Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-21 / 12. szám
Melléklet a „Itfyirvidéh" 1897, 12-ik számához. ben befelé mint tényleg akaró, jogegyenlőséget osztó hatalom domborodik ki. Hiányzott a magyar nemzet államisága a gazdasági és erkölcsi czélokat szolgáló állam felad itok teljes elhanyagolása folytán is. Ennek oka az elnyomatáson kívül abban keresendő, hogy hiányzott belőle egy tag, amely az európai nemzetek emelkedésének, hatalmának, kultúrájának főtényezője, a magasabb gazdasági és szellemi munka organuma, a város és a polgárság. Pedig egy nemzet gazdasági egyénisége, a nemzet társadalmi, cultuiai és nemzeti egyéniségének is alapja. Épen ezért az ipar, kereskedés, művészi ágakban mutatkozó teljes fejletlenség, továbbá a csupán a saját szükséglet kielégítésére irányuló termelés, s az is csaknem kizárólag a földművelésre korlátozva, biztos jelei annak, hogy a magyar állam gazdasági feladataiban sem jegeczesedett valódi állammá. Sőt tovább menve; olt, ahol praductiv munkásság nincs, ahol tehát az állapotok annyira fejletlene-, hogy a nemzet összes tevékenysége a földművelés, s néhány legegyszerűbb igény fedezésére alkalmas igarág kigyukorlása által korlátoltatik, s végül uliol a szellemi élet parlagon hever, sőt meg sem született, olt előfeltételei sincsenek meg a társadalomnak, mint önálló nemzeti közületnek kiválásához. Szomorú igazság tehát, hogy 1848. előtt a magyar nemzetnek nem volt állama. De nem volt társadalma sem. Sőt a városi élet és polgári elem hiánya folytán az alanyok sem voltak meg, akik közös eszközökkel megvalósítható közös czélokat kijelöltek és felismerhettek volna. Hiszen a magán .és politikai jogozatok birtokosait az alig egy pár százezer nemes emberre látjuk korlátozva. Ezekben sem volt egység. Egy része az udvar elölt hízelgett s hazafiatlan volt, a másik része pedig passiv ellenállás tétlenségében, s hazafias keservében merítette ki élelczélját. Kikből állott volna tehát a magyar társa.dalom? S hegy tényleg nem is létezett, legjobban igazolja Széchenyi István működés^, aki épen egy életerős magyar társadalom alapját kívánta megépíteni nagy társadalmi kérdések felszinre-dobása, és társadalmi feladatok kidornboritása állal. Ily helyzetben érte a nemzetet 1848. márcziue 15-ikének üde, termékenyítő forradalmi szellője. Rövid beszédem keretébe nem vonhatom bele azon okok ismertetését, amelyeknek közrehatása természetszerűleg teremlelte meg a nagy nap történetét. A nemzetnek ezen események előidézésében egy czélja volt. A magyar államnak, állammá kiépítése. — Azon postulalumok kivívása, amelyek 1848. előtt az állam-épület tetőzetéhez hiányoztak. Nem a társadalom forrongása volt márczius 15., hanem államalkotó tény. Nem a társadalom követelte a maga jogait a hatalomtól, hanem az állam, a magyar nemzet fellendült erejével. Szabadság kellett, — de nem a társadalomnak, hanem az államnak, hogy aztán a szabad állam nyújthassa, biztosithassa kiépült államiságának kifolyásaként, mint a szabadság valódi forrása a nemzet minden egyes tagjának, s ezzel az egész magyar társadalomnak függetlenségét és szabadságát. A szabadság mellett mellékes szerepet játszik az egyenlőség és testvériség. — A modern állam fennhatósága alatt megizmosult társadalom vezérlő igéi azok, s csak azért kerültek bele a márcziusi események eszmekörébe, mert az állam formai kiválásához kellettek. A társadalmat e két vezér-motivum nem érinti mélyen. S bizonyos az, ha a magyar állam konsolidáczióját önkényt segiti meg a ránehezedő hatalom, — ha tehát a magyar állam függetlenségének és szabadságának megvalósításához forradalmi események nem kellettek volna, abban az eselben a magyar társadalom nem ment volna idáig, hogy 1848. márczius 15-ét önalakulása érdekében megteremtse. Márczius 15-ikében tehát fogalmilag van benne az egyenlőség és testvériség, de nem mint czél, hanem mint eszköz a modern állam alakulásához. Való ezek szerint, hogy 1848. márczius 15. állami tény, s nem a magyar társadalom saját formációjának szükség-érzete hozta'léire. A franczia forradalom, mint végső forrása a 48-as eseményeknek, egészen más jelentőséggel bir azön rokonvonások daczára, amelyeket a magyar szabadság-küzdelem lefolyásában szemlélhetünk. Ott is az államfő absolut hatálma ellen irányult, mint nálunk. De míg olt egyszerre megváltoztatta a régi társadalmi rendet, addig nálunk a társadalmi szerkezet csak annyiban módosult, amennyiben az uj államforma azt szükségszerűen kövelelte. Innen az az ellentét, amely a magyar társadalom szerkezete, érzülete és főbb irányai, valamint az államforma, az ez által követett, s az egyenlőség és testvériség elveivel harmonikus fejlődése között jelentkezik. Hiszen a magyar állam hamisítatlan demokratikus jelleggel bir, holott a társadalom a demokratikus intézmények daczára ma is konzervatív, mondhatnók aristokratikus, amelyben a timokratia, a vagyoni előnyök túltengése is helyet találnak. Nem anachronismus, midőn nyíltam ki merem : mondani, mikép az 1848. évi Országgyűlés nagy jelenése, midőn a polgárok egyenlőségét, a jobágyság felszabadítását törvénybe igtatták, nem a társadalom demokratismusát jelenti, hanem csupán lehetőség, mód és eszköz nyújtatott ahhoz, hogy a jognélküli milliók felemelkedhessenek az addig kiváltságolt osztály magaslatára, ez utóbbiak felfogásának, tradíciójának, főképen . pedig társadalmi semmittevésének recipiálása által. — Azaz: az egyenlőség kimondása nem tette a társadalmat demokratikussá, nem szállította le az arisztokratiát előjogainak sanczaiból. a társadalom minden tagjában nem fejlesztett azonos czélok és törekvések iránti készséget, legfeljebb nemi assimilatiót teremtett, amelylyei a vagyonos osztály, s a timokrácia a magasabb rendbe való fokozatos emelkedése állott elő, míg a nemzet zöme megmaradt továbbra is kizárt nemzettestnek, amelyet a legfelsőbb 10000-rel semmi rokon érzület sociális értelemben össze nem tart, hacsak a hazaszeretet közössége nem. A magyar állkmforma, valamint a kelté szakadt társadalma közötti űr egyrészről, másrészről a társadalom fejlődésében az államnak befolyása demokratikus irány, ban, teljesen szétválasztotta az államot és társadalmat, ' amely elkülönülés eddig tart, hogy a társadalom még akkor sem tud együtt érezni az állammal, midőn a nemzet legnagyobb ünnepe, a modern államalakulás nagy perio dusa kínálkozik a nemzet társadalma részére, pedig ez a periódus a magyar társadalom szervezkedésének, kiválásának kezdő is határköve. És daczára annak, hogy az 1848. márczius 15-jének lenyes eszméi végérvényesen jelölték ki azt az ösvényt, amelyet a magyar nemzetnek társadalmi tömörülésében közvetnie kell, — mert ez az irány véralkatával ellenkezik, s tisztán demokratikus, mert továbbá ezen ellentét következtében mai napig is a márcziusi eszmék jelentősége főképen az állam gépezet organismusában domborodik ki, — a társadalom vére nem lüktet hevesebben, — lelkesedése nem fokozódik a márcziusi eszmék emlék ünnepén. A hivatalos állam pedig, jóllehet e naphoz van fűzve megifjodása, pusztán érzelmi okokból nem tesz a legnagyobb nemzeti ünneppé e napot. Ez az oka annak, hogy márczius 15-ikének varázsa; amint távolodunk tőle, — s mind kevesebben vannak azok, akik e csodálatos nap suggestioját közvetlenül érezték; — jobban, jobban csökken, pedig e csökkenés, az egyenlőség és testvériség örök igéinek múlását, pusztulását is jelenti. De ne adjuk fel a reményt. Ha majd a tiszta liberális és demokratikus magyar államnak ezen jellegét sikerül álömleszteni a társadalom szövetébe is, — ha majd az egyenlőség és testvériség eszméi utat találnak a nemzet szivébe, ha majd osztályokfelekezetek és nemzetiségek szerinti tagozatok választó falai leromboltatnak, nem az osztályok, felekezetek és nemzetiségek megsemmisülésével, de közös nagy czélokban való egyesülés által, — akkor Uraim! magasan fog lobogni a lelkesedés lángja a lelkekben, és márczius 15-dike valóban a nemzet legnagyobb ünnepe lesz. És minél jobban ejtendi meg a nemzet lelkét e márcziusi nap illatos, meleg levegője, minél jobban érvényesül tehát a társadalom érzületében is az egyenlőség és testvériség hódító ereje, — e nemzet annál nagyobb annál hatalmasabb leend! * * * A márczius 15-diki évforduló nevezetes ünnepét a helybeli ipartestület és iparos ifjúság is a szokott kegyelettel ünnepelte meg. A hazafias ünnepély melyen óriási közönség vett részt, az ipartestületi ház nagytermében folyt le. Kimagasló pontját az ünnepélynek Kálnay László ügyvéd magvas ünnepi beszéde képezte, mely zajos éljenekre ragadta a közönséget. A programm többi pontját hazafias költemények elszavallása töllötle ki. * * * Márczius 15. Nagy-Kálióban. Nagy-Kálló város is szépen ünnepelte uieg márczius 15 két. A felkeló nap sugarai már a tavaszi lenge szellőtől csókdosott — magyar koronával ellátott nemzeti szinü nagy zászlót olt találták az ev. ref. egyház sugár tornyaiban, melynek láttára a piaezou és a főbb utczákon csakhamar csaknem minden köz és magánépületen; kitűzetett a zászló. Fél 9 órakor, midőn megszólaltak a ref. egyház harangjai, seregestől tódult a nép oda, hogy hálát adjon a jóságos igaz Istennek szeretett magyar hazánk szabadságáért és függetlenségéert. A ref. iskolás gyermekek tanítóik által vezetve, — sziveik felett nemzeti sztnü kokárdát viselve, — szintéu mind részt vettek az isteni tiszteleten. Templomba menés előtt, hogy e nap jelentőségét, magasztosságát minél inkább megértsék a gyermekek, s hogy lelkükben a haza szeretet lángja lobbanjon, mindenik tanitó — saját iskolájiban tanítványa szellemi fejletségéhez mérve magyarázta, méltatta a márczius 15 öt. A csaknem zsúfolásig megtelt templomban nt. Görömbei Péter f. szabolcsi ev. ref. esperes tartott hazafias lelkesedéstől áthatolt gyönyörű imát, — ki egyházmegyei határozatból kifolyólag a fennhatósága alatt lévő 104 egyházban annak iskoláiban körlevélben szinten elren delte ezen uevezetes nap megünneplését. — Az ima elhangzása után az egész gyü'ekezet fennállva énekelte el a „Hazádnak rendületlenült", mely után egy szép ének éLeklése közben kivonult a templomból, magasztalva a nagy n p jelentőségét. A nagy nap emlékére az ünnepély elmúlása után az iskolás gyermekek haza bocsáttattak, kik éljenezve haladtak lakásaik felé. Délután fél 6 órakor az ipartestület saját zászlaja alatt czigány zene mellett vonult fel a piucz térre nagyszámú polgár ságtói kisérve, a mikor is Iklódy Márton ügyvéd szép beszédével ecsetelte az 1848-ki eseményeket. A beszéd elhangzássa után fáklyás körmenet volt a város kivi lágitott főbb utczáiu hazafias dalok éneklésével. A menet a piacz térre jött vissza, ekkor az országos tébolyda ellenőre Ralovich Pál lépeU az emelvényre ós fáklya fény mellett a nép előtt egy beszédet olvasolt fel: utánua a közönség óhajtására Szabó Antal tartott a közönséguek egy hazafias beszédet, melyet élénkeu megéljeneztek. Este a kaszinó nagytermében bankett volt, melyen lelkes pohárküszöntők hangzottak el. Az iparosok a nagy nap emlékére szintén társvacsorát rendeztek Pazony községben szintéu hazafias lelkesedéssel ünuep-itek meg márczius 15 dikét. A nem régen ala kult dalárda szfpan előadott hazafias dalokat énekelt. Az alkalmi ünnepi beszédet Gönczy István ev. ref. lel kész mondotta. A szép üunepély a ref. templom előtti térségén ment végbe. Rakamaz községe a szabadság iránti lelkesedését fényesen bizonyította be márczius 15 én, az 1848 évben kihirdetett magyar szabadság évfordulója megünnep lésével; a mikor is a községi elöljáróság kezdeményezésére a nemzeti sziu'ü zászlót mozsarak durrogatása között márczius 15-én reg el 6 órakor a község házára kitűzte. Majd este 6 órakor isuiét mozsarak durranásával hívta egybe a Fried Sándor Ízletes ételekről s italokról híres magyar veudéglójébe leendő ünnepélyes levonuláshoz a lakosságot a községházához, hol a Forgács János kántor vezetése alait lelkesedéssel énekelte el a „HiZádnak rendületlenül, légy blve óh Migyai" alkalmi dalt, majd ismét mozsarak elsütésével adatott jel az indulásra, a mikor is a nemzeti SZÍLŰ lobogó alatt ünnepélyes dalok éneklése között vonult a közönség az emiitett nagy vendéglőbe az előre megrendelt 100 terítékű bankettre, J? 1?®!, > d" Fab ,y Károly 48 as honvéd nyitott meg, üdvözölvén a megjelenteket. - Vacsora közben és után többen méltatták az 1S48. évi szabadság kihirdetését; a többek között fenn állva nagy lelkesedéssel hallgatták, midőn id. Fabry Károly 48 as honvéd poharát emelte O Felsége szeretett Magyar királyinkér, ki oly kegyes volt, hogy mindjárt megkoronáztatásakor legelőször is a 48/49 évi szabadságharezos honvédek segélyezésére ajánlotta fel a koronázási ajáudékot. — Erre nagy éljenzésben tört ki a vigadó közönség, mely égési a reggeli órákig volt együtt. Szent-Mihály község polgársága is," régi szokásához híven megtartotta, méltó kegyelettel s hazafias lelkesedéssel, márczius 15-dikét. A templomban hálaadó isteni tisztelet tartatott, tiszteletes Nyakas Balázs ref. h. lelkész ur altal. Az egyházi hálaadó Isteni tisztelet után, a közönség nagy sokasága a tágas piacz téren gyűlt össze, hol Szalay Béla ret. tanitó ur tartott, — a nagy napot méltató szép beszédet. Estve társas vacsorára gyűlt össze a lakosság szine java és pedig: A polgáiság a központi szállodában, a hol a nagy nap jelentőségét alkalmi tósztban Komáromy Miklós, Daróczy Pál s Sz. Nagy Imre urak ecsetelték, a jelen levők nagy lelkesedése mellett. A helybeli Casinó szintén megünnepelte társas össze jövetellel a nagy napot, a hol tiszteletes Nyakas Balázs h. lelkész ur, — nyitotta meg szép beszéddel az ünnepélyt s többen a jelen lévők közzül talpra esett toasztokban adtak kifejezést hazafias érzelmeiknek, a jelen voltak lelkesedése között. — Az ünnepélyes együtt lét csak az éjféli órákban ért végett — a mit a lelkes közönség a „Hazádnak rendületlenül* lelkesítő szózat éneklésével rekesztett be. A keékl ev. ref. hitközség márczius 15 ikét lélekemelő Ouneppé tevé. Imát bocsájtván a templomban, együtt érzőleg, az egek urához, s hálaadólag azon drága ajándékiért, melyeket ezen nap eseményei, vívmányai adtak a szolgaság jármából fölszabadult néposztálynak; segedelmét", áldását kérte jövőre, hogy nyugodjék meg a haza minden rendű, raugu nemzetiségű lakosain — ? közhaza igaz szeretetében; s a népek ós nemzetek nagy versenyében pedig azon üdvöiitő elv vezérelje: „A haza minden előtt"! Majd isteni tisztelet végeztével, az összes gyülekezet, a templomból, nemzeti siiuü lobogók alatt, az imposans iskola — és óvóda udvarára vonult, hol a hitközség lelkésze Nagyváthy Ferencz az ünnepélyt, e nap jelentőségére visszaeralékeztetó magvas és a néphez s aunak felfogásához mért beszéddel megnyitotta. Ezt követte Btiday Ilona okleveles óvónő szellemes beszéde, s igazáu a Kicsinyek szellemi niveaujára leereszkedő ama, az óvoda alapját megvető Miskolczy József emlékét felelevenítő előadása, melyben kijelenti egész öuérzettel, hogy mig egy felől a végrendelkező akaratához képest igazi protestáns szellemben, másoldalról az egységes magyar haza kívánalmainak és inteutióinak hódolva, Keék közönségének gondjaira bízott kicsinyeinek szivébe az igaz magyar hazafiság magvát hintegeti, s ez által belőlök jó — és igaz honfiakat és honleányokat nevelni legkedvesebb kötelességének tartja. Kijelentéseit, nyomban, a közönség éljenzéssel jutalmazza. Végül kicsinyeivel, záradékul, hegedű kíséretében hazafias imát mondott; mit a közönség örömteljes megelégedéssel s áhítattal hallgatót. Egy öreg nő azon megjegyzésben részesité e jelenetet: Dicsérnek uram tégedet még a csecsszopók is (VIII. Zsolt) Majd a közönség feszült várakozása mellett Nagy József ev. ref. felekezeti kántor tanitó, ki egész részletekig megmagyarázta a közönségnek az 1848 márczius 15 ikének eseményekben dus előzményeit, e nap jelentőségteljes vívmányait stb. Majd a népiskulás növendékek a Szózatot, Hymuust s több hazafias dalokat elénekelve, a szabidbi vonultak lobogóik alatt, tanítóikkal; & nép pedig igaz lelkesedéssel távozott megszokott napi munkájára, kijelentvén,hogy örömmel szentel ünnepet minden évben e napon az elmondottak és hallottak emlékezetére. Keék, 1897. márczius 16. Egy jelenvolt. Az uj ezredév első márczius 15 ét nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Szalóka község. Az ünnepély hálaadó isteni tisztelettel kezdődött, mely az iskolában igen nagy részvétel mellett lett folytatva. Az iskola helyisegében tartott ünnepély programmja a következő volt: Megnyitó, tartotta Szabó Károly ref. lelkééz. Hymnus. énekeltek együttesen.Visszapillantás 1848 márczius 15 re, Háda József ref. tanítótól. Talpra magyar Petófi Sándortól, szavalta Balog József. 1848 márczius 15. alkalmi költemény. E őadta Szabó Károly ref. lelkész. A magyar nép Petőfi, szavalta Szabó József. Fohász, éneklék az iskolás gyermekek több szólamra. Hazám, Pósa L , szavalta Somogyi Péter. Induló, énekelték karban. Előre Tóth K., szavalta Barta János. Szózat, énekelték karban. Bezáró, Szabó Károly ref. lelkész. Az ünnepély után igeu fényes Dankett volt, a melyen 95 teritéknél folyt a dikcziózAs, a mely élénk borozgatással késő éjjel végződött. Az ünnepély kitűnő sikerülésének buzgó apostolai voltak: Szabó Károly ref. lelkész, Háda József ref. tanitó, Somogyi József biró, Mező Ferencz, Orosz András, Orosz Áron, Balog Ferencz, Bilog Péter, ós még többen a polgáii olvasókör tagjai kőiül. Háda József, ref. oki. tanitó. ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei közigazgatási bizottsága e hó 31-dikén délelőtt 8 orakor, a vármegyeháza kistermében rendkívüli ülés tart. — Ugyan e nap délután a fegyelmi választmány is tart ülést. — Anyakönyv vezetői kinevezések. A belügyminiszter a leveleki kerületbe anyakönyvvezetővé Borcsik Béla h. körjegyzőt, anyakönyvvezető helyettesekké pedig a bezdédi kerületbe Ilofner Gyula, a piricseibe Villám Elemér jegyzői írnokokat nevezte ki. — A Ludovika Akadémiáu megüresedő s a májusi közgyűlés által betöltendő Buttler-féle alapítványi helyre — mint értesülünk — Stépán Elek vármegyei utibiztos Béla fia is pályázni fog.
