Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

Y I B V I D ft K" — Ezredévi ünnep a templomokban. A pápa a magyar kath. egyháznak oktober 2-ára uj misét s a papi ofticiumba uj imát engedélyezett Szűz Máriának, mint Magyarország patronájának tiszteletére. A jövő hónap 2-án az ország összes kath. templomaiban nagy ünnepi istentisztelet lesz, amelyen Máriához, az ország védő asszonyához, az ezredév alkalmából uj imát intéznek. — Uj szabályrendelet. A korcsmákrol, sörházakról és pálinkamérésekről alkotott, illetve módosított vármegyei szabályrendelet a napokban küldetett szét a községek elöljáróságainak. — Ezen szabályrendelet szerint korcsmák, sörházak és pálinka mérések templomoktól, iskoláktól, kórházaktól é< hivatalos helyiségül szolgáló köz- vagy inagánépületektől 100 mtr távolságon belül nem nyithatók. Korcsmák és pálinka-mérések vasárnapokon és ünnepnapokon délelőtt 9 órától délután 4 óráig zárva tartandók. Vendéglővel egybekötött korcsmák és sörházak éjjeli 12 óráig, egyébb korcsmák 10 óráig tarthatók nyitva. Ezen időn túl való nyitvatartásra az első-foku rendőrhatóság adhat engedélyt. A pálinka mérések este 9 óráig tarthatók nyitva. — A szabályrendelet hatálya, mig Nyíregyháza város hasonló külön szabályrendeletet nem alkot, e városra is kiterjed. Ezen szabályrendelet nyomtatott példányai lapunk nyomdájában kaphatók. — UJ hivatali állások Kis-Várdán. A fejlődő Kis-Várda község képviselőtestülete ujabban egy községi aljegyzői és egy községi állatorvosi állást rendszeresített. Az előbbeni állás javadalmazása: 400 frt évi fizetés és 100 frt lakbér. Az utóbbié 120 frt évi fizetés és a szabályrendeletileg megállapított dijak. Mindkét állás november 3-án fog választás utján betöltetni. A pályázati kérvények október 30-áig adhatók be a kisvárdai járás főszolgabírójához. Műkedvelői előadás. A nyíregyházi iparos ifjúság önképzó-egylete saját pénztára javára ma vasárnap este, egyleti helyiségében jótékonyczélu műkedvelői előadást rendez. Színre kerül „Kósza Jutka" ered:ti népizinmű dalokkal, 3 falvonásban Riszt vesznek az előadásban: Kóry József, Erdei Sándor, Borók János, Geppel Tivadar, Páskó Mariska k a., Kuu János, Moldvány Gizella k._a., Csekey Ilona k. a., Pafcsuga Anna k. a., S«okol Gyula, Kohn Ignáez, Dudics József, Szécsy Pdter, Cérnák Erzsike k. a, Csekei Sindor, Jakab László, Lofkanits Miklós. Helyárak. 1. rendű 60 kr. II. reudü 40 kr. Jegyjk vált hatók az előadás napján az egylet helyiségében d e 10 órától 12 óráig, d. u. 2 Órától 6 óráig és este a pénztárnál. Az előadás kezdete 8 órakor. — Ilábaképezde Debreczenben. Október hó ele jén Debreczenben egy bábaképízde nyilik meg. A tanfolyamra felvehető iniuden tisztességes, 20 évnél idősebb, de 40 évet még be nem töltött uő. A szegényebbek részére 12, egyenként 40 frtos állami ösztöndíj vau rendszeresítve. A felvételi kérvényekhez, melyek októ ber 1 ig adandók be hozzám, szükséges mellékletek: 1.) keresztlevél, 2.) orvosi bizouyitváuy, 3) erkö'csi bi zonyitváiy, s azok részéről, akik ösztöudijat akarnak nyerni, ezeken kivül még szegénységi bizonyítvány is. — Egy tolvaj, aki a nagy bankót nem ismeri. Béres Juliánná, G. N. hivatalnok cselédje e hó 20-án gazdájától 53 frt készpénzt és mintegy 100 frt értékű aranynemút lopott el. A gyanú nyomban a cselédre irányult, aki a rendőrségnél be is vallotta tettét. A pénzből azonban már akkor 50 frt hiányzott. Ez irányban megkérdeztetvén, azt adta elő, hogy Klein Gerzon czipésznél egy pár czipőt vett magának 3 frt 30 krért, annak, illetve feleségének adott egy nagyobb papír-pénzt, amelyet 5 forintnak nézett s amelyből "neki tényleg csak 1 forint 70 krt adtak vissza. A rendőrség kiküldötte Kleinhoz menvén, ez már azzal a hirrel fogadta, hogy egy cseléd távollétében feleségétől czipőt vásárolván, 5 frtos helyett 50-essel fizetett s felesége is 5-ösnek nézvén, csak 1 frt 30 krt adott vissza. A tolvaj cseléd, aki az öO-est sem ismerte eddig, az ügyészség fogházában tanakodhatik azon, hogy mi a külőmbség az 5-ös és 50-es, no meg az enyém-tied között. — Gyújtogató és öngyilkos. Bátyi Pál gyürei lakos a napokban feleségével összeczivódván, ingerültségében felgyújtotta a saját házát. A tüzet azonban a szomszédok hamarosan eloltották. Ekkor Bátyi, a feletti elkeseredésében, hogy különleges bosszúja nem sikerült, avagy talán a gyújtogatás miatti büntetéstől féltében egy nagy késsel többször a saját torkába szúrt. Sérülései következtében másnap reggelre kiszenvedett. — Eltolonczolt jós. Nagy Kálióból írják lapunk nak: Nagy-Kallóban foiyó hó 19 én és 20 áu nagy feltűnést keltett a hiszékeny emberek előtt a mária pócsi bücsuról odavetódött Szőke Márton szioyérváraljai születésű világtalan koldus jósolgatása. Ugy jártak hozzá, — a jövendőbeli titkokat megtudni, — miut a jó ku'ra Az oltani tanitók közül egy éppeu jósolgatás között lepte meg egyik tekintélyes füszerkereskedo üzletében, — ki előzőleg maga is jósoltatott vele, — s végig hallgatta egyszerű bamba kérdéseit, melyekkel igyekezett valamit kicsal ni néhány paciénsból, hogy együgyű jós latát megtehesse. Az elég nagyszámú i épet és a magát jósnak nevező »eerencsétlen embert azután igyekezett a tanitó felvilágositaui, — megmagyarázta: hogy egyedül csak Isten az, ki mindent tud s 1 a jövőt is, — hogy az ember bűnt cselekszik, ha az ü felséges dolgaiba avatkozik. Mondám, — uem félsz te szerencsétlen, kit már eddig is valami áluokságodért világtalanná tett az Isteu, hogy ezután tehetetlen, földönc-uszóvá tesz. Kérj becsületes utón — mint szerencsétlen világtalan — kenyeret, de ne ily lelkeket ámitó, bu itó, gyalázatos módon; majd az elöljáróság utján kilolonczoltatta a városból — kívánsága szerint — Nyíregyháza felé. — Jó volna a vármegyebeli minden községi elöljáróságnak figyelműket kiterjeszteni az ilyen népámitó, butitó prófétákra, kik — kűlöuösen igy büc?u alkalmával — elég számmal teremnek. — Lopásból gyújtogatás. Kázmér István, Fekete József és Fekete Ferencz tornyospálczai lakosok Zoltán Imre és Somlyódy János ottani bérlők kamaráját még a mult hó 22-én feltörve, abból egy hordó szeszt elloptak és elrejtették a dohánypajtába. A hordóra aztan rájártak. De addig jártak, mig megjárták. — E ho 18-án éjjel ugyanis, mikor ismét szeszért mentek, a hordó szájához közel tartott gvulától ineggyuladt a szesz, leégette Fekete József bajuszát, de felgyújtotta a dohánypajtat is, amelybe mintegy 400 métermázsa dohány égett bele. Igy derült ki tolvajlásuk is. A csendőrök elfogták őket s átadták a bíróságnak. — Ritka alkalma kínálkozik, kinek megbízható zsebórára van szüksége, azt most egy elösmert szojid czégnél igen jutányos árban megszerezni. Érdeklődőknek ajánljuk a Löfkovits, debrecseni czég hirdetése elolvasását. — Xcmzedékröl-neuizedékre, szinte örökség gyanánt száll át a szeretet és ragaszkodás Magyarország legnagyobb napilapja, a „Pesti Nap'.ó" iránt. Egymásután jelentkeznek most a „Pesti N.ipló" ban a régi előfizetők, akik e lapot 47 éven keresztül részint maguk járatták, részint podig mintegy tradicióképen szülőik példáját követve, még most is járatják. 47 év, nagy idő. És ez idő alatt a nemzet annyi örömének, bánatának, lelkesedésének és szenvedésének, óhajtásának és követelésének volt a „Pesti Napló" őszinte, bátor szókimondója. Ebhez a tradícióhoz hű maradt a mai „Pesti Napló", mely most újjászervezte szerkesztőségét és Magyarország legkitűnőbb íróit és publicistáit; a szabadelvüség legelsőrendü bajuokait csoportosította maga köré. Az a lap, melyben Deák Ferencz híres húsvéti czikke megjelent, ma is a legelső helyet foglalja el a magyar zsurnalisztikában és úgy fényes vezérczikkei, mint előkelő helyről nyert értesülései mértékadó súlyt kölcsönöznek neki a politikai életben. A lapunkhoz csatolt proí-pjktus kellően méltányolja a „Pesti Napló" t, melyet a legmelegebben ajánlunk közönségünk figyelmébe. A „Pesti Napló", melyet méltón neveztek el a magyar „Neue Freie Presse"-nek, a legolcsóbb napilap, noha alakja és kiállításának fénye lényegesen eltér a napi sajtó többi termékeitől. A „Pesti Napló" előfizetési ára negyedévre 3 frt 50 kr. Csarnok. Nök sorsa. Irta: Kozma Andor. Szerelembeesni, férjhez menni, gyermekeket szülni és felnevelni, rendben tartani a házat, kedves szolgálattal enyhébbé teuni a férj rideg, küzdelmes életét, ápolni a betegeket és imádkozni mindenkiért: a nő hivatásának, a női sorsnak, szivünk s:erint való ideálja örökké az marad. Bármely egyób életszerepben, a nő mélyen belénk rögzött es'hetikai meggyőződésünket sérti. A mi társadalmunk csupán naiva szerepet oszt leányainak s csupáD anyaszerepet asszonyainak. S szebb, illőbb szerepet ezeknek osztani nem is lehet. De íme: a primadonna sokkal több, mint a mennyinek ebből az egyetlen 1 ány és egyetlen anyaszerepből juttatni lehet. A kivételes zseniket, bolondokat és szörnyetegeket leszámítva, nincs nő, a ki mást akarna, mint vidám, szűzi hajadonkodás után szeretni, férjhez menni s aranyos angyalfejecskéket ringatni kebelén. Egyszóval : minden nő boidog nő kívánna lenni — Tehát-e róla annyi és annyi szerencsétlen, hogy sohasem lehet az ? A társadalom, ha nőkről van szó, sokkal inkább eszthétikus, sem mint emberséges. Kegyetlenül kineveti a pártábau rekedt aggszüzet. ízetlennek találja a tudákos tanhölgyet, a ki vizsgákat rak le és diplomák után fut kos. Palczát tör a leány felett, a ki testi szépségét és szellemi képességeit kiviszi a családi körből, hogy a nagy világban próbáljon azokkal szerencsét. És lenézi az asszonyt, a ki rendületlenül hagyva tűzhelye tájékát. elmegy kenyeret keresni. * * * Nem is kétséges, hogy felette tökéletlen és fonák valami az éltes leányzó a ki már kivénült a naiva szerepéből s még mindig azt játsza ós játsza haláláig. A pápaszemes, okoskodó, pedáns tanítónők, a kur tára nyírt, tintás ujju, reczepiszt firkáló postás és telegrafista kisasszonyok, meg a többi hivatalos űrlapok és ro vatos üzleti könyvek közt hervadozó szegény leányok, általában szintén kevesebbé ragadják el az ép izlésü férfi, mint az édesen butácska családi leánykák, kiket illatos tüllanglé köd és üde költészet kisér, mikor jól őrzött szűzies otthonukból, mamájuk a bálba, a színházba, vagy a lawn tennis parthiera hozza el őket. Bizonyos, hogy ezek az ártatlan bájos butácskák rendszerint elnyerik Párisi almáját még ama veszedelmes hirben álló, öntudatos nagy nőemberek elől is a kik miut művésznők, férfi kötelességekkel ós férfi szabadságokkal küzdenek a dicsőségért, a pénzért és a gyémántokért. No és ki tagadná, hogy egy katonaszoknyás anya, a ki férjére főz és mos, kék köténye sarkával pedig gondosan végig törülgeti kisdedeinek orrocskáit, sokkal szebb és tökéletesebb női lény mint egy hotel bulfet trónján selyemben pompázó madame detablissement, a kinekaférje maga főz otthon magának theát sprituszon és gyermekei havi dijért dajkaságba vannak adva. Csakhogy a társadalom, a mely a nőt csak a naiv család leány és a gondos családanya szerepében becsüli meg igazán, elfelejti, hogy a nő nem csupán nő, ha uem ember is. Ember, a kinek m?g kell élni, miutáu egy tőle nem függött malheur folytán, megszületett. És akármennyire az is a nő ember ideális medélési módja, hogy a férfi ember becsületben eltartsa, meg akar élni az a temérdek nő ember is, a kinek becsületben való eltartására szerető férfi nem akad. Eít a temérdek nőt sem lehet, sem a Taygetosról letaszítani, sem a Dunába dobni. Mi történjék hát velük ? Lehetségessé kell tenni, hogy ezek is megélhesse nek. Még pedig megélhessenek a maguk munkájából I miutáu érettük más nem dolgozik. • * * Igy általánosságban, ezt a tételt immel-ámmal elfogadja az egész világ. De mihelyt arról van szó, hogy mely emberi munkákat lehet a nőknek is átengedni a megélhetésre: a világ mindjárt táborokra oszlik. Ez nem is csoda. A kérdés igen nagy és merőben eldönthetetlen. A véleményeltérések a kérdésben adott feleletekben oly óriásak, mint a kérdés maga. A legkonzervativebb tábor, mely pedig a lovagias hölgyimádásnak költészettel teljes hagyományaihoz leghívebben ragaszkodik, — igy beszél. A nő tökéletesen más lény, mint a férfi. Más a szervezete, más az agya, más az idegrendszere, tehát mások tehetségei, és ügyességei is. Gyarló lesz mindenben, a mi sok ezeréves tapasztalat szeriut eddig férfi munka volt. Gyarlóbb lesz ezekbeu jóval, miut a férfi. Mint a hogy a férfi hűségére, szelídségére és bajára a családi tűzhely melegét és derűjét megnyugvással rábízni uem lehet, ugy nem lehet a kenyérkeresés nehéz munkáit sem a gyengébb női kézre adni. A nő a munkában mindig csak bágyad és alkalmatlan versenytársa lesz a férfinak. — Kénytelen lesz rosszabb munkáját szüuetlenül olcsóbb áron kínálni, hogy azt egyáltalán igénybe vegyék. Ezzel csak akadékoskodik, csak rontja a munka becsét s a maga nyomorán még nem segit. * * * Annak a lovagis, becsületes gyöngédségnek, mely ma a nővel szemben elismert fértikötelesség — vége lenne. — Ezzel a nő sokkal többet veszítene, mint a mennyit a munka révén nyerhetne. Ez a férfimu lkával járó férfifogalmak kiirtauak azt, a mi ma legszebb a nóben s legszebb a világon: a sajátos, szemérmes éppen azért kaczér, hódító nő bájt. Hiszen látjuk ma már is hogy elég a nőnek egy telegrafista képesítő vizsgát letenni arra, hogy lényének bájos gyöngédségéből veszítsen, ha a barátnői körben az egyik leány boncztani ós klinikai, a másik jogi, a harmadik statisztikai tanulmányokkal elképzelt szellemét vinné be mételyül! Akkor csakugyan megesnék, hogy az apró hirdetésekben ilyen ajánlatok olvasnánk : Csinos doktorné, a kinek jövedelmező praxisa van, e többé ue a szokatlan utou szép, egészséges, szelíd, házias és lehetőleg barna fiatal ur ismeretségét óhajtja házasság czéljából. Nem annyira hozományra néz, mint inkább engedelmes természetű, a házi teendőkben, főzésben és gyermekápolásban jártas legyen. Arczképpilés erkölcsi bizonyítványokkal felszerelt komoly ajánlatokat >Modern hymenc jelszó alatt a kiadóhivatalba tessék küldeni. * * * A nő, maradjon nő. A világon annyi nélkülözhetetlen női munka van, hogy az emberiség csak meg fogja sinleni, ha ettől a női nem, vagy csak egy része is, elrugaszkodik. Hogy sok nő nyomorog ma is — az igaz. De nem azért nyomorog, mert nem kontárkodhat bele a férfi mesterségekbe, hanem azért, mert az emberiség nagyrésze általában nyomorral küzd. Az általános nyomor még sokkalta nagyon lesz, ha a férfimunkának nyakára zudul a női konkurenczia is. Es a nagyobb anyagi nyomorúságon felül, még erkölcsi javaiban is végtelenül szegenyebb lesz az emberiség: elveszti életének egész vigasztaló költészetét, a nőt, hogy aztán nőstény emberállatokkal is marakodjék a konczokon. Azt hiszem, hogy az a konservativ tábor a mely a nőkérdósról igy beszél, ma még roppant többségben van. Sőt azt hiszem, ez a tábor lesz többségben mindörökké. Azért-e, mert igaza vén? Nem tudom. De ugy érzem azért, mert mindig ez a tábor volt többségben s nehéz elképzelni, hogy a férfi és nő közti viszony valaha mássá lehessen, mint a mivé a fiziológiai tények folytán eredettől fogva lett. És mégis! . . . Mikor azt látom napról-napra, hogy az Isten legszebb, legkedvesebb teremtesének, a nőnek sorsa, feltétlenül az Isten legdurvább, legkegyetlenebb, legönzőbb és leglelkiismeretlenebb teremtésének, a férfinak van kiszolgáltatva: szeretnék együtt hinni, remélni és bízni azokkal a lelkes radikális álmodozókkal, a kik fennen hirdetik, hogy egykor minden rabszolgaságának is vége lesz. Mert a nő valóssággal rabszolgája a férfinek. Jó vagy rossz, boldog vagy boldogtalan rabszolgája, de mindig rabszolgája. A férfié mindig előjog ós a férfié az erősebb ököl. Hogy ettől mit szenvednek a nők, ők azt maguk nem is tudják. De férfi ószszel és érzéssel mérve, a női sors tűrhetetlen, lázitó. Mindenekelőtt igaz az, hogy általában férjhez kell menniök a teljes tiszteletért s a becsületes szerelemért is. A ki nem tud férjhez menni, az aránylag kevés kivitellel, vagy megélni uem tud, vagy csorba tiszteletben s becstelennek bélyegzett szerelmekben vergődik át az életen. * * * No — és akinek sikerül is férjhez menni. A legműveltebb és legjobb módú uri osztályokban, sok hijjal ugyan, de még csak megvan az a sokat hánytorgatott lovagiasság, a mely a uő helyzetét tűrhetővé, kellemessé, sőt boldogá is teheti. A kipallérozott, megszelídült, méltányos férfi lélek képes csak arra a nemes önmérsékletre, hogy soha vissza ne éljen se előjogával se túlerejével, se azzal a dölyfös önérzettel, mely a kenyéradóban ágaskodik, ha rá néz arra, a ki az ő kenyerét eszi. De már lejebb, a mUvetlenebb, szegényebb emberek között kegyetlen a sorsa az asszonyi állatnak. A derék iparos részegen térvén meg a korcsmából, ritkán mulasztja el megverni becses nejét. A tagba szakadt paraszt is ugy véli, hogy az asszony verve jó. A szabadságszerető munkás, a rabjává lett asszonynak legkíméletlenebb zsarnoka. Jaj a szegény remegő asszonyoknak, akik sort állaoak szombat esténkint bezzeg hangos munkás korcsmák kivilágított ablakai alatt. Néhány fillérért rimánkodnak be dőzsölő zsarnokaihoz. Jut e nekik néhány fillér, az bizonytalan; hogy ütleg jut, az bizonyos. Mind ez a bestiális urálkodási vágy, a mely benn van majd minden emberben, de a mely meghunyászkodik künn az erős világ előtt, otthon tombolja ki magát, ott tipródik a szegény asszonyokon. No még a gyermekeken, a mi jó asszoDyoknak még a maguk hajánál is jobban fáj.