Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-20 / 25. szám

„> Y t II I U É II' A városi tisztújítás előtt. Néhány nappal az általános városi tisztújítás előtt a legteljesebb mértékben való bizonytalanságban van a közönség aunak bekö vetkezhető eredményei felől. Különöseu a polgármesteri állás az, amelyuek betöltése iránt a legnagyobb érdeklődés nyilvánul. Ki lesz a polgármester?! Bencs László, a jubilált polgármester marad-e meg a polgármesteri székben, avagy Beniczky Miksát, a város volt orsz. képviselőjét ülteti-e abba a képviselőtestület többségének akarata?! Nagyon természetes, hogy — mint minden választásnál — itt is az egyéni szimpátiák, sokkal inkább aprólékos magánérdekek, miut sem általános, nagy közérdekek szempontjai a legfőbb motivumok, melyek a választás ilyen vagy amolyan eredménye által kívánnak érvényesülni, fólvegyitve és befestve egy kis politikai színezéssel, a gyengébbek kedvéért, akik az ő becsületes naivságukban még talán meg is botránykoznának, ha egy-egy ilyen választás a maga meztelenségében mutatná meg az indító és mozgató erők valóságos ábrázatát. E kendőzés alatt aztáu a legképtelenebb •törekvések és kombinácziók megbújhatnak és kitűzhetik a zászlót, amelyre az a nagy szó vau irva: közérdek. - Nálunk most, ahogy a közönség érdeklődése a szombati általános tisztújítás iránt a különböző hangulatokból kivehető, vagy ahogy az a tisztikarválasztás nevezetes jogával fölruházott képviselőtestület tagjainak előzetes magatartásából konstatálható, alig-alig lelut kihámozni akár a városi politika, akár a pártpolitika álláspontjainak a közérdek védelmében egymással szembe került irányait. A helyzetet talán leghelyesebben így lehet konstatálni: a képviselet egy része Bencs Lászlót akarja po'gármesternek, egy másik része pedig nem akarja. — Azok, akik nem akarják, hogy ő legyen tovább is a polgármester, Beniczky Miksára fognak szavazni, de nem azért — legalább a legnagyobb rész — minta Beninczky Miksát óhajtanák polgármesternek, hanem azért, mert Bencs Lászlót nem akarják. Es lesznek viszont néhányan a képviselőtestületben, akik csak azért lógnak szavazni Bencsre, mert inkább őt akarják megtartani, sem mint hogy Beniczky jusson városi közdolgaink intézésének az élére. A Bencs László jelöltségének pozitív alapja: az ő 28 éves tisztviselői működése. A Beniczky Miksa jelöltségének — hogy úgy mondjuk — csak negatív alapja vau. Városi közdolgaiuk intézésében — legalább a nyilt szinen — aligalig vett részt, s amennyiben néha befolyt a képviseleti közgyűlések tanácskozásaiba, ezek a ténykedései sokkal bizonytalanabb színezetűek voltak, sem hogy az, miut mult, czírn lehetne arra, hogy jelöltsége a polgármesteri állásra, valamely irányt, vagy épen programmot jelentene. elhullott magyarok tetemeit, mint a kunokét fedi; tehát érdemes azokat felkutatni, csonttani szempontból megállapithatandónak remélve a magyar jelleget, mely azon időben bizonyára kevésbbé volt külömböző népfajok vegyülékével eredetiségéből kivetkőztetve, mint ma. Reményünkben csalatkoztunk, mert azon sirok nem csatasirok, nem is kun, vagy magyar sirok, hanem az én nem mérvadó nézetem szerint a Kr. u. V-ik századból — a hunok idejéből — dr. Hampel József úr döntő véleménye szerint pedig a II—ik századból származnak. A lelet felsorolása után indokolni fogom véleményemet. Az általunk vélt és várt eredményt nem értük ugyan el, de annál többet t. i.: azt, hogy a megye művelt közönségének érdeklődése a régészeti sport mezejére tereltetett, ugy hogy 18C8. deczember 1-én szabolcsmegyei régészeti egylet keletkezett, melynek elnök-Mecenássa báró Vécsey József, buzgó-titkárja tokaji Nagy Lajos, jelenlegi fővárosi közjegyző, kezdeményező tagjai csekély személyemen kívül Gzóbel Albert kamarás, Graefl József későbbi főispán, Györgyény Ignácz később egri kanonok, Horváth Irnre tb. főjegyző, Mészáros Dániel, Elek Pál, Molnár Ágoston nagybirtokosok, Ónody Bertalan 1 ső aljegyző, Uray Tamás tsz. biró, Simon Endre nyíregyházai rk. esperes plébános, Szílvássy János lisza-eszlári földbirtokos, Támár Imre n.-kállói r. k. esperes plébános lettek. Az egyletnek viszontagságos történelét jelen alkalommal tovább nem tárgyalom, hanem visszatérek a hat Kunhalom egyetlen — egészen ki nem fosztott — sírjában talált leletre. A sírnak feneke, mint fentebb emlitém, mintegy két méterrel feküdt mélyebben a talaj felszínével. Lehetett 2 méter hosszú és másfél méter széles. Az egyetlen emberi csontváznak csak némely része volt a sir közepén fejjel délnek, lábbal északnak elhelyezve, de ezen elhelyezést csak egyes csontok helyzetéből lehet következtetni, mert a csontváznak leglöbb része a sirnak délnyugoti szögiéÉpen azért ez a sokszor emlegetett közérdek jogosan megkívánta volna Beniczky Miksától, hogy útját-módját ejtse nyilvánossá tenni azt, hogy mit jelent az ő jelöltsége a követendő városi politika irányaira nézve, mert egy ilyen fontos hivatásu állás elfoglalására való vállalkozáshoz a „nem ő, hanem én" nem elégséges jogczím a jelöltnek és semmi esetre sem kielégítő és megnyugtató alap a közönségre nézve. Ezt annál is inkább meg kellett volna tennie Beniczky Miksának, mert csak nagyon nyomós és súlyos körülmények vagy egy egészen uj irányú vezetés bebizonyított vagy legalább plausibiiissé tett szükségessége szolgálhat okul arra, hogy a városi képviselet egy, 28 év óta szolgált tisztviselőjét elejtse, még pedig épen vele szemben, aki — ha megválasztanák — egészen ujonczul kerülne tisztviselőnek, élére egy nagy és sok ágazatu közigazgatási szervezetnek, és bizony hajlott kora miatt kevés reménységet nyújthatva arra, hogy e nagy mechanísmusuak minden csinját-binját megtanulhassa, ami nélkül pedig egy olyan sok tagu hivatalt, miut amilyent Nyiregyháza város tisztikara képez, vezetni, ellenőrizni, rendben tartani nem lehet Szombatig még találhat alkalmat Beniczky Miksa úr, hogy e rá nézve föltótlenül kedvezőtlen helyzettel és jelöltségénele ez igazán igen nagy nehézségével szemben tegye nyilvánossá, hogy mindezek daczára miért kívánja azt a közérdek, hogy ő polgármester legyen. A nemzeti nevelés útjában álló akadályok elhárítása. A tizenkilenczedik század végén hazánk szellemi h 'ladása minden irányban nagy mérvben észlelhető. Gondolkozó szellemek, kutaló eszmék a tudomány, művészet és műipar terén ujakat találnak fel, a hasznosakat és czélszerüeket éleibe léptelik, tökéletesitik és értékesitik s igy az emberi ész vívmányait a nép szellemi haladására és művelődésére fordítják. A nevelés-tanitás terén is időnként korsz.-rü javítások és újítások eszközöltetnek, melyek haladásra késztetik a tanügyel, fejles .tik és megerősítik a nép minden rétegében a nemzeti kulturat. Tapasztaljuk azt édes hazánkban, a hol századok mulaszlásait kellett rohamosan pótolni, hogy népünk a nyugoti művelt államok sorában méltó helyet foglalhasson s ezen törekvés főleg alkotmányos életünk beállla óta nyilvánul, a midőn tanügyünk jeles vezérférliai, egyházak, testületek nemes versenyre kelnek a magyar állammal, a hazai nemzeti kultura felvirágozása ügyeben. Ezen nemes verseny nyilvánult mult évben Budapesten, hazánk fő- és székvárosában a honalkolás ezredéves fennállásának emlékére rendezett páratlan, nagyszerű országos kiállításon, a midőn a magyar fényes tanújelét adta állami alkotó erejének, életrevalóságának, szellemi haladásának, hol a tudomány, művészet, a tanügy, ipar-kereskedelem vívmányai elismerést és dicsőséget szereztek magyar hazánknak, a művelt külföld előtt. De bár nemzeti kulturánk haladását a mult évben fényesen bebizonyítottuk, mindazonáltal magyar nemzeti jövőnk érdekében még mindig arra kell törekednünk, hogy a nemzeti kultura minden irányban biztosittassék, a nép minden rétegében megerősödjék és maradandó legyen. Erre nézve igen bölcsen nyilalkozott tanügyi kormányunk szellemdús vezére, midőn azt mondta: „Sokat tében volt felhalmozva. A délkeleti sarokban hegyevei lefelé irányítva egy 21) cm. hosszú elrozsdásodott vaslándzsát találtunk, melynek köpüje vastag szinezüst lemezzel volt borítva. A sirnak négy szögletében nagy L. alakú elrozsdásodolt vas-kapcsokra akadtunk, melyek valószínűleg a sírládát képező négy — teljesen elkorhadt— deszkát tarthatták össze. Több apó szinezüst lemeztöredékek és apró csatok is kerültek; de arra már nem emlékezem, hogy a sirnak mely tájékán, mert régészeli ösmeretem azon időben egyáltalában nem volt, arra azonban világosan emlékezem, hogy a legtöbb ezüst-tárgy színezüstből volt készítve, réz rozsdának nyoma sem volt és hogy azok teljesen chlor-ezüstté változtak, mert mikor kivettem, hófehérek voltak, a világosságon előbb lilaszinüvé, később feketévé váltak, és az ujjak közt szétporlódlak. Két ezüst tárgy azon két kicsiny góth sarkantyúhoz hasonlított, mely Kanyárról került muzeumunkba és a mely annak egyik becses részét képezi. Találtunk egy réz, vagy bronzból készült paizsdudort is, mely egy kis gyermek kalapjának is tartható lelt volna, ha karimáján három helyen egymáshoz közel levő két-két lyukkal nem lett volna ellátva, melyeknek mindenikében egy-egy, — egy centiméter hosszú — mindkét végén szétkalapált aklaszeg (Nietnagel) volt. A sirnak közepe táján találtunk egy kis tojás inekkoraságu borostyánkő darabot, melyen rovatolások voltak még pedig ugy, hogy csekély fantáziával azt lófej utánzatának lehet tartani. Közepét egy ezüst huzal hatotta át. A sirnak kellő közepén az emberi csontváz maradványoknak jobb oldalán, egy, körülbelül 5 centinieter széles, 50 ctm hosszú vaskard feküdt, annyira elrozsdásodva, hogy azt zsebkéssel, és nagy gonddal körül faragva, csak sok darabban voltam képes kiemelni. A kardnak felületét bársonyszerü — pár milimeter vastag — fekete lepedék borította, mely a kard-hüvelynek bőr, vagy más anyagból készült korhadéka lehetett. Ezen hüvelynek, tehát a kard hegyén is tul két mintegy 7 1 tett és áldozott az állam, egyház és társadalom a nemzeti nevelés-kőzoklatásért eddig is, de az eddiginél minden irányban és minden téren sokkal többet kell tenni. Az egységes, szerves nemzeti közoktatás az, az archimedesi pont, a melyből nemzetünket nagygyá és hatalmassá lehel fölemelni. — De akkor minden tényezőnek: államnak, egyháznak és társadalomnak a maga nemében a nemzeti közoktatást, a magyar népnevelést erélyesen kell keresztül vinni." Ezen nemes czél valósítására kell törekedni minden iskolának és hogy azt tehesse, el kell hárítani mindazon akadályokat, melyek a nemzeti kultura haladásának útjában állanak. A nemzeti nevelés nagy munkájában szükséges főleg azon tényezők együttes és czéltudatos működése, a melyek a szellemi haladás akadályait leginkább elháríthatják. Ezen főtényezők: a hazafias szellemű jó tanítók a gondos, művelt szülők és a szakszerű, erélyes felügyelők. Az 1872. évben Budapesten tartott országos tanitóegyletek szövettségi gyűlésén egy derék, hazafias szellemű aradi tanitó azt mondta: „Áz iskola én vagyok!" Ezzel azt jelezte, hogy az ügybuzgó, szorgalmas tanitó ínég a rossz iskolát is jóvá teheti, még a szegenyes, szűk iskola falai között is hasznos taneredményt és sikert mutathat fel. Igaz ugyan, hogy a rendes iskolaépületek, tágas, világos és egészséges tantermek, a szükséges tanszerek könnyítik és nagyban előmozdítják a tanító működését és a tanítás sikerét, de az iskola magasztos hivatásának mégis csak éltető lelke a szakavalott, lelkiismeretes és kitartó szorgalmú tanitó. A jó népiskola nem csak oktat, hanem nevel is, sőt a nevelést elébe kell tenni az oktatásnak. Inkább legyen a növendék szegényebb a tantárgyak ismeretében, mint jó erkölcsben és erényekben. Nincs hasznára a zsenge tanuló gyermeknek, ha sok tanulni valókkal halmozzuk el őt, ellenben a szivet elhanyagoljuk. A jó tanitó hivatása: nevelve-tanitani rendszeres szoktatás, jó példaadás, folytonos felügyelet és fegyelmezés által. — Az igazi népnevelő szereteltel ápolja növendékei szivében a vallásos hitet, az emberbaráti szereletet, a munkásságot, a jó, szép és nemes leltek iránti érzelmeket és hazafias erényekre szoktatja őket. Tiszteletet, tekintélyt és elismerést a társadalomban csak oly tanitó képes elérni, a ki szakképzettsége mellett, művelt, tiszta jellemű, tevékeny és áldozatkész hazafi, kit a haszonlesés, önző érdek csábja nem gyötör, ki bár csekély fizetés mellett is képes nemes eszmékért lelkesülni, fáradni és küzdeni; mert tudja, hazafias érzülete sugalja, hogy a magyar kultura haladása érdekében működni szent kötelessége. A fösvény, önérdeket hajhászó, durva- és szolgalelkü tanitó soha sem fogja tanítványait nemes teltekre, áldozatkészségre és hazafias erényekre nevelni. Mily szomorú példa az, hogy a millenium évében voltak oly tanítók, a kiknek működésük nem felelt meg hazafias kötelessegöknek; 459 tanitó volt hazánkban, a kik bár magyarul tudtak, de magyarul tanítani nem akartak, 500 oláh tanitó olyan, a ki magyarul nem beszél és 1249 tanitó volt, a ki csak keveset beszél magyarul. Már az ilyen retinens tanítók bizony nem érdemesek a nevelői czitnre, a kik hazaellenes tanokat hirdetnek, fajgyűlöletet szílanak és nemes erényekre szoktatni képtelenek; az ilyen tanítók gátolják a nemzeti kultura haladását, veszélyes üzelmeik miatt, az erélyes tanügyi kormánynak ezt tűrni tovább nem szabad. Igaz, hogy nálunk sincs arányban a jó tanitó javadalma a jól teljesített munkával, még a honatyák többsége is mostohán bánt a szellemi munkásokkal, de a hazafias érzelmű, ügy buzgó népnevelőt ringassa azon édes remény, hogy a haza iránti mély szeretetből tűrni és áldozni is kész, hogy bár szerény fizetés mellett a tanítókra is felvirad egy szebb jövő, egy jobb kor, mely az uj ezredév küszöbén reájok is áldásosabb lesz. Jusson eszébe minden hazafias érzésű tanítónak kultuszminiszter Folytatása a raellékloteu milliméter átmérőjű vékony ezüst lemezből készüli korong találtatolt, melyet egy ujjnyi vastagságú, külső kerületén rovátolt, belső kerületén réses, a korongok kerületének niegfelelőleg kerekre hajlított, üres, ezüstcső foglalta össze. Az alsó korongon díszítésnek nyoma nem látszott. A felső korong, mely az előbbivel együtt egy síkban feküdt a karddal, némileg babérkoszorúhoz hasonló, de alig látható aranyozott díszítéssel volt ellátva, kezépen egy két centimeter hosszú, pár millimeter vastag, fényesre csiszolt kerülék alakú metszés nélküli onigx kővel. Ezen tárgyakan kívül cserépdarabokat szedtem fel, melyeken — kiszáradásuk után lekefélve — díszítéseket észleltem, és mozaikszerűleg összeragasztva, a paksihoz hasonló, nagy csésze alakú, vékonyfalazatu, keskeny talpú, a terrasigiiláttákkal rokon edény állott elő, de felülete fényezett nem volt. A perein alatt úgynevezett ökörszem díszítés futott körül, ez alatt pedig elmosódott, rendnélküli, pettyes guirland, mely lalán csillagokat vagy napokat akart ábrázolni. Ezen edény korától dr. Kómer Flóris úr véleményt nem nyilvánított, de pár évvel a lelet után Berlinben a „Norddeutsclic Alterthiimer" gyűjteményben egy hasonló edényt láttam, melyet Mainzban Krisztus utáni ötödik századból származó érmekkel együtt találtak, tehát azon korból, mikor hazánk területét hunok uralták. A lényeges különbség a két edény közt azonban az, hogy a Mainzban talált edény domborúan, a geszterédi pedig homoruan volt diszitve; tehát a geszterédi edény egy rómainak barbár utánzata. Nem jogosulatlan tehát azon feltevés, hogy a geszterédi halmok nem Kun, hanem Hunhalmok és csak betücsere forog fent, mert a honfoglalás után őseink csak a Kunokkal érintkeztek. Ezen nézetemmel azonban dr. Hampel József úrral szemben nem állítást, hanem csak véleményt koczkáztatok. (Folytatása következik.) Dr. Jósa András.