Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-02 / 5. szám

XVII. évfolyam. o, szám. Nyire^yhaza, 1896. február 2. JVYÍ f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik; liotenkint egyszer, vasárnapon, -qpg Előfizetési feltételek: postán vagy helyben hámhoz hordva : Egész évre forint. Fél évre 2 Negyed évre 1 A községi jegyző •• tanító uraknak egész évre csak két forint. Az elöfieetcsi pénzek, megrendelések s a A , al» 8/ellem i ""észét képe/.ö küldemények, 1 Hirdetési dijak: lap szétküldése tárgyában leendő felszo- a '"f 6 8^ c^me alatt kéretnek beküldetni Minden négyszer habozott petit ..r (f lymr lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f "^infintetlen levelek csak ismert kezektol k8zlés e 5 k r.. tSbb8ZÍi r, közl é„ esetében 4 kr. köuyvuyoindájához iskola-utcza 8. szám ^T ° ' . ,,, . Klno.tárl bélyíjdlJ fejíben, minden egye. hir­/tx x i l, v • 7. ,„, A kéziratok csak világos kivun&tra s azídetés után 30 kr. Bzettetik. (Jánószky ház) intézendok. [iUet« költségére Küldetnek vissza. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szára); továbbá: ttoidberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország ós Svelcz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 1821. K. jgog Szabolcsvármegye alispánjától. A községi elöljáróknak. Tudomás vétel és közhírré tétel végett értesítem, hogy Aagy-Kálló község első vásárja nem a ,.Nyirvidék" folyó évi 3-ik siáimiban közölt határidőben, hanem február hó 20-án fog megtartatni. Felhívom, hogy a vásárok határidejére vonatkozó kimutatást ez értelemben igazítsa ki. Nyíregyháza, 1896. január 31-én. Ali spán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. A polgármester megnyitója. II. A jogéletnek egyetlen mezeje sincs, hol a működő tisztviselő egyéni elhatározása, átszár­mazott hatalmának érvényesitése oly kiváló szerepet játszana, mint a közigazgatásban. Más részről, a hol^a preventiv felügyelet oly kevéssé lehet sikeres, a repressiv ellenőrzés pedig leg­alább a sértett magán érdek szempontjából kö­zömbös és nehéz. Ahol tehát a közigazgatási jogviszonyok elbirálása annyira a tisztviselőnek van kiszolgáltatva, ott fokozott gond. éles látás, exigentiális képesség, tiszta judicium és ernye­detlen szorgalom — hogy az érzelem világból fakadó elfogulatlanságot, pártatlanságot és »zen­vedélytelenséget ne is emlitsük — azok a tulaj­donságok, amelyek a siker nélkülözhetlen alap­feltételét képezik. Látni való, hogy a qualificatió igen erős és tökéletes embert feltételez. De másként a fel­adat kör be nem tölthető Ehhez járul még egy igen lényeges postulatuma a sikernek. . A „NYIRVIDÉK­4 TÁRCZÁJA. A szeszes italokról. Irta a a kerekedd ifjak őoképzó egyletébea felolvasta Dr. Springer Géza. Mottó: A berúgott ember elől az Úristen is kitér. Mulatós nemzet vagyunk, mert akármilyen nyelven is dicsérjük az Urat templomainkban, ha csak e,'y ka­nálnyi magyar vér csörgedez ereinkben, már akkor nincs népfaj, a mely tultegyen rajtunk a lumpolásban. Mint a nóta mondja: .Három czigány legény hegedül, Csak magara járom egyedül.< S mégis jól mulat az ipse. Búbánatát borba fojtja, örömét bor mellett osztja meg a magyar, névnap, keresz­telő, ünnep s nem ünnep; jubileum s harangszó mint megannyi jó alkalom egy-egy görbe napra s uinc* a világon nép, a mely olyan szépen tudjon keseregni bor s czigány mellett, mint a magyar. A phlegmatikus augol búskomor a fehér asztal mellett, a sörhasu német butáu megelégedett; a franczia pazarlóan dőzsöl; csak a magyar mulat szépen, ele ginsan. Mindegy aztán nekünk, akár bicskanyitogató vinkó, akár Bzépnevü franczia pezsgő legyen az a mit meg­iszunk; a jó kedv megvan. Bokáját összeüti, kalapját szemére húzza a magyar s nótázik, hol vígan, hol ke­servesen : • Húzzad csak, húzzad csak keservesen, Hogy a szivem megrepedjen* zokogja. Pedig dehogy reped meg? A másik pillanatban mir vigan kurjantja el magát: Acsi! — s a füstös fiuk ihitattal kezdenek az uj nótába: .Részeg vagyok rózsám, mint a c»ap, Nem aludtam három éjjel, három nap«. Nótáinkban mindig nagy szerepet játszott a bor • méltán híres a magyar népdal, mert olyan szívből Mai A közigazgatási feladatok legnagyobb része olyan, amely nem csak tisztviselői működést igényel. De merően hiába való marad az, ha nem olvad össze a polgárok segitő, engedelmes­kedő és támogató készségével. Itt kezdődik nagy szerepe anuak a bizalomnak, amelylyel a pol­gároknak egyrészről a közigazgatási feladatokat, másrészről az azok ellátása körül tevékenykedő tisztviselőket megajándékozniok kell. A kölcsönöség, amelyekként fennáll, okozza aztán, hogy a közigazgatás meg nem értett fel­adatai gyűlöletessé teszik a reudszer mellett a tisztviselőket is. illetőleg a közérzet szerint helyes feladatoknak a körülirt qualificationalis tulajdonságokkal nem biró tisztviselők által való vitele gyűlöltté teszi az egész közigazgatási rendszert íme tehát, midőn Bencs László polgár­mester millenáris szép megnyitójában helyén valónak találta ezt a bizalmat hangsúlyozni: expressis verbis kifejezést adott vagy annak, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszerünk nem alkalmas a siker fófeltételét képező bizalom kifejlesztésére és megszilárdítására, vagy hogv a város ügyeibeu serénykedő tisztviselők — enyhén szólva — uem rendelkeznek teljes mér­tékben ama kellékekkel, amelyek a polgárok osztatlan bizalmát kiérdemelhetnék. Minden rendszer jó, amely nem hagy nagy ört, s niucs feltűnő ellentétben az általa sza­bályozni hivatott életviszonyokkal. A mai köz­igazgatási rendszernek vannak súlyos hibái, de még mindig nem állítható oda a bajok egye­düli oka és bűnbakja gyanánt. Ellenben minden rendszer rósz, amelyet a gyakorlati életben netn alkalmaznak helyesen. fakadó, szivhez szóló hangok a világ összes nyelveiben sincsenek, mint a magyar nótákban. Megiszol egy-két (5—6) pohár bort s órákig elke­seregsz azon, hogy: .Zöld asztalon ég a gyertya, s bár már a villamosság századát éljük, a koppaufó rég a múlté, te szivszaggatva folytatod, hogy; Barna kis lány koppingatja". Szemeid már ragyognak, arczod kipirult, szived hevesen dobog; bőkezű, szellemes vagy; ellenségeidnek megbocsátasz, bátornak, hősnek érzed magad, szeretuéd az egész világot kebledre szorítani: szóval „a füled melegszik", mert itt az I. fokú részegség: Az úgyneve­zett nobel spicz. De te tovább iszol: Egyik pohár a másik után ürül! Jobb bor után vágyói, elfelejted, hogy holnap is nap lesz, talpod viszket, tehát tánczra perdülsz. Agyadra homály kezd borulni, te vagy a legna­gyobb ur a csárdában; a kis bőgősnak a nyakába bo­rulsz, a pikulás a füledbe fújja már (s te szivettépően keseregsz azon, hogy: „Tarka paszuly az ágy alatt") Nem birs-z többé magaddal s megszületik az első csók, melynek helyét a czimbalinos hálásan törülgeti, mert hát ő kapta ós én konstatálhatom, hogy ez II. fokit részegség, mert alaposan be vagy csípve. S te még tovább is iszol! Nem jó már a rizling sem, vigan durran el az első palaczk pezsgő, a katcsu nyakú poharakban sürün gyöngyözik a drága nedv; a kontrásra csókzápor zudul; vígan .tiltod meg, hogy ue feküdjenek a rózsafával körülültetett széuaboglya tövébe, de a másik pillanatban már azt fejtegeted, hogy .ne­ked olyan kis lány kell, ha beteg is keljen fel* Szóval beállott a III. fokú állapot, mely totaliter be vagy rúgva. A mi ez után következik, az már nagyon szomorú. Agyad végkép elhomályosult, a bor, pezsgő patakként foly, egy egy üveg csörömpölve tesz tanúságot izom­erődről; ablakok, tükrök állandó veszedelembe vannak, mert itt a IV. fokú részegség: az úgynevezett tök­részegség. Van még egy V. fok is, a midőn a láb, nyelv teljesen felmondta már a szolgálatot; te és porhüvelyed számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. Ez már a tisztviselők dolga. A foganatosítás, a rendszer rendelkezéseinek és elveinek bevitele a való életbe, tehát a végrehajtásnak a hely, idő, személyek és inczidens szerinti mikéntje legalább is egyenlő jeleutőségü magával a rend­szerrel. E-i épen ezért axióma, hogy tökéletes törvényt rossz végrehajtás tönkre tesz és meg­fordítva . Vegyünk egy ártatlau. s minden kiszámí­tott vonatkozás nélküli példát: A közerkölcsiség szempontjából közhelyesléssel találkozik ama szabály, mellyel megengedtetik a hatóságnak a nyilvános mulató helyeknek éjjeli 2 órakor való feltétlen bezárása. Ellenben az illetékes tiszt­viselő egyéni elhatározására van bizva az idő­nek és módoknak megválasztása e szabály végre­hajtásában. Visszatetszést szül, — s egy példa a sok közül — terjedelmes körű bizalmatlanságot éHreszt, ha a hatóság mereven a jogosultságot veszi irányadóul, s az idő tekintetében mellőz­vén a jogos magán érdekeket, olyankor él jogá­val. midőn azoknak, akikre a rendelkezés kihat, annak következményei ellen nincs módjukban védekezni. Az ital mérési illeték, a helyiségek bérösszegére befolyással van az éj jövedelme. Min­denesetre kevés méltányoságról tesz tanúbizony­ságot, ha a körülirt ipart űzőknek nem adatik meg a lehetőség, az illetékek, adók és bérletek megállapításánál a megfosztott jövedelmeiket is tekintetbe vehetni. Nálunk pedig hagyomány, hogy a közigaz­gatási teendők vitelében minél kevesebb mél­tányosság, előre látás, tervszerűség, tapintat, judicium. bölcseség és szorgalom legyen. És épen ezért hisszük, hogy a polgármes­teri megnyitó alkalomszerű és helyes megfigye­puha vánkosnük találja a kövezetet is s habár nem is mindig sárga föld az, a min nagyokat heversz, még is azt mondják: Leittad magad a sárga földig. Mindig eszembe jut ilyenkor a kortes esete, a kit, midóu ily állapotában kutyája részvéttel nyalogatott, dadogva dörmögte: „Hiába csókolsz Pista, nem te leszesz a követüuk". Azt hitte a szerencsétlen, hogy az ellen­jelölt hízeleg neki. Ez volna röviden az alkoholok hatása fokok sze­rint. Az a kérdés juthat most mindnyájunk eszébe: miért is isszák a szeszeket, ha többet árt, mint használ. A háuyan, annyiféleképeu felelnek: A magyar paraszt télen azért iszik, hogy melegítse, nyáron, hogy hűtse. Bubánatában, inert feledni akar, örömében, hogy jobban megmaradjon eszében az öröm oka. Éhgyomorra, hogy étvágyat csináljon, aus lakoma után az emésztést elő­segiteui. Az éhező szegény ember, hogy jóllakjon, a gazdag, hogy könnyítsen tele gyomrán. Szóval mindig tudunk kifogást s még az a része­ges is, kit azzal feuyegetett orvosa, hogy megvakul, ha az italról le uem mond, azt felelte: iokább vesszenek az ablakok, mint az egész ház, mert ha nem iszik, el­pusztul. Különben — szerintem — ez is csak szokás, csak ugy amint a szivarozas nálunk, vagy arzén evés a steiereknél. Egy azonban meglehetősen érthetetlen előttem, miért isznak azok, kikuek a foglalkozása már ugy is elég izgató, álmot rabló: értem a börzianereket. A tár­sadalom egy osztálya sem fogyaszt el oly mennyiségű alkoholt, szivart s kávét, mint ók. Lehet talán, hogy az agy s izom energiáját, akarják fokozni ez által, s igy tudják csak kiállani azt a megfeszített munkát, melyet végeznek. A hausse, baise, deroutok s crachok birodalmában, a börzén s a börzianerek törzskávéházai­ban fogyasztják a legjobb, de legerősebb szeszeket is s ép oly ritka a bornemisza borzianer, mint a holt szamár, vagy döglött doktor. (Vége köv.) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom