Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-14 / 11. szám

Y I R V I D É K" Kendkivüli közgyűlés a vármegyénél. A vármegye törvényhatósága e hó 11-dikén és a következő napon rendkívüli közgyűlést tartott, Kállay András főispán elnöklete alatt. Az első napon, választás is lévén napirenden, a a közgyűlés eléggé látogatott volt. Tudósításunk a következő: Kállay András főispán üdvözölvén a bizottmányi tagokat s jelezvén, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását az ötödik árvaszéki ülnöki állás, tovább már el nem odázható betöltése tette szükségessé, a közgyűlést megnyitotta. Bejelentette ezután a főispán őméltósága a legutóbbi közgyűlés óta általa eszközölt kinevezéseket. — A .jelentés tudomásul vétetvén, bejelenté a főispán úr, hogy a törvényhatóság egy régi, kötelessége teljesítésében fáradhatatlan, közszeretetben álló tisztviselőjét, Fejér Imre tiszti alügyészt ezennel tiszteletbeli főügyészszé nevezi ki (zajos éljenzés) s kívánja, hogy érdem inek, a közgyűlés lelkes éljenei által is helyeselt eme megjutalmazása, hivatali kötelességeinek további odaadó teljesítésében buzdítsa és lelkesítse. Ezután a napirend tárgyalása következett. Felolvastatott a belügyminiszter leirata, melynek kíséretében a miniszter Nyíregyháza város képviselőtestületének, a város törvényhatósági joggal való fólruházása ügyében közvetlen hozzá fölterjesztett kérvényét, a törvényhatósági bizottságban leendő tárgyalás és határozat hozatal végett megküldi. A miniszteri leirat felolvasása után fölszólalt dr. Mezőssy Béla, s igen ügyesen fölhasználta Nyíregyháza önálló törvényhatósággá alakulásának napirendre került tárgyalása alkalmát arra, hogy a vármegyei gyűlésterem számára megfestetett Kossuth-kép ünnepélyes leleplezésének kérdéseben a vármegye főispánja ellen erős támadást intézzen, csodálkozását fejezvén ki a fölött, hogy míg a főispán ilyen sürgősen szükségesnek látta Nyíregyháza város önállósításának kérdését egy rendkívüli közgyűlés napirendjére kitűzni, addig Kossuth Lajos arczképe ma is felfüggesztetlenül áll, a közgyűlésterem falához támasztva. Kállay András főispán rövid fölszólalása után, — jelezvén, hogy dr. Mezőssy Béla fölszólalásából nem nyert tájékozást a íelől, hogy tulajdonképen mely ténykedéseért vagy mulasztásáért emeltetik ellene kifogás, Kovács István szólt a szőnyegen levő tárgyhoz, kijelentvén mindenek előtt, hogy ő nagyon is indokoltnak és szükségesnek tartja, hogy Nyíregyháza város önállósításának ügye már e rendkívüli közgyűlés tárgysorozatába fölvétetett, tartozván ez is, minden jelenségek szerint ama kérdések közé, amelyeknek hosszabb időn át való függőben maradása egyáltalában nem kivánatos. A fölszólaló jelezte röviden e kérdésben elfoglalt álláspontját is. () e kérdést legelső sorban Nyíregyháza város érdekei szempontjából itéli meg, és épen ebből a szempontbol Nyíregyháza város külön törvényhatósággá való alakulását sem szükségesnek, sem a polgárság érdekében valónak nem tartja, s utalván arra a hatalmas fejlődésre, melyet Nyíregyháza város a vármegyei kötelékben fölmutat, a • külön törvényhatósággá való alakulásra való törekvés szükségességének azt az indokolását, hogy arra a város további fejlődésének biztosítása erdekében van szükség, sem helyesnek, sem jogosnak nem tartja. A közgyűlés ezután, minthogy a városi képviselet emiitett memorandumának — a dolog természete szerint egyoldalú adatai s általában a kérdés előkészítetlen volta alapján eme nem csak a vármegyére, de még inkább a városra és annak adózó közönségére, valamint a város eddigi örvendetes fejlődésének biztosítására nézve oly nagy fontosságú kérdésben érdemleges határozatot nem hozhatott, az állandó választmány véleménye alapján, az összes iratokat kiadta az alispánnak, azzal az utasítással, hóg'y a városi ügy- és vagyon-kezelés folyamatban levő megvizsgálása után és e vizsgálat eredményei alapján is, lehetőleg a legközelebbi közgyűlés elé részletes jelentést tegyen. Angolosan megrázta jobb kezemet, cilinderét kis.-é megemelte, azután sárga, ránczos arczával, fürge sze meivel és kétes elegaDCziájával eltűnt a nyüzsgő, csacsogó embertömegben. Tűnődtem egy darabig: ki lehet ez az ember, aki ugy beszél velem, miut régi, jó barátjával? Azu án mintha csakugyan kibontakozott volna elém a mult idők homályából egy alak, aki nagyou hasonlított hozzá. Ez az alak a szabolcsmegyei dsentri családok legjobbjaihoz tartozott. Szép vagyon maradt rá. nem szeretett dolgozni és sokat költött utazásra, kártyára, vadászatra és Isten tudja még mire. Mindezek nagy vonásokban most föl lobbantak emlékezetemben, de ha mozsárba törtek volna még akkor se tudtam volua kitalálni a nevét. * * * Másnap reggel kilencz és tíz óra közt berregett a villamos csöngetyü és inasom czimeres, koronás predikátnmos névjegyet adott át. A névjegy balsarkában egy üstökös csillag világított három lenyakazott török fejre és egy kaszaboló fringia ütö't nyakon két fél-lábon álló gólyamadarat. Közbül a következő históriai magyar név ékeskedett: Nyirbaktai és szatyma-patolcsi Patolch Aladár. A látogató sokkal szeréi yebben viselte magát a lakásomon, mint a váczi-utczáu. Mosolyogva lépett be és látva, hogy névjegyét a kezemben tartom, szelíden szólt hozzám: — Ugy-e méltóztatol emlékezni rám? Most már tudod, hogy nem ok nélkül szólítottalak meg! — Te vagy az a Patolcs Aladár, akivel együtt jártam a gimnáziumba Debreczenben ? — Én! — Később kimaradtál és nem is tetted le az érettségit . . . — Ugy van . . . nem volt rá szükségem . . . azaz, hogy tanultam magamtól is eleget, mikor az apám háromezer holdas földjén gazdálkodni kezdtem Visszatérve pedig Kossuth Lajos arczképe leleplezésének a kérdéséhez, melyet dr. Mezőssy Béla, Nyíregyháza város önálló törvényhatósággá alakulása tárgyalásával kapcsolatba hozva, szóvá tett, röviden jelezni kívánjuk itt, hogy Szabolcsvármegye közönségének a mult évi deczember hó 30-dikán tartott rendkívüli közgyűlése e kérdésre vonatkozólag a következő határozatot hozta: „A vármegye alispánjának ezen jelentése (t. i. hogy Ábrányi Lajos Kossuth Lajos arczképének megfestésével elkészült, s a képet már ideszállitotta) örömmel vétetik tudomásul s a főispán úr őméltósága felkéretik, miszerint Kossuth Lajos arczképének leleplezési ünnepélye végett egy rendkívüli közgyűlést hívjon egybe." Azt hisszük, jól emlékezünk, hogy a decz. 30-diki közgyűlés e határozatának, akkor világosan kifejezésre is jutott értelmezése az, hogy a vármegyr főispánja arra kéretett föl, hogy a Kosjuth Lajos arczképének leleplezésére, kizárólag ebből a czélból, egy rendkívüli közgyűlést hívjon össze. Az e hó ll-diki közgyűlés napirendjére tehát Kossuth Lajos arczképének leleplezését fölvenni nem lehetett. De mi egyáltalában nem is tartanánk helyesnek, ha egv ilyen ünnepélyes alkalmu vármegyei közgyűlés olyan időben hivatnék össze, midőn — hogy egyebet ne említsünk — az utak rosszasága, járhatlan volta miatt a vármegye közönségének egy jelentékeny része abban nem vehetne részt, cs talán épen az a része, amelyre ez a hazafias ünnepély, a minden mellék tekintetek és érdekek nélkül való legüdvösebb és legnagyobb befolyást gyakorolná. Épen ezért mi azt tartanánk leghelyesebbnek, ha a vármegye főispánja, az emiilett közgyűlési határozat intenciója szerint a rendkívüli közgyűlést, Kossuth Lajos arczképének leleplezési ünnepélyére a májusi rendes közgyűlést megelőző hétfői napra hívná össze. A kisvárdai közkórház beteg-ágyainak 40-ről 50-re való szaporítása tárgyában keletkezett belügyminiszteri leirat tárgyalása s Takács Lajos dijnok napidijának 1 frt 30 krra engedélyezett fölemelése után az ötödik árvaszéki ülnöki állás betöltése következett. A főispán úr őméltósága bejelentvén, hogy ez állásra Okolicsányi Dezső aljegyző, h. árvaszéki ülnök és Koczogh József szolgabíró pályáztak, a kijelölő bizottság megalakulása után, elrendelte a — kért — névszerinti szavazást. A két szavazatszedő küldöttségnél beadatott összesen 175 szavazat; ezekből kapott Okolicsányi Dezső (J3-at, Koczogh József 82-őt. Főispán úr őméltósága, a szavazás ez eredménye alapján Okolicsányi Dezsőt megválasztott árvaszéki ülnöknek jelentette ki. Hevesvármegye ismeretes átiratát, melyben a kvóta fölemelése ellen való tiltakozása pártolására szólilja föl a törvényhatóságokat, a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette, kimondván, hogy az országgyűléshez hasonló szellemben fölirat intéztessék. Az időközben megüresedett bizottmányi tagsági helyek betöltéséről szóló igazolo választmányi jelentés tudomá=ul vétele s Yelenczey István közig, kiadónak hat havi szabadságidő engedélyezése után, a vármegyei és mezőgazdasági bizottsági szabályrendeleteket tárgyalta a közgyűlés. E nagyfontosságú kérdésről lapunk legközelebbi számában referálunk. Ezután a Nyíregyházán építendő törvényhatósági közkórház felülvizsgált tervei és költségvetése tárgyaltatott, az állandó választmány ama határozatával, hogy azok felsőbb jóváhagyás végett a belügyminiszterhez fölterjesztessenek. A bizottmány tagjai a főispán ur őméltósága által a kérdéshez való hozzászólásra fölszólitatván, dr. Mezőssy Béla utal arra, hogy a m. kir. belügyminiszter a közigazgatás államosításának keretében az egészségügy állami rendezését feladatául jelölte ki. amikor az állami kórházak felállításáról és a betegápolási költségek állatni fedezéséről a szükséghez képest gondoskodva lesz, nem tartja tehát helyesnek, hogy a megye Nyíregyházán egy közkórházit 2U0 ezer frt költséggel felépítsen, a megye közönsége ezen nagymérvű áldozatkészségével bár elnyeri a belügyminiszter köszönetét. Nem tartja helyesnek, hogy akkor, midőn Nyíregyháza rend. t. város és a kastélybi szekérszámra hozattam a legkitűnőbb nyomtatványokat. Hetedhét vármegyében nem volt olyan bibliotéka, mint az enyém ! — Megvan még a könyvtárad? — Biz' Isten elhordták . . . szerteszét hordták! Aunyi sincs most belőle, mint az ujjam! — Hát a háromezer hold ! — A háromezer hold ... üm ... a háromezer hold . . . — Bizonyosan azt is széthordták, mi? — Nem ... de érdemes most gazdának* lenni Magyarországon? Darányi Náczi beszélhet, Tisza István beszélhet (annak egyébiránt könnyű ... te, én már tíz évvel ezelőtt megjósoltam, hogy gtóf lesz belőle a millenniumra) Rosenberg proponálhat buzaprémiumot . . . fenét ér az egész! Hat forintos búzaárakkal valamenynyien koldusokká leszünk! Ki harczolhat a fátum el len? Ki harczolhat a világegyetem ellen? Engem India és Amerika e»ett meg! — Mi történt a háromezer holddal? — Bérbe adtam és elmentem utazni. Bejártam a világot. A bérlőim nem fizettek árendát ós én olyan jőszivü szamár voltam, hogy nem tudtam lenyúzni a bőrüket! Inkább kölcsönpénzt vettem föl magas kamatra és igy folytattam az utazásaimat. Közczélokra is sokat áldoztam, barátom! — Nem emlékszem, hogy a nevedet olvastam volua valahol. — Ó, ha én adakoztam, mindig inkognitó adakoztam! Csak nem iratom ki a nevemet minden rongyos száz forintnál, mint valami reklámvadászó vigécz?! — Egy szóval, te most blank vagy . . . — Még nem, barátom, még nem! Vannak zálogos földjeim , . . van egy pár behajtandó obligációm . . . és azt is zicherre veszem, hogy a vén Bochkor Bertalau rám hagyja minden vagyonát, ha csak nem föt, ákkkásztófára való gazember! önálló törvényhatósággá átalakítása iránt mozgalmat indít, s így a megye testéből külön válni óhajt, azt a várost, amely fejlettségének mai állapotát épen a megye közönségének köszönheti, ezen törekvésével szemben a megye közönsége a kórházzal gazdagítsa, ugyanazért indítványozza, hogy ezen tárgy felett a közgyűlés határozatát a közegészségügy államosításának bekövetkezéséig tartsa függőben. Kállay András főispán czáfolólag kiterjeszkedik M. B. felszólalásának minden pontjára, s ajánlja az állandó választmány javaslatát elfogadásra. Dr. Kállay Itudolf pártolja az állandó választmány javaslatát, mert a megye közönsége az ezredik év emlékét nagy lelkesedéssel akként óhajtotta megörökíteni, hogy Nyíregyházán a közegészségügy által is követelt közkórházat felépítteti, most tehát becsületbeli kötelessége ezen határozatát, az államosítást be nem várva végre is hajtani. Mikecz János alispán konstatálja, hogy a megye közönsége az ezredik évi ünnepségek alkalmából 200 ezer frt költséggel egy közkórházat Nyíregyházán rendelt felépíteni; miután a maga részéről járási kórházak felépítését tartja czélszerübbnek az egészségügy érdekében, s miután Nyíregyháza város most önálló törvényhatósággá akar átalakulni, s ez általa megyétől külön válni, indítványozza, hogy addig, inig az ezen irányban indított mozgalom eredménye egy vagy más irányban biztossá válik, a megye közönsége a kórház építés ügyét tartsa függőben, hangsúlyozván, hogy a közegészségügy érdeke mindenesetre megköveteli a vármegye területén kórház létesítését s ezért e kcrd»s megoldásának a közigazgatás esetleges államosításáig való elodázását czélszerünek nem tartja. Dr. Mezőssy Béla biz. tag Mikecz János alispán indítványához csatlakozik s arra 20 aláírással ellátott íven névszerinti szavazást kér elrendelni. Kállay András főispán úr őméltósága kijelenti, hogy a Mikecz János alispán részéről tett indítvány fontossága miatt is előkészítést igénnyel, s azt, illetve annak elfogadását szavazásra azért nern bocsáthatja, — s azt amennyiben a tárgytól teljesen eltér, kapcsolatosan s azonnal tárgyalható és szavazás alá bocsátható indítványnak nem tartja, mert ezen alkalommal a megye közönsége csupán a felett határozhat, elfogadja-e a megye állandó választmányának azon javaslatát, hogy a Nyíregyházán felépíteni szándékolt megyei közkórház módosított tervrajza és költségvetése jóváhagyás végett i Belügyminiszter úr őmeltóságához felterjesztessék, igen vagy nem, ha nem fogadja el, ezzel a törvényhatóság azt határozza el. hogy az építkezési bizottság által előkészített, az állandó választmány felolvasott véleményével ellátott kórház építési iratokat további intézkedés végett,'belügyminiszterhez ezúttal fel nem küldi. A főispán úr őméltósága a kérdést ezen értelemben feltette s a vármegye közönsége felállással szavazván, az állandó választmány véleményét nem fogadta el. A vármegyei levéltár végleges rendezése kérdésében a közgyűlés, az alispánnak e tekintetben tett előterjesztése alapján, a szükséges helyiség-átalakitási költségekre 500 frtot, a főlevéltárnok személyes felügyelete alatt, külön munka-erő szerződtetésével, lehetőleg még ez év folyamán foganatosítandó rendezés költségére pedig 1000 frtot szavazott meg a közgyűlés, kijelölvén e kiadások fedezetéül a vármegyei monogratia-alap mutatkozó feleslegét. A másnap folytatólag tartott közgyűlés kevésbbé általános érdekű kérdéseket intézett el. A vármegyei gazdasági-egyesület akciója. A felső-tiszavidéki gazdasági-egyesület, ismerve azon tarthatatlan állapotokat, melyek a dohány-földek helytelenül keresztülvitt minősitéáéből előállottak, 1897. évi január hó 20-án tartott igazgató-választmányi ülésén elhatározta, hogy a bajok orvoslása végett feliratot fog intézni a pénzügyi m. kir. ministeriumhoz. A minősítés és kitűzés módozatainak, valamint azon okoknak, melyek az újra minősítést szükségessé és elkerül— Mivel foglalkozol most? — Egyelőre semmivel. De a böszörményi kerület jövőre bizonyos. Képviselő leszek, barátom, mint Pupák Marczel, Koss Pál és Laboda Zsigmond! — És addig itt maradsz Budapesten? — Itt maradok! A szoczietás rajong értem. Nem is képzeled, hányfelé hívnak bankettre, szoaréra! A leányok, a mamák, a nagymamák, mind szerelmesek belém, mind bomlanak utánam ! Nem lehetetlen, hogy még az idén valami grand-házasságot csinálok! Félmilliós hozomány . . . országos képviselőség . . . spuriuszom van, hogy beüt mind a kettő! — Isten adja, tiszta szívből kívánom! — Köszönöm, köszönöm! Látom, hogy nemesszivü barátom vagy ... ós ez arra bátorít, hogy . . . Kalapjához, botjához nyúlt és keztyüit némi zavarral kezdte felhuzogatni. — Arra bátorít, hogy . . . huszonöt forintot kérjek tőled a jövő hónap elsejéig. Szólni akartam, de közbevágott és hadaró nyelvvel peregte: Tömérdek borravalót kell adnom. Nekem az élet kevésbe kerül, mert az emberek tépik magukat értem ós majd mindennap megvagyok blva ebédre, vacsorára. De az a tömérdek borravaló és kapupénz! Elegáns házakhoz vagyok bejáratos. Mindenütt inasok, komornák, szakácsok! Minden inasnak legkevesebb egy koronát kell adnom, különben nem tudják rám a felső kabátomat és a sampányival kikerülnek. — Micsoda blamázs, hogy az ember az egész társaság fülehallatára rákiáltson: Hallja maga, jöjjön ide azzal a sampányival! — Nem, barátom, gentleman vagyok és egy koronánál kevesebb borravalót nem adhatok az inasoknak! A huszonöt forintodat pedig elsején — becsületem szentségére mondom —pontosan megküldöm. Erre mérget vehetsz! Átadtam a huszönöt forintot és nyirbaktai, szatymapatolcsi Patolch Aladár egy ősnemes határtalan önérI zetével vonult ki a szobámból. Folytatása a melléklete**