Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

Melléklet a „HTyirvidék" 1897. 29-ik száméhoz. után azonnal indítva, oly időben érne Szerencsre, hogy ott a csatlakozás a 401 sz. gyorsvonathoz tehetővé válna. Ezen menetrend változás mellett, csak is a Bpestről való utazás előnyősebb csatlakozása iránt kellene intézkedni. Kérelmünket ismételten Nagy méltóságod jóindulatába ajánljuk. Kérelema lelkész, tanitó és jegyzi) urakhoz. A múltnak ösmerete tanulság a jövőre. A keserű hangulatu költőknek pessimisticus frázisai; mint .Jelenben ninci öröm, jövődben nincs remény"; vagy „E vezd a jelent és ne sírj" alkalmasak a hazafiúi ketségbe esést fokozni, de nem a mindenfelől reánk zúduló, nemzeti önállóságunkat fenyegető támadásokat erélyesen visszaverni. A területben, lélekszámban, értelmiségben mélyen alattunk álló, ellenséges népekkel még nálunk is jobban körülvett oláh, szerb, bolgár, teljesen elnyomott állapotban, de önérzetesen múltjára hivatkozva, és múltjára kitartóan, önérzetesen, nem tekintve elleneinek számára kikövetelte, és kivivta önállóságát. A történelmi multat nélkülöző népeket a szabadság alamizsnájában nem részesítik. Azt mindig csak önm agára támaszkodva vívhatja ki. A kapzsi ellenfelek azt önként ajándékozni nem fogják. A jelennel alig van mit dicsekednünk, csupán multunkban van jövőnknek záloga. Őrizzük meg a multak emlékeit! Ndmzetünk múltjának ku'atói, sokszor felemelik, sokszor lehangolják uemzeti önérzetünket. De ne valljuk magunkat az utóbbiak híveinek, hanem inkább hárittuk el magunktól azon emlékeket, melyek önálló törekvéseinkre lehaugolólag hathatnának. A mult képébe tekintve, bízzunk jövőnkbe! Igaz, hogy az őstörténelem nem áll szoros összefüggésben nemzetünk történelmével, de az isigaz, hogy inkább ragaszkodunk azón haj ékhoz, melynek mu,tjához emlékek vannak kötve, mint azokhoz — mint a vándor c/.igáuyok sátora — melyekhez semmi emlék fűzve nincs. A népek külömböző tényezők folytán, soha sem ugranak egyik helyről a másikra, hanem hol gyorsabban, hol lassabban nyomulnak előre, és vagy elnyelik az utjokban álló népeket, vagy ezek emésztik magukba amazokat, vagy pedig összevegyülve, uj népet alkotnak. A dák Decebal, a hun Attila, az avar Bóján meghalhatott, de a dák, hun, és avar néphömpöly nem semmisült meg, hanem külömböző néptörzsekkel vegyülve és átalakulva, ma is él és szaporodik. A heterogouitás szitása c ak egyes érdekközös ségeknek, de nem a népeknek érdeke, épen ugy nem. mint a középkorban a szabad tudományos, kutatás és lelki ösmereti szabadságnak a vallás álürügye alatt burjánzott üldözése. A népek felbujtás folyán üldözhették ugyan egymást, de ki nem irtották, hanem ugyanazon hely lakosságának története átolvadt az uj népnek törtéuetébe. A történelem sehol sem nyújt tanúságot arra, hogy "ögy nép valahol teljesen kiirtatott volna, és hogy azt rögtön egy más nép váltotta volna fel, hanem egyik népnek a története hol lassabban, hol rohamosabban ment át a másikába. Ha az elmondottak igazak, akkor hazánknak története nem a magyarok — őseink — behatolásával kezdődik, hanem az ösmeretlen távol korból folytatódnék tovább, ha ugyan az ősebb korból írott történelmi feljegyzésekkel rendelkeznénk. Legrégibb krónikásunk Bála király névtelen jegyzője a kit sokan, — válószinüleg tévesen — mesemoudónak tartanak, valamint külföldi történetírók emlékeznek ujyan töredékesen, és gyakran ellenszenvesen őseink viselt dolgairól, tehát a honfoglalás koráríl némi ösmerettel még is csak bírunk;de hazánknak előbbi történetét a legmélyebb homály, jobban mondva teljes sötétség fedi. A honfoglalást megelőző korra tehát némi világosságot csak archeológiai kutatások vethetnek, részint fők is igazolják azt, hogy amidőn városunknak és hasonló összetételű más községeknek nevéből „i" képzővel melléknevet kell alkotni, a nép nyelvérzéke — mely pedig szintén jelentékeny forrás — a személyragtalan alakból indul ki, mintha ezek volnának a nevek: Nyíregyház, Orosház, Felegyház, Szegegyház, Nyáregyház, Ujegyház, Kétegyház stb. Nem utolsó érv a „nyíregyházi" támogatására még az sem, hogy a kebelbeli hatóságok, közhivatalok régibb keletű pecsétjei is „nyiregyházi"ak. „Nyíregyházi" az egyházak hivatalos pecsétje is, pedig azok neve szolgál alapul a város nevének. „Nyíregyházai" felirattal legfeljebb azon pecsétek birnak, melyek ujabb eredetűek, tehát már az inficiált időszakban készültek. Mindezek után elismerem azonban azt is, hogy valamint minden szabály alól, úgy az itt helyeselt és követésre ajánlott szabályok alól is vannak kivételek, melyek előttem nagyon is ismeretesek, de minlhogy Nyíregyháza egyáltalában nem tartozik ezen kivételek közé| elősorolásukkal a dolgot komplikálni nem akarom. Végül arra kell még kérnem minden szóval és tollal dolgozó tényezőjét városunknak és környékének, hogy belátva az előadottak igazságát, mellőzzék és feledjék el a „nyíregyházai"-t és egyedül a „nyíregyházi"-t használva, helyezzük ezt egy öntél ü eljárással vissza régi eredeti jogaiba; mert ha ezt nem teszszük, akkor a nyelvújításban utazók a siker által is felbátorítva még merészebbek lesznek hangzatos nyelvünk eredetiségének megtámadásában. Akkor megtörténhetik, hogy a második ezredévben már így tiszteli majd egymást a magyar : te szélházai, te semmiházai, te kutyaházai! és így fognak beszélni: bashalmai határ, pannonhalmai apát, gerlachfalvai csúcs, Eszterházay gróf, egeri érsek stb. Ezt pedig — azt hiszem — komolyan csak senki sem kívánja. Szlaboczky Imre. a föld mélyéből napfényre kerülő emberi készítmények, melyek az évszámokban ki nem fejezhető kultúrperiodusokat jelzik, és a melyekből a vármegyénknek már elég szép gyűjteménye van; részint pedig a helynevek; dűlők tavak, halmok, földvárak, sánezok elnevezéseinek pontos feljegyzése, a melynek az összehasonlító nyelvtan segé'yével világosságot vethetnek azon népekre, melyek a honfoglalás előtti korban hazánk területét lakták. A tagosítás előtti időben a nagyobb birtokok is egymástól távol eső apróbb részletekből állottak ; ennélfogva szükséges volt a munkásoknak tájékoztatása végett az, hogy a határnak egyes részei külön helynevekkel jelöltessenek meg, melyek gyakran még az ősidőkből származtak reánk. A tagosítás ezen helyneveket nagy részben elenyész* tette. A njiregyházi törvényszék levéltárában összesen mintegy 30 községnek van meg a tagosítás alkalmával fel vett térképe; mintegy 100 községről annak nyoma sincs. Ezek Megyeri Géza kúriai biró, törvényszéki elnök urnák szívességéből rendelkezésemre állottak, de tudakozódás után arról győződtem meg, hogy ezen térképeken sok olyan dűlőelnevezés hiányzik, mely a mai nemzedéknek még emlékében van. Miután pedig minden valószínűség szerint élnek még olyan egyének a községekben, kik a régi elnevezésekre hagyomány utján még emlékeznek, de a kiket a természet rendje szerint a kor mielőbb elfogja seperni a földszínéről, és velük együtt a régi emlékeket is: Annálfogva igen kérem mindazokat, kik uem csak a jelennek élnek, hanem a régmúlt idők iránt is érdeklődnek, és a kiknek módjukban áll a régi idők emlékeit megőrizni; ne terheltessenek csekély fárad-ággal megmenteni őstörténelmünknek azt, a mit még megmenteni lehet, és tudakozódásuk eredméuyét velem közölni. A régi hagyományoknak, mondákra, keresztelői eljegyzés, lakadalom, temetkezés, húsvét, pünkösd, karácsonyi sat. népszokásokra vonatkozólag kérő kérdést tenni nem is merészelek, mert a ki sokat markol keveset fog. Mindenkinek akad üres órája, vagy percze. Vessünk vállat. Egy ember annyi mint semmi. A Szabolcsvármegyét jellemző igaz magyar önér zettel igen összefér göröngyünk őstörténetére némi világot deríteni. Nyíregyháza, 1897. julius 9 én. Dr. Jósa András. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye juniusban. A folyó év juníus havában az egészségügyi viszonyok, tekintveabeérkezett halott jegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év juníus havában elhalt 80, addig ez év junius havában a halálozás 57-et mutat, kevesebb tehát 23-al. Nem szerint elhalt fi 31, nő 26. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 33, földmíves gazda 8, iparos és kereskedő 16, értelmiségi —. Ezeken kivül halva született 9, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve —. Törvénytelen ágyból származó elhalt 4. Élve született 117, és pedig: 61 fi és 56 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 21, és pedig 12 fi, 9 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 60-al. Házasságot kötött 27 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kalli. fi 7, nő 7 = 14, ág. evang. fi 18, nő 12 = 30, helv. hitv. fi 4, nő 2 = 6, gör. kath. fi 2, nő 4 = 6, izraelita fi —, nő 1 = 1. Életkor szerint 0—1 évig = 22, 1—5 évig = 6, 5-7 évig = —, 7—20 évig = 9, 20—30 évig = 3, 30—10 évig = 3, 40—60 évig — 7, 60 -80 évig 6, 80 éven felül 1; összesen 57. A város belterületén elhalt 42 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 17, kik közül nem lett gyógykezelve 1, 7 éven felüli volt 25, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 42 egyén közül tehát nem lett orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 15 egyén, kik közül 7 éven alól volt 11, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 5, 7 éven felül volt 4, ez mind lett gyógykezelve, a külterületen elhalt 15 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 5. Az összes 42 elhalt közül tehát 8 netn lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle egy sertés által összemarczangolt 7 hónapos gyermek hullája felett foganatosíttatott. Orvosrendőri bonczolat nem volt. Törvényszékileg bonczolva lett a fentebb említett sertés által összemarczangolt 7 hónapos gyermek hullája. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel lettek megvizsgálva. Nyíregyházán, 1897. julius hó 1-én. Dr. Trajtler Soma. orvos-főnök. Gyiimölcs-piaczunk és a vásári rendtartás. Hoffinann Mihály, városunk kereskedő testületének előkelő fiatal tagja, a következő beadványt intézte Nyíregyháza város polgármesteréhez: Tekintetes Polgármester tír! A míg Magyarország minden részeben felismerték a gyümölcs termelés, a gyümölcs kiviteli kereskedés nagy jelentőségét, — a míg a főbb termelő helyeken mindent elkövetnek egyrészről a termelés intensivitása, a fajok kiválasztása, a termelés kiterjesztése, — másrészről a forgalomba hozatal könnyűsége, gyorsítása, biztonsága érdekében; - addig nálunk Nyíregyházán erre a legkevesebb gond sem fordittatik. Hogy pedig a mezőgazdaságban (főleg a kisgazdáknál) mily jelentősége van a gyümölcsnek, legyen szabad példaként felhoznom, hogy egy középtermésü meggy-fa átlag 25 kg. meggyet hoz, és így 4 fa egy métermázsát, a minek közép átlag ára 15—10 frt. Ezen földadó mentes, gondozást — megmunkálást nem igénylő árnyékadásra ültetett 4 meggyfa egy hold föld tiszta jövedelmét haladja felül. A legutolsó időkben a „nyíregyházi

u meggy a kereskedelmi forgalomban nevet szerzett, a vevők egész raja keresi fel és szállítja központokra, veví-piaezokra, külföldre — Galícziába, Németországba. Tévedés azonban azt hini l, hogy egyedül Nyíregyháza a ,ni/iregyháei• meggy termelő földje, mert a környék, Tura, Torony, Gégény, Demecser, Ujfehértó és Kisvárda vidéke is rengeteg mennyiségű ily árut produkál. És mert e faj közkedveltségnek örvend, valósággal legtöbb közgazdasági érdek, hogy a termelt áru Nyíregyházára conccnttáltassák. E helyett mit tapasztalunk? Egy semmiféle elfogadhitó érdekkel kapcsolatba nem hozható, elavult intézkedés gátolja a piacz létesültét. Az t. i., hogy ismét eladók reggeli 9 óra előtt a piaezra hozott meggyet meg nem vásárolhatják. Eltekintve attól, hogy a piaezra hozott árunak még 5 szóval ötszázaléka is sok a helyi szükséglet kielégítésére, a termelók, kik 10—20 kg. jávai hozzák piaezra a meggyet, kénytelenek reggeli 5 órától 4 teljes órán át vesztegelni, hogy az összes áru 5%-a elkeljen, — addig pedig az áru a melegtől, portól tetemesen megromlik, — a termelő az egész —• és ránézve nagyon drága délelőttjét elvesztette. A vidék pedig, mely ezen zaklató intézkedést ismeri, és a mely mázsa számra hozhatná be áruját, kénytelen városunkat kikerülni, mert egy teljes napot kellene vesztegetnie, hogy a d. e. 9 óráig megrosszabbodott áruját illően eladhassa. Ezeken felül czéltévesztett ezen intézkedés azért is, mert a messze, vidékről ide sereglett vevő csoport a sorompóknál várja be az árut, és a pi; cz élénkségén felül a város egyik jövedelmét csonkítja meg. Legvégül pedig az a nagyon kis, és a nagy érdek mellett alig figyelembe vehető vevőközönség, a kis és közvetlen fogyasztó a kereskedő utján alig veszi drágábban a meggyet, mint közvetlenül, — de ha drágábban is venné, az idény alatt egy néhány forintra rugó diff'rentia miatt a termelók, a kereskedők, a város helypénz joga, a forgalom, élénkség, kereskedelem és azon nagy érdek veszít megmérhetleu sokat, hogy a város az egész termelő vidék központjává tétessék. És lehetetlen elhallgatni, hogy főleg vasárnap, midőn a termelők az aratási idényben legszívesebben keresik a piaezot, a mely szorgos dologidőben még munkaszüneti törvény is kivételt enged a mezei muukánál: a piaezra hozott árunak d. e. 9 óráig megmaradt 35%-át azon mód melegen kell a kereskedőnek kosarakba rakni, bekötni, bevárni, a szállításra alkalmassá tenni, és íme egy félóra múlva a nagy buzgalmi reudszeretet utczai seprőkkel teszi tönkre az igyekezetet. Sohasem árt példákkal élni. Eger és Gyöngyös a cseresznye szállításnál empoiumuk. E helyekeu hajnali két órakor veszi kezdetét a vásár. Az eladók ós vevők egész tömege lepi el a piaezot és reggeli 5—7 óráig 100—150 mmázsányi cseresznye lett eladva, megvéve. Az eladók mennek araiási munkájukhoz, a verők korán kezelhetik a n; gy gondosságot igénylő csomagolást, és végzik ezt a reggeli hűvösebb időben; friss üde gyümölcscsel telitik meg a vasúti kocsikat. Kecskeméten az idény tartama alatt egész éjjel áll a piacz. Rendes termésnél 15—20 vasúti kocsi barsezk szállíttatik Budapest re, B csbe, Galícziába, Oroszországba. Ausztria déli határszélén Cormous városkában — mely korai cseresznyével látja el fel Európát — már május első felében reggelli 4 órákkor harangszó tudatja a vásár megnyíltát; a külföld minden részéből ide sereglett kereskedők százai vásárolnak ott; hatósági felügyelet mellett köttetnek az ügyletek; az árak a minőség szerint a kereslet ós kínálat viszonyához képest állapittatuak meg; mindenki köteles a hivatalos mázsálás szerint eladni; súlyos bírság fenyegeti az eladót, ki kosara tetejére szebb, fenekére silányabb árut helyez. Naponként 15—20 vasúti kocn áiu megy onnan el. Ismétlem, hogy a „nyíregyházi" meggy a kereskedelmi forgalomban elismert névvel bir, és így mindent el kell követni, hogy a jó hirnév felhaaználásaval e czikknek rendes, elismert jópiaceot teremtsünk városunkban. Ezzel nemcsak a városi termelőknek nyuj'unk elónyt, de a szabályozott piacz az egész megye termését ide vonzaná ós ezzel a piacz közjővedelme is növekednék. A felhozott példákból látható, hogy a piacz miként volna rendezendő. A legfőbb czél az adás vétel lehető megkönnyítése, elősegítése annak, bogy az áru friss, üde állapotban kerüljön szállításra. Hivatalos mázsa, esetleg vásárbiróság ; a piacz lehető korai megnyitása és minden a forgalmat akadályozó intézkedés megszüntetése. Nem szabad feledni, hogy a néhány évvel ezelőtt alig érték számba vett czikkek nagyszabású értékesítéséről van szó, — hogy most is, a piaezot nyűgöző intézkedések daczára, Budapestről, de főleg Lengyelországból sok kereskedő időz városunkban; ezek jelenlétét kellőképen méltányolni kell, mert az ó versengésük ad árt a czikknek, és mert az ő versenyük támasztja a piaezot. Ezeket azért voltam bátor előadni, hogy nagyon ismerve a tekintetes Polgármester ur buzgalmát, a kisgazdák, a kereskedelmi forgalom érdekei iránti ügyszeretét, jelen beadviuyomat azon tiszteletteljes ajánlatommal együtt nagybec-ü figyelmébe ajánlani bátorkodom: miszerint a piacz létesítése czéljából ankétet összehívni kegyeskednék, a melyeu néhány termelő, néhány helybeli gyümölcskiviteli kereskedő, a rendőrség, végül az itt időző lengyel kereskedő egynehánya meghivatnának és ezen ankét eredményéhez képest sürgősen legalább ideiglenesen az idei baraczk idényre, — szilva szállítás idejére — intézkedések, a jövő saison