Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

Mollóklet a „Nyírvidék" 1896. 32-ik számához. A magynr iiö ós az ezerév. A nagy évfordulók az egyes ember, valarnint a népek életében a magábaszállás pillanatai. Álljunk meg egy pereire mi is, feledjük el egy perezre hétköznapi apró érdekeinket; töltse be lelkűnket egy perezre a legszentebb érzés, amire emberi sziv képes, a hazaszeretet világítson ez érzés lelkünkbe s érezzük egy perezre éltető, fogantató melegét. Vessünk a múltba egy pillantást s a haza szeretete élesítse meg szemünket, hogy tisztán lássunk; hadd lássuk, hogy teljesítette a magyar nő hivatását az első ezer évbeu; melyek voltak erényei, amelyeket magunkban istápolnunk kell, ha azt akarjuk, hogy éljeu és méltón éljen e nemzet a második ezer évbeu is; mert a nemzeti nagyság alapja a uöi erény, az anyák erénye, a kik hű fiakat nevelnek a hazának; a hitvesek erénye, a kik hűséges osztályosai tuduak lenni férjük sorának s akik megtudják érteni férjük törekvéseit; hadd lássuk hibáit is, ha voltak (hisz a gyarlóság ősi alkotórésze természetünknek) s vonjuk le belőlük a tanulságot, hogy tudjuk, melyek azok a hibák és gyengeségek, melyeket magunkból ki kell irtanunk, ha igaz leányai akarunk lenni hazánknak. Egy ragyogó vonása van a magyar nemzet törtéuetének, ami legott feltűnik, mihelyt azon végig pillant az ember; bárhogy vizsgáljuk is e nemzet múltját, nem találunk kort, amelyben a magyar erkölcsileg lealjasodott volna, miként más nemzetek nőivel történt a nemzeti felvirágzást követő elpusztulások korában. Nem volt kor, amely a vallást és a tiszta erkölcsöt a magyar asszonyok szivéből ki tudta volna irtani; ha voltak, akik ellene vétettek, egy meráui Gertrúd, egv Cilley Borbála, egy nápolyi Beatrix, többnyire idegenek voltak, vagy a természetnek oly torzszülötte, mint Báthory Erzsébet. Gyarló volt olykor a magyar asszony, romlott nem tudott leuni soha; a vallás és a tiszta erkölcs kitörölhetetlenül a szivébe volt írva és szivébe volt irva a hazaszeretet. Ezért nem engedte Isteu soha elveszni e nemzetet. Bármennyi vért veszített e nemzet, bármily pusztává lett e haza, bárhogy megfogytak fiai, a magyar nők lelkében ott égett a szent láng, ott éltek azok az erények, amelyek a nemzeti nagyság éltető forrásai. A magyar nők hazaszeretete sziute megható; e részben csak Róma és Spárta asszonyait lehet melléjük állítani. Ez az érzés óvta ineg erkölcseiket is. Mert amely lélek egy nagy, nemes érzéssel van tele, nemtelen, önző indulatok számára nincs abban hely; ellenben ledérré válik a nő, mihelyt a haza képe elhomályosul lelkében. Ezt mutatja minden hanyatló nemzet története; ezt mutatja a magyar történelem is; a Széchy Máriák s a mult század előkelő aszszonyai, kik az udvari fénytől elvakítva, megtagadták nemzetüket és elfeledték nyelvüket, mind a hiúság rabjai voltak; holott a Szilágyi s „mihelyt az összes emberiség ki less művelve a művészet élvezetére, a vallásnak kora azonnal lejártÉi hivatkozol azokra, kik irodájukban, műhelyükben vagy Üzletükben fárasztó munkában eltöltött nap után egyletükbe mennek szellemi élvezés végett, vagy zenét hallgatuak, színházba mennek, vagy a művészet egyéb ágaiban keresnek szellemi üdülést. Elismerem, hogy a művészet rokon a vallással, egyik az örök szépet, másik az örök jót és igazat műveli, keresi, de hát kérdem; csakugyan nincs semmi különbség a színházi és templomi élvezet között? melyik minő eredményeket mutat fel? Én megvallom, még sohasem jöttem ki egy színházból oly emelkedett hangulatban, mint egy templomból, s megvallom, hogy zaklatott lelkemet a legművészibb zene, a legszellemesebb művészi darab előadása uem tudta úgy megnyugtatni, mint a templomi istentisztelet, hol érzékeimet sohasem csiklandoztatta semmi az erkölcsiség rovására. Azután megvallom, hogy sokkal inkább bízom a vallásos émberben, mint a művészben. Mit jelent ez? . . . Ügy látom, te a Büchner híve vagy, ki azt mondja „Erő és anyag" czimü művében: „lesz idő, mikor az emberek kitörlik Isten nevét az emberiség emlékezetébői", — s ú;y látom, hogy a divatos darwinismus is érintett s elfogadod egy híres dirwmista emez állítását: legalacsonyabb rendű állat és a majom között sokkal nagyobb a különbség, mint egy majom s egy vadember között.* Éppen a napokban olvastam erre nézve egy történetet, melyben benne van a frappáns czáfolat: Evekkel ezelőtt a brazíliai botokúdok közül, mely a legnyersebb és legvadabb törzs, kiskorában Angliába hoztak egy gyermeket, hogy próbát tegyenek vele. Ez a botokúd fiu kijárta a népiskolát, a gimnáziumot, majd egyetemre küldték s ott kitüntetéssel letette az orvostudori vizsgát, fényesen bebizonyítván ezzel, hogy ez a vad a látszólag állati emberlörzs is a legmagasabb azellemi adományokkal rendelkezik. Aki tehát a majmot oly közel hozza az emberhez, kérem, próbálj i meg e^y majommal csak az ábéczét is megtaníttatni. De elég a tréfábil. Még csak azt próbálom vázolni, hogy nézne ki a teljesen valUstalan emberiség? Erzsébetek, a Lórántffy Zsuzsannák, a Zrínyi Ilonák szivében a hazaszereteten kívül csak a családi erények számára volt hely. Van a magyar nők jellemében még egy vonís, amely őket. mis nemzetek asszonyai fölé emeli s amely lényeges tényezője a magyar faj államalkotó és beolvasztó erejének: az eleven érzék s a komoly érdeklődés a nemzeti feladatok iránt s az ebből fakadó nemesebb kötelességérzet. A magyar asszony a saját parányi érdekkörébe sohasem tuiott úgy elmerülni, hogy érzékét a nemzet nagy érdekei iránt elvesztette volua; a magyar nő mindig élettársa tudott leuni férjének, hűséges segitője a nemzeti munkában; a saját kicsinyes vágyait miniig alája tulta reudelni egy nemes nagy kötelességnek; uem tud rá példát a történelem, hogy a magyar asszony férjét hogy a magyar anya fiát a honfiúi kötelesság teljesítésétől visszatartotta volna; arra azonban van pálda elég, hogy ha a férj, vagy a fiu kidőlt, a hitves és az anya állott helyébe, sokszor a munkát, ha kellett, a küzdelmet is folytatni. A honfoglaló ősök nejei hiven követték férjeiket a honkeresés hányódásaiban. Mikor a nemzetre nézve életkérdés volt a keresztéuy hitben való megerősödés, az Árpádok királyi asszonyai híven osztoznak a térítés munkájában s példájukkal oltották a nemzet szívébe a keresztényi erények tiszteletét; a lelkesedés pillauatai szülték a líozgouyi Cecilleket, a Dobó Katiczákat, a szabadságharcz nőkatoniit; de mennyivel fenségesebb az a feladat, amelynek teljesítését egy Szilágyi Erzsébet, egy Lórántffy Zsuzsanna, egy Zrínyi Ilona vállalta magára, férfias elszálltsággal küzdve vérfogytig és folytatva a férjük által megkezdett müvet. — A meghasonlás korában az egyik nemzeti királyt ad az országnak; a tudományok feléledésekor a másik hajlékot ad a magyar tudománynak s mikor szabadságért küzd a nemzet, a harmadik anuak utolsó bástyáját védi ereje fogytáig s aztáu a száműzetés keserű kenyerét eszi, elszakítva gyermekeitől; de férje eszményeit nem tagadja meg soha. Férfi-hőse minden nemzetnek volt; de a uöi állhatatosságuak ily felséges példáját uem mutatja egy nemzet története sem. D3 szinte ezeknél is meghatóbb a uói kegyelet képe: Kanizsay Dorottya, aki éjszakának idején Mohács mezején a holtakat temeti, sirt ás az elesettekuek és könyet ejt felettük. Sok nemzet vérét itta a csatatér pora, de Kanizsay Dorottyája esik a magyarnak volt; esik a magyar tulja, hogy, ha a hazáért elvérzik. lesz gyöngéd női kéz, amely szemét befogja. És ott volt Bornemissza Anna, akiben egyformi nagy volt a szív és az ész s aki jóvá tudta tenui gyöuge férje botlásait; s ott voltak a szabadságharcz anyái, akik gyermek-fiaikat halni küldték a hazáért; ott az emigráczió magyar asszonyai, akik híven hordozták a hontalanság keresztjét; ott a hatvanas évek magyar asszonyai, akik ittho i társadalmi uton élesztetHa az örök szeretetben ós bölcseségben való hitet feladjuk, akkor l^y kell szólnunk a szegényekhez s sorsüldözöttekhez: jo ember, szegény, beteg ós nyomorult vagy? — mosuha iráutad a sors; nincs segítség, találd bele magadit sorsodba! — Mily nyomorult vigasztalás! Mennyivel boldogitóbb a keresztre feszített Krisztus nevében keresni fel a nyomorban sinlődőtt s megmutatni azt a jJságos Atyát, ki az ő kifürkészhetetlen utjai szerint meglátogatja az embert, de elvjgre mindent jóra hoz ki s e rövid földi élét szenvedései ciak elenyésző csekélységek azon boldogsághoz és dicsőséghez képest, mely a síron túl vir a kegyes lelkekre! Itmdezzük be bármily tökéletesen az emberi társadalmat, mindig lesz nek szenvedők, akik csak a villásban fogoak vigasztalást találhatni. Hit az erény hova lenne, ha a vallás eltöröltet nék? Ne beszéljetek nekem erényről oly világban, hol a puszta véletlen, a vakeset korinluyoz, hol a lelket csak az agyvelő megnyilatkozásának, fizikai erőnek tartják. Hogyan kívánhatnánk a vakeset világában azt az embertől, hogy uralkodjék magán, hogy harczolja meg a kötelesség szent harc.át, hogy kötelességeért egészségét, sőt életét is feláldozza! Legfölebb az önzés mo rálja illenék be a vallásnélküli ember világába, az epikurensok morálja, mely az élet terhei alatt roskadozónak az öngyilkot kínálj i; hiszen mi czélj i volna a keresztet tovább is hordani I Az ekként önmagában meghasonlott ember, a kétségbeesésig űzött halandó érezne-é aztán kedvet magában az emelkedésre, a tökéletesedésre? Távolról sem, sőt mathematikai biztossággal ki lehet mondani, hogy szellemi elaljasodás verne erőt az összes emberiségen, pusztává lenne a szellemi élet, hol egy felfedezőt, egy nagy szellemet sem lehetne találni, művészet és tudomány összesöpörödoék, Kínává változnék a .művelt Európi." S az emberiség eme sü'yedése mennyi nyomort, mennyi rémületet hozni migával, ha végre abbau a hitben élve az ember, hogy az érzíki gyönyör az elérhető legnagyobb boldogság! Hiszen az érzéki javik igen ték a nemzett szellemet. S ott voltak mások: Kazinczy, Széchenyi, Vörösmarty hitvesei, akik hü osztilyosai voitak férjük törekvéseinek; ott gróf Bruuswik Terézia, aki menedékhelyet épített a kisdedeknek, ott Damjanich özvegye, aki az árvák könyeinek letörlésében keres enyhületet szíve nagy bánatára. Ott vannak mind, akik megértették koruk követelményeit é3 híven teljesítették kötelességüket nemzetük iránt. De nem folytatom. Adjunk hilát a Gondviselő Istenuek, hogy a női erényekuek ily mértékét oltotta a magyar nők szivébe, hogy az elinalt ezer évben ily nőket adott a nemzetnek. Akik utánok következnek, az utódok előtt csak egy kötelesség áll: nyomlokukba lépni. Isteu, e nemzet Istene, világosítsa meg az elméket és adjon erőt, hogy oly tisztán lássák feladataikat ma és oly hiveu teljesítsék kötelességüket, mint ők látták, mint ők teljesítették annak idején. Azoknak emléke, akik a hazához hűtlenek tudtak lenui, legyen örökre elfeledve : vétkük pedig, amely lelküket rabbá tette: a hiúság, ne vehessen erőt rajtunk soha! Pár szó a mi helyzetünkről. (Vége.) Talán nem árt, ha kissé felújítom Menenius Agrippa meséjét, — Hisz köztudomásu dolog, hogy ha mi jegyzők nem feleiüik meg híven kötelességünknek, nemc;ak a községi gépjzet akad fsnn, hauem az egész államé, mert hiszen mi vagyunk a kőz, mi vagyunk a láb, mi vagyuik azok a legalsó oszlopek, kikre az egész á'lami kormányzat moaunentális épülete alapitva van. IIi i „falu psnnáji' nem akar fogni, vagy rosszul fog, az egész állam megérzi azt. S most nézzük csak végig a letelt 10 évet, a mióta az uj községi törvényt megalkották, találunk-e abban csak egyetlen mozzanatot, mely a jegyzői kar javára lenne irányozva? — Nem. S váljon mivel érdemeljük meg e sok jót? Talán azzal, hogy összes munkakörünk s időnk háromnegyed részét kincstári dolgokkal kell eltöltenünk, a miért aztán azt kap.'uk, hogy a nép, a mely értelmi korlátoltságánál fogva ba nem lát az állami szervezet kerekei közé — m igyarosabbm szilva nem Iát túl az orrán, — az a uíp, melyért mi kötelességünknek ismerjük élni, munkálkodni minden roszszal gyanúsít s ellenségeink közé | sorakozik. Taláu míg egyébbe is kedveskedik nekünk az állam? Oj igen. — Kírpttlásul magalkotta az 1886. évi törvényt, hol sokszor egy írástu latlan, némelykor nem \ legtisztább multu piraszt bírót helyez fölénk. Ennek az álapotnak a fonákságát remélem nem kell bővebben fej egetnem. Míg egy kérdést koezkáztatok meg. Talán buiás fizetést ad neküak az állam? Oh azt nem, legfeljebb aunyit tesz értünk, hogy eddigi nagyon is megérdemelt rnuiki dijunkat nyirbálja meg, úgyszólván a semmire szállítja le. A', ujabb törvények legnagyobb részét a jegyzői munkakör szílesbbitésére hozzák s ha éjt napit egybetéve nem dolgozunk, ha talán phisikai absurduuok miatt, vagy anyagi viszonyaink folytán a kellő munkaerőről nem gondoskodhatván egy semmit mondó kimutatás, mely furfangos feltalálójának talán egy kis rendjelet hozhit a konyhára — kés5n érkezik, miadjirt fülünkben cseng a Pokrócz Ádám kellemes refrainje: .Mehettt!" Miben kutassuk e méltánytalanságok okát? Én e tó'ágost álló helyzetnek egyik indokát abban találom, nagy része csak korlátolt mennyiségben található fel s miután a finomabb érzéki élvezetekhez nem mindenki férkőzhetnék, oly dühös harcz törne ki a létért, hogy az egész emberiséget végpusztulásra juttattatná, s a nyomor ezerszerte megnövekednék. Ejy nagy gondolkozó azt mondta, hogy az emberiség minden bizonynyal azzá lesz egykor, a mire benső lényege szerint rendeltetve van. Oh bárcsak minden rázkódísok nélkül valósithatná meg örök czélját s rendeltetését. Társadalmunk küzd, forrong, bensőleg boldogtalanabb az ember minden műveltsége daczára is, miut egy századdal ezelőtt volt. De nem féltem az emberiség jövőjét az ideálismus ellenségeitől, nem féltem a vallást, eme legdrágább kincsét az emberi kebelnek, a hitetlenség semmiféle támadásától. Sőt a jelek reményt uyujtanak, látom lelki szemeimmel azt az időt, amikor a vallás lerázza magáról az ideiglenes ruhát, a felekezeti süűkkeblüséget és természettudósok s történészek, iparosok s földmívesek, tudósok és tudatlanok, fehér és barnabőrüek, napkeletről és napnyugatról a legbensőbb örömmel éneklik majd száz meg száz különféle nyelven: D.csősóg a magas menuyekbeu Istennek ! Eljön az idő, a krisztusi szeretet győzelmének ideje, a mikor a népek örömmel és önként segítik majd egymást s a föld Isten minden gyermekének eleget fog teremni. Eljön az idő, mikor a legszegényebbnek s legalábbvalónak is elismerik emberi méltóságát, araikor ezrek szövetkeznek majd a gyengék felsegélésére, amikor eltörültetik a nyomor legutolsó foszlánya is e földről, amikor milliók szive ég majd a minden nagyért, nemesért szépért és jóért lelkesedés tüzében. De ez a jövő a vallás jövője. íme, ezekben felelek aggodalmaidra. Örülök, hogy alkalmat nyújtottál nekem az emberiség legnagyobb kincsének, a vallásnak védelmezésére. L^gy boldog ! 13 ilsa, 189G. augusztus hó. Igaz barátod: Lic. tt'iez Kálmán ev. ref. lelkész.