? . . . Az atya elhunyta pótolhatlan vesztesség a családra, a jövedelem csökken, anyagi gondok nehezednek a hátra higyott családtagokra. E súlyos helyzetet sokszor Vilságossá teszi, hi a család feuutartásáuak terheihez még egy jelentékeny adósság törlesztésének kötelezettsége is járul. Mily megnyugtató, mily felemelő tudat lehet a családfőre, ha módjában vau a gondokat elhárítani, vagyonát tehermentesen hátrahagyni! A csodák kora lejárt. Az adósság nem enyészik el az adós halálával: az az ingatlanokat terheli, azt fizetni kell s az adósságuak a bekövetkező haláleset alkalmával való teljes kiegyenlítéséhez a kulcsot kezünkbe a jelzálog-életbiztosítás adja, a melynek lényege, hogy némi cseseiy díjért biztosított tőkével az adós halálával a jelzálog-kölc^öu törlesztetik ós a birtok tehermentesen száll át az örökösökre. Közgazdasági szempontból rendkívül nagy fontos Sággal bír ez intézmény, a melylyel a szakkörök már régóta foglalkoznak s a melyet Angliában már gyakor latilag is a legszebb sikerrel me

&oldottak. Az első pillanatra szembeötlő előnyök arra birlák hazánk biztosítással foglalkozó vállalatait, hogy azt tanú mányozzák s az intézmény életrekeltére ma már átlép e a megvalósulás küszöbét. Hogy a jelzálog-életbiztosítás előnye t gyakorlati lag is megvilágítsuk, megjegyezzük, hogy az évenként fizetendő biztosítási dij semmi esetre sem emelkedhetik a kölcsön másfél százalékánál magasabbra, hogy dijakbau e legkedvezőtlenebb esetben sem fizethet be többet a biztosító, mint a kölcsöu negyven százalékát, s hogy a lörlesztési idő utolsó 5 évében semmiféle díjfizetés nem jár. Ha például valaki 33 év alatt 5Va% kai törlesz tendő 1000 forint kölc-öut vesz fel, biztosítási tlijtit fizet évenként 14 forint 14 krt, a mi l-41°/o-'iak felel meg s az amortisatiót 691 százalékra emeli és miután az u'olsó 5 év díjmentes, 28 éven át évenkénti 14 frt 14 krjával 395 frt 92 krt tizet be, vagyis az ezer foriutuyi kö csöunek nem egészen negyven százalékát. E viszonylag magasnak látszó százaiét azonban csak a rövidebb lejáratú kölcsönöknél mutatkozik ily terhesnek, az 50—60 éves kö'csönökuól a helyzet sokkal kedvezőbben alakul, s ezt jelentékeuyeu fokozza az a körülmény, hogy emberi számítás szerint a legritkább esetek közzé tartozik, hogy valaki a férfikorban kötött ily kö!c-ön ügyletet te lebonyolíthassa és e helyen ki kell emeluüak azt is, hogy a társulatot rendkívül nagy koczkázat terheli az áltál, bogy sokszor egy két részlet befizetése után jeleutékeny összegeket kell kiegyenlítenie. Értesülésünk szerint egy közel negyven millió forintnyi biztosítéki alappal rendelkező hazai vállalat vette kezébe az ügyet, amelynek kedvező fejlődése uj korszakot fog jelenteni közgazdasági s társadalmi élei Unk számos vonatkozásaiban is. A közgazdasági előnyök abban fognak nyilvánulni, hogy a kölcsönzők több biztosítékot nyernek, a mi a kamat láb fokozatos leszállítását vonja maga utáu s az adósj.felszabadulva az utódait érhető hátrányuk aggodalmának nyűge alól, több erélylyel s eredménynyel muukálhaijt saját s hozzátartozói javát, a mi a közjólót föllendülésére vezet. It:méljük: rövid időnk be fog bizonyulni, hogy az intézménytől nem fog idegenkedui senki, s ha egyelőre új is; de magyar s jó lesz az. Dj azért Bintfy is teljes erejéből segítette azokat akiknek első sorban volt feladatuk a viszonyokat megérlelni, és most a Bilatoa uagv ünnepén ő is elmondhatta, hogy ahoz a nagyszerű fölviruláshoz, amelylyel immár a Bilaton joggal dicsekedhetik, teljes erejéből hozzájárult maga is. A kormányt Tisza István képviselte, aki gavalléros bőkezűséggel külön vonaton vitte le a törvényho zás tagj lit, közöttük az ősz Báuffyt is, és itt derült auekdótázás közben mond'a el Bánffy barátainak, hogy ezelőtt 25 esztendővel mi minden nem volt még lehetséges Magyar rszágon. A képviselők sokat nevettek a történteken, de Bántfynak ugyancsak kellett erősködnie, hogy annak valódiságát el is higyjék . . . A Btlaton mai ünnepére tulajdonképen az adott alkalmat, hogy ma nyitottak meg ünnepélyesen az elags-odtt yacht-kormányosok menházát Siófokou. De ez jóformán csak ürügy volt, mert az egész magyar közönség érezte, hogy most, e pillanatban érte el a Bi laton azt a magas fokot, amikor elmondhatja, hogy v n kullurája, mert szépsége, eiőssége, áldott levegője, lágy homokja, edző hullám csipása: köikiucse lett a magyarságuak. Most, amidőn már mindezt tudjuk, most hiteti iiU1 gondolunk arra az időre, amikor még mindez nagyon másképjn volt! DJ mint minden nagy találmánynak, ennek is az a sorsa, hogy nem bírjuk elképzelni, miként élhettünk annyi ideig uélküle? Ki tudni arra gondolni, hogy egyszerre elképzeljük a közéletet vasút, va»y távíró nélkül? Pedig volt olyan idő is, nem is nagyon régen, a mikor erről fogalmuk sem volt az embereknek. Igaz, hogy a Bilaton mindig ott volt, ahol ma van; nemes és erős tulajdonságai mindig ép Uíy megvoltak miut ma; ős azért találmánynak ép olyan kevéssé lehet moudiui, mint, a hogy „fölfedeztetése" is egészen fölösleges volt. Ámde még se élvez Isten mindenütt jelenvalósága. Az ember istenisége.*) HÍ a földet benépesítő emberiségen áttekintünk, meg akarván győződni arról, hogy az ember valóban a' „teremtés koronája" é? S mi által érdemelte ki egyebek fölött e legmagasabb rangot: lehetetlen el nem mosolyodnunk. Mert, mennyi ideje már annak, hogy a népek és uemzetek ős ap a először e földre tette lábát? Mig a zsidó és keresztyén időszámítás szerint mintegy hatezer éve: addig egy angol tudós tíz millió évre teszi azt a messze múltban. Ennyi idős volna tehát a föld. S mit csinált azóta a teremtés koronája? Mennyire emelkedett ki a föld rögei közöl? Csak egy pillantásunkba kerül s látni fogjuk: hogy az anyagimádás, a földhöz szegezte őt. Értékesebb előtte egy tál lencse, mint az atyai áldás és az atyai örökség. Ellenbeu a lelkek és szellemek magasabb regióit, mivel higy azokba nem oly kö nyű betekinteni s ott egy lépősuyi tér meghódítása is egész embert és egész életet követel: szinte kötelességnek és erénynek tartja mellőzni, sőt tagadni. A haugyától, vagy az áldott kis méhektől eltanult szorgalommal rakji öszsze a homokszemeket, épit abból örökkétartóna'í vélt palotákat s ha rájok lép a súlyos végiét és eltiporji ezeket: kétségbe esik az ember, hogy ő miudenét elveszítette. Neki mindene az anyag! Keresi az édességet. S midőn az élet virágai közö:t némelyik kehelyben keserű nedűt is talál: hiába sejti, hallja a bölcsesség szavaiból, hogy elme tompitó, sót hiába ludja azt is, hogy óletölő méreg mohóu élvezi azt, mert a változatosság gyönyörködtet. Gyűjti a sárga földet s elnevezi aranynak, a fehé ret ezüstnek, az átlátszót gyémántnak. S azt gondolja, azt mondja: hogy néki drága kincsei vannak. El akarja magával hitetni, hogy ő boldog. I yen boldogságot ismer az ember c-upáD. Ha találkoznak egyes fenkölt szellemek, akik megakarják mutatni a boldogság valódi útját: ezeket kineveti a dús, nem követi a szűkölködő. — A csalás világát éljük. Nem lehet hinni senkinek. Mindenki megcsalni akarja a másikát. Ha más csal: csaljuűk mi is. Amiut más tesz: mi is úgy cselekedjünk! Alkalmazkodnunk kell, hogy megélhessünk; még inkább, hogy tisztességre vergődhessünk. Mi tudnók, mi az „egy fődolog": de az árral úszni legkönnyebb, leghasznosabb. - Ez az általános felfogás. Es a jelenkor szelleme. Az igaz és általános boldogság felé hívogatókat ámiteknak, rajongóknak, hisztérikusoknak, lelkibetegeknek, szerencse, hogy már nem boszorkányoknak mondják 8 meg nem égetik, vagy keresztre nem vonják. Jó, hogy csak megvetik és engedik, hogy tengődjenek. Jó, hogy az elvett életet a magukéhoz nem tóldhatják; mert igy kiirtanák egymást é3 az utolsó lenne legszerencsésebb — mert uralkodni: ebben áll az ő vágyainak netovábbja s igy ő lenne bo dog ura az egész földnek. íme, a „teremtés koronájú ! De ha ezeket elgondoljuk, már ajkunkra fagy a mosoly. Azt vesszük észre, hogy valami különös érzés halja át keblünket, melynek nyomaiban könnyek szoktak teremni. Igenis a csalárdság világát éljük. DJ nem annyira egymást, mint önmagát csalja meg minden ember. S minél magasabban állhat mások felett; annál nagyobb csalásokat követ el saját egyénisége és jóléte ellen. Aki önmagát meg nem csalja: azt nem csalhatja meg senki és semmi. *, Fölolvasta Randár Miklós ibrányi ev. reform, tanitó, a Szabolesmegyei ev. ref. tanítok egyletének október 27-én tartott gyűlésén. hették csak nagyon kevesen, és a „fölfedezés" mégis ugy meg növelte az értékét, mint ahogy valódi becsét a durva kavicsból csillogóvá csiszolt gyémántnak a művészet megadja. Egészen ugy volt a Balatonnal Magyarország miut a Svábhegygyei Budapest. A Svábhegyet is élvezte hajdanában elég millimári, aki ott legeltette a teheneit; ós néhány színész és író, akik oda ki jártak olykor egy kis pirázs korhelykedéssel kipihenni szellemi megerőltetésüket. Da a főváros nagy közönsége csak akkor értesült arról, hogy Svábhegy egyáltalán létezik, amidőn egy svájezi véletlenül arra jártában megpillantotta, gyönyörűnek találta, és merész vállalkozásában fogaskerekű vasutat épített a tetej

5be. Akkor tiz forintba került ott egy hold föld, most háromezer forinttal sem lehet mindenütt egy egész villatelket szerezni. A Bilatout meg az angolok fedezték föl nekünk. Erre jlriak isten tudja minek, és kiakarták bérelni az egészet, partostól, vizestől, összes parti városaival együtt. Dd a BUaton buzgó barátai, akiket B.iuffy lezuhamozó nyilatkozata régente egy kis időre elkedvetlenített, most egyszerre uj lelkesedéssel fogtak nagy feladatuknak teljesítéséhez. — Ét sikert arattak. Akcziójukat megindították a hírlapokbin; aztán a képviselőházban, és végül a tőzsdén. A Balton-menti városok óriási lelkesedéssel roppant összegeket szavaztak meg, hogy az immár biztosan bekövetkező föllendülésben a vezérszerepeket ók kapják meg. A láz olyan erős volt, hogy még a B ilaton-Füred tulajdonosaként szereplő káptalan is óriási áldozttra szánta magát, ós nagy összeggel járult a közösen megindítandó akczió költségeihez, — de kikötötte, hogy a választandó bizottság elnöke egy kanonok legyen, hogy igí Bilaton Füred „katholikus jellego* megórassék. Az ér dekeltség jól uevetett az ajánlatra, és megválasztotta Folytatásn a. mellólíloteu