Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

»N T í R V I D É K." mindenesetre hozájárulása volt szükséges ahhoz, hogy a per meginditassék. — Az új-fehértói tanuló ifjúság nyári tánczmulatságai wuii no lö au lartoua uieg, me.y erkölcsi leg eleg jol sikerüli Feiüifueuen: Szesziay Pai (Nyíregyhaza) 2 fit, ifj. Katz Sámuel 1 frc 30 ar. Szoüusz Uy I.ure 1 frt, Szabó Gyuia 1 frt, Nauassy Livau 50 kr. ifj. Mosolygó Ferencz 50 ar. I/.sepi Dezső 30 ur. Makiary Audor 30 kr, K.Ciogü Audras 30 Kr. Sípos Saudor 30 ar. Grunberger Lij;s 30 kr. Veress Jauo30 Kr. GrüuOerger Igüacz 30 kr. Gelouianu Samu 30 kr. O.ah György 30 ar. Kminauczhey Endre 30 ar. Mar^uíCo GyUia 30 kr. Kouioroczi Karoiy 30 krajezar, (H»laaz) Xaiay Imre 30 Kr. Szeieas Zmau 30 kr. Kiss Lajos 30 Kr. Auwi Jauos 30 ar. CzöveK Géza 30 kr. Kóielesoegemuek Uriom e neiyeu a aa.iziuó he.yiseg aieu^cdeseeri kőszOuelei moudaui. Teljes uszteietiei Papp József, peuziaruuk, tau. Kepezdéaz. — Az efsö aszfalt. Az épülő Korona vendéglő körül futó gyalogjárdát a varos aszfalttal burkoltatta ki. Az aszfalt-járdát, amel/ mintegy <:800 frtba került, s amely a városháza felé néző oldalon 5, a deli oldalon 4, a selyem-utczai részen pedig ^'/i méter széles, a Magyar aszfalt-részvénytársasag keszitette. A kivancsiak egész tömege nézegette nap-nap mellett a készitesevel jaró munkalatokat, a nagy kormos üstöket, az aszfalt öniését és simítását, apró kavícscsal történt beperegtetését. S nyomban rnegkemenyedese után próbálgatták, iiogy milyen járás esik a sírna egyenletes aszfalton, amelyen a járkálas már magaban olyan nagyvarosias hangulatot kelt az emberben, pedig hát csak ugy koptatja az is a czipő talpát és sarkát, — ha nem jobban, — mint a kőburkolat. No de legalább ezután a forró nyári napokon Nyíregyházán is lehet emlegetni, és példaként hivatkozni az „olvadó aszfalt"-ra. Annyi bizonyos, hogy legalább a piacz körül és főbb utczákon aszfalttal helyettesíthetnék a kőjárdákat. Az első lépés megtörtént, remélhetőleg nem kell sokáig várakoznunk a többiekre. — „Kossuth egy kiadatlan levele." E czim alatt a budapesti lapok (köztük az Egyetértés, Pesti Hírlap) pénteki számában némi bevezetés után egész terjedelmében megjelent Kossuth Lajosnak azon levele, amelyet az immár néhai nagy hazali Bencs László-, Somogyi Gyula és társaihoz intézett abból az alkalomból, hogy a nyíregyházi ág. evang. főgimnáziumnál az ő nevére létesíteni szándékolt — és tényleg létesített — alapítványnak ő róla leendő elnevezését az eszme megpenditői kérelmezték, illetve ehhez beleegyezését kérték. Minthogy ez a levél több lapban jelent meg most egyszerre, ép ugy mint a városunkból és vármegyénkből megjelenni szokott nem egyszer alaptalan, de a legtöbbször túlzott és czélzatosan kiszínezett hírek, azt kell feltételeznünk, hogy ez a „felfedezés" is valamelyik érdemes (?) itteni tudósító eszme-szüleménye. Az igazság érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy ez a nálunk nagyon is jól ismert levél ezúttal nem először került a nyilvánosság elé. Annak idején, amikor egyéb értékétől el is tekintve, aktualis volt, reprodukálták azt a helyi lapok s ugyanezt tették a fővárosiak is, sőt fac-simileje is megjelent a főgimnáziumnak, — ha jól emlékszünk — az 1890\91. évről kiadott értesítőjében. Hogy mit akart most felfedezni vele beküldője, rejtély előttünk. Lehetetlen azonban egyenesen megbotránkozásunknak nem adni kifejezést afelett, hogy szentségtelen kezek még ilyen ereklyékkel sem átallanak kufárkodni. Mert nem lehetetlen, hogy még a levél soraiért is felszámította beküldője a soronkénti 3—4 krajezárt, amit a fővárosi lapok tudósítóiknak fizetni szoktak s amely szokásukkal idézték és idézik elő azt, hogy a legképtelenebb dolgokat irják és távirják nekik a legszertelenebb nagyítással, csak hogy azt a lapba felvenni érdemes legyen s igy érte dijat — mennél többet — felszámítani lehessen. De még azt sem tartjuk kizártnak, hogy az említett gimnáziumi értesítő néhány összeszedett példányából kivett fac-simelét küldte fel az illető tudósító lapjainak, ahol aztán azokat eredetieknek vették, — különben nem igen kaptak volna annyira a „kiadatlan" levelen. Magukat nagyra tartó fővárosi kolegáinknak már legalább annyi eszükbe juthatott volna, hogy Kossuth levelei épenséggel nincsenek még annyira összegyűjtve és kiadva, hogy egyes leveleit mint még kiadatlant kellene és lehetne felfedezni. Őszintén csudálkozunk tehát fővárosi laptársainkon, hogy megint igy „beugrottak". Pedig már néhányszor ajánlottuk szíves figyelmükbe az itteni vidéki-tudósítók „élelmes"-ségéből származó merész fantáziáját. — Az orosl utcza kövezése. Mint már mult szá munkban előre jeleztük, a képviselőtestület az elmúlt hót hétfőjéu tartott közgyűlésében foglalkozott az orosi utcza kövezetének félbeszakított munkálataival. A kö/ gyűlés többek hozzászólása után elhatározta, hogy Koczok László kir. főmérnök, a vármegyei építészeti hivatal főnökének szakértői véleményét fogja kikérni, hogy mi tévő legyen a város a már félig elkészült csatorna és kőburkolattal, hogy azokat akként lehessen befejezni, hogy mig egyrészt rendeltetésüknek megfeleljenek addig másrészt a háztulajdonosok érdekei se szenvedjenek sérelmet. — Egy ér multán megtalált lopott tárgyak. Még a mult évben történt, hogy Hasszay Jánosné kisvárdai lakostól egy arany órát lánczostól elloptak. A megindított nyomozás azonban eredménytelen maradt. Rendőrségünk azonban tnost megtalálta az ellopott tárgyakat Juhász István nyíregyházi lakosnál, ki azt adta elő mentségére, hogy azokat fia hozta hozzá, aki viszont ajándékba kapta. A rendőrség természetesen ennek nem adott hitelt s a megkerült tárgyakat a megejtett ujabb nyomozás adataival együtt áttette a kir. ügyészséghez. — Műkedvelő előadás. A helybeli iparos ifjúság önképző egylete saját pénztára jivára saját egyleti helyiségében ma este 8 órakor műkedvelő előadást tart. Előadják „Felhő Klárit." — A kisvárda-vidéki gazdakör 1895. évi október 20 án d. e. 8 órakor Kisvárdán. a vásártéren csikó ős borjú díjazást rendezett. Ez alkalommal dijaztattak, egy-két éves kancza csikók, egy és két éves tiszta magyar faja üszők. Az egy évesek : 1 ső dij 4 darab arany, 2 ik dij 2 darab arany. 3 ik dij 1 darab arany 4-ik dij 1 darab arany, 5ik dij 1 darab arany. A két évesek: l-ső dij 4 darab arany, 2-ik dij 2 darab arany, 3 ik dij l darab arany, 4 ik dij 1 darab arany, 5-ik dij 1 dirab arany. Az e^y évesek: l-ső dij 4 drb arany 2 ik dij 2 drb arany, 3 IK dij 1 darab arany, 4 ik dij 1 darab arany. A két évesek: l-ső dij 3 darab arany, 2-ik dij 2 darab arauv, 3 ik dij 1 dtrab arany, 4-ik dij l darab arany. A guyabeli marha, valamint na gyubb ieuye«ziók által kiállított bika és mén csikók díszoklevéllel dijaztattak. — A világ folyása különböző szempontokból nézve. Hogy mindenről, ami a világon történik, milyen különféle vélemények támadhatnak az emberekben, azt egy igen egyszerű példával ki lehet mutatni. Tegyük fel, hogy a piaczon egy szakácsné 10 krajezárért megvesz egy liter tehéntúrót. (Ez már csak elég egvszerű és mindennapos történet!) Ha véletlenül egy ügyvéd megyen arra, azt gondolja magában: íme egy létrejött adásvéteü jogügylet! A txreskedónek az jut az eszébe, hogy vájjon a szakácsné csinált-e előnyös üzletet, vagv a kofa? Az orvos arra gondol: nincsen-e esetleg hamisítva a turó, vagy hamisítás nélkül is nem fogja-e valaki vele elrontani a gyomrát? A gyógyszerész nyomban vegyelemzés alá is venné. A gazdálkodó arra a tehénre gondol, amelyiknek tejéből készült. A mérnök azt figyeli: pontos mértékkel mér-e a kofa ? A kis gyermek kóstolni szeretné. A gourmand arra gondol, hogy mit akar készíteni belőle a szakácsné, túrós laskát-e, vagy bélest? A tanár azon ütközik meg, hogy a szakácsné nem tud magyarul, mert azt kérdezte a kofától: „hogy adja a túrót", nem pedig hogy „mennyiirt adja?" A festő azon ábrándozik, hogy vajjon minő színekkel tudná híven visszaadni a tur'ó vakitó fehérnek látszó fényét? A rendőr azt nézi, — ha ugyan nézi, — hogy a szakácsné nem állja-é el a közlekedési, mialatt alkuszik. A riporter pedig azon gondolkozik, hogy ha most a szakácsné meg a kofa a vásár felett összekapnának, s a túróval, tejjel, tejfellel telt edényeket, meg a többi kezük ügyébe eső ingóságokat egymás fejéhez vagdosnák, amit a közelben álló rendőr csendes flegmával nézne végig: milyen csinos újdonságot lehetne arról inegirni, kivált ha egyikőjük halva maradna az ütközet színhelyén! S milyen csattanósan lehetne „végül a rendőrséget megróni!" — Osztály-sorsjátékok. Az 1896-iki ezredéves kiállítás alkalmára a kormány a képviselőház előzetes határozatai folytán oszlálysorsjátékok rendezésére adott engedélyt, melyek elsője a folyó év október hó 16-ától 19-éig egy királyi közjegyző és tanuk jelenlétében, Budapesten nyilvánosan megejtendő húzásával veszi kezdetét. Az osztály-sorsjáték intézménye nálunk még újdonság, de a külföldön már évszázadok óta dívik s mindenütt szépen vált be. Tény, hogy a sorsjátéknak ez a neme bir a közönségre legnagyobbb előnynyel, mert mindenki könnyen számíthatja ki nyerési esélyeit s oly mérvben vehet benne részt, a mennyire viszonyai megengedik. — Az osztály-sorsjáték-vállalat az állatn felügyelete alatt áll, a sorsjegyek csakis a hivatalos névértékben adatnak el. s csupán eredeti sorsjegyek léteznek, melyek mindegyikén a magyar czitner, az osztály-sorsjáték-igazgatóság aláírása és a gyűjtődé czime áll, mely a sorsjegyet eladta. — A sorsjegyek már forgalomban vannak és Heintze Károly vezérügynök által (Budapest, Szervita-tér 3.) adatnak el. — Igazi nyíri bicskás. M;g a mult év november haváuak 20 tk napjin történt, hogy Tir János ós Ssász Bíliut, Ibrány közsósben, többi társukkal együtt betértek az ottani Tallér Mihály korcsmájába. Itt egy ideig a legjobb kedvben mulattak, úgyannyira, hogy a pálinkát félre téve egy fél liter rumot rendeltek A rum csakhamar működni kezdett, azonban a jókedv még mindig tartott; inignem Tar Jánosnak eszébo jut valami és igy szól Ssász Bálinthoz: „No komám, ha meg nem iszod ezt a porczió rumot, beléd vágom a kést; ha pedig megiszod, vágd te belém!" Eszel bicskáját kivéve zsebéből és nyitva az asztalra csapta. Szász BUind ráállott a fogad Isra, mire Tar megtöltötte a porcziós üveget rummal és átnyújtotta Szásznak, Szász BUind kiürítvén a porczióst, visszaadta Tarnak, a ki azt szájával lefelé addig ütötte tenyeréhez, mig abból egy pár csepp le nem csorgott. Ekkor bicskáját kezébe véve felkiáltott: „Hl komám nem volnál, beléd vágnám most a kést!" Vágd hát ide azt a bicskát, felelt Szász BUind ós mellényét levetve a korcsma közepére állott. Ekkor Tar János — ki nem elősző: tett ilyet — a bics'iát nagyerővel a Szász mel.ebe vágta, ki erre dalolni kezdett ós az asztalra ü't, a honnan csakhamar leszédült. A kés szereucsére nem hatolt be mólyen és igy 6 heti gyógyulás után teljesen fölépült. A nyíregyházai kir. törvényszék e hó 29-én tárgyalta ezen ügyet, mely alkalommal Tar Jáuost súlyos testi sértés büatettében mondván ki bűnösnek és ezért őt tekintettel arra, hogy cselekményét igazolt uagyfoku ittasságábau követte el és hogy erre egyrészt sértett maga bátori'otta fel, 7 havi bőrtöure Ítélte. Az Ítéletben sértett megnyugodott; miután azonban a vád lott sokalta, a kir. ügyész pedig keveselte, mindketten felebbeztek. Műkedvelői előadás. A mult szombaton, naptár szerint augmztus 24-én folyt le a nyiregyhá/.i j.tekony nőegylet által rendezett, ez évben és az uj színházban második műkedvelői előadás. Klapp Mihálynak, a szerencsés kezű német színműírónak bires es a nemzeti színházban ma is műsoron álló vígjátéka, a Roscnkranz cs Güldenstern került színre. Akadtak, akik kifogásolták a darab választását, azt hozván fel ellene, hogy műkedvelőknek nehéz. Nos, hát a mi derék műkedvelőink megmutatták, hogy le tudják küzdeni az eléjök tornyosuló nehézségeket. Az igaz, hogy tartottak is belőle egynehány összpróbát, — de ez csak emeli dicsőségüket, mert akaratról és kitartásról tesz tanúbizonyságot. Hanem -ipropos! próbák! Már az előző előadás alkalmával figyelmeztetni akartuk az előadások rendezőit, hogy a próbákra legI feljebb a szereplők hozzátartozóit, ős esetleg ezeken kivül csupán azokat bocsássák be, akikről alapos a meggyőződésük, hogy nem puszta kíváncsiságból mennek el oda. És ezt a talán naivnak, talán affektáltnak látszó tanácsunkat indokolni is tudjuk. El is tekintve attól, hogy még a legelső színházaknál, ahol kész ós gyakorlott erők működnek közre, sem nyilvánosak a próbák, kivéve az úgynevezett főpróbát, — az egyébként érdektelen vendegeket csak a kiváncdság viszi el a próbákra. Kíváncsiság azt megnézni: vájjon hogy fognak játszani egyáltalán, illetve hogy fog játszani egyik vagy másik sierepló? Az ilyen, pusztán kíváncsiságból érdeklődők aztiH ha látják, hogy egyik vagy másik jelenet (még) nem siketül, sőt talán azt isinéteiui kell: elvesztik illúzióikat, mert kizökkeunek abból az érdeklődésből, figyelemből, amelylyel uem annyira a próbát, mint magának a darabnak folyamát, cselekményét kisérték. Et adja azUn lélektani magyarázatát anuak is, hogy akaratlanul bár, kétség támad bennük az előadás sikere iránt. Dj az még csak kisebbik fele volna a bajnak, hogy ők ma^ui kedvetlen ;duek el; hanem ezenfelül rendszerint másoknak is elveszik a kedvét — talán nem is tniudig száudekosan, — mikor a próbákon szerzett lapisztalataikat elbeszélik. f Pedig hát a próba még nem előadás, ós nevét ^pen onnan kapta, hogy ott még csak próbálgatják a darabot, gyakorolják és összegyakoroljak magukat a közreműködők s az ilyen ismételgetések, tanácskozások, külömböz) utasítások nélkül még a legegyszerűbb sierkezetü darabot sem lehet eljátszani. Viszont azonban csak ismételhetjük, ho^y az .érdektelen" szemlélőkre termésietszerüleg kellemetlen hatást gyakorol, mikor a rendező minduntalan közbeszól: „Kérem, ugy nem jól van, kezdjük újra ezt a jelenetet! Tessenek figyelni! Nagysád erről jön be! Kegyed ide áll! Te arra mégy ki! Rangosabban kérem, hangosabban!' stb. stb Mindezeket legalább is a készületlenség következményeinek veszi. Pddig hát ez a színészeknél is igy vau, csak talán nem olyan válogatott stílusban. És hogy bármiféle színdarab és előadás más a próbákon, mint az előadás alkalmával, teljes világítás mellett, díszletekkel ős maszkokkal, az is természetes. Tehát száz szónak is egy a vége: a próbák ne legyenek nyilvánosak! A ki az előadást ős a közreműködőket, mint előadókat látni akarja, ott vau az előadás, nézze meg ott! Ezjn bizonyára nem egészen felesleges kitérés után visszatérve a mult szombati előadásra: általánosságban ciak ismételhetjük, hogy derék műkedvelőink ezúttal is teljes sikerrel oldották meg feladatukat. Az előad Is ment mint a karikacsapás, miudea fenakadás, vagy számbavehetó botlás nélkül. Csak a felvonásközöket — ámbár ezeket a Beaczi zenekarának játéka tő!lőtte be — szabhatták volna rövidebbekre. Mert tapasztalásból tudhatják, hogy a hosszú felvonásközök fárasztják a közönséget; a már egyszer lankadni kezdő érdeklődést pedig nehezebb ébren tartani. Ugyanezeu ok szól a pontosabb kezdés mellett is.. Sorra véve az egyes szereplőket, a nők közül Kienborn grófné nehéz és hálátlau szerepét Iluitonyi Pálné úrnő játszotta. Megjátszotta pedig aunyi móltósággal ós finom pointirozással, hogy egy gyakorlott hivatásos szinésznőuek is becsületóre vált volna. C arisse, kedves és önmagában is hálás szerepében Korányi Margit kisasszony nyerte meg a közönség tetszését, fesztelen előadásával és mesterkéletlen játékával. Dűring Vilma Kovács Edith kis&ssionyban talált teljesen megfelelő poétikus szemólyesitőt, Gertrúd szerepében pidig Szopkó Olga k. a adta elő ügyesen mondani valóit. A férfi ik közül Kovách Győző ur mint Liebensteio herczeg találta el teljesen szerepének hunját. Fiát « Güldenstern álnév alatt utazó Ernőt Kovách Sándor ur játszotta, méiló partnerének bizonyulva Maurer Lástló urnák, akinek pedig a műkedvelők között megállapodott hírneve vau s a ki külöuös ambitiót fejtett ki a Rosenkranz báró szerepében, utolsó részletéig kidolgozva él kifogástalanul játszva meg azt. Pompás alak volt a Réczei Sándor dr. Sinftlőben Antalja, kitUnő maszkjával, k isz'ümjével ós előadásával folytonos derültséget keltve. Nem kevésbbé hatásos volt a Sovány Dezső ur karakterisztikus SchmiUlich Justusa, míg Kubassy Béla ur mint Düring egészségügyi tanácsos keltett ügyes maszkjával és tudományos „kisőrletei'-vel derültséget. Az összjátékot kiegészítő többi szerepekben Korányi Endre dr. (Schleich), Kérchy Péter (Schillenbent), ifj. Lukács Ödön (Sinftleben Ernő), Martinyi Lástló (Charles), é» Eötvös Dezső (találóan maszkírozott angol) urak fejtettek ki megfelelő ügyességet. Szóval az egész előadás egyike volt a legsikerültebb műkedvelői estéknek. A színház ez alkalommal sem telt meg egészen, 8 most is főleg a felső régiók, a második emelet ós a karzat maradtak feltűnően üresen. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályáni végtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Szeptember 2. Márton Ferencz rágalmazás vétsége, Fajcsik Dániel sikkasztás vétsége. Varga htván, 2 rendbeli lopás, Esek István lopás büntette. Juhász Imre, Péntek Miklós emberölés vétsége. Szeptember Katz Lázárné rágalmazás vétsége, Lukács István magánlak-sértés büntette. Varga Pál, ifj. Horváth István, Kassai Mihály, Becskelvízi András, ifj. Becskeházi András súlyos testi sértés büntette. Szeptember 4. Bodnár István, Bodnár Péter, Erdélyi István, Bodnár József, Bodnár Sándor, Talcács József, Búzás András súlyos testi sértés büntette. Kídas István, Szabó Péter lopás vétsége. Poczok István, Poczok György súlyos testi sértés büntette. Lojcsák Ferenczné szül. Tóth Mária lopás vétsége. Gugler Márkus vétkes bukás büntette. Szeptember 5. Erdélyi Zsuzsámul gyermekölés bűntette Sziics Márton rablás büntette. Kádár Péter lopás büntette.