Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-16 / 20. szám

,,N y I H V I ü É K«< A közigazgatás reformja és a vármegyék. A vármegye alispánja a héten tartott közgyűlés elé terjesztett nagy terjedelmű jelentésének egyik pontjában megemlékezett a közigazgatás úgynevezett reformjáról, amelyre vonatkozó törvényjavaslatok, biztos hir szerint, már készen vaunak s illetékes szakemberekfelülvizsgálata alá bocsáttattak. A vármegye alispánja azt az óhaját fejezi ki, hogy e javaslatok mielőbb közöltessenek a vármegyékkel, mert utóvégre is magunkról van szó, a „mi húsúnkról és a mi vérünkről", a rendnek arról a megszabásáról, melyet biztositani kívánunk magunknak, a szabadságnak arról a mértékéről, amelyből nem engedhetünk: ki tudja jobban mi magunknál, hogy mit gondolunk és mit akarunk mindezekről. Pedig alkotmányos országban: semmit rólunk — nélkülünk! Kétségtelen, hogy alkotmányunk mai formái között a parlament az az intézmény, amelyben a nemzeti akaratnak módjában van határozólag megnyilatkoznia. De épen, hogy ez a határozás bölcs s valóban a nemzeti akaratnak megfelelő lehessen — van épen szükség arra, hogy a nemzeti élet nagy problémái felől a nemzet maga minél nagyobb közvetlenségben kijelenthesse a maga véleményét, hogy arról az őt képviselő parlament is tudomást vehessen s ahhoz alkalmazkodhassék. Erre a közvetlen megnyilatkozásra speciálisán alkalmas a vármegye, a magyar faj államszervező geniejónek ez a csodálatos alkotása, mely a hivatalt és a közönséget, az államot és a társadalmat olyan bámulatos harmóniába tudta egymással összehozni. Közel kilencz száz esztendőn át, egészen 1848-ig, illetőleg 1867-ig volt a vármegye az ország közigazgatásának egyetlen organutna, amely teljesen a törvényen épült s teljesen a magyar nemzet politikai gondolkodásának felelt meg. Mikor tehát arról van szó, hogy közigazgatásunkba uj rendet hozzunk, hogy annak a hatalomnak a helyébe, a melyet ma a vármegye közönsége gyakorol, direkte oda tegyük a mindenkori központi kormány hatalmát: semini sem lehet természetesebb, mint hogy ennek a változásnak mai jelentősége s jövendő kihatása felől első sorban épen a vármegyéket kell megkérdezni, amelyek az első magyar király óta az állami közigazgatás munkáját becsülettel végezték, s minden időkben a magyar államiságnak, még egyenkint is, erősebb bástyái voltak, mint akármelyik dikasztérium, amelyek szerepét ez idő szeriut a minisztériumok töltik be. Az alispáni jelentésben kifejezett óhajtás jogossága annyira evidens, hogy uem teljesítésének lehetőségét kizártnak kell tekintenünk. Még ha eltekintünk is attól, hogy a közigazgatás uj szervezésekor tulajdonképen az alkotmányjog legfontosabb kérdései kerülnek eldöntésre, még akkor is, a közigazgatásnak, mindennapi életünk kérdéseit érintő helyes szabályozása föltétlenül szükségessé teszi a vármegyék hosszú századok tapasztalatain megérlelt véleményeinek meghallgatását és figyelembe vételét. És ugy lett, miként Vanyek Mihály ur mondá: György tovább járta az iskolát, Mihály ur pedig figyelte zsenialitásának irányát. Sajnos, György úrfi zsenialitása nem nyilatkozott egy irányban: nagyokat evett és na gyokat aludott; ebten a két irányban tünt ki hói-ünk, egyebekben maradt a régi. Hiába való volt minden fürkészés, egyébfajta nagyobb tehetséget uem lehetett György urfibau felfedezni. Vanyek Mihályon ismét erőt vett a szomotuság; kételkedni kezdett abban az állításban, hogy mindenki zseni, midőn egy folyóiratra bukkant a princzipálisának asztalán, melyuek egyik közleménye a szellemi képes ségekről szólott. Az általános zseniálitásról szóló könyv volt a közleményben Couffá téve. A kritikus kimutatta, hogy az úgynevezett részleges zseuiálitás nem létezik ; a tehetségek rendesen sokoldalúak s csak a hajlam, a kényszer hely;et, a munka megoszlás folytán nyilvánul nak különféle irányban. A kinek sok dologhoz nincs tehetsége, semmihez sincsen; annál a lelki élet a közepesnél is alantabb színvonalon maradt az a lelki törpe. Az ilyet kár a tanulásra kényszeríteni; fizikai munkára kell fogni, hogy valamely általa jobban megkedvelt munkanemben ügyességre tévén szert, hasznára legyen ugy önmagának, mint embertásainak. Vanyek Mihály megsemmisülve tántorodott ki a főnöki irodából. Azt sem tudta, hogy ért haza. Mikor a felesége meglátta, úgy megrémült tőle, hogy meg sem merte szólítani. Mihály azonban megszólalt, fájdalmas lemondással mondta ki ismét a szententiát: — A mi fiunk egy haszontalan tökfilkó, a kiből egyéb sem lesz, mint zsákhordó napszámos. Zsófi asszony elmosolyodott eire a beszédre: — Hit aztán? olyan nagy szerencsétlenség az, ha a fiunk kezének muukájával keresi a kenyerét? Hát mi nem volnánk szerencsésebbek, boldogabbak ha a te Minden esetre megnyugtató, hogy a legújabb időben a közigazgatás kérdésére nézve nálunk is lényeges fordulat állott be. A centralizáció, amely klasszikus hazájában: Francziaországában s általában az egész nyugaton teljesen hitelét vesztette, nálunk se a régi bálvány többé, amelytől a közönség jórósze azt várta, hogy megcselekszi Magyarország kulturális és nemzeti felvirágoztatásának csodáját. Ellenkezőleg! Mind nagyobb tért foglal az a nézet, hogy a közigazgatásban az önkormányzati erőket kell fölhasználni. Sőt az önkormányzati erők értékét kezdjük még az igazságszolgáltatásban is megbecsülni. Bizonyság rá az uj bűnvádi perrendtartás s az esküdtszéki intézmény behozatala. Bízunk tehát benne, hogy vármegyénk alispánjának kívánsága teljesülni fog. A vármegyénknek módjukban lesz, hogy a közigazgatási javaslatokkal mi előbb foglalkozzanak s azokra szakszerű észrevételeiket megtegyék, anélkül, hogy azokkal szemben a törvényhatósági önkormányzatnak mindenkor megóvandó legmagasabb szempontjából elvi ellenzéki álláspontot kelljen elfoglalniok. A vármegye tavaszi közgyűlése. A törvényhatósági bizottmány tagjainak elég élénk részvétele mellett ment végbe a vármegye négy napon át tartotott tavaszi közgyűlése. A közgyűlés első két napján báró Feilitesch Berthold főispán úr őméltósága elnökölt s már ez alkalommal is, midőn először vezette közgyűlésünk tanácskozásait, olyan tapintatosan teljesítette ezt a sok nehézséggel járó feladatot és a különböző ügyek tárgyalása közben, a közigazgatási kérdések körül oly — részletességig menő teljes tájékozottságot tanúsított, hogy a közgyűlésen résztvett bizottmányi tagok e tekintetben is a legörvend.

jtesebb meggyőződést szerezték maguknak uj főispánunk őméltóságának kiváló képességei felől. A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Báró Feilitesch Bcrthold főispán úr őméltósága elfoglalván az elnöki széket, szívélyesen üdvözlé a bizottmány szép számban egybegyűlt tagjait, kérve a maga részére a törvényhatóság bizalmát, jóakaratát, hogy a közügyek intézése körül pártatlanul és elfogulatlanul együtt haladva, a közigazgatás érdekeit megóvhassák és a vármegyének hasznos szolgálatokat tehessenek. Ezek után a közgyűlést — éljenzés kőzött — megnyitotta. Tudomására hozta ezután őméltósága a közgyűlésnek, bogy a Párisban történt nagy katasztrófa királyi családunkra is mély gyászt borított, amennyiben a borzalmas tűzvésznek felséges királynénk nővére: Zsóíia orleansi és alenconi herczegné is áldozata lett. Őméltósága indítványára a közgyűlés királyunkat és királynénkat ért eme nagy csapás felett érzett fájdalmának jegyzőkönyvében adott kifejezést, és őszinte hódolatteljes részvétét Őfelségéhez intézendő felségiraton fogja tolmácsolni. A vármegye két kitűnő liának a legmagasabb királyi kegy által történt kitüntetését hozta ezután főispán úr őméltósága a közgyűlés tudomására. Nevezetesen, hogy gróf Vay Ádámot, országos és vármegyei közéletünk e régi harczosát, vármegyénk volt főispánját Őfelsége valóságos bolső tanácsossá nevezte ki s bogy gróf Pongrácz Jenőnek, ki közéletünkben és különösen a közgazdasági téren kiváló érdemeket szerzett, a Lipót rendet adományozta. A közgyűlés a főispán őméltósága indítványára gróf Vay Ádámot és gróf Pongrácz Jenőt, eme legfelnyomoruságos kis hivatalod hélyett valami jó gyakorlati foglalkozásod, mesterséged lenne? — Nem értesz te ahhoz asszony; a hivatal csak hivatal. — ínség és nyomor, bánat és bocskor. — Hát ne legyen az ő élete bánat és bocskor, csinálj vele, a mit akarsz! És Zsófi asszony hentes-inasnak adta Györgyöt Rezutsik Venczelhez, a hol bővelkedhetett a húsban és kolbászban, gyakorolhatta a zsenijét. — György azonban a kényszer hatása alatt egyebet is tett! neki látott a munkának és 4 esztendő múlva olyan derék henteslegény lett belőle, hogy nem volt párjr a városkában: a fehér nép mind ő tőle vásárolta a hentes árut. Olyan jól ment a Rizutsik Venczel üzlete, hogy 5 év alatt a szomszéd házat is megvette. Hanem az ötödik esztendő végén egyéb dolog is történt Rezutsik Venczel házánál: Vanyek György és Rezutsik Sárika (Venczelnek leánya) halálosan egymásba szerettek. Szerencséjükre éppen egy héttel előbb „egyesült a halálban" egy szerelmes pár, a kinek egybekelését a szülék ellenezték. R 'zutsik Venczel mestersége daczára is gyengéd szívű ember volt; rettegett a tragédiától: apai áldását adta a szerelmes párra. Vanyek György lett aztán pár év múlva a jövedelmes üzlet és házak tulajdonosa. Ferderült az öreg Váoyekéknak is. Ingyen kaptak lakást az egyik Rezutsikházban; zsírra, búsra pénzt nem adtak ki, e mellett vacsorán csaknem minden este az ifjaknál voltak. Ilyenkor aztán elmondogatta az öreg Ványek: — Tudtam én, bogy ez a fiu zseni, csak el kell találui lángeszének irányát. Ha iskolákat végez, ma már bizonyára kereskedelmi minister. — Node sebaj. így is jó, ugy e anyjuk? — Bizony jó, apjuk ! sőbb kitüntetésük alkalmából, iraton üdvözölni elhatározta. Ezután a tárgysorozatra került a sor s első sorban mindjárt az alispáni időszaki jelentést vette a közgyűlés tárgyalás alá s ennek során több közérdekű határozatot hozott. így — a jelentésnek az adózási viszonyokra vonatkozó része kapcsán, tekintettel arra a körülményre, hogy több községben a legutóbb foganatosított ujabb kataszteri műveletek, ujabb osztályozásokra és adófelemelésekre vezettek: elhatározta a közgyűlés, hogy a pénzügyminiszterhez feliraton kérdés intéztessék az iránt, hogy e kataszteri munkálatoknak tulajdonképen mi a czéljok és rendeltetésök, s hogy a felmérési munkálatok ellen beadott felszólamlások elintézésére hivatott küldöttségekben a törvényhatóság is — két taggal képviselve legyen. Az alispánnak mezőőröknek a községi rendőrséggel kapcsolatosan leendő szervezésére vonatkozó javaslatát a közgyűlés helyesnek és elfogadandónak találván, megbízta az alispánt, hogy az általa fölvetett eszme kivihetősége tekintetében a szükséges előtanulmányokat tegye meg és javaslatát a kérdés áttanulmányozása czéljából egy elnöklete alatt, általa alakítandó küldöttség tárgyalása alá bocsássa s az ekként készült javaslatot terjessze a közgyűlés elé. A vármegyei múzeum rendezése, megnyitása és az azzal kapcsolatos szükséges intézkedések kérdésében a közgyűlés megbízta az alispánt, hogy a múzeum megnyitásának ünnepélyességeit s azok sorendjét egy általa alakítandó küldöttséggel állapítsa meg s tegye meg a szükséges intézkedéseket. A múzeumban elhelyezet tárgyak ösmertetését tartalmazó füzetnek 1000 példányban való kinyomatása költségei, valamint az ünnepélyességekkel fölmerülő egyéb költségek fedezetéül a közgyűlés a közművelődési alapot jelölte ki s annak igénybevételére az alispánt fölhatalmazta. A belügyminiszternek egy aljegyzői, szolgabírói és irnoki állás rendszeresítését engedélyező leiratára, utasította a közgyűlés az alispánt és a főszámvevőt, hogy ez állások javadalmazásának költségeit a jövő évi költségvetésbe vegyék föl. A IV.-dik aljegyzői állásra Mikecz István t. aljegyző egyhangúlag megválasztatott. A báró Buttler-féle Ludovica akadémiai két alapítványi helyre két pályázati kérvény adatott be s ehez képest a közgyűlés első helyen Zoltán Jánost, második helyen Pelchrimovszky Aladárt fogja fölterjeszteni. Több társ-törvényhatóságnak különböző közkérdésekben intézett átiratai letárgyalása után tárgyalás alá vétetett Nyiregyháza város képviselőtestületének a vásártér kijelölése és berendezése tárgyában hozott határozata. A közgyűlésnek e kérdésben hozott határozata a következő: Miután azon körülménynek elbírálása, hogy Nyiregyháza városban a vásártér hol helyeztessék el, kereskedelmi, állategészségügyi, rendőri, és állatforgalmi szempontból nemcsak Nyiregyháza városra, de az egész vármegyére nézve kiváló fontossággal és jelentőséggel bir, minthogy pedig e kérdésben a helyi viszonyokra befolyással biró körülmények beható tanulmányozása nélkül, megnyugvással határozat egyáltalában nem hozható: a Nyiregyháza város képviselete által e kérdésben hozott határozatnak érdemleges felülbirálat alá vétele ezúttal mellőztetik s a vármegye alispánjának elnöklete alatt — a m. kir. államvasutak meghívandó megbízottjának bevonásával küldöttség alakitatott, azzal a megbízatással, hogy a város jelenlegi s az újonnan kijelölt vásártér megtekintése s a fenforgó viszonyok és körülmények beható megvizsgálása és mérlegelése után, az alkalmas vásártér kijelölése és berendezése kérdésében mielőbb tegyen indítványt. ^ A megyei muzeum gyarapodásaA vármegye muzeuma a lefolyt héten ismét érdekes tárgyakkal szaporodott. A legbecsesebb egy kissé rongált állapotban levő arany óra, mely 40 milliméter átmérőjű, és csak 3 milliméter vastag, hátlapján zomácz rózsa csokorral ékitve. Ezen órának története a következő. Dembinszky sürgős útjában 1849 februárban a felvidék egyik falujába érkezett teljesen kiáltott lovakkal. Engláuder Divid ottani bérlő saját fogatját önként fel ajánlotta az útnak tovább folytathatására. Mire Dembinszky az ajánlatot megköszönvén, azt mondá, hogy „Öregem! Nem biztos ám, hogy a harczi esélyek miatt fogatját fogja e valaha látni. Mire Englánder azt váliszolta. „Ennyi áldozattal én is tartozom hazámnak." Erre Dembinszky a fogatot elfogadta Englaudertől és arany zsebóráját adta neki emlékül. Harmincz év előtt helybeli fűszer nagy kereskedő Glüek Ignácz ur nőül vette Engláuder Dávidnak lenyát, és az esküvő napján vejének adta az órát, hogy azt kegyelettel őrizze meg a nagy idők emlékéül, a ki azt most a Szabolcsmegyei muzeumnak ajándékozta. Hazafias érzületre és culturális intézményünk iránti meleg érdeklődésre vall ilyen családi ereklyétől megválni. Ugyancsak Glück Ignácz ur ajándékozott egy cserép tárgyat, melyet most épülő házának alapozása alkalmával 3 méter mélységben találtak. A kúp alakú,,8 milliméter vastag falazatú edény-forma tárgynak szájádéka négyszögletű, oldalai 17 centiméter hosszúak. Az edény mélysége 10'/, centiméter. Feneke 83 milliméter átmérőjű, de ez nem négyszögletes, hanem kerek. Ilyen tárgyat mintegy 30 év előtt találtak Békésben, valamint Nógrádban is, és miután hamut tartalmaztak, Rómer Flóris azokat hamvvedreknek tartotta, mig 1878. évben Gáván egy teleken hasonló tárgy került több méternyi mélységből, egy több apró szobákból álló lakásból napfényre, mely vályogból lehetett épülve, mert a falak hiányzottak, az ajtó feleket azonban tisztán fal lehetett ösmerni. Egy nyolcz gerizdű, de pálcza alakú csúcsban végződő vassisakon, egy kulcsnyelü vasfurón, elszenesedett Folytatása az I. mellékleten