Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

„IN Y I II V I D ÉK" Nem ragályos betegségekben azok gyakoriságának sorrendjében a halálozás következőleg mutatkozott: vele­született gyengeség 127, gyomorbélhurut 90, tudo gumo­kór 31 görcsök 51, túdőmellhártyalob 39, gyermekaszaly 36, vizibetegség és aggkór 35-35, torokhörglob l 3, márasmus 12, gutaütés, szerv, szívbaj, veletlen esemeny 6-6, tüdölégdag, agykérlob, evvér, nehezszules 5-o, gyermekágyi láz, malária, gyomorrak, gorvelykor 4 -4, pokolvar, ha.hártyalob, bujakor 3-3 majrak, ongy.l­kossáe 2—2, méhrák, kiszorult sérv, elmebaj, eroszakos halál, méhlob, hevenyszeszmérgezés, bélvérzes, cscmtszu, kólika, bubor l-l, ösmeretlen betegsegben elhalt 84. az összes elhaltaknak 11.,%-a, végre halva született 18. Hatósági felügyelet alatt álló idegen ápolásba adott ayermek voh összesen 173, kik közül 33 tórvenyes es UO törvénytelen agyból született. Ezek közül 169 egesz­séíes Zsurk, T.-Lók községekben és Nyíregyházán l-l beteg', Nyíregyházán 1 elhalt Ápolásba ^fegy­házán 40, N.-Kálióban 28, Ujfeherton 12, N).-Bátor, Balkány községekben 10, K.-Várdán 8, Bulyon es Keme­csén 5-5 1' -Litke, Veresmart, Napkor közsegekben 4—4, T -Polgár,' T.-Dada, Gáva, Ny.-Adony községekben 3—3, Eszeny Kakamaz, Hamocsaháza, l'iricse, Pilis, K.-Semjen, Nyir-Acsád közsegekben 2-2, Ajak, Dögbe, Szaloka, Mandok, Zsurk. Őrladány, T.-Dob, Szt.-M.haly, T^-Lok, Tímár, Raád, Vasmegyer, Demecser. Oros, Ny.-bakta, K.-Léta, Ny.-Béltek községekben 1 — 1. A 7 éven alul elhalt és nem gyógykezelt gyerme­kekről vfzetett nyilvántartási könyvek kivonata szerint mulasztás történt: a kisvárdai járásban 12 esetben, bírságolás 2 esetben, tiszai » ^ • • dadai-alsó , » » dadai-felső . — » » » bogdányi . ö » » ~ " nyírbátori . 14 >. » * " nagykállói 8 » ' " Nyíregyházán 4 , „ 2 , Összesen: 57 esetben, bírságolás 9 esetben. A körorvosok tevékenységüket mindannyian be­igazolták. Tápszerek és italok számos esetben kedvező ered­ménynyel vizsgáltattak. A nagykállói közkórházban 1895. szeptember hóról ápolás alatt maradt 71, október hó folyamán felvétetett 82, ápoltatott összesen 153. Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva 56, javulva 24, gyógyulatlanul 3, meghalt 2, összes fogyaték 85. A hó végével ápolás alatt maradt 68. Az ezen idő alatt felmerült ápolási napok száma I92S. A kisvárdai közkórházban 1895. szeptember hóról ápolás alatt maradt 37, október hó folyamán felvétetett 79, ápoltatott összesen 116. Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva 51, javulva 7, gyógyulatlanul 11, meghalt 2, összes fogyaték 71. A hó végével ápolás alatt maradt 45, Az ezen idő alatt felmerült ápolási napok száma 1321. Törvényszéki bonczolat tudtommal Vaján megégés, Hugyajon vizbet'ulás, Napkor és Geszteréd községekben agyonütés és Nyíregyházán megégés miatt eszközöltetett. Rendőri hullaszemle 5 esetben ejtetett u. m.: T.­Szt.-Mártonba megégés, Ny.-Bátorban önakasztás, Hugya­jon vizbefulás és Nyíregyházán öngyilkosság és meg­égés miatt. Látlelet kiállíttatott 8 súlyos és 15 könnyű testi sértésről. Végül tisztelettel jelentem, hogy Szabó Károly ym. állatorvos értesítése szerint Mártontalva községhez tartozó Lichtmann József tanyáján, T.-Polgár községhez tartozó Suliajda János tanyáján és végül T.-Dada községhez tar­tozó Szomjas László tanyáján sertésvész betegségek léptek fel. Nyíregyháza, 1895, november 13. Dr. Jósa András, vármegyei főorvos. A „NYiRViDEK* 4 TÁKCZÁJA^ Szegény ember az akták között. — No anyjuk, ön már belefáradtam ebb' a fene sok hercze-hurcz&ba. Járd ki te a dolgunkat, ha tudod ós ha ez sem segit, akkor a jó Isteu kvótái csak róla. — Elmondom neked tövirül hegyire, a hogy történt. — Emlékszel ugy e, hogy mindig mondtam: hejh, nem szeretem éu a Kati húgodnak meg annak Jebák Pistának a dolgát. Ugy e minden ugy volt, a hogy elóre megjósoltam. Addig mulatoztak, addig lityegtek fityegtek egymásnak ölében, míg meg lett a baj. Azu táu, alig hogy megszületett a kis Pista, a Kati meg meghalt, az Isten uyugasztalja meg. — Kezdődött az­tán a hadd el hadd. — Az anyakönyvvezető megtámadott, hogy miért nem jelentettem rögtön a születési meg a halálozási esetet. A papunkuak is baja lett belőle; engem pedig olyan illetlen szavakkal illetett az a nyálas segedjegyzó, hogy felfort bennem a méreg. Ott rimánkodtam ueki, hogy igy meg amúgy, megbüntettetett s azt mondta, hogy szamár paraszt vagyok. Tyhü az áldóját! Nekem mondja, hogy paraszt vagyok, a ki katonakorombao Pesten jártam egy olyan emeletes házbau, a milyent annak a nyilasnak Vereczkén született nagyapja álmá­ban sem látott, — nekem mondja, a kinek seinaiifele retye-rutyájs sem volt soha ur dolgába s egy olyau sehonnai mondja, a kiuek apja roogyos filusi korcsmá ros volt! Kitátottam oszt' én is a számit. Egyik szó a másik után jött, nem kellett pénzért venni, ugy hely benhagytam az ifjú urat, hogy hat hétig feküdt bele. — Igaz, — magam meg hat hónapig ültem ezért a kis virtusért a .veres*-ben. — Volt, a hogy volt, elmúlt ez is. A kis Pistát magunkhoz vettük s nevelgettük szépen a kis leányunk mellett. —• Jóravaló, derék fiúcska lett belóle s mert nagy kedve volt a mesterségre, oda adtuk a szomszéd kerék­gyártóhoz inasnak. Nöegflétünk téli programmja. A helybeli jótékony nőegylet, mint annak idején jeleztük, immár megállapította a közeledő télre programmját. Kitűzte a szokásos három teaestély napjait. Ezek a teaestélyek évek óta a tél legked­veltebb mulatságai közé tartozuak, ahova a gondos mamák előszeretettel vitték és viszik azon serdülő leányaikat is, kiket még a tulaj­donképeni bálokra elvinni, a nagyvilágnak „be­mutatni" korai volna. Szívesen keresik fel a teaestélyeket a fiatal emberek is, mert hiszen a múlatás annyi fiatal szép leány társaságában, mint amennyi a teaestélyeken részt venni szo­kott, csak kedélyes, igazán szivet-lelket deritő lehet. A nóegyletuek viszont a belépődíjakon ki­vül a küldött adományok és az egymással ver­senyző ügyesnél ügyesebb pínczérnők által be­szolgáltatott összegek folytán egyik legbiztosabb és eredménydusabb jövedelem forrását képe­zik azok. És ha mi ez alkalommal még is arra a következtetésre jutunk, hogy a nőegylet téli programmjával nem vagyunk megelégedve, két­szeresen érezzük ugyan állitásunk és azt meg­indokolni akaró vállalkozásunk merészségét és nehézségét, de azért reméljük, sikerülni fog nemcsak az esetleges nehezteléseket kikerülni, hanem legalább szándékunk tisztaságát, — ami­ben egyébiránt bizonyára senki sem kételke­dik,— ésczélunk életrevalóságát kellő megvilá­gításba helyezuünk. Mikor azt mondjuk, hogy a nőegylet téli programmjával nem vagyunk megelégedve, ért­jük ezt akként, hogy már nem elégszünk meg vele. És ezt a „már" szócskát két értelemben is használjuk. Az egyik az, — kimondjuk nyíltan — bogy a teaestélyek immár elvesztették eredeti egy­szerű kedélyességüket. Nem azok ma, amiknek eredetileg tervezték. Hogy más körülményre ue hivatkozzunk: a nöi toillettekben ott kifej­tett fényűzés ma már meghaladja azokat az igényeket, amelyek egy teaestélyhez fűződnek; mig viszont egyenesen kifogás alá esnék, ha valamelyik fiatal ember — akár tánczol, akár sem, — uem frakkban jelennék meg. A teaestélyek ma már inkább bálok, azzal a különbséggel még is, hogy különösen a leá­nyos mamákra, de a férfiakra is kétszeres ki­adással járnak. A mamák a verseny kényszerítő hatása alatt kénytelenek leányaikat mennél költségesebben öltöztetni s ezenkívül a gyűjtő­iveken adományaikkal is hozzájárulni a tea­estélyek sikerüléséhez, — a férfiak pedig szintén teljes báli öltözékről gondoskodni s ezenfelül a kiszolgálással terhelt „pinczérnők" szives kínálásait is mennél dúsabban honorálni. — Emlékezhetel rá: mennyi bajunk volt azzal is. Valami haszontalanság miatt elűzte a majszter, de a ruhácskáját nem akarta kiadni. Jártam fühöz-fához, oszt' a vége ez az iras lett. Olvassuk csak: „Kezes Mártonnak, mint a kiskorú Bodnár István ipirostanoncz gyámjának kérvénye a munkaadó által visszatartott ruhanemüek kiadatása iránt. Határozat: Tekintve, hogy az iparkamara és a másodfokú iparhatóság mellé rendelt ipirtanács meghallgatásával alkotott szabályrendelet a gazda ós tanoncz közt fel­merült vitás ügyek elbírálását az ipartestület kebelében alakított békéltető-bizottság elé utalja; tekintve további, hogy az iparhitósági megbízot­tak közbenjöttével s az iparhatósági biztos elnöklete alatt tartott tanácskozás folyamán hozott huározat e részben olutasitólag intézkedett vagyis nem látott ele­gendő okot fennforogni arra nézve, hogy a munkaadót a visszatartott ruhanemüek kiadására elkötelezz, s tekintve végre, hogy iiy kérdésekben hozott elsó fokú hitározatok az ipirtörvény rendelkezései sze­rint végérvéayesek: a kérelem érdemi elintézésére a másodfokú hitóiá* magát indíttatva nem érzi." — HillottadV Éltetted? — Ni, mert én egy kuk kot sem értek az egészből; de azt tuiom, hogy a Pista ruhája máig is a kerékgyárióuál van, hogy az Isten ott sülyeszsze el ótet, a hol van. — DJ még ez semmi. A Kati tehenkéjét, czók mókját eladtuk s ugy gondolkoztu ik, hogy kamatra adjuk a pénzecskét, jó lesz majd Pistának, ha me^nó. — Mi uthi csak tegnap lett volna, u^y emlékszem mindenre. Ziuzsi láuyo.n ott feküdt a kuczkóbin a bu iián, a harmaduapos hi leg gyötörte, magam meg mellette kentem a csizmám, a mikor bjállito:t hozzám az az ármányos Síri Mihály, oszt' azt mondja: adj' Isten jó napit. — Adjon Isten, moaiom én, s kérdem tóté. mi jlratbin van náluak Síri uram, a mire aztán hosszasan elbeszélte, hogy az egyik lova megdöjött, másikat kellene helyébe szerkeszteni; de nincs hozzá pénze: kölcsön kérne hát tőlem vagy nyolczvau pangót, ha megemberelném, jó kamitot fizetne érte. Taláu°az' Ur Isten elvette az eszemet, hogy meghallgattam. Ezen a legalább „entrez nous" mindenfelé hangoztatott kifogásokon ugyan lehetne segiteDi akként, hogy ismét vissza tereltetnének a tea­estélyek a régi egyszerűségbe; de hát ez, bár nem lehetetlen, még is nagyon nehéz dolog s nem is reménykedünk, hogy sikerülne. Mindez azonban nem is igen tartozik tu­lajdonképeni tárgyunkhoz. Voltaképen azon óhajunknak akarunk ki­fejezést adni, hogy a nőegylet téli programm­jával azért nem vagyunk már megelégedve, mert szeretnők, ha több oldalú, tartalmasabb lenne, nem csak a teaestélyekre szorítkoznék. Igaz ugyan, hogy a nőegylet cziméhez ké­pest tulajdonképen „jótékony" nőegylet, amely­nek czélja az árvák és szegények segélyezése, s a teaestélyek épugy, mint a nyár folyamán rendezett két műkedvelői előadás csak eszköz. Azonban magából az egylet szervezetéből és működéséből szinte önként következik, hogy az egyesület még egy czélt, még egy hivatást öleljen fel működési körébe, anélkül, hogy erre alapszabályai köteleznék. Ez pedig az volna, bogy a nőegylet ue csak szegényeket és árvákat segélyező, hanem önképző és közművelődési egylet is legyen. A nőegylet alapszabályszerű czélja marad­hat a régi, csak az ugyanezen czélja megvaló­sithatására, rendelkezésére álló eszközöket vá­logassa ki és használja fel akként, hogy egy­úttal az önképzés és közművelődés nem kevésbbé nemes eszméit is szolgálja. A teaestélyek mallett ime ott vannak az eddig is felhasznált műkedvelői előadások, ame­lyeknél csak sajnálni lehet, hogy az őszre ter­vezett harmadik előadás elmaradt. Most a tél folyamán, minthogy deczem­berben amúgy is színészek kerülnek ide, meg aztán a teaestélyek miatt műkedvelői előadá­sokat a nőegylet nem rendez. Ezek helyett azonban élvezetes művészi­estélyeket, vagy még inkább matinéekat lehetne reudezni. Egyelőre próbaképen a tél folyamán egyet vagy kettőt; — s azt hisszük, amilyen műértő és szépművészeteke 1" kedvelő közönsége van a városnak, a jövő télen már két hetenként lehetne ilyeneket rendezni és tartani épen ugy, mint ezt nem egy uagyobb városban megteszik. Megfelelő helyiség rendelkezésére áll a nóegyletuek, mert hiszen ott van a Korona táncztenne, amely ilyen'czélokra nem csak ter­jedelme, de berendezésénél fogva is kiválóan alkalmas. Énekkel, szavalattal, felolvasással, ze­nei számokkal rendezett matinéeknak — mi­utáu az itteni istenitiszteleti viszonyok miatt a vasárnapok délelőttjét szentelni ilyen czélra nem volna megfelelő, — például vasárnap, vagy még inkább szombaton délután 5 órától 7-ig mindig volna nagy közönsége s a magas összegre semmi esetre sem tehető belépő-dijakból nagyon szép Olyan ropogós bankókat olvastam ki neki, hogy az angyalok is kaczagtak örömükben. Na, evvel aztán vége is lett a nyugalmamnak. — Istenem, — Istenem, hogy is nem siketültem én meg akkor. — Telt-mult az idő, eljött a kamatfizetés ideje, egyszer, kétszer, háromszor: Sari uram a füle botját sem mozgatja. Járok hozzá, kérek, rimánkodom: hát ő nem fizet az Istennek se. Na, gondolom: majd megta­nítlak én téged. Egy heti piaczra bementem, Sereg­várra, ott felkerestem a legfogasabb fiskálist s előadtam neki mindent. Hát uram fia, azt mondja az Ügyvéd, hogy tegyek le neki előre tiz ezüstöt. — Oia adtam a tiz forintot. — Évekig jártam a fiskális nyakára, most erre, majd arra kellett neki, hol öt, hol tiz forint. — Végre aztán evvel az írással fizetett ki: .Felperes Kezes Márton a kiskorú Bodnár István képviseletében Sari Mihály ellen 80 frt és járulékai iránt indított keresetével elutasittatik; mert az anya­könyvvezetővel szemben elkövetett hatósági közeg elleni erószik büutette miatt jogérvényesen marasztal­tatván politikai jogvesztés hatálya alatt áll s mint ilyen, gyámi tiszt viselésére nem jogosult." — Mit cúnáljak én evvel az írással, kérdeztem a fiskálistól. Gondoskodjék a kiskorúnak alkalmas gyám általi képviseltetáséről, ezt moudta s azután sarkon fordult. — Alig jöttem haza a városból, a kis biró jött hozzám s átad egy írást, hogy valami bélyegcsonkitás miatt a Pista perében egyszerű és felemelt illetéket fiíessek. — De már olyan nincs. — Aztán az lett a vége, hogy megegzekváltak. — Himar futok a stájerantba, ott azt mondják: menjek a direkcióhoz, a honnan a hitedik ügyosztályba s oouan a számosztályba utasítottak. Oct kaptam egy urat, valami Trampits nevűt, — veszett volna Pardu­biczban, — a ki azt igérte, hogy kijárja két hatosért a soromit. Kaptam is osztán egy hosszú levelet, ehua van ni! Hallgasd csak : „Kezes Márton értesíttetik, hogy az A. sorköuyv még felfektetve nem lévén s ez csak az I lajstromnak Folyttttáia a muUlkleteaT

Next

/
Oldalképek
Tartalom