Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

A jövő feladatai. I. A legközelebbi évben lesz a városi tisztujitis. Ami nem csupán azt jelenti, hogy a tisztviselői kar ujbíl való megválasztásinak jogát esetleg némi változásokkal, — ismét móljában lesz a képviselő testületuek gyakorolni ; de jelentóságét főkép abbm nyeri, hogy ez alkalommal ujjul fel a valódi autonomikm jog. amely tárgyát a városi administratió berendezkedésének mikéntjében, illetőleg ezen berenlezkedés önjogon való elhatározásában leli föl. Tévedés ugyanis, mintha a valódi autón > mikus jogok jellegét az képezné, hogy a helyhatóságok tisztviselőiket m ígválaszthatják, működésök felett felügyeletet, sót fegyelmi jogot gyakorolhatnak. Az elhatározás szabadsága a tisztviselői cselekvési kör kijelölésében, a hatásköri összeütközések elkerülése, uj közigazgatási föladatok fölvétele, és mindezeknek önjogon alkotott szabályrendeletek által való körülírása és szabályozási teszi az autonomikus jogok abstrakt old ilát, in concretó pedig a helyhatóság vagyona fölötti rendelkezés és az átutalt ügyek körül kifejtett végrehajtás az, a melyek az] önkormányzat legbecsesebb alkatrészeit képezik. Ez alapon eleve is kevés súlyt tulajdonítunk annak, mikép Nyíregyháza város képviselőtestülete választás' jogával lesi hivatva élni. Egyrészt nem vagyuuk valami nagy elismeréssel-e jog eddigi gyakorlata iráut; másrészről előre is kételkedünk, hogy a képviselőtestületnek lesz-e a jövőben elég önérzetes öntudata a választásnál eddig érvényesült hibák, következetlenségek és más félszegségek elkerüléséhez. Lényegesebb szerintünk az, hogy kellő ügyelemben és komoly méltatásban részesüljenek a szervezkedés, a hatáskör kijelölés, valamiut, az eddig elhanyagoltnak látszó közigazgatási feladatok bevouása. Ezen felsorolt feladatok sok oly kérdést tartalmaznak, a melyek a közigazgatás minden ágazatában való elvi és gyakorlati jártasságot tételeznek föl. Nem vagyunk szaklap, hogy e kérdéssel kimeritően foglalkozhatnánk. Váljon, előre veti-e áruyékát a jövőre váró feladat? Váljon valóban felismertet

att-e a képviselő testület által az előbb takszative felsorolt közigazgatási feladatok jelentősége, a melyek pedig a tisztujitással egyidejűleg, sőt előbb oldandók meg. Mert hiszen a megválasztandó tisztviselőknek legalább abbau kell tájékozódva lenniök, hogy minő az a munka és hatáskör, a mely az ő tevékenységüket, és ha vau — ismeretkörüket is igénybe veenli, további, a tényleges közigazgatásban, az az a végrehajtásban minő szabályok utasítását lesznek kötelesek követni] —váljon tehát, az előleges intézkedések megtétettek-e már arra nézve, hogy a város képviselő testületét a következendő tisztujjitás, s ennek természetes előzménye a szervezkedés kérdése készületlenül ne találja ? — Hát erre sajnos, határozott „nemmel" kell felelnünk. És ugyan miért 1 A „NYMVIDEr TÁRCZÁJA. A munkás. Mikor az aszfalt véget ért, Gyurics még nem látta a házat. A sina, egyen'etes ütnak már vége volt s a fárasztó, szürke köveken is volt még annyi útja, a menyit megtett. Nem birta ki egyfolylában. Oli oda támiszkodott a kékkel, meg p róssal befirkált falakhoz, hogy a kifáradt tüdeje egykissó megp henjen. Alkonyatra hajlott már az idő, de az augusztusi melegtől a hlzak fala még mindig forró volt, a rácsos pinc-eablakokból pedig nedves, hideg levegő csapott a gyalogjáróra. Mikor a házig ért, még nem volt otthon. A kapu alól behajolt a tenyérnyi kövezett u Ivarra, a hol örökké tikkadt és kőszénszagu volt a megszorult levegő; aztán felnézett a fehér, magas falak legtetejére. Az utolsó emelet fölött volt a kis lakása, az asszonya, a gyerme kei, a boldogsága. Ola nézett . . . Messze volt még tőlük . . . Amint a meredek, fárasztó lépcsőkkel szemben találta magát, összeszoru't a beteg tüdeje; valami kétségbeejtő gyöngeséget érzett a két lábában és nem mert nekivágui annak a végtelen hosszú sornak. Leült az első fokra s a lekopott hideg sima tőtől megfázott egy pillanatra. Napnélküli, tikkasztó meleg vette körül a kapualjban, a fáradság és a tompi zűgás pedig, a mely a forrongó utc.án és a négy fal között szü'etett elzsibbasztotta a gyönge, beteg testét. A félig nyitott kapui kilátott a járó kelők közé. Egy darabig elnézte őket, aztán nem figyelt semmire. Felgyűrte a karján a kabátja ujját és a sorvadó, elgyengült izmait nézegette s a mint végig simított „rs Y i i{ v i i) í. nTalán a képviseletnek idejébil nem futja ki 1 — vagy előtte a jövő év feladati csupán hannulranju kérdés? Nem akarunk militiosusik lenni, hogy ezt határozott ténynek hirdessük. Vagy talán, korainak találja az időt ? Ei valószínűbb, s épen azért lelkinyugalommal várjuk, hogy a jövő esztendei szervezkedési szabályrendelet épen olyan hiányos, felületes sít rossz lesz, mint az, amely jelen'eg érvényben vin, s amelynek terhe alatt siuylik ma a váváros közigazgatása. Talán elég lesz hivatkoznunk az egymis sirkára lépi képviselőtestületi határoz ttoknak, a melyek az összekuszált hatáskörét a tanácsosokuak, koronként még jobban öss:eboronálta annyira, hogy mi egész komolyan vitatkozik tiuícs és képviselet az egyes ügyágazatoknak hová és kihez való tartozandósága fölött. Ezek utín egész nyugodtan konstatáljuk, hogy a végzetes hibák végső forrása a képviselő-testület amaz alkalmatlanságában rejlik, hogy magas és szép rendeltetését megértse, a feladatokat észrevegye, a megoldás eszközeit fölismerje és kellő komolysággal tudhatni látni a jövendő czéljai felé. 11 égi bűne ez a képviseletnek, a mely a gyakori ráutalás daczára sem biztat azzal, hogy valamikor megváltozik és e betegségéből fölépülni fog. De a jövő feladatai érdekében, mintha mégis történt volna valami ! A folyó évi február havában megtartott képviseleti közgyűlés kiküldött egy bizottságot azon utasítással, hogy a város közigazgatását tegye széleskörű vizsgálata tárgyává, s munkálatinak eredményét, nem is korlátolt határidő alatt, az újonnan készítendő szervezkedési szabályrendelethez felhasznílandó anyagul terjessze be Ennek a bizottságnak tagjai között három nevet találunk, a melyeknek viselői feltétlen tiszteletre késztetnek, s garautiát nyújtanak ahoz, hogy a rájuk bízott feladat széleskörű jogitudással, alapos szakismerettel, s min lenek fölött lelkiismeretes buzgalomulil megoldható lenue, ha ugyanebben bizottsigbin nem találtunk volna négy, — tehát többségben Wő nevet. E négy tag egyik-másika a képviselet legszorgalmasabb tagja, a jóakaratukhoz kétség nem fér. De kiküldetésüket még kényszerhelyzetben sem tartaaók inlokoltnik, mert; 1-ször többségben vannak, 2-s'.or a megbízatást mindig elfogadják, és 3-szor a közigazgatáshoz nem értenek. Minden áron szeretnők elismerni, hogy ez a bizottság sikeresen fogja a hozzá utalt anyagot feldolgozni. Sajnos, hogy a következmények jóakaratunkat meg fogják czáfolni; mert elteki utve attól, hogy a megbízatás elfogadása a lelkiismeretesen vett hivatás szempontjából semmi esetre sem jelenti a sikert is egyúttal: a bizottságra bizott munkához alapos szakképzettségen felül, energia, a közigazgatás változó viszonyaihoz való alkalmazkodási képesség és készség is kell. Ennyi történt és nem több Sőt ami történt is, az sem jó. Minthogy pedig már az alap is rossz, a kezdet tökéletlen, valószínű: hog'y a folytatás is rossz lesz, a végeredmény pedig tökéletlen. rajtuk a munkától durva kezével, egyszerre elöntötte a lelkét valami végtelen szomorúság. E fogta a fuldokló köhögés és félni kezdett a haláltól. A lázas két szemében megcsillant a köny . . . Az udvar felől vékony gyermekhangok, kaczagás, meg szaladgálás hillatszottak. Később a házfelügyelő kijött a nyikorgó ajtón s az udvar közepéről durva hangon kiabált a sápadt gyermekekre, a kik lovasdit játszottak a keskeny folyosókon. A kapun a biczegő Krenner jött be, a harmademeleti kis hivatalnok, a ki apróhirdetéssel szerzett a házhoz feleséget s mikor fütyörészve felugrott a harmadik lép-.sőre, megállott és visszafordult. Megösmerte a lépcsőn ülő meggörnyedt alakot. — Beteg maga, Gyurics? — kérdezte a vékony czérna hangján. Gyurics csak a fejével bólintott. Krenner a botjíval odatámaszkodott a szürke filnik és hátratolta egyenes sz'lü szalmakalapját. A kendőjével a homlokát törülgette. — Bij, baj — sóhjj'ozott erőltetett részvéttel, — de hit kinek nincsen? S:ó!jon legalább az orvosnak. A'.tán be sem várva a feleletet, indulni kezdett. Későbben visszaszólt: — Miért nem jön fel? A lakásán c ak jobban pihenhet, mint a kemény kövön. Gyurics felállott a kőről. A falhoz tapisztott tenyérrel iudult a meredek lépcsőnek, a nyomorék, biczegő Krenner pedig messze előlhidt, á'ugorva két-három fokot. * * * Reggel a mu ikások nem mentek a gyárakba, hanem zenével, dilolvi járiák be a várost. A kilapjok mellé zöld gilyakit tettek, a kabitjikra pedig feltűzték Az ev. ref. esperes beigtatása. A nyírbátori hires nevezetes temp'om hatalmas bolt-ivei alatt ment végbe e hó 15-dikén Görömbei Péter nagykállói evang. ref. lelkésznek s megválasztott esperesnek e hivatalába való ünnepies beigtatása. Az e csőiből Nyírbátorba összehívott egyházmegyei rendkívüli közgyűésen egyházi és világi tisztviselői az egyházmegyének, s a lelkészek, tanítók igen nagy számban jelentek meg. Nagymáié Albert h. esperes ós Gencsy Albert e. m. gonduok elnöklése mellett nyílott meg a rendkivü'i közgyű'és, a szokásos imával. Felolvastatván ezu'án az esperes-választásról fö'vett jegyzőkönyv, Görömbei Péter megválasztott esperesért kü'döttség ment, hogy őt a gyűlésbe meghívja. A küldöttség kíséretében megérkezett esperest zajos éljenzéssel fogadta a közgyű'ést. Gencsy Bertalan e. m. gondaok rövid üdvözlő beszédet intézvén az uj espereshez, fölhívta azt a hivatali eskü letételre. E'inek megtörténte u'án Görömbei Péter esperes lagyszabású székfoglaló beszédet monditt, melynek keretében előbb általános vonásokban, majd egyes részlet-kérdésekre is kiterjeszkedve, megjelölte esp eresi működésének főbb p-ogramm-pontjüt. Beszédének az egyházak anyagi viszonyai rendezésére, a lelkészek és tanítók fizetésének emelésére vonatkozó része s ama fejtegetései, melyekkel az iskolák állami segélyezésének kérdésében elfoglalt álláspontját jelölte meg, különösen nagy érdeklődést keltettek föl. Kiterjeszkedett beszédében a felsőszabolcsi evang. ref. egyházmegye kettéválasztásának uj ibban fölvetett kérdésére is, általános helyeslések között jelentve ki, hogy e törekvés megvalósulása ellen a legerélyesebb ellenállás kifejtésére kész. Az uj esperes hitalmas székfoglaló beszéde csaknem egy egész órán át tartott. A beszéd végeztével /.ajos éljenzések között foglalta el az uj esperes az elnöki széket s Nagymíté Albert e. m. fijegyző által üdvözöltetett. Ezután a rendkívüli közgyű'és tárgysorozatába fölvett ügyeket intézte el a közgyűlés. Dílben a „Nagyvendéglő" éttermében bankett volt, melyen az e. m. közgyű'és tagjiin kivül résztvett Nyírbátor város intelligencziája is. A banketten az uj esperest lelkes pohárköszöntőkben ünnepelték. A beiktatási bankett után a pipok és világiak -így része a délutáni vonattal Kálióba ment, hogy csenles otthonában is megtisztelje az ünnepeltet. A vasu'i állomásnál az egyház által rendelt fogatok várták az érkező vendégeket. Este 10 órakor a „nagy-kállói dalárda testület fáklyás menettel összekötött szerenádlal tisztelte meg az uj esperest, mint a dalárda elnökét; az üdvözlő beszédet Tetlw András, a szabolcsnegyei takarékp énztár pánztárnoka, mint a dalárii testület alelnöke mondotta, mire Görömbei Péter esperes meghatott szavakban jelentette ki, hogy azon egyházat és várost, a mely iránta a szeretetnek ily szép felemelő nyilvánu'ását mu'atji: azon egyházat és várost lem higyja el soha, ott kiván élni, munkálkodni, ott ikar meghalni. E kijelentést dörgő éljenzéssel fogadta i több mint 400 főre menő közönség. E'.u'án Szikszay Andris ibrányi lelkész köszönte me^ az egyházmegyei iHikészek nevében a nagy-kállói egyházuak és NagyKilló városának, hogy az egyházmegye uj esperesét ily szép kitüntetésbén részesítették. Borosnyói Lukács Béla rébolydai igazgató intézett ezután a közönséghez buzlitó beszédet: mijd Beretöy János mint a ref. egyház gondnoka az egyház neveoen mondott köszönetet a daI irdának és a városnak a tisztelet és szeretet ily szép nyilvánításáért. — Az új esperes vendégei — a szives magyaros vendégszeretet és a mult idők, a boldog diákélet felelevenítése által fűszerezett — kedélyesen eltöltött est u

fán azon jóleső érzéssel mondottak istenhozzádot, hogy a nagy-kállói egyház mindig ünnepnek tekinti azt a napot, melyen az egyházmegye részéről vendégeket tisztelhet körében. a május elsei vörös szalagot. A lovakat is teleaggatták galyakkal, a szekereken pedig piros pintlikát kötöztek a zöld lomb közé. A beteg Gyurics semmit sem tulott május elsejéről. Az ablaka ugyan nyitva volt, de odáig nem utott el munkások zenéje, meg a dalolása. Az őszt, meg a telet kiáltotta valahogy, de tavaszszal már ágyba került. A mig fent járt, csak elvánszorgott néhi a munkája után, de aztán soha sem tehette. Az egy hónap alatt pedig, a mióta nem járt ki az emberek közé, eltévesztette a május elsejét is. P^dig számon tartotta másszor mindig. Azon a napon minden munkás ünnepel, őt meg ünnepelték is, mert, amit mondott, meghallgatták. Mostan a férfi ágyban feküdt, a gyermekek a szegletbe húzódtak, az asszonynak pedig ki volt sirva a szeme. Gyurics izgatott volt, Mikor meg rájött a fuldokló köhögés, ellökte magától a orvosságot, hiába kérte az asszony. — Nem kell — mond'a a fuldokló hangján, — nem kell, mert méreg . . . Par cseppel több és végem ... Az orvos mondta . . . Élni akarok — Kiszámítottam a cseppeket — mondta, — az asszony a sírásra álló hangján, de hiába mondta. Későbben Gyurics szólott megint: — C-.ak birjam magam, — mondta, — hát kiköltözünk. Ttlán még találunk olcsóbb lakást és akkor nem lesz neked olyan nehéz. Vagy ón bírnám a dolgot, de nyomorult vagyok. Az asszonyom tart. Az asszony a férfit! Az elkeseredéssel együtt valami beteges, szeszélyes ingerültség ömlött a testébe és kihajingálta a feje alól a párnákat egymásu'án. Folytatása a mellékleten