Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

. IN V K Í5 K' egyházunk a mai változott viszonyok között is megtarthassa azon elsőrendű vezérszerepet, melylyel hazánk es nemzetünk fennálása körül a múltban kétségtelenül bírt kétségtelenül szükséges egyházi beléletünknek az eddiginél fokozottabb mérvben fejlesztése s ez csak ugy lehelseges, ha lelkészi karunk, mely eddigi szerény anyagi viszonyai között is bámulatos buzgósággal és odaadassal teljesítette kötelességeit az egyház es haza iránt, mihamarabb általánosságban oly anyagi helyzetbe hozatik. mely a mindennapi megélhetés gondjait legalább bizonyos mertékben megkönnyíti. De ha szükséges arról gondoskodunk és pedig lehetőleg sürgősen, hogy lelkészi karunk anyagi helyzetén az állam támogatásának igenybevetelevel is segítsünk, szintoly szükséges különösen kisebb egyhazainkon, tehát épen azokon, melyek őrszemei egyetemes egyházunknak, hogy a hívek terhei se fokoztassanak, sőtt ellenkezőleg ahol az más egyházi erdekek serelme nélkül lehetséges s a hol a szükséges segély torrasokkal rendelkezünk, lehetőleg fokozalo,an könynyillessenek. A lelkészi karnak és az egyházakban levő híveknek ezen elsőrendű érdekei bár első tekintetre ellentéteseknek latszanak, mindazáltal párhuzamosan ápol.indok s azon meggyőződésben vagyok, hogy mindkét irányban kulombötó segélyforrások igénybevételével, egyidejűleg kell munkálkodnunk. Egyhazunkban külömben — bar hala az isteni gondviselésnek - az üldözések es a sötét türelmetlenségek korszakai lejártak, sok nagyfontosságú feladatok varnak megoldásra. Csakis egyhazunk egészseges és életerős fejlődése mellett várható az igazi szabadelvű eszméknek hazánkban uralomra julasa, illetve fennmaradása s egyházunknak tiszta magyarság tentartasa mellett ma is egyik főfontosságu feladata megbízható őrállóként résen lenni, nehogy a sötét középkornak mar-mar veszedelmesen mozogni kezdő irányzatain is felülkerekedjék. Ezután a tanügy terén reá váró köteleségekről szólott Első sorban a debreczeni főiskola, ennek különösen anyagi ügyei, melyek ezen főiskola szellemi fejődésenek alapjául szolgálnak, lesz kiváló gondoskodásának tárgya Tudja, hogy tevékenységét igénybe fogják venni a kerület középiskolai és az ápolást igénylő felső leánynevelő intézetek, melyoknek ügye annyival nagyobb tontossaggal bir egyházunkra, mert más felekezeleknek hasonlo intezetei a mieinket tehát számban nagyon felülmúljak pedig csak ha magunk gondoskodunk leányaink neveleseről, remélhetjük, hogy azok az életbe kilépve, mindenkor is kivétel nélkül támaszai lesznek egyhazunknak. Majd igy folytatja : Ott, a hol lehetséges, hol az anyagi helyzet megengedi, különös súlyt kívánok fektetni a nepoktatns ügyére s tanügyünk ezen ágának az állam vagy a községek részére való átengedést csakis ott tartom megengedhetőnek, hol az anyagi eszközök már nem allanak rendelkezésünkre s ezt is csak oly módon, hogy egyházunk érdekei a kellő biztosításban részesüljenek. E/.ekben kívántam én Ft. egyh. ker. közgyűlés! röviden vázolni, hogy miként fogom én fel a reáin ruházott díszes es magas állás feladatait. Végül a püspök, kerületi közgyűlés és egyházak jóindulatu támogatását keri. A kaKzinó ÍIÍHÍCKÖ/^J ííl'^sr. Olyan hatalmas és előkelő tarsaság mint a nyíregyházi kaszinó testülete természetesen nem vonulhatott félre az ezer éves Magyarország nemzeti ünneplésének hullámzásaitól, s a mult vasárnap a kaszinó nagytermében tarlott díszközgyűlésen ezt kifejezésre is juttatta. A tagok elég szép számmal gyülekeztek össze. Dr. Mcskó László egyleti elnök valamivel két óra után fogott bele hosszabb tartalmas elnöki beszedébe, melynek folyamán visszapillantást vetve a kaszinók történetére, s különösebben méltatva a kaszinók letesitésének eszméjét megpendítő grót Széchenyi Istvánnak a kaszinók alapeszméjével foglalkozó irodalmi munkásságát, valamint a nyíregyházi kaszinó keletkezését és eddigi sikereit, felhívta dr. Vietórisz József egyleti titkárt az egyesület ez alkalomra megírt történelének felolvasására. A zajos éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után dr. Vietórisz József, — a nagy füstben kifáradva, részben dr. I'rok Gyula főmunkatársunk segítségével, — olvasta fel az egyletnek alaposan és élvezetesen megírt történetét. A valóban élvezetes és vihaios éljenekkel és tapsokkal jutalmazott felolvasás után Lázár Kálmán alelnök uri ember, félig önérzetes, félig nyájas; félig bonvivont félig bamba tekintettel; s aztan egyenesen a snapszos asztalhoz nyomva le mindnyájunkat, engem ráadásul még meg is simogatott a fejem tetején, a mit én vehettem előleges rokonszenv nyilvánulásnak is, meg kicsinylésnek is ; mert volt valami atyai a kérmozdulatában, a mint jobb kezét a mely a ballal imént iinaszerűen volt összekulcsolva, jól táplált poczakján, előbb nadrág zsebébe, aztán szivére, végre fejem búbjára helyezte, mintha mondaná: Bizugy öoSérn, ilyen ember vagyok én, de jó ember vagyok! . . . Pártunk vezértérfiait hagytam aztán én politizálni, mert a belső ajtó megnyílván, pipa es dohány füst glóriától övezve megjelent Antal Miczi kisasszony, egy vörös pötytyös fehér ruhába öltözött holló hajú, nevető szemű, ennivaló fruska s miután gyors szemlét tartott a jelenlevők rangja és kora felett és kegyesen megengedte hogy a két nagyságos pártoszlop, nagybácsi jogon piros arczocskáját megcsíp — — ni akarja — és a baroinorvos egészsége hogy mint állani méllóztatásál megkérdezze, felém fordult és gigerli módi szerint oly hatalmasan rázta meg kezemet, hogy mindjárt tisztában vollani vele hogy őnagysága most kerüli ki a zárdából és ínég nem volt ideje a rábarévi parlagi szokásokat elsajátítani . . . — Volt nekem valaha egy száműzött lengyel gróf barátom, a ki nagy Don Juán volt és a ki engem sok mindenre beoktatott. .Csak lámadni kuzin! csak támadni!I" szokta volt a nemes gróf mondani, miközben a .Király Ifjúságába" képzelte magát és oly tekintetet vetett rám, mint IX Károly, Navarrai Henrikre . . . Én tehát azonnal angard helyeztem magam s a védelemről lemondva, mindjárt a támadáshoz fogtam s mert hirtelenjében még egy szellemes felkiáltás sein juterjesztette elő a választmány megbízásából a következő határozati javaslatot: Tisztelt Közgyűlés '. Midőn hazánk minden igaz fia, egyenként és tömegesen. őszinte örömtől áthatott kebellel ünnepli e nevezetesévfordulót. mely Magyarország első ezeréves fennállásának záróköve s egyszersmind a második évezred küszöbe: lehetetlen, hogy egyesületünk, mint a nemzeti közművelődés útján hazafias' szolgalatot is teljesítő testvéri gyülekezet, távol maradjon az ünneplők sorábol s kifejezést ne adjon egyértelmű gondolatainak, közös érzelmeinek. íme, az isteni gondviselés, fennmaradásunknak és fejI lődésünknek ez elsőrendű és változatlan kútforrása, támogatva dicső elődeinknek sokszor élet- és véráldozata által melyet kenyszer nélkül, önként, büszkén hoztak a hazáért: megszerezte, megtartotta, fényben és viharban inegál1 dotta, hatalmassá, nagygyá tette e maroknyi népet s szűk határok közé szorított hazáját, e nepet, mely az Isten oitara melle a szabadság oltárát állította, hogy a kettőnél mulassa be a magyar ember áldozatát, s e hazát, melynek minden rögét szentlé avatta a kiontott vér s az emlékező kegyelet. Visszaemlékezünk mi is, de nem a csüggedés keserűségével, mely egyébre sem képes a mint a múltnak siralasára, hanem eddig elért és megtartott hatalmi állásunk büszke öntudatával, mely a megnyugvás lelkével árasztja el keblünket, és jövőnkbe vetett rendithetetlen bizalmukkal, melyből erőt merítünk további munkálkodásunkra! Egyesülelünk szerény körben szerény eszközökkel végzi társadalmi és közművelődési munkáját, azt a munkát, melyet a halhatatlan Széchenyi István gróf hagyott örökül minden időkre. A nemzeti nagy örömünnepen azon eszmék domborodnak ki legszebben, melyek az ő agyában születtek meg, s azon munkálatok tűnnek szemünkbe a leghatározottabban, melyek az ő nagyságának hirdetői. S épen ezért, midőn a választmány nevében azon javaslalot van szerencséin előterjeszteni hogy a tisztelt közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítse meg a inai napnak, mint egyesületünk örömünnepének emlékét, egyszersmind indítványozom, hogy gondoskodjék az egyesület Széchenyi arczképének rnélló megfestetéséről s helyiségünkben való fölállításáról. Hadd találkozzunk az ő fenkölt alakjával, valahányszor e helyiségbe lépünk, hadd társalogjunk az ő szellemével és szellemében, valahányszor „ketten hárman e falak között gyülekezünk." Javaslatomat tisztelettel ajánlom az ünnepi közgyűlés figyelmébe, azon óhajtással, hogy egyértelmüleg emeltessék határozati erőre s kivitelével a választmány bizassék meg." A közgyűlés a javaslatot egyértelmüleg elfogadta, az elnök indítványára dr. Vietórisz Józsefnek az egyesület lörtcnete megírásáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott, ós elhatározta, hogy a történeteit az egyesület áOO példányban kinyomatja, néhány példányt a kaszinó irattárában őriz meg, néhányat pedig a városhoz terjeszt be a város levéltárában leendő megőrzés czéljából. A diszgyűlést dr. Meskó László zárta be néhány lelkes szóval, kívánva, hogy az egyesület az uj évezredben is eddigi utján haladjon és siker koronázza tevékenységét a jövőben is. ÚJDONSÁGOK. — Anyaköiiyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter ujabban a nyir-inadai anyakönyvi kerületbe Négyessy Gyula segédjegyzőt, az ajakiba Kerekes János törvénybiróí, a gyulajiba Briuretti Ferencz s.-jegyzőt, a nagy-faluiba Mihályi György pénzkezelőt, az ibrányiba pedig Turóczy Fái ev. ref. tanítót anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Helyettesítés. Kállay András főispán a vármegyénél üresedésben volt árvaszéki kiadói állásra Hook Pál közjegyzői Írnokot helyettesitette. — A congrua bizottság működése. A latin és görög szertartású kitholfius lelkészi jtvadalmak jövedelmi bevallásait felülvizsgáló, úgynevezett congrua bizottság az alispin elnöklete alait. e hó 19-én kezdette meg megyénkben működését, s 20 és 21-én fo'ytatólag 21. javadalom bevallását vizsgálta meg. Tagjai voltak az eluökön kivül állami vészről a t. főügyész s a pénz tolt eszembe mini IV. Henriknek, ki hasonló esetekben egy „Ventre saint gris!" ("eikiáltással vágta ki magát, merészen kérdeztem: Szereli maga a Budapesli Hírlapot? (A maga kifejezést azért vettem mindjárt haszná lalba, a Nagysád kifejezést divatját múltnak találtam — nó ineg a „maga" bizalmasabb is volt.) 0 nagysága épen nem látszott megütődni a kérdés váratlan voltán, mert minden gondolkozás nélkül sietett felelni: (a zárdákban vagy súlyt fektetnek arra, hogy a növendékek — mint Beöthy Zsolt mondaná — a társalgás folyamatossagát kellőleg-elsajátitsák.) — Jó kis pletykalap, csak azokkal az örökös angol regényekkel hagyna fel már . . . apropós, ki az az Amika ? Amika, kérem egy írónőnek az álneve s magyarul annyit jelent hogy: barátnő; ments Isten azonban hogy nekem is barátnőm legyen, miután a macával ellenséges angol regényeket ő fordítja . . . meg vallom én is job; ban szeretem a framziu regényeket. — Igazán? Az szép magától, hogy magának is olyan Ízlése nem mint nekem. Oh én imádom Zolát! No, no! Én épen nem imádom! És ha szabad kérdeznem mi czimen imádja Zolát? Mit olvasott tőle olyan imádásra méltót? Én, felelte Miczike igazán imádásra méltó elpirulással a miből örömmel győződtem meg, hogy a kedves leányka csak affektált, de lelke tiszta mint a hó, — én — én még egy munkáját sem olvastam; de sokat hallottam emlegetni, hogy milyen természetes . . . Megengedem, hogy természetes, de nekem visszataszító is, s az olyan fiatal leányoknak, mint maga, kinek Ugyigazgató, az egyházmegyei hatóság részéről Ferenczy Bertalan szabo'csi főesp^res, Bányász Sándor polgári esperes-plébános ós Pdtvovi s Gyűli orosi lelkész. A jegyzőkönyvet Mikecz István aljegyző vezette. A munka befejeztével majd bővebben méltatjuk e fontos körülményt, most c<ak azon meggyőződésünknek adunk ki' fejezést, hogy a bevallási methodus jobban bevált, mint gondoltuk. — Kinevezés. Oldali Jenő t-eszlári r. katli. plébánost az egri érsek esperessé nevezte ki. — Peticziok a választások ellen. Mint értesülünk, a nagy-kállói és a tisza-löki képviselő választásokat kérvénnyel fogják megtámadni. — Kitüntetések az ezredévi kiállításon. Az ezredévi kiállítás igazgatósága a n ipokban küldötte meg szerkesztőségünknek azt a vaskos nyomtatott füzetét, mely a kiállítás alkalmával kitüntetést nyert kiállítók névjegyzékét tartalmazza. Eszerint a történelmi kiállításban „Szabolcsvármegye kö:önsége" elismerő oklevelet, a közoktatásügyi csoportnil a nyíregyházi ág. ev. népiskola (rendszeres működésért) kiállítási érmet, a nuiregyázi nöipariskola (buzgó törekvésért) elismerő oklevelet, a mezőgazdasági csoportnál a tmdszentmihályi gazdakör és a felsö-tisza-vidéki gazd egyesület (kö'.hasznú működésért) elismerő oklevelet, a doh my kiállításnál, Desseu ffy Alajos, Dénes és Béla grófok (okszerű és elismerésre méltó dohánytermelésért) tnilléniumi nagy érni -t, Dessewffg Aurél Mandel Ede és Fisch Lajos, özv. Nikelszky Sámuelné, Szentmiklósi Sándor és Sialánezy Jánosné (okszerű dohánytermelésért) kiállítási érm.t, az állati termékek cso portjánál Révész Menyhért (jó minőségért) kiállítási erinet, Lukács Mihály (2 magazin kaptár rt) elismerő o develat. a szőlőszet csoportjában Mikecz József és Rézler György (jól kezelt borért) elismerő oklevelet, a vas és fémipari csoportnál ifj. Schmotzer Jáno késműves (jó munkáért) kiállítási érmet, Neubauer Lajos mülakatos (haladásért) elismerő oklevelet. A gépipar csoportnál Májerszky Barnabás nyíregyházi gepgyáros (versenyképes jó munka és haladásért) milleniumi nagy éremmel lett kitüntetve. A közüli járművek csoportjánái Szeifried László (jó munkáért) kiállítási érmet, Antal János elismerő oklevelet, a faipar csoportnál Epbinder Károly (szép és jó munkáért) kiállítási érmet, Katona István és Moravszky Pál (jó munkáért) elismerő oklevelet, a bőripari csoportnál Kováts Mihály (jó munka és ízlésért) kiállítási érmet, a ruházati iparcsoportnál B dint kron (jeles és kitűnő munkáért). Mácsánszky Sámuel, (jeles munkáért), Thaisi Károly (jó és szép munkáért) kiállítási érmet. Pásztor Mituíly (jó munkáért), Palatitz Jenő (jó és szép munkáért), Rakovits Ggula (szorgalmas munkáért) elismerő oklevelet, a néprajzi csoportnál Koczog László (a szabolcsinegyei ház berendezéséért) közreműködési érmet, a kerlés/.eti kiállításnál Csanak János (jó szőlő termelésért) kiállítási érmet, az állat kiállításnál Szabolcsvármegye jelleges népies csoport kiállításáért nagy érmet és 50 koronát, ötös fogatáért kiállítási érmet és 200 koronát, sárga hámos fogatáért kiállítási érmet és 100 koronát, pej keltős fogatáért kiállítási érmet és 50 koronát, Bisthy Barna pedig közreműködési érmei. kapott. — Megerősítés. A villás és közoktatásügyi miniszter Besze Mihály nagykállói reáliskolái tanárt, ezen reudes tanári iniuőségéheu véglegesen megerő»i'ette. — A debreczeni tanári kör, mint már lapuhkban jeleztük, Nyiregyházán a főgymnasium dísztermében f. hó 22-én vasárnap délelőtt Va 11 órakor tartja rendes hnvi gyűlését a következő tárgysorozattal: 1. A munkaprogramm megállapítására kiküldött bizottság jelentése. 2. Porubszky Pál tanár felolvasása a felekezeti tanárok helyzetéről. 3. Moravszky Ferencz tanár felolvasása a filológiai' muzeumoktól. E gyűlésre valamint az ezt kővető s a „Korona* éttermében tartandó bankettre az érdeklődő tanügybarátok ez uton is tisztelettel meghívatnak. , , , — Tanulmány uton. Kállay András főispán, dr. Jósa András vármegyei tiszti főorvos és dr. Kállay Rudolf nagykállói közkórházi igazgató főorvos társaságában a napokban Szabadkán időzlek az ottani közkórház berendezésének tanulmányozása czéljából. — Megtagadott jóváhagyás. A belügyminiszter Szabolcsvármegye közönségének azon határozatától, hogy Lövey Sándor árvaszéki jegyző előadói joggal ruháztassék fel, jóváhagyását megtagadta, azon indokolással, hogy az árvaszéknél már van egy előadó Lövey. az életről még helyes fogalma sincs, épen nem való. Maradjon csak maga a magyar irók mellett: Jókai, Mikszáth, Herczeg, ezek valók magának és Zilaliy Ágnes szakács-könye. Maga bizonyosan azért ajánl nekem szakács-könyvet, szólt Miczike aranyos duzogással, mert azt hiszi, hogy főzni nem tudok. Maradjon itt csak ebédre, majd meglátja, hogy milyen iszonyúan csalódott. A legnagyobb őrömmel feleltem én, azonban egy feltétel alatt? És mi legyen az? Kérdezte Miczike. Ha megengedi, hogy mig maga a rántást kavarja, én addig a tüzet éleszthessem. Sámmi eselre sem! sietett tiltakozni Miczike, attól félek, hogy nagyon eltalálnám sózni a levest . . . De alig ejté ki Miczike a leves szót, midőn alighanem megbánta, hogy igy elárulta magát, mert hogy zavarát elrejtse: Megbocsát, hogy egy perezre elhagyom szavakkal, köténykéjét mintha valami legyet akart volna onnan elhessegetni, arczához emelte s hirtelen a bel^ő szobába szaladt ... • i De nem hagyott el. Hangja a szivemben, képe a lelkemben maradt. Mikor pedig a nagy-kállay ulczan az ő aranyos kis keze főzte ebédről badacsonyi bakator mámorával a fejemben, haza fele mentem, alig birtam a nagy lelkesedésemmel és szerettem volna az egész világnak fülébe ordítani, hogy : Éljen Antal Sámuel szeretett képviselőnk! és Abzug Perlaky Gáspár nemzeti párti hazaáruló! i Vége következik. I