Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-14 / 7. szám

„N Y í Ft V I t» É K.'« életünk megtisztulását jelenti. Ez pedig olyan nagy érdek, hogy azzal szemben a városi tisztikarban észlelt kisebb biány, s kisebb fokú munka és akarat képtelenség elenyészően csekély. Az általános tisztujitás különben előre veti árnyékát. A két ellenfélnek alkalma lesz előbb összemérni erejét. Dr. Ferlicska Kálmán t. ügyésznek országgyűlési képviselővé történt megválasztása a t. ügyészi állást, Szohor Pál adóügyi tanácsosnak a villamos világitási vállalatnál való — avansmense — számba menő alkalmaztatása pedig az adótanácsosságot tette betöltendővé Az elsőre vonatkozó tisztújító közgyűlés e hó 16-án tartatik. A fáma két pálya-* zót emleget Az egyiknek szerencsétlensége, — ha egyéni tulajdonai kompetenssé is teszik a t. ügyészségre — hogy épen a „nihil" támogatja. Esetleges megválasztatása ennek az elemnek túlsúlyát jelentené. Amely körülmény ad hoc nem volna ugyan közéletünk decadentiájának biztos próbaköve, de a jövőre nézve feltétlenül aggasztó tünet lenne Ránk — a közélet önzetlen munkásaira — közömbös a személy. S félreértene mindenki, ha eme sorokból animositást, avagy kedvezést olvasna ki. Tendentiánk nyilvánvaló, s ez az. hogv közéletünkben lehetőleg rámutassunk azon irányzatokra, amelyek annak egészséges fejlődését megakasztják, avagy megakaszthatják. A kövezetvám fölemelése. Nyíregyháza város képviselőtestülete még a mult év elején határozatilag kimondotta, hogy kővezetvámszedési jogosultsága engedélyezésének legközelebbi megújítása alkalmából kérelmezni fogja egyrészt a kövezetvám-dij tételek fölemelését és másrészt a nyíregyházi vasúti állomástól beszáliitolt teher áruk után súly és minőség szerint klasszifikált kövezetvám-szedes engedélyezését. A székváros e kérelme, — ha jól emlékezünk — a mult év október havában került a varmegye közigazgatási bizottsága, mint véleményező fórum elé. A bizottság azonban akkor — sajnos — nem lehetett abban a helyzetben, hogy a kérdéssel foglalkozzék, inert ugyan az ideig a város még nem terjesztette föl a vármegyéhez sem az 1895. évről való zárszámadást, sem pedig az 1897. évre szóló költségvetést, amelyeknek adatai nélkül pedig a kérelem jogosultsága és teljesítésének szükségessége felől véleményt mondani csakugyan nem lehetett. Újólag és utólagosan is lehetetlen, hogy a leghatározottabban el ne Ítéljük azt a nagy indolenciót, mely a városi hatóság e tényében nyilvánult. Mert egyáltalában nem szabadna megtörténni, hogy egy olyan jól berendezett hatóságtól, mint Nyíregyháza város magisztrátusa, felsőbb fórumok elé kerülő ügyek a felszerelésnek ilyen gyökeres hibáival és hiányaival terjesztessenek elő. A szóban levő kérdésben pedig a legteljesebb fölfegyverkezés kíséretével kellett volna a városnak bevezetnie ezt az ügyet a vármegye tanácstermébe, mert tudni leheteti és ludni kellett a városházái), hogy a vátnsoroTipókon belől való közlekedési viszonyok nagy mizériái, az ezek miatt folyton és minduntalan fölmerülő panaszok egészen természetesen ellenséges hangulatot növeltek és táplálnak ma is nem csak hogy a kövezetvám díjtételek tervezett fölemelése, de egyáltalában e vám szedésének jogosultsága ellen is. A közigazgatási bizottság csütörtökön tartott ülésén, az emiitett zárszámadás és költségvetés időközben fölterjesztclvén a vármegyéhez, érdemleges döntés történt e kérdésben. Hogy a hozott határozat Nyíregyháza város törekvésére nem kedvező, szinte természetesnek látszik előttünk ez az eredmény, tudván egyrészt a kövezetvám A terem csakhamar megtelt gyönyörű asszony és leány alakokkal. — Az asszonyok versenyre keltek a leányokkal és oly szép volt mindenik, hogy az ember nem tudta, a leányokuak vagy az asszonyoknak és azok közül is melyikoek Ítélje oda a bálkirálynői koronát. A trójai Paris helyzete c?ak kis Miska volt. Neki csak HTa, Athene és Aphrodité három mythologiai Istennővel volt dolga, de itt mindannyi valódi hus és vérből álló földi angyal volt. — És pedig milyen angyalok ? . . . Jobb erről tovább nem gondolkozni. A csillogó ős szebbnél szebb öltözeteket csak a még szebb asszony és leányszemek fénye homályosította el. Aki a rózsaszín pirban égő bájos arezok mosolyát látta, aki a ragyogó szemekbe tekintett, nem törődött többé az öltözékek pompája és szépségével, elveszett itt minden, a természet mesterkéletlen pompája és szépsége mellett. (Szép asszonyok és leányok ne is várjanik soha öltözékeikről jó referádát. Ehez már sneider szív kellene, a báli referensek pedig többnyire nem azok.) Igazán egy darab elragadó kép volt ez Naizy Kálló régi fényéből, s ha Kállay Rudolfné őnagyságának az volt a/, ambíciója, hogy ezt varázsolja vissza, ugy az kisebl keretben jobban nem is sikerülhetett. * * * A tánezot Ziltán István nyitotta meg az egylet elnöknőjével és ai csakhamar általánossá vált. A NaeyKállóban sokat ócsárolt frakkok és a csillogó egyenruhák összevegyülve repültek a uők külömböző színű selyemruháival. Terpsíchore, a táncz pajzán Istennője, c-ak hamar uralta a helyzetet, és a mamák eddig aggódó reménységtől feszült arczai is mosolyogva gömbölyödtek. Midőn az ember az elegáns frakkok és a fénylő ecyen ruhákhoz simuló bájos alakokat látta, eszébe jutott a mult és önkényteleu irigység és elkeseredés szállotta meg, mert az is eszébe jutott, hogy az időkerekét meg állítani nem lehet. Táoczolt itt mindenki, akinek csak arra kedve volt. behozatalának előző történetét és ismervén a közfelfogást, amelynek ama 1'2 év alatt, amióta kövezetvámot szednek Nyíregyházán, igazán nem volt alkalma rá, hogy valamelyes hasznát látván a kövezetvám szedésének, kézzel foghatólag meggyőzetett volna annnak jogosultságáról. A kövezelvám szedés 13-dik esztendejében még ennyire sem jutottunk el (maradván az utak a sorompóktól a városig ugyan abban az állapotban, mint voltak 12 év előtt) nem pedig hogy oda hujlittatott volna az a bizonyos emlegetett közfelfogás, hogy a kövezetvám díjtételek fölemelésének jogosságát és szükségességét belássa. A vármegye közigazgatási bizottságának a csütörtöki ülésen hozott határozata, amelylyel a kövezetvámditételek tervezett fölemeléséhez való véleményező hozzájárulását megtagadta, a helyzetnek ezen a — kommentálás nélkül való — konstatálásán alapszik. Azon a tényen, hogy Nyíregyháza városa a kövezetvám-szedés 1 2 esztendeje alatt egyáltalában nem tett eleget amaz elvállalt kötelezettségének, hogy az átvett törvényhatósági utakat tovább építse, ami annyit jelent, hogy a vámsoroinpóktól — esős időben — ma is épen olyan feneketlen utakon jut be a vidéki ember a városba vámfizetés mellett, mint 12 év előtt vámfizetés nélkül. Hogy a kövezet vám fölemelésének kérdése e helyzet szerint és ebből a szempontból biráltalott meg és döntetett el a közigazgatási bizottságban, igazán nincs mit csodálkoznunk felelte, szemben azzal a könnyelműséggel, amelylyel a város képviselő testű ete és magisztrátusa ezt az ügyet a felsőbb fórumhoz, a vármegye közigazgatási bizottságához föllerjesztjtte, elmulasztván előbb a tájékoztató számadások egyidejű beterjesztését és ügyet sem vetve arra, hogy a tariffa fölemelesere minden kézzel fogható viszonyok szerint kedvezőtlen körülményeknek magyarázatát adja. A vasúthoz vezető út — most már jogerősen kötelező kiszélesítésének és kikővezésének költségeire való hivatkozás a kövezelvám díjtételek fölemelésének megokolásául csakugyan nem akceptálható. Nem csak azért, mert ez ut átengedését annak idején a város maga kérte a vármegyétől, s a kikővezés és kiszélesítés feltélele mellett történi átengedését .örvendetes tudomásul" vette; nem csak azért, mert ezt az ulat, az „örvendetes tudomásul" vételről hozott határozat megkiserlelt elmagyarázása révén keletkezelt vitás kérdés eldöntéseként, a legfelső fórum községi közdűlő úlnak minősitette: hanem igen is azért nem, mert a kövezetvámszedesi engedély okmány világos rendelkezése szerint e vám jövedelméből befolyó összegek legelső sorban az átvett törvényhatósági ulak további, t. i. a vámsorompókig való kiépítésére fordítandók. A larífTa-fölemelés jogos vagy nem jogos volta e kölelezettség teljesítésének lehetőségén fordul meg. A város képviselőtestülete és magisztrátusa, ahogy a vármegyei felsőbb fórum elé fölterjesztette a tarina fölemelésére vonatkozó kérelmét, e kérelem jogosságának és szükségességének ebből a szempontból való földerítését elmulasztoti a. A vármegye főispánjának kellett észrevennie, hogy a tariffa fölemelés kérdése legelső sorban ebből a szempontból iti leiidő meg, és konstatálnia, hogy abból az évi 12,000 forint jövedelemből, amit a város a kövezetvámbiil evenkint bevesz, e kötelezettségének elegei netn lehet s jó, ha a belső területeken elvonuló átvett törvényhatósági utakat s egyébb belső kőutait jó karban fenntarthatja. A városon keresztül vonuló törvényhatósági utaknak a vámsorompókig való kikövezése sok százezer forint költséggel lenne csak megvalósítható s erre a város mai kövezetvám bevételei fedezetet csakugyan netn nyújtanak. A főispán úr őméltósága, ezzel a kérdéssel kapcsolatban és megokolásaul ama kijelentett álláspontjának, hogy a város kérelméhez hozzájárul, röviden, de jelentőséglelj' s szavakkal hangsúlyozta, hogy a vármegye székvárosa előrehaladásának megsegítése milyen fontos vármegyei érdeket képvisel. 0 — ugy mond — egy nagy, Élvezet volt szemlét tartani a viruló táuczosnők felelt. Gyöuyörü jelensége volt a tánczesttóly nek két síép testvér leány, ábrándos és mégis hamiskás szemekkel. Egyike, bár ezt c^ak titokba n szabad még eláru ni, menyasszonya egy Biharmegyéből eljöit fiatal embernek, kinek nevét a közelmúltban szomorú eredménynyel vég ződött lovagias ügye miatt gyakran emlegették a lapok. Mint váradi ember ügyes tái.'Czos is lévéu, nem Csak anna< a szép leánynak, de a reudezőséguek is örömet szerzett megjelenésével. Feltűnést keltett két nyíregyházi szép fiatal aszszony, kik mindketten Mars fiait boldogítják kezeikkel. Éppen oly kedves fesztelenséggel lejtették a táuczokat a táiiczteremben, mint amily kedvesen szívták az étteremben tózsás ajkaik között illatos czigarettajokat. Bír minél többször lenne hozzájuk szereDc énk. Nem kevésbbő bájos jelenség volt egy, köiünkből messze távozott, de jelenleg Nyíregyházán tartózkodó és örömmel üdvözölt ismerősünk, valamint bírói karunk egy rokonszenves, most már nyugalmazott tagjának szép két leánya is. E^y szép leány kedvéért három ur jött el a mulatságra, még pedig uem is a szomszédból, hanem idegen megyékből. Jól tették, mert az a leány a szépek közölt is egyike volt a legszebbeknek. Példát vehetnének rólu a nyíregyházi és a nagykállói fiatalemberek, mert a táuczestéiyen részívett anuyi szép leány kedvéért nagyobb számmal jöhettek volna el. Akik a mulatságon jelen nem voltak, azt beszélik, kevés volt a táuczos. Egy szép kis debreczeni leány éppen az ellenkezőt állítja, sót egy zöld selyem ruhába öltözött szép fiat al asszony panaszképpen beszéli, hogy minden négyesre két három kérője volt, azonban minden négyest előre elígérvén, sajnálattal volt kénytelen udvarias tánezosait visszautasítani. * * * A mulatságon a kedélyes jelenetek sem hiányoztak. — Egy komolyságáról ösmert fiatal orvos, rendezői népes, a fokozott igényeknek megfelelő, virágzó központot akar Szabolcsvármegyében s ezért a legmesszebbmenő áldozatokra kész. Mert igazi kulturális, gazdasági, kereskedelmi központ nélkül nincs vármegye. E fejlődéshez szükséges eszközök elvonását a vámtariffát illetőleg a múltra való vonatkozással nem tarthatja a fentebbiek szerint helyesnek, a jövendőre nézve pedig a vármegye hatóságának módjában van és kötelességében is áll, hogy ne csak utólagos nehézinényekkel, de preventív intézkedések által is a város magisztrátusát a vámdij jövedelmek megszabott irányban való fölhasználására szorítsa. A vámtarifa fölemelésének kérdését a közigazgatási bizottság szavazással döntölte el, elfogadván az alispán határozati javaslatát, amely szerint a közigazgatási bizottság véleményezi, hogy a vasúton érkező áruk után, suly és minőség szerint osztályozva, kövezetvám-dij engedélyeztessék, egyebekben pedig a kövezetvám-dijak fölemeléséhez a bizottság hozzá nem járul. A hozott határozat szerint kívánatosnak tarlja továbbá a bizottság, hogy a megújítandó kövezetvám-szedési engedély okmány szövegében a város ama kötelezettsége, hogy a bevett jövedelemből első sorban az átvett törvényhatósági utak tovább építését tartozik teljesíteni, még határozattabban megjelöltessék. Érdekes még megjegyezni, hogy a bizottságnak hivatalból való tagjai, a kir. főmérnökön kivül mind a főispán álláspontja ellen szavaztak, mely körülmény, ha kissé szokatlan is, de minden esetre arra vall, hogy a közigazgatási bizottság tanácskozásait és tagjait alkotmányos szabad szellem lengi ál. A tisztelt városatyák. Városunk képviselőtesl ületének ez évi második ülése érdekesség dolgában vetekedett az elsővel, ha ugyan felül nem múlta azt. Hűtlen pénzkezelés, vétkes mulasztás, gyanúsítás, sérelem, vizsgálat, felebbezés stb., szinte sok jutott ki egyszerre a jóból, s megint csak azt a bizonyos seprői juttatta eszünkbe, mely nem akarja tűrni a legkisebb porszennyet sem a maga portáján. A hosszas vitatkozás miatt több olyan beszédet jegyeztünk fel, melyek el nem mondattak s így újdonságuknál fogva is határozott érdeklődésre tarthatnak számot, a mint az alábbiakból nyomban lálni fogjuk. Ezek előtt azonban és mindenek előtt azt kell idéznünk, melyet maga az elnöklő polgármester mondolt el általános figyelem és helyeslés közepette, mely szerint ő „biztosítja az egész képviselőtestületet, hogy a vármegye által a város háztartása ügyében már megkezdett vizsgálat eredményén egyetlen egy olyan embernek sem lesz oka örülni, ki ellenséges szemmel nézi akár a hivatalos, akar a nem hivatalos Nyíregyházát*. Az ülés egyebként a városatyád csekély érdeklődése miatt a programm utolsó pontjával kezdődött, mely szerint a polgármester a Simon Viktor volt községi bíró idejéből megejtett vizsgálata eredményéről tett jelentést. Kendetlen kezelés, pontosan alig megállapítható, de másfélezer forintot mindenesetre kitevő pénztári hiány; érdekelt beismer mindent, nem fizet semmit. Egyhangú határozattal hozott bűnvádi följelentés. El nem mondott beszéd: A bizalom kötelez ; de nemcsak azt kötelezi, a ki kapja, hanem az- is, a ki adja. Ha sohasem megyek ki a tanyámra, (a min' hogy az igaz is, mert nincs tanyám), a béresgazdám úgy számol be. a hogy akar. Mottó: ellenőrizni, vizsgálatot tartani inkább százszor egy év alatt, mint egyszer sem — négy éven keresztül Mélyebbre haló, t. i. mélyebben a zsebbevágó kérdés volt következő tárgy, nevezetesen a kereskedelemügyi miniszteri leirat, mely a vármegye közigazgatási bizottságának oly értelmű határozatát, hogy a vasúti állomáshoz vezető ut dűlő útnak minősíttetik, helybenhagyd s így az ut jókarban lartására magát a várost kötelezte. NB. A botrányosan rossz út kiépítése több, mint 00,000 frt erejéig érdekli az építtetésre kötelezett tulajdonost, kinek terheihez annyiban járul a a vármegye, hogy felajánlja e czélra a kiépítés terveit felülvizsminőségében bizva, egy fiatal szép leány előtt, kinek bemu atva nem volt, udvariasan meghajtván magát, tánc/ra kérte fel. Nagy meglepetésére azonban azt kérdezték tőle „kihez van szerencsénk?" Az orvos azonban nem jött zavarba, hanem azt felelte „soha se törődjek azzal napysám, hanem j^jjöu." A szép fiatal leány erre elnevette magát és bájos mosolylyal követte komolyságát el nem veszítő tánezosát. Volt a tánczestélynek egy olyan nevezetessége h, mit sok évi bálozásom alatt még meg nem értem. Az első négyest 33 pár tánczolta. Hogyan lehetett négyest egyenlőtlen pírokkal tánczolni? No ne ijedjen meg a ,ti italság,« uem történt itt semmiféle boszorkányság, még csak veszedelmes ujjitás sem. Az. egész dolog ugy történt, hogy egy táuczolni szerető pár nem k«pván visavis t, nem hagyta magát e csekélység által zavartatni, hauem eljárták a négyest ugy kettősdibe * * * Sikat kellene még foglalkoznom a jelen volt bájos láucz.usnőkkel, azonban a pitikus és Bugyi hadnagy tréfából e!c-enték jegyzésemet. Óhajtottam volua rész letes leírást közölni a fényes női öltözetekről, azonban ezzel is ugy jártam. Az én nyíregyházi fiatal Ödöa barátom, ki o y szíves volt, hogy a jelen vo'tak névsorát ős a női öltözetek leírását részemre elkészítette, bizo nyosan ugy gondolkozott — ha ó megtanult írni, é'u meg tanuljak meg olvasni. Ez azonban nálam be nem vált s így esik a jelen voltak utólag olvashatóbban ö szeállított névsorát fogom közleményem végén közölhetni. Nagy veszteség volt két közszeretetben álló egyén szabolc<megye főispánjának ős a cs. és kir. 10 ik sz' huszárezred ezredesének elmaradása, kiknek megjelenése családjaikkal együtt kilátásba volt helyezve. Azonban reméljük, hogy más alkalommal lesz még szerencsénk körünkben üdvözölhetni őket. A tánczmulatság minden tekintetben sikerült- a táncz Kacsari jól sz-rvezett zenekarának játéka mellett szakadatlan jó kedvvel tolyt egész r?ggel '/, 6 óráig' mikor is a jelen voltak megelégedve távoztak el, Elmond' B'olytntAsiá a mellékleten