Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-31 / 22. szám

Még egyszer a zárszámadásról. Azt irja ueküuk a város képviselő testületének egy tagja — megjegyzéseket tévén arra a hírlapi czikkre, mely a „Nyírvidék" legutóbbi számábau a város mult évi zárszámadásinak közrebocsátása alkalmából megjelent — hogy igazságtalan dolog volt tőlünk a városi képviselőtestületet tenni felelőssé azért a föltüiiöeu nagy eltérésért, mely a városi háztartásunk mult évi költségelőirányzata és az ugyauezeu esztendőről szóló zárszámadások adatai között mutatkozik. Nem a képviselet, hauem a tanács s ennek feje: a polgármester hibás abluu, hogy mult esztendei városi háztartásunk számbeli eredményei annyira semmivé tették a képviselet által megállapított költségvetést. E/.t moudja á képviseleti tag úr és hozzá teszi, hogy a képviselőtestület, a maga alkotmányos kötelességeinek a teljesítését nem mulasztotta el. mert a költségvetés kereteit túllépő tételeket úgy a bevételeknél mint a kiadásoknál miniig a képviselet állapította meg. Hiszen mi azt igen jól tudjuk., hogy az a félmilliós eltérés, mely a mult évi költségvetés és a zárszámadások végösszegében előállott, a törvényes formák megtartásával jött létre, t. i. a képviselet jóváhagyásával, mint ahogy az uem is történhetnék ínég a törvény durva megtérése és az azt követő megtorlás nélkül. Ez igaz. De épen azért, mert a félmillióra menő több bevétel és több kiadás, a képviseletnek alkotmányos formák között hozott határozataival esetről - esetre sanction.iltatott: méltán illettük a felületesség vádjával azt a képviseletet, amely olyau költségvetést készített, hogy annak szám szerint való összegét az eredmény több miut kétszeresére emelte; azt a képviseletet, mely, auaidőn 1891. őszén, a következő esztendő feladatainak programmját megállapította, annyira nem volt azzal — t. i. e feladat kereteivel — t

;sztábau, hogy a valóság rettenetes módon megcsúfolta ezt a testületet, előttünk állván íme most, hogy a 420,S32 forintra előirányzott bevétel és ugyan ilyen ösz szegben megállapított kiadás a zárszámadásban több mint egyszer akkora összegre nevekedett. Sem háború uem volt pedig a mult esztendőben, sem pedig, hogy lutrin kihúzták volna a városnak ilyen félmilliós nyereménynyel a városnak valamiféle részvényét. Egészen normális esztendő volt ez az 1895-dik év, minden nagy események nélkül való, amelyek talán ezt a félmilliós eltérést, e2t a több mint 100%-os eltérést az előirányzat és a valóságos eredmény között indokolnák A budget-jognak bizonyára az az értelme és értéke, hogy a közönség, erkölcsi testületet alkotván, mint község, ennek a háztartásnak a költségeit, a bevételek és Kiadások összegét, honnan mennyit vegyeu be, hova mire menynyit költsön: önmaga szabja meg Igaz, hogy enuek a joguak — forma szerint — semmi csorbulása uem történik azzal, ha egy község képviselőtestülete hétről-hétre, A „N YIR VIDÉK*

4 TÁKCZÁJ A. Az első debut. Varnier Daniséról az egész színiakadémia tudta, hogy bizony kár azért a sok időért, amit itt elpocsékol, azért belőle színésznő sohasem lesz. Valamennyi tanár sziute gyűlölte ezt a kóczos hajú leányt, kinek szőke fou frouja egész a szeméig csapödott, a ki leczkéit sohasem tanulta meg, a legegyszerűbb verset sem volt képes elszavalni, a ki csínyt csínyre követett el és a kinek nem imponált soha senki. Denise pedig csak eljárt az órákra készületlenül; a gyakorlatok és próbák alatt valóságos teher volt miudenkire. Szerepét soha sem tudta, még a eugó után is képtelen volt beszélni, és ahová páthosz kellett, szin telenül súgott, ha pedig közömbös hanglejtés elég lett volna, vak dühvel szavalt. Minden óv végéu magától érthető eredményként vártak, hogy Denise kisasszonyt szépen kiteszik az akadémiából, de mindenki bámulatára az igazgató pártját fogta és igy Denise megmaradt továbbra is szininövendéknek.. Az igazgató aztán az egész rákövetkező esztendőn keservesen lakolt megfoghatatlan jóságáért, mert alig mult el egyetleu uap, hogy Vernier Deuisre ne érkéz tek volna külömbnel külörnb panaszok. Az igazgató ilyeukor magához hivatta a leányt, de mikor az ráné zett különös szemeivel, melyekre ugy I-teu igazára soha senki sem tudta vón megmondani: szürkék e vagy feketék, avagy éppen kékek; ez az ember, ki annyi kicsiny és nagy művészt látott maga körül, ettől a szempártól megdöbbent. S ilyen Denise szidás helyett néhány jó tanácscsal gazdagabban tért vissza és folytatta ott, ahol elhagyta. vagy hónapról-hónapra gyakorolja a bevételek és kiadások megállapításának jogát. Az ilyen módon vezetett háztartásban azonba n sohase se lesz rend, még egy magán-ember házánál sem. Annál kevésbbé szabad ezt megtűrni egy községi háztartásban és épen Nyiregyháza város háztartásáluu ahol a 4 152,237 frt közvagyont 2.345,041 frt adósság terheli, ahol — számokkal demonstrált financiális helyzeten kivül — az a nagy és rohamos általakulás, melyet városunk fejlődése föimutat: megfontolt, rendszeres, ennélfogva előre meghatározott keretekbán mozgó gazdálkodást követel. A költségvetés megállapítása: ez a megfontolás. az irányoknak és kereteknek meghatározása. Nem valamiféle alkotmányos sallang ez, hanem az öntudatosan, a viszonyok szeriut megállapított fejlődésnek a programmja és biztositéka a rendnek, a túlkapások és kapkodás ellenében A költségvetést a képviselet állapítja meg; a tanács csak javaslatot tesz. Azt moudja Öu, hogy ez a szerencsétlen 1895-diki költségvetés is a tauács javaslata alapján készült, és hogy a tauácsn hibája, hogy ezt a költségvetést az eredmény olyau csúnyán semmivétette. Ezen a czimén azonban a 220 tagból álló képviselőtestületnek egy tagja sem vonhatja ki magát a felületesség vádja alól, még akkor sem, ha elhisszü'í is Önnek, hogy „a tanács öntudatosan nem volt őszinte akkor, m':kor ezt a hiábavaló költségvetési javaslatot a képviselet elé terjesztette." Ugyau az a képviselő testület, mely 1894. év őszén az 1895-dik évháztartását — a költségvetés megállapításával — berendezte, pár hétre rá csak úgy mellékesen, t. i. költségelőirányzaton kivül elhatározta 300.000 frt regále papiros eladását s beosztotta a befolyó pénz fölhasználását. Hát lehetséges az. hogy a képviselőtestület a költségvetés megállapításánál már nem tudta, hogy azokat a papirosokat el kell adui, mert értékök egy jó nagy része már leköttetett?! * * Az „őszinteség hiánya," amit a képviseleti tag úr emleget, igazán karakterisztikus sajátságu a ini képviselő testületünk tauácskozásai uak. A város zöld asztaláuál sok mumus kisért még, holott pedig igazán egy kis őszinteséggel hamarosan nyilvánvalóvá lenne, hogy ezek a mumosok csak képzelt veszedelmek, az elvtelen opportunizmus felfujt hólyagai. Szerepük van azonban ott, inert akceptáltatnik. Számítanak rájok bizonyos esetekre s talán tnég félnek is tőlük. Ebben van az oka és magyarázata annak az Ön által is emlegetett „őszinteség-hiánynak", mely azt a nagy differenciát költségelőirányzat és zárszámadás között előidézte Az előrelátás hiányának és a felületességnek vádja alól azonban ez a körülmény nem menti föl a képviselőtestületet, mely ezt a semmivélett költségvetést annak idején megállapította. Lassacskán aztán a tanárok belátták, hogy ezt a kis vadmacskát az igazgató ismeretlen okokból pártolja és nem törődtek többé véle, akármit vitt is véghez, legfeljebb azzal boszulták meg magukat, hogy szerepkiosztásnál neki adták a legkomiszabbat, mit Denise nagysám azzal torolt vissza, hogy abból egy szót sem tanult be. Igy aztán eljött az utolsó év is. Mikor már már kiszabadul ez a sok kalitkába zárt fogoly madár és bele repül az illatos légbe, telve szép reménynyel. De Denise igen közönyösen nézett az utolsó vizsga elé, mely pedig már ott folyt le a nagy közönség szemeláttára s nagyon meglepetve nézett fel másnap, midőn az igazgató magához hivatta. Bztosan megint árulkodtak reá, pedig a tegnapi előadás alkalmával éppen nem tett semmit; lemormolta a szobaleány szerepét és azzal vége. Vájjon mit akarnak tőle ismét? Az igazgatónál még volt valaki, aki messzeföldről j3tt művésznőt keresni színpadja számára ós aki annyi jeles tehetségű ós kitűnően képzett asszony közül a színi akadémia legrosszabb növendékét kereste ki magának. S Vernier Danisét nem lepte meg ez sem. Egész nyugottan hallgatta végig a direktor ajánlatát, ki szerződtetés czélj tból meghívta vendégszereplésre. — ,Nina* szerepét választották Sardou remek vígjátékából mint amelyik legjobban illik Denise egyéniségéhez. Danisé hátrasimította kuszált haját s nem hálálkodott, se nem hajlongott túláradó örömmel, hanem egyszerűen kezet fogott a két férfival, nyugodtan mondva : Mához egy hétre elvárhat direktor ur, igérem, hogy nem fog szégyent vallani velem I És Denise az egyszer megtartotta szavát. Pontosan érkezett meg és ugy fáradtan, porosan ment az igazBérmálás Szabolcsban. Örömiroan űszott pünköst hetében a rakimazí egyházkerület, mert az egri érsek ur legmagasabb intézkedéséból megjelent ott Szele Gábor püspök úr ő méltóHága, hogy 19 év után a nagyszámú kath. híveket a bérmálás szentségében részesítse. Mir hetekkel előbb készült a hivek apraja-nagyja a főpásztor helyettesének méltó fogadására; s midőn a uagy nap elérkezett, ünnepi díszt öltöttek a városokfalvak és puszták, vetekedve egymással a tisztelet hódolat és hála nyilvánításában. Május hó 26 án indult el ő méltósága Egerből ipostoli útjára, főtisztelendő Ridarcsik Imre titkár úr kíséretében. Miskolczra eléjök utaztak Szabolcsmegye tóesperese: Fereuczy Bertalan prépost, és a kerület jegyzője: O.dal Jenő plébános, hogy a megye és kerület örömét előre is magas tudomására juttassák ő méltóságának, ki az nap délután 6 órakor érkezett meg Rikamazra, hol diszes fogadtatásban részesült. Május 27-in volt ott a bérmálás. 1500 hivő részesült abban. 28-áu Vencselőn, 29-én Giván bérmálta püspök. Leghosszabb, leglerhesebb ú'ja volt ó méltóságáuak Gávától Bishalomig. május 29 én délután. Da az út fáradalmiit pítolta, s mintegy teljesen feledtető a 72 éves viruló egészségű fópipp il az a fejedelmi fogadtatás, az az utólérhetetleu szívesség s mindenre kiterjedő ügyelem, melyben Bishilmán minden oldalról részesült, s mely apostoli utjának bizonyára fénypontját képező.' A miut a bashilmi határhoz ért ő méltósága, Dj. bos Imre az alsó dadai jirás fószolgabirája üdvözölte ékes szavakkal, s 34 ragyogó lovas bandérista élén vezette be a regényes pusztába, hol minden ház, minden bokor ünnepi díszt öltött. Legremekebb diszöltözetet azonban az egek Ura rakott áldó kezekkel a kis földi Paradicsomra, melyet Bishalomnak neveznek. Aki még nem volt itt, annak fogalma sincs arról a kedves képről, melyet e kies fekvésű uradalom középpmtja tár szemünk elé. Középen emelkedik ki büszkén, a sík láthatár falett a halom, rajta a kegyeletes szivek áldozata Istennek: a nemes grófi család vallásosságának gyönyörű emléke, hirdetője, a templom. Dil felé néző homlokzatáu emelkedik a kisded torony, mint a hit újja égfelé emelve s folyton arra intve a környék lakóit, hogy a röghöz tapadó tekintetüket ég felé is emeljék, ahonnan jő minden áldás a föld lakóira. — Belseje igazán égbe emeli a fáradt lelket, mindeuütt áhítatra késztő szent kép és szobor s a remek oltári festmény a szent családot örökíti meg. Az oltár ós templom hajójának egyes helyei gyönyörű feslő virágokkal, pálmákkal felékesítve. — Hát azok a csínnal készült szekrények mit jelentenek ? Egy „földön járó angyalnak", az igazi mély vallásos érzéstől áthatott keblű fóúrnőnek saját kezeivel készített fehérnemüket, melyeket az Istentiszteletnél és templom tisztán tartásánál használni szoktak; ta'talmazza azokat a remek misemondó papi öltönyöket, melyek akármely püspöki templom oltára előtt térdeplő Isten-szolgájának is örömére válhatnak — és mennyit! ? — Nem győzi a szem végig nézői a piratlan ízléssel készített, gazdagon aranyozott öltönyöket. — Kisded karzat, rajta kellemes hangú, szent áhítatot keltő orgona, mlj a szent hajlók kisded hajóját a kelet s nyugot felé néző szines üvegbe szegett ablakokon átszűrdő szelíd fény oly nyájas varázs zsal hatja át, hogy még a pogány is térdre borul e kellemes, összhangzó szelid szinvegyület hatása alatt. A templomot széles út köríti,' melyről a legszebb tájképekben gyönyörködhetik az emberi fogékony lélek. Tágas sík mezők, zöld tenger-hullámot mutató, üde vetéseikkel; táblák, melyeket jóleső gonddal rakott körül az emberi szorgalom akácz- és gyümölcsfa-sorokkal: az akáczfa-sorok virágözönben ünneplik e napot ; a panorámát nyugatról elzáró kopasz tokaji hegy, mint kifáradt harezos végig heverve s könyökére dőlve legelteti öreg szemeit a kies vidék felett a messze távolban, dúi lombozatú facsoport nyílásán át Nyíregyháza sugártornyának ragyogó csillagán verődnek vissza a melegen sütő nap sugarai; míg a közelben, a gatóhoz. Az igazgató örömmel fogadta, elébe sietett és ugy mondta szivelyesen: — Hozta Isten ,Nina* kisasszony — A leány megállott. — Bocsánat, igazgató ur, mondá lassú hangon, eljöttem ugyan, de csak azért, hogy kijelentsem, miszerint én Nina szerepét el nem vállalom. Az igazgató felkiáltott: — Az istenért, az lehetetlen. Az egész város izgatottan várja fellépését. A sajtó is rendkívüli érdeklődéssel néz fellépte elé, — szóval: kell játszania. — Sajnálom, felelte a színésznő, de én Nínát el nem játszom! Az igazgató türelmetlenül dobbantott a lábával: — Hát mit akar játszani? Nem bánom ón, ha mást is választ, a fő az, hogy egyáltalán fellépjen. A leány közel lépett a direktorhoz; aztán ránézett azzal a különös tekintettel, mely az akadémia igazgatóját minden pinasz ellen siketté tette, ugy mondta halkan: „Gretchent* akarom játszani! Az igazgató ijedten nézett Denisére. Ez a leány megbolondult, aztán száraz, hideg hangon mondá: — Figyelmeztetem kegyedet, hogy az ón időm drága. Azért kérem, hogy ne tréfáljon; hallottam ugyan, hogy ön szeszélyes és makranezos, de ez engem nem alterált, de a mi sok, az sok. Denise csak ismételte konok daczczal: — Gretchent akarom játszani. Csakhogy erre az igazgató már dühös lett. — Hisz ön lázban beszél. Nem elég, hogy falléptetem, még ennyi teketóriát csinál nekem! Tudja-e kérem, hogy az akadémia legutolsó növendéke volt s most Gretchent akarja játszani ? Hallatlan ! Az igazgató elhallgatott. E hangtól meghátrált már sok fényes zseni, de ez a kis leány nem rémült meg, ' nem is felel, csak nézi, nézi — oh a szemei szépek — Folytatása a mellékleten