Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-03 / 5. szám
Melléklet a „INTyirvidék" 1895, 5-ik számához. orvosolja a nyíregyházi adóhivatal mostani szomorú állapotát. Gyökeres orvoslás csak' az uj adóhivatal lehet s ha annak legalább a jövő évben leendő felállítását elérni óhajtjuk, ez irányban a mozgalmat már most kell megindítani, illetve a mennyiben a kezdeményező lépéseknek felülről nyomai sem észlelhetők, azokat alulról, a vármegyéből megtenni! A terinénycsarnok közgyűlése. A helybeli termény-csarnok a héten, [szerdán tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Szamuely Aurél elnöklete alatt. Különösebb érdekességet kölcsönzött e közgyűlésnek az a jelentés, melyet dr. Flegmann Jenő titkár terjesztett elő, s melyben avatott tollal foglalkozik a mezőgazdasági s általában az általános közgazdasági helyzet válságos viszonyaival. Az érdekes jelentést egész terjedelmében a következőkben közöljük: Tisztelt közgyűlés! Általános közgazdasági tény a túltermelés; a túltermelés nyilatkozik nemcsak az ipar, de a mezőgazdaság terén is, s mivel hazai kereskedelmünk legnagyobb részben a mező gazdasági termények forgalmát képezi, a túltermelés összes jelenségei kezdettek mütatkozni a termény kereskedésnél is. Mig egy-két évtizeddel ezelőtt hazai terményeink szállítva lettek Dói-Amerikába, Németország legéjszakibb városaiba és kikötőibe, addig ma bár merre lépünk, mindenütt az amerikai, az indiai, az orosz ós román termékekkel talátkozunk, s látjuk, miként régi biztos piuczainkát legveszélyesebb verseny társaink lassan, de következetesen hódítják el előlünk. Ma már ugy állunk, hogy ha a magyar-ausztriai vám közösség nem lenne, felesleg terményeinket egyáltalán nem tudnók eladni, s a már is végtelenül lenyomott áraknak meg kellene esniök, hogy nem csupán a mezőgazdaság, de vele a termény kereskedés is a tönk szélére sodarhatnók. A baj kétségtelenül meg van, s a legilletékesebb körök programmjukba vették fel azon eszközök keresését ós alkalmazását, a mellyel a mezőgazdaság és a termény kereskedés ezer bajain segíteni lehetne. A küzdelemnek mi lesz a vége, azt előre tudni ugyan nem lehet, de a mennyiben a baj felismerése ós az az ellen foganatosítandó intézkedések életbe lépte a kérdés alapos és gyors tanulmányozását előtérbe helyezték, annyit tudhatunk, hogy a viszonyok még rosszabbra való fejlődésétől egyelőre félni nem lehet. A velünk versenyző mezőgazdaságok igaz, hogy még jobb minőségű termő talajjal, kedvező kiviteli eszközökkel ós termelési viszonyokkal rendelkezhetnek ugyan, de elvégre ott is megvan a határa annak hogy a termelés mily körülmények közepette folytatható és a versenyt ott is szabályozza a számtani egyszeregy, a melynek mellőzése mellett a mezőgazdálkodás, mint üzlet, sikerrel tartósan nem vihető. Egyes hangok már is kezdenek az ellentáborban is emelkedni, hogy versenytársaink a magtermelést megszorítani kénytelenek, hogy eltekintve attól, hogy a kivitelre fektetett magtermelés az ős földeket is csökkenti termő képességükben, a már is tulságig leszorított gabona árak mellett fenntartani magukat ők sem képesek; az egyes hangokat követik majd a másrendszer irányában való kísérletek és próbák, s ezek kapcsán várható az általános egyensúly helyre allása, mely mellett a megélhetés nehéz gondjai közepette ugyan, de a megélhetés lehetősége mellett szabályozandók a mezőgazdasági viszonyok. Kilátás e fényes jövőre, a milyen a mult volt 15—20 évvel ezelőtt — egyelőre nem lehet, de másrészről túlzottak azon feltevések, ho^y idegeu államok képesek a nyers terményt ide szállítani, azzal minket eláraszhajolt le, hogy megcsókolja a leány finom, nyúlánk kezét. — De Dánosa ur hova gondol? kérdezte a leány ijedten, s zavartan húzta el kis kezét. — Oh, abban semmi sincs, hát ahoz ugyan mit szólna kegyed, ha egyszer annyira vetemedném, hogy csókot lopnék az arczárói ? . . . Ámbár a tiszt felületes, tréfálkozó hangon beszélt, Piroska szive nagyot dobbant. S gyengéd madonna arca piros lett, egész lágy, sötét haja tövéig. Tudta, hogy a csók a szerelmesek záloga. S megremegett a gondolatra, hogy ő szereti, viszont szereti .... Pedig ha odanézett volna a Dános arczába, — a mely most közönyös volt és a távolba merengett. 0 talán már el is felejtette, a mit mondott, s nem gondolt arra, hogy ezzel boldoggá tett valakir. — Akkor talán tisztába lett VÓL' mindennel .... A tiszt odament Piroskához, meghajtotta magát, és távozott. A leány sokáig nézett utána, aztán pedig finom, áttetsző arczát beletemeté nyúlánk tenyerébe, és zokogva suttogá; — Adj erőt, Istenem, adj erőt e szerelem leküzdésére . . . . S szegény, vergődő szive talán most gondolt először arra, hogy soha, soha sem lehet a Dános-é. Hogyne; hisz elhidalhatatlan akadály emelkedik köztük. Iván szegény fiu. S amellett tiszt. Neki kauczióra van szüksége S a Piroska szelíd, lemondás-teli fájdalmába hirtelen valami káröröm féle is vegyült. Igaz hogy az övé soha-soha sem lesz, de hát akkor azé a másiké a Szántó Andáé sem lehet. Mert hát a', is éppen olyan szegény leány mint ő S egy perezre mintha kissé megnyugodott volna, hanem aztán kétszeres erővel tört ki rajta a fájdalom. Ah! hát mi kárpótolhttja őt szerelméért, az ő szive csak egyszer tudott szeretni. S ez a szerelem méreg, hdálos méreg volt, meg megrontotta egész életét. * * * tani olykép, hogy mi a saját terményeinket idehaza értékesiteDÍ egyáltalán ne tudnók. A súlyos válság megszüntetésén mindnyájunknak kell közreműködni, kinek kinek tehetsége, foglalkozási köréhez képest, s azt hiszük, helyesen intézzük azon felhívást a terménycsarnok egyesület t, tagjaihoz, ha arra kérjük figyelmüket, miként a dolgot, fóleg most télen, a kevesebb elfoglaltság mellett tanulmányozzák, különösen pedig a külföldön keressenek uj összeköttetést, és biztos piaczot oly terményekre, a melyek az eddig dívó rozs és búzatermelés mellett el voltak hanyagolva. Alig kételkedhetünk abban, hogy a hazai jó és termékeny talaj; gazdáink szorgalma ós szakavatottsága mellett a répa, lóhere, lenmag, a kender, mák, valamint más egyebb kereskedelmi növények itt meghonosithatók ne lennének, de mindezek előfeltételei a biztos piacz, s az uj vevők részéről az a kereskedői soliditá', a melyet mint kétségbevonhatlan tényezőt a számítás biztos alapjául felvenni lehet. Az egyesület működése a t. közgyűlés előtt ismeretes; különben is a választmányi jegyzőkönyvben azok nyoma feltalálható. A választmány, mint eddig mindig, ugy most is kötelességének tartotta ugy az egyesület érdeke, mint a közérdek tekintetéből szót emelni, és tenni ott, ahol azt a kereskedelmi érdekek ugy kívánták; az egyesület eddigi fennállása és öntudatos működésének eredménye az, hogy az, mint ily^n, a város ós vidéke kereskedelmi érdekeinek feltótlenül elismert közege. Tagjaink száma 90 körül van, a kik ez ideig egytől-egyig megfeleltek kötelezettségüknek s a piacz jó hírnevét fenntartani igyekeztek. Az egyesületet a Klár Dezrő elhunyta által súlyos csapás érte; az elhunyt az egyesületnek hosszú évek során át volt buzgó tagja s mint fáradhttlan és mintamezőgazda, a szakmájába vágó kérdéseknél tekintélynek volt elismerve. Elhunyt még Kazinczy György, az egyesület derék, hű régi cselédje, ki a megemlékezést az egyesület részéről méltán érdemli meg. Pénzügyi viszonyaink súlyosak ugyan, de a létesített pénzügyi egyensúly az egyesület fennállását teljesen biztosítja. Kérjük a jelentós tudomásul vételét. ÚJDONSÁGOK. — Országos tébolyda Nagy-Kállóban. Perczel Dezső belügyminiszter értesítette a vármegye közönségét, hogy a nagykállói régi vármegyei székház és mellette levő két belsőségnek 50,000 forinton országos tébolydává történendő megvétele tárgyában hozott közgyűlési határozatot egyelőre tudomásul veszi, és hogy addig is, mig a vétel létrejöhet, az átalakítási építkezés előkészíttessék, Dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsost és Dr. Niedermann Gyula kir. tanácsost, a lipótmezei országos tébolyda igazgatóját már utasította is, miszerint a helyszínére utazván, a vármegyebeli államépit^S'.eti hivatal főnökének közreműködésével azon átalakításokat és építkezéseket állapiisák meg, amelyek a szóban levő épületeknek tébolydai czélokra történendő felhasználása és berendezése czéljából szükségessé válnak. — Dr. Jósa An drás vármegyei főorvoshoz az országos'üémzeti"muzeum igazgatója a következő levelet intézte: Nagyságos dr. Jósa András főorvos urnák Nyíregyházán. Fogadja Nagyságod legőszintébb hálámat azon önzetlen hazafias előzékenységeért, melylyel a tarczalí magyar pogánykori sirlelet előzetes tudományos megállapításában kérésünkre eljárni s utóbb hathatósan közreműködni szives volt abban, hogy az a nemzeti muzeumba jusson. Annál nagyobbra becsüljük Nagyságodnak ezen becses közreműködését, mert tudjuk, hogy mily közel áll szivéhez tulajdon ,alkotása, a szabolc smegyei hires muzeum . melynek gazdag, tudományo s kincsei Nagysá"go3"~ nak önfeiaidozo s evtizea eke n át megmentésükre fordított lankadatla n fárad ozásának ékesen szóló biz onyítékai. Még alig ebédelt meg Piroska, mikor hirtelen kitt yillott az ajtó s Szántó Anda lebegett be az ő karcsú elegáns termetével. — Kistihand, kedves néni, eljöttünk a Piroskáért, hisz megígérte, hogy velünk tart, — Mondta édes, ezüstcsengésü haugján. Aztán odament Piroskához, s szelesen csókolta meg a kis leány márvány-fehér homlokát.. — Ugy-e eljösz édes, hogyne! hiszen olyan remekül fogunk mulatni. Csak siess, öltözz föl, mert a többieket kint hagytam. Bizonyára türelmetlenkednek is már. Várj egy perczig, rögtön behívom őket. S ezzel Anda kirepült a szobából, hosszú, leeresztett, kékesfekete haja mint valami bűvös tündér-fátyol lebegett utána. Pár perez múlva már a szobában volt az egész kiránduló társaság, egy pár vidéki gentry fiatal ember. Aztán tiszta fehérbe öltözött csinos fiatal leányok. Dános szinte önkénytelenül tekintett végig rajtuk. És a szeme a Szántó Anda igéző, bájos arczán akadt meg. Ó volt a legszebb mind közt .... Bűvölő, sötét szemei bájos kokettséggel villogtak elő finoman ivezett fényes szemöldei alól. Tömött, kreol arczát most valami gyengéd, meleg pirosság öntötte el apró fehér fogaival izgatottan harapdálta piczi érzéki szájacskáját Piroska — miután üdvözölte őket — átsietett a másik szobába öltözni. Hanem pár perez múlva ijedten rezzent össze, mert az ajtó kinyillott s Szántó Anda lépett be rajta trillázva, piros ajkán édes mosolylyal. — Jezuskám, milyen libuska is vagy te édes. Csak nem zsenirozod magad előttem .... Nos öitözz már kérlek, gyorsan . . . azért jöttein, hogy siettesselek. Piroska zavartan öltözött fel. Egyszerű, rózsaszínű, batiszUruha volt rajta, egy pár fehér marquerittel. Anda még egyet-kettőt igazított rajta. Aztán karon fogta barátnőjét s nevetve vezette be. — Ugy e hamar kész vagyuuk — fordult a többiekhez, no de már most menjünk ám .... de nem, Hogy ezúttal a nemzeti muzeum érdekeit is ugyanolyan hévvel karolta fel, fezért legőszintébb elismerésünk és köszönetünk illeti. Kérem tartsa fön továbbra is szakunk iránti meleg rokonszenvét és legyen meggyőződve nagyrabecsülésemről, melylyel maradtam Budapesten, 1895. január 23. kész szolgája Szalay Imre, a n. muzeum igaigatója. — A lelépő- és az uj igazságiigymlnlszter. Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter hivatalától való felmentésekor erről a helybeli kir. törvényszék elnökét hivatalosan értesítette. Megyery Géza kúriai bíró, törvényszéki elnök egy meleghangú feliratban válaszolt Szilágyinak. Mély fájdalommal tölt el — mondja az elnök úr válaszában — ugy engem, mint a vezetésem és felügyeletem alatt álló bírói kar minden tagját a válás. Nagy fájdalmunkban vigaszt csak azon erős hitünk ad: hogy Excellentiád veiünk lesz, s miénk, a magyar bírói karé marad a jövőben is. Mert elképzelhetetlennek tartjuk, hogy nagy szelleme alkotásait, a fejlesztés és végbefejezéshez szükséges támogatásban részesíteni, ezutánra megszűnhetnék. Az igazságügyminiszternek Erdély Sándornak beköszöntőjére az elnök úr ő méltósága szintén igen szép szavakban felelt. Bizalomteljes örömmel üdvözöljük — ugvmond — Exellentiádat magas állásában, mert a legmagasabb királyi kegyelem által Exellentiádra ruházott igazságügyi kormányzat jövő vezetésében biztositékát látjuk a közelmúlt igazságügyi nagy alkotások zavartalan tovább fejlesztése és végbefejezésének. Excellentiád munkatársa volt azokban nagy elődének, s igy szellemi letéteményül maradtak az egyetértéssel megállapított alapelvek Nagyméltóságod örökéül. Hosszú fényes bírói múltja Excellentiádnak erőssé teszi hitünket, hogy az igazságügyi kormányzat jövőben is bástyaleend a bírói kar függetlenségének megvédésében s e kar erkölcsi tekintélyének emelése mellett. — Iskolai alapítvány. Gróf Degenfeld Schomberg Anna, herczeg Odechalchi Gyulánó, gróf Degenfeld Schomberg Ilona, Tisza Kálmánné, gróf Dégenfeld Schomberg Berta, báró Podmaniczky Gézáné, gróf Dégenfeld Schomberg Emma, gráf Károlyi Tiborné, a nagy-kállói állami reáliskoláuál 500 (ötszáz) frt alapítványt tettek olyan módon, hogy az 500 frt kamatját az alapitványtevők vagy meghatalmazottjuk fogja minden iskolai évben egy általuk kiválasztott jó tanuló a jó viseletű fiúnak odaítélni. Az] alapítványt azonban a nagykállói reáliskolai segélyző egyesület kezeli, melynek ily nemű alapja felezi a 12.000 frtot s melynek vezetősége a takarékpénztár igazgatóságával karöltve, évenként 7—800 frtot fordit szegény tanulók segélyezésére. Isten áldása nyugodjék az alapitványtevőkön. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Sovány Dezső. helybeli kir. törvényszéki jog-gyakornokot a nyírbátori kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Halálozás. Hosszas szenvedés után hunyt el f. hó 23-án Sulyok Gyula, a kisvárdai kir. jbiróság volt buzgó telekkönyvezetője. Családja a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak elszomorodott szívvel tudatják felejthetlen fiuknak, férjének, atyjuknak, testvéröknek, illetve sógoruknak Sulyok Gyula id. nyugalmazott m. kir. telekkönyvezetőnek folyó évi január 23-án déli 12 órakor élétének 45 évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó hó 24-én d. u. 3 órakor fog az evang. ref. egyház szertartása szerint a helybeli sírkertben örök nyugalomra tétetni. Kisvárda, 1895. január hó 23-án. Béke lengjen porai felett! Wirth Antalné szül. Apagyi Borbála mint anya, Wirth Antal mint nevelő atya, özv, Sulyok Gyuláné szül. Klicsu Mária mint neje, Sulyok Ferencz, Sulyok Elek, Sulyok Dani mint gyermekei, Szalatnay Lászlóné szül. Sulyok Gizella gyermekeivel, Vizsay Lászlóné szül. Wirt Vilma mint testvérei, Horváth István neje s gyermekeivel, Szalatnay László,Vizsay László, mint sógorok. — Nyugta és köszönet. Horváth József, kis-besenyődi urad. tiszttartó, Fuchs Ferencz, nyir-bátori lakossal együtt 11 frt 25 krt. és Erőss Sándor nyir-bátori lakos 5 frtot, a nyir-bátori r. kath. orgona alapja javara adomán / óztak. Fogadják a szives adakozók egyházam részéről hálás köszönetemet. Kórodi Pius, házfőnők. egy nagyszerű ötletem támadt. Csak nem fogunk igy rendetlenül, elszéledve menni, mint a gazdátlan bárányok. Tudják mit? sorakozzunk . . . aztán menjünk »zép rendesen, párosával. — Sötét szemei csillogtak a jókedvtől. Piros ajkára valami hamis mosoly ült, a mint a kissebbik Telekes leányhoz fordult. — Te Klariss, Szentimreyvel mégy. Margit a doktorral. Ön Dános, engem lesz szives vezetni Aztán pajkosan fordult oda a pár nélkül maradt Telekes Imréhez. — No hallja, maga ugyan szépen megjárta . . . egyedül kell majd kullognia . . . . hanem tudja mit? Kárpótolja magát s menjen szépen hátra . . . legyen a mi gardedame unk .... Egészséges, jóízű kaczagással kísérte szavát, de aztán meglepetve nézett Piroskára, aki zavarban állt ott lesütött szemekkel. — Nini a Piroska! . . . Jesszuskám, rólad majdnem el is feledkeztünk ... No de azért ne nézz rám olyan pityergősen . . . hiszen itt van Telkes ur, 6 szívesen lesz majd a te lovagod. Ezzel vigan csevegve elindultak. Ugy látszik ragadós volt itt a jó kedv. Mindegyiknek mosolygós volt as arcza, a szeme pedig csillogott . . . Csak Piroska ment szomorúan, lecsüggesztett fővel, maga elé merengve. Szegény Telekes, hiába igyekezett őt fölviditani. Nem sikerült neki, mert a lány szinte lélegzetét visszafojtva figyelt, hogy mit beBZÓl a háta mögött Dános Andával. Csupa lehetetlenségek! — mondta épen Anda ai ó lágy, édes csengésű hangján. — Én szegény leány vagyok, maga sem gazdag fiu és tiszt. Egyszerűen mondjon le az ilyen képtelen ábrándokról. S majd há kijózanodik, még köszönetet fog mondani nekem, hogy nem hallgattam meg s nem éltem vissza a bizalmával. Meg aztán lássa, ne haragudjon meg, de a férfiak — az ón nézetem szerint — csak a pillanat behatása alatt, vagy túlságosan fölhevülve állapotban ítélnek. S mondaná*
