Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-26 / 4. szám
XVII. évfolyam. 4, szaiii. Nyíregyháza, 1896 január 20 VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A S 3 ABOLCS VAR MEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben hiahoz hordva : Kgési évre 4 forint. Kél évre 2 Negyed évre A iöiségi jegyiő ét lanitó uraknak egész évre csak két forint. Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon. Az előfizetési pénzclc, megrendelések Hirdetési dijak „ A lap szellemi részét képező küldemények, 1(1» *bM-ü1jIp*p tárn'iiiíhnn I»„«,1A fele,, A a szörlí0rtzt ö czime alatt kéretnek beküldetni. .... , , lap steiKUMeae tatgyabnn leendő felszo- „,_,.„.„,,„ . . , . . . . ,,.., Minden négyszer hasa jzott pett sor egyszf lamUisok Jóba Elete kiadó - tulajdouos f 0„ad t au"k el lflmert k° Zekto1 kazlé8e 5 kr- ' többszöri közlés esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám v wézlraUk C8ak vI1Agos klfánatr a . ,n i' ,de,, eg7M h i" (Jánószky ház) intézendok | Uletö költségén, küldetnek vissza. | A nyll t. térl k8lIem6llyek dija 90r0nkint 30 k r Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler "ódájában Béesbeu, Prágában es Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos 726. K. 1896. Szabolcsvárniegye alispánjától. A községi elöljáróknak. Felhívom az elöljáróságot, hogv az örökösödési eljárásról szóló évi XVI-ik (örvénynek a közönség érdekeire s a telekkönyv rendb -ntartására irányuló s az alábbi hirdetménybe foglalt igen lényeges intézkedését a legkiterjedtebb módon haladéktalanul tegye közhírré s a közhírré tétel foganatosítását hozzám az illetékes főszolgabíró utján jelentse be. Nyíregyháza. 1896. január 14. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Ad. 7J6 96. K. sz. Hirdetmény. Az örökösödési eljárásról szóló 1891. évi XVI-ik törvényezikk az 18911. évi január hó l-ső nipján lépett hatályba. Ennek a törvénynek egyik lényeges intézkedése az. hogy ha a hagyatékhoz ingatlan tartozik az örökösödési eljárásnak van helye akkor is. ha azörötösök rninlnyajan nagykorúak. Ez all arra az esetre is ha az elhalálozás 1896. évi január 1-seje előtt történt. Ugyanazért az örökösöknek érdekében áll, hogy ily esetben az örökhagyó halálától számított három hónap alatt, ha pedig a haláleset az 1896. évi január hó 1-je előtt történt, az ettől a naptól számitandó három hónap alatt maguk kérjék a kir. járásbíróságnál vagy az örökösödési eljárás megindítását vagy az örökösödési avagy hagyományi bizonyítványnak kiadását mert különben a hagyatéki eljárás hivatalból fog megindittatni. Nyíregyháza, 1896. január 14. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 507/1896. K. Körözvény. Balkány községben 1895. év deczember hó I l-én egy drb 1 éves 8 frt értékű ártány sertés fogatolt fel bitangságból, mely ki nem sajátitás esetén f. év január hó 28-án Balkány községházánál elárvereztetni fog. N.-Kálló, 1896. január 14. Zoltán, főszolgabíró. A „NYIRVIDEK- TÁRCZAJA. Álmodott szerelem. (Vége.) — Ez az, vedd Marikám magadhoz ezt a levelet ebbe irtam le, milyen nagyon szeretlek s milyen mélyen vetem meg azt a íiut. Jól megőrizd, ez a te fegyvered, ez a te támaszod, ha ó elhagyott is. — Atjuskám, ne bántsd Ferenczet többé, hisz megbocsátottál már neki; megígérted nekem, hogy soha sem bántod őt; oh kérlek bocsáss meg neki, ha ismét rosszul cselekedett. — Te jó leáDyom, hát te nem tudnál haragudni Ferenczre soha sem ? — Soha, sohasem ! — Hát ha megcsalt, nem tudnál elfordulni tőle? — Nem csalt ő meg tudom, s ha tette volna is, nem fordulhatnék el tőle — Szereted nagyon ? — Nagyon szeretem! te mondád mindig, hogy Ferencz vonzalommal van irántam s ón ezt éreztem anélkül is. Te montad, hogy a mi egyesülésünk a te boldogságod lesz; s én éreztem ezt a boldogságot! — Ugy, akkor én nem fogok megbocsájtani neki noha, szólt keserűen András ur. — Ne hidd. hogy elhagyjon Ferencz, akit én ugy szeretek, akiért annyit imádkozom . . . akit én megmentettem az apai megvetés és bosszú rettenetes sorsitól, az nem lebet hűtlen hozzám sohasem. Meglásd, ha holnap megjön, itt a te ágyadnál esküszünk örök hQséget, te adod majd az áldást reánk, és nem fogsz raegbtini, ha látod, hogy a te Mirikád boldog, nagyon boldog lett! — Álmodott gyermek szerelem, mire fogsz virradat!? A polgármester megnyitója. I. Divatos áramlat ma Magyarországon, minden bajért, amely országot éri. az élő közigazgatási kényszert okolni. A büubak az általános támadás alatt több türelmet, mint energiát tauusit. A közkormáuyzati rendszer hibáit szeretik elburkolui, a kormáuyokkal váltakozó elvek elhamarkodott alkalmazásának természetes visszahatását arra vezetni vissza, hogy a közigazgatási nagy munka és feladat-kör betöltésére az autouomikus szervek képtelenek. Nálunk tehát radikalis reudszer változás nélkül jó közigazgatás nem képzelhető. A mióta a közig.izgatás orgaüismusa elvek szerint működik, —| nem csak ez a bal hit keletkezett és terjedt szét erős meggyőződéssé szilárdulva az emberekben, de megromlott az érzék is, amely pedig nem is olyan nagyon régen a törvényhozási hatalom büueiuek correktivuma volt Ma a közigazgatási törvényeiuk is rosszak, érzékfi iket is elvesztettük azokat a való élet alkalmazásában helyesbíteni és pótolni A mi autouomikus közigazgatásuukban nem is olyau régen államfenntartó erő lappangott, mely inindanuyiszor jelentkezett, valahányszor a törvéuyhozó és kormáuyzó hatalom részéről veszély feuyegette a polgárok jógiit. Ma a közigazgatási törvény-labyrinthus iránti általános ellenszenv, indolentia és kapkodás a végrehajtásban, eugedelmesaégi készség hiáuya és bizalmatlanság közigazgatási hatóságok intézkedéssel szemben, a legtöbb karakterisztikouok. A kiegyezés óta alig hozott az ország más, mint közigazgatási torvényeket. Es mégis, illetőleg épeu ezért rossz • náluuk a közigazgatás Ezeket a törvényeket alig isineri kimerítően valaki. Annál kevésbbé élnek tehát a nép jogérzületében. Már pedig politikai vezérelv, András urnák feltámasztott leje megcsuklott azon az erős nyakon és nem mozdult meg többet. Marika virraszt András ur halottas szobájábau, szemei kisirvák, feje kábult, szivében sajgó érzések. A gyenge éji mécs bágyadt sugarai és a kandalló vigan pattogó tüze világítják meg a lakás két ellentétes lakójának arczát, egyikén a báuatot, a másikán a halál csókjától arczára nyomott szenvedést. Marika hosszau olvas abból a fakó : rczból. Mennyi jót tett vele, ide gennel András ur ós moít elszakadt volna az a kapocs, mely őt ide fűzte. Oh ha Ferenci is az ő élő halottja, nem lesz vége az ő gyászának soha! Elöször gondolt setétló sorsára. Az első keserű nap életében, átszőve rejtelmes gondolatai végnélküli fonalával. Elhagyatottnak lenni, milyen nehéz fájdalom! Nem viszontszeretve lenni milyen szenvedés. A keserű könyek először vádolák a holtat e boldogtalan álmáért. Oha megjön Fereucz, meghozza András ur ígéretei megváltását egész szívvel. Szép lesz az a boldogság, még ebben a gyászkeretbeu is. Nem lesz elhagyatva, ha Ferencz megjő ... ki őt szereti így mondta váltig András ur, így érezte ezt ő is raindekkoráig, itt a levél, melyben leirta András ur mennyire szereti Marikáját még azou a halálos ágyon ls. Oh de ebben van letéve mély megvetése is Ferencz fia iránt. Miért gyűlölte meg újból Fereuczet, miért nem bocsájtott meg neki a halálos ágyou ? Feltöri, megnézi a levelet; kezei reszketnek, félnek felnyitni azt a szekrényt, melyben az ő szeretete ós Feroncz gyűlölete együtt feküsznek; nem kell néki András ur szeretete a másik gyülöiete árán ... és lassan > kandallóhoz lép, mosolyra vont ajakkal veti a lángok közé a levelet, melyek arról lenyaldossák András ur boszuját. Ezt az egyet olvasta Mariska a levélből. Marika csendes sirdogálása visszafojtott zokogása felébresztették a pamlagon elszunyadt Örzsét, ki mint hogy csak olyan törvények kívánatosak, amelyeknek végső forrása a kormányzott nép jogi szükséglete. Hozzá tehetjük még, hogy a törvények a való életben különben is a szabadság korlátjai gyanánt jelentkeznek, amelyek a polgárok jóhiszemű bizalmával csak kivételes esetekben találkoznak. Azok a törvények pedig, amelyekkel a polgírok már akár azért, mert intentiójuk iránt nincsenek kellően tájékozódva, akár azért, mert nem a közfelfogást és közszükségletet elégítik ki, va<jy végül azért, mert a türvéuyek között sok a változó és fölösleges, — egyet nem értenek, egyenesen ellenszenvet gerjesztenek, s végső hatásukban kizárják amaz összhangot, amelynek a közigazgatási siker szempontjából egyrészről a törvények és ennek végrehajtói, — más részről a polgárok között állandónak kell lenni. Nálunk pedig ez a bizalmatlanság tökéletes. A hatóságok intézkedései nem az összeség. tehát a köz, s az ebben bennlevő jogos magáu érdek szolgálatában állóként jelentkeznek, de a hatalom homályos, meg nem értett akaratán épült parancs rideg végrehajtása gyanánt. A szabadság eszméjétől autiyira áthatott magyar nemzet goudolkodása kiegyenlitbetlen ellentétben áll a ptrancsnak deklarált administrationális intézkedésekkel. Innen a fokozatos visszavonulás az autouomikus jogok gyakorlatától, ez az oka. hogy a tisztviselők nem tekintetnek a választás daczára sem ugy, mint a polgárok közös érdekeinek szolgái, hanem mint olyan hatalom eszközei, amelynek törvényben gyökerező akarata idegen, át nem értett, homályos és igen sokszor az egyéni tevékenység rovására gyámkodó. Ez a mi leszólt közigazgatásunk rosszaságának valódi titka. tetten kapott bűnös mentegetődzött és törölte száraz szemeit és megszólalt: — Miért emészti magát annyira Marika ezért a fiúért, nem érdemli rneg, ha magáuak volnék be sem ereszteném holnap. — Erzsók asszony mit beszél, mit tud kelmed?! — Ilát biz én se tudok többet, mint amennyit András ur megtudott, mint amit ő elmondott, hanem az uutig elég is volt. Megházasodni, hírünk tudta nélkül. Hej de sokat raegb itlanak az emberek ott Pesten! De ugy kell a rossz fiúnak, hazajöhet most az összesepert gabnára kukorékolui, aztán elmehet a maga szemétdombjára, nem kap innét egy fűszálat sem. Kitagadtuk. — Mit csináltak vele? — kérdé Marika reszketve a hallottaktól. — Azt, hogy András ur után jussot nem kap, minden a magáé Marika lelkem: ott van beleírva abba a levélbe amit András ur átadott. — Értem, értem ! — Sírba vitte derék gazdánkat, én sem bocsájtanék meg neki sohasem ! — Mit vett ugy a lelkére András apó? — Nem mondta meg M inkának mikor a halálos ágyához kérette ? — Beszélt sokat, de alig tudtam a fájdalomtól megérteni, szólt kíváncsi ravaszsággal Marika. — No hát ugyan megörült annak a fránya levélnek, aztán Faragó Jutis, ki Pesten szolgál elárulta, hogy Ferencz ur régen megházasodott, mire ugy elöntötte a harag András urat, hogy megütötte a szél, az Isten boldogítsa őtet. Mikor ugy szerette volna, hogy Ferencz mátkája senki más ne legyen, mint az ő kedves Marikája. — Megházasodott régen ... az a másik, az hát az ő felesége . . . nem szeretett volna Ferencz sohaMai számunkhoz o«y Ív melléklet van csatolva.
