Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

..IV Y f I* t I? & KA jótékony nöezylet. Igen is, ezekkel a méltóságos és komoly ábrázatú .ciceró" betűkkel ötjük meg a nagy dobot és ezeu a helyén a lapnak, ahol a mi szűkebb értelemben vett közéletünknek uagy kérdéseiről szoktunk szólani. Szerény,ások bötü közt megbúvó kis ujdonságocska jelentette a „Nyírvidék" legutóbbi számában, hogy a nyíregyházi jótékony nőegylet a jövó hó 7-én, to vbolás tánczestélyt rendez. — természetesen a saját pénztára javára De — és íme itt kezdődik a jogosultsága a tekintélyes „ciceró" betűnek — abban a kis újdonságban már egy egész vezérczikk-téma volt: „Mint értesülünk, az egyesület nehéz időket él; rendes bevételei az évi szükségletet csak kis mértékben fedezik, a rendkivűlípk szintén csak felette fogyatékosan érvényesülnek s így állandó a kemény liarcz a létért." * * * A társadalom feladatainak, s az azok megoldása által megvalósuló uagy érdekek szempontjából határozzuk meg első sorban azt, hogy a nyíregyházi jótékony nőegylet mennyi és micsoda részt vett ki magának a társadalmi tevékenységnek e kötelességeiből!? Nem részletezzük, csak röviden jelöljük meg azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket ez az egyesület a társadalomnak tett s melyeknek szolgálatúra fönnállása óta szervezve van. Legelső sorban emiitjük meg, hogy fenntart egy árvaházat s ez intézméuynyel szülők, gondviselők nélkül maradt gyermekeket megment az elpusztulástól, s fölnevelvén őket, lehetővé teszi, hogy becsületes munkás tagjai lehessenek a társadalomnak! Szegény gyermekeket ellát ruhával, lábbelivel ! Nyomorúságba jutott, családokat pénzzel, fűtőanyaggal s más segedelemmel gyámolit! És végül: fenntart Nyiregyházán egy iskolát: a nő-ipar-iskolát, melynek áldásos hatása ma, — alig néhány évvel alapítása után is már — köztudomásu. És — említsük még meg ezt is — a nyíregyházi jótékony nőegylet mind e sok és nagy feladatainak megvalósításához az eszközt, t. i a pénzt, hogy megszerezhesse: évek bosszú sora óta bizony-bizony talán az egyetlen egy szervezete volt társadalmunknak, mely lehetővé tette azt. hogy volt nálunk — annyi-amennyi — nyilvános társadalmi élet is. Bizonyára szűkösen mérve az elismerést, jelöltük meg ez öt pontbau a nőeg\ let által betöltött uagy társadalmi feladatokat. Es még ebbeu a, minden eziezoma és frázis nélkül való — megvilágításában is a nőegylet működésének, szinte lehetetlennek látszik, hogy az az egyesület, mely annyi sok jótékonyságnak a gyakorlásában működött idáig, mety egy olyan nevezetes intézményt tudott megalapítani, szervezni és fenntartani, mint a nő-ipar-iskola: most szinte följajdulni kénytelen. Mert ugyanaz a társadalom, amelynek ezt a feladatait, köteA „NYIRVIDÉK" TÁKCZAJ A Síuno Inicsi hires adomája. Irta : ifj. Kerekes József. (Vége) Másnap délben volt Antal Sámuel, a programmbeszédet a főtéren megtartandó. Neki nem kellett attól tartani, mint az ellenzeki jelöltnek, hogy a beszédjébe beleharangoznak. Mert Perloky Gáspár úgy járt a minap, hogy alig hogy elkezdte: Tisztelt választópolgártársak — — — Minden templomban egyszerre delet kezdtek harangozni, pedig alig volt több tiz óránál. Azt hihette volna az idegen, hogy a rábaréviek korán megéheztek ebédre, vagy hogy Rábaroven még a harangok is kormánypártiak. Az Antal Sámuel programtnbeszédje nagyon rövid és hatásos volt, s még harangzugás közt is jól megértették volna a tisztelt választópolgártársak. Mert minckutánna a kir. tanacsos pártelnök úr a választók egyhangú bizalmából felajánlotta volna a mandátumot szeretve tisztelt képvLelö jelöltünknek Antal Sámuelnek, nevezett a városház erkélyén állva és az egetverő éljenzéstől szóhoz alig juthatva, miután kalapját megemelte és izzadtságtól verejtékes homlokát megtörülte, szólt vala eképen: A jelölést köszönöm és elfogadom. (Éljen!) Prograinmbeszédet tartani fölöslegesnek tartom, miután a haza fölvirágoztatására czélzó elveimet önök úgy is jól ösmerik. (Igaz! ösmerjük!) E helyett engedjék meg nekem — És most azt vártuk, hogy jelöltünk hires adomájával végre valahára ki fog rukkolni; azonban megint lefőzött bennünket, mert igy folytatta: lességeit a nőegylet magára vette, ha a maga közönyösségével, tunyaságával, nemtörődömségével nem adja meg az egyesületnek a szükséges eszközöket arra, hogy betölthesse azt a hivatást, más uton. ha egyébként nem, kényszerű megadóztatással lesz rászorítva arra, hogy a társadalomnak ez el uem nyomható szükségletei kielégítést nyerhessenek, és — ami a nő-ipariskolát illeti, hogy ez a föltétlenül szükséges intézmény, a varos által átvétetvén, föuntartassék és tovább fejlesztessék. A nőegylet ügyeinek mélyen tisztelt intézői azonbau. mielőtt erre a végső és legszomorúbb eshetőségre még csak gondolnának is, ne csüggedjenek el, és a magyar társadalom igazán miuden téren nyilvánuló ellanyhulásával, indolenciájával szemben gondolkozzanak ujabb módokról. amelyekkel a nőegylet uagy czéljaira szükséges pénzt megszerezni lehet. A jó szivű adakozót — mint azt Tisza Kálmán moudta — szereti az Isteu! Hát a jó szívvel való adakozásra való hajlandóságot a nőegylet által rendezendő mulatságok mindenesetre elősegítik. S a deczember 7-dikére tervezett tombolás tánczmulatság erre mindjárt jó alkalom is lesz. Ezen az időleges segítségen kivül azonban erélyes akciót kellene indítania a uőegyletnek, hogy különböző — alapító, pártoló és rendes — czimeken adózó tagjai szaporodjauak Ugy tudjuk, hogy igen sokan vannak még úri nők városunkbau. akik a nőegyletnek idáig még nem tagjai. Igyekezni kell ezeket megnyerni, ha mindjárt egy kis invázióval is. Azután meg egy kis eredménye lenne talán annak is, ha a nőegjMet a kaszinóban, vendéglőkben, kávéházakban perselyeket állítana föl. Meg lehetne próbálni azt is, hogy 5, 10, 50 kros szelvény-füzeteket bocsásson ki a nőegylet. Hölgyek és fiatal urak bizonyára szivesen vállalkoznának rá. hogy e szelvényeket megfelelő alkalmakkor a társaságokban értékesítsék a nőegylet javára. Es más módok és eszközök is vanuak még bizonyosan, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a nőegylet, a maga nemes czéljainak elérésére a jótékonyság adójával megadóztassa a társadalmat. Látjuk, napról-napra tapasztaljuk, hogy — fő jellemvonásaként a most folyó időknek — a társadalom önként lemond (és szinte vágyik rá, hogy lemondhasson) sok olyan feladatának és kötelességén ;k a teljesítéséről, amelyeket idáig kizárólag a társadalmi erők egyesülése munkájának tartott fenn. Itt a nagy példa előttünk, az az erős áramlat, mely szinte követeli már, hogy a közigazgatás államositassék. Ez az áramlat nagy vallomás arról, hogy együtt élő százezrei az embereknek, nemzeti érzés, nyelv, szokások és geográfiai határok szerint együvé tartozók, a saját maguk dolgainak az intézésére magukat erőtleneknek érzik. Hogy ez az enervált társadalom érzéketlen olyan szövetségnek, miut a nőegylet, a feladatai iránt: hogy ne lenne ez így, mikor a nőegyletnek is. mint minden egyesületnek létalapja, szervezetének minden gyökere és működésének minden szála épen arra van lefektetve, hogy a társadalom a maga jóvoltáért, a saját maga érdekeinek a védelmére minden erőit szervezze és egyesítse. Önöket azonban, tisztelt tagjai a nőegyletnek ez a sötéten festett kép ne csüggeszsze el! Sót inkább! keresd az asszonyt. S talán nem banalitás, hogy ezt az unott közszólást itt 3 így most fölemlegetjük. Ez a léha, petyhüdt, a saját maga közdolgai intézésére kimerült erejű emberi társaság hát ha fel tudna buzdulni még, hogy a nóegyletet megsegítse! Ha így lesz s valaki e látványnak csodájára áll, mi is csak azt fogjuk mondhatni néki: Keresd a — nőt! Ezeu a réven történhetnek még talán csodák — — — mi nálunk is. Fogyasztási szövetkezet. Fogyasztási szövetkezet van alakulóban Nyiregyházán. A mozgalom élén olyan férfiak állanak, kiknek neveik magában véve is elég biztosíték a sikerre. A szövetkezet megalakítása tárgyában e hó 29-én délután 2 órakor a vármegyeháza nagytermében értekezlet fog tartatni, amelyen maga a szövetkezet is megI alakul. Az e tárgyban kibocsátott felhívás ekként hangzik: ,A jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok arra sarkalják ma a társadalom minden egyes tagjat, hogy sorsának, jólétének biztosítására ne csak keressen, de találjon is módokat. E módok között korunk jelszava a szövetkezésben rejlő erő és érték kihasználása. Szüksége van erre a társadalom minden egyes tagjának, de különösen azoknak, kik a létérti küzdelemben a gondviselés által hiányosabb és gyengébb fegyverekkel ellátva, kénytelenek felvenni a harezot. Ezeken segíteni a tehetősebbek, az erősebbek kötelessége. A pillanatnyi direct segélynyújtás a közjólétet előmozdítani és maradandóan biztosítani soha sem lesz képes, még akkor sem, ha a vagyonosabb osztályok vagyonuk jelentékeny részét áldoznák is fel a gyámoltalanok felsegitésére. Ezért szükséges oly módszerről gondoskodnunk, amely a tehetősebbek érdekeinek megóvása mellett direct és állandó segélyt nyújt a szegényebbek részére. Egy ily intézményt óhajtanak alkotni aluliroitak akkor, midőn a nyíregyházi hus és fafogyasztási szövetkezelet létesíteni óhajtják. Tudvalevőleg éppen a kenyér, hus és tűzifa az, amelyre mindenkinek szüksége van, hogy jóléte biztosítottnak legyen mondható. A kenyér ma mindenki által olcson beszerezhető. Nem ugy van azonban a hus és tűzifával, melyeknek árai oly magasuk, hogy azokat a lakosság nagyrésze nemcsak hogy kellő mennyiségben be nem szerezheti, de vannak igen sokan, akik általában nélkülözni kénytelenek. Ezen kivül még azok is kik nevezeit életszükségleti czikke bői, de különösen á húsból az elegendő mennyiséget beszerezhetik is, sokszor drága pénzen, alig élvezhető hust kénytelenek fogyasztani. Ezen bajokon kívánunk segíteni akkor, midőn Nyiregyházán a jó minőségű vágómarha közös, olcsó beszerzése, a közönségnek olcsó és jó hússal és tűzifával való ellátása végett hus és fafogyasztási szövetkezetet akarunk létesíteni. Miszerint békés otthonomba hazatérve az önök egészségére egy pohár bort üríthessek és hogy ezt önök is megcselekedhessék, programmbeszédemet — valamint azt az ujevi üdvözletekkel is cselekedtem — ezennel megváltom 5 azaz öt ezer forinttal, mely összeget a helybeli kir. közjegyző kezeibe deponálok, azzal az instrukorivval, hogy abból minden választópolgár vallás és rangkülömbség nélkül egyaránt részesüljön és egy pohár bort üríthessen ma délbe az én egészségemre és szeretett hazánk fölvirágozására ! Viharos, megujjuló és szűnni nem akaró éljenzés kövei te e hazafias kijelentést, melynek folytán még én és a vezéremberek vállainkon vittük haza szeretett jelöltünket; az ellenpártiak szomjas ellenei is a közjegyző lakása f. lé húzódtak; s azt hiszem, hogy kevesebben voltak azok, akik a piaezon künn és elveik mellett megmaradlak, mint azok. akik a közjegyzői czimerrel díszített nagy kapun behúzódtak, éltetve a hazát és Antal Sámuel követünket . . . A választás alatt többszörösen kitüntetiem és legalább is érdemesítettem magamat a Ferencz József rend kis keresztjére — mindég hű és odaadó szolgálataim jutalmaul. Mert úgy viseltem magamat mint egy spadasin. — Egy községi jegyzőt, mert az embereivel együtt lekéselt a szavazásról (két kulacsoskodni akart a gonosz és bevárni a zárórát) vizsgálati fogságba helyeztettem és csak akkor bocsáttattam szabadon, midőn több szavazatra már szükségünk nem volt, mert győzedelmünk nyilvánvaló volt. Egy szolgabírót pedig, a kivel szemben semmiféle főispáni pressió nem használt, provokáltam. Ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy úgy képen vágtam, hogy az arcza földagadt és szégyelvén magát igy mutogatni, a szavazásról elmaradt, embereit pedig én vettem pártfogás és vezetésem alá. Meg is veregette válamat Hiry Feri a főispán, mondván, hogy nagy közigazgatási talentum vagyok, és hívott a vármegyéhez, erősítvén, hogy ott tágabb tér nyílik tehetségem érvényesítéséhez. Megköszöntem szépen — de nem mentem, hanem a helyett frakkba vágva magam, siettem a győzelmi lakomára Anlalékhoz, ahol olyan szerencsés voltam, hogy épen Miczike mellé kerülhettem, s a mig a félig józan korifeusok muzsika és pohárcsengés zenéje mellett a győztest rajongták körül és pezsgőspoharakkal kezükben kapaczitálták, hogy mondja el már végre valahára azt a hires adomáját — mert mikorra tartogatta, ha nem mostanra ? xVki áldója van a hét csillagának ! — Én már csak a Miczike ajkait lestem s azokról is csak egyetlen egy piczi szócskát már, — azt, hogy: igen! Denique Antal Sámuel most sem mondta el az ő híres adomáját; én azonban a tea után meghallottam Miczike édes szájából a boldogító igent Sok viz letolyt azóta a Dunán, de a Rábán is. Antal Sámuel a hires adomázó már régi képviselő; én pedig törvényszéki biró és a Miczike legboldogabb férje vagyok. Antal Sámuel mit sem veszteit a népszerűségéből, sőt In lehetséges, még gyarapította azt. Ha a fölemelt kvótát megszavazná: még azzal se tudná eljátszani a tekintélyét; akkor is megválasztanák. Azt mondanák reá: tudja Pál mit kaszál! Ő ludja amit tesz. 0 pedig halgat és szavaz. Kerülete és szavazata is egyike a legbiztosabbaknak. Ezen czimén minden héten Bánffynál ebédel s a klubban a legiritimusabbak közé sorozzák. Én pedig várom, hogy berendeljenek a királyi táblához. Hanem hát úgy áll a dolog, hogy most már hárman lógunk bemenni, mert a gólya hamarébb megérkezett, mint a hivatalos lap. Folytatása li mvlU-klet«u