Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
m mr J* .T I R T I D É K" égén. • ~t egy merül az"idö ÍM-- "ióságban^égy I •• •• í is mennyi j H^Mm . j , f^rm f • irlj^p** | j. ' '- • emberek . érkeztek mezejére i ba -T'-itrni' mind-; ;,.-! itb 'yt napjai j ff' ' ", • í " •" i. - izandó. A • v«»íj9 >1*1 ivük "ik perez ^ft/^^l l - r*nek már [ • /VJ WH WV Sí ' 'Wi "l.'-. egyes ember, , „mberiség. Hala- | vnélkül hogy tud- ] úk -roltaképen, mert ju'ak, kedvezőnek, üdvös1 4 let a másik órában épen rAko rövid, s még is olyan I ; O I xinek nem kell bánni elvesztett | szánni megbecsülhetetlen óráit l* —I ^ j + a templomi ének. i „Minden órádnak'leszakaszd virágát s élj I dóvel!" — mondja a költő. &Bizony boldóg, aki az év végén visszatérve a lefolyt óv napjaira nyugodt Jelkiisme•—-• ,el elmondhatja, hogy nem kell bánnia eltett idejét és szánnia elrepült megbecsülhetlen óráit, mert leszakasztva azoknak virágát, | élt az idővel! De hát van e csak egy is, ki ezt teheti 1 Akad-e, akadhat-^ ember, ki ha szorgosan vizsgálja meg viselt dolgait, nem talál haszontalanul elvesztett időkre? Ha az óráknak virágát leszakasztani igyekezett is, vájjon nem értette, avagy utólagosan is nem érti-e félre magát e fogalmat) Nem a paszta élvezetet, avagy hiúságának. becsvágyának, önzésének mennél teljesebb kielégítését érti-e a leszakasztandó virágok alatti. S ha talán büszkén hivatkozik is »r fiiért eredmény után árra, hogy tudott élni ós élt is az idővel, nem az rejlik-é alatta, hogy a kínálkozó alkalmat saját czéljaíra jól kihasználta, anélkül hogy bármi más, magasabb, álta'ánosabb emberi eszméket szolgált volna vele? Még pár nap van hátra a haldoklp évből Ilyenkor, az év végén önkénytelenül ís előveszi az embert valami sajátságos borongó érzés, és akarva, nem akarva elmélkedni kezd a multak felett. Nekünk magyaroknak ezúttal kétszeres okunk van elmélkedni az elmúlt idők felett. A jövő év a millénium, az ezredéves örömünnep éve. A lefolyt évvel ér véget az első ezer év, amelyet a magyar nemzet a hármas halommal és négy folyóval ékes haza határain belül eltöltött. * Az első ezer év utolsó esztendejének utolsó napjain nem csak ennek az. egy évnek eseményei és tanulságai kell, hogy foglalkoztassák elmeinket, hanem visszapillantást kell vetnünk a lefolyt ezer évre is. Fel kell idéznünk emlékezetünkbe, hogy mi volt a magyar nemzet ezer év előtt í Egy hazát kereső bolyongó nép, mely az ősi hazából kivándorolva kereste elődeinek, a hősi mondákban és legendákban élő hunoknak örökét. Ezer év előtt találtak reá ós foglalták el, hogy abban megtelepedve, annyi ellenséges idegen nép között uj otthont, állandó hazát alapítsanak maguknak. | 130. , o' e Kiáll. „ ^UHunl 1895. , JJt- -MsIíh ' Az 1896. évi ezredéves nemzeti kii** 1*'"" Igazgatóságának az élőállat kiállítások soro . < megállapító határozatát tájékozás végett a li zönség tudomására hozom. f Nyiregyháza, 1895 deczember 28-án« S'állay András, * . főispán, mint a kiállitás helji b.'sottfigánák elnök*. Az élőállat kiállítások sorftzatá. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium iSbfi-iki kiállítási irodája 3609. sz. a. közhírré teszi, 1 az élőállat kiállításokat rendező bizottság a "kiállítást sorrendjét a gazdaközönség kívánságához képest vtV.tagj»er a következőleg állapította meg: Első (használati; lókiállitás május 5—12-ig Hizott szarvasmarha es juh kiálllitás (tenyész és hizott juhok) , 15—20-ig. Tenyészszarvasmarha kiál. , 24-31- g. Második (tenyész) lókiállitás (díjlovaglás, hajtás és fogatok bemutatása 1) ......... junius 5—12-ig. Méhkiállitás . . . . . augusztus 20—3l-ig. Tenyész- és hizott-sertések kiállítása ........ szeptember 1—8-ig. Baromfi- és ebkiállitás . , 14— 2lMe. ^^ A második (tenyész) lókiállitásra vonatkozó bejalenS megtelepülve a természettől dúsan meg- tések utolsó határnapja 1896. évi márczius hó 31-ikére áldott földterületen, lassanként levetik nomád szokásaikat. Majd idők multával fölveszik a kereszténységet s ekként fölvétetik magukat az európai, az akkori fogalmak szerinti művelt európai nemzetek sorába. Aztán jönnek a küzdelemteljes évek, amelyeknek küzdelmeiben nem a?ok a véres csaták a legnehezebbek, amiket karddal a kézben, bátorság lángoló tüzével a szemekben vívtak meg, hanem a küzdelem az idegen nyelvű, idegen származású többi nemzetekkel, amelyek lassú, szinte észrevétlen hatást gyakoroltak és igyekeztek is gyakorolni, hogy a maroknyi magyart beolvasszák magukba. Ez volt a küzdelem nehezebb része, ez a küzdelem a létért a nemzetek létért való küzdelmében. És ebben nagy a magyar nemzet géniuszának dicsősége, amely megóvta magát a beolvadástól, a nyomtalan elveszéstől. Es épen ebben mutatkozik a magyar nemzet hivatásos, rendeltetésés volta, hogy az a pár százezernyi nemzet nemhogy maga enyészett volna el, de ime egy ezredév után nagyobb, erőteljesebb, mint volt valaha Nem a magyar olvadt be az idegen nemzetekbe, de az idegen nemzetekből olvasztott és olvaszt be mind többet és többet"! " tüzetett ki. 131. -Kiáll. De tilost már nem volt olyan elemében. A mint a lánczUidon átmentek, a szél kegyetlenül sivított el mellett&k, szemükbe szórva a hópelyheket. Egyszerre azután eleresztette a férfi karját s rátámaszkodott a híd korlátjára. O'.yan jó "esik lenézni innen. Milyen más htza is az ott odalenn. O'.t nincs hazugság, nincs ámítás ott. Frieda, hát nem tud megbocsátani, hiszen csak | tréfa volt az egész, nagyon megbántam • • • Tréfa, ha ha . . . kaczagott fel. Olyan rémesen, olyan fájdalmasan verődött vissza ez a kacaj. Csak tréfa! Hi hal Kezét tiltólag, elutasitólag nyújtotta ki. Menjen! Megmondtam, hogy kegyetlen leszek !} Azután mosolyt erőltetve ajkára, azon a pajtás- I kodó bizalmas hangon hátraszólt. Szirmay, egy-kettő előre, de hátramaradnak maguk 1 A tenorista előreugrott. Borgőzös fejjel, homályos szemekkel nézett Friedára. Mintha hebegett is volna valamit . . . * A lány belefogózkodott a karjába, gyors tempóban | haladtak előre- Szirmay az egyik oldalon, a cbásikon j Ml iszonyúan sivitot', magával ragadva egyN ilyagot, himbálva, dobálva mindent. " ;va közel lakott a lánc/hidhez. Mikor el• tói, a kik még mindig • lelkesedés eltelve, olyan szótlan komoly lett. Mjára 1 igott kezet. S mikor a szehogv ^V tud kógyetlen lenni, , ez' >•' "mbert. Erősen öa hanHa az év végén a multak felett elmerengve, visszaidézzük az elmúlt ezer év eseményeit és eszünkbe jut hogy az egyik év elmultával a másik év, az egyik ezer év lefolytával az uj ezer óv veszi kezdetét, — míg véges elménk tétovázva gondol az ismeretlen jövő rejtett titkaira: lelki megnyugovást találhatunk hazánk, nemzetünk jövőjére abban a tudatban, hogy a gondviselés, a „magyarok Istene" nem hagyja el, nem hagyhatja el e nemzetet a második ezer évben sem, mert amely nemzet olyan küzdelmekkel teljes ezer év után fennmaradni képes volt, az képes leend dicsőséggel szembe szállni az uj ezer év reá váró küzdelmeivel is! Ugy legyen! Ezredéves kiállitás. Ugy látszik állandó rovatot kell nyitnunk az ország > ezer éves fennállásának emlékére rendezett nemzeti millenáris kiállításnak. A kereskedelmi minister, illetőleg' a kiállitás igazgatósága fáradhatlanul buzgólkodik azon, hogy a kiállitás legapróbb részletekig terjedőleg előre meghatározott programmal láltassék e(. A sokoldalú tevékenység és előrelátó tervszerűség nem csupán a kiállitás belső sikerének emelésére bírván jelentőséggel, de bizonyára az ezredeves ünnepségekre felrándulni szándékozó közönség érdekeit is szolgálván: a t'ontosabb és érdekesebb intézkedések közlése a közönségnek tájékoztatása által ugy a közönség, mint a kiállításnak is érdekében van. Az utolsó évtizedek alatt részint Európában, részint pedig Amerikában több — -kevesebb sikerrel, rendezett kiállításokból szerzett helyes tapasztalatok akként érvényesíttetnek a rendkívüli ügyszeretettel előkészített nem. zeti millenáris kiállításnál hogy kimagasló sikere kétségen lül í'l. Különösen a nagyközönség fokozatos és időn- ;;^7.tatása, valamint állandó érdeklődésének ápo- | Va válik ki a mi millenáris kiállításunk, s ^vi^•elLneinzote* figyelmét, amelyek a t _/»íila iráni megerősített hitükben nagy | •V-nek már idő szerint is Beid ipestre: i . .azgatóságának körültekhiLő előre látáí résztvevő közönség iránti figyelmét közölt két rendelkezés is, amelyek . i •• ,, kiállítások sorozatát, másika'. pedig az segédek és munkások készítményeiből ; 'es kiállításban való részvétel módoza- j 1895. Az 1896. évi ezredéves nemzeti kiállitás Igazgatósága által az iparos tanonezok, segt! ík és munkások készítményeiből rendezendő időleges kiáilitásban való részvételre nézve kibocsátott határozatot a nagyközönség tájékoztatása végett közlöm. Nyiregyháza, 1895. deczember 28-án. Kállay Andris. főispán, mint a kiállítás helyi biiottaégának elnöke. Felhívás az iparostanonezok, segédek és munkások késeitm ényeiböl rendezendő időleges ktájljiásban való részvétéire nézve. Hazánk ezredéves fe>wiállása alkalmából cend< mdő kiállításnak czélja bemulatrii Magyarország szellemi i:s közgazdasági állapotát. * E czélt szem előtt tartva, a kiállítási program n felöleli a nemzeti muukk minden ágazatát, de elí ban kiváló szerepe? wfuttat a hazai ipar minden tóiiyczőinek. Mi sem természetesebb ennélfogva, hogy; a hazai ipar keretében megfelelő helyet kell elfoglalnia az iparostanonezok, segédek és munkások kiállításának, a meíyben oly egyének versenye érvényesül, a kiknek ügyessége és ízlése, szorgalfna és ügybuzgalma zálogát képezi hazai ipar méltán várható felvirágoztatásának! Be tanul ízonyságöt van hivatva szolgáltatni ez a kiállitás arra nézve ] is, hogy az ipar e nélkülözhetlen segédmunka iai szakmájuk keretében különösén á'z utolsó tiz esztendő ola mennyire haladtak ? Az iparostanonezok, segédek és'munkás 0^ terve/et'1 kiállítása ennélfogva nagy jelentőséggel bír és '< pedig I nem csak az 1896-iki ezredévés orsz. kiállítás teljességi' szempontjából, hanem kiváltképen az illető kiállítók között támasztandó versenynél fogva, a melyet ezen kiállitás előidézni s ezáltal a magyar munka ezen ágazatának életrevalóságáról, szellemi erejéről tájékozást nyujtan hivatva van. Nagy súlyt helyezünk tehát a szóban levő- kiállításra és ép azért teljes bizalommal fordulunk mindazokhoz, a kiknek hathatós közreműködése nélkül ezen kiállítást létrehozni teljes lehetetlenség volna, hegy illetékes körükben befolyásukat oly irányban érvényesíteni szíveskedjenek, hogy ezen kiállitás nem csak mennyiség, de minőség tekintetében is megfeleljen ama várakozásnak,' a- melyet hozzá fűzünk; buzdítsák, támogassak azoka I, a kik tehetségüknél fogva a kiállításban részt venni jogo. sitva vannak. Ezen tényezők pedig a kerületi és helyi bizottságok a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestületek és társulatok, továbbá a külföldön hazafias szellemben működő magyar egyletek; mert a jelen kiállításban : külföldön lakó és magyar honos iparostanonezok, segédek és munkások is résztvehetnek készítményeikkel! Nagy feladat vár e kiállítás rendezése körül küüö| nősen a kerületi bizottságokra, a melyeknek n mcsak aj kiállítási tárgyak elkészítésének ellenőrzése, hanem a ie-f I leknek a szükséges tudnivalókkal leendő ellátása, a bejelentési iveknek összegyűjtése és a kiállítási igazgatóság| hoz váló juttatása tárgyában is kell intézkedniet. A kiállításban való részvételre vonatkozó .határozmányok különben a bejelentési ivekhez csatolt szabály-; zatban soroltatnak fel részletesen; mindamellett e helyen ) is szükségesnek tartom kiemelni, hogy 1 minden egyes bejelentő csak szakmájába vágó s általa készítendő tárgyakat jelenthet be a kiállításra:. 2. a bejelentési határidő 1896. évi janua p h í 31 in • jár le; 3. a két egyenlő példányban kiállítandó bejeit nté»í j ivek azon kerületi vagy helyi bizottságnál nyújtandók bé, i a melynek területén az illető bejelentő tartózkodik; kük földön lakók bejelentési ivei azonban vagy 4.1 ottarf magyar egylet utján, vagy közvetlenül is<4ekúlci etőfela; I kiállítási igazgatósághoz; 4. ezen időleges kiállitás 1896. évi julius hónyilik meg és augusztus hó 15-ik napjáig tart; 5. a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. éf,» hó l-ig bérmentve lesznek a ki állítás i igazgatóság ' Fo^ftatása a melléki
