Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-02-23 / 8. szám
Vármegyénk és az ezredév. Nem is először irjuk meg. nem is uj dolgot moudunk vele, hogy bizony a magyar nemzet ezer esztendős államiságának ünnepe valami különösebb dobogásra nem igen melegítette fol a sziveket itt Szabolcsvármegyében. Ez az ezredik esztendő, amelynek immár második hónapját tapossuk, épen olyan tuczatesztendó nekünk, mint a többi közönséges évek voltak: megmosolyogjuk, aki lelkesedik, s az ezer éves magyar állam polgárának önérzete, ha valamiképeu szórványosan kibugygvau ittott közöttüuk, mint valami frázis vagy színes szappanbuborék, ábrándkép belevész a ködbe. Igen, a ködbe, abba a szürkeségbe, abba a semmiségbe, amit mi mégis közéletnek nevezüuk ! Csodálatos dolog, hogy a magyar uemzeti állam életének ezer éves fordulóján épen Szabolcsvármegye társadalma az, melyet a nagy uemzeti ünnep ihlete nem tud megérinteni. Holott pedig e vármegye történelme az ünuepló országéval csaknem egy idős, és olyan nagy a mi vármegyénkben a régi nemzetségek száma. E családok most élő generációja, — kevés kivétellel — egészen a születés jogán való társadalmi különállás falai közé húzódásig — annak a kegyeletnek (bizony-bizony rosszul gyakorolt kegyeletnek) az érzései nyomán, melyet családi ősei iránt táplál, nem tud a nemzeti tradiciók, a nemzeti történelem ezer éves múltjának megbecsülésére emelkedni. Pedig nem tud! íme itt van ez a nagy ünnepi esztendő. Kiválóan földmiveló vármegye vagyunk, s a május 1-sején már megnyilandó kiállitáson vármegyénk mezőgazdasági kultúrájának bemutatására össze-vissza három kiállító jelent kezett, úgy hogy a pénteken tartott vármegyei reudkivüli közgyűlésnek külön megbízottakat kellett fölkérnie és 6000 frtot megszavaznia, hogy ha már másként nem lehet, hát ezen a pénzen vásároljanak össze valami kiállitani valót Szabolcsvármegyéből. Hát van nálunk közélet? Vagy a mit úgy nevezünk: társadalom i S ha vau, olyan amilyeu, kiaszott már minden velő a gerinczéből, hogy ilyen tuuya álomba sülyedhetett?! így vagyunk a vármegyei baudérium dolgával is. Felhívásokra, sok kérésekre nem akadt egyetlen egy vállalkozó. Vitám et saugvinem — de zabot nem adunk! * * * Irtunk mi már sokszor az ezredév megünneplésének nálunk való kérdéseiről, és egyszer a többek között ily czim alatt: A basibozukok ! Bizony igazunk volt! . . . lljra? Hát volt már egyszer régen is? Olyan biztosan jár a bárónő az én szivem rejtekeiben, hogy fölvéli ott találni a saját képát? De hát igaza van. Ott volt valamikor az a kép a sziv szentélyében, de az elégett, a kép odaveszett. Miért emlegeti hát a multat, ezt a közös drága halottat, mely most már váz, mely mindkettőnket feljár ijesztgetni? Mi volta mi multunk? Fust. Kiégett egy sziv s a füstje elszállott. Hol a régi tűz nyoma? Hisz még a kiégett sziv hamvát is első dorták az idő viharai. Fájt egy sziv? Az idő talán megkérgesitette, megfagyasztotta, de talán meg is gyógyította. A sorsnak Ugy tetszett, hogy ez a park, meg a mi kertünk összeszögeljenek. A nagynéninek úgy tetszett, hogy menjek a kertbe tanulni, mert neki migrainje van. A tisztel ndő úr baraczkot igért annak, a ki legjobban felmoudja Ádám és Eva törtéuetét. A bárónő akkor kék ruhás kis leányka volt s onnan a magas kerítésről kitűnő czólpontnak talált engem egy kis pajkos cseresznye ostromhoz. No de nagyon szépen tudott eugesztelni. Megszedtük a kis kötőt duzzadó cseresznyeszemekkel s megfeleztük minden szemet.} A bárónő egyenként vette piros ajkai közzé a zamatos gyümölcsöt s nekem szabad volt mindegyiknek leharapni a felét. Soha olyan cseresznyét. Ádám és Eva persze historice megtauulatlan ma radt. Ugy maradt Potifárné is, a biraczk elmaradt és én újra a második osztályban maradtam. No de legalább tornából meglett a kitüuóm. Mászassál brillíroztam. Az is azon az ódon kerítésen gyakoroltam be, a hol olyan jó ülés esett kettesben a fiiom mohburkolatou s a nagy szakállas zuzmókon s a hol csak a kezünket kellett kinyújtani, hogy a kis fehér kötócske telidestele legyen megfelezni.való csereszuyével s csinos cseresnyefoltokkal. Teltek az evek. Minden nyár meghozta a maga cseresznyéjét s mi mindig megfeleztünk rajta. Hanem egyszercsak azon vettem észre magamat, hogy hiába nyújtogatja a szellőtől ringatott faág mosolygó gyümöl csét, ha nincs kivel megfelezni. A park legszebb virágát elrejtették a komor zárda falai. De nagyon kopár talaj lehetett az neki, hogy úgy hazakívánkozott. Itthon volt valaki, a ki, mikor a delejes declinátió és iuclinátió titkaiba igyekezett behatolni, akkor is az elmúlt napokra gondolt, abban találta a declinátió és inclinátió megfejtését ós várt, várt nehezen. A pénteki rendkívüli közgyűlésnek e kérdésre tartozó határozatai az utolsó reménységnek valamelyes biztatásával megnyugvásul szolgálhatnak azouban. hogy a mi érzéketlennek és erőtlennek bizonyult társadalmunk még is csak meg fog mozdulni az utolsó órában, hogy nagy nemzeti ünnepünkön vármegyénk is résztvegyen. E nagy nemzeti üuuep legnevezetesebb részlete az országos kiállítás lesz. Nyíregyháza, Nagy-Kálló. Kis-Várda. Nyir-Bátor s még néhány kisebb község iparosai, sz.ímszeriut 47-en. részt fognak venni e kiállítás ipari csoportjában, s kivülök még az iparos segédek és tauonczok külön csoportjában is lesznek a vármegye ipari fejlődésének bemutatói. Ami az országos kiállítás tömeges megnézésének kérdését illeti, e mozgalom szervezésének ideje most már csakugyan elérkezett. A kereskedelemügyi miniszter, mint a kiállítás elnöke, a legmeszebb menő intézkedéseket megtette arra nézve, hogy az orsz. kiállítás és ezzel együtt az ország fővárosának meglátogatása a köznépnek is lehetővé tétessék. Nevezetesen a miniszter intézkedése szerint vármegyénk bármely községéből, a legközelebbi vasúti állomástól számítva, a kiállítás tartama alatt Budapestre és visszautazás, ott két napi elszállásolás, ebéd és vacsora, a kiállítás területére való bemenetel mindössze öt forintba fog kerülni. Alább egész terjedelmében közöljük a kereskedelmi miniszternek erre vonatkozó leiratát; :ölhivjuk elébb azonban a községek elöljáróit, kiket ezzel a pénteki rendkívüli közgyűlés is megbízott, hogy együtt működve a községükben levő egyházak lelkészeivel, tanítóival, már most indítsák meg és szervezzék a mozgalmat, hogy a nép a kiállítás töinéges meglátogatására e hallatlanul kedvező feltételekkel — tQöguyeressék. A kereskedelemügyi miniszter rendelete a következő: Méltóságos Főispán Úr! Minél nagyobb arányúvá kívánván tenni az ezredéves kiállítás látogatottságát egyfelől, kiaknázni óhajtván másfelől a kiállítást az alsóbb néposztályok mivelődésének emelésére, de hogy belevonjam a köznépet is a millennáris ünnepségekbe, melyeknek egyik pontja a kiállítás: elhatároztam, hogy a köznépnek a tő- és székvárosba a kiállítás megtekintése czéljából megfelelő vezetés mellett, nagyobb csoportokban való felrándulását tőlem telhetőleg előmozdítom és a felrápdulások szervezése érdekében a kezdeményező lépéseket megteszem. Tudom, hogy azon esetre, ha tervem sikeres keresztülvitelére számítani akarok, figyelembe kell vennem a köznép anyagi körülményeit és ép azért megfelelőleg oly irányban óhajtok intézkedéseket tenni, miszerint olcsó vasúti menetjegyek engedélyezése, barakkok építése, népkonyha állítása utján lehetséges legyen azon helyekről, melyek a m. kir. államvasutak zónadijszabása szerinti XlV-ik zónába esnek, egy személynek fel- és leutazási költségét, a fővárosban 2 napi szállását, két ebédjét és A bárónő mint gyöuyörü serdült leány került haza. Olyan jól esett annak a szegény várakozó fiúnak, hogy nem kellett magát bemutatnia, hogy még emlékeztek rá. Ciak odaszökött két édes könycsepp a szemeibe, mikor a bárónő évek után először ismét feléie nyújtotta kezét s azon kedves hangon csicseregte; B0h ismerem, nem feledtem ám el." Következtek a reggeli találkozások. Az az okos zsemlyefakó olyan hamar betanulta, hogy kora reggel csak egy út van a parkban s az a kerítés mellett megy el. Úgy tudta már, hogy az ó üstökébe is jut a harmatos margaréta csokorból, a mit úrnője reggelenként pirulva vesz át s a miért meghagyja bársonyos kezecskéjét csókolni. Egy délután rekkenő meleg volt. A bárónő a hársak közé feszített függő ágyon szendergett, ajkai közt egy fűszállal szertecsapott hajára lehullottak az orgona illatos tölcsérkéi. Az a szerencsétlen fiú arra ténfergett. Annak a selymes hajnak az illata káb.totta-e el, vagy a hársfaillat, nem tudni, csak odament, ajkai közzé vette a fűszál másik végét — a selyempillák félig felemelkedtek — és ketten rágtuk azt a fűszálat, mig ajkaink összeértek, összeértek, egybeforrtak . . . A leány azt kérdezte: .Szeretsz?' A fiú felelt: .Gyűlöllek, kimondhatlanul gyűlöllek." Es gyűlölte tovább is, mindig, talán még most is gyűlöli. Aztán egy bohó kis leány beszélt egy bohó fiatalembernek szerelemről, boldogságról s a bohó fiú úgy hitte, hogy színigazság, a mi azokról az illatos ajkakról jÖD. E kellett neki később a bonczasztalnál látni azokat az ajkakat, melyek szintén pirosak, forrók, illatosak voltak, sziutén esküdtek szerelmet, akkor, mikor már nem pirosak, hanem kékek, Dem forrók, hanem hidegek, nem esküsznek, meg se törik és — nem illatosak. Az öreg báró pedig letette a távcsövet és megírta Kelendy bárónak, hogy a Vaskondi pusztája eladó. Negyednapra megjött a báró sallaugós négyesen, négy hét múlva jegyet váltott a bárónővel, négy hónapra megesküdtek — és négy év múlva megunták egymást. Oh akkor nagyon szépen megtudtak egyezni. Minek lábatlankodna két jó ember egymásnak ? Minek rontanak el az egymás vadászó kedvét. A bárónő odavacsoráiát, nem különben kiállítás, bclepő-jegyeiriek költségét egészben 5 forintból fedezn., a XIII zonahoz tartozó helyek lakosainak az utazast a mondott modozatok nelle 4 forint 50 krral, a XII zónában akóknak 4 forinttal és a VlII-ik zónához tartózó vidékről 3 tonnttal me g Olcsóság mellett kényelmet is óhajtok biztosítani a szóbanlevő tömeges felrándulásokban résztvevőknek, amennyiben a vasúti jegyet, szállás, ebéd, vacsora utalványt belepési igazolványt egybefoglaló jegyfuzetek kiadásról kívánok gondoskodni, a (elránduló csoportok kalauzolására a kiállítás állandó szolgálatában álló egyéneket alkalmazni, s a felrándulok kívánságára a fő- es székváros színházaiba is mérsékelt aron belepo-jegyeket biztosítani. . . . A hazafias, de főleg kultúrpolitikai szempontbol kiválóan fontos aktiót hivatalos uton szándékozom megindítani és e tekintetben számolok első sorban Méltóságod másod sorban a Méltóságod kormányzata alatt álló'vármegye tisztviselői karának közreműködésére. Amennyiben azonban Méltóságod a vármegye speczialis' viszonyaira való tekintettel vagy czélszerüségi szempontból külön szervező-bizottság alakitasát is jónak látná nem volna kifogásom az ellen, hogy ez a bizottsá" mielőbb megalakittassék, sőt amennyiben szükségesnek méltóztatik látni, a Méltóságod által javaslatba hozandó tagokat magam kérném fel. Mindenekelőtt kérem szíves vélenienyet arra nézve, melyik módozatot látná Méltóságod czélirányosabbnak, kiterjeszkedvén arra is, hogy kit, vagy mely közegeket szándékoznék megbízni a résztvevők előjegyzésével, a kirándulás napjának az érdekeltekkel egyetértésben való kitűzésével, az utazás programmjának megállapításával, a részvételi dijak beszedésével, a kiállítás igazgatósága által megküldendő részvételi jegyfűzetek szétosztásával stb. Az eszme terjesztése érdekében jónak látnám amennyiben — Méltóságod véleményével találkozom a felrándulások czélját, módozatait, a részvétel költségét ismertető nyomtatványt közvetlen a kiállítás igazgatósága által megküldetni a vármegye minden lelkészének, tanítójának felekezeti külöinbség nélkül, minden községi- és körjegyzőnek, olvasó körnek. Végezetül még csak azl jegyzem meg, hogy a nagyobb uradalmak és bérgazdaságok cselédségének részvétele érdekében a földmivelésügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg, a gyármunkások felrándulása tekintetében az iparfelügyelők szolgálatainak igénybevétele mellett külön, de mindig a megyei mozgalmat támogatólag szándékom intézkedni. Midőn ismételten is ajánlanám a szóban forgó ügyet Méltóságod szíves figyelmébe, kérem, hogy a megoldás sürgős voltára való tekintettel becses nézeteit velem mielőbb közölni méltóztassék, hogy a részletekre nézve a még szükséges felvilágosításokkal szolgálhassak. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1895. évi deczember hó 13-án. Az 1896-iki ezredeves kiállítás országos bizottságának elnöke. Dániel Ernő, kereskedelemügyi m. kir. miuiazter. Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. Február 20—21. Két napon át tartott tanácskozásban tárgyalta le a rendkívüli közgyűlés 61 pontból álló tárgysorozatot. Az első napon vidéki bizottsági tagok is szép számmal voltak jelen. Kállay András főispán d. e. 10 órakor megnyitván a közgyűlést, jelentést tett a vármegyei pénztárnál folyaFolytutiisu a mellékleten adta a bárónak egész Amerikát. Vadászszon ott vadbivalyokra, meg pusztai lovakra. A lassó-vetósben még virtuozitásig viheti. Magának csak az itthoni vadászterületet tartotta meg, a hol akad még egy egy eldobott hű sziv. A hölgyek modern vadászszeuvedélye nem irtotta még ki teljesen ezt a nemes vadat s a honi pányváknak is helye van még a szilárd női kezekben, ha az a szív makranczoskodni találaa. Bárónő! Nem igy . . . A mi utaink szétváltak. Kell, hogy jó divergensek legyenek. Lehetőleg hypefrbola: Nekünk is szól a dal: •Isten veled ! Te arra, erre én S bolygunk tovább e sároB földtekén.* Bárónő! Ne feledje, hogy férje ós gyermekei vannak s a nő hivatása ezekért és ezeknek! ós nem szenvedélyeinek élni! A bárónő feje úgy maradt, a hogy az orvos szavait végig hallgatta, mélyen lehajtva. Hallgatott. Cjak megeredt kőnynyeivel eredt meg a szava, azokkal együtt tört ki a fájó szenvedély hangja. — Es a szivemre, arra ne hallgassak, ne hallgassak arra a szívre, melynek minden dobbanása évek óta bűnös! Az orvos érezte, hogy az ő szive is hibásan dobog. A tiszta szívhangok közzé bevegyül az irigység hörgő zöreje. Érezte, hogy irigyli azt a férjet. De ez a szerencsétlen no azt soha meg ne tudja. Még a kabátját is szorosan begombolta, hogy a kebel falán át ne hallatszon 8 g^ rS kipp k°PP- a me l? mondja ,Szeretlek, szeretlek, szeretni foglak." nek t P AfíJ^ red t , be B, D0 aZ 0rv0 s' a ki pátienséIS 1íl k« '^ksz.k gyógyítani s ha kell, ezt is t<^ Pa hiu.?^ P° g, y- m eS™ en the8se a botlástól, tz elesésKe re kit « L tíd,g nekl Í S ^ n aSy on a ^űtót. szó fogja " SZaVdl t' mert; a lelket esik az ilyen fog d." " Chronikus b ai" J ó le^, ha más házi orvost nézett Ka!rf a á tvi a a ?! egá lí cziáva l hajolt meg s vissza se ban a tenl * me ly su hogó lilaszin ruhájáa fehét nad tímW í U t° krejtŐ homi l>' áb a" odabomlt a tehér pad támlányára, meg megrázva a zokogástól. Mimóza.
