Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-02-09 / 6. szám
t 1< U társadalmi élet intézményeinek a megteremtésére, nyilvános koldulással kell kivonszolni a szinészet-Qgyónek, illetőleg az azt képviselő szinész-társaságnak kátyúba rekedt szekerét. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy — ha ugyan igazán olyan nagy az a katasztrófa, mely itt a most eltávozott szinésztársaságot érte, miszerint a könyörűletnek nyilvános fölhivása jogosult volt — a szinész-társaságnak igazgatója ne Somogyi Gyulában, (már t. i. mint a szinház-épQlet részvénytársaság direktorában) még csak nem is a hálátlan és érzéketlen publikumban keresse a bűuöst, hanem legelső sorban és egy kicsit önmagában is. Bokodynak is okulására szolgál talán, de — most már hogy eltávozott, nem is ártunk neki vele — hogy megmondjuk: az ó nyiregyházi két hónapos szereplésének sikertelenségét legelső sorban az okozta, hogy túlságosan bizott, mint szinész-direktor, az ó saját maga és a felesége szinész-talentumának a vonzó erejében, és e közben elfelejtkezett arról, hogy a közönség hetenkint egyszer-kétszer igen szívesen gyönyörködött ugyan az ó és a felesége művészi játékában, de a közbeeső öt-hat napon jól esett .volna egy kis változatosság is. Közérdekű ós pedig jelentőséges közkérdéssé azonban városunk szinészet-ügyének a dolgát az teszi, hogy megtörténhetett nálunk ez a hercze-hurcza, birói foglalás, elmaradt előadások, nyilvános gyűjtés és a többi. A közönséget szidjuk?! Engedelmet kérünk! A hatvanas évek föl fogását, hangulatát nem lehet ma ráerőszakolni a közönségre. A .hazafiság a nemzetiségnek" hatalmas jelszó volt akkor a budai szinház homlokzatán, de ,ma nem a hazafiság áldozatkészségének filléreit és forintjait visszük a szinházba, hanem szórakozást keresünk ott. A színházba járás egy életszükségnek a kielégítése, épen ugy, mint az ujság-olvasás. Bizony-bizony furcsa lenne, ha hálátlanságról, vagy hazafiatlanságról vádolná a közönséget valamely rosszul csinált hirlap, amiért hogy nincsenek előfizetői Nyíregyházán a színészet ügyének nincs adminisztrációja. Mi régen megírtuk már — s bizonyára igazunk volt — hogy a város képviselőtestületének a szinészet ügyének szervezését meg kell alkotnia. Azért, hogy a színház-épület nem a város tulajdona, a városnak nem csak joga, de kötelessége, hogy a színházi előadások tartásának jogát nem csak rendőri szempontból, de a közönség művészeti igényeinek kielégítése szempontjából is ő maga gyakorolja. A képviselet kebelében meg kell alakítani a 8ziuügyi bizottságot, és külön instrukciókkal meg kell állapítani e bizottság működésének jogköreit. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A szeszes italokról. lrU > a kereskedő ifjak onképzó egyletében felolvasta : Dr. Springer Oóza. (Vége.) Tagadhatlan azonban az is, hogy az úgynevezett szellemi munkások: írók, hírlapírók, festők és művészek, szóval a bohémek szintén erős alkohol fogyasztók, de még a szivarokat és erős kávét sem vetik meg. Eunek azonban könnyű a magyarázata; az összes idegrendszerigénybe vévő erős munkáuál, a megfeszített agytevét kenységnél okvetlen beáll a reactio, pedig nekiek igen sokszor nem szabad csüggedni s ezért — hogy jó magyarul fejezzem ki magam — a szeszes italokkal mintegy felstimmolják agyukat, hogy tovább munkálkodhassanak. Szegény párák, midón egy ilyen mesterséges éberséggel átvirasztott éj után ágyba kerülnek, alvás helyett kimondhatlan fáradságot éreznek s midőn végre a ki merttLségllesz úrrá az elcsigázott testen, kábálomhoz haaonló állapot következik be s nem az az édes erőt adá álom, melyből frissen, megujulva ébredünk. Hogyne volna szükségük tehát az erős izgatókra, hogy egy kis tetterőt nyerhessenek ismét a mindennap megujuló nehéz küzdelemhez. De ki az Magyarországon, a ki nem űzik, hisz a költő is biztat bennünket, mondván: ,Bort megissza magyar ember, jól teszi ! Iszunk is, még pedig sokat, de — gyakran. Pedig nyom nélkül úgyszólván egy pohár bor sem hagyja el a szervezetet, hát meg a rendszeres bóivás. Vagy ném láttatok már máskülönben egész nyugodt kedélyű, solid embert, a kit pár pohir bor kötekedővé, henezegővé tett. Viszont sokszor a legkiállhatatlanabb ember majdnem kedvessé lesz ivás közben : a fösvény bőkezűvé, a szótalau beszédessé, a kegyetleu, Milléniumi körlevél. Lukács Ödön ev. ref. esperes az ezredév alkalmából ismét körlevelet bocsátott ki egyházmegyéje papjaihoz, melyet a következőkben közlünk. Legközelebbi körlevelemben igyekeztem általánosságban érdekeltséget kelteni egyházainkban a millennium felmagasztaló öröme iránt, felhívom egyházaink intéző köreit, hogy e nagy eseményt ne engedjék elcsenevészedni, de tegyék azt maradandóvá, messze jövendőre kihatóvá egyházunk s hazánk érdekében. Ha figyelemmel kisérjük azt a tevékenységet, melyet az országos millenniumi bizottság kifejt, hogy a hazafias ünnepélyt fényessé, méltóságossá tegye: azt tapasztaljuk, hogy a programúiba felvett dolgok jó resze csak a külső pompára és fényelgésre irányul s midőn vége lesz majd e nagy évnek, azon néhány száz uj iskolán kívül, melyet a millennium emlékére a magyar kormány felállítani szándékozik és a mi szépet majd összehoz az ipar és kereskedelem hazánk szivében, - alig lesz valami más kézzelfogható eredménye. Sőt az országos bizottság eddigi megállapodásában van olyan intézkedés is, mely a mi felekezetünkre sértő és megalázó, a mennyiben a megnyitás napján koronás királyunk és kísérete csupán a róm. kath. templomban fog megjelenni hálaadó istentisztelet végett, tehát a vallásegyenlőség korában még folyvást ott kisért az uralkodó vallás sötét szelleme, mintha mi protestánsok nem is volnánk magyarok és hü liai e hazának. Méltán fájó és elkeserítő körülmény ez, különösen ha felgondoljuk, hogy még anyagilag is mostoha gyermekei vagyunk az államnak s hű szolgálatainknak, rendithetlen, önfeláldozó liazafiságunknak jutalma a mellőztetés és anyagi nyomor; s ha felgondoljuk, hogy az állam részéről irántunk eddig elkövetett szembeszökő mulasztásnak helyrepótlására alig lehetett volna alkalmasabb időt kigondolni, mint az ezredéves ünnepet, melynek oda kellene irányítva lennie, hogy a hármas bérez és négy folyó ölén egyetlen felekezet, sőt egyetlen igaz honlísziv se lehessen mellőzött és elégedetlen, hanem minden nemes sziv megelégedve s örömtelt nyugalommal bocsáthassa hálaimáját a népek nagy Istenéhez. E méltánytalanság érzetében nekünk, mint eddig is, jövendő fennmaradásunk biztosítékait a magunk erejében kell keresnünk Istenben vetett hittel, ki bennünket eddig is annyi megpróbáltatás közt fenntartott. Abból a forrásból kell merítenünk, mely apáinkat a nehéz viharok között fenntartotta s inig a róm. katli. egyháznak világi fényben ragyogó s anyagi jólétben uszó feje siralmas fogságáról s üldöztetéséről bizonyos negéddel panaszkodik, mi nem tehetünk egyebet, mint lelkünkbe borulva feltekinteni az Istenre, ki a szegényekre, a mezők liliomaira is gondot visel s a neliez küzdelmek verejtékgyöngyei között ápolni egyházunkban a hitet és fokozni a hazafiságot. Én úgy érzem s e tekintetben velem érez a f.-szabolcsi ev. ref. egyházmegye minden buzgó és gondolkodó tagja, hogy reánk különösen ez ősi vármegyében, "hol a honfoglaló nagyoknak magasztos emlékei beszélnek lelkűnkhöz, sokszoros kötelesség várakozik az ezredéves ünnepségek alkalmából. Szólnom kell először is azokról, melyeket egyházunk érdekében tartok teljesitendőknek. Első és mindenek felett való kötelességünk keresztül vinni^azt, hogy jó békesség és testvéri szeretet uralkodjék a belhivatalnokok és elöljárók között, végre a gyülekezet tagjai között. Lehetne-é felségesebb alkalom a megbocsátásra, a békességre, a testvéri szeretetben való ös'szeforrásra, mint a millenniumi esztendő! ? Lehetne-é szebb hálaadás, Istennek tetszőbb áldozat, mint ha a hazafiak a szeretet áldó ^melegében összeforva állhatnának meg a dicső ünnepen a hon oltára körül. A mult erőteljesen oktat bennünket azon igazságra: „Concordia res parvae crescunt, discordia maxinue dilabuntur 4. Legyen tehát ez év a kiengesztelődés éve Istennel és embertársainkkal! Legyen zászlónk az uj ezredév hajnalán a szeretet egyesítő ereje! A kinek szivében erősebb a bosszú és gyüboszuálló természetű bárány szelíddé, a p'.etykás igazmondóvá, mert hát: .Borban az igazság!* A vigkedélyü gyakran borougóvá, a melancholikus víggá lesz a bortól és nincs ember, a kit többé-kevésbbé meg ne változtatnának az italok. De ezek csak olyan átfutó változások s maradandóan, ha a mac=kanyöszörön (Katzenjammer) is tul vagyunk, cjak az emléke marad meg s legfeljebb resteli az ember a multat. Nagyobb s rosszabbak a következményei a rendszjres vagy inkább a rendszertelen ivásokuak. Az egyszeri lumpolásnak rögtön megvan a büntetése másnap. A katzen jimmer vagy magyarul szólva a cíiczaj^jj! Ah! A katzen jammer szörnyű állapot. Mindene fáj az embernek, ugy érzi magát, mintha jól elverték volna s mintha tagjait egyenkint lopkodta volna össze, a melyek azonban helyre nem passzolnak. Szeme beesett, bágyadtan pislog; feje zug, tompán fáj, agya homályos, bu:a, gyomra a Vezúv dicsőségére vágyik s mintha veszett macska körmök tépjék, ég szörnyen. Aludni vágyik, de nem tud, s ha kínjait valami savanyuval enyhíted, örökre hálás lesz. De ez még a legkisebb baj. S ha nem is az egyszer-kétszeri „berugásnak", de a rendszeres részegeskedésnek vannak még más következményei is : — a szeszesitalok betegségéi. Leggyakoribb ezek közül, a felnőttek vese, máj bajai s pedig a gyógyithatlan alakok. E betegségek jókora százaléka bizonyosan iszákosoknál fordul elő s nem hiába olyan mindennapiak a korcsmárosoknál, a kik u^yanosak nem irtóznak a juhártól De nem éppen imponáló a rezes arcz s orr sem s én még nem is hallottam, hogy valakibe e dísze miatt szerettek volna az asszonyok s bármennyire hasonlítson is színe a pirkadj hajnal rózsaszínéhez, egyáltalán nem költői gondolatokat ébreszt látása, mert mindenki tudja, hogy ez is alkoholok iráuti nagy szerelom következménye. Nem hiába mondja a nóta is: „Lám piros a liba orra, pedig nem is mártja borba.* Pedig igaza is van! lölsée kaján érzete az emberszeretetnél, nem lehet igaz tanítványa Krisztusnak, nem lehet hü magyar és igaz haza köte]esség i mely reánk vár, az egyházak szervezése, erősebb alapokra fektetése, anyagi es erkölcsi tekintetben. . E tekintetben bajaink es fogyatkozásaink tömegesen tódulnak lelki szemeim elé. Itt első sorban is azon törvénytelen és már tarthatatlan helyzetre kell mutatnom, mely a belhivatalnokok fizetése, javadalmazása körül mutatkozik A belhivatalnokok, maguk az egyházi elöljárók és egvháztagok kell, hogy érezzék a régi fizetési rendszer mizériáit, azt nevezetesen, hogy az a körülmény hogv az egyház liivei közvetlen a belhivatalnokoknak iizetnek, örökös súrlódásokra, perpatvarkodásokra szolgáltat alkalmat, a papi tekintélyt alászállitja, a hivek buzgóságát napról-napra csökkenti; másrészről az, hogy Sok°helyen az egyházi teherviselés sok tekintetben aránytalan s e miatt igazságtalan, elkeseredést szül a különböző vagyoni helyzetben levő hívek között s versengést, visszavonást, hidegséget idéz elő. Hadd legyen ez az első év a nagy jövendőből, melyet azzal ünnepeljünk meg, hogy ezek a visszavonásra és elhidegülésre vezető állapotok lehetőleg mindenütt megszüntettessenek s a belhivatalnokok fizetése minden egyházunkban fixum alapjára fektettessék, lehetőleg igazságos adókulcs alapján. Azután fel kell hívnom az egyházi elöljárók figyelmét arra, hogy ha valaha, úgy napjainkban kell szerfelett vigyáznunk és ébren őrködnünk egyházunk érdekei felett. A" róm. kath. egyház mindent elkövet egyrészről, hogy híveinket elhalászsza, másrészről, hogy a vallásügyi törvények ellen felizgassa a .tömegeket. Az u. n. „néppárti" izgató röpiratok szét vannak hintve az országban! Ez iratokból mindenki olvashatja, de leginkább a sorok közölt: mily fokon áll a hazafiság a róm. kath. egyház intéző köreiben, melyek éppen a millenniumi esztendőt választották ki Herostratusi munkára, hogy a gyűlölség lángját felszítsák az országban akkor, midőn a szeretet erejében kellene minden magyar szívnek összeolvadni! „Gyümölcseikről ismeritek meg őket!" Nekik, úgy látszik, minden út jó, mely Hóniába vezet, habár az az út a drága hon romjai, a békesség, szeretet s hazafiság füstölgő üszkei között vezet is el. Ezekhez járul, hogy a baptismus és nazarénismus vándor apostolai már egyházmegyénkbe is betették lábaikat. Elénk figyelemre, erős összetartásra s buzgó védekezésre van azért szükségünk, hogy egyházaink a romlás magva nélkül indulhassanak meg az uj jövendő ösvényén. Szeretett hitrokonaim s honfitársaim! Meg vagytok-e a felől győződve, hogy evangyéliumi egyházunk a Krisztus igaz tudományán alapszik s mint ilyen arra van hivatva, hogy földi boldogságunkat s örök idvességünket igazán munkálja?! Tudjátok-e, hogy buzgó apáink életöket és véröket áldozták ennek védelmében';' Óh akkor buzogjatok ennek védelmében s felvirágoztatásában! Mondjátok a közönyösödnek: „Serkenjetek fel ti, kik alusztok!" Jézus hiv titeket az ő szent országának védelmére, oltalmazására! De ha igazi érdeklődést akarunk kelteni egyházi életünk iránt, oda kell hatnunk, hogy híveink lássák különösebb áldásait is az anyaszentegyháznak, mint isteni intézménynek. Az egyház ma is bő kézzel osztogatja jótékonyságát; de az, hogy az egyház növeli a jövő reményeit hasznos honpolgárokká, hogy ez egyengeti a földi boldogság és örök üdv utait, a nagy tömeg előtt úgyszólván megszokottá, közönyössé vált. A hivek az egyház áldásait figyelembe nem vévén, az egyházfentartási terhek miatt zúgolódnak; be kell hát vennünk egyházi életünkbe oly intézkedéseket, melyek Krisztus szerint valók, melyekről a mi törvényeink is szólanak, úgymint a „szegények, árvák gondozása, jótékony egyletek alakítása". Teremtsen minden lelkész a hit, az ige erejével egyháza körében oly intézményeket, melyek a viszonyoknak megfelelnek, az egyházi buzgóságot előmozdítják, az egyház iránt való hálát, lelkesedést fokozzák s ezeknek alapját vessék meg ez évben, mely a hangulatkeltésbe legalkalmasabb. Aztán az a végtelenül kinos, idű.t gyomorbaj, a mely megkeseríti a beteg, de meg orvosa életét is 8 vége csak az, hogy az illető idő előtt beadja a kulcsot valami kellemes dolog lehet. Hasonlóképen kellemetlen mulatság mindkét félre, a részegesek elmebajai: elbutulás, rezgőrj, (delírium tremens potatorum) stb. Éa istenem, hogy nem is gyűlölik meg a szeszes italokat, a midőn egy ily nyomorult, dühöngő beteget látnak. Vagy azt a püffedt arczu, bedagadt szemű hülyét, a ki örökösen mámoros, s ki még józan állapotában is öntudatlan már. Még szerencse, hogy ilyen snapsz brúderek csak a legalsó osztályban fordulnak elő, így is elég csapásai a társadalomnak, mert az ilyen lények minden besti áltitásra képesek s a bünkrónikák legborzasztóbb cselekményei ezek rovására Írhatók fel. S még sem lehet nélkülözni a szeszes italokat. Hisz minduyájan tapasztaltuk már, mily jó egy pir pohár vinkó az oldalassal díszített töltött káposztára s nem megvetendő a papramorgó sem a leves előtt, hogy a pecsenyére a bor jó essék. Sit még tápláló ereje is van. Nem ugyan abban az értelemben mint azt a laiiais hiszi, mert indirect hát, de mert a szervezet egyéb, különben elhasználandó anyag a helyett használtatik fel; zsir s fehérnyeket kimél, melyek aztán a szervezetben lerakodhatnak s ilyen formán hízik az illető. . De épen ez is egyik ok, hogy csak módjával bánjunk velők, mert a sok alkohol elhízáshoz vezet, annak minden rosz következményével. Hogy egyebet ne is emiitsek, c^ak egyet hozok fel: a szivelzsirosodást. is miíí iK kÜlŐQbe Q. egyÍk áldá33a az or?os i tudománynak 1 i a gf l yszer 3 elég számo s súlyos betegség van, hol az alkolokhoz van kötve a siker. is van A k s á rmi h lf Í kk ne m' mé g lázcsillapittó hatása tozIkVJ', erő feltartó a legkitűnőbbek közzé tartÓ 3 nagy eró v e^tességgel járó betegségekben egyenesen nélkülözhetlen. dést foknLÍ^ 1 1 ! mÍképeQ hatQa k- h°gy a szívmüködé rt' a vór ny° m^t növelik, a gyomor müköélóukl tl ki^czólom Jfejt egetni 1me^e Z m ár csak Folytatása a mellékletei*
