Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

Mollóklet a „Nyírvidók" 1896. 46-ik számához. A lialáro/nt. A kieugesztelődés ünnepe vau Az antagouismusnak. amely Nyíregyháza város képviM'lö-testülete, illetőleg eunek igen sokszor döntő kisebbsége, s a mi magasabb szempontból tekintő állásfoglalásunk között a jelenlegi képviselő-testület keletkezése perczétöl kezdve fennállott — ugy lehet — mindenkorra vége szakadt. Kijelentjük őszintén, hogy Nyíregyháza város önállósít is Inak foutos ügyét a képviselőtestületétől féltettük leginkább. Aggodalmainknak e lapok fekete betűivel uem adtunk ugyau kifej ?zést, de a múltban szerzett tapasztalataink, a képviselőtestületnek a vitális thémák kez lésében aunyi sokszor tanúsított kiskorúsága iu lokolttá tették attól való félelmünket, hogy a fi.ital. vértől duzzadó város szabadsága, a saját polgárságának kisbitüségébju vész el. Nem a körül forgott aggódásunk, hogy a Toquile okos kisebbségének meggoudolt szavát a középszerűségen jóval alantabb gondolkodó többség tuls :áruyalaudja; ut;m is a körül, hogy a szabadság ügye, a híveiben a elkesedés tüzét uem fogja fellobbant luí. Az es'.me imgérett, betelt az idő, amelynek rohan vsát inni állíthatja meg emberi erő. Hanem féltünk attól, hogy a 1/ügyel uemzet hírhedtté vált vétója, barcsik egyetleu-egy is, taláu immorális is. ami s-zabads igunk ügyének pályafutásában is bjáll kerékkötőuek. — Es annak a vétónak felette uagy jelentősége lett volna Az eseményeknek utam vagyunk, beszélhetüuk nyíltan. A/. IS76-ik év óta mm uem volt arra praecedens, hogy a törvényhozás városi törvényhatóságot alkotott volna. Akkor is az Alföld egyik dúsgazdag metropolisának javára gyakorolta a külőu törvény-alkotás jogát, amelynek úgy anyagi, mint szellemi ereje — az ország köztu lata szerint — jóval meghaladta azt a minimumot, amely a, törvényhatóság közigazgat isi és kulturális feladatainak sikeres bitöltéséhez iu praxi szükséges. — önállósításának érdeke tehát csaknem országos közérdek volt. Nekünk azonbau az anyagi és szellemi eróiuket bizouyitauuuk kell, s mindezeken felül — habár csak a bizonyítás egyik közeg: és módozataként — a készségünket is, — tehát abb ;li elhatározásunkat, hogy a törvényhatósági czélokat ineglevó eszközeinkkel, s netán hiányzó erőinket lobogó lelkese lésünkkel póto'va — akarjuk megvalósítani A szigorú czensus, amelylyel e törekvéseink birálva lesznek, komoran állott volna meg annál a vet mái. Hiszeu az a vetó tagadása lett volna a készsígnek, a coutrarió, a készség uem általános, tehát szó fér ahhoz, hogy a város polgárságának készségével bizonyitaui, — sót taláu csak megerősíteni kivánt anyagi és szellemi erők egés< mértékben megvannak, s a többség nem kaleidoskop csalóka szinpompájaval vezettette e magát önbirálatában Nem így történt! Nyíregyháza város képviselőtestülete, illetőleg a meghatalmazás viszonyánál fogva A „NYÍRVIDÉKI TÁRUZÁJA. Nyíregyháza város közönsége, egységesen és osztatlanul hangoztatta el szabadságot kérő szavát. Ne in volt ellenvetés, nem volt habozás, csupán egy akarat, s abban az akaratban mélyen t'rzett óhaj, — szabaddá lenni, önmagunkért önmagunkénak lenni, czéljaink és eszközeinkben egyaráut. Szép volt, uemes volt, az a pillanat, midőn a képviselőtestület vezető polgármestere hangjában az ifjú lelkesedés megkapó nűauszával kijelentette, hogy az egybegyűlt 101 képviselője. — absolut töb.sége — a város közönségének egyhangúlag a tjrvényhat is ági jog megszerzését kívánja. Nem tudjuk, mi lesz ennek a határozatnak végeredménye. A nagy út, melyet meg kell teunie, sokszor ágazik szét, sok akadálylyal terhes. Az ismeretlen vándor eltévedhet rajta, talán vis.-j/aretteu utja közepén a megtorlódott akadályok láttára — Nem is a végeredmény biztos kilátása, és reménye kölcsönöz szépsíget és jelentőséget a szóban forgó határozatnak, hanem az a miimntum, hogy Nyíregyháza város közönsége kijelentésével megbecsülte a szabadság eszméjét, s felismervén azt, a megvalósítás nehéz feladatának terhét kész magára vállalni. Meghozatott pedig ez a nevezetes határozat — sine ira et stúdió, — a legobjektivebb formában és indokolással — A szenvedély elvonult. a subjektiv vonatkozások félreálltak a tárgyi okok döntő ereje elől Ennek a momentumnak ethikai szépsége vetekszik a határozat tartalmának, — a szabadság iránti vágy egységes kifejezésének hangoztatott szépségével. Uralkodás a szeuvedélyekeu: erő és érettség. D • uralkodás a szenvedélyeken. — akkor, midőn a legkedvezőbb pillanat megérkezett az elfojtott indulatok szabad hullámzásához — önérzetes és nemes — Nagyon régen volt alkalmunk Nyíregyháza város képviseletéről konstatálui, hogy önmagához méltó magaslatra emelkedett. Auuál szívesebben tesszük ezt ma, midőn arra egészen rászolgált. Rekriminácíók a múltból, szemrehányások a jelenből — lehetnek privát megbeszélések kedvencz thémái, de hivatalos helyen és módon hangoztatva elvesztették volna értéküket, s koczkáztatottá tették volna magát az eredményt is A .város — kontra vármegye" nem érv, nem is point Nyíregyháza város törvényhatóságának kérdésiben. — Aunak hiányában. — kizárólag tárgyi okokra építve pedig közérdek, a városé és a vármegyéé egyaránt. Meg vau tehát a legitimatíója, a megvalósulás törvényes jogczirne. — A képviselőtestület tárgyalása és határozati, szerezte meg. Mintha ez a képvisalőtestület — közel a részleges felbomláshoz —- eddigi léteiének jogosultságát kiváuta volna bebizonyítani, a múltban elkövetett hib'iit expiálni, s tévedéseit helyrehozni. Sikerült neki, s az elismerés tőle meg nem tagadható. Hétszer özvegy. Nyugalmas c-öud ború t a városra, az éjszaka Ciöudj-. Csak a fó u'czáu végigfutó Csermely halk lo cso,ása hillatszott, apró hullámai a piacz elején két felé ágazó, végén ismét egybefolyó pitak fölé vert har minczhat hidacska czőlöpeihez verődvén. Valahányszor a dóm órája rekedt beregéssel ineakondult, erkélyén fölhangzott a toronyőr elnyuj'ott türkölése, melyre a háruias kőfil bástyáin strázsálók éles fütytyel felellek. Aztán ismét csöndes lett minden Röviddel éjfél előtt lövés dördült el Herczeg István szenátor házában s az álmából fölriadt szomsédság ki fu'ott az u'c/.ára. Félig felöltözött alakok lep ék el a kövezetet s a késői lárma hallatára pgymá^u án kivilágomdtak a/, eaieletes házsor ab'akai. A varosházáról álmos drabantok szaladtak át a csoportosuók felé, a kik tUrelaoetleuUl döngették a tavalyi főbíró kapüját. Annak egyik szárnya kisvártatva föltáru't. dult képű szolgalegéuy dugta ki rajta fejét s hebegve szólító ta a rend őreit. Négy alabárdos a küszöbön termett, a kaput becsukták mögöttük s a künn ácsorgó nép ismét, foly tattá a találgatást: mi történhetett oda benn ? Herc.eg István harmadnapja távol van, hegyaljai szőlőjébe utazott ... -i — Igtn ám, de ma este viszszajött. Gazdám az alsó kapunál lefülelte s magához invitálta névnapot ünnep;lni. Én kifértem ót haza, a kovács-ulczai kapuig, egy negyedórával ezelőtt. A fóbiró híjduja hingoztatta e s/avakat s Miszlókainé kofaasszony széles tenyerével alacsony homlokára QtOtt. Nyíregyháza város törvényhatósági ügye ugy. amint a csütörtöki képviseleti közgyűlés kezei közül kikerült, sokat nyert erejében és szilárdságában Jogos a remény, hogy|ezzel az erővel sikeresen fogja tnegteuui a rá váró uagy és nehéz utat. Hogy pedig mindez így törtéut, az előkészítő bizottság vezetőit illeti első sorban az elismerés pálmaága. Akceptált kuruzsló. A törvéuy !? Ili végrehaj'ják : akkor törvéuy. Éi ha nem liaj'ják végre? .... Nos. hát még akkor is szép dolog a nyugati ciiviiizácz'ó szent nevében, hogy hivatkozhaluak rá, és fogyasztjuk a p.pirost, mázsa számra és ontjuk a tinta ö/öiiót, alkotunk rendszabályokat, tartunk tanác-kozásokat, hozuik határozatokat, és dolgozik a különböző hivatalokban a tisztviselők egfsz, légiója. És a törvéuy I ? A XIX dik század u'olsó uegyedéuek törtéuete bizonysága lesz, hogy még ebbeu a pipiros korszukbau is, milyen türelmes a pip.ros, még akkor is, ha miud járt törvényt is írtak rá. * * * A múlt hóuapban külöuösen sok gyermek halt meg S'.abolc>vármegyébeu. Meghalt egy a többek között Eőr köz-égben is (ugyau ott több is halhatott meg), aki szegény* mielőtt meghalt volua, gyógyíttatott vala Földváry Tamás kuru'.sló által, Szatmárvármegye Papos községében. H res-uevezetes ember ez a Földváry Tamás. Felig úr, felig paraszt, amikor hogy; de minden esetre nagyon ügyes ember, akinek uagy a hire Szabolc^vármegyében is. O.vos — diploma nélkül, pitikárns — engedély nélkül, de azért hu-zadik eszteudejében a közegészségügyi törvény szentesitéséuek és életbelép etésének, mint orvos olyan nagy prakszissal, s mmt patikárus olyan nagy keris ettél rendelkezik, hogy egy fel vármegye diplomás doktorai és engedélyes gyógyszerészei édes öiömest o.sztozL.áuak rajta. Vtlahogy ne gondolja azoubau seuki, hogy ennek i nevezetes kuru'.slóuak az üzelmeiről ime most a ,Nyiívidék" valamelyik ügyes riporterje rántja le a l-p'et, hogy egy titokban űzött büutetendő cielekményt i ható-ágok figyelmébe ajánlva, szenzác'ó újdonsággal szolgáljon a lop olvasóinak. Egy c ipetnyi része sincs a „Nyirvidék'-nek ebből a riporteri dic-ősé

0ből. Iukabb C cerónak a „Q 10 u

jque tandem" hangja íz, amelylyel mi ezt az ügyet itt most szóvá tesszük. * * * Még lia Csak arról lenne szó, hogy sok évekkel — Herczeg uram agyonlőtte a feleségét, rikitotta s az egyre növekedő tömeg ajkáu zu»ó moraj fakadt. Az első pillanatban elhitték a termetes asszonyság álli tását. Herczeg István szenátornak ez volt a hetedik fe lesége. A midőn, még fóbiró korában, hitod-zor nősült, Thurzó György uádorispánnak is annyira imponált bi zalmas emberenek bátorsága, hogy messze Pozsony vá rosából sem röstelte váltott forsponttal utazni lakadalmára. Miterua Katalin is kassai lány volt aki nek orczáiról a város mocsaras környékének mi azmás lehellete koráu letörölte a fiatalkor rózsáit. — Hitványak voltak akkoribau a kassai láuyok miud, h .mar veuülők és férjüket koráu özvegységben hagyók. A jámbor polgárok azoubau rendesen megelégedtek az egyszeri özvegységgel; ők is nagyra tartották főbirájuk bá'or férfiasságát; ám a mikor Kata asszony is meghalt s ő alig egy esztendővel azutáu a Sz.epességrői hozott feleséget, megbotránkoztak Istent kisértő me részségéu, de még inkább azért, hogy idegenből nő sült. — A görbén mozgó nyelvek fuccsa dolgokat rebesgetlek s a rágalom mérge, miit az áfium, észrevétleuül belopózott a p)lgáruk szivébe: Herceg Istvánt következő három szeut királyok napján uem választót ák meg újra főbírónak. Ő ujyan uem sokat törődött ezzel, uj szerelme boldogságának állt s ügyet sem vetett arra, mint hú'.óduakel tőle némely együgyűek. A gyanú, mely tnikép az elhamvadt pörnyével takart zsarátnok, ott izzott az, emberek lelkében, most egy szerre lobbot vetett s a sokfaju tömeg lelkében csodálatos világosságát nyújtott. A háború izgalmai közepette föl sem tűnt nekiek az első hat feleség egymásután való kimúlása. — Szivén lőtte Lignicz Klárát is, mint első hat feleségét — kiabálta Miszlókaiué immár negyedszer s nem akadt, a ki szájára ütött volna. És mintha állítása valónak bizonyulna: a midőn a kapu ismét föltárult, a lámp iféuyes pitvar végén mege/elótt meghozott, szeutesitett és évek hosszú sora óta életbelépett törv.éuy rendelkezései nem vétetnek figyeeuibe, s hogy e törvénynek: az 1876. közegészségügyi törvénynek uiiudeu magyarázást kizáró intézkedései elleuére, egy kuruzsló, egészen uyilváuosan űzi a maga.,., tiltott mesterségét: n.ár ha csak erről lenne is szó, bizoujára elegeudő ok leuue ez arra, hogy a törvény rendeléseinek végrehajtását uyilváuosan megsüigessük. Nem »z emberek, hanem az állatok egészségéről hozott törvénynek is van egy paragrafusa, mely megliltji azt, hogy állatorvosi oklevéllel uem biró egyének jelentek a drabantok, akik lepedőbe burkolt tetemet hoz! tak kifelé. Az emberek szivét elfogta a részvét a szegény asszony iránt, a kit pedig sohasem tudtak megkedvelni c.ifrálkodó természete miatt s mert idegen volt. — Halál a gyilkosra! — zúgott a tömeg; a kofaasszony pedig keresztül furakodott a tolongókon s haugos sajnálkozással állt meg u kapuban. — Én szegény violám, áldozata az emberbőrbe bujt sárkáuyuak, oh jaj. bocsásd meg, ha valamikor rosszat fogtunk vala rád! A drabantok tizedese utat tör a uéptömegen át ; a kofaasszony ezalatt félre vonta a holttestre boruló lepelt, hogy megcsókolj t kiengesztelés okáért. De mintha fejbe ütötték volna, a lepedő a földre csúszott s ó fájdalmasan felordított. A halott férfi volt, az ő fia, Miszlókai, a fiatal kovácsmester, aki oly remek rózsákat tudott vasból kalapác-olui, a minőkre a« ötvösök is büszkék lehettek volua. A< utczán zajougó nép'ömeg hirtelen meghunyászkodott, uem tulták mire vélni e szomorú esetet; csak a Kovács u czábau lakók fejében derengett némi féuy. Régóta törik azon fejüket, miért sántulmk meg minduntalan Herczeg István 1 vai, töredezik le egy-egy vaspánt kocsijáról s miért ül mindig a szépséges fiatal asszony is a bőrpáruás ülésen, mig a derék szál kovácsmester szerszámaival ott sürög forog körülötte . . . A halott vivők befordultak a Kovács utczára nyíló sikátorba, a nyomukbin baktató Miszlókainé panaszos jajgatása mindinkább elhalt. A szenátor cselédei révén nyilvánvalóvá lett az igazság s az emberek némán széledtek hazafelé s a városban ismét csöndes lett minden. * * * A lé ekharang megkondult. A piaezon harsány hangon hirdette a kikiáltó törvényszolga, hogy I/guitz K'ára, Herc eg István szenátor hitszegő felesége beismert*; bűné'.