Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

..IN Y í R V I D É lí — Á magyar műveltség Mátyás király korában. A műtörténet írók majdnem egyhangú véleménye szerint az úgynevezett renaissance-korszak Magyarországon, a dicső Mátyás király udvarában vette kezdetét. Annyira bizonyos, hogy különösen a Mátyás király korabeli építészeti műemlékeink már a renassauce Ízlésének nyomait viselik magukon. A nagy művészi és tudományos átalakulásoknál nagyon nehéz a kezdet nyomait pontosan kikutatni; de mindjn esetre megállapított történelmi igazság gyanánt kell elfogadnunk, hosty a reniissance korszak kezdetén a magyar királyi udvar. Mátyás budavári pilotájábau, vezérszerepet vitt ugy a tudomáuy, mint az irodalom, általában pedig a műveltség tekintetében. A dicső Hunyady Mátyás udvara túlnyomó részben művészek bői és tudósokból állott. Leggazdagabb kincsét világhírű könyvtára és műkincs gyűjteménye képezték, a melyeknek szétszórt romjaiból femnaradott egyes részleteiből következtetést vonhatunk ennek a roppant könvtárnak és mükincsgyűjteménynek abban a korszakban felültnulhi tatlan gazdagságára. Ezt a Hunyadiak és különösen Mátyás király alatti művelődés történetet tárgyalja az „Atheuaeuin" r. társaság kiadásában megjelenő „A magyar uemzet története* cziuaü tiz köteles nagy munka (milleniuoii kiadás) negyedik kö etének „A Iluuyadyak es Jagellók kora" befeiezó, 82. 83. 84. füzetei. Ezekben a füzetekben Fraknói Vilmos, e korszak különösen mü velódés történeti részének szerencsés kezű művelője, nagy szakavatottsággal tárgyalja a képzőművészetek állapotát, a főpapok, városok és világi urak műalkotásait, ebben a korszakban oly virágzó ötvösség, a zománczozás stb. művészetét. E'.ek a füzetek tele vannak erre a korszakra vonatkozó képzőművészeti alkotásokról vett sikerült képekkel. Mindjárt a 82. füzethez ciatolt mümellékleten látjuk Mátyás király és Beatrix királyné domborművű arczképeinek fényuyomatát; a 83 füzethez pedig három sziues hasonmás van csatolva, fényes kivitelben. Az e

nyik „Fugger Antal arczképe", mely a XVI. századbeli ós a híres Fugger család aranykönyvében található vizfestmény után aranykönyvében levő XVI századbeli vizfestmény színes hasonmása és „Thurzó Györgyöt* ábrázolja: a harmadik pedig a gersei Pethocsalád 1507. szeptember 22 én kiállított cíimeres levelén levő érdekes rajz: ,11. Ulászló és gyermekei". Az esyes füzetek ára 30 kr, E ótizetés negyedévre (12 füzet.) 3 frt 60 kr. Félévre (24 füzet) 7 frt. 20 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. Törvényszéki csarnok. Érdekes patronátusi kérdés Mandl Mór, József ós Pál piricsei birtokosok megszerezvén az Erős-féle piricsei ingatlanokat, pörössé vált a patrónusi teher. A pör megindítva azért lett, mert ErÓs Gábor 1801-ben Piricsen saját telkén és költségén egy kis templomot építtetett s eunek fenntartását ma gára örököseire vállalta. A dolog pitrouatus ezzel a szerző mgatlanságához kötötteknek geráltattak s alperesekre (a Maudlekra) mint jogutódokra áthiramoltak. Aip resek a pör folyatnau tagadták az egri érseknek perelhetési jogát, megtagadták, hogy a fiókegyháznak az anyaegyháztól függetlenül külön kegyura által a kegyuraságot meg nem szerezhette és ha megszerezte volna is, az csak személyes, családi patrónus lehetett, mely a szerzővel rokonságbau uem lévő idegen jogutódokra át nem szállhatott, igy tiltakoznak az egyetemleges marasztalás ellen. Ezzel szemben a nyíregyházi törvényszék emiitett alperesek ellen a kegyúri jog és kötelezettséget megállapította. Alperesek terhére 1374 frt 08 kr., valamiut mise ruha mosatás 12 frt terhét teljesíti. Az indokolás kiterjeszkedik a kifogásolt perelhetési jogra. Különösen ama kifogásolt tétel ellen, hogy a fiókegyhiz külön pitronussal uem bírhat, kifejti, hogy euuek törvényes alapji nincs. Kifejti, hogy a kegyuraság megszerzése világos. Ugyanis a uáluuk is érvényben levő egyházjogi szabályok szerint, a ki a felállítandó templomhoz a tel ket adja, arra a temp'omot saját költségén felépítteti és azt javadalommal ellátja, a három kapcsolatos teuy által a patronatust akkor is megszerzi, ha ki uem kötötte volna és az ily teljes alapitásnál a vélelem a patronatus megszerzése mellett szól; miuélfogva a bizonyítás azt terheli, a ki az ellenkezőt állítja. Már pedig, hogy uéhii E. Gábor a kérdéses kis templomot saját telkén, sajat költségén fölépítette és annak fenntartására magát és örököseit kötelezte, az egyházmegye akkor a főpásztor által törvényes hatáskörében és az akkori törvényes bizonyság előtt felvett A. alatti jegyzőkönyvvel kellően igazolva van és hí K. Mihály és József elleuiratbeli állításukkal szemben valónak lenne tekinthető M. Mór azon elleniratbeli állítása, hogy a kérdésesjkis templom úrbéri telkeu vau építve, ez a dolgon mit sem változtatua, mert az építkezés idejében fenn állott birtokviszonyoknál fogva az úrbéri telek is földesúr tulajdonát képezte. Nem tekinthető a fentebbiek szerint E. Gábor áital megszerezett jog és kötelezettség szemelyes jellemünek; ellent mond euuek az A. alatti tartalma, uiely szerint a szerző a fenntartásra magát és örökösét kötelezte és a tanúvallomások által igazolt azon körülmény •• fenntartásról utóbb E. Ferencz, azután Nemeshegyiek a szerzők birtokutódai gondoskodtak: áthirauilik euuélfogva ezen dologi teher külón telekkönyvi bejegyzés nélkül is a dolog minden későbbi tulajdonosára, legyen bár jogczimének alapja öröklés, vétel, vjgy akár bírói árverés is. A debreczeni kir. táblálnz felkerülvén az ítélet, a törvényszék Ítélete helyben higyatott. A kir. tábla indokolásából legfontosabb, hogy az ingatlannal a patronatusi teher elválaszthatlan kapcsolatba jöttek, azokuak időnkénti eldirabolásával és a kegyúri terhek feunálásáuak az ismeretével u'óbb megszerezték, de azok terheinek a kütöu-válasz ására avagy feloldá-áia s illetve megszüntetésére á j ivadilmazásra jogosított egyház feuuhatóságának az engedélyei ki nem eszközölték. Az ítéletet e vitás ügyben a kir. kúria is meghozta, ennek ítélete a következő: A másodbiróság ítélete az izraeliták birtokszerzési képességére vonatkozó indok elhigyásával helybenhigyatik egyéb indokai alapjlu és azért, mert az által, h)gy az A) alatti köz-okirat szerint néhai E. Gábor mint akkori földesúr, a piricsei róm. kath. leányegyház, mint az A.) alattiban is elismert Ónálló jogalany részére templomtelket adományozott, és a keresetben emiitett kistemplomot építtette, dologbeli kegyuraság keletkezett, mely az által, hogy néhai E Gábor altemplom fenntartását személyesen és saját vérbeli örököseit terhelőleg is elvállalta, változást nem szenvedvén, a kegyúri viszonyból folyó köteleze tségek dologi teher gyanánt terhelik azt az ingatlant, a mely egykor a néhai E. Gábor tulajdonát képezte és ezek a kötelezettségek dologi teherként szállván át alperesekre, kik a teihelt ingatlannak részeit tulajdonul birjik, önkényt értetik, hogy alpereseknek itéletileg, különösen pedig a jövőre nézve körvonalozott kötelezettsége nem képes személyes az ingatlan tulaj donátó! fdggetlen kötelezettséget, hanem alperesek tulaj donosi miuóségétől feltételeztetik, a másodbirósági itélet vonatkozó rendelkezése tehát alperesekre nem sérelmes; mert további a mi különösen IV. és V. r. alpereseket illeti, a szóban forgó dologi teher a néhai E Gá bor tulajdouát képezett ingatlanok minden részére, mint anuak inhierens terhe kicerhedt már 1820 évben is, tehát akkor, mikor K. G:rgely az Erős-fele ingatlanok egy részét megizerezte és nem szűnt meg az által, hogy néhai E. Gábor névszerinti utódai személyesen is vállalt kötelezettségükhöz képest a fenntartási teendőket teljesítettek, az egyház pedig, szemelyes kötelezettségből eredő teljesítéssel beérte és e mellett dologbeli jogait uem érvényesítette és ezen a terhelt dolog megszerzésével minden külön átruházási ügylet nélkül K. Gergelyre és róla utódaira átszállott dologi teher nem is évült el, mert alperesek az elévülésre csak akkor hivatkozhatnának, ha a jogosított a kötelezettség teljesítését követelte s alperesek azt megtagadva, ettől az időtől, az elévülésre a törvény szerint megkívántató idő lejárt volna; és végre, mert habár a kegyuraság általában eredetileg is többek által megszerezhető és átháramlás esetébe a dolog természete szerint többeket illethet, az jogi természeténél fogvj oszthatatlau -s ilyenül je lentkezik az egyházzal szemben ugy a jogok gyakorlatában, mint a kö'elezettségek teljesítésében, minélfogva tekintet uélkül arra, hogy a jogosultak, illetve terheltek a részesedési arányt egymás közt meghatározhatják, a védnökség alatt álló egyház a kötelezettség teljesítését a terhelt birtok tulajdonosaitól egyetemlegeseu követelheti és azok hozzájárulási arányát kimutatni nem tartozik. Csarnok. Munkácsy Mihály inas-évei. Minél magasabbra emeli Munkácsy Mihályt talentuna, a nagy közönségben annál inkább terjed a szkep szis, hogy vájjon a Munkácsy zsenije tényleg a tulipános ládák mellett kezdett-e kibontakozni ? — Me/t a nagy közönség elfogadji ugyan az olyaa axiómát, hogy „az isgazi tehetség uem lesz, hauem születik," de nem hiszi. Hozzájárul ehez, hogy a Munkácsy ifjúkorra egy pár időszaki közletnényeu kivül nincs szabatosan, hogy ugy fejezzem ki magamat: okirásokúól kifejtve ós ismerete elterjesztve. — Egy legközelebb uapvilágot látó ipartörténeti munkának fogjuk köszönni, hogy Munkácsy Mihály gyermekéveiről, különösen az asztalosmesterségéről szabatos adatokhoz jutuuk. A inű szrzője Áchim János csabai ipartestületi jegyző, ki megírván a csabai ipirfejlődés történ tét, a „becsületes" asztalos-céh törtenetének keretebeu a korszakos zseniről is elmondja mindazt, a mit az immár megsárgult céhbeli irások megőriztek. A csabai „Becsületes asztalos céhnek" 1855 ben Ltugh György volt a céh mesterek. Jó ipiros hírében á lott, igy került a szülők gondosságából hozzá három királyok napján a kis Lieb Miska, mint akkor Munkácsyt nevezték. A céh könyveiben a következő feljegyzést olvashatjuk: „1855 ik Évi jan. 6 án Laugh György beszegődtette tanulóját Lieb Mihályt." A kis Miska jól ipirkodott. A miudeu „Mesteri Eréuyekre, őt oktaió Liugh György három év mulv.i, május 2 áu fölszababaditotta tauu óját, erről az ifjúsági pénztár könyveiben következőket olvassuk: „1858 evi májús 9 én Lieb Mihály asztalos legény legénynek fölavatódott; a Társ pjhár Pénzt becsületes módon lefizette az Ifjú ág ládljába 2 forint 45 krajczárt váltó Pénzekben.„ Erről a Tars pohár pénzről érdemes néhány szóejteui. A céhtagoknál dolgozó legényeknek küiön pénztáruk volt. A pénztár még 1821 ben alakult, első alapj i harmincz segédnek beiratási diji, 30 váltó pénz (20 kr) volt. A céh atyamester és a láda legény (decau) kezelt ték. E píuztárból a betegápolási száló (berberg) fónn tartási költségek fedezték. Jövedelme pedig beiratási, évnegyedi és társ pohár dijakból volt. Az ifjúság tiszti karát a maga kebeléből választotta s a népszerű Miska, alighogy a társp jharat összekoczczintotta ki volt szemelve valamely tisztségr -, de vágyainak sólyomszárnya támadt s Aradra került, a hol beteg lett. Hizajut ismét és jó csillaga II -ök Istv.iu nagybátyához vezérli. Reök igazi müvészlélek volt. Telve agilitással, európai vagy látókörrel. Mindig közügyért fárad. Ugyauazt n nemzeti politikát hirdeti, a mi ma a magyar közéletet áthatja s bámulatos, mily sokoldalú tevékenységet fejt ki Amellett, hogy a nemzeti színház alapjára az egész megyében hangversenyeket rendez s érdekében brosürt szerkeszt, első aki az országban F.uméval az Alföldön át egyenes összeköttetést akar s érdekében két kötetes müvet ír. Emellett a képzőmű vészét elmaradtsa is fíjlalommil tölti el. Kipóra jón a lába lozó Miska gyerek némely rajza, hogy föltámad jou benne a gondolat: nem lenue e ebből a Miskából valami? Hanem, hogy fest> legyen belőle, eszeágában sem volt. Mindössze azt akarta hogy a mesterségében legyen „több* a többinél. — Az öreg S'.amossy E ek Gyuláu tartózkodott akkor s igy kerül hozzá Munkácsy. S'.aoiiossy hamar észreveszi, hogy voltaképeu a gyerekben isteni tehetség szuiyad s nem sok szavába került a nagybácsinál kivívni, h )gy vjgij szakitasson a ré,gi mesterseggel s géniusza fölemelje Mmkác<yt az ország első festőművészévé. Mily szédítő ut a csabai tulipános ládától az „Ecce Homo"-ig. Hanem az is bizonyos, hogy e tulipános ládákat több becsületes gazda családnál nagyobb becsben tartják mind máig, mint a Munkácsy egy-két kompozícióját, melyek oda kerültek, ahol a képzőművészet tisztelése nincs meg csak a plutokrácia becsvágya „eredeti* Munkácsyval birni. . . . . . Vájjon emlékszik e Munkácsy arra a 2 frt 45 krnyi váltópénzekre, melyet a becsületes céh Atya Mestere, Langh uram, e izavakkal vett át: — Legény vagy, Miska! Ki volt Don Jüan ' — Kíváncsi lányoknak — Öanök azzal a kérdéssel fordulnak hozzánk, hogy ki volt az a Djn Jüan s élt-e igazában? Hogy előre eldöutsük a vitájukat, mindjárt kimondhatjuk, hogy női ösztönükkel helyesen sejtették meg a dolgot: Don Jüan uem ínithosz, hanem valóság; a nagy nőhódítóknak eme legendás eszményképe történelmi személy ez csakugyan létezett. S amennyiben a halhatatlanság igazában véve abban áll, *iogy valaki természetesen halálán tul, még századokra is kivesse egyéniségének a mágikus hatását : önök kíváncsi leiuyok vigyázzanak magukra! Tiszteljék és féljék azt a veszedelmes és szép hőst, aki a szerelmes rej elmek köpenyébe burkoltan álmaikon átsuhan és hipnotizáló tekintetét önökre veti. Hslhatatlan ő s önök tették azzá. — Annik a sok száz asszonynak az emléke részegíti meg az agyukat, akik miatta szenvedtek. S az asszonyok csak azt szeretik igazán, aki miatt sokat szenvedtek. Nos hát, a nagy nőhódító spanyol s Szevilában élt 1625 körül. Igazi nevén Djn Miguel de Minarának hivták; a „Don Jüan" elnevezés annak a szerzetes drámairónak Tirso de Molinanak a hires drámájából ered aki kortársa volt a hírhedt embernek, és aki köztudomás szerint ennek a szevill.i nemesnek az életét és kalandjait dolgozta föl: „A nagy szevillai mulató vagy a kőszobor vendég" czimü darabjában. (El grau burlador de Sevillany Convidado de piedra.) A dráma hősét Djn Juin Tenorionok hívják s innét ragadt rá a legeudás ipusra az elnevezés. E bámulatos erejű ós tökélyü darabban (melyet a Nemzeti Sziuház már rég lefordíttathatott volna) a hős csábít öl, gyilkol és a végén egyik áldozatának, calatratai comendadornak a szobrát amely egy sötét szevillai templomban áll, vacsorára hivji. — A szobor eljön s visszahívj i, hogy jöjjön vacsorára hozzája a templom kriptájába. A büszke Djn Jüan elfogadji a meghívást és elmegy inasával Cttalinonnal a templomba. Leszállnak a kriptába s „egy fekete asztal köré ülnek, viperát esznek s eczetet isznak" — E lakoma után a szobor a Djn Jüan vállára teszi fagyos kezét és leviszi a pokolba. Ez a legenda. A valóság ha lehet, még borzasztóbb és szomorúbb. E kalahdos életnek csak a legvége engesztel ki kissé, ott vesz ennek a bizarr hősnek az élete meglelő fordulatot. Djn Miguel kalandjai és feslett élete leirhatlanok, — hisz még arra is képes volt, hogy egyszer, midőn Cjndotier őseinek a fészkébe Corsikába ment, egy mostoha húgát is elcsábította. Azonban utóiérte a fátum őt is. Életének, — melyuek pályáját a legyilkolt vetélytársak holttestei szegélyezték — harminczadik évében beleszeretett egy angyali szelidségü leányba s azt el is vette. H» igaz, hogy az igaz ártatlanság ellen nincs az elvetemültségnek fegyvere, ugy tény, hogy Djn Jüant ez a szelíd leány fegyverezte le, téritette és mentette meg. Elvette és boldogan élt vele egy rövid esztendeig. Akkor meghalt a liatal aszszony. És ekkor kezdődik meg a szerelmek hősének a kalváriája, bűneinek bűnhődése. Majd beleőrült a fajdalmába. Agya víziókkal telt meg s az a szerelem, mely lefegyverezte volt őt, a felesége halála után, ha lehet még szorosabb rablánczra fogta őt. — Erősebb volt ez a hilálnál. Elbujdosott az emberektől s mindenütt a feleségét kereste. — Mondjátok egyszer, hogy az utczán egy nőt látott meg, aki hátulról nagyon hisonlitott a feleségéhez. Utána szaladt, mikor a nő azonban megfordult, imádottjáuak az arc«a helyett egy — halálfő meredt rá A komor sötét spanyol képzelem egyre mélyebb örvényekbe ragadta a lelkét. — Egyszer végre egy éjjel, ahogy a sevillai utczákon kóborolt, egy temetési menettel találkozott. Kérdé a fáklyás emberektől: „Kit temetnek ?" Azt felelték neki: „Djn Miguel de Manarat temetjük, aki sokat vétkezett isten és emberek ellen." OJa csatlakozott a saját temetésének a menetéhez s levett kalappal kisérte a maga koporsóját . . . Végre a „Ciridad" kolostor kapuja előtt összerogyott halluczinácziójának a súlya alatt. — A szerzetesek kijöttek és bevitték. Nem is jött ki ő onnan többet. Beállt szerzetesnek s tökéletesen megtért. Szerzetének egyik tisztje az volt, hogy a kivégzett bűnösök hulláit vitette el a bi'ófi alól s temettette el. S Djn Miguel, aki hajdan annyi szép asszonyt ölelgetett, attól fogva azután csak fejetlen hullákat fogott a karjaiba s azokat vitte ki a névtelennek temetőjébe. Egész vagyonát szerzetének hagyta s idővel szent. élete s alázatossága folytán oly hirre tett szert, hogy rendje főnökké választotta meg. Igy töltötte el hátralévő éveit az egykori csábító : vallásosságban, alázatosságban és szent aszkézisben. Mikor meghalt, a monostor küszöbe alá temettette magát, hogy a „jövő századjk lábbal tapadják bűnös testét mindörökké" . . . Arczképe ott lóg a szerzet egy termében : érdekes arczu szép ember s komolyan vitatkozik a theologus doktorokkal. Éi mist, hogy a sors iróniája teljes legyen, el kell mondauunk a végszót: Djn Jüant szeot élete folytán legközelebb szentté fogják avatni Kétszáz év óta húzódó kanonizácziójlnak az iratai most is a párisi nemzeti könyvtárban vannak meg. A pipik előbbi feslett élete miatt mindvégig ellenezték kanonizáczióját, de amint mondják, az akadályokat nemsokára sikerülni fog elhárítani. És most egy nap majd c<ak arra ébredünk, hogy Djn Jüant szentté avatják! Ez lesz a végső koronája a világ legkalandosabb életének. És kik fognak örülni? Öaök, asszonyaim, mert akkor legalább szabadon, hivatalosan és templomban imádhatják azt a veszedelmesen szép ideáljukat, aki annyit szenvedtette önöket s akit épp azért annyira szeretnek.