Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-20 / 3. szám

„IV Y 1 K V I D É K." Itt az idő . . . i. (P.) A mióta az 1886. évi XXII. t-cz nagy kegyesen meghagyta a községek hatáskörében a régi, igazi, mondhatnik jogbölcsészeti alapou álló autonomikus jogok értéknélküli roncsait, hát széles e hazábau kezdtek a polgárok tökéletesen közönyösek lenni a közdolgok iránt Casimir Perier aktuális esete sokkal több szószátyárkodásra ad alkalmat, mint a mi közvetlenül érdeklő, vitális jelentőségű ügyeink. Nem mérnők mondani, hogy ez a közöny közdolgaink határozott hátrányára vált volna, Ennyire nem vagyunk hajlandók hízelegni, pl. a mi mélyen tisztelt képviseleti közgyűlésünk távollétükkel tündöklő tagjainak. Hanem — valamiképen a szentelt viz — hasznát sem látta. A községek, a jelzett törvény által saját ügyeik vitelében szenvedett függetlenség csorbulta azonban recziproczitás elvének megfelelóleg kellett, aogy más uton hozza meg ellenértékét. Talán a közigazgatás jobbulásában. Ez sem következett be Tehát ez a fatális 1886-os törvény semmiképen sem kamitozott. A közigazgatást egy lépéssel sem vitte ki keleti kényelméből és kezdetlegességéből, másrészt a polgároknak elvette kedvét az autono- i mikus jogok gyakorlásától, ami ha elvégre rossz i* volt, de legalább tiszta önkormányzat. Ekként maga a törvény teremtette meg azt a kellemetlen situatiót, hogy az általa kreált viszonyok magának a törvénynek félredobásával radikálisan ab ovo megváltoztattassanak, illetve sanáltassanak. És tényleg 1886. óta alig találunk politikai titkos és nyilt párt-árnyalatot, meg csizmadia műhelyt, melynek programmjában fő-fő tétel gyanánt a követelések rovatában nem szerepelnék a községi közigazgatás rendezése, már akár tiszta önkormányzati, tehát traditionális szellemben, aíár pedig a modern nyugat államositó rendszerével. A kérdés azonban nagyou nehezen volt napirendre tűzhető. Az 1836. évi XXII. t-cz. meghozatala is, pedig ez látszólag épségében feutartá a magyar embernek féltő gonddal kiméit, nom eléggé helyre való leányzóját — az autonomikus közigazgatást, nagy áldozattal, s még több fáradsaggal volt keresztül erőszakolható, — nyilt titokkal ama szándéklattal, hogy átmeneti törvényhozási intézkedés legyen a modern társadalmi követelményeket jobban kielégitó tiszta állami közigazgatás részére. Az átmeneti időszak terjedelme tekintetében azonban rendkivül tájékozatlanságban valának az emberek. Ennek a hebe-hurgyaságnak tulajdonitható az a világra szóló csőd, melyet a Wekerle előtti kormány involvált, s egy-két szakaszból álló elvi declaratiót tartalmazó törvénynyel -0 százalékos kényszer-egységre váltott fel és a melylyel az állami közigazgatás hitele jelentékenyen devalválva lett még azok előtt is, akik elvből, meggyőződésből, az ország érdekeinek alkuvást nem tűrő parancsa előtt meghajolva, igazán lelkesedtek a közigazgatási teendókuok állami hatalommal leendő ellátása iránt. Az ország közigazgatása pedig marad továbbra is rossz. \ miniszteri búrokban egyre-masra gyártották a törvény-tervezeteket és egyre-másra pintonálták a készitójüket. vagy kárpótlásul a befektetett, de nem méltányolható faradsagért, előléptették őket főispánnak. Peld i ra a Vaduay Aulor esete. Valószinüleg azért, hogy önmaga személyesen győződjék még a helyszínen tervezetre öröklött hiányairól. Végre a sok vajúdás és szánalmas öklöndózés után megszületett egy nevetséges, idétlen egérke. Ho*y iszonyú kínok között látta meg a napvilágot, nem volna baj, még az sem, hogy élni merészkedik. De az a szomorú kilátás, hogy élni engedik, sót mesterséges inhalátióval hosszura nyújtván életét, míg rá fogják küldeni a közigizgatás mezejére, a még megmiradt búzaszemek pusztítójául azt a teremtményt, amely idétlensége és életképtelensége daczára aránytalanul nag/ kinokat okozott szülő anyának ; — az má- borzasztóan csúnya látvány. Ez a tarpei szikláról a feneketlen mélységbe dobandó szörnyszülött nem más, mint a volt belügyminiszter könyvalakban megjelent törvénytervezete a községi közigazgatásról. Csak egy példát idézünk belőle izleltetöül vehemens ellenszerünk igazolásísára. E'.zel az ellenszenvvel pedig nem annyira a szülött iránt, mint inkább azon kilátás iránt viseltetüuk, hogy a jelenlegi kabinet migáévá téve, törvényerőre emelheti. Nos hit ez a tervezet declarative kijelenti, hogy, a) a rendórhatósig gyakorlása, b) a közadik kivetésére és behajtására vonatkozó teendők ellátása, c) a véderőt illető ügyek ellátása, d) az egészségügyi igazgatás, e) a községi biráskoiás, f) intézkedés a gyámhatósági ügyekben és végül g) intézkedés a népoktatási ügyekben, — külön választatik a kormányzati közigazgatástól és állami feladattá tétetik, ellátásukra állami tisztviselők alkalmazandók. Ennek ellenében azonban — akár egy pletykázó per-irat — megengedi, hogy „azon községek, melyek magukban képeznek községi kört és a melyek a 33. §-bau felsorolt közigazgatási feladatokat saját választott közegeik által kívánják és képesek végeztetni (dehogy kívánják, dehogy képesek!) e feladatokat a rendőrhatóságra nézve a 80. §-bau megállapított kivétellel, a belügymiuissternek a pénzügyminiszter egyetértésével hozott határozata alapján a községi közegek végezik". Hát ez mi az ördög voltaképen. Kivételeket enged a feladatokat végző személyek kitől leendő megbízásinál, de további folyományát, illetve consequentiáit nem vonja le a dolognak, Egyszerűen elveket hamisít Vagy nem veszi komolyan elvi álláspontját, t. i. legvitálisabb s legkörültekintőbb gondoskodást igénylő ügyek vitelének államivá tételét, és kompromitálni akarja választott tisztviselőkkel, vagy nem volna szabad belekoutárkodást engednie monopolisált jogkörében, ismeretes módon választott tisztviselőknek, akiknek miatta vagyunk kénytele,A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA." Kórágyon. lrU : Prok Gyula. — (Vé«e.) Erre a visszaemlékezésre még komorabb lesz a tekint' te. Mi lett abból a szegény fiúból? Elfeledte e mir jgésien? Latt-e boldog azóta? Talán még & halál i« »öonyebbeu esne neki, ha tulná, hogy ól, hogy boldoggá tette ót mis valaki, hogy uetn lette ót örökre derencsétlenné. Hit a te kínszenvedések szegény asszouy! Milyen jóságod a te Mired, hogy nagy bapd közepette is mások sierencaétlensége fölött értesz részvétet. A lelki bajt hamar beheggesiti at idő balisami, hanem a tieden csak a halil fagyos keze könyörülhet. Lehunyja szemeit. Egyik kezét hivólag terjeszti ki, mintha virna valakit. Ajkai lázas beszédre nyilvak. Megint erót vett rajta a kór! Mirmolisa érthetetlen, besiédje szaggatottt, s idónkéni kínos nyögdécselést hsllatt. Egy kis vizet adjatok hamar! Kiszáradt torkom ügy ég. KöoyórQlet megfúlok! Eihagysi, már te is, te legkisebbik, akit ugy szeretek, hogy odaadnám érted az életemet, s a boldogságodért elszenvedném még egyszer a kilenc* esztendó azöruyű uyomoruságit. Aztán ismét hosszú csend lesz. Csak egy kis madirka csicsereg ott künn az ablak alatt. Erre feleszmél a uagy beteg: Arczáa az öröm futó pirja terül el, s édes gyönyörűséggel hallgatja a rég élvezet madár danát. Dalolj én édes kis madaram! Neked nincs bánatod- . Fáradtan ha haza mégy szerető párod hízelgő szava, kicsiny magzataid éhes csirpelése vár rád. Egyre hango* \ sabban, szívnek szólóban! Ugy sem ért téged oly igazán senki, mint én. Nos mir elhallgattál: Kn hiláditlan te Te mondád kis madár, hogy van még tavasz, tavasznak virága odikiim. Kilenczszer nyílott, kilenc.szer nyitott. Ugy érzem, ha csak egyszer is kitudnék menni, s elhagynám ezt a temetőt, madár dalától, virág illatától, harmat ivásától meggyógyulnék teljesen. Ugy lesz bizonnyil. Egyszer majd könyörül rajtam a jóságos isteu. Visszaadji egészségemet ós ón oly kimondhatatlanul boldog leszek megint. Nem, uem lehet. Nincs senkim, aki egy pihtr vizet, aki egy darabka kenyeret nyújtana felém. Három gyermeknek adtam életet, kettőt emlőimen neveltem föl. És mégis senkim, senkim e nagy világon. Hol van a ferjem? Teguap meut el hazulról. Azt mondotta, hogy munkát visz baza, s újra pénzuok lesz, melyen az éhező gyermekeknek kenyeret, nekem gyógyító orvosságot veszünk. Betévedt a korcsmába. Haza sem jön íddig, míg keresete u'.olsó fillérét nem issza meg. Koplalás vár reánk megint. Azt csak turném keservesen. Hogy férjem durva, iszákos s pokolra kiván, némi megadással számi tom be bal sorsom meg nem érdemlett átkának: de hol vannak a gyermekeim, hogy feléje sem néznek beteg anyjuknak? Megvetnek, elfelednek azok is Töprengése görcsös zokogásba ful, mely lassanként jótékony álmot hoz szemeire. Almi csendes, olyan mint a megholtakká szokott lenni. Képzelete még álmában sem tul íz őukivülieségun tul emelkedni. Szeszélyes álomvilág, tündér élet, a nélkülözött megelégedés, oly idegen az ó fáradt lelkének. Nem csak a test van mir megölve a buta kór általölik lassan, lassú fogyással gyilkolják a lelkét is. Ha' azt álmodta merészen, hogy még m9g fog gyógyulni hogy még valamikor sajit kezével fogj i megfoltozgatni pa|kos gyermekei szétszaggatott ruháját, már az is olyan kimondhatlan boldogság neki. nek örök panaszra a közigazgatásunk ellen. De semmi esetre sem lett volna szabad megelégednünk azzal a közönséges kijelentéssel, hogy a szóban forgó tisztviselők ezen feladatok körüli közreműködését a törvények és miniszteri rendeletek szabják meg. Helyes, hát eddig mi szabta meg? Nos igen, az autonomikus körön belül hozott, s mindig miniszterileg jóváhagyott, megerősitett szabályrendeletek. És mégis rossz volt a közigazgatás, daczára annak, miszerint ezen szabályrendeletek megerősítésénél .ueglehetős önkénynyel járt el a belügyminiszter ur. A közreműködést illetőleg jelentékeny változás tehát nem várható. És ha eddig az administratió silányságát a választott tisztviselőknek tulajdouitottuk, nem lesz okunk meggyőződés-változtatásra ezután sem. Mert több törvényt, s gazdagabbb tartalmú miniszteri rendeleteket világért sem kérünk, de igenis a meglevők 70"/o-ának határozott hatályon kivül helyezését, hogy az egymásnak ellentmondó tömkelegben valahogyan eligazodhassék a választott és kinevezett tisztviselő egyaránt A tisztviselők választott minőségén kivül ez a közigazgatás rendezetlenségének második fő oka, a melyen hogy az uj törvény-tervezet nem segit, sőt még jobban bonyolit — a fentiekből kitetszik Sajátságos egy törvény-tervezet ez. Tulajdonképen arra volna hivatva, hogy egy nagy elvet érvényesitsen az életben. Hanem ehhez bátorsága ninc3. Ennyivel rosszabb a Szapáryféle törvényjavaslatnál Mert azt az egyetlen helyes intentióját, hogy alólról s nem a vármegyéknél kezdje meg a közigazgatás rendezését, valóban nem tarthatjuk annyira jelentékenynek, hogy szemet hunyjunk fogyatkozásai előtt, amelyeket majd legközelebb fogunk taxatíve érintinteni A javaslat, s ez a legnagyobb hibája, a tényleges viszonyok méltánnyossági parancsát szem elől tévesztve, két fő osztályba sorozza a községevet. Az elsőbe azok fognak tartozni, amelyek a közigazgatás összes teendőit saját választott tisztviselőikkel látják el, s mezővárosoknak, azon községek pedig, melyekben a 33. §-ban felsorolt közigazgatási feladatokat állami tisztviselők látják el, falvaknak neveztetnek. Rendezett tanácsú városról nincs említés téve. Ezt a capitis deminutio maximát, ezt a szégyenteljes lefokozást kell majd tűrni szegény Nyíregyházának is, ha már most, minden idő haladék nélkül nem mozdul meg a leghevesebb küzdelemre készen a társadalmunk, hogy megmentsük magunkat, s hogy önálló törvényhatósággá fejlődjünk. Nincs idő gondolkodásra, minden perez drága, s helyrehozhatlan veszteséggel fenyeget kényelemszeretetünk. Periculum in mora! Ezt jól értsék meg azok az urak, a kik a mozgalom megindítására első sorban hivatvák ! . A főispán úr, aki pedig jelentékeny szerepet visz majdan már csak fontos állásánál fogva És a mikor felébredt nyughatlan álmából és övéit nem látja ma^a körül, egyszerre közönyössé lesz. Elfeledi azt is hogy szikkadt torka ugy szomjazik egy korty tiszta viz után. Egy kevéssel több fájdalom ugyan mit tesz a keserűség óceánjában. Hátha már épen csak ez a kevés szükséges ahhoz, hogy megtörjön, hogy befejezze működését a szív csodálatos gépezete, hát ha ez a kis ráadás gátolja meg végtelen útjában titkosan barangoló, keringő vérét. Alkonyatra haza jön a férj is a két fiával. Hol jártatok oly soká? Nem volt aki egy ital vizzel megkínáljon. Közel vagyok a megőrüléshez! Hiszen nőd.ts gyermekeidnek anyja vagyok, mégis oly keveset gondoltok velem. Belefáradhattunk 9 év óta! — Nyöszörgósedre kelünk, nyöszörgésed az altató dalunk. No gyönyörű zene mondhatom. Ha istentől angyal szelídségével volnánk megáldva, még akkor is ki kell egyszer jönnünk a türelemből. Nem látod a pusztulást, melynek oka egyedül a te nyomorúságod. Gyermekeid rongyosak, anya nélkül mint valami fattyú gyerekek nőnek fel isten kegyelméből Házad pusztul, maga a dögvész ameddig a leheleted el ér. Ne káromold az istent jó ember. Megváltás volna rátok a halálom? Uss agyon, kergesd ki rongy lestem bol a ténfergő lelket és ón mint legnagyobb jóltevóm iránt orók hálával fogok tartozni. Bolondság! Mi hasznára vagy családodnak? Mi tart mig benned mindig! Elnézést, ápolást, gyöngédséget kívánsz tőlünk, akik meguntunk szivünk mélyéből? Lásd nem akarlak ón vádolni. Jól tudom hogy ha tőled fügne nem volna boldogabb család messze földön. De 9 évi° mindennep látni egy élő halottat nem kis dolog. A gondviselés tévesztett utait átkozom, mely súlyt érdemetleuul büntet ártatlant, s jólétben engedi leélni ezt & gyűlölt életet azoknak, kik naponként ezerszer hívják ki a mindenható büntető kezét Folytatása a mell«UUt«H.