Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

..IV Y t R V I D É K'< — Köszönet nyilvánítás. A Silberstein László kedves leánya esküvője alkalmából Silberstein Róza és Gzukor Ilonka kisasszonyok 1!) frt 10 krt voltak szívesek a nyíregyházi izraelita jótékony nőegylet részére gyűjteni és átszolgáltatni. — Az egylet elnöksége lapunk utján mond köszönetet a szives gyűjtőknek és adakozóknak. Egyfllléresek forgalomba hozása. Az osztrák és magyar kormány között az utóbbi értekezletek alkalmával,

0 hír szerint' arra vonatkozólag is megegyezés jött létre, hogy egyfilléres pénzeket nagyobb mennyiségben bocsátanak forgalomba és az állampénztárak ezentúl mindenkinek tetszés szerinti mennyiségben fognak egyfdléreseket beváltani. Hamisított egyforintosok. Jó lesz óvatossággal járni el az egyforintos érmek elfogadásánál, mivel legújabban olyanok hozattak forgalomba, melyek réz- és ezüst-ötvözetből öntés utján készültek. Ezek a hamisítványok magyar verettel, 1881. évszámmal vannak ellátva, sulyuk 11 gramm és mint hamisítványok, a vörös és szürke szin, a rajz elmosódottsága és — a magyar veret daczára „Viribus unitis" szélirat által ismerhetők fel. — Értesítés. Az M. Dukes féle (Bécs, I. Wollzeile C—8) hirdetési irodát ez év julius 1 en, annak sok esz tendőn át volt intézője, Augenfeld Miksa és Lissner Imre, M. Dukes veje vették át. Az 1874. óta fennálló hirdetési irodát általánosan, mint szolid czéget ismerik és becsülik és most az uj tulajdonosok szakszerű vezetése mellett bizonyára még nagyobb kiterjedésnek néz elébe. Csarnok. Az arany borjú. (Irta: Gottier Lajos.) (Vége.) A báró roppant meg volt lepve, hogy meglátta ezt a furcsa társaságot. Nagyou szívélyesen fogadta őket s mindjárt el is mentek a kis erdőre, hol a nép már javában mulatott. Igen nagy volt a népszerűség. Fellobogózott sátrak alatt fölhalmozva a sok jó enni inni való. A czigány meg ott húzott, egy szép tisztáson s a fiatalság ugyancsak járta, ősi szokás szeiint kiki a párjával. Az uri társaság is oda állott a tánczoló párok közé. Nagyhonthy és Sachsen Bella együtt táuczolták a csárdást s bizony urnák, parasztnak egyaránt megakadt a szeme azon a pár emberen, akik olyan komoly méltósággal s mégis annyi magyaros hévvel jártak a mi örökszép nemzeti tánczunkat. Csakhogy tudni kell ezt! Nem mindenki ért ám ahhoz, aki rikácsolva ki áll a parkettre, szupé csárdást tánczolni. Lassanként a többiek mind abbahagyták már s egész kör képződött körülöttök, mind csak őket nézte, ók meg folytatták a táuczot, délczegén, önfeledten. A férfi magához szorította a leány karcsú derekát, az meg kipirult arczczal, lesütött szemekkel, odaadóan simult hozzá. Elfeledte a milliók átkát s átengedte magát a jelen boldogságának. Eközben egy merészebb parasztlegény, aki egy kissé fel is öntött volt a garatra, oda lépett hozzájok s kulacsát magasra emelve elrikkantotta magát: Iszom enuek a páruak az egészsé

öére! a kiket remekbe teremtett az Ur Isten. Éljenek sokáig! Egy szempillantásnak csak a tizedrészéig tartott, hogy Nagyhonthy félkarra kapva tánczosnőjét, másik kezénél végig simított szép fekete bajszán, mialatt önhitt mosoly jeleut meg ajkain. De Bella észrevette ezt a mosolyt s ugyanakkor meglátta Szászayuét is, aki megelégedetten integetett Nagyhouthyuak,s míg a többiek éljeueztek, Bella lefejtette derekáról tánczosajobb karját ós sajátos, hideg, büszke modorával csak annyit szólt hozzá: — Köszönöm. A férfi meglepetten bámult utána. A vendégek közül meg, egyik másik gunyosau nézett össze a szomszédjával, mintha azt akarták volna jelezni egymásnak, hogy „Ahá! kisiklott az aranyhal a hálóból" A Nagyhonthy arczát erre elöntötte a szégyen pirja, hátat fordított nekik s odament az ivótársasághoz. És ittak magnum áldomást. Alkonyodott már és Nagyhonthy még mindig ott ült a hosszú asztalnál. Feléje sem nézett többé a hölgytár saságnak. Bántotta önérzetét az a szerep, amelyben mások előtt is mint partivadász tűnt föl. Mámoros is volt már egy kicsit, amikor fölállt az asztaltól, hogy magányos sétát tegyen az erdőben. Kalapját levette, hogy a hüs szellő szabadon érje forró homlokát. Nem tett még száz lépést sem a keskeny erdei ösvényen, mikor Sachsen Bellával szemközt találkozott. A leáuy első perczben vissza akart fordulni, aztán mást gondolt s a nélkül, hogy rá nézett volna a férfira, félre állt a keskeuy uton, hogy elhaladni engedje maga mellett. Annyi sértő lenézés nyilvánult viseletében, hogy a legjobb akarat mellett sem lehetett észre nem venni azt. Nagyhonthy nem fogadta el a fölajánlott egérutat, hanem megállt a lány előtt s merőn az arczába nézett. — Komolyan akarok beszélni magával Bella kérdőleg emelte föl sztmeit az ifjúra, mialatt szép szája szélén olyan ellenszenves, gőgös vonás jelent meg, mely csaknem rúttá tette. Nagyhonthy észrevette azt, de neki ugyanakkor egy másik édes, szép leányarcz lebegett szemei előtt, akit föl akart áldozui az arauyborjuért. — Csak azt akarom magának mondani, hogy nem szeretném, ha továbbra is rossz véleménynyel volna felőlem. (Tisztán érthetően beszél s nem keresi a szavakat ahhoz, amit elmondani akar) Az igaz, hogy azzal a szándékkal jöttem ide, hogy meghódítsam a millióit, de megundorodtam magamtól ebben a szerepben. Szeretek egy vagyontalan leányt, aki viszont szeret engem s aki minden szépet, minden jót bennem lát őszpontositva s éu mégis ott hagytam ól, hogy ide jöjjek, a hol esak megvetésnek teszem ki magamat. És méltán. Mikor vá lasztauom kellett szerelem és vagyon között, a becsületes munka és a köanyü megélhetés között, elég léha voltam ez utóbbit választani. Miga azonban fölnyitotta szemeimet és visszaadott önnön magamnak. Köszönöm. Visszatérek ahhoz, akit szeretek — remélem még nem lesz késő — és térdeimen fogom bocsánatát kérni. Beállok i>pánnak, vagy gazda tisztnek valahová, dolgozni foggok érte ő szívesen megosztja vélem a nyomorúságot is, mert szeret engem! (Férfias, mély hangjában annyi rajongás, annyi igaz érzés nyivánul, hogy a leány cso dálkozva néz rá) Csak ezt s karom tudtára adni. Most pedig az Isten áldja meg! Én hajnalban utazom. Hogy eltűnt a fák között, Bélla megindulva nézett utána, aztán egy könyet morzsolt szét szemeiben. — Milyen boldog lehet az a leány, akit igy szeretnek! Ostoba vagyos. Eizel az emberrel éa is boldog lehettem volna. Aztán sietve indul a társaság felé, honnan zajos éljenzés hallatszik. Szászay felköszöntötte a bárót, a czigány meg tust hüzott rá. Mire a leáuy oda ért, éppen a színes lampionokat kezdték gyújtogatni. * * * Mikor egy óv múlva Nagyhonthy Géza oltárhoz vezette Markoty Irént, Szászayné büszkén dicsekedett vele, hogy ez az ő műve. Ugyanis, nem nyugodott addig, mig Nagyhonthyt ki nem neveztette Bálha-Füredre fürdőigazgatónak. Annyit járt a miniszter nyakára, hogy e kegyelmes ur megunta az örökös zaklatást s hogy szabaduljon tőle, aláirta a kinevezési okmányt. Szászayné ez idén Somayt is meghívta Almásra. Fejébe vette, hogy összeházasítja őket Sachsen Bellával. A férjének váltig mondogatta: — Meglátod, hogy egész jó pár lesz belőlük. Az Isten is egymásuak teremtette őket! Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. Hirdetmény. A magyar királyi államvasutak igazgatósága nyilvános ajánlati tárgyalást hirdet a Kaposvárott előállítandó tapintézet épületének létesítésére szükséges építési munKák végrehajtására. A tervek, a költségvetés, az egységárjegyzék, a szerződési tervezet, az ajánlati minta, a pályázati feltételek, valamint a muukák végrehajtásához kötött feltételek, Budapesten a magyar királyi államvasutak igazgatóságának magasépitményi ügyo°ztályában [Terézkörűt 5G. szám III emelet 1G. ajtó) és Zigrábott az üzletvezetóség pályafentartási osztályában es Kaposvárott az osztályinérnökségnél a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az ajánlatokat legkésőbb 1896. évi augusztus hó 27-én déli 12 óráig kell benyújtani alólirott igazgatóság építési főosztályában (Teréz körút 56. szám II. emelet 10. ajtó.) Az ajánlatokat 50 krajczáros az ajánlat mellékleteit ívenként 15 krajczáros bélyeggel ellátva, lepecsételve és a következő felirattal kell benyújtani: .Ajánlat a kaposvári tápintézet létesítésére," Csak az összes munkákra tett ajánlatok fognak figyelembe vétetni. Az ajánlat benyújtását megelőző napon, vagyis 1896. évi augusztus hó 26 án déli 12 óráig 4000 azaz négyezer osztrák értékű foriut báuatpénzt kell a magyar királyi államvasutak központi főpénztáránál (Andrássy út 75. szám földszint) akar készpénzben akár állami letétekre alkalmas értékpapírokban letenni. A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Az értékpapírok legutóbb jegyzet árfolyam szerint számittatnak, de névértéken felül számításba nem vé tetnek. Csak idejekorán bérkezett Írásbeli ajánlatok szolgálhatnak a tárgyalás alapjául. Posta utján beküldött ajánlatok és bánatpénzek térti vevényuyel adandók fel. Budapest, 1896. augusztus hóban. Az igazgatóság. 99925/96.-Cv. szám. Kereskedelemügyi magy. kir. Minister ur Ő nagyméltósága folyó évi julius hó 20 án 44148. szám alatt kelt engedélye alapján, folyó évi augusztus hó 10 tői kezdve az alábbi viszonylatokban teherárukra nézve az eddigi 12—12 órai szállítási póthatáridők helyett 24—24 órát számítunk fel, melyek Garamberzencze és Taraczkóz .állomást illetőleg a magyar és osztrák belföldi, Gyulafehérvár ós Gilvács állomásokat illetőleg pedig ugy a magyar és osztrák belföldi, mint a nemzetközi forgalomban érvényesek. A következő állomásokon: Garamberzenczén a selmeczbányai keskenyvágányu, Gyulafehérváron a gyulafehérvár—zalathnai keskenyvágáuyu, Taraczközön a taraczvö gyi keskenyvágányu és Gilvácson a nagykároly-somkuti keskenyvágányu h. é. vasúttal való átmeneti forgalomban mindkét irányú átmeneti teherárukra nézve. A gyorsárukra engedélyezetett 6—6 órai póthatáridók változást nem szenvednek. 106871.96. sz. A magy. kir. államvasutak igazgatósága közli, hogy miután a Bu lapest ny. p. udvarról délután 2 óra 20 perczkor induló 126. számú helyi gyorsvonat augusztus hó 17 étól kezdve Párkany-Nána és Érsekújvár között megszűnik, nevezett naptól kezdve a Budapest ny. p. udvarról délután 2 órakor induló 104. számú gyorsvonat Érsekújvár állomásra való utazásra felhasználható lesz. 106442. C.-II.-96. sz. Előreláthatólag f. évi október hó 1-én friss és aszalt gyümölcs szállítására egyrészt a magy. kir. államvasutak és a cs. kir. szab. déli vasúttársaság (magyar vonalak) állomásai, másrészt a würtenbergi kir. államvasutak, a badeni nagyherczegségi: ál 'amvasutak, az elsass lotharingeni vasutak, a pfalzi vasutak, hesseei Lajos vasút, a Main Neckai vasút, a m/m. frankfurti vasutigazgatóság ős a saarbrucken-szt. johanni kir. vasutigazgatóság állomásai között uj kivételes díjszabás, mely által a gyümölcsszállitásra 1894. évi január hó 1-tól érvéuyes kivételes díjszabás pótlékaival együtt hatályon kivül helyeztetik, fog életbe lépni. Ezen uj kivételes díjszabás részben dijleszállitásokat (csomagolatlau friss gyümölcsre), részben pedig jelentékeny díjemeléseket (csomagolt friss gyümölcsre és aszalt gyümölcsre nézve) tartalmaz. — Az érvénybe helyezés napja, valamint a díjszabási füzet ára annak idején közzé fog tétetni. 97565.-C. IV. A magy. kir államvasutak igazgatóságától nyert értesítés szerint f. évi augusztus h<f 15. étól Rimaszzmbat, Rimaszécs, Csiz, Fülek, Olaj Törék és Gömör-Sidról Várgede megállóhelyre es viszont, továbbá R maszécs és C-dzról Rimaszombatra ós viszont 48 óráig érvényes II. és III. osztályú mérsékelt áru menettérti jegyek adatnak ki, melyeknek árai a következek : II. osxt. in oszt Rimaszombat—Várgede és viszont 52 kr. 30 kr „ „ Rimaszécs , „ 60 , 40 , Csiz „ , 60 , 40 * Várgede—Rimaszombat „ , 52 30 Rimaszécs . , 52 " 30 " Gömör Síd „ . 52 , 30 [ Várgede-Csiz „ 60 , 40 Fülek . 60 „ 40 | O.aj-Törék n „ 60 , 40 Ezen menettérti jegyekre azon díjszabási határozmáuyok érvényesek, mint a melyek a közönséges szomszédos jegyekre nézve fennállanak. KÖZGAZDASÁG. Asertósvósz oka, annak miként leendő megakadályozása. (Vége.) Most már ezen kiváló tápanyaggal táplálkoznak a malaczok már az anyjuk méheben is s igy a folytonos mérges táplálkozás folytán generátióról generátióra satnyább lesz s mesterséges uton mi magunk megvonjuk a sertésektől természeténél fogva ellentáliási biró képességeikből. Ha kiütött egy „epydemikus* sertés betegség, mint pld. ai üszkös oroáucz, mi ugyan az óvintézkedéseket megtettük, fertőztelenitettük helyet, szállást cseréltünk, de azért csak folyton traktáltuk őket a méreggel tovább s tovább, mert semmi sem bizonyít jobban a mellett, minthogy ilyen eseteknél mindig konstatálhattuk a gyomorfal elüszkösödését. Most még ehhez hozzájárul igen sok gazdának ama bizonyos indolencziája, melyet a hullák eltakarítása körül tanúsítanak, sőt egyes gazdák a folyamokba dobolják a hullákat, habár közigazgatásilag el is van rendelve, hogy minden gazdaságban kell lenni egy biíonyos elszigetelt hullatérnek, de bizony nagyon sok helyen ilyen csekélységekre (?) nem fordítanak nagy gondot s igy a varjuk, ebek, legyek stb. továbbítják ezen mérgezést sok más helyekre, melyeket ilyen uton megfertőznek s kész a járvány. Ez az etetési rendszer. No de most nézzük meg csak az általános kezelési s tenyésztési rendszert. A legtöbb sertésól a legprimitívebb módon lesz összetákolva, rendesen alacsony falazatuak, a tisztántartásra, szellőztetésre vajmi kevés gond fordittatik. A sertések nyári fürdőzéséről csak annyiban van gondoskodva, hogy a szarvasmarhák itató vályújából kifolyó vizből, a melyből önként képződik egy piszkos álló pocsolya, mely olyan büszt fejleszt, hogy az ember alig képes a bűztől arra járni, ez képezi nyári fürdőjét a helyett, hogy egy rendszeres s mindig tiszta vízzel telt fürdő állana a sertések rendelkezésére s ha ilyen körülmények között egy sertés betegség epidemicze fellép, ezt mi elemi csapásnak nevezzük, holott ez nem egyéb mint az emlőinken táplált mérges kigyó. Tehát én is, mint sok más számtalan ember, csak azt konstatálhatom, hogy a baj már meg van, melyet vissza szivni nem lehet. Egyik fóokát ezen vész mesterségesen való terjesztésének még másból is látom. Az utóbbi időkben olyan jó s üdvösnek bizonyult a sertéseket beoltani, no most már szemléljük meg ezen proczedurát közelebbről. Kezdetben mig ezen műtétet teljesen szakavatottan az erre hivatott állatorvosok szakszerűen végezték, meg is felelt a hivatásának, de később a mi birtokosaink takarékossági szempontból, hogy ne kellessen fizetni darabonként 10 krt, mely által egyes uradalmak budgetjót 100—150 s még többel is emelte, kanászaikat begyakoroltatták, ezen amúgy is csekélységnek (?) látszó műtétre, melyet később ők magok is végezték, akkor amikor nékik tetszett. No már most azt kérdezem: ilyen laikus emberekre bízva ilyen, ha bármilyen csekélységnek látszó műtétet, (?) hol minden műtét előtt a tűt sublimát oldatba meg kell fertőzteleniteni, ki győződött meg eme igen fontos, habár csekélységnek látszó dologról? Ki győződött meg arról, hogy ilyen uton egy vagy több betegségben szenvedó sertéstől nem-e át lett mesterséges uton plántálva a baj az egész falkára? Végül pedig, de vájjon maga az oltóanyag nem lehetett-e megfertőztetve? Első sürgős teendő az volna, hogy az állam szerezne be bizonyos mennyiségű lehető legdrasztikusabb angolfaju apaállatokat, melyeket idehaza kiválasztott tenyész anyaggal keresztezne s az apaállatok tenyésztését forszírozná, melyből rövid 12 év alatt az országban egyes községnek szétosztana, mig a tenyésztulajdonosok a saját részükre szükséges apaállatokat, szintén ilyen uton szereznék meg. Ugyancsak kellene szervezni s alkalmazni minden iránban leggyakoroltabb s teljes szakképzettséggel biró országos állategészségügyi felügyelőket, kiknek a feladatuk és hivatásuk a következő volna : Minden olyan ipar-vállalatot, mint olajgyárak és köleskása, árpakészitő malmok, rizshántoló, szesz és sörfőzdék, czukorgyárak, stb., melyek a feldolgozott növényanyagból visszamaradt részekből bármilyen állati takar-