Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-03-15 / 11. szám
Y I R T I D É K' bevett egy egész nemzet lobogtatta a zászlókat a bástya-falakon. Alig bogy egy kicsinyke kis idónk maradt a nagy nemzeti "örvendezésre. Krezték oda-át tál a Lajthán, Bécsben, hogy sok százados elnyomás után. a szabadság üde levegőjét szíva, évek mulasztásait pótolja mindeu órán ez a nemzet Ezért kellett a nép-szabadság márczius 15-diki béke-Onnepének vérbe fulladnia • * • Ahol a kerek főidón egy magyar ember s egy inagvar érzelmű szív van. ott mindenütt a hazafiúi kegyelet szent érzetével ülik meg a mai napot. — Egy szebb, egy boldogabb jövó reményeben e napon merte a nemzet boldognak érezni magát, e napot írta a magyar történet lapjaira oly fényes, oly aranyos betűkkel, hogy az ott fog ragyogni, ott fog tündökölni az idók végtelenségéig. Mert jól esik a léleknek az idók nagy esemén veire visszapillantania, s nekünk jól e»ik apáink dicsó tetteire visszagondolnunk S nézve azokat a nagy idóket, nagy eseményeket, talán nem korcsosult még el a magyar annyira, nem gyengültek el szemei a költő szerint oly nagyon, hogy a fényes napba nézve, megvakuljon. • • 0 Minden magyar tudja, bogy mi volt az elnyomatás keserű korszaka; évszázadokon kellett küzdenünk jogaink 8 alkotmányos szabadságuuk mellett Alkotmányos nemzet voltunk, szabadnak nevezett bennünket a világ, úgy nyilatkozott felőlünk a törvény, de a valódi, a miodennapi élet gúnyt kaczagott erre, a gyakorlat meghazudtolta az elméletet, mert hosszú, nagyon hosszú időn keresztül a bécsi kormány politikai igája alatt görnyedtünk és nyögtünk. 6 bár az alkotmányunkon és jogainkon ejtett sérelmek felköttették a nemzet jobbjainak lelkében az elnyomatás fájdalmát, s bár minden országgyűlésen sérelmi panaszok kalállottunk elő, jogainkat folytonosan nyirbálták, szokatlan nehéz adókkal nyomtak bennünket sokszor a kimerülésig, úgy, hogy állami és nemzeti ónállóságunk folytonosan a megsemmisülés lejtőjén tartott. Szomorú idók voltak azok! De hát nincsen semmi olyan hosszú, aminek vége ne legyen! E század elsó felében több lelkes hazafi fájdalommal látta, hogy ha ez az állapot tovább is így tart, akkor a haza saját sírja felé közéig, — a nemzet apostolaiként felkelve, bejárták az országot s a megyei és országgyűléseken tartott gyújtó és lelkesítő beszédeikkel felrázni igyekeztek a magyart — századokon át tartott halotti álmából. Es törekvéseiket siker koronázta; a nem- • I tet megsokalta az elnyomatás kinjait és keseFicdler Borbála bárónőről.*) lUró Fiedler Koloxs ismét nyilatkozott egy bécsi lapban és ismételten megtagadta magyarországi rokonait, kijelentvén, hogy semmi köze az ő családjának a a nyíregyházi meaterassxonyhu, mivelhogy a bári FidUr oevet Nligyarorsxájon mir nem viselheti senki. A nagy-tirkiuyi matrikuliból tehát hiába világosodott ki, hogy a cselédkenyérre szorult leány bíróágához semmi kétség nem fér A béoi nagy ilr nem ad hitelt az irisoak, vájjon hitelt adna-: egy tanúnak, kinek úgyszólván a txeme előtt ment végbe a szerencsétlen birócsaIád elzQllétéoek egész folyamata? Kihisai e vagy sem? Voltaképen nem is tartozik a dologra, a ti benne az, hogy a történet eléggé érdekos, t minthogy a véletlen nekem is juttatott benne némi t serepet, nem állhatom meg, hogy el ne mondj ím. A bárói koronától a kefeseprüig megtett u* még a mi tirtasigu jkbtn sem mindennapi jelenség, bárhi az u'osó félszázad sok jó és kiváló migyar c-alád pusxtu'ását hóxta'magával. K.-y Öregasszony rokonom háxiiit ax Ötvenes években tóbbsxór megfordult egy idős szegényes öltözetű urnó. — R ikonom. ki xbauj negyei születésű volt a bodrogkóxi birtokán töltötte öxvegyi éveit, ax egésx vidéken nagyon vallásos, kegyessuvQ, jólelkű asszonynak ismerte mindenki, kit nem egy ixben b:x*lommal keresett fel ax uriosxtily több elsxegéoyedett sarja, s bixony Qres kéxxel nem tivoxott tőle egyik sem M nglan is élénken emlékexem vissxi ax említett itegéoyes urnó sxikár, magxt aUkjlra. A mint ösjxetöpörJdött sxomoru arcxivxl, ósxb?veg>Qlt vuklis hxjávil, táriloppts fekete fókóiöjével s elm radhitatlan xóld ridikaljével ott melengette magát ax öblös kandalló melletti öreg xsólyé ben oak nagy félénken mertem koronkmt loprist ri emelni sxemeimeL Merev, búsongó néxé-ébea volt valami sxjátsxero kifej-xés, mi megfélemlített. Ku'ö ösen vissxanasxtott vntagrx dagadt vörös orra, mely egészen eltorzította különben szelíd arcxAt. — K >sóbb megtud •) Lipusk oU«4it buonj»r» éritktlai fali* * l.rcucukk, tioik t F.fdl-r Norbiit biriaioM » cu'idi d> |» rll »«<JI, es, tki oío ríjib o kjió-.t hi«»«,k| )t » njirtxjhui potfira«turi bifiUlbta b<t,a:-ui kSaiT -u«l, tlibb c»-ié,J «,irb i {sina i ior« uiií jt folyiin Ax érj k<» tircu-u kk 14.- díkcl u »K|f««írU>. Wl <r«ltak 4L rűségeit, felébredt mindenkiben a szabadság, a független élet iránti vágv s ebben az időben az ország mint egy óriási parázs izzott, s csak egy fuvalam kellett, hogy fellobbaujou. Ez is megjött nem sokára! A párisi és bécsi forradalmak kitörésére egész Európa megrázkódott Milliók szívén egy szó nyilallott keresztül: a szabadság szava. — A kormányaival elégedetlen nép mindenütt alkotmányért s szabadságért kiáltozott, s ahol ellenállásra talált, ott a forradalom eszközeihez nyúlt. Ez jel volt a magyarnak is. .Itt az idő, most vagy soha." A nemzet belátta, hogy most kell a maga és a haza sorsán segíteni, mert ha ezt az alkalmat elmulasztják, akkor az idő ebben a cselekvési irányban mindörökre elveszett. így született meg márczius 15 dike, s a 12 pontból álló petíció. Ennek a napnak történetét ismeri minden magyar ember, — kell, hogy ismerje. Újra és ismételve ismertetni felesleges. Megadatott az alkotmány a magyarnak. A szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméje e napon megvalósúlt, a sajtó és Táncsics egyszerre vezettettek ki börtöneikből. Örömittas volt minden lélek s a Kárpátoktól Adriáig zengett a szabadság mámorító szózata. A magyar szabadság fája véres csatamezők földjén hajtott ki újra. Gyászos emlékek: vértanúink utolsó lehellete, börtönbe zárt legjobbjaink sóhaja, messze világban bolyongó száműzöttek szózatai, miut éltető szellő növelték hajtásait, s az eltiport, leigázott ország öntözte kőnyeivel. * * * Ebben az ezredik esztendőben, midőn ezer éves történelmünk nagy jeleneteinek emléke hatalmas erővel — kell, hogy megelevenedjék sziveinkben, ne felejtkezzüuk el 1S43. márczius 15-dikéről. Az a hatalmas, megdönthetetlen nemzeti erő, mely az ős-hazából á magyar nepat ide telepité, mely azóta való ezer éves történelmünk zivatarai között bennünket itt fenntartott: állami lételüuk ujabb erós és bizony kemény próbát kiállt alapjait rakta le a 48-diki alkotásokban. Történelmünk e nevezetes emlékének 1848. m irczius 15-dike a följegyzett dátuma. A második ezredév nemzeti muukája ezeken a — vérrel is megerősített alapokon folytatódik. Legyen tehát igazi nagy nemzeti ünnep az ezredik év márczius 15-dike! tam, hogy ez a szegény asszony néhai báró Fiedler főhadnagynak az özvegye Kassáról és hajdin szép is vjlt, gazdjg is volt százszor többen irigyelték, mint a hányan most szánják. A fóh idaagy története meglehetősen ösmert motivu nokkal volt tele: nem birt a térin íszetével, szabid girázdálkodist engedett a szenvedélyeinek, s e szenvedélyek épaly költségesek voltak, mint egy előkelő ós gazdig nagyurlnx illók. Örökös vendéglátásáról, dinom - dinomjairól, kártyaasztalairól hires volt a hlza. Ktr volt mindenesetre, hogy a báró előkelősége ós vagyona közt nem volt meg a kellő ará jy, s mikor aztán hirtelen és váratlanul meghalt, kiderült, a mit mások régen rebesgettek, h)gy több volt az adóssága mint a vagyona. A hitelezők mindent lefoglaltak, eladatták a bútorokat is, s az özvegy és a gonddal nevelt egyetlen fiu ujy miradtak mint az ujjam. Igen sanyarú helyzetbe jutottak szegények, a p eczeptor, ki oktatta, legott ott higyta a fiút, kiról lassaukint lekopott a bársony ruhi. Bjdrogközre K's Txrkányba kölözkíitek aztán, de ott mlr aUmixsnikeayérre szorultak. Evek multak, s én egy nyári nipon egy ősgeszteojefi árnyékában hüselő falusi uri társaságban vettem részi, mikor alkonyattájban a kerület szolgabirája u Ivarunkra. A cxifrx négyes sárkánymódra tánctolt, hogy a kocsis kóxéjak e örditett a hosszú bakos ostor rxl. 8 :ép szil sö'.étsxőke legény volt a kicsis, b igyesre kifent pJrge kis bajnsxal. halványpiros arczczil; — fej/n diru oilas kilap. kék dilmányi ujy meg fesxült rajta, akár rá lett volna öitve. M íor látta, h)gy fjló néz i társasig, kabart tenne macáért, mert há: épen ax esik t legderekibb kocsivir:ui aximbi, ki hogy tul felbijuni! II •tykén is hlTrasxegte f-jd: s piriléxva tánc:olt feénk a négy ló. mikor kibocsátotta ostorát s vilÜBgyorjin egyet leagyitett a gyep'ós mirjtra Aztán egy észrevétlen gyep'.őrintásra p llanat alatt megállott eló-.tüik a négy paripi, »'<ir c-.örekíe u.'rott vo na. Nincs is mistinsig nxgyobb ur ax egésx virm».'yében a sxolgab.rinkntl: még a kocsisa is bíró — sxólt mosolyogva egyik urimbityim, mig a kocsi felénk robogott. Az urak nevettek a megjegyxésen. — M féle báró, hol az a bíró? kérdezte ilmólk)dvx egy idegen tijra való vendég. Az alispín a szocializmusról. i^iMz^atási bizottságának csü'örtöA vármegye ktogazgatas. ^ ^^ kön tart.tt ülésén Márvábbá a gazda ós Kff ffi?Í á Qbfráío1á^es fölmerült esetei a,kaimiből, előterjesztést tett. . ^ A z P tban véve jelentékteleneknek látszó egyenkint és ^Z bennük a veszedelmet. S f^r éÍIfnf ,kK í eTsmeréssel adózik irányában, közönségünk bizonyara kötelességeil)e k halmaz munl 10g y szoroian vett hivatai. Ko b^ ^ ^^ k,j i, ü ,' t U l ii'ven irányban s közállapotaink iránt, de bóséges tapLztalataia alakult eszméinek érvényt szereZD Í Az emÍteU előterjesztést közérdekű vo.táná. fogva alább ertsi terjedelmében közö'jük, megjegyezvén már ítL hogy a közigazgatási bizottság köszönettel ogadva sxt, ax abban foglalt javaslatokat egyhangúlag elfogadta. A memorandum igy szól: \ rendezett társadal ni és állami élet egyik legveszedelmesebb ellensége, a szocializmus már évek óta hazánkban is felütötte "fejét, s több alkalommal méltán aggodalomat keltő jelenségekben fejezte ki akaratát és er ejét E /y idő óta némi szünet látszik ugyan beállani a •íííirialis mozcalon terén, ez azonban megnyugtató nem fehet mert vagy nagyobb do'gok elterelték róla a közönyeimet, vagy erőt gyűjt és alkalmat vár világbomI asz tó czéljainak elérésére, - annyi azonban bizonyos, hogy létezik s számításon kivül semmi esetre sem hagyható. Orvosságot keresve e társadalmi kinövés ellen, sen'ti sem gondolhat reá komolyan, hogy az izgatók és ámítók elhallgattatása, vagy a jogosulatlan követelések kielégítése által azt megszűntetni lehetne, nem csak azért, mert — minden hatás ellenhatást szü'vén — az ámítók gomba módra szaporodnának, hanem azért is, mert minden indokolatlan engedékenység vakmerőbb követelésekre szolgálna ösztönül, s főleg mert minden jogosu'atlan igény kielégítése ellenkeznék az igazsággal és méliányo3sággal. Pedig meggyőződésem szerint e veszedelmes baj uak — viszoayaink között legalább — nincs más ellenszere, mint az igazság és méltányosság. Ámítók és izgatók lesznek mindig, de közrend ellen irányzott törekI vésük és szövetkezésük tartalmát, erejét, sót ki merem ' mondini, jogosultságát csak azon résztvevőktől nyerheti, a kiket az ellenüuk elkövetett igazságtalanság vagy méltánytalanság kerget táborukba, a kiket nem fellegek köze helyezett eszmék lelkesítenek, nem haugzatos phrá1 '.isok u'án akarnak munka nélkül megélni, hanem elcsüggeszt, sőt elkeserít az a tapisztalat, hogy lét-fenntartási érdekeik, ha minden kötelességüket teljesítették is a társadalom és állam 'ránt, önhibájukon kivül veszélyeztetve vannak, ferde intézkedések vagy egyesek önkénye által büntetés nélkül megsértetnek. L?gyen igazságos és méltányos az állam, a kormányzat minden ága és közege, a társadalmi rendek, mtézmények, minden egyes ember, a ki embertársának sorsára befolyást gyakorolni hivatva van és nem lesz szocializmus. Tapisztalati tény különben is, hogy magyar népünk az erélyes, szigorú, sőt néha kíméletlen bánásmód mellett is türelmesen engedelmeskedik, megelégszik azzal a sorssal, melyet részére a véletlen kijelölt; de midőn jogaiban hiszi megsértve magát, midőn ítélete szerint igazságtalanság követtetett el rajta s talán ez igazságtalanság nem csak jogos igényeinek kielégítését akadályozza meg, de őt s gondjaira bizott ártatlan családját Urambátyám nagy biztossággal felelt: — O.t ül a bakon szerelmetes öcsém, báró Fieder Károly névre hallgat és csak oly rendben van a kutyabore, akár a tiéd Ismertem nagyon jól az apját, ott foh idn ígyoskodott sokáig Kissán a gyalogosoknál hih'uL ? Vű l! 3ZegéD y' de h4t 80ki t kacsintgatott a bibliába « a szép asszonyok szemébe s igy nem csoda, hogy csak kardja m tradt utána. A fiával aztán nem gondolt senki meg volt úgyis mindenkinek csőstül a m,g bija forradalom u'án s bizony a Károly hogy mi'nMátiitnk kocsisságra adu fejét Tí l4 ,J 4to k- uóyancsak érti is a mesterségét. niiiatara. h képjdve, szótlanul néztem sokáie a kocsisbáró utio, a mint lassú ügetéssel az istálfóudvaí feíé báróivVdSólT^ SZÓt Sem hall0Ua m ^ elzüllött : te£n a sz: gé 8ny CÍ av köffi? j e' eat meg képze, e* v.Umi homályos ilomlátás Ör eS a33ZO By alakja, mint fele •eréitem'' az* eke'szarvával \ PeDQá t' határát U kibéreltük TdSííír^r^ ^^ vad, LulTi^y rvendél Zf Pk, 31 mmal ta n^ zott a tem e határt, hü Lia "í »fl í Usza-tal végeztüs be. I yeuko , m egy3Zör h a" töaöxtü ík, melynek főin'ere a hs '^f^sokat röghxlpiprikás s a cserén cs^k^n f hllb ó' készült melyet a üsaa pm . SwtoH 'T* ^ vol t' lep »d?e fogyisztottu ik el InhnnA . földre tereltem e Uj»'. i 'en jó ' m g. . tUi mellet t' ay.ak, , hi elpusklzüi iTZ ^T V° ltak a évről évre öregeie4u QL Q5 á? y vadama t- a két testvérköiség is Ki!- ^v k° ztÜQ k- R'tka derék sxa partján. A'ig őts/.áz v^ V káQy éPP a T i' misiktól. Kurta nemességbál áll^ . i'l^ el e^ ike t.. * érxetes, büuke szép e«v f.i f L „ lako8s áS z öme. Onétnek is örvend c S. ^ Z0 r= alma 8 ^unakosság A félfalu a C akv t! ^ k l^tellel az egész ttvany-hidból telik ki \lC a P d mÍ é«, Gönczy, nemes Lljbos. Dj ki i 3 CzifrA»» irk4 ny do bo 8a is: F„i v pe rS eí ó^, egy ez» ««» el 1 é U le te u — "
