Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

' J elégszik meg. Észrevette, hogy az idők szelleme megváltozott. Mindeu téren a szabadverseny elve jutott diadalra. A szabadversenyben pedig csak az ér sikert, aki a kellő szellemi fegyverekkel rendelkezik. Mindenki az olcsót, jót s a legalkalmasabbat keresi. Hogy pedig ez előállittassók, nem elég az, ha a földmiveló, iparos és kereskedő nevét le tudja írni s fogalma vau arról, hogy kétszer kettő sem több, sem kevesebb négynél. Szótnézett a polgárság a maga körében s azt kellett látnia, hogy az jutott nagyobb eredményre, aki értelmesebb, aki tanultabb, aki több iskolát járt. E tapasztalat idézte elő, hogy az elemi iskolákat valósággal ellepték a gyermekek s hogy ezek elvégzési után évről-évre többen keresik fel a gymnasiumot. Sajnos azonban, hogy a gymnasium, a jelentkezők nagy részét kénytelen visszautasítani. Volt idő, mikor csalogatni kellett a tanulóságot az iskolába: ma vissza kell utasítani, annyian akarnak beiratkozni. örvendetes tünemény ez, mert azt bizonyítja, hogy a nyíregyházi kereskedő, iparos és földmives sem akar már egyszerű krajzleros, közönséges falusi mester lenni, hanem egy színvonalra igyekszik emelkedni a külföld műveltebb polgárságával. Mert hogy épen ez osztály keresi föl legnagyobb mértékben a gymnasiumot, az nemcsak a város lakosságának arányából levont természetes következmény, hanem a gymnasiumnak jelen évi értesítője is bizonyítja, mely szerint a 357 tanulóból csak 60-nak szülői tartoznak az értelmiségi osztályhoz. Valaki ugyan felhozhatná érvül, hogy a szülők nem azért adjli gyermekeiket a gymnasiumbi, hogy iparosokká, kereskedőkké legyenek, hanem hogy szellemi munkájokkal keressék kenyeröket. Hát ezen állítás, nem állja ki teljesen a kritikát, mert számtalan esetet tudunk, mikor a szülőnek egyenesen kimondott czélja volt az, hogy fia külömb mesterember legyen, mint ő. De meg aztáu, ha a czélt nem is vizsgáljuk, tekintsük magát az eredményt. Beiratkozik az I. osztályba 60—70 tanuló, érettségit teszi 25—30; hova lett a többi? Bizonyosan egy pár osztály elvégzése után polgári foglalkozásra adta magát. Mindenesetre örvendetes tünemény az, hogy az ifjúság oly nagy számmal keresi föl a gymnasiumot. Hanem az már aztán igen nagy baj, hogy nagy rószök elutasittatik. Meg vagyunk róla győződve, hogy e körülmény nem kerülte el eddig sem az intéző körök figyelmét; de épen kínálkozván az alkalom, innen is felszólalunk ez ügyben. Két mód van e bajon segíteni, vagy párhuzamos osztályokat állítani föl, vagy pedig fiu polgári iskolát szervezni. A polgári házasság állami anyakönyvvezetés. (Harmadik közlemény.) A megkötött házasság, — tekintet nélkül arra, hogy az egyházi áldást igénybe vették-e a felek, vagy sem, mert hiszen maga a házaság a polgári tisztviselő előtt történt megkötéssel jön létre, — felbontható ugyan, azonban csak birói ítélettel és csak a törvényben szorosan meghatározott okokból. A törvény ezen okok kijelölésénél míg egyrészt abból az elvből indul ki, hogy a házassági viszony ugy természeténél, mint a felek akaratánál fogva az egész életre köttetik, addig másrészt számol azzal is, hogy a körülméuyek olyan változást idézhetnek elő, melyek mellett a házasság együttélés egyik, vagy mindkét félre nézve lehetetlenné válik. Az ilyeu állapotokon segiteni, a teljesen feldúlt családi békét helyre állitani az államnak, vagy bármi féle földi hatalomnak nem áll tehetségében. A házastársi viszonyt tehát ilyen körülmények között kényszeritőleg fenntartani még akkor is, mikor a házastárAz asszony elkészült a csomagolással, de alig tudott elindulni. Miudig azt mondogatta, hogy sajnál, hogy mennyi ideig nem fog látni, meg hogy borzasztó. Láttam a könyes szeméből, hogy féltett is egy kissé. Egyszer sem szólott azért róla, csak kerülgette. A kupé ajtajában is azt mondta: — Mit csinálsz majd Béla, ez alatt a hat hét alatt ?jA szemébe néztem. — Reád gondolok mindenem . . . írok is neked gyakran, büsulok is utánad . . . Odatámasztotta a fejét az ajtó fájához és szomorúan kérdezte rá: — Nem felejtesz el? A szemében már ott voltak a könyek, mikor válaszoltam. — Hogy felejtenélek el, mikor ugy szeretlek. Láttam az arczán, hogy elveresedett és körülnézett, hogy nem hallotta-é valaki. Háromszor is felléptem az ajtóba, hogy megcsókoljam. A harmadik cseugetés is ottan talált. Amint leugrottam a lépcsőről, azonnal elindult a vonat. Egy helyben maradtam, amig befordult az erdő fái közé .. . akkor vettem észre, hogy már minden bérkocsi elment. Gyalog indultam a városnak. A szemhatáron csúnya, sötét felhők voltak. Mintha csak a lokomotív füstje terült volna el az égboltozaton, sietni kezdtem, de a város végén már utóiért a rohanó eső. Kétszer is bemenekültem a meg-megujuló zápor elől a nagy festett kapuk alá. Harmadszor meg épen a Hollóék háza előtt ért utói a hideg eső. Gondoltam egyet ós benyitottam hozzájok . . . Tudod, ez a Ilollóné valamikor ideálom volt és az ideálok korában nagyon szerettük egymást. — Nem tudom megérteni, hogy lehetett. Mostan még kegyeletet sem érzek. Néha meg épen kiállhatatlannak találom. Utálom a kaczérságát, meg azt a mesterkélt szentimentálizmust. Egyszer csendes és szelid, másszor meg féktelenül szenvedélyes. Nagyon sokféle asszony . . . „IN Y 1 rt v i p fe K.' sak egymás iránti vonzalma, becsülése teljesen megszünt/midőn azok helyett gyűlölet, megvetés, a béke helyett egyenetlenség fészkelte be magát a házastársak életébe, annyi volua, miut pusztáu az eszményi felfogásból merített elv kedvéért feláldozni a gyakorlati élet parancsoló érdekeit. Minden képen czél- ós okszerű volt tehát a házasság felbonthatásának megengedése, viszont azonban a lehető legszűkebb korlátok közé kellett szorítani a felbontás feltételeit, hogy a könnyelmű, meggondolatlan elválások lehetetlenné tétessenek. És tényleg a törvény olyan szigorú feltételeket állapított meg, hogy ezután az elválás sokkal ritkább esetekben történhetik meg, mint eddig például a protes tánsoknál (avagy az elválás czéljából áttért katolikusoknál) ós izraelitáknál. É-i ezen felül a házasság felbontására okot szolgáltató házastársra még súlyos jogi következmények is várnak. Ezen feltételekre vonatkozólag leghelyesebb, ha szó3zerint ideigtatjuk a törvény azon szakaszait, amelyek a házasság felbontására szolgáló okokat taxitive felsorolják. Ezek a következők: 76. §. A házasság felbontását kórheti az a házasfél, kinek házastársa házasságtörést vagy termószetelleni fajtalanságot követ el, avagy tudva, hogy házassága még fennáll, uj házasságot köt. 77. §. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott: a) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél a házastársának elhagyásától >záinitott hat hó elteltével birói határozattal az életközösség visszaállítására lett kötelezve, és e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tesz; b) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél, kinek tartózkodási helye legalább egy év óta ismeretlen, az életközösségnek egy év alatt leendő visszaállítására birói hirdetmény utján felhivatott és e felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz. 78. §. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa élete ellen tört, vagy kit házastársa testi épségét avagy egészségét veszélyeztető módon szándékosan súlyosan bántalmazott. 79. § A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársát a házasság megkötése után halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre Ítélték. A házasság felbontásának nincs helye, ha a házasfél a büntettet a házasság megkötése előtt követte el és erről házastársának a házasság megkötésekor tudomása volt. 80. §. A házasság az egyik házasfél kérelmére felbontható, ha a másik házasfél: a) a házastársi kötelességeket a 76—78. § ok esetein kivül szándékos magaviselete állal súlyosan megsérti; b) a házastársak családjához tartozó gyermeket bűncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életre reábirja vagy reábirni törekszik; c) erkölcstelen életet megátalkodottan folytat; d) a házasság megkötése után öt évnél rövidebb tartamú fegyházra vagy börtönre, avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt fogházra ítéltetett. Ezen esetekbeu a házasság csak akkor bontható fel, hí a bíró a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével meggyőződött arról, hogy a felsorolt okok valamelyike következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kórőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált. Ezen, és csupán ezen okokból bontható fel a már érvényeseu megkötött házasság. De még ezen okok valamelyikének fenforgása esetén sem miudig bontható fel az, mert például aki házastársának vétkes cselekményébe beleegyezett, vagy abban részes is volt, a házasság felbontását nem kórheti. — Ezenkívül a keresetet a 76., 78., és 79. és 80 ik §§-ok esetében attól a naptól számított hat hó alatt lehet Ritkán kerestük fel egymást és Hollónó gyakran tett érte szemrehányást. Mikor benyitottam hozzájuk, az asszonyt unatkozva találtam. A férje valahol a vidéken járt. Mosolyogva nyújtotta felém a kezét. Akkor is szemrehányással kezdte: — Látom a megázott hátán, hogy csak az eső kergette be. Magától nem is jönne be hozzáuk, rossz ember . . . Megfenyegetett a fehér kezével. Mosolyogva mentegetődztem: — Higyje el, hogy nem az eső hozott . . . A fejét rázta. — Nem hiszi? — kérdeztem a szemébe nézve. Különben tudhattam volna előre, hisz nekem nem is hitt soha. Helyet mutatott ós aztán visszatért az előbbi tárgyhoz. Mikor ismét szólott, a hangjában már valami szomorúság is volt . . . — Nem is hihetek magának, Csonka. Nekem nagyon jó az emlékező tehetségem ős vissza tudok gondolni a gyermekkoromig is. A felét sem tartotta meg annak, amit ígért . . . Észrevettem, hogy az asszony a régi dolgainkra czéloz. Másba kezdtem. Ha szerelemről volt szó, csak a feleségemről szerettem beszélni, aki mellől nem vágytam a kaszinóba se és akiért a lejzjobb barátomat is elhanyagoltam, ó pótolt nálam mindent. Ugy is hívtam: mindenem. . . . Mondom, hogy más dologba kezdtam, de Hollóné mindig visszatért a régi tárgyhoz. Arról akart beszélni. Belemélyedt az emlékekbe és lassankint a hangja is megváltozott. Csodálatosan emlékezett mindenre. Minden szóra, minden egyes virágszálra, pedig annyi volt, hogy egy kis virágos kert is kitelt volna belőle. Egyszer csak elhallgatott. A következő pillanatban már megint beszólt és tegezett, mint régen, ha megindítani csak, amelyen a vétkes cselekmény a házasság felbontását kívánó házastárs tudomására jutott; később nem. A felbontó, vagyis az elválasztást kimondó ítéletben az a házasfél, akinek hibájából a házasság felbontatott, „vétkesnek" nyilvánittatik. (Ha mindketten szolgáltattak okot, a másik fél kérelme folytán mindkettő vétkesnek mondható ki.) Ennek aztán az a következése, hogy ha például a felbontás házasságtörés okából történt, a vétkesnek nyilvánított nem léphet házasságra azzal, akivel a házasságtörést elkövette. Ezenkívül a vétkesnek nyilvánított házastárstól a másik házastárs mindazon ajándékokat visszakövetelheti, amelyeket az a házasság fenállása alatt, vagy a házasság megkötése reményében azt megelőzőleg is kapott. A nem vétkes nőt vétkesnek njilvánitott férje vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelően eltartani köteles, amennyiben ily tartásra a nőnek jövedelme elégtelen. A vétkesnek nyilvánított nő férje nevét nem viselheti tovább, — a nem vétkes nő azonban férje nevét a házasság felbontása után is megtarthatja, ha ezen akaratát a válóperben kijelentette. A végleges elválasztást rendszerint az ágytól ós asztaltól való különélés előzi meg, amely a házasfelek bármelyikének kérelmére elrendelendő. A különélés tartama hat hónaptól egy évig terjedhet s ha ezen idő alatt a házasfelek ki nem békültek, az esetben mondatik ki a végleges elválasztás, a házasság felbontása. A különéléstől különbözik az ágytól és asztaltól való elválasztás. Amannak helye van a felbontás iránt indított per folyama alatt, — emez önálló fogalom, amenynyiben a házasfelek egyike jogosítva van a házasság felbontására szolgáló okok valamelyikének fenforgása esetén a felbontás helyett csupán ágytól és asztaltól való elválasztást kérni. Ezen elválasztásnak a vagyoni kérdésekre ugyanazon hatálya van, mint a felbontásnak, csupán együttélni nem kötelesek; csakhogy az ágytól és asztaltól elválasztott házasfelek a házassági életközösséget bármikor visszaállíthatják. Ha ezen elválasztás már két évig tartott, bár melyik házasfél kórheti, hogy az ágytól ós asztaltó

1 elválasztó ítélet véglegesen elválasztó, felbontó ítéletté változtassék át. „Felbontani" természetesen csak érvényesen „megkötött" házasságot lehet. Van — illetve lehet — azonban olyan, csak látszólag érvényesen megkötött házasság is, amely eredetileg semmis, olyan, mintha meg sem kötötték volna, miután tényleg nem is köttetett meg. így önmagában véve semmis a házasság, ha az nem a törvényben előirt szabályoknak megfelelőleg köttetett meg (pl. habár polgári tisztviselő előtt, de nem annak saját kerületében köttetett meg; vagy a tanuk hiányoztak, vagy a házasulók együttes jelenlétükben nyilvánították ki házasságkötési akaratukat a polgári tisztviselő előtt stb.) Az ilyen házasságot a bíróság semmisnek nyilvánítja, ha ezt- a házasfelek valamelyike, vagy a királyi ügyész, vagy bármely más harmadik személy, aki kimutatja, hogy a házasság semmissé nyilvánításától valamely jogi érdeke függ, semmisógi keresetben kérelmezi. Ezenkívül mint érvénytelen, egy éven belül megtámadható a házasság, ha alapos kényszer, vagy tévedés forog fen stb. Ha a házasság érvénytelennek mondatik ki, ugy tekintetik, mintha meg sem köttetett volna. Igen érdekes kérdés végül a házassági törvénynél' hogy milyen tekintet alá esnek ezután (illetve október 1 seje után) a már megkötött fenálló házasságok? Ide vonatkozólag a törvény kimondja, hogy az október 1 seje előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg. Vag is az addig érvényesen létrejött házasságok továbbra is érvényesek, — ami nagyon természetes Í3. A felbontás azonban október 1-seje után az eddig kötött házasságoknál is csak az uj törvényben foglalt magunkban voltunk. A hangja tele volt szenvedélylye és súgva mondta: — Szeretlek Béla, még mindig szeretlek • . . Az előrenyújtott karja lehanyatlott az ölébe, pedig azt akarta, hogy utánanyúljak. Megsem mozdultam a helyemen ós megbántam, hogy betértem hozzájuk. Aztán egy kissé magához tért és panaszkodni kezdett: — Utálom a férjemet Béla, és egy perczig sem szeretem . . . Higyjél nekem .... Mindig csak téged. A szemembe nézett azzal a szép fekete szemével és azt kérdezte: — Szereted a feleségedet, Béla! . . . Igazán mondjad . . . Kiegyenesedtem a helyemen és azt hittem, hogy most már vége lesz a dolognak . . . Határozott hangon feleltem neki: — Nagyon szeretem . .. Ugy tett, mintha nem is hallotta volna. Soha ilyen asszonyt . . . Egy vonása sem változott az arczán. Mást is akartam még mondani, de a szavamba vágott . . . — Akarod, hogy minden ugy legyen, mint régen ? . . . Akarod a csókomat, az ölelésemet? Akarsz engem ? . . . Megremegtem ennek az asszonynak a szenvedélytől, amelyet egy pillanat igy fel tud korbácsolni . . . Amint reá néztem, észbontóan szép volt. A fejembe szökött a vérem és nem tudtam : mit tegyek. ... A feleségemről kellett volna beszélnem, de akkor nem jutott az eszembe. Nem tudom, hogy történhetett . . . Azt feleltem neki: — Akarom, . . . mindent akarok . . . Olyan hangon mondtam, mint most. Nem volt abban semmi szeuvedóly . . . Élismerem, hogy hibáztam, de nem vagyok vétkes . . . Ekkorra a felhők már eloszoltak odakint és a zápor megállott. Már csak az ereszről csepegett az eső