Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

már lenne valamiféle negatív érdeklődé?. Ahoz már nagy város vagyuok és sokkal modernebb emberek, sem hogy holmi „"hazafiság a nemzetiségnek" nevetséges lelkesedést magunknak megengedhessünk.Retteuetesen „vidék" vagyunk azonban arra, hogy a szinház nyújtotta szellemi táp'álékra szükségünk lehetne és hogy valamiféle ösztön mozogna bennünk, mely kíváncsivá tenne a színpad, a legújabb magyar és franczia, augol, német stbbi thámairodalom termékei iránt. Ne bolygassuk azonbau most, bár mennyire kínálkozó is rá alkalom, ezt akérdést. A szinház és ezzel együtt a színészet ügyének kérdése ú^y is rövidesen kell, hogy napirendre kerüljön. Mondani valóinkat majd akkor mondjuk el Most csak konstatáljuk azt a tényt, hogy a színtársulat megint nagy anyagi veszteséggel távozott el városunkból. — Nyilvános köszönet. A helybeli izr. nőegylet által f. hó 16 au reudezett tánczmulatság alkalmával kővetkező felü'fizetések folytak be: Blau Pál 20 frt, Bleuer Sámuel, Htas Ignácz 15 —15 frt, Haas Mór, Zuc<er Henrik, L iveleki Májer 10—10 frt, Groák Ö lön, D ursch Gáza 8—8 frt, dr. Flegmann Jenő 6 frt, K ár Gu<ztáv, Líderer Ignácz, Mandel Gusziáv, Mindéi G

jza, dr. Gara L?ó, G ück Divid. Hilasi János, dr. Hias Emil, Biruch Arnold, Fried Ármin (Levlek) K'ár L'ó, dr. Flegmann Sándor, Bleuer Lajos, Groák Sándor (Buj), S'ern Jenő, dr. Kemény Mór (Debreczen), Veisz Ferencz (Pa/.ouy), dr. Boduár István, Grosz L H., Klár Divid, dr. Ferlicska Kálmán, Klár Andor, dr. Hartsteiu Sándor, Silberstein László 5—5 frt, Groák Lajos, Kun Atmin, Szamuelly Bírna, Flegmauu B rtalan (Berezel), Klár Simu (Kótaj), Erényi Á-pid, Bródi Gyula (Miskolcz) K'ár Sindor (Sima), Rosenthal F^-reucz, dr. Horváth József (Kemec-e) 3—3 frt. dr. Risenberg Emil, dr. Hoff nann Emil, dr. LauferMTksa, B:nc< László, Nádassy D zső, Klár Lajos, Sztárek Ferencz, Riseuthal Gusztáv (Miskolcz), Groák Lajos (Miskolcz), dr. H rcz (Misko!cz), dr. Flegmann Miksáné 2—2 frt, dr. Z'nner Soma. Baruch Arthur, Kende Jenő, Zinner Józüef (Ungvár). Guttman Z igmoud Gira A ajo<, dr. Springer Géza, Silbersteiu Miklós, Schlesiuger Miksa, dr. Fodor Sándor (Givn), Grüngberger Eudre, Mirtinyi József, Friedlieber Ignácz, dr. Szopkó Dezső 1 — 1 frt, L'veleki Béla, L^veleki Lajos (Sényő) 50—50 kr. Jegyeiket megváltot'ák, illetve küldték a bál alkalmából: G ück Ignácz, Kui Mátyás, Fried Dávid, Burger Pál, dr. Kornstein Lajos (NagyVárad), Csillag Kálmán (Budipesi) Feldlieim Emánuel, X. Y., Bjdcíí Gyu'a 10 — 10 frt, Wirtscliafter Ármin, Mandel Emil, Veinberger Arthur, Mandel Jenő, Pollác-ek József, Leveleki Mór, Burger M.hály, özv. Bleuer Mórné, Flegmann Lipót, Burger Ármin (Kapitány-tanya), Kellner Lajos, Czukker Bjrti, Ruzsonyi Pál, Friedmaun Sándorné, Klár Már;on, Ferenczi Miksa, Snnjgyi Gyula, Morgeu stern Dezső 5—5 frt, Hirtstein Antal, Bargstein Adolf, Führer Mihály, G'ück Béla, Ltng Lázár, Mindéi Sindor (Magy), Bleuer Bjrnát, N. N, (Ni iregyháza), Jóba Elek 3—3 írt, Kártya társasság 2 frt 55 kr., özv. Ungár Lipótné, Fríedmanu Károlyué, Blumberg József, Kemény Bertalanué (Aranyos Marót), Geiger B;la, dr. Berkovics Ferencz (Nagy-Várad) 2—2 frt. A tiszta jövedelem 450 frtou felül van. — Fogadják a t. felülfizetők s kik jegyeiket megváltották a nőegylet hálás köszönetét. — A „világjáró" Nyiregyházán. Érdekes vendége volt a héten városuuknak: Királyfi Pál, a „világjáró.

1'Közönségünk bizonyára olvasott rola az újságokban. Nem lesz érdektelen azért, ha az ő maga elbeszélése nyomán elmondjuk itt életéuek rövid löiténetót. — 29 éves. Magyarországon született, Marosvásárhelyen. 14 éves korában Nagy-Enyeden Zirner Józsefnél keres kedő inas volt. Onnan elszökött s a franczia határig, gyalog ment, ahol egy magyar marhalevéllel boc

;ájtot ták be Francziaországba. Nagy nyomorogva ért Párisba, ahol 9 hónapig élt abból, hogy vasárnaponként a Maison blansh városrészben léghajón 5 frankért i-zállott fel. Parisból 9 hónap után szintén sanyaru viszonyok között Londonba ment, honnan a 16 éves ifjút reménytelen szerelme tengerre vitte. Kereskedelmi hajókon összejárta aztán a világ minden tájékát. Megtanult hat nyelven beszélni 16—17 hónapot töliö't hajókoo, midőn esy alkalommal Ntvv Yorkbau kiszállott s ott elmaradt. Ott gyárakban bányákban dolgozott, s közben i-kolába járt, tanult. — New Yorkban pár év múlva ismét erőt vett rajta utazási ösztöne s bejárta mind a két Amerikát. A chikágói kiállítási mozgalmak odavonzották s ott maradt a világkiállítás alatt, mint lapok tudósítója, 1890 tői egész 1896. május haváig. Ekkor egy előkelő bohem-körben fogadást tett Dagyobb összegben, hogy Chikágótól Budapestig, a tengert leszámítva, gyalog megteszi az utat, 90 nap alatt, pénz nélkül. Ufját Chikágótól Budapestig minden községben igazoltatni kellett. Ez a könyv, melynek czime „R»cord" unicum a maga nemében. Ezerféle írás és pecsét tarkítják. Fogadását megnyerte, amennyiben 1896. aug. 16-án délután 5 órakor fővárosunkba megérkezett. Most Magyarország nagyobb városaiban felolvasásokat tart érdekes múltjából, tapasztalataiból, aztán egy pár hét múlva Ázsián keresztül, tehtt az ellenkező irányban, a földet megkerülve visszaindul Amerikába. Nálunk való két napi időzése alatt a kereskedő ifjak egyesületében s a főgimnáziumi ifjúság előtt tartott felolvasásokat. Ugy tudjuk, hogy ez az igazán érdekes ember Dibreczen bői, ahova tőlünk átráudult, vasárnap ismét visszatér hozzánk, 8 az ipartestület helyiségében felolvasást fog tartani. Ajánljuk e rendkívül érdekesnek Ígérkező felolvasó estélyt a közönség erdeklődő figyelmébe. — A hires kisasszonyok, Herczeg Ferencs leányai azaz helyesebben : Gyurkovics mama szép és szerencsés gyermekei meg vannak immár örökítve képben is. Linek Lajos a szalontündérek e nagytehetségű művésze festette meg a kép>t, a Gyurkovics leányokat, a hol a hires kisasszonyok együtt vannak, plain párád, sőt egyrészük nagy toilettében. Aszineskép, melynek hossza körülbelől egy méter ugy jelent meg, mint az első igazi magyar műmelléklet. Az „Uj Idők" Herczeg Ferencz illustrált ssépirodalmi hetilapja adji az előfizetőinek ingyért. Kép ós lapérdekesség dolgábau igazán egymáshoz valók. Mindkettő öröme, sőt szüksége minden valamire való magyar úriháznak. A Gyurkovics lányokat láttuk már, hozzávaló keretben, egy ideva'ó kedvelt szalonban. Elragadó! Maga az „Uj Idők" becses, érdekes, szórakozNYIRVIDÉ K«' tató és kellemes tartalmával, pompás képeivel és gyakori műmellékleteivel szintén ott van minden valamire való olvasó asztalon. A ki e hazában a művelt névre igényt tart, valóban alig lehet el a Herczeg lapja nélkül. Ter mészetes, hogy a szépirodalmi újságban most a legfontosabb a regény. Az „Uj Idők" hármat közöl ez uj év negyedben. Herczeg Ferenci most kezdett meg. „A leány története" czimmel uj hosszabb regényt. Bródy Sándor „Tündér Ilona" czimü rövidebbet. Cjppée leguj ibb regé nyét „A bűnÖs"-t szintén az Uj Időknek engedve át magyar nyelven való közlésre, amelybe már is belekezd tek. A három regény mégis csak egy kisebb részét teszi a lap gazdag tarttlmáuak a melyet a szerke.-ztő, két főmunkatársa: Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor foly tou kisebb nagyobb aktuális czikkekkel gazdagítanak. Rijtok kívül a szerkesztőség bel-ő tagjai: Tábori Róbert Lyka Károly, Pósa Lijos, Tutsek Anna, Sebők Zsigmond. Munkatársai: az élő magyar irodilom és a magyar fes tők mind. Különösen felhívjuk közönségünk fi>ye'mét az „Uj Idők" farsangi számaira. Ingyen mutatványp ildinyt mindenki kap, ha a mi lapuukra és ezekre a sorokra hivatkozik. Az „U| Llők" előfizetési ára azonban szerfölött kevés. A lap a Gyurkovics lányok nagy képivel együtt: félévre 4 frt. L^gokossabb újévtől ké/dve elő fizttni, mert akkor a folyó regények elejét is megkapják. Az „Uj Idők" kiadóhivatala: Audrássy üt 10. Budipesten Csarnok. Téli rege. Irta : Gonda József. Homályos alkony borult végig a fehér havon. A leáldozó nap egy tétova sugara ki ki villant a lomháu húzódó fellegek mögül s egész lángkévét dobott a leszálló ködre. Hó volt mindenütt, csillogó, fehér hó . . . téli mezének pompázó fehérségében álmodott a világ. Ijesztően mély csend borult a hóra. Hang se rendült az űrben, szóhaj se szállt az égnek. Közeiede t az éjszaka Nem holdas, fényes léli éj, hol vakitó csillogással égnek a csillagok, de szomorú csillagtalan ködös éjszaka, melynek fojtó levegője lomháu terül szét a fehér havon. A hogy az u'olsó fénypont is elhalt a nyugati ég alján s a parfümillatos terem bizarr bútorait ellepte a homály, a kreol arczu, éjszemü fiatal asszony reszkttve húzódott a kandaló tűiéhez. Ilaloványkék pongyoláját idegesen húzza öss/e domború kebléu, s dideregve, reszketőn bámul a kékes láugra, mely ott lobog az izzó parázson. Ilirmatos testének puha bársonyát majd delejes láz, forróság lepi meg, az arcza neki pirul . . . o'yan lesz mint a láng, szívében ismeretlen érzékek ismeretlen viharja tombol ... a szemeit is elönti hirtelen valami mámoros ragyogás s lihegő aj tkkal, tágra nyilt szemekkel kutatja a napló szomorú történetét . . . Oidküuu már az éjszaka borong, a szomorú hideg téli éj, csillagok nélkül, szerelem nélkül. Az égnek meredő fák fehér gályáit hiraggal vágjaz észeki szél. Az ablak üvegeire fantasztikus jégvilágokat rajzol a hideg. Közeledik az éj ... a köd egyre sűrűbb a köd, egyre nehezebb . . . A kreol arczu, éjszemü fiatal asszony hol fázva, hol meg neki pirulva olvassa az Ilma uaplöját. I. . . . Lombos, vadvirágos kikelet rajou;.'ó álmok, ábrándok világa köszöntelek. Derült ég, mosolygó napsugár, csalogató csobogá-u patak, zengő midiid il szálljatok a szivembe . . . Órák hosszáig járom a rigó füttyös erdőt a vadvirágos mezőt . . . Megkérdezem a fakadó rügyiől . . . bimbótól, suttogó, zsongó szellőtől, a tova illanó felegrajtol, boldog vagyok-e? . . . Fakadó rügy, bimbó, virág, keletre lávo'ó fel legraj, miért vagytok oly némák? . . . Feleljetek! . . . Hiába.! . . . Epedés, vágy . . . óhaj . . . szenvedély feszíti a szivem . . . hevülő, neki pirult arezom hiába temetem a forrás illatos vizébe . . . virágok kelyhébe . . Szeme im az eget kutatják ós a míg nézem a szálló felleget s hallgatom a pacsirta zengését. . . telejő a két szemem forró könynyel . . . ... Ma fogtom meg először a kezét, Erezem hogy gyáva voltam, gyáva ós tehetetlen. Perzselő tekintete a lelkembe villámlott 9 lángra gyujtá a lapp ingó szenvedély bűuös szikráját . . . Pedig milyen jó hozzám a férjem; ez az ősz. egyszerű b( csületes «mber, ki magához emelt a porból, a semmiből . . . Nem kért szerelmet, rajongást, csak azt az egyeti hogy én lehessek az ő szerelme, rajongása . . . És ezt ez embert megcsalji a lelkem! Ugy ég a homlokom, ugy fáj valami szivem mélyén ... Kerülöm azt a másikat . . . felé se nézek soha; ha újra eljő elű'.öm kiverem a házból . . . megmutatom, hogy asszony vagyok, becsületes aszszony . . . De hátha újra megfogja a kezem ... ha reám szegezi a pokol tüzénél is égetőbb tekintetét ... ha bűnös ajkával bűnös szerelmet esd . . . ha mámoros, forró lehulete arezornba száll . . . Mi lesz vájjon ? . . . S'.ivemben nem vér . . . de tűz lobog . . . agyamba nem Ítélet de szerelem vert tanyát, meglepett a sze relém, a szenvedély őrülete s határt nem ismerő mámor hajt az örvényes habok felé . . . . . . Reszketek . . és keresem a férjem, talán az ő nyugodt, becsületes tekintete megóv a gyalázattól . . . Ezen a napon találkoztam a szerelemmel. Verje meg az Isten s átkozza ki a szívből. Körül ölelt a forróság... a juliusi éj deleje" forrósága. Kábitó fénynyel pompáztak az egen a cdllagok s ugy mosolygott reánk a hold . . . Ugy állott előttem, mint a szerelem Istene. Nem fény lobogott a szemeiben, de perzselő tűz, nem szere lemről szölt a szava, de gy.lkos szenvedélyről, melynek lángjában e ég az akarat ... a hit ... a becsület ho nme-* álom ábránd, de van kéj, pezsgés, gyönyör . . . torriiuK. eIVeSZDe

k' e,

6*

Ue

k' <-°ek I saját Égetett a közelsége . . . lázba ejtett mámoros esküszava. J ... Azt se tudom már mit irok e lapokra. . . Elfojtja szemeim a köny ... és s.irok, zokogok keservesen' Emlékezem! . . . Ola d b am magam a lábai elé s az őrületes szerelem hangján I értem, imádkoziam . . . — Szeretlek, meghalok érted ha kell, de ne érints * * • • • Élet ez az envém? . . Meghalni: aludni semmi több; oly vég ez, melv érdemes, liojy kívánjuk. J Valaha egy cagy tépelődő mondá ezeket Hisz az álom boldogít, hisz az álom üdvöt ad az álom végtelen gyönyörűség az ily élethez képest s meghalni: aludni semmi több ! . Megrázza a szél az ablakomra boruló szomorú fűz leveleit s a sárgu't, fakó levelek szomorú.n peregnek alá a földre ... E,-y egy könuyem esik utánatok, ti fonnyadt levelek ... Szomorú fűz! . . . Vajion borul-e szomorú fűz az én sirhalmomra? Hullajtod e könnyedet te . . . te, arra a hideg fejfára, melyen az én nevem, az én gyászos, szomorú nevem kísért . . . oda borulsz-e a hideg dombra, melyen a temető szele meg megrázza a bú- harasztot . . . Szomorú fűz! . . . Sirass te el, ha senki más, on'sd, hallajtsd sápadt leveledet .. . meg csalt a szivem dobogása . . . ... Ne in láttam már olyan régen . . . elűztem magamtól . . . eltaszítottam . . . s elvitte szenvedélyes lelke forróságát . . . köröskörül homály ... bús őszi köd, szomorú őszi hervadás, borongó szürkeség s hogy teljes legyen a kontraszt, az oldalamhoz láuczolva egy végtelen gyöngéd, figyelmes, szerető öreg férj . . . . . . Ti Ián soha sem hozza vissza többé a szive, a lelke forrósága, talán el is felejtett, talán kitörölte emlékéből az éu fehér arezom, az én szerelmem . . . V 'gy talán bolyong, úttalan uton, temetők ölén s hordozza magával szivébe vert tőr gyanánt az én nevem . . . az éu emlékezetem . . . Jobb is ez így . . . had öltsem fel én a gyászt, iiad legyen az éu lelkem forró szerelmünk néma temetője . . . majd hordozom a keresztet én . . . majd végigvczeklem én a Lálváriának miDden stáczióját . . . egyikuél talán összeroskadok, agyonzúz a kereszt s lefogja a szemem az utolsó a boldog álomra a hű, — az igaz bi csületes férj . . . . . . Ölébe vesz. elsimítja homlokomra hulló fürtjeim, kérdezi: miért vagyok oly szomotu, miért csillog a pilláitnou a köny, iniíil oly forró az arczom s miért reszketek, fázok mégis . . . Hogy szeretném ilyenkor kitépni magam a karja közül s szemébe kaczagni egy őrült kaczajával: — Gyalázatos asszony vagyok! . . . De még se ... ha oda van is a nyugalmam, hitem, boldog-ágom . . . meg vau egy, a legféltettebb, legdrágább kincs — a becsületem . . . . . Hogy hullanak azok a levelek a fáról ! . . . Megered az őszi eső, elborul az ég . . . lelketme ül a fázós unalom ... a blazirtság . . . Hallom a ferjem léptei zaját az előszobában . . . folytassuk . . folytassuk a tragédiát . . . . . . Vegem van. Azt hittem, hogy sohase látom többé . . . Majd megőrültem, küzdve a lelkemben feltámadó szenvedély hydrakarjai ellen ... s én lettem a győztes. Átcsapott fejem felett a leghatalmasabb vihar, megacéloztam izmaim s szemébe kaczagtam a rémnek ... S midőn már azt hittem, hogy erős vagyok, hogy összetört álmaim világán felépíthetem az érzéketlenség fagyos, de nyugalmat biztosító otthonát, elébem dobja újra a sors férfiú szépségének viruló teljében s bűvkörébe von, engedelmes bolygójának kényszerit. S érzem, hogy p-rzselő tekintetétől uj lángot kap a hamvadó szikra, hangja csengésére valahány hur van a szivemben, megrezdült s beszél a nagy, örök szerelemről, mely tul él időt, enyészetet, mely nem múlik el soha soha ... a világ végesztéig . . . S-i hitem, se vágyam, se akaratom, minden csak ő és egyedül ő . . .! A deczemberi fagy jégvirágokat rajzol az ablak üvegére . . . olyan az alakjuk, mint egy legázolt nefelejts ... Majd mikor az én siromon pompázik a nefelejts a gyöngyvirág . . . Milyen jó lesz akkor . . . Meghallui: aludni semmi löbb ! Megígértem. Őrült szerelmem hevébentalálkátadtam neki az éjjel . . . Eijű és én a szobámba várom. A férjem alszik . . . nem is sejti, hogy mit forral az ő neje . . . Lí az álarczczal, elég volt abból az életből . . . Hogy zug odakünn a szél, hogy recsegteti a fák száraz gályáit. Hideg van . . . fázom, majd ellep a forróság . . . a láz . . . Eljő . . . tehát ma éjjel . . . legyen! Azt gondolja, hogy szerelemben őrjöngő asszonyt talál, ki kéjért lihegő kebellel, mámoros szemekkel dobja magát sóvár karjai közé ... és talál egy szomorú, hideg halottat ... ki fagyos, mint a jég . . . merev, mint a halál . . . Felöltöztem fehér ruhába, hogy szép legyek, hajamra tűztem a menyasszonyi koszorúm, hogy meg is tarthassa az esküvőjét . . . hanem ez a nászéjszaka! . . .