Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-25 / 17. szám

„ÍN Y í R V I D ÉJ U" nak a társadalom szivéhez. Épen azért az a fajsúly, amelyet a vármegyei administrátióban való be­folyásával szerzett, még nehezebbé vált társa­dalmi megizmosodását czélzó önzetlen tevékeny­ségében. A volt főispán nagy lelki nyugalommal te­kinthet vissza hivatalos működésének idejére, Szabolcsvármegye közvéleménye pedig iga?, saj­nálattal látja a tetterős vezér elvonulását a köz­élet küzdő teréről, ahol nemes egyéniségének alkotó képessége oly áldásosán érvényjsülhetett volna még. * * * Le roi est mort, vive le roi! A bizonytalanságnak a belépő főispán utód­ját illetőleg az officziosus lap csütörtöki száma véget vetett. A Kállay András által oly kivá­lóan betöltött hely nem sokáig maradt gazdát­lan. A felség br. Feilitzscb Bertholdot Toron­tálvármegye fiatal főjegyzőjét küldi szabolcsi főispánnak. A legfelsőbb kézirat ekként szól: „Magyar belügyminiszterem előterjesztésére. báró Feilitzscb Berthold Torontálvármegye főjegyzőjét, Szabolcsvármegye főispánjává ki­nevezem. Kelt Bécsben, 1897. évi április hó 18-án. Ferencz József, s k. Perez el Dezső, s. k." Nem akarjuk a köteles diseretió határát átlépui praejudiciumokkal az uj főispán szemé­lyét illetőleg. De az állás jelentősége, a mely­nek betöltésére a torontáli főjegyző vállalko­zott, feljogosít arra, hogy a vármegyei közvé­leményben a kinevezése által keltett hatásról beszámoljunk. A vármegye érzékeny közvéleménye fel­tétlen megnyugvással veszi a kormány azon elhatározását, amelylyel a vármegye kormány képviselőjéül br. Feilitzschot tette meg. Az uj főispánt kedvező informatiók előzik meg. Fiatal, alig 32 éves tetterős ember. Előkelő szárma­zása daczára ráért arra, hogy magának vagy elméleti képzettséget szerezzen. Jeles administ­rativ tehetség, kinek távozását Torontál vár­megye őszinte sajnálattal veszi, mindezek mel­lett energikus ember hírében áll, akinek tevé­kenységét működése eddigi helyén egyetlen méltó érdek sem nélkülözte. Alapos tehát a reményünk, hogy ezen irány­ban is befogja tölteni elődje helyét. A külön­féle érdekek, amelyek a főispáni kinevezéshez fűződnek, nem szenvedtek sérelmet br. Feilitzsch Szabolcsba jövetele által, másrészről bizonyosak lehetünk az iránt, hogy egyes iráuyza/ok jogo­sulatlan támogatásban az uj főispán részéről nem foguak részesülni. Az uj főispán homo novus minálunk. Sem alkalma, sem módja uem volt a mi speditiális viszonyaink tanulmányozására. Érdek uélkül és elfogulatlanul fog megismerni bennünket, s ez felette nagy jelentőséggel bír olyan érdekekre, amelyek a vármegyei közéletben uralkodó han­gulat rokonszenvével nem dicsekedhetnek, a me­lyek azonban Szabolcsvármegye összességéuek fejlődése és súlyban való megnövekedését jelen­tik. Az uj főispánnak hivatásszerű kötelessége lesz az ekként szemben levő érdekeket valódi sulyuk szerint mérlegelni. Es a minden irány­ban teljesen független és befolyástól meut hely­zete kedvező arra hogy elhatározását és köz­szereplésének irányait valóban az igazi közjó által engedje kiszabatni. Minden jel oda mutat, hogy az uj főispáu bir mind ama kellékekkel amelyek szükségesek a Szabolcsmegyei érdekek helyes felismeréséhez és megvannak benne azok a tulajdonok a mik a megvalósítást törhetlen akarattal hajtják végre. Mert báró Feilitzsch igen nevezetes caracteristiconját képezi hogy az alig 32 esz­tendős fiatal ember olyan nagy vármegyében mint Torontál, nem is a hivatalos lajtorján haladva, hanem a közvélemény bizalmából megyei főjegyzői állást ért el Ez a körülmény mindenesetre alkalmas a tudás, szorgalom, akaraterő és energia dokumentálására. Egyelőre ennyi az a mit az uj főispánról nyilván való, de elég ahhoz hogy Szabolcsvár­megye közvéleménye a legteljesebb bizalommal és sok reménységgel várja. A fővárosi lapok igen előnyösen nyilat­koztak báró Feilitzschról a kineveztetése alkal­mából. Szemelvényül közöljük a „Pesti Hírlap" .egyik legutóbbi számának következő értesítését: Az uj szabolcsi főispán, Bánffy miniszter­elnök veje, egyike az ország legképzettebb köz­igazgatási tisztviselőinek, kinek eddigi karrier­jét is egyeuesen az ipja miniszterelnöksége rontotta, mert a nagyműveltségű fiatal embert, kit úgyszólván egyhangúlag akarták Torontál több kerületében megválasztani, ahol népszerű és szeretik, de a miniszterelnök, illetve a köz­ponti párt támogatását nem birta. Szép, hogy még esnek ilyeu furcsaságok. Báró Fejlitzsch Berthold mint aljegyző kezdte a megyénél, de különösen Becskerek város magyarosításában szerzett raír fiatalon (még alig 30 éves) ki­váló érdemeket, lévén ott egy közművelődési egyletnek az elnöke, melylyel ügyesen és párat­lan mozgalommal vitte be a magyar szellemet a nemzetiségi családokba. Szabolcsvármegye meg lehet elégedve uj főispánjával. Szabolcs vezér földvára. Szabolcs vára egyenes vonalban Tokajtól északkelet felé 8"5, Bodrog-Kereszturtól kelet felé 9'8, a Tiszának jelenlegi balpartjától pedig négy tized kilométer távolság­ban fekszik és felséges kilátás van ormairól a nectárt termő Hegyaljára, az arany-kalászos alföldi síkságra és a hullámos ákácz-kertre, a Nyir-re. A várnak alakja háromszög. A keleti leghosszabb sáncz 349*0 m. az északnyugoti 303'0 m. a délnyugoti 227'0 meter hosszú. A háromszögnek leghegyesebb csúcsa északnak irányul. A déli kevésbbé hegyes csúcs néhány meter szélességben nyitva hagyatott, és főbejáróul szol­gált. A nyugoti összeszögelles csaknem derék szöget képez, és legtompább. Bejárat van még a délnyugoti oldal közepe táján, az északnyugoti sáncz északi végétől mintegy 60 méter távolságban, és egy nagyobb horpadás a keleti sáncz északi és középső harmadának határán. A vár sán­czaival együtt mintegy 33176 • méter területen fekszik. A sánezok magassága 20—30 méter közölt ingadozik. A tés esetében mindig követeitea pírbajt, melyet eszköznek tartott az elharapódzott durvává,; kiirtására. Ugy gondol­kozott, hogy a párbaj veszélye és a pirbaj utján való megtorlás inkább fogja visszatartani az embereket a sértésektől és szelídíteni fogja az erkölc-öket. Stjnos, de ezen feltevése a mi korunkban igizelást nem nyer, mert a párbaj nem a bátorságnak, nem a testi ügyes­ségnek és délezegségnek s nem a jó modornak, a mint ő azt hitte, hanem többnyire a hetvenkedésnek vált si­lány eszközévé, sok gyalázatosságnak takarójává és miu­den esetben a töivény iránti tiszteletnek és engedel­mességnek megszegőjévé. Azon ídóben a modur finomítására is szükség volt, mert keservesen panaszkodik a köznemesek neveletlen­sége s rossz erkölcsei ellen, a kik marokkal szeretnek enni, szalonban pipázni, szőnyegeket összeköpködni és durvaságokban vetélkedni. Deák Ferenczuek, kit később vezérének ismert el, s mindig nagyra becsült, soha sem birta elfelej'eni, hogy asztalánál a villával piszkálta fogait. Mege mlitem itt, hogy 150 tagnak nagy fáradtság­gal összetoborzásával, 100 o. é. forint évi tagsági dij tíze tése mellett, a mai nemzeti caszinó létei-ült, — hogy gróf Széchenyi István emlékére évenként bankett ren­deztetik ós hivatalos tószt mondalik és ezen alkalom kezd politikai kirohanásokra felhasználtatni s ez által mindinkább távolodik attól az iránytól, melyet Széchenyi a caszinó számára kijelölt és távolodik attól a czéltól, meljet a caszinó a Széchenyi emlékünnepélylyel ön magának tűzött. Széchenyi életében egy nap nem mult el haszon­talanul s a nélkül, hogy hazájáért vagy hoi fi'ársaiért valamit ne tett volna. Bámulatos a tárgyak sokasága, melyeket felölelt. Hangyaszorgalommal dolgozott, fáradt a közfigyelmat lankadni nem engedte, hanem mindig uj és uj kezdeményezéseivel tartotta ébren Egy időben a Pestet Budával összekötő látczhid érdekében, majd a Dui aszabályozás s általán a terv­szerű folyamszabályozás érdekében járt kelt, tanult, utazott, agitált, irt, buzgólkodott és alkotásaival kitöröl­hetlentll bevéste nevét a nemzet szivébe és az utókor emlékezetébe. „Ha megnyirbálják szárnyaimat, a lábo mon fogok járni, ha lábamat levágják, kezeimen fogok járni, ha ezeket is kitépik, hason fogok Csúszni" ezek voltak honért élő nemes szivéből jött szavai. A lánczhid fővárosunk ezen nevezetessége ma ós még századokon át hirdetője marad dicsőségének. 1830-ben a Duna hajózhatóvá tétele érdekében saját alkotta Dasdemona nevtl hajójával dunai útra indul és már 1836-ben 14 hajó szeli a Duua hullámait, melyeknek sikerét, útjait ős haladását vagy fennakadá sát hol szorongó szívvel, hol lelkes örömmel kiséri és 50 óv után 1880-ben gőzöseink létszáma 189, uszály hajóink száma kotró gépek és kisebb járműveken kivül 749 — 5 millió utassal ós 30 millió vám mázsát meg haladó szállítmánynyal. A közgazdaságnak, kereskedelemnek é-s iparnak egyaránt megbecsülhetlen szolgálatot tettezzel Széchenyi, a miut hogy bámulattal adózunk élete nagy és áldásos munkásságának és muukássága eredményeinek, melyek titka nemcsak abban rejlik, hogy önzetlenül s lanka datlauu! dolgozott gründolásban önérdek s haszonlesés nem vezette, hanem főleg abbaD, hogy a gazdasági érde­keket nem állította szembe a kereskedelem és ipar vagy a tőke érdekeivel, hanem összhingzásbi hozta s minden erőt a közös haza szolgálatába állított, egyesi­tette az összes magyar társadalmi tényezőket, egyesitette a muukára kész összes erőket. Ma különfele jelszavak alatt háborog a magyar társadalom; gazdaszövetségek létetűinek; a gazdaközön 8ég szervezkedik és támadja a merkántilizmust, a ke­reskedelmet és nagy ipart; egyik agrárius gazdasági politikát követel, a másik kereskedelmi politikát, a har­madik az ipír fellendítése érdekében követel áldozato kai; mindegyik ellenfelet lát a másikban, mindegyik ellenségként kósztll a harezra és a másik legyőzésére és feledve nagy Széchenyink nagy szelleme! de alapos a reményünk, hogy ez csak muló tünet, és az egész vár belterülete mely jelenleg a külömböző felekezeteknek temetőül szolgál, a keleti sáncz felé lejtősen emelkedik, egyébb helyeken a sánezok meredekek, valamint a vár­nak összes külső oldalai is. A nyugoti összeszögelléstől befelé mintegy 20 méternyire egy tíz lépés széles, mint­egy 2 méter mély kerek horpadás van, melyet kul nyo­mának tartanak. A sáneznak legmagasabb pontja a déli főbejárattól jobbra eső leghosszabb oldalnak déli végétől mintegy 40 méter távolságban van északnak. Északról de leginkább nyugotról „Morotva" köríti, mely a latin mortua aqua-ból származik és magyarul holt vizet jelent. Régente ez képezte a Tisza medrét, mely most egy kissé észak felé van eltolódva; de ugy látszik, hogy haj­dan az egész varat viz köritette, és a Tiszának szigetjét képezte. Jelenleg keletről, délről és nyugotról a község beltelkei veszik a várat körül. Béla király névtelen jegyzője a vár építését Zabolch vezérnek tulajdonítja, ezt Írván róla: „Communi consilio sociorum suoram fossatam mngnam fecit, et aedificavit castrum fortissimum ex terra, quod nunc castrum Zobolchu nuncupatur". Magyarul: „Társaival tanácskozván, nagy árkolást végzett, és igen erős várat épített földből, melyet most Zobolchu várának neveznek". 1895. év őszén a kereskedelmi miniszter megbízá­sából dr. Szendrey János úr utján Bartalos Gyula főtisz­telendő történész úr és én lettem megbízva Szabolcs várának átkutatásával, a mit teljesítettünk is. A várnak modeljét Munzhardt József kir. mérnök úr lejtezése alapján agyagból és fószből elkészítettem, melyet a milleniumi kiállításon a munkások földre ejtettek és izre porrá törtek. A várban öt helyen ásattunk. A déli főbejáratnak nyugoti,- a nyugotinak déli,- az északinak nyugoti ol­dalát, — a keleti sáncz külső oldalát mintegy 8 méter szélességben, a déli főbejárattól körülbelől húsz méter távolságban. Ezeken kivül a vár belterületén az északi csúcstól délfeiől 30—40 lépésnyi távolságban árkokat húztunk. Itt egy kis bronz csörgő-pityke került, náp­fényre, a milyeneket sok népvándorláskori, de honfog­laláskori leletek kózt is találni. Ezen alkalommal más emberi készítmény nem találtatott. Durva cserépedény töredékeken kivül más alkalom­mal került még, egy félhold alakú, füles, nyéllel ellátott, habkőből készült 38 milliméter széles csüngő dísztárgy; egy római izlésü vas sarló; egy 15—16-ik századbeli sarkantyú, és egy hengerded 1 mm. átmérőjű bronzhú­zatból készült, kettétört fülbevaló karika. A sánezokban mindenütt elkorhadt tölgyfákat sű­rűn elhelyezve találtunk, és világosan fel volt ösmerhető, hogy azok nem voltak megfaragva, hanem a tőből kivá­gott élő fákat galyastól helyezték el a sáneznak emelése alkalmával, ínég pedig három irányban, t. i. fenállóan, hosszában, koszorúként, és keresztben a sáncz hosszává 1, nyilván azon czélból, hogy a laza föld széjjel ne omol­jon, hanem meredek sánezot képezzen; a mit el is ér­tek. A földtömegben itt-ott, minden rend nélkül, egy­mástól különböző irányban, egy vagy több méter távol­ságban, ökölnyi — szakasztó kosárnyi — alaktalan rhyolith köveket találtunk, mely a Iracbytnak válfaja, és a nép által darázskőnek neveztetik, és a melyet jelenleg is a Szabolcs várától egyenes irányban a 11., -kilométer távolságra eső bodrog-keresztúri határban bányásznak, és mint kitűnő építési anyagot most is széllére hasz­nálnak. Nyilvánvaló, hogy ezen a sánezban sporadice elő­forduló kövek a várnak organicus részét nem képezhet­ték, és csupán annyi szolgálatot tettek, mint ugyanolyan tömeg föld. — A várat eredetileg épitő — ősmerétlen nép — a vár körül szétszórva ott találta már ezen kö­veket, és a földdel együtt a sánezra hordotta. Tisza védgát vagy épités emelésére hordották e azokat Kereszlurról oda? nem tudni. Annyit bizonyosnak tartok, hogy a várépítőket már egy másik culturnép előzte meg. A vársánezoknak felső része 1 — I'/, méter magasságban későbbi nagy munka, mert ezen rétegben sem fa sem darázskő nincs. Ezen continensen észlelhető gazdasági depressiónak időleges hatása. f Részben a civilizáczió hajtása ez á hajsza az emberek és osztályérdekek közt, a civilizáczióó, mely uj vágya* kaf, uj ösztönöket, uj igényeket ós szenvedélyeket ti­m iszt, melyek uyomában romok hevernek és csak a szabadelvű ég világító fáklyája mellett kerülheti el a magyar nemzet a szirteket és fenyegető veszélyeket, mert a szabadelvüség lényében benne vao, hogy „az egyik a másiknak jogait miDél jobban megbecsüli, annál biztosabban élhet saját jogainak és érdekeinek csorbít­lan körében", a mint ezt Széchenyi oly szépen mondja. A szabadelvüség csodás ereje szívósságot kölcsö­nöz a nemzet akaratának s erőt ad elhatározásainak. A szabadelvüség szeplőtlen zászlaja erkölcsi tartalmat ad törekvéseinek és megóvja a visszaesés és hanyatló irányzat rombolása ellen. A péuz és hitel értékét és nemzetgazdasági jelen­tőségét nem theoriából, hanem kü'földön szerzett ta­pasztalataiból ismerte. Szellemének javát ezen két köz­gazdasági tényező megteremtése érdekében áldozt8, mert jól tudta, hogy csak kereskedést ós ipart űző nemzetek gyűjthetnek tőkét. „Hitel" czimü korszakal­kotó munkája valóságos lázba hozta a kedélyeket. Uj irányt szabott nemzetének — megmutatta az ígéret földjét, maga pedig megmozgat mindent a külföldi tőke bevonására és elhelyezésére; majd egy földhitelintézet felállítását, sürgeti a gazdaközönség, nemzeti bankot a kereskedelem és ipar gyámolitására. Éleszti a vállal­kozási és egyesülési szellemet és hitelintézetek alapí­tására serkent, maga részt vesz a hazai takarékpénz­tár megalakításában. Maró gunynyal ostorozza honfitársait, kikben nincs leleményesség, kereskedői szellem, vállalkozási ós mun­kakedv, csak közjogi harezok iránti érzék. CzélszerU hiteltörvények hozatalát javasolja, melyek ne az adóst legyezzék és a hitelezőt büntessék, felzokog panasza a s ok viss zaélések ellen, a közpénzeknek a vármegyékben Folytatása n melléUleteu

Next

/
Oldalképek
Tartalom