Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-05 / 14. szám

uagyságu fényképezett arczképe átszolgáltatandó, ki ré­szére a bérleti jegy kiállítandó leszeu. írásbeli megren­deléseknél a jegyért jlró összeg bérmentve a magy kir. államvasutak budapesti főpénztárához (Budapest, And­rássy üt 75.) beküldendő azon személy neve és foglal­kozása ki részére a jegy kívántatik közlése, és annak arczképének csatolása mellett. — Testegyeuészetl niulntézet. Keleti J. czé^, Budapest, IV., Korouaherezeg-utcza 17., — az eddigelé sérvkötók és betegápolási eszközök készítésére létező gyárán kivül egy nagy szabású, a modern technikának teljesen megfelelő műhelyt nyitott — Budapest, VL, Uostely-utcza (Károly-laktanya ló.), — melyben orvos­sebészeti aczéláruk, teategyenészeti készülékek, Hessing rendszerű elismert múierékfüaők, nyújtó- és járógépek, műlábak és müüezek, valamint minden e szakmába vágó •czeiaruk, viUnygépek, kötőszerek stb. készíttetnek. Szenvedők, ktkuek ily készülékekre szükségük van, fel­kéretnek, szíveskedjenek fenti czégtől költségelőirány­zatot, vagy képds árjegyzőket kérni. Vagyontalanoknak minden lehető e szakba vágó készülékek havi részletekr9 adatnak. I,unteladokaak engedmény. Üzleti elv: Szi­gorú pjutos kiszolgálás, legjutányosabb árak. — Büvész-estély. Az Annetelli féle két bűvész­estély hétfőn és keddeu kitűnően sikerült. — A kiváló bűvészeknek mind a két estén szép közönségük volt. — Az „Ezeréves Magyarország és a íuilleuiuuii kiállítás" czimü irodalmi vállalat 7 ik füzete érdekes tartalommal jelent meg. Ttzeuhat pompásuál s szebbnél szebb képekben mutatja be hazánk nevezetesebb s gyö­nyörű fekvésű vidékeit, műemlékeit s az Ezredéves ki­állítás bámulatos szép építkezéseit. Borszék fürdő sürü fenyvesekkel borított hegyeivel fenséges látványt nyújt., De ami igazáu szép és érdekes az: Brassó város látó­képe a legsikerültebb kivitelben bemutatva, Árva, Bu­datin és Muukács vara valamennyi törtéueti nevezetes­ségű hely a regényes legesüknél fogva méltók a be­mutatásra. A füzet legeredetibb képe Lőcse város piacz­tere, — közepéu a szép középkori epitményü templom­mal, megyeházzal s a városház illetőleg tanácsházzal, mely a lehordott réginek helyén 1615 ben épült s a harang torouuyal ív kapu állal vau összekötve. A fő­város képei: A Haas palota a Gizellú-téreu, T.réz-liörut és Oktogon tér egészen uj felvételben vannak bemutava. Az ezredéves kiállítás epitkezései közül: Az Eső Magyar r. serfőzde sörcsarnoka, az E-.redéves kiállítás dohány-csarnoka és József Fóherczeg pivillotijt látha­tók e minden tekintetben kiváló szépségű műben. Di­czára a mű rendkívüli olcsóárnak az előfizetők, kik a egyes füzetben mellékelt szelvények átal biztosított utazási és ellátási kedvezményeket, a kiállítás látoga­tására nem veszik igénybe, teljeseu díjtalanul kapják az Ezredéves orsz. kiállítás nagy színnyomatu panorámá­nak képét, melyet az ismert tájkép-léstő Heyer Arthur készített. Kapható minden budapesti és vidéki könyv­kereskedésben; megrendelhető a kiadóhivatalbau Buda­pest, Teréz körút 38. félemele" (Kuuosy Vi!mos és fii műintézetében). ,Az Ezeréves Magyarország és a millé­niumi kiállítást" egyes füzeteinek ára 40 kr, tehát az egész, 12 füzetből álló disztnű csak 4 frt 80 krba kerül. Csarnok. Teérted. Az ajtót halkan megkopodtatták, — szabad? Bizonyosan megismerték a kérdező hangji', mert lakonicze azt felelték belülről: „Ühüm!" Erre a fami­láris biztatására egy szőke hajú, kedves fitos pofács­káju leányalak avanzsirozik be az ajtón, mikor beér a szoba közepére, szétnéz s amint meggyőződést szerez magának arról, hogy csakugyan az van benn, akit ke­res, zerge könnyű ugrással szökik annak ölébe s kar­jával átöleli nyakát — ezerszer csókolja össze-vissza: te kedves, te drága mamus tel A kedves, a drága marnus viszonozza a csókot, — ő is csaknem olyan gyerek mint a másik, alig idő­sebb annál négy-öt évvel, — mostohája. Felséges egy asszony, — a haja a görög istennők mintájára van a nyakánál kissé feljebb összecsavaritva, a szemében emésztő tűz ragyog, jaj annak a férfi szív­nek, amelyet ebből a szemsugárból egy szikra ér: elég az olthatatlanul. Nos mi újság miczus ? Semmi, — külömben, ha parancsolod, hogy őszinte legyek s mamai tekintélyedet latba veted, megreszki­rozok egy vallomást! Halljuk, halljuk! — kíváncsivá teszel gyerek, nézd mily őszinte hallgatást biztosit neked ezen arczkífejezés' Csakugyan ezen a márvány arczon egy parányi érdeklődés nyilatkozott meg, mert halványságot rózsa­pír váltotta fel. Tudod mama, kíváncsi ne légy, mert árt a szép­ségeduek, inkább megmondok ugy is mindent. No hátha akarod tudni titkomat: szerelmes vagyok! A fitos orrocska és aranyszőke haj bájos tulajdo­nosnője amíg ezeket kimondta, nagyokat sóhajtott, für­késző, csaknem kérő pillantásokat repítve mostohája felé, ki egy puha loncson heverészve élvezte az édes semmitevés túlvilági gyönyöreit. A fitos végkép elhatározta magát a teljes bűn­bánó vallomásra, gyerekes könnyű mozdulattal telepe­dett le a puha szőnyegre. — Tudod mamus, én már nagy leány vagyok, — no hátha te, meg a papa meg a nevelóné, — meg a ti megvesztegetésetek folytán az egész világ tudni nem akarja, — hát annál jobban tudom, hogy ezzel a tu­domásommal bizonyos privilégiumok járnak, mint pl: szerelem, bál, hossz., ruha, göndörített frufru stb. Mii tehetek róla, hi én csak az első számban emiitett szabadalmat vettem igénybe, s legmagasabb tudtotok, és beleegyezésiek nélkül — szerelmes lettem? A loncson heverésző hölgy kissé felemelkedett, tekintete a lábainál kuporodó leány alakjára tapadt 8 meglátszott egész arczán az őszinte csodálkozó figyelem, mely annak minden szavát kisérte. — Te szerelmes vagy Lóoa! — No igen s te azt olyan külöuösnek találoü ? „IN Y i it v 1 P ^ K" Külömben előre megjegyzem, hogy ha ilyen cso­dálkozó és parancsoló hangon fogsz legkegyesebben hoz­zám beszélni egyszerűen nem vallok s akkor nem is énekelhetem m <jd el: „Ki fog derülni a titok*. A hölgy most már egészen felemelkedett helyéről, most látszott meg egész tökélyben idomának plasztikai formájá s az egész lényen elömlő báj, melyei a halandó embereket rabjává tudta tenni. H-j baba, baba! a szerelem kétkedővé tesz, ara­nyos gyermek te, — honnau ez a veszedelmes átala­kulás? Csak őszintén kivele, mondj meg mindent, te fitos te, — én előre bizto-dtlak részemről a feloldo­zásról. Persze, persze, — hunyorított a fitos gyerekes na ivsággal, — feloldasz jó nagy nehéz penitenczia árán! A nélkül, biz isten a nélkül; csak halljam! Be szélj hát! Ezzel, hogy a gyerek minden lehető kétségét el­űzze, maga is oda ült, le a tiouom puha szőuyegre, a leány mellé, s annak kérőleg a szemébe tekintve, figyelni kezdett. A kis szőke titkos a kedves mama ostromálla­potba helyezkedése folytán a tagadástól végképen el vesztette kedvét, kettőt harmat köszörült a torkán, aranyos, gödrös álacskáját, felhúzott térdére nyugtatta, a térdít pedig átfogta fehér kacsójával, egyet nagyol fohászkodott s aztán beszélni kezdett: Emlékszel arra az estélyre, melyet három hó előtt a Morini báróné adott? — nos arra is fogsz emlékezni hogy az est hőse az if. Morini báró volt; jó ég, mintha most is látnám, a mint szép férfias alakja mindenütt megjelent: a játszó asztaloknál, teázó teremben, a bá­lozok közt, sót még mi hozánk is be-be kukkantott, a mint a két baroneszszel ott játszottunk a gyermekszo­bábán. — Istenemre, olyannak tüuik fel előttem a báró, mint egy mesebeli hős lovag; gyönyörű formás fej, az a felséges nyugodt arcz, s azok az ábrándos tekintetű szemek! Mikor haza jöttünk, azt vettem észre a lelkem sejtése folytán, hogy többé nem vagyok gyermek, nem vagyok, nem lehetek, mert szerelem lopódzott a szi­vembe! Mit gondolsz, mily lelki állapotban öltöztettem a bábumat? mily figyelemmel hallgattam az ostoba rövidlátó miss üres sótizmáit? A gondolatom folyton ott röpkedett a fess báró alakja körül, kinek lénye eltörölt lelkemből minden ostoba tudákosságot. No aztán csak képzeld el, mily rendkívüli boldog voltam, mikor ő ide mihozzánk eljött; előbb ritkán, aztán aztán gyakiabban; s végre minden­nap, a napokban majd meg nem őrültem az örömtől, mikor a rózsát elkérte tőlem. — És te oda adtad? — Persze, hogy oda; na, na ne néz reám olyan különös módon, majd elmondok sorban miudent! Ép egyedül jártam a kertben, a missz nem volt velem (ha jól emlékszem a szemöldökét festette), a báró is künn, járt összetalálkoztunk. — 0 téged keresett! S hol voltam én ekkor? — A kertészetnél, ott feküdtél a virágházban, migrained volt. — Tehát ugy történt biz az, hogy a báró megszólított engem. Hogy van ön kedves Lóna ? Hirtelen azt sem tudtam, mit fele'jek, aztán csak ösz­szeszedtem magam: — a virágaimat néztem meg! S melyek azok ? Nézze az a szép fehér rózsagrupp, olyan mint egy­oázis, csupa thea-rózsa ! És illatosak? Hogyne, ez itt a hajamban onnan való; ezzel ki vettem a hajamból a rózsát; a báró érte nyujtá kezét s e percztől én vagyok e világon a legboldogabb halandó. Ő el tette azt ! — S azóta beszéltél vele ? — Igen, tegnap, amikor kilovagoltatok, ő eljött értem, hitt, én kimentettem magam a misszre s a sok leczkére utalva. S ah! mily örömömre szolgált, látva, hogy a báró kedvetlenül távozik. Te hát nagyon sztieted őt ? Az ám! tudod, nagyon érzem, hogy hi nem le­hetek az övé, meghalok érte ! A hölgy megc-ókolta a gyermek márváuy homlo­kát, aztán felkelt a földről, az ablakhoz lépett, kinyi­totta a táblákat s kihsjlott a szabadba. A természet szemlélése jó hatással van minden halandó lelkére, bármily indulatok vagy szeuvedélyek tartsák is fogva azt! A hűs, langyos szellő, csendes áhítatos imára hívó harangszót hozott szárnyain, a virágok illatot, szerel­met leheltek kelyheikből, s a tiszta menyboltról a ta­vaszi nap terjeszté áldó melegét. Egy cziprusbokorból tarka tollú ostoba kis ma­dárka repült ki, oda szállt éppen a nyitott ablak kő párkányára, közel az ábrándozó hölgy arczához s aztán halk, dallamos hangján mesélni kezdett : Volt egyszer egy leány, szép és szegény; csak anyagi értelemben volt szegény, mert lelke tele volt a legszebb kincsekkel, a nemes és tiszta, szivében szere­tet, szemeiben boldogság lakott, ábráudozott sokat, fé­uyes pilótáról, igaz szerelemről. Egyszer megismerke­dett tgy nagy úrral, a nagy ur végtelen gazdag volt, de öreg; fényes pilótát adhatott a leánynak, de sze­relmet nem. A leány felesége lett a nagy urnák, mikor beköltözött a fényes palotába, lelkéből kiköltözött a szerelmi vágy — nem volt többé szerelmes. Csak szeretni tudott, szerette öreg férjét és an­nak egyetlen leányát, kinek álmatag kék szeme és szőke fürtéi a szentekre emlékeztették. E.-yszer megismer­kedett az asszony egy ifjúval, a ki szép volt mint egy fél isten. A hölgy és férfi észrevétlenül megszerették egymást előbb baráti szeretettel, aztán ez az érzelem gyakori érintkezés folytán őrült, emberfeletti imádattá változott. Eifogta mindkettőjük lelkét egy túlvilági ér­zés, ha egymásra gondoltak, ha egymást többet szen vedtek érzelmeikért, mint a szentek a koronájukért; de nekik ez a szenvedés oly kimondhatatlan édes volt. Egyszer a szőke kis leány, akit eddig csak gyer­meknek tartottak, bement a mostohája szobájába, ár­tatlan, őszinte vallomást tett a mostohájának, hogy ő szerelmes, szeret egy férfit, ábrándos, gyermeki szere. I lemmel s ha nem lehet az övé, meghal érte. A hölgy meghallgatta a vallomást, megismerte a leány elbeszélése után, hogy ki az a férfi; aztán elg o n, dolta, hogy mi a kötelessége most, mivel tartozik 4 férjének, aki minden gonlolatát, minden óhaját teljesi. tette, aki elhalmozza féuynyel, boldogsággal, — mj, el tartozik a leánykának, akinek azt Ígérte: A yád leszek. Mivel, mivel? A kis madárka erre nem felelt tneg, felborzolta szárnyacskáit, aztán elrepült vissza, a cjp'. ruíbokor lombjai közé, ott elkezdett dalolni, oly bu, volt a hangja! A hölgy feleszmélt, megrázkódott, hideg halálos borzadás járta át egész lényét, a szellő is hűvössé vált, a nap sötét felhő mellé húzódott, a virágok félénken zárták el kelyheiket. Visszalépett az ablaktól, bezárt* táblákat, vihar jött, mikor megfordult s szétnézett « szobában, egyedül találta magát, Líóna kiosant a szo­bából, halkan, nesz nélkül. Megállott a szoba közepin, s kezét leeresztette összekulcsolta; a szive sebeseu dobogo:t az esze is meg. tagadta a szolgálatot, de csak pillanatra. — Oli az ész! az isteni szikra nemcsak gyújtani tudja szivünkben a lángot, hanem el is oltj i azl! Egy madonna arczu női kép függött a hölgy szo­bájában, előtte záros fióku kis asztalka állott. A hölgy a kép elé lepett, hosszan szeretettel nézett reá. — T*. nuin légy s meglehetsz velem elégedve; azzal kihúzta az asztai fiókját, a számtalan ctecse-bec e és apróságok közt megtalálta, amit keresett; kicsiny üveg halvány, zöld folyadékkal ez az! ez az! Másnap a felkelő nap ismét jókedvvel ragyogott, az ég felhőtlen tiszta volt, a virágok ismét illatoztak', minden élt s mosolygott. Lóna is mosolyogva lépett be az aDyja szobájába, de mikor azt meglátta, halványan, halottan, a mosoly megfagyott az ajkán. Egy év múlva báró Morni Kálmán oltárhoz ve­zette Lőnát, boldogság- és megelégedéssel léptek át életük útjára. Minden évben elzarándokolnak egy diszes emlék­kel megjelölt sirhoz, a gyászruhás asszony koszorút he­lyezett a sirra, aztán mindketten áhítattal imát rebeg­tek, visszatérőben a hölgy odafüzi kezét férje karja alá, s eltöp.eng mintegy magához beszélve: Szegény jó kis mamus, ilyen fiatalon meghalni annak, ki oly szép volt és olyan jó. — Miért tette, miért tett? A férfi felsó­hajtott, aztán lelkében visszaidézte egy halvány kes­keny kék hvélkének tartalmát, melyet akkor este ka­pott s magában elgondolja, miközben a felesége gyer­mekes ártatlan arczára tekint; teérted! Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. Hirdetmény. Kereskedelemügyi magyar királyi miniszter ur őnagyméltósága f. évi február hó 23-áu 8073/IV. szám alatt kelt engedélye alapján a már érvényben levő szál­lítási póthatáridőköu kivül folyó évi márczius hó 20-ától kezdve még az alább felsorolt viszonylatokban számítunk fel póthatáridőket, melyek ugy a magyar- és osztrák­belföldi, mint a nemzetközi forgalombau érvényesek. A következő állomásokon u. m. Temes—Józsefváros pályaudvar és Nagy-Szt.-Miklóson a temesvár—nagy­szent-miklósi, Zsombolyán a párdány—zsombolyai, Kecs­keméten és Fülöpszálláson a kecskemét—fülöpszállasi, Gyulafehérváron a gyulafehérvár—zalathnai, , Ó-Buda­fdatorigáton a bpest—esztergomi, Lepsényben, Tamási­Miklósváron és Uj-Dombováron a győr—Veszprém— dombovári — és Nagy-Becskereken a torontáli h. érd. vasutakkal való átmeneti forgalomban, mindkét irányú átmeneti árukra nézve 12 órát a teheráruknál, 6 órát pedig a gyorsáruknál. Budapest, 1896. márczius hó 15. (3-3) Az igazgatóság. 1896 évi április hó 15 én a magyar kir. állam­vasutak vonalain 1892. évi február hó 1 tői érvényes helyi díjszabáshoz (II rész) a IX. pótlék, s a kilométer mutatóhoz a VII. pótlék lép hatályba. A díjszabás pótléka egyes határozmáuyok és ki­vételes díjszabások módosítását illetve kiegészítését, megálló és rakodó helyek törlését, illetve forgalmi kor látozását, állomások megnyitására, illetve berendezésére vonatkozó határozmányokat, s végül Bóba állomásra nézve dijszámitási határozmányokat, — a kilométer mutató pótléka pedig állomási név előtti jelek meg­változtatását, kilométer távolságokat Pozsony-D/namit­gyár állomásra, Batta rakodóhelyre, és Drnje—Dráva­part kitérőre nézve s végül a megálló- s rakodóhelyekre vonatkozó táblázat helyesbítését, illetve kiegészítését tartalmazza. Azonkívül tartalmazza a két pótlók állomás-nevek megváltoztatását és sajtó hibák helyesbítését. Ezen pótlékok a m. kir. államvasutak igazgatósá­gának díjszabási elárusitási irodájában (Budapest, Csen­gery-utcza 33) és üzletvezetőségeiuél példányonkint 10—10 krért legközelebb megszerezhetők. A magyar kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint f. évi május hó 1 ével a franczia— belga—német —osztr magyar—román—szerb—bolgár­keleti közvetlen személyforgalomban, Herbesthal-Köln­Asehatfinburgon át uj személy- és podgyász-dijszabás fog kiadatni, mely a magv. kir. államv.im ak díjszabás elárusitási osztályában (VI., Csengery-utcza 33. szám) megszerezhető. A díjszabási II. rész 1. és 2. számú füzetéhez folyó évi május hó l-jén érvénybe lépő III., illetve II. pótlék, egyebek között, nem — mint hirdettetett — a 3. számú kivételes díjszabás (vas és vasáruk) hatályon kívül helyezését, hanem annak áruczíkk-jegyzékének és külön határozmányainak módosítását foglalják maguk­ban, mig ezen kivételes díjszabás díjtételei -továbbra is változatlanul érvényben maradnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom