Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-02 / 18. szám

„IN Y í lí V T I> í: H.' Kossuth arczképének leleplezése. Az irigység sem foghatja a magyar nemzetre, hogy nagyjai emléke iránt fogékony lenne a lelnesedésre való hajlandósága. A nemzet sangvinikus vérmérsékletének következménye az, amely a benyomások külömbözősége és gyakorisága szerint tereli minduntalau más ijrányba a nemzeti élet szívdobogását A benyomások erjje nincs arányban azok állandóságával, et vice versa, sokszor jelentéktelen behatás maradandó fészket rak a nemzet érzelmi világában. A sangvinikus vérmérséklet további következménye, hogy az események és az egész nemzetre kiható szereplésben megnőtt nagyok jelentősége és súlya nem mérhető helyesen a nemzeti emlékezés tartama szerint. Minden esemény és a nemzet inindeu nagy fórfia előbb-utóbb egy kicsiny ,kör, nemzet-töredék, s legfeljebb egy-egy osztály kincsévé lesz. Subjectiv hangulat dolga. — A hullám, melyet valami nemzeti esemény, avagy a nagy férfiak tettereje vett föl a nemzeti élet víztükrén, lassanként elcsendesül, helyet ad uj hullámvetésnek, mely megsemmisíti a régit. A nemzet pedig halad a mindenkori hullámok kényszerítő utjain. Igy találkozik az elmúlás históriai ténye a feledéssel, mint pszihikai folyamattal. Érzelmekben, azok erejében és állandóságában a nemzet nem különbözik az egyestől A feledés egyiknél is, másiknál is^felette gyors és könnyű, csaknem gyorsabb, mint valamikor a feledés tárgyáért való fellángolás. A hódolat, tisztelet, hála és kegyelet, avagy undor, gyűlölet és átok érzelmei e azok, amik lassanként enyészve, belemerülnek a végtelen semmiségbe'} ' Nincs semmi külömbség. A nemzet napirendre tér a legnagyobb szellemek érdeme fölött ép úgy, mint a hogy megbocsát azoknak, akik a nemzett fejlődésének szándékosan valának kerékkötői. Végső analisisban a nemzet egyesekből összetett egész. Érzelmei, hangulata, szivdobogása és gondolkodása ebben a vonatkozásban az egyeséi szerint módosul. Az ember pedig lelkesedik, búsong, szeret, gyűlöl, hálás, méltatlan, komoly és vidám és minden átmenet nélkül, feled mindenek fölött. Mit tesz az. hogy a nemzetnél e változások milliók tünete, s hogy az egyes évtizedei helyébe a szerencsés nemzetek életének évezredei lépnek ? A lényeg ugyanaz, a mennyiség és időbeli külömbség szerepet nem játszik. Az egyes ember párhuzamba állított vonásait örökre elfedi a sir, a uemzetét megőrzi a történet író, s számon kéri a történelem. Gyarló az ember, tökéletlenek a nemzetek, s ezt a tökéletlenséget nem pótolja ki az utókor krónikásának bármennyire fényes tolla sem * * * De miért e szomorú okoskodás

1? A nemzeti élet tüneteinek vizsgálata a filosof és historikus dolga. Mi köze ahhoz az újságírónak, ki arra van hivatva, hogy a napi események és senA^NYmVIDÉK" TÁRCZAJA. A dicsőség útján. Pár évvel ezelőtt, mikor oly sok jó és rossz napok után kikerültem az intézetből, midőn ifjú mütsaiársíim tói keserves könyhullatások között elbúc-uztam, kezem ben a kis bitorkámat magában foglaló kézitáskámmal, zsebemben az oklevéllel ű'nak iudultam ama ingóvá nyos ütvesztőbe, mit közönségesen „nagy világ" nak neveznek; két czél lebegett lelki szemeim előtt, melye ket elérni, leghőbb vágyaim közé tartozott. — Egyike ezeknek „zsiros állás" elnyerése. A második: hírnévre jutás. Laikus embernek ily közönséges vágyai, czéljai szoktak lenü. Első vágyam csakhamar te'jesült — bár fájdalom csak részben. A második? Azzal pedig utyauc-ak pórul jártam. A dolog Így történt: Midőn hivatali állásomat elfoglaltam, mint mondáin, elsrt lépó-em arra irányult, hogy dicsőségre tegyek szert De hogyan? Ez volt a bökkenő! Szerencsémre eszembe ju'ott, hogy a dic<ő ségre ju'ásnak igen sok ú'ja és n ódja van. Igy pl A világhódító Nagy Sáudor már az ókorban; Hunyady, Bethlen, Rákóczy ós Kossuth az ujabb korban, mint lángelmfjü vezérek; R fael, Munkácsy és Feszty, mint világhírű festőművészek; Jókai, Gyu'ai, Arany, Petőfi, Tompa stb. mint Írók ós költők; Phidias, Huszár, Fadrusz stb. mint szobrászok; Ybl Miklós, mint építész; Bánffy báró, mint képviselőházi; Tarnóczy pedig mint választási elnök szereztek maguknak részint az ó, részint a jelenkorban dic őségét és halha tatlan nevet. Miért ne szerezhetnék hat én! ki dip'omás, ambició zus ember vagyok. Hisz' a dicsőség útji (igy gondol zácziókkal elégítse ki a változatosságot kedvelő közönsége mohó vágyait? Napi esemény és senzaczió az is, ami ennek a komor paefatiónak megírására késztetett. Egy nagy, igen nagy történelmi alak, egy valódi zseni fényes emlékezete iránti hódolat utolsó megnyilatkozása, a végtelen elismerés adójának utolsó lerovása az az alkalom, amely leterelt ezúttal a közönség igényei által meghamisított njság írás rendszerint követett útjáról. Kossuth Lajos arczképét megfestette Szabolcsvármegye közöusége. A kép készen van. Mély tüzű kék szemek varázsa sugárzik a képről, az a varázs a mely egy nemzetet ébresztett fel, s szuggesztiójával ellenállhatlanul vezetett az önállóság és szabadság nagy czéljai felé. C-odás hatású, beszédre nyiló ajk látása merengésbe ejt. Valamikor, titáni időkben, egy felriasztott nemzet halgatott ez ajkak bűbájos szónoklatára, és csakis ezekre halgatott. Jól tette. Hisz minden szó, amely elhagyta ez ajkakat; imádság volt, — a hazáját lángolóan szerető nagy államférfi imádsága a nemzete nagyságáért, szabadságáért és boldogságáért. Hol volnánk ma, mi minden oldalról sanyargatott, elnyomott árva magyar nemzet, ha azok az ihletett lélekből előtört imák nem dobbantották volna meg a nemzet szivét, s nem ömlesztették volna el a nemzet egész valóját a jövőben való bizodalom, a tetterő, áldozatkészség és honszerelem malasztjával? A klasszikusan szép alak meglep a képen. Szeretjük hinni, hogy, — valamiképen a 40-es évek magyar nemzetének erkölcsi tulajdonságai legigazibb incorporatióját és típusát Kossuth Lajos lánglelke adja: azonképen az a meguyeróen szép alak a daliás magyar nemzet formai típusa is. Es ezeken kivül mi volt Kossuth Lajos? Krónikás, ha majdan századok múlva kóborló utjábau ez emberhez téved, nem fogja hinni, hogy anyától lett földi halandó szerzője és megteremtője a nevéhez fűzött gigászi eseményeknek, — Magyarország legfényesebb történelmének, ltege világ alkotása ez alak, val ami képen Homér, — a költők legnagyobbja. Egyenlő ó. a nemzetet megejtő nagy i.színével. Egy fogalom. Dicsőség.' Es mindennek daczára jött egy uj hullátnvetés, mely felül kerekedett a Kossuth kavarta hullámok fölött. Kezdődik a nemzeti élet közös tökéletlensége, — a feledés. A Kossuth Lajos élettelen teteme fölött megnyilatkozott nemzeti érzület utolsó fellobbanása volt annak a hódolatnak, amellyel a nemzet Kossuth iránt viseltetett dicsősége tetőpontján és száműzetése keserű ideje alatt, és a mellyel adóznia kellene, mig magyar lakik a hármas bérez s négy folyó honában, mint a nemzeti függetlenség és szabadság élő eszménye iránt. Arai azután jött és jön, az cSak gúny, szégyeu és alacsony kisszerűség. Kossuth Lajos emlékét egy 200000 frtos miniatűr érezdarab örökitendi meg az ország fővárosában, mint a nemzeti közadakozás és kozám) senki előtt sircs elzárva. Csak egyszer lépjen rá az ember, halai aztán felfelé. Rajta tehát — gon dolám — nt; nem késő. Nem is késtem. Hozzáfogtam tehát a dic-őség utjának kikereséséhez. Nagyon természetes, előbb a dicsőség utjának különféle vállfaját vettem bonczkés alá. Ugyanakkor fájdalommal tapasz taltam, hogy az én ambíciómnak megfelelő, azaz talentumomba vágó, díciőségteljes, rózsákkal hintett út, mely hírnevet szerezne számomra — nincs. Da hát miért nincs? — Hiszen én is ludok egy kicsit! Paff! .... Mit is tudok csak? . . . . Igen, tudok egy kicsit hegedülni, zongorázni (mindjárt eszembe jutott Reményi, Liszt) harmonikázni, énekelni, dalolni, tácczolni; többet: űszni, a ligetben gombázni, fütytyülni, udvarolni; még többet: a gyermekek fülét ráuczigálni, plágát adni stb. stb. — Tehát tudok sokat, nagyon sokat; azaz hogy a nagyon sok mindenikéből egy egy igen keveset (igazán nagyon keveset, majdnem semmit) s l^y a nagyon sokféle mindegyikéből egy egy kevés sokra gyűl. Azzal tehát, hogy mit tudok, azaz, hogy mit nem ludok, hogy jóformán semmit sem tudok, — tisztába jöttem. Tisztába jöttem azzal, hogy fütyülés, tánczolá", udvarlás, gombázás, nebulók fülei húzogatásával, plága ü'éssel tudomásom szerint eddigelé még senki sem szerzett magának dicsőséget és halhatatlan nevet. De nekem minden áron, ha törik, ha szakid, meg kell szereznem azt! Sorba szedtem hát még egyszer a dicsőség utjá nak különféle módját. Most meg arra a sajuos konzekvenciára jutottam, hogy Nagy Sándor, Bethlen, Rlkóczy, Kossuth nyomdokait nem követhetem, mert az igazat megvallva, a „regimentnél" is olyan kisebb szerű vezér, u. n. „infanteristai" minőségben szolgáltam. önérzet garasos monumentuma. A fényes idők emléke itt már záródik, eltemettetik örökre. Cromwell, Franklin, Wassington, Mirabeau avagy Cavour emlékét felette különbül örökítette meg az ő hálás nemzete, s majdan nézzétek meg Moltke és Bismarck szobrait és tegyetek összehasonlítást a könnyen lángoló magyar, s a számító német önérzete és hálája között! Szabolcsvármegyének az a ténye, amelylyel Kossuth Lajos arczképét megfestetette közgyűlési terme részére, a nemzeti mulasztást van hivatva részleges helyrepótolni. Dicséret és elismerés illeti érte a legmagyarabb vármegyét. A hétfői ünnep kellett es szükséges ahhoz hogy higyjük, raikép a hálátlanság és feledés nem általános, Kossuth Lajos emléke még él, még tanulunk tőle mély honszerelmet. Ez a kor még buzdulni tudott, a következendőnél már úgy is érvényesülni fog a feledés örök törvénye. * * * Kossuth Lajos arczképének leleplezése czéljából a holnap tartandó rendkívüli ünnepélyes közgyűlés előkészítése tárgyában Mikecz János alispán által összehívott értekezleten megállapított sorrend a következő: 1. A közgyűlés megnyitása. 2 A városi dalárda éneke. 3. Arczkép leleplezési beszéd és a kép átad asa a vármegye közönségének Bory Béla biz. tag által 4. Az alispán átveszi a mir leleplezett arczképét. 5. Kossuth Ferencz, esetleg más országgyűlési képviselő beszéde. 6 A városi dalárda alkalmi éneke. 7. Elnök berekesztő beszéde. A közgyűlés után bankett a Korona szálloda nagytermében. Bankett után a bizottsági tagok Kossuth Ferenczczel kimennek a Sóstóra. Este díszelőadás a színházban. — Kossuth Ferencz orsz. képv. ma vasárnap este 9 óra 35 perczkor érkezik, az állomásnál az alispán fogadja számos bizottsági taggal, inneu a Korona szállodába mennek. Az ünnepélyes közgyűlésben az országgyűlési képviselők és több bizottsági tag díszmagyar ruhában fognak megjelenni. A felső-szabo!c«i evang. ref. egyhi/.megye gyűlése. Isten országa építésében, az ideák kultuszának növelésében hivatásszerüleg és a lélek sugallatából is munkálkodó ref. egyházmegye a mult hét első felében, ápril 27—28-án tartotta meg szokásos rendes tavaszi közgyűlését Nyíregyházán, a vármegy. ház nagytermében s aki figyelemmel kísérhette a tárgyalások menetét, méggyőződhetett afelől, hogy a népkópviseleten alapuló egyházi autonornia, inig egyfelől minden egyház önérzetét emeli a saját sorsának s önálló intézésének tudata állal, addig másfelől a felsőbb hatóság ellenőrzése és a nyilvánosság előtti felelősség sikeresen útját állja annak, hogy saját jogkörét túllépje. E keltő: a szabadkéz s a körvonalozott jogkör adja vissza az embert önmagának és fogja mindvégig biztosítani az emberiség előhaladását. De hadd lássuk a folyam egyik hullámvetését, a lefolyt ref. e. megyei közgyűlést. Egy nappal élőbbről kell kezdenem. Ápril. 26-án lelkészi értekezlet volt. Ez a régebb idő óta működő Rafael, Munkácsy, Feszty ű'ján szintén nem haladhatok, mert ha memóriám nem csal, gyermekkorom tói fogva festeni csak annyit tudtam, hogy a fekete posztóból kinyírt szamárfüleket bekrétáztam, (melyeket aztáu az u'czán járó-kelő fekete és kék ruhás urak és hölgyek felsőjére borítottam) Azt hiszem ez is valami. Munkácsy is alant kezdte. Hát még az ezüst forintost! Ezt tudtam még szépen, mi fő, hűen lepingálni (ha papir alá tettem). Azt hiszem ez sem nulla, ezt sem tudja akárki, c-ak folytatni kellett volna. Ybl Miklóst sem követhetem a dicsőség pályájá", mert gyermekkoromban szüleim nem vették meg a „Horgony kőépitő szekrényt", ergó, most sem bazilikát, sem várat nem tudok épitení. Bánffy báróval sem tarthatok lépési; nem, mert ő kegyelmessége egy kicsit már fellebb rukkolt, meg aztán nekem előbb főispánnak kellene lennem, s máig sem tudom mire vélni, hogy a magas kormány hol késik főii-páui kinevezésemmel?! Tarnóczy Guszti bátyánkat pedig a dicsőség ütján egyáltalán nem kívánom követni, mert sok jó lu'ajdonságaim közé tartozik az is, hogy „féltem a bőrömet". Igy hát nincs más mód, mint Jókai, Gyulai, Petőfi, Arany slb. e halhatatlan, nagynevű írók és költök nyomain járnom. Igen! elhatároztam, hogy iró, költő leszek. (Ez volt a megölő belüm) Midőn elhatározásomban megszilárdultam, azaz a hogy a dicsőség ú'ját megválasztottam, egészen átszellemültem, mondhatom magasabb régiókban eveztem. E hatás alatt született meg első költeményem (fatális mérettel és rímekkel) a .Hegyi patak". Szép hangzású nevet adtam neki. Tartalma: az én hűségemről s eszményem hűtlenségéről zengett. — Ez lévén a Folytatása az I. mellékleten