Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-16 / 24. szám

„IN Y t It O E borítása és a szellemesség terén azonban meg se köze­líti a Bisson bohózatát. Ilat órai carcerrel való fenye­getéssel akármelyik hatodik gimuáiistával, aki életében ha csak ketszer is volt színházban, lehetne három nap alatt olyan .vígjátékot" Íratni. Cselekménye mindössze a körül forog, hogy Baráthy Ákos bortermelő hadilábon áll vejével, mert áz az 6 borait semmire sem becsüli, sót mindig gyalázza. E miatt másik leányát olyan férj nek szánja, aki az ő ízlésének megfelelő engedelmes vő lészen. Ilyennek tartja íialacsin Mukit, — veje azonban Lottikát barátjának Tóry Zoltánnak szánta, akit Lottika is szeret. Ebból keletkezik egy kicsinyke bonyodalom, feleresztve az após ós vő közötti nadrágviseló emberek­hez nem illó perlekedésekkel, no meg a nagyon is kér­déses derültség fokozhatása czéljából mezitlábos kneip­kurás jelenetekkel. Az előadáson Bogyó, Bajnóczy, Kiss Irén, Püspöki, Tapolczay, Sándor Emil és Rózsahegyi fejtettek ki jobb ügyhöz méltó buzgóságot. Szerdán Meilhae és Ilalévy érdekes franczia sálon­drámája a Frou-frov került színre a Cserni Berta juta­lomjátéka gyanánt. Ez estén, bár a jutalomjátékokkal a közönség mftr nagyon is betelt, a kedvelt tiatal hősnő iránti rokonszenv elég szép ós intelligens közönséget gyűjtött a színházba. A közönséget egyébként a jutal­mazotton kivül ugy maga a szereplési vágya miatt csa­ládjától elidegenedő és elszakadó nő tragikus sorsát tárgyaló darab, mint az előadás is megérdemelte. — A jutalmazott, aki kiléptekor hét darab szebbnél szebb csokrot kapott, a czimszerepet játszotta elismert ambíciójával, hiven adva a nehéz, változatos szerep minden egyes fázisát s mégis ugy, hogy mindvégig Frou-frou maradt, akinek leány korában épugy, mint férjhez menetele után, még gyermeke mellett, sőt hal doklása közben is a toillette-je képezi a legfőbb gond jit. Cserni különben külső megjelenéseiben is hű volt szerepéhez, melyben négy vagy öt olyan pompás toillettet mutatott be, hogy főleg a hölgyközönség alig tudott betelni szemlólgetósükkel. A darab többi szereplői is jól megállták helyüket. Igy Kiss Irén (Louise), aki szin­tén kapott egy gyönyörű csokrot, továbbá Bogyó (Cambri bárónő) Tapolczay (Valroas gróf), Krémer (Bricard) — Szathmári-D&k (Sartorys) szintén volt néhány sikerült jelenete. Rózsahegyi (Cambri báró) rosszul választott maszkjával sehogy sem illett a különben sem neki való szerephez. Csütörtökön ismét jutalomjáték volt, amennyiben az Orpheus az alvilágban a Haday jutalmára került szinre. A közönség azonban, mely a jutalomjátékról csak előtte való nap értesült, csaknem üresen hagyta a nézőteret. Ennek oka pedig legkevésbé kereshető abban, mintha Hadayt nem szeretné a mi közönségünk. II meni bát, ami sok az sok, és sok a jóból is sok. Haday czélzást is improvizált az üres nézőtérre, sőt a Styx Jankót szemé­lyesítő Krémer is megemlékezett az ő jutalomjátékának kevósbbó sikerült voltáról, — de azért a kedélyesen végig játszott előadás közben, leszámítva Rózsshegyi (Mercur) elcsuszamlását, legalább nyílt szinen egyéb baj nem történt. Pénteken nem volt előadás. Csarnok. Bazsarózsa. I. Piros püukösd virult . . . kongtak a harangok ... A madarak költögették dallal a napot ... a falu leányai dallal költögették a pünkösdi királynét, a pün­kösdi menyasszonyt. Ott feküdt fehér habos ágyon, a maga szűz ártat­lanságában. Balog Marcsa volt a becsületes neve, de a faluban csak ugy hivták, hogy Bazsarózsa. Szegény zsellérember volt az atyja, de Bazsarózsa valóságos uralkodóvá tette, mert az egész falu megköszöntötte tisztességgel, a leánya miatt. Bazsarózsa felnőtt a tarlón; lábai alatt kivirult a föld, ezer katinka bogár szállt feléje szerelmes legények üzenetével, de ő csak nevette a zümmögő bogárkákat. Megőrizte ártatlansága hímporát; nem pajzánkodott a legényekkel; a mikor templomba ment, még a Szűz Mária képe is rátekintett, még a szobrok is meg­bámulták. Nem csoda, ha a falu nénéi neki adták a pün­kösdi koronát. Meg is koronázták, meg is eskették a falu leg­gazdagabb legényével ós Bazsarózsa lett a falu legszebb menyecskéje. IL Buzinkó Miska, a Bazsarózsa férje, egyszerre csak bejáratos lett az urasághoz, a tiatal urasághoz. Miért? Mit keres az ott? kérdezték a falu vénei. Nemsokaia megjött rá a válasz. Az uraság egy egész határ földet íratott a Buzinkó Mihály nevére, a telekkönyvbe és egy szép napon csak azt vették észre, hogy Miska gyönyörű zöld létrás fo gáton robogott végig az utczán, mely elibe két telivér paripa volt fogva. Az uraság istállójából kerültek ki. — Kié ez a két sárkány, te Miska? — kérdezték az ismerősei. — Ejhaj! de meggaxdagodtál, aztán midbe került ? Miska lovai közé vágott ós nem felelt a szóra. De megjött rá a válasz nemsokára. Az uraság nagyon gyakran ellátogatott a Buzin­káék gyönyörű uj portájára ... Ott állt a zöld zsalus ablakok előtt ós órákig beszélgetett a Bazsarózsával. — Hm! Hm I — dörmögték az öregek. — Hát tudja e már kelmed, hogy mennyiért vette Miska a két sárkányt? — Nem én! — Hát egy Bazsarózsáért. IH. Nagyot fordult a világ sorja nemsokára. A Bazsarózsának szük lett a kis falu határa, és megszökött onnan. Nem egyedül ment, magával vitte az uraságot is. A nagy városban aztán újra feltűnt. Az Andrássy uton járt a fogata, a Svábhegyen volt a villája, azaz hogy nem az övé, hanem a fiatal uraságé. Ott lakott a Bazsarózsa. Az újságok irtak az uj feltűnő szépségről, ki ha megjelent színházban, bálteremben furorét csinált . . . Megírták a Bazsarózsa történetét is. Bazsarózsa még sohasem szeretett . . . azaz, hogy nem volt az szerelem, csak asszonyi szeszély. Da végre egyszer megdobban az ő szive is. A fővárosban nagy czirkusz ütötte fel sátrát, melyben egy műlovas tűnt fel csodálatos mutatványaival. Bazsarózsa itt volt minden este, bámulta, csodálta a művészt és . . . mintha valami különöset érzett volna szivében. A közönség tódult a czirkuszba, mert a fővá ros két nevezetessége ott volt található. Bazsarózsa a páholyban, a műlovas a porondon. Egy napon azonban Bizsarózsa páholya üresen maradt. A műlovast is hiába várta direktora. A két vonzó delej eltűnt . . . Együtt szöktek meg ! IV. Párizsban a hypodrom zsúfolásig telve volt. Bazsarózsa kisasszony lépett fel először, mint a lég királynője! A pünkösdi királynőn alig volt valami ruha, mikor kötélen felszállt a szédítő magasba és ott végezte hajmeresztő produkáczióit. Megtanult komédiázni, mert szeretett. A műlovas elverte azt a tömérdek pénzt, a mit Bazsarózsa magá­val hozott, s mikor pénze nem volt, a szépségét akarta kamatoztatni. Ez is jól jövedelmezett ... A hyppodrom min­dennap zsúfolásig megtelt, Bazsarózsa kedvenczévé lett a közönségnek. De Bazsarózsa szerette a műlovast . . . a műlovas nem szerette őt, csak a pénzét. Egy napon épen fentrepült a magasban Bazsa­rózsa. Pajzánul lengett egy szál kötélen az óriási helyi­ség egyik sarkától a másikba s eközben észrevette, hogy a műlovas uagyon élénken udvarol az egyik pá­holy szép hölgyvendégének. Oda fönn elfogta a féltékenység és megcsúszott Alázuhant a mélységbe, kitörte a lábát. Csoda, hogy meg nem halt. V. Öt év múlva a csendes kis faluba megint pün­kösdre kongott a harangszó. De ez nem ébresztette föl Buzinka Mihályt . . . ott ült szobájában, pénzt olvasgatott. Egy, kettő . . . harmincz, mind arany! Már háromszor kopogtak ajtaján, de ez nem nyilt ki. — Nyisd ki Mihály!? — könyörgött egy vékony asszonyi hang. Buzinka Mihály fölrezzent. — Ki az! . . . Mit akarsz. — Nyisd ki férjem! Mihály Jölszakitotta az ajtót, ott állt egy sánta nyomorék asszony. Bazsarózsa volt. — No Mihály itt vagyok! Eladtál, most végy vissea! Mihály megtántorult; az asszony odafutott az asztalhoz, mikor meglátta az ott szétterített aranyakat mind szétszórta a földön. — Ha, ha, ha! ez a Júdás pénz? Mihály megvadult . . . zsugori lelkét elfutotta a vér s dühösen rohanta meg az asszonyt. Bazsarózsa meghalt .... Mihály megjelent a biró előtt. — Fogjanak el, megöltem a 'pünkösdi királynét! — Melyiket te Miska ? — Hát a Bazsarózsát! Villámként csapott le a hír a törvénybiróság előtt, Buzinka Miskát elfogták és elvitték az örök sötét börtönbe: az őrültek házába. F. I. Napoleon öngyilkossági kísérlete. Nemrég Párisban Firmin Didotnál megjelentek gróf Sógur memoirjai, a melyekben érdekesen van leirva az az est, a mely I Napoleonnak a Fontenebleauban törtónt trónlemondását követte. „Miután Napoleon elbocsátotta a szolgáit, 10 óra tájban lefeküdt és elaludt a nélkül, hogy környezete változást vett volna rajta észre. Még az ajtó is, a mely a szomszéd szobába vezetett, a hol a komornyikja aludt szokás szerint nyitva maradt. Ez a komornyik a fiatal Hubert volt. Éjféltájban behívta őt Napoleon. — Jöjjön Hubert — mondá — csináljon tüzet. A kandalló hamvadó parázsát lángra szították s aztán meghagyta Napoleon, hogy tegye Hubert az író­szereket egy kis asztalra, a mely a kandalló mellett állt. Azután intett s a szolga eltávozott. Hubert kiment, de a félig nyitott ajtón át megfigyelte, hogy mik tör­ténnek a szobában. A császár izgatottan járt föl ós alá, leült, irt vala­mit, de aztán összetépte a papirt s a tűzbe dobta; megint fölállt, járt fel s alá, ismét leült, de aztán ismét csak összetépte azt, a mit irt. A császár izgatottsága növekedett, a járása mind­gyorsabb lett, időnként meg-megállt, mintha gondolatokba mélyedne s végre hallotta a szolga hogy Napoleon az asztalhoz sietett s ott megállt. Ezen az asztalon állt mindig a császárnak egy lezárt doboza s egy fél pohár czukros viz. A poharat azonban ép akkor csak közönséges vízzel töltötte meg Hubert. A mint figyelt, észrevette, hogy Napoleon ki­uyitotta a dobozt s egy kis zacskót vett ki belőle. A zacskót a spanyol hadjárat alatt Napoleon mindig a mellén hordta a ruhája alatt. Napoleon a zacskó tar­talmát beletöltötte a pohárba, felkeverte és kiitta. A császár néhány pillanatig állva maradt, mozdu­latlanul, azután ismét lefeküdt. Hubert habozott, szerencsétlenséget sejtett, de nem mert belépni a szobába. Napoleon pedig hánykódott az ágybau és kínosan nyögött. Napoleon hivatta Yvant, az udvari orvosát a tőle határozott mérget kért. Yvan nem akart neki adni, s rá akarta beszólni a császárt, hogy vegyen be ellenszert. Napoleon sokáig ellenkezett, végre azonban bevette a neki beadott ellenmérget, s többet nem is követett el öngyilkossági kísérletet. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1895. Junius 15-é A gabona-csarnoknál Burgonya 1 kiló —.04 bejegyzett árak. Marha hús 1 > -.52 Buza 100 kiló 6.50 6 60 Borjú hús 1 » —.62 Rozs 100 » 5.30 5.40 Sertés hús 1 > -.48 Árpa 100 » 6.— 6.10 Jab hús 1 » Zab 100 » 6.40 6 50 "áj 1 » — 60 KukoriczalOO » 6.30 6.40 Disznrf-zsir 1 > — 62 K. repeze 100 » —.— —.— Szalonna 1 > —.58 Paszuly fehér » —.— —.— Faggyú (nyers) 1 > —.26 Szesz literenként 18 54«/ 2 Zöldség 1 csomó —.15 Piaczi árak. Paprika 1 kiló 1 60 Borsó 1 kiló —.20 írós vaj 1 liter —.80 Lencse 1 » —.26 Eczet 1 > — 28 Mund-liszt 1 » —.17 Széna 100 kiló 2.20 Zsemlye-liszt 1 < —.15 Szalma (tak.) 100 » 1.— Buza-liszt 1 > —.14 Bikfa 1 köbmtr 3.33 Barna kenyér-liszt 1 » —.12 Tölgyfa 1 > 3.40 Felelős szerkesztő: INCZEDY LAJOS. Kiadó tuladonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. elybeli fűszer-üzletben 3—4 gymn. osztályt végzett ifjú tanonczul felvétetik. Hol? meg­mondja a kiadóhivatal. (254-3-1) KÖNYV-, ZENEMŰ-, PAPIK- és TANSZERKERESKEDÉSE NYÍREGYHÁZÁN (Iskola-utcza 3-ik szám.) Í Előzéken y elbánás T. cz. Vásárlások kicserélhetési joggal 1 Van szerencsém tiszteletteljesen jelenteni, mikép könyvkereskedésemet — a legmesszebb menő igenyeket is k.elegitendo - kibővítem, és módomban van ennek szakmakörét érintő mindennemű iro­kSSgalhatni ** 6 ' Pan arUC Z' kket szolid és elő n>' ö s árak mellett tökéletes pontossággal Mint eddig, ugy ezentúl is kiváló gondoskodásom leend, hogy mindjobban kiterjedő vevőköröm és megbízóim k.vanalmai minden iranyban teljesen kielégitessenek; e ezélból a fokozódó keresletnek megfelelő. Ódondásxatot (antiquariatus) is rendeztem be és ennek keretében jelesebb és általánosan ösmert magyar, német és franczia művek . allando forgalomba hozatnak altalam. Midőn még lejebb következő jegyzéket hozom szives figyelembe, ajánlom magam kegyes * parti ogasaba kiváló tiszt ei ette l SZÉKELY LAJOS. I - német, franczia és angol művek; 12 kros német bibliotéka; 10, 20, 30, 40 kros olcsó könyvtár: hazafias irányú ifjúsági iratok; magyar és német diszmüvek 2 frttól — 60 frtig. ™ - vLSffiJÍ k ül földi zenemüvek; folyóiratok és divatlapok; irodai, üzleti és diszlevélpapirok, angol papírok. n a P " 1" n° 0r es 3 csill aK u: Adri a> Margaret-Myll, japán és modern i.L- i^Íl 1!; Bf^ U3 áf, é? i n, l" eü k ö"); vek 1 frttól 10 frtig; különféle tintanemek, tollak, tintatar­H ?, A J? 1™,^ (<*odáj a nem k ell többé tinta! a zsebben hordozható és másol- ­hatu irasu ,Aegir" tollhoz, Email festeszet és kellékei, lampionok és csokortartók nagy választékban. fnrráca U9V v e^hatosagi, hivatafi, intézeti ós katonai irodák szükségleteinek legolcsóbb beszerzési forrasa. kereskedjem korét ennto bárminemű megbízások legszívesebben és pontosan - rövid ' időn • belül - mteztetuek el. * (250-2-1) ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom