Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-17 / 7. szám
,N T I B VIDÉK' 48/095. K. Pályázati hirdetmény. Szabolcsmegye Nyir-Béltek nagyközségben üresedésbe jött községi szülésznői állásnak valasztas utján leendő betöltésére ezennel pályázat hirdettetik. A választás határidejéül 1895. év márczius 15-ik napjának d. u. 3 órája Nyirbéltek község házahoz tuzetik ki. „, , ... -i Felhivatnak mindazok, kik ezen allast elnyerni óhajtják. hogy szabályszerűen felszerelt és szülésznő. oklevellel ellátott kérvényüket a folyó évi márczius ho 14-dik.napjáig a nyírbátori járás főszolgabírói hivatalánal adjak be. A községi szülésznő javadalmazása 50 frt készpénz, a községi pénztárból évnegyedenkint utólagosan fizetve s minden szüléstől l frt 50 kr. A tanyai lakosok a szülésznőnek elöfogatot kötelesek kiállítani. A teljesen vagyontalanoknál pedig díj nélkül köteles segedkezni. Kelt Nyirbéltek, 1895. január 31-én. Színeik Elemér, jegyző. Penyige Sáudor, fbiró. A szülésznő évi javadalmazása: a községi pénztarból évnegyedenként utólagos részletekben nyerendő 50 frt, a szülőktől minden szülési esetnél egy veka gabona. Teljesen vagyontalanokat ingyen köteles kezelni. Kellőleg felszerelt pályázati kérvények a választás határnapját megelőzőleg a tiszai járás főszolgabírói hivatalához nyújtandók be. Kelt C«.-Kenézben. 1895. január 20-án. Bakoss István, kjző. ifj. Dicső Mihály, főbíró. Szabolcsvármegye alispánjától. Szabolcsvármegye alispánjától. J2223. K. 1895. . . Nyíregyháza város polgármesterének és a kozsegek elöljáróinak. A Jákó községben üresedésben levő községi szü- ; lésznői állás betöltése czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1895. február 10. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Pályázati hirdetmény. A Jákó községében üresedésben levő szülésznői állásra ezennel pályázat hirdettetik a következő feltételek alatt: 1. Évi fizetése a község pénztárából negyedevenkent utólagosan fizetve 50 frt. 2. Szülési eseteknél íiu gyermek után egy véka búza, leány gyermek ulán egy véka gabona. 3. Az elöljárók által vagyontalannak nyilvánított szegényeket ingyen tartozik kezelni. A választás határnapjául 1395. év márczius hó 8. napjának d. e. 10 órája Jákó község házához kitüzetik. Ugyanazért felhivatnak a pályázni kívánók, hogy minősítésükéi e- erkölcsi magaviselelöket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket a nyírbátori járás főszolgabírójához 1895. február hó utolsó napjáig adják be. Kelt Jákón, 1895. január hó 31-én. ilalka Ferencz, jegyző. Fedor István, főbiró. Szabolcsvármegye alispánjától. 2 052 . K. 1895. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás főszolgabirájának 1070/895. számú jelentését szabályszerű közhirrététel végett közlöm. Nyíregyházán, 1895. február hó 6-án. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) A kisvárdai járás főszolgabirájától 1070/95. K. Nagyságos alispán úr! Van szerencsém hivatalos tisztelettel jelenteni, miszerint Balog J.ünos, döghei lakos, a folyó évi január hó 28-án a kisvárdai vasúti állomásnál az állom ísnak a szekerek megállására szolgáló udvarán egy ovál alakú, piros kövü, széles de vékony, mintegy 8 frt értékű arany gyűrűt talált, s azt Döghe község elöljáróságánál helyezte el. Kisvárdán, H9J. február 4-én. Angyalosy, főszolgabíró. Szabolcsvárinegye alispánjától. 2244. K. 1895. Nyíregyháza váro> polgármesterének és a községek elöljáróinak. A B.-Aranyos és Cs.-Kenéz községben üresedésben levő községi szülésznői állás betöltése czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1395. február 10-én. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Pályázati hirdetmény. Bács-Aranyos község elöljárói részéről közhírré tétetik, miszerint a községi szülésznői állás B.-Aranyos községházánál 1895. év márczius hó 13-án, d. e. 9 órakor, választás utján be fog töltetni. A szülésznő évi javadalmazása: a községi pénztárból évnegyedenként utólagos részletekben nyerendő 50 frt, a szülőktől minden szülési esetnél egy véka gabona. Teljesen vagyontalanokat ingyen köteles kezelni. Kellőleg felszerelt pályázati kérvények a választás határnapját megelőzőleg a tiszai járás főszolgabírói hivatalához nyújtandók be. Kelt B.-Aranyoson, 1895. január 20-án. Bakoss István, Karámos János, kjző. fbiró. Pályázati hirdetmény. Cserepes-Kenéz község elöljárói részéről közhírré tetetik, mtaerint a községi szülésznői állás Cs.-Kenéz ' községházánál 1895. ev márczius hó 13-án, d. u. 3 óra- I kor választás utján be fog töltetni. 2161. K. 1395 ~ A járási főszolgabíróiknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nyírbátori sorozó járás területén a folyó évi fősorozás alkalmával összeirt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét nyomozás és eredmény esetén a járási főszolgabíró azonnali értesítése végeit közlöm. Nyíregyházán, 1895. február 8. Miklós László, kir. tanacsos, alispán. (Másolat.) Kimutatás a nyírbátori sorozó járásban teljesen ismeretlen hadkötelesekről. Zulán László, Horváth Ferencz, Fehér Mihály, Bilog József, Papp Sándor, Turi Mihály, Farkas Mihály, Fried Hermán, Gzibik András, Gir.ik Mihály, Grosz Dániel, L;ngyel Mihály, Fried Izsák, Fried Ábrahám, Fried Azef, Hangya Ferencz, Krósz Sámuel, Laskai Bertalan. Ny.-Bátorban, 1895. január 31. Lijrcy Miklós, szolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. 2188. K. 1895. A járási t'ö szolgabi ráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hevesvármegye alispánjának 312/95. sz. megkeresését tudomásul vétel, illetve alk ilmuioiás végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, l->95. február 9. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. [Másolat.] 232/95. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Siskovics József Sándor jelenleg 3 1 éves foglalkozás nélküli egri illetőségű egyén, ki a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrnak 70515/94. sz. rendeletével már az ország összes kórházaiból is kioltatott, most az által szerez elaggott szüleinek s illetve illetékes községének jelentékeny kiadásokat, hogy a hatóságoktól különböző ürügyek alatt kisebb nagyobb segély összegeket koldul ki, melyeknek megtérítését aztán a hatóságok az illetőségi községen, illetve a szülőkön követelik, ugyanazért az iránt van szerencsém megkeresni a tek. társhatóságot, miszerint nevezeit egyénre alattas hatóságainak figyelmét felhívni, s megakadályozni szíveskedjék, nehogy az ált ala léptennyomon igénybe vett segélykérések által agg szüleinek teljes tönkretétele után az illetőségi község is kárt szenvedjen. Eger, 1895. január 28-án. Zalár, alispán. „A NYIRVIDEK4 TÁRCZÁJA. A mi megzavarta i. Azt kérditek, hogy miórt hagytam oda a jövedelmező állásomat: hogy miért nem hordom továbbra is a leveleket. Ha nem lennének szemek, rám meredő tekintetek, akkor talán ... de igy nem lehet . . . Nos, miért néztek ugy össze? Azt hiszitek, nem látom ós nem tudom, hogy mit tesz az: .Szegény Toncsi megörül!* ezt mondja a li szemetek ... oh én mir tudok a szemek ból olvasni, s amig azt tudom és az emlékezetem ép, addig nem vagyok órll t, akármint is néztek össze Az én falumban, tudjátok ott a kékes ormu Vlegyásza alatt, volt egy őrQlt . . . minden filubau van egy őrQlt, de az oom tudott emlékezni semmire. Én pedig — hallgassátok csak — mily jól emlék szem mindenre. Emlékszem arra is, hogy eleinte meuynyíre érdekeltek a rám irányuló tekintetek és szerettem volna minden bázba vidámságot vinni. I)e ez csak ritkán történt és uem tudom, más levélhordó vidámabb leveleket hord e szét ? A legtöbb egyénnél közönyösen vettem a dolgot: nem az én bajom, nem az éa örömein! Dj akadtak olyanok is a kik ugy tekintették rám, hogy uagyon szerettem volna nekik jó leveleket vinui, hogy ezentúl nem látom már ezeket a várakozásteljes, aztán elszomorodó szemeket . . . haoem egyet mégis látok akármire tekiutek, előbb azt látom, s csak azután egyebet . . . Ismertétek Erdósfalvy Tibort? Éu ismertem már kis fiu korában, hiszen egy faluban születtünk és az édes apja akkor adta katona-iutézetbe a kis urtit, miNyíregyháza önállósítása. E czira alatt e lap f évi 6-ik számában egy megyebizottsági tag véleményeként egy czikk jelent meg, melylyel úgy a tárgy fontosságánál, mint a czikk tartalmánál fogva érdemes foglalkozni. Engedtessék meg hát, hogy arra"]'némi észrevételeket tegyek. Mindenekelőtt kinyilvánítom, hogy nem vagyok feltétlen hive azou eszmének, hogy Nyíregyháza város már ez időszerint teljesen függetlenittessék Szabolcsvármegyétől, de beletalálom magamat azok gondolkodás módjába, kik erre már ezúttal törekesznek, s határozott meggyőződésem, hogy ezen eszmének ide fejlődését maga a vármegye — nem annak tisztikara — siettette s alig hiszem hogy csalódnám, midőu azt gondolom, hogy ha minden megyebizottsági tag csak úgy is gondolkoznék Nyíregyházáról, mint czikk iró, ezen eszme koránt sem fejlődött volna már ennyire. Pedig czikkirótól sem tagadható meg azon emberi gyöngeség, hogy, mint miuden szentnek, maga felé hajlik a keze. Ennek következménye azután, hogy a kérdést egyoldalulag tárgyalja. Lássuk csak ! A megyebizottsági tag úr maga elismeri, hogy Szabolcsvármegyének legalább is oly érdeke volt, hogy Nyíregyháza legyen a vármegye székhelyévé. mint eme városnak; azt is elismeri, hogy Nyíregyháza az e tekintetben hozzáfűzött várakozásnak teljesen megfelelt. Ha e kérdésnél megállana és uem fűzné tovább ide vágó gondolkozását, azt mondanám, a mérleg miudkét serpenyőjében egyenlő a súly. A megyebizottsági tag úr azonban a vármegye javára akarván a mérleget billenteni, az egyik serpenyőbe beleteszi azon súlyos véleményt, hogy Nyíregyháza mai városias fejlődöttségét a közpoutiság idézte elő. Nem tagadom, hogy a város fejlődésére csakugyan nagy befolyása volt a központiságnak, de hogy igazságosak legyünk, bátor leszek a mérleg másik serpenyőjébe szintén bele csúsztatni azon körülményt, hogy Szabolcsvármegyére netn csak szükség, de élet-halál kérdés volt Nyíregyházának székhelylyé tétele, mert különben feldaraboltatott, volna, s igy talán sikerül a mérleget ismét egyensúlyba hozni, s helyén lesz mindjárt feltenni a kérdést: Nyíregyházának volt-e nagyobb szüksége Szabolcsvármegyére, vagy Szabolcsvármegyének Nyíregyházára, mint székhelyre? s megtette-é mindenik kötelességét a másik iránt 1 Mik is ezen kötelességek? Nyíregyházának mint központnak a vármegye iránt való kötelességét szebben és rövidebben uem tudnám elmondaui, mint a megye bizottsági tag úr véleméuyének elején ezt leirta, hogy t. i: a haladó kor szavát megértve, a nyert előnyök okos felhasználásával létesítse mindazon intézményeket, melyekből a kultura minden terén jótékony sugarak áradjanak szerte a vármegye minden részébe. Kötelessége továbbá magának a vármegyének gyűléstermében is a haladás zászlója körül csoportosulni s előmozdítani mindazon eszmék érvényre jutását, melyek mint a haladás jelszavai, a közművelődés terjesztését czélozzák. kor engem ide ebbe a városkába segélt levélhordónak ; mert ez a jószivü ur minden embert elsegélt valahová. Jó szive volt és mégis! . . . De sorára veszem a dolgokat, mert nem vagyok éa megzavarodva, akármint is hiszitek ti. A kis urfiból olyan délezeg szép ifjú lett, mint a milyen az én falumban minden legény, de még annál is szebb. Mikor ide ebbe a városkába tették, éppen akkor lelt fóhadaagy és a két csillagánál csak a két szeme ragyogott fényesebben . . . Oh Istenem, azok a szemek ! A termete pedig olyan volt, mint az a sudár jegenye, uo tudjátok, ott a falumbau a kovácsműhely elótt. HU tehetek-e én arról, hogy minden, a mi szép és jd volt ezen az áldott főhadnagyon, az iniud ahhoz hasonlított, ami oda haza van? Még a kanapéin terjeszkedj ii igy medve is, mintha csak a Vlegyasza alatti barlangban született volaa . .. aztán a levelek — az a temáuytelen sok levél, a mit kapjtt — mind olyan illatú volt, mint a mi mezőiuk kasíálás utáu. Mindég bikezü volt hozzám és piros ajkai mosolyogvi kérdezték: „NJS, Jancsi, hi: vau még", aztán uem igen vette számba azokat a virágillata leveleket, u-y a vállán keresztül dobálta egy kis fenyes asztalra. •V pénzes leveleket sem vette mohén, mint mis ti ital katona, hanem azért azoka'. még sem dob:a a vállán keresztül a fenyes asztalkára: begyűrte a feszes nadrágja zsebébe. Gyakran megesett, hogy pezsgővel kínált, de ti nem ismeritek a pezsgőt . . , ránézve olyan az, mint a mi pipink kaszilójin a forrás délbeu, mikor a nap bele tú'. és a gyöngyöli h ibokat színaranyra fényesíti. At édességéhez pedig ciak az anyánk tejít hisonlithatom. I'iatal tiszt urakkal kirtyázott akkor, midőn a tüzes habból nekem is juttatott. Be gyönyörű volt ilyenkor, jókedv csillámlott a szemében ós szép arcza majd kicsattant az ifjú vér lüktetésétől. Soha senkit sem szerettem ugy, mint ezt a drága gyönyörű főhadnagyot, s mikor azt hallottam hogy sokat veszt, mindég ugy éreztem, mintha a szivembe szúrtak volna; de aztán arra gondoltam, hogy nem is lehet az ember mindenben szerencsés s ez vigasztalt. II. Ugy tetszett nekem, hogy az utóbbi időben mintha nem nézte volna olyan nyugodtan a leveleket, s míg a rét illatukat félre dobálta, fürkészve tekintett a kezemre; mist várt: kitaláltam, hogy öt pecsétest várt. Ez igy ment két héten keresztül"és ekkor rám is elragadt a heves várakozás. Szorongva léptem a postára s kedvet éreztem leütni a postást, ha még sem ad pénzes-levelet. De aztán meggondoltam a dolgot és egész haragom az öreg nagyságos űr ellen fordult, olyan dühös voltam rá, mintha nem is ő juttatott volna kenyérhez ... hát miért is tette! Ebből a kenyérből született az a tekintet no ugy-e, most ti is látjátok, amint rám mered? Ott van ni ! Arra biztattok, hogy csak folytassam, jól van folytatom, hiszen mindenre emlékszem .. . csak az őrültek nem emlékeznek . .. Levél ismét volt egy egész halom mindenféle haiváuy szinü és rét illatú, mind afféle aszszony írás; nem is levélhordó, aki tüstént meg nem ismeri, hogy fiatal, vagy öreg asszonytól van-e a levél... 1 ohadnagyokuak nem irnak vén asszonyok. Nehéz szívvel közelegtem a főhadnagy szép lakása felé. Az ablakban állt és amint elhaladtam előtte, olyan várakozás, reményteljes pillantást vetett rám, hogy a vérem megfagyott tőle ós hajlandóságot éreztem az elfutásra; de aztán csak beléptem. Visszafordult az ablaktól s míg néhány lé pés t tett felém, tekintete valóságos rfgyogott szép Folytatása a mellékleten.
