Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

..IN Y í R v I D É H.' — Ipariskolai tanítónő. A nyíregyházi jótékony nőegylet által fentartott nőipariskolában egy tanítónői állás pályázat utján, egyelőre egy próba évre töltetik be. A tanítónő kötelessége a ruhaszabászatot és rarrást az igazgató vájasztmány által meghatározott időben tanítani. Fizetése 200 frt. Pályázók felszerelt kérvényeiket Básthy Barnáné úrhölgy, nőegyleti elnöknél folyó évi szeptember hó 6-ig nyújtsák be. Az igazgatóság. — Nyilvános köszönet. Bankó István kir. áüami állatorvos ur a jótékony nőegylet árvaháza részére 5 frt adományt volt szives küldeni, amiért ez uton mond köszönetet a nőegylet elnöksége. — Elgázolta a vonat. Az épülő királytelek— tisza-polgári vasútvonalon a királytelki állomásról kiinduló homokot vivő vonat, e hó 18-án este, elgázolt egy Fogarasi nevü debreczeni illetőségű munkást. A szerencsétlen embernek a jobb lábát zúzták össze teljesen a kerekek, sérülései daczára azonban életben maradt s beszállították a nagy-kállói közkórházba. — Veszett ebmarás. Kron Ignácz dombrádi lakost e hó 11-én egy veszett eb megmarta. Felszállították a budapesti Pasteur-intézetbe. — A gép áldozata. Gyulajban e hó 15-én Varga Miklós nevü 9 éves kis fiút, a Kis János lóerőre berendezett cséplőgép-járgánya elkapta s bal karját vállából kiszakította. — A szerencsétlenül járt gyermek életbenmaradása kétséges. Az országos ipari kongresszus. Már hetek óta seróuyen folynak az ezredéves kiállítás allkalmából szeptember hó 21, 22. és 23. napjain rendezendő gyáripari kongresszus előmunkálatai. Az eddigi értekezletek a kiállítási csoportbeosztás alap jáa több összefüggő csoport, illetve rokouiparág képviselőinek részvételével tartattak.Tekintve azonban az iparosság, de különösen a gyáripar körében jelentkezett és mindegyre fokozódó érdeklődést, a kongresszus vezetősége indíttatva érezte magát az egyes szűkebb iparágak képviselőit külön szaktanácskozásra felhívni, mely alkalommal tág tér nyílik az egyes szakmákat külön-külön érdeklő specziális kérdések alapos megbeszélésére: Lehetőségig mellőzve a gazdaságpolitika nagy alapvető kérdéseit, ezen kongresszus főképen az egyes iparágak szorosabb értelemben vett fejlesztését vagy a fejlődést gátló akadályok elhárítását vette fel prngrammjába. Az idevonatkozó és határozattá emelendő konkrét javaslatok végrehajtását a kongresszust rendező országos iparegyesület fogja eszközölni. Az ipari kongresszus iránt meglévő nagy érdeklődés legjobb fokmérője azon több száz jelentkezés, mely eddig már az ország kiválóbb iparosai részéről beérkezett. Ezen országos értekezlet impozáns keretére enged továbbá ama tény következtetni, hogy három külön tervezett szakkongresszus, egészen ide csatlakozva, ennek keretében óhajtja az illető szakma kívánságait érvényesíteni. Javaslatok is szép számmal jöttek, bár azok zöme e hónap folyamán várható. Érdekes adatként emeljük ki, hogy a munkaviszony és általában a munkástlgyek érintő szocziálpolitikai kérdések számos felszólalás tárgyait képezték, a melyek aztán összevéve néhány önálló javaslatban fognak a kongresszus napirendjén szerepelni. Megjegyezzük, hogy az orvoslást igénylő ügyet, a megoldást igénylő kérdést épen nem szükséges a maga teljességében kimeríteni, elég egy rövid levélben, esetleg náháuy adat felsorolása kíséretében arra csupán reámutatni. Egyes iparostól alig lehet kívánni, hogy mindennapi elfoglaltsága közepette az általános iparpolitikával rendszerint összefüggésben lévő ügyet minden oldalról megvilágítson, hauem a kongresszust előkészítő bizottság feladata, hogy a beérkező indítványhoz, — mennyiben az további kidolgozást egyáltalában igényel — szakelőadót jelöljön ki. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a kongreszszus tagjait következő kedvezményekben részesiti: a) Az összejövetel rendező-bizottságának megkeresése alapján a kongresszus minden egyes tagjának egy öt beleptijegyből álló füzetet az ezért járó 2 frt 50 kr. helyett 1 forintért bocsájtott rendelkezésére. b) Intézkedett az iránt, hogy a magyar királyi államvasutak igazgatósága az összejövetel rendező bizottságának megkeresése alapján darabonként 1 krba kerülő igazolványokat bocsásson rendelkezésére, mely igazolványok alapján a kongresszus illetve díszközgyűlés stb. tagja a magyar államvasutak és az ezek kezelése alatt álló vasutak vonalán I ső osztályou 2 od osztályú, II od osztályou 3 ad osztályú, 111-ad osztályon pedit, 2-od osztályú féljegygyei urazhatik. Azonkívül a székesfőváros is intézkedéseket tette kongresszus tagjainak minél olcsóbb elszállásolása végett. Mindeme támogatások csak fokozhatják az iparosság ügybuzgalmát, a menuyiben ebből kiderül, hogy a legfőbb tényezők is kiváló súlyt fektetnek a hazai ipar fejlődésére. Miután a kongresszus előkészítése, de különösen a kongresszusi tárgyak sokszorosítása és közrebocsátása némi költséget igényel, a— kongreszszusban résztvenni kívánuók tagdijat tartoznak fizetni, mely személyenkint 5 írtban állapíttatott meg. Ennek fejeben a résztvevők a szükséges jelvenyt, nyomtatványokat, valamint a kongresszusról kiadandó művet díjmentesen kapják. A székesfőváros látványosságainak kedvezményes áron leendő megtekintése és egyéb szórakozások ügyében külöu rendezőbizottság fog eljárni. A kongresszuson való részvétel iránti jelentkezések valamint esetleges indítványok az országos ipari koneresszus előkészítő- bizottsága czimére (Budapest, VI., Uj-utcza 4 szám, I em.) intézendók. Színház. Előleges színházi jelentés! Van szerencsém Nyíregyháza és vidéke mélyen tisztelt közönségét értesíteni, miszerint kitűnően szervezett operette, dráma, vígjáték és népszínmű színtársulatommal és saját zenekarommal előadásaim sorozatát a városi színházban szeptember elejével megkezdem. Társulatom a nyíregyházi fokozott igényekhez mérten a vidéki színészet legkiválóbb és legintelligensebb elemeiből van összeállítva. Előadásiim összevágó, kifogástalan menetere, az újdonságok gyors bemutatására fősúlyt fektetve, minden igyekezetem oda fog hatni, hogy Nyíregyháza város műértő és szinpártoló közönségének rokonszenvét és pártfogását megnyerni szerencsés lehessek. A fővárosi színházak összes eddigi újdonságait megszereztem és a nyár folyamán társulatommal betanulva ismetelten előadtam, ugy. hogy a társulat összműködése a legkényesebb igényeket is képes lesz kielégíteni. Ruha és diszlettáromat folytonosan szaporítom, úgy, hogy a vidék egyik legfényesebb és tarialomdúsabb ruha és diszlettárával rendelkezem. Társulatom alább közölt névsora, valamint munkatervem kezességet nyújtanak a m. t. közönségnek a műsor érdekessége valamint az előadások összevágó volta felől. Társulatom névsora: Műszaki személyzet. Özv. Veszprémy Jenőné, igazgató. Balázsi Sándor, főrendező. Rélay Gyula, titkár, rendező. Ligethy Géza, karnagy. Eidler György, zenekar igazgató. Fehérné, pénztáros. Baranyai Ferencz, ügyelő. Kiss Ferencz, szertárnok, 2 segéddel. Szécsi József, műfestő. Nagy István, főruhatáros. Szabó Ferencz, ruhatári szabó. Érlich Henrik, diszmester. Barnati Ferencz, szerep-hordó. 3 díszítő. 1 világosító. 5 jegyszedő. 1 szolga. Előadó személyzet: Nők: B. Szőllősi Hona, operette és népszínmű énekesnő. Munkácsi Teréz, operette és népszínmű énekesnő. E. Kovács Ilka, operette coloratur énekesnő. Berényi Irma, szende. Latabárné Anna, operette comika és anya. Nagyfalussy Júlia, szende, naiva. Veszprémyné Ilona, drámai hősnő. Szegedi Emma, Török Mariska, T. Bauer Mari, Makainé Ilka, Huber Anna, Kiss Ilonka, segédszinésznők és kardalosnők. — Férfiak: Balázs Sándor, jellem-színész. Krémer Sándor, hős szerelmes. Rélay Gyula, drámai apa, társalgási. Csáky Ferencz, operette bariton énekes. Tisztái Miksa, operette buffó. Kaposi Andor, apaszinész. Nógrádi János, operette tenor énekes. Jakabtl'y Sándor, Egri Jenő, Baranyai Ferencz, Nagy József, Fekete István, Fehér Vilmos karés segédszinészek. Zenekar.- Eidler György, Lévay Károly, Polatsek Henrik, Klein Jakab, Lantos József, Plesch Hugó. Volfner Ede. Szinrekerülő darabok: Kis alamuszi, Rika, Katonás kisasszony, Brigitta, Bányamester, Királyné dragonyosai, Tiszt urak a zárdában, Üdvöske, Kornevilli harangok, Bőregér, Párisi élet, Hoffmann meséi, Boszorkányvár, operettek. — Három Kázmér, Lili, Mi történt az éjjel? Holtomiglan, Tüzérek a gyakorlaton, Bernardó Montilla, Szókimondó asszonyság, Küzdelem a létért, Honlhy háza, Nők barátja, Kis szórakozott, Minta férj, Három testőr, Goldstein Számi, Goldstein Száli, Magdolna. Napraforgó, Télen, Vigéczek, Potya fráter, Századvégi leányok, Egy bolond gondolat, stb. Bérlet 40 előadásra nyittatik. A 40 előadásra terjedő rendes bérlet előfizetési ára: Földszinti páholy (5 frt helyett 3 frt) 120 frt. I. emeleti páholy (4 frt 50 kr. helyett 2 frt 50 kr.) 100 frt. Földszinti I. rendű zártszék (1 frt 20 kr. helyett 70 kr.) 28 frt II. r. zártszék a földszinten (1 frt helyett 60 kr.) 24 frt. Erkélyen I. r. (1 frt helyett 60 kr.) 21 frt. II. r. erkélyszék (80 kr. helyett 50 kr. 20 frt. II. emeleti zártszék (50 kr. helyett 30 kr.) 12 frt. — Fél rendes bérlet az első vagy második 20 előadásra fenti bérlet árak fele. Rendkívüli bérlet 20 előadásra, páros vagy páratlan számban: Földszinti páholy 70 frt. I. emeleti páholy 60 frl. Földszinti I. r. zártszék 16 frt. 11. rendű 14 frt. Erkélyszék I. rendű 14 frt. II. rendű 12 frt. II. emeleti zártszék 7 frt. — Szelvénybérletek, melyek a bérletes előadások bármelyikére érvenyesek. 10 darab szelvény földszinti páholyra 40 frt. I. emeleti páholyra 35 frt. Földszinti I. rendű zártszékre 10 frt. II. rendűre 8 frt. Erkélyszék I. r. 8 frt. II. rendű 6 frt. II. emeleti zártszék 4 frt. — Bérlet előjegyzéseket elfogad Jóba Elek könyvnyomdatulajdonos. A bérlet eszközlésével s a bérletpénzek átvételével, közjegyzői megbízással, színtársulatom titkára, Rélay Gyula bízatott meg, ki is személyesen fogja tiszteletét tenni a m. t. bérlő-közönségnél. Magamat a m. t. közönség szives párfogásába ajánlva, maradtam Nyíregyháza, 1896. augusztus 19. özv. Veszprémy Jenőné, a nyíregyházai éa beszterczebán, ai színházak igazgatója. Csarnok. A szívtelen. És mikor az utolsó göröngyök is dübörögve ráhullottak arra az egyszerű fekete koporsóra s a kíváncsiságból odacsődült emberek szótoszlottak, azt mondták. — Nem volt kár érte, mert szívtelen volt . . . „Síivtelennek* nevezte mindenki s ezen a néven ismertek városszerte azt a fdketeruhás öreg kisasszonyt ki naponta kétszer hagyta el lakását, de mindannyiszor a benső felindulástól kipirult arczczal jött hazafelé, mert uton útfélen az utczagyerkőczök is ujjal mutatva rá azt kiabálták : — A szivteleD, jön a szívtelen . . . Már a szülői házban is ez a név üldözte. Nem volt szép leány, ezt tudták mások, de tudta maga is. De volt neki szive, érzékeny meleg szive, ezt tudta ő, de nem tudták mások. Érzelmeinek nem tudott, s érdekből nem akart kifejezést adni. Mikor nénje, ki szép leány volt, hizelgóeu anyja nyakába borult, beszédes szemeit anyjára függesztve azon gondolkozott, mily nagy jó az anyai czirógatás. Nem volt része benne, mert szívtelen teremtésnek tartották. Eiy kis hizelkedés az ó részéről és ó neki is kijutott volna a nagy áldásból, az édes anya ölelő karjaiból s csókjaiból. Mikor nagy leány lett, egy tizennyolcí éves leányszív teljes odaadásával vonzódott egy fiatal emberhez, és u:y látszott, mintha ez felismerte volna hideg, sőt mondhatnám ridegnek látszó lepel alatt a meleg érzékeny szivet. Egy kis biztatás a leány részéről és elmaradhatatlan lett volna a férfi vallomása, de nem tette, mert szívtelen volt. Hazajött nénje, ki időközben rokonságnál a vidéken tartózkodott s a fiatal ember elragadtatva a leány szépségétől, elfordult a szívtelentől s megkérte a szép leány kezét. Odaadták neki. A szívtelen pedig visszavonult könyeivel s bánatával elhagyott csendes kamarácskájában. uem panaszkodott, szemrehányást sem tett senkinek. Nem örül nénje szerencséjének, nem halmozza el jó kivánataival, mondogatták, mert nincs szive. Beesett, sápadt arczárói irigységre s önzésre következtettek s nem szívfájdalmára. — Eltemette mindökre első szerelmét s^sunya vén leány lett belóle, a kivel nem törődik senki. Szülei elhaltak s ó mindenkitől elhagyatva élte nayjait. Ajtaja zárva maradt mindekinek koldusnak, ínségeseknek, ugy mint a pletyka hordó szomszédoknak egyaránt. Mert szívtelen volt, semmi érzéke az emberi nyomor s szenvdései, fájdalmai s örömei iránt. Mert azt kikutatta volna, hogy a szívtelen teremtés havonkint mit keres ott a polgármesteri hivatalban, hogy az igazi nyomor szenvedések enyhítésére bizonyos pénzöszszeget, melylyel önkényt megadóztatta magát, deponáljon; kikutatta volna honnan, kitől erednek a szegények lakásába vándorló ételt s ruhát tartalmazó csomagok. A jótékonyság gyakorlása csak dobra verve bir látszattal s a farizeusok modern unokái arezfintorgatás s öndicséret dolgábau jóval túltesznek azokon. Ki tartaná szem előtt azt a régi, most már bizony elavult szabályt: a jobb kéz meg ne tudja azt, mit müvei a bal. És a fekete ruhás vén lány szivszorulás nélkül hallgatta azok kifakadásait, kiket ruházott, kiket táplált, mert szívtelen volt. Hideg novemberi szél süvölt végig az utczán s a höszilánokkal kevert szúrós esőt kegyetlenül csapkodja a sietve jaró kelők pirult arczába. Egy egy pillanatra, mintha kifáradna, pihenőt tart, hogy annál nagyobb erővel törjön ki újból s haragjában megremegtesse az ablaktáblákat, melyek mögött fűtött szobában az emberek mosolyogva nézik a tomboló szél hiábavaló erőlködését. A „szívtelen* egy öreg karosszéken ül, előtte az asztalon elsárgult papírlapok hevertek szerteszéjjel, eze ket rendezi. Néha-néha feltekint s goudolat nélkül belebámul a hópelyhek pajzán játékba, majd ismét mély sóhaj között folytatja a munkát. Csak negyven éves, de aki sovány alakját, beesett szemeit s sárga arczát látjaj ötvenévesnek tartja, mély életlemondással s önsanyargattással. És erős csengetés zavarja meg álmodozásában, sápadt arcza majdnem ijedt kifejezést ölt magára. Évek multak évek után lassú nehézkes járással s senkisem jött hozzá. Ki is jönne ő hozzá, a szívtelenhez ? Az ajtó kinyílt s azon belépett egy nőalak, ki kezénél kis fiút vezetett. Az ismeretlen, a mint a „szívtelent' meglátta, oda rohant hozzá s átkulcsolva lábait, fuldokló hangon zokogott. A vén lány részvétlenül nézett a siránkozó aszszonyra s gyermekére, csak azt mondta: — Te vagy Adél? Igen Adél volt nénje, ki hozzá jött. És a mit a „szívtelen" most hallott étről a zokogó szép asszonytól, az oly hétköznapi dolog, hogy bárki - is kitalálhatja. A férj könnyelműsége, az asszony fényűzése jóval nagyobb volt a férj fizetésénél. Mikor az asszony hozo inányát is felemésztette a divatos urhatnámság, a férj a rábízott pénzekhez nyült természetesen azon eltökélt . szándékkal, hogy majd pótolja idővel. Da mint ilyenkor már rendesen történni szokott, a hiány folyton nagyob bodott s most itt állott a börtön vagy a halál előtt. Mielőtt a kettő közül választana, még egy próbát akart tenni. Nejét elküldte a „szivtelenhez"-hez, ez tud, ha akar segíteni. — Csak tudsz rajtunk segíteni, mondotta s ha már irántam nem is vagy szánalommal tekints erre az ártatlan gyermekre, kinek nincs része szülei bűoében. A szánalomgerjesztésben is mily hatásvadászók az emberek. Az a kis fiu beteg, látszik lázban égő szemein, prban égő orczán s remegő tagjain s ez az asszony mégis idehurczolta hidegben, esőben hogy vele arra a másikra hasson. — Gondolhatod, — tette hozza vontatott hangon, — ha más módját tudnám a segítségnek, nem hozzád jöttem volua, ki mindig oly szívtelen voltál irántunk. A „szivteleu* megremegett egy pillauatra de csakhamar újra részvéttelen tekintett az asszonyra és kis fiára,'. A kis fiút ágyba fektette s mig az anya örömrepjdve futott a sególylyel könnyelmű férjéhez, a „szívtelen" önfeláldozón ápolta a beteget, kiu a fekete himlő tört ki. Az anyja csak napok múlva tért vissza, mikor a fiu már tul volt minden veszélyen. A szívtelen a fiu egészségét saját egészsége árán v.t;totta meg.JA ragadós kór ágyba döntötte ezt a sovány gyeuge testet. Nipokig hánykolódott nyugtalanul az ágyon, a fantázia rémképeket varázsolt eléje, melyek elől szabadulni akart, s a forró láz majd megemésztette azt a gyenge testet, melyben a halál az élettel kelt kemény tusára. S mikor nagysokára magához tért s eszmélni kezdett, fürkésztve jártatta körül féuytelen szemeit a szobában. Két keserű könycsepp gördült végig himlőhelyes fekete arczán s szivében erős nyilalást érzett — életében először. Nejkeresd őket, te szegény „szívtelen," niiics itt,nem is volt senki itt azok közül, kiket te keressz. A szívtelent csak fizetett emberek környékezik, szánalomból ugyan ki virasztana a szívtelen betegágyánál. És amit a szülői mellőzés, a testvéri szere'.etlenség, az emberek guuykaczaja s szitkozódás s a sors tulkeméuy csapása nem tudott előidézni, azt előidézte ez a száraz tény: sírt, keserű könyeket s átszenvedte a szivtelenség összes kínjait. Ez üldözte, ez kisérte őt utolsó útjára is. Nem volt nagy kár érte, — mondogatták, — mert szivle'en volt . . .