Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

N Y I K V I D É IC t énektanárnő. Mészáros Lujza, Kovács Júlia, Fodor Szeréna, Hoffinann Jeni, Nagy Irma, Kerekes Malvin, kardalosnők, lánczosnők és segédszinésznők. — Bérinek Mihály, vezér-karnagy (igazgató). Ágh Aladár (igazguló). Lórándi Tivadar, opera és operette tenor. Derenghy István, opera, operette és népszínmű bariton. Deniény Albert, tragikus, hős szerelmes és jellem. Heltii Nándor, lírai szerelmes és szalon szinész. Midassy Kálmán, komikus és operette tenor buílo. Liptai Lajos, kedélyes apa, komikus és operette bass buffo. Tukorai Lóránd, burleszk komikus. Sándori Kilmán, apa s/inész. Eőry Béla, Pataki Victor, Vihari Lajos, Unghvári Ármin. Kalocsai Victor, Székely Sándor, kardalosok és segédszinészek. Králik Mihály, sugó. Saját zenekar és 10 állandó helybeli statiszta (néma szereplő). Műsor: Drámák és szininűvek: Honthy háza, B csúlet biró, Századvégi leányok. Két tacskó. Nők barátja, Becstelenek, Becsület, Bernardó Montilla, Rejtett boldogság, Marianna, Fra Girolamo stb. Vígjátékok: Durand és Duránd, Béni bácsi, Csalj meg édes. Kis lord, Csak párosan, Húsz perez egy esernyő alatt. Párisi, Pry Pál megházasodott, Csapodár, Garasos alispán stb. Operettek: Ninetta, Kísérlet, Boszorkány-vár, Bányamest r, Szép Heléna, Orpheus az alvilágban, Párisi élet, Kis alamuszi, Hoffinann meséi, Tiszturak a zárdában, Papa felesége, Bőregér, Cremonai hegedűs (opera), Bűvös vadász (opera) stb. Énekes vígjáték — életképek és bohózatok: 3 Kázmér, Nászuton, Gyerek asszony, Ldi, Bliezveisz Kóbi, Ördög pirulái, Hogy lehet férjhezmenni, Vigéczek, Gzigány Komtesz stb. Népszínművek: Télen, Éjjel a/, erdőn, Mária bátyja, Asszony becsület stb. Nagyérdemű közönség'. Színtársulatunkat állandó színházakkal biró városok magas műigényeihez mérten szerveztük. Könyvtárunkbau az eddig megjelent összes nevezetesebb újdonságok meg vannak; e két hóra terjedő idényünk alatt oly gazdag műsort állithatunk össze, aminőt az uj színházban egy társulat sem nyújtott, — hisszük, hogy a fokozottabb kívánalmaknak is eleget fogunk tenni. Kitűzött czélunk a magyar színészet megingatott hitelén és méltóságán ejtett csorb.ít kiköszörülni és Nyíregyháza városában színtársulatunk részére bi/.tos otthont teremteni. — Reméljük, hogy a nagyérdemű közönség méltányolni fogja törekvéseinket; és — miulán semmi más subvenciót nem kapunk, mint a többi téli városokban, és egyedüli biztosítékunk a bérlet — bérletünk meleg felkarolásáért esedezünk. Előleges bérletet nyitunk utólagos fizetéssel. Bérlet 40 előadásra nyittatik. — A 40 előadásra terjedő rendes bérlet előfizetési ára: Földszinti páholy (5 forint helyett 3 Irt) 120 frt. I. emeleti páholy (4 forint 50 kr. helyett 2 frt 50 kr.) 100 frt. Földszinti I. rendű zártszek (1 irt 20 kr. helyett 70 kr.) 28 frt. II. rendű zártszék a földszinten (1 frt helyett GO kr.) 21 l'rl. Erkélyen I. rendű (( frt helyett 60 kr.) 24 Irt. 11. rendű erkélyszék (80 kr. helyett 50 kr.) 20 frt. II. emeleti zártszék (50 kr. Iielyeti 30 kr.) 12 irt. Fél, rendes bérlet, az első vagy második 20 előadásra fenti bérlet-árak fele. Rendkívüli bérlet 20 előadásra, páros vagy páratlan számban: földszinti páhoty 70 frt, I. emeleti páholy 00 frt, löld-zinti I. r. zártszék 10 frt, II. rendű 14 frt, erkélyszék: I. rendű 14 frt, II. rendű 12 frt, II. emeleli zártszek 7 frt. — Szelvény-bérletek, melyek a bérletes előadások bármelyikére érvényesek; 10 db szelvény földszinti páholyra 40 frt, I. emeleti páholyra 35 forint, földszinti I. rendű zártszékre 10 frt, II. rendűre 8 l'rl, I. r. erkélyszékre 8 frt, II. rendűre 6 frt, II. emeleti zártszékre 4 frt. Bérlet-gyűjtés és minden egyébb igazgatósági intézkedés --k megtételével Demény Albert, társulatunk titkára van megbízva, ki személyesen fogja tiszteletét tenni. A nagyérdemű közönség műszerelő pártfogásába ajánljuk magunkat és társulatunkat. Ágh Aladár és B. Beránek Mihály, a nyíregyházi és s.-a.-ujhelyi színházak igazgatói. Csarnok. A bundás. (A katonai életből.) Elmaradt a délibábos puszta, az akáczos tauya, az a cseudes, haugtalau boldogság, a mi csak rómáu, gyékényes fedelű házikókban tanyáz s minél jobban köze ledett a prüszküló gózma^na a nagy város cnfra palotáihoz, annál inkább összeszorult a Pista gyerek szive, pedig hát az édes szüle váltig biztatta, hogy soh'se eméssze magát, nem a világ háioui eszteudó, majd el telik valahogy, azutáu eleresztik, haza jön és . . . A többit rábizta a gyerekre, had talája ki, ami azután következik. És Pista kitalálta. Csupa öröm, mámoros boldogság, aranyos piézis ígérkezett neki a bárom év után. Látta a kis tanyát lombos Lk tövében, a hol ó a gazda, Esztike az asszony s hallani vélte a c-ókok csattanását, mikor alkonyaikor kiüluek a uagy eperfa alá ós édes szerelemmel borulva egymásra, elbeszélgetik a napuak fáradalmait. A gőzmasina fütyült, a vonat nyikorogva, dübö rögve állott meg az állomás füstös épü'etéuek perrouja előtt. Riszáltak a kocákból a diloló legények s inegin dult egy egész iuvázió a kaszárnya felé. Caupi délczeg, tanyai fiuk, j.-genye termettel, nap sütött arczczal, hogy szinte károuiláíuak lehetett venni, mikor Pupák őrmester csípőre lett kézzel kiáltott rájuk a fekete sárga épület puszta udvarán: — Sorakozz, bundás, a gyáva mivoltodat ! Ez a legmegalázóbb ti.u'us katouáéknál. Iufanterbz. Kohm, a kivel szerencsétlen orra miatt még a czigány horniszt is gúnyolódhatott, vagy a század kutyamosói, a bundáshoz képest, egy sarzsival magasabban állanak, mert a buudás még tauulatlan, képzetlen, fogalma sincs arról, mi a kaszárnyai ordnung. Hanem éppen azért katona, hogy erre megtanítsák. A mikor nehezeu sarokba czibelódnek a legények, az öreg bakák elő hozzák a magazinumokból a cs. és kir. rekvizitámokat s kezdődik az öltöztetés. Némelyik könnyű vérű gyerek nevetve buj a vedlett rongyokba, mig a másik köcytelt szemekkel teszi le a pi yke gombos máudlif, daiu tollas kulapit, patyolat inget s ölti magára a zsiros kék sapkát, színehagyott blúzt, hogy ugy uéz ki a falu első legénye i

J, mint e^y elijesztő csóva. — Maskara vagyok ugy e édes szülém? — szól Pista a síró asszonyhoz s megöleli, megcsókolja, mintha Utói felne, hogy a szive szakad utána. — FIAM ! . . Ne butuljon kí^yelmed, majd leszűuk valahogy, eltelik az időm. A becsületes, jó szívű tanyai asszony elfordul, nehogy az a siyerek kiol vassá szeméből a hitetlenséget s csakúgy sóhajtásszerüleg susogja: — Taláu soba! . . . soha! Azutáu elválanak. Az asszony kitámolyog a kaszárnya kapujáu, Pista pedig aiuiut utána né/, azt hiszi, hogy ez szörnyűséges, komor cpület menten reá s/akadt. Összeszorul a szive s uem hallja a vezényszót, nem a káromkodást, csak a nagy veszteségét érzi, mely elkére nehezkedik. — Mit pityereg kend a glédában ? — rivalt rá Pupák őrmester s megrázva a gallérját, magyarázatot tart neki a „hapták" ról, „rekemm" ról s más olyan stádiumokról, a miket a pusztai ember sohasem is hallott. Reggeltől napestig hajkurásszák az udvar rögös kavicsán s mikor egy hét alatt összetörik testét lelkét, kiölik az önérzetnek még legparányibb szikráját is kebléből, akkor kezébe nyomják a fegyvert. — Az.tán vigyázz áiu rá buudás, mert ez már uem sonka!! A Pista szeme megvillan s egy futó gondolat czi káz.ik át ágyában. Késő alkonyatkor, mikor az égen kigjuló csillagok szelíd fénye beragyog a „ezug" ablakain s a fáradt legénység álomra haj'sa fejét, a bundás oda megy az ablak párkányzatához, papirost, tintát vesz elő s elkezd gyorsan írni. .Édes szü'ém! Nem birom tovább. Megöl a durvaság s a pusztai élet utáni vágy. Nem tudom kiverni eszemből az Esztit s elhatároztam, hogy . . . A legény szeme meglellik csillogó könynyel s tekintete oda tapad a fegyver rémületes csövére, melyből a sötét, riasztó halál kandikál elő. És elkezd újra gondolkozni mélyen. Valami bűvös, csodás képek vonulnak el szemei előtt s hallani vélj távolbau a kolomp csengését, látja a pa-zta fényét, a déli báb ragyogását s amint ábrándozik, kezei mintegy öntudatlanul tépik darabokra a megkezdett levelet. A fegyvert is eldobja magától. — Miattad! . . . érted! — szól suttogó hangon a boi.dis, Esztikére gondolva. És e felcsillanó remény elfeledteti vele három hosszú esztendő kínját, durvaságát, fájó keservét. 31 Hervadáskor. Nem tehetek rólla. Borongós, szentimentális han gulat vesz rajtam erőt. Pedig tudom, hogy karban kaczagnak le érette e lapnak igen tisztelt olvasói rang- és nemküiönbség nélkül. E', a hangulatteljeseu kiment a divatból most a század végén. Ki ábrándozik ki sóhajtozik már ina? még a poéták sem. Inbább konyakot isznak s ha kellő hangulatba jöttek, örjönge uek, vagy trágáskodnak, kinek milyen a hangulata. Még a b kfiasok sem. Inkább biczikliznek, mert most ez a sikk. Nem tehetek rólla. Kiülök a házam előtt, a tor nác/.ra és ostoba érzékeuykedéssel, va;zy az Ur Isten luduá mivel, csordultig telük meg a szivem. . . . Egy sor akáczfa van a toruáczom előtt. Egy pár héttel ezelőtt másodszor virágzott s ma már hulldogál rólluk a megsárgult, hervadt levél pedig még jóformán meg sem ütötte a dér. Hiába ragyog most már rájuk a uapsugár, csak hervadnak, hullanak alá a levelek csendesen s az udvar szemetes porába, sarába tapossák durva lábnyomok. Szakasztott i yennek látom emberi sorsomat. — Ócska, rongygyá használt poétái hasonlat biz' ez, de azért igy vau. C>ak most volt. Menynyi édes álmok, édes remények rajzottak lelkemb u, szivemben Csak most volt. Mi már lehervadva, lehullva valameuynyi, ott vaunak szétszórva, széttaposva az élet szemetes porábau. Te>sék kaczagni, de azért igy van. .Lekaszálták már a rétet Nem bajt többet virágot.. Oda tüz reám a ragyogó napsugár az égről. Már uem éget, Szelíden beragyog és jól esik melege. Valami édes sejtelem táiuad egy perczig a szivembeu : hátha még . . . Eh, vége! Mit adhat még az élet, mikor miudeut elrabolt? Semmit. Vagy igen. Egy darab sovány, száraz keuyeret. Rágódunk rajta a sírig s azutáu . . . »Oda lent már nem fáj semmi l< Az akáczfa [levelek csak hullanak hullanak . . . Víg dilolás üti meg az u'c«a túlsó oldiláról a fülemet. E^y csapat legény jön, rukkolnak be katonának. Kiesem a borougós hangulatból, nézem és hallgstom őket. Széles kedvük vau, pedig hát tudom én jól, hogy félnek és tele van a s ivük keserűséggel. A nótájuk is olyan szomorúságra hajlik: • Iluzd rá czigány, hadi szakadjon a búrod, Már én nekem ugy sein sokáig búzod, Majd huzzi a Ferencz Jóisi rezesbandája, Hej, de szomorú aunak a nótája. Biztatólag szól hozzájok, a kerítés mellől a szomszéd a ki próbálta már ezt a sort: — Ne féljetek fiuk ! Szép élet az az élet, a ki angyala van, csak szokni kell hozzá! Azláu kajánul mosolyog egyet a harcsa bajusza alul. Én meg elgondolom magamban, hogy egy pár nap múlva ez a néhány erőtől duzzadó legény, milyen mend'en fog állani, mint egy fabáb, ha freiter ur I'rogocsány elkiáltja magát: — Hapták ! Hogy omlik halomra egyszerre minden illuziójuk a gyöugy katonai életről . . . Hullt, bulit a levél a fáról . . • - . . . Gyerünk ki a mezőre. Szép, uagyon szép a mező, mikor hervadásra hajlik én jobbau szeretem, mint mikor kiviiul. A kertek alatt kiérek a rétre. • Lekaszálták már a rétet.. De már tele vau virággal. Szíp nagyou halváuypiros virággal. A hervadás virága, őszi kökörcsin levele nincs, csak 'virága, .lói esik a szeinin k a virággal beborított, hervadásra hajló rétet látni. Szelid ragyogó fény ömlik el rajta, s a tiszta, átlátszó levegőben ott u-zkál az ökörnyál. • Hervadisból, fényből támad • Lelkemen e kedves bánat*. Nem messzire, körös körül beláthatlau n.derdő szegi be a kaszáló réteket. Nagy c odás, sejtelmes, sok gyönyört adó birodalom azoknak, a kik érzik és szeretik a beuue való járást és a gyönyörökét, a miket nyújt. Én uem szeretem, sohasem ha'oltam bé a belsejébe. Hanem annál inkább elrinja t i sokszor lelkemet az a sejtelmes i-ugásbujá", mely ebben a birodalomban keletkezett, midóu a pijkos szellő végig suhaut a haragos zöld nádlevelek közt. H uyatfekve a buji fűbeu hallgattam szkszor. Ki tudji miről beszéltek? BJ egészen más a beszédjük most a megszáradt levelek ijjedteu zöröguek, ha a haragos szél közibük csap Hillgatui se szeretem, tovább megyek. Vigabb életre találok a tengeri szüret. Emitt most töri egy csapat a csöveket lefelé a száradt kórókról, vidám uóta, cseugő kaezagás hallatszik miuden felől, ezeket bizony egy cseppet sem báutji a természet hervadása, nagyokat visougatuak, kaczasnak, de azért ha nótába kezdenek, ez mégis csak inkább szomorú, mint vig. .Faj a szivem, fáj a lelkem, Mert elhagyott, kit szerettem, Mért is van a szerlem a világon.. Mennyivel igazabb érzéssel fújják miut a szalonokban a zongora mellett. Amott egy uagy garmada mellet már háutják a Csöveket. Ez még vigabb, jobb kedvű mulatság, mint a másik. Hogy is vau csak : >Ki hamarább piros csőt leU Lakodalma lesz az óstszel.. Meglaudul az orczája erre egy szemérmes leánykának, de azért a legjobb kedvvel dobja a girm.dába a piros csőt, a mit ott szorongatott a markában. Nem báuná, ha egy szóig igaz lenne ez a jövendölés. Estvére hajlik az idő, vérpirosán bukik alá a nap az ég pereméről. Északfelől fagyos, hideg szél kerekedik. Az éjjel dér lesz és holnap már nem virul a kökörc in. Hiába ragyogja be később a napsugár, nem ébred fel többet soha. Talán az emberek álmai, örömei, vágyái reméuyei nem igy járn.k-e?? Nem! . . . ?? Lekaszálták már a rétet Nem hajt töbet virágot« Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 137209/96.C-II. A fent idézett kötelék forgalombau gyors-és teheráruk szállittására 1890 évi november hó 15 étől érvényes dijszabásluz II. a. rész 2. füzet f. évi november hó 1 ével a III. szátnu pótlék lép életbe, mely a díjszabási határozmányoknak részbeni módosítását, a kivéieles dijsz ibásokuak kiegészítését, és helyesbítéseket tartalmaz. Ezeu pótlék a részes vasutaknál 10 kiért kapható. 142919/C IV A m. kir. államvasút ik igazgatóságától nyert értesülés szerint a buiapjst—esztergomi helyi érdekű vasúton a ó-buda—budapest—angyalföldi vonilrész megnyitása napjával uj zónarendszerü személy és pogyászdijszabás lép életbe, melynek menetárai némely viszonylatban fölemeltettek másokban viszont leszállittattak. Ezen díjszabás a m. kir államvasutak díjszabáselárusit irodájában (Budapist Csengery utcza 33) 10 krért kapható. 136099/C II A „Vas. és közlekedési közlöny" f. é, 104 számában 112501/CII szám alatt kelt hirdetmény ezennel olykép inódosítattik, hogy az osztrák-magyar bajor kötelék fjrgalomban gyümölcs stb szállítására 1891. óvi szeptember 20-ától érvényes díjszabás nem folyó évi szeptember 30-ával, hanem csak f. é. november 30 ával veszíti hatályát. 127771/C II. szám. Az 1894. évi augusztus hó 1-től érvéuyes 3. sz. díjszabási füzethez f. é. november hó 1 jével a II. sz pótlék lép hatályba, mely a Dunántuli helyi érdekű vasút az esztergom — almásfüzitőhelyi érdekű vasút és a pozsony—duna szerdahelyi helyi érdekű vasút állomásaival valő forgalombau közvetlen díjtételeket tartalmaz Ezen pótlék a részes vasút igazgatóságoknál 20 fillérért kapható. 102376/96 A IV sz. „A magy. kir. á'lamvasutak szegedi üzletvezetősége alá tartozó pancíova—petrovoszellói h. é. vasút pancsova—pancsova temesparti szárnyvonala, pancsova —pancsova-temespart átrakodó állomással f. é. uktóber hó 19 én a nyilvános forgalomnak átadatott. Ezen állomás csak is kocsirakományi teheráruknak a viziutra és viszont való átrakodásra szolgál. Az ezen szárnyvonalon szállítandó kocsirakományu teheráruk után a h. é. vasút áru díjszabásában foglalt díjtételek nyernek alkalmazást. 139798/96. C II. Vonatkozással a „Vasúti ós közi közlöny' f évi 99. illetve 112. számában 106442 C-II. illetve ad 106442 C II közzélett hirdetményünkre köztudomásra hozzuk, hogy a kérdéses uj gyümölcs díjszabás folyó évi deczember hó 1 én f)g életbe lépni. Ezen díjszabás kapható a részes vasúti igazgatóságoknál és állomásokon példányonkint 85 fillérért