Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-22 / 12. szám

I Melléklet a „IVyirvidók" 1896. 12-ik számához. Hej ! rengeteg ia volt életodnuk ára, Mennyi nemes vér folyt hantjaid porira! Hány eier Hadat hívtud áldozatra, Hány volt, aki érted éltét is odaadta! . . . Lelkűnkön az ihlet lebegteti szárnyát, Mesébe se leljük szépségednek párját, — Néma osodálatunk mintha ima lenne: Stent, szent ez a föld és te is m vagy ben e ! 0 ha nem te hívnál sátorodba minket, Kik közé a balsors annyi viszályt hintett, — Magyarok Istene velünk lia nem volna : Elpusztultunk volna, kiszáradtál volna! l'e érti sóhajunk és újjá teremt ő ! . . . Nézzétek, hogyan száll égből !e a nemtő, Lehunyja szemét és küny hűli ki belőle Jeltelen sírdombra, csendes temetőre . . . Azután föleszmél, erős fogadást hall, Elszántság és erő fog kezet egymássá', Népének a vér már arozába szökellő — — Bontsd, bontsd lobogóját, márcziusi szellő! Amit ők Akartak, azt akarjuk mink is, Amiért ők haltak, érte halunk mink is ! Hirdesd a világnak : nem feledtük el mi, Azzal az esküvel fogunk ünnepelni ! Rázd meg azt a fát, hogy egy-egy kis virágját Kebelükre tűzve, gyermekid imádják. S örökségül hagyják késő i euizedéknek, Boldog apák. kik ily szent ünnepet értek Ra** a fát, hogy leveleit ;zedve Koszom "snnassunk bús emlékezetre, Bús emlékezetre, népek szégyenére : Rodostó partjára. Arad sirkövére . . . . 0 ha az a nagy nap újra tényesen kel, Mi se fogunk állni összetett kezekkel : Talpra állunk mi is, hív a dicsőség is, Látni, tudni, bírni rég várt gyümöle ét is ! . . Istenünk, te hallod népednek imáját, Áldjad meg. ó áldd meg szabadságunk fáját ! Ha már megtartottad annyi sok veszélyen, Boldogabb jövőre nőjjön. álljon, éljen ! ! ! A hazafias ünnepélyt a dalárda éneke rekesztette be. Az iskolában. Az istentiszteletre való tekintettel az ág. ev. közp. népiskolában az ünnepély reggel Ő órakor vette kezdetét. Pazár István isk. igazgató lendületes beszédben méltatta a nap jelentőségét, a kicsinyek pedig szavaltak, énekeltek. A többi elemi iskolában hétfőn tartatott meg az ünnepély, mindenütt hazafias dalokkal, szavalatokkal, buzdító szózatokkal. A fógymnáziumban reggel 9 órakor gyülekezett az ifjúság és szép számú közönség a díszterembe, hova alig kilencz óra után vonult be az iskola tanácsa és tanárkara Bencs László polgármesterünk, h. felügyelővel és Martinyi József igazgatóval az élén, hogy ünnepélyesen adják át a Kossuth-alapitvány pályadiját az idei pályázat nyertesének. Először a főgyimn. daloskör énekelt, majd Szitka Sándor VII. o. tanuló szavalt. Erre dr. Vietórisz József tanár olvasta fel a pályamunkák fölötti bírálatot; aztán Bencs László polgármester, h. felügyelő intézett lelkes beszédet a nyertes munka szerzőjéhez, Schivarcz Pál VIII. o. tanulóhoz, átadván neki az 50 frt pályadijat. Most a jutalmazott munka egyik részletét olvasta fel a szerző a közönség tapsaitól kísérve. Majd Pavlovits Sándor VII o. tanuló szavalta el Márczius 15-dikén cz. husz korona pályadijat nyert csinos alkalmi költemenyét, mire a főgimn. dalos-kör a Nemzeti dalt énekelte el jó betanulással. Erre a lélekemelő ünnepély véget crt. A polg. leányiskolában d. e. 11 órakor vette kezdetét az ünnepély. Zsák Endre énektanár vezetése alatt szép kettőskart adtak elő a növendékek, — majd Vass Amália szavalta el a b. e. Lukács Ödön .Vihar előtt* cz. szép költeményt, ezután Steinfeszt A. mondta el nagy hatással szépen kidolgozott emlékbeszédét, mire Fábián Kornél adta elő Petőfi "Ledőlt szobor"-ját, végül ismét a dalkar énekelt el egy hazafias éneket. A templomokban. Ünnepi hangulatban szállották meg e napon a különböző felekezetek hivei templomaikat is. A róm. kath. templomban Verzár István esp. plébános tartotta a misét, s az ág. hitv. ev. templomban Farbaky József hegyaljai főesperes mondotta az ünnepi szentbeszédet, elragadóan ecsetelve a millenáris márczius 15-ike fényes jelentőségét, tekintettel a Krisztusi eszmék győzelmére; a helv. liitv. ev. templomban lic. llácz Kálmán h. lelkész tartott hazafias, lelkes szónoklatot. Az iparos körben. Rácz Kábnán ev. ref. s. lelkész tartotta igen nagy hatással az ünnepi beszédet. Az ünnepi költeményt, melyben a munka hazafiassága nyer dicsőítést, Dálnoki Gaál Gyula szerzette és Murányi J. adta elő, nagy tetszést aratva a közönség minden részében. A közvacsora. Este a „Korona" éttermében bankett volt, melyen mintegy 120-an vettek részt. Az első felköszöntőt az ünnepély-rendező bizottság megállapodásához képest Geduly Henrik hittanár mondotta, éltetve a magyar hazát s kívánva annak örökkön boldog márczius 15-ikél. Ezután Beniczky Miksa orsz. gy. képviselő dicsőitette a márcziusi eszméket, majd Bencs László polgármester a 48-as honvédeket, kik közül Barzó János, Beniczky Miksa, Hoffmann Adolf az ünnepélyen jelen is voltak. A többi pohárköszöntők közül kiemeljük még a Hoffmann Adolf, dr. Vietórisz József, gf. Festetich Pál, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, Haas Mór és mások szép beszédeit. A társaság — Benczy Gyula kitűnő zenekarának pompás nótái mellett — a legjobb kedély-hangulatban töltötte együtt az időt s csak az éjjeli órákban oszlott szét. A vidéken Nyír-Bátor város közönsége Várady István birtokos és Boldizsár Imre járási orvos kezdeményezésére elhatározta ünnepélyesen megülni a márczius 15-dikét. Értesülvén erről u szomszédos községek lakosai is, ezek is nagyszámban vettek részt az itteni ünnepségekben, minél fogva aztán fényes és impozáns volt az ünnepély egész lefolyásában. Délelőtt 9 órakor a róm. kath. templomban fényes díszben celebráltak a papok a nagy misén; onnan a ref. templomba ment a közönség oly nagy sokasággal, hogy a szónokot hallani kívánók részére kicsinynek bizonyult a templom. A ref. lelkész a szabadságról tartott lelkes szép beszédet, ezen beszéd hatása alatt, bár délután rosszra fordult az idő, mintegy 3000-en gyűltek össze a piaezon a városháza előtti téren, hol a programm szerint először elénekelték „Isten áld meg a magyart", azután a szószékre lépett Kállay Elek, s alkalmi beszédet mondott. Különösen nagy hatást keltett beszédének következő befejező része: ,A keresztények tekintet nélkül a nemzetiségre, minden évben megünneplik a húsvétot, az emberiség megváltásának ünnepét, hogy minden évben — legalább egyszer — felidézzék lelkükben Krisztus példáját. — Mi, kik az európai nemzetek egy családjához sem tartozunk, egyedül állunk: miért ne ünnepelnénk meg — a mi megváltásunk ünnepét, hiszen mi ebből meríthetnénk erőt, lelkesedést — ebből merítünk reményt a jövőre, ez egyesit bennünket a küzdelemben. Most, amikor e haza megalkotásának nemsokára ezer éves ünnepét üljük, kettős örömmel kell megünnepelnünk a nemzet egységének ünnepét, hirdetnünk kell azt, hogy ez ország a magyarok hazája, hogy mint őseink megtartották — ugy mi is sértetlenül akarjuk utódaink áthagyni e szent örököt, hogy mi ez édes hazánkban magyarok akarunk maradni, és akarjuk, hogy utódaink egy ujabb ezredév múlva ismét büszkén mondhassák el: „Hazádnak rendületlenül, légy híve oh magyar." Ezen eszmének kell lelkesíteni bennünket, — mert ez — józan munkássá teszi a polgárt, önfeládozóvá a nagyot, — lelkessé, nagygyá a vezetőket, ez teszi hatalmassá a nemzetet! Minden honleánynak arra kell tanítani gyermekét, hogy szeresse hazáját, — szeresse, édes testvérének tekintse azokat, kik a haza iránti szeretetben vele egyesültek, — minden honpolgárnak például kell szolgálni gyermekei előtt, — hogy az anya tanítása, az apa példája vezesse az unokát. Mert nekünk e hont szeretnünk, nekünk e hont kell megvédenünk, ha élni akarunk, — megdönthetlen lévén azon örök igazság: „a nagy világon — e" kivül — nincsen számodra hely, — áldjon vagy verjen sors keze — itt élnünk — s halnunk kell." Éljen tehát közöttünk az igaz testvériség érzete, éljen közöttünk a szabadság szeretet érzete, éljen bennünk e haza iránti olthatatlan szerelem, hogy nagygyá, hogy hatalmassá legyen a magyar nemzet, hogy felviruljon a mi szent hazánk, hogy boldogok legyenek a szabad honban a szabad polgárok.* S bár a havas eső erősen nekiindult, a közönség lelkesedése mindig fokozódott s zajos tapssal és éljennel jutalmazta a szónokol. Utána Lövcnberg Ármin tanitó szavalta el nagy hatással a „Talpra magyar"-t. Ezután az egész közönség a .Hazádnak rendületlenül'-t énekelte el. — E közös dal, közös érzés okozta lelkesültség további fokozására dr. Fiikor Lajos tartott buzdító beszédet a polgárokhoz, mely után zene mellett a közönség körmenelben, hazafias dalokat énekelve, körüljárta a piaczlért. — Eslve nagy bankett volt, hol ismét a ref. lelkész Urlott fennkölt lelkes szónoklatot, mit szűnni nem akaró taps jutalmazott. Nyírbátor város közönsége ily lelkes, ily nagyszerű ünnepélynek évek óla nem volt részese. Piricse községben rendes szokás szerint ez évben is márczius 1.0-dik napját a lakosság kegyelettel megünnepelte. Előzőleg azonban az evang. ref. templomban tarlott remek beszédet Barcsa Endre evang. ref. lelkész, azután pedig a közönség a ref. iskola helyiségébe vonult be, hol a nagy nap jelentőségéről felolvasás és magyarázat tartatott, majd a községben zászlóval. körmenet rendeztetett. Estétől pedig — világos reggelig — tánczmulatság volt. Márczius 15-én Ibrány község református templomában Szikszai András evang. ref. lelkész az 1848-diki márczius 15-diki eseményekről megható beszédet tartott. Délután pedig L. Szász Ferencz vezetése alatt az ifjúság részére tánczinulatság rendeztetett, melyen kivétel nélkül minden rendű ember résztvett és elhatároztatott, hogy ezentúl márczius 15-ét minden évben öröm-ünneppel meg fogják ünnepelni. Bud-Szent-Mihályon a „Dobogó" vendéglő termében tartatott meg a márczius 15-diki ünnepély. Az énekkar énekelte el előbb a llymnust, azután Nyakas Balázs ev. ref. lelkész mondott nagy hatású alkalmi beszédet, Komáromig Miklós pedig a „Talpra magyar"-t szavalta el nagy sikerrel. Ezután czimbalom játék volt hegedű kísérettel, előadva Szalay Gyula és Szalay Béla tanitók által, s az utóbbi még felolvasást is tartott. Mészáros János tanitó szavalta még el a „Koldus éneke" czimű költeményt s a szép ünnepélyt az énekkar fejezte be a „Szózat*-tal. Este bankett volt, melyen Lukács Ferencz, Süttö Imre és Horváth Péter tartottak sikerült beszédeket. Gordon Károly hangversenye. Gordon Károly orosz énekes több nap óta városunkban időzik, hogy vasárnap, e hó 22-dikén tartandó hangversenyét előkészitse. Gordon megérdemli a pártfogást. A hírneves YVachlel tenorista szereplése óta, ki gyönyörű hangjával néhány év alatt százezrekre menő vagyonra tett szert; nem akadt egyetlen énekes sein, kit a természet hanganyag és tehetség dolgában oly bőven megajándékozott volna, mint Gordon Károlyt. Nekünk már alkalmunk nyílott az ő remek hangjában gyönyörködhetni és elmondhatjuk róla, hogy az 4 a legmagasabb fekvéseken is oly kellemes és fülbemászó mint ak ár csak egy primadonnáé. Bárha manapság nincsenek már többé csodák, ugy

4 hogy minden lehetetlenségnek látszó dolgot gúnyos rrio solylyal fogadunk, mindamellett előfordulnak a mi felvi-l> lágosodott századunkban is olyan események, melyek nem csak hogy tüneményszerüek, de igazán csodaszámba vehetők. Ezek alatt természeti tüneményeket és a ter-l mészét birodalmának azon újszülötteit értem, melyek nem csak hogy meglepők, hanem az embert méltánk csodálatba ejtik. Ar. ilyen ritkaságok közzé tartozik a jelenleg épen városunkban időző orosz tenorista Gordon Károly is. Midőn bemutatkozás czéljából felkeresett, többekj között előadta, hogy ő kétféle hanganyag felett rendelkezik, nevezetesen tenor és sopran. Ezen állítását első izben lehetetlennek tartottam és minden további nélkül kijelentettem, hogy annak csak akkor adhatok hitelt, ha arról személyesen meggyőződ heltem. Ezen kijelentésem után mindjárt késznek nyilatko zott egy darab éneklésére, midőn előhoztam Haydinak; a „Teremtés" czimű hatalmas sopran áriáját, melyet legnagyobb csodálkozásomra oly szépen és hatásosan éne- , kelt, mint ahogyan azt addig senkitől sem volt alkal- j mam hallani. Hihetetlennek látszó dolog, hogy az a nehéz ének-1 szám, melyet már több művésznőtől hallottam, mmt 1 többek között Lucea Paulinától, soha sem gyönyörködhetett annyira, mint Gordon Károly elragadtatóan kedves 1 és tökéletes előadásában, kinek minden tekintetben jól f kiművelt, remek, erőteljes sopránja teljesen lebilincseli a hallgatóságot. A próba megtétele után Gordon ur nemsokára tá- : vozott lakásomról, mire a harmadik szobában türelmetlenül kíváncsi hozzátartozóim — kik végighallgatták a gyönyörűen előadott áriát — a következő kérdéssel kezdtek ostromolni: — Ki volt az a nő, aki olyan szépen énekelt? — Egy nő? Igen, — tettem hozzá tréfásan — az egy csinos, szép és fekete bajuszos hölgy volt ! — Fekete bajuszos? ismételték csodálkozva. — Ha nem hiszitek, hát nemsokára meggyőződtök róla, ugy hogy látni és hallani fogjátok őt! Ezen fentebbi, hihetetlennek látszó ' kis epizód nem akar reklámul szolgálni, mert annak valódiságáról' a ma, vasárnap tartandó hangversenyen bárki meggyőződhetik. Ami tulajdonképen életrajzát illeti, Gordon Károly ur kis-Oroszország egyik jelentéktelenebb kis helyiségében született, mint vagyontalan szülők gyermeke, kin kora ifjúságában feltűnt phúnomenális tehetsége. Saját otthonában mit sem láthatott egyebet, mint családja szegénységét és talentumát. Művészeti hajlamainak engedve, csakhamar távozott a szülői házból és Viardot Garcia Pólinához ment Millánóba. A hírneves művésznő hamar fölfedezte az ifjúban a kiváló ős tehetséget. Ekkor, valamint később Ártott de Padilla pártfogása mellett megszerezte a millanói konzervatóriumban a művészi kiképeztetést Giovanni tanártól. Ezen hírneves mester révén természetesen a legelőkelőbb körökkel jutott érintkezésbe. Előkelő jóakarói igen számosak. Később az egész kontinensen rendezett hangversenyeket és többnyire a jótékonyczél érdekében, melyek alkalmából a legmagasabb rangú személyek halmozták el dicséretekkel. A legkiválóbb lapok a legnagyobb elismeréssel szólnak a Gordon Károly művészetéről. A Mentőn Mondáin, Le Gil-Blas, Le Journál des Débats, Le Matin, La Clahe Illustree, Berliner Tagblatt, La Göncért de Praque, La Gazette genérale de Vienne, II Gorriere Italiano, Fieremosca, II Lavoro, II Progresso, II Telegrafo, II Mattino, egy sereg reprodukálhatatlan nevű orosz újság és Magyarország összes lapjai mind csak dicsérőleg tudnak irni a művészről. Mintegy öt vaskos kötetben őrzi a művész azok sajátszerű Írásait, kik művészetéről, jó szivéről rövidebb, hosszabb sorokban emlékeznek meg. A világirodalom majd minden jelese adott emlékül pár sort a férfi Pattinak, fejedelmi személyek gyöngéd vonásai, finom női kezek betűvetései az elismerés egész koszorúját fonták a művész feje köre. Mutatványul közlünk belőlük egynéhányát: Akinek az Isteni gondviselés szép, elbájoló hangot ad, tiszteletre méltó, mert benne megnyilatkozik a teremtés végtelen nagyságú ereje, mely a szépben és jóban nyilvánul; kétszeresen tiszteletre méltó, ki hangját a jótékonyság szolgálatába bocsátja. Nagy-Becskerek, 1895. szeptember 29. Báró Feilitsch Berthold. A Gordon Károly ur által megtartott estély igen szépen sikerült és mondhatjuk, hogy aki énekért lelkesedni tud, úgyszólván bűnt követ el, ha fel nem karolja ez alkalmat, melyen Gordon Károly úr művészi énekét meghallgatja. Károlyfalva, 1895. november 22-én. Dr. Eltér Viktor, a választmány nevében. Nem tudom, mit csodáljak ez emberben; — a mű vészt-e, vagy a szív és nemes cselekedetek emberét! Rajong a művészetért, rajong a jótékonyságért. Dalával enyhit, vigasztal művel, szivével könyeket töröl, sebeket gyógyít ... Ember a szó legnemesebb értelmében, művész a legnagyobb fokban, szeretik a Múzsák, becsülik az emberek . . . Isten áldja meg őt, merre jár és kisérje őt a jobbak szeretete. Debreczen, 1896. márczius 12-én. Konczházai Koncz Ákos, Debreczen szabad kir. város levél tárnoka, a „Debreczeni Ellenőr" f. szerkesztője.