Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-09 / 23. szám

N Y I K V I U K — A debreczen-fllzes-abony-ohat-polgárl helyi érdekii rasut részvénytársaság — pénteken délután 3 órakor tartotta meg VI évi rendes közgyűlését, a debreczeni városháza nagytermében. A közgyűlést Csávolszky Lajos orsz. képviselő nem lévén jelen, Szájbely Gyula alelnök nyitotta meg és vezette. A közgyűlés tulajdonképeni tárgyit az igaigatóságnak jelentése képezte a lefolyt üzleti évről. A jelentés főbb pontjait itt közöljük: .Forgalmunk emelkedésére nézve könnyebb tájékozást nyújtandó hivatkozunk az ezen jelentésünkhöz csatolt forgalmi adatokra, melyek szerint az 1893. évben elszállított 262.295 személy helyett 1894. évben 289445 tehát 27150-el több személy szállíttatott vona lunkon: mig az áru forgalomban az 1893. én 45640 tonnával szemben a lefolyt évben 42228 tehát 6688 tonuával lett vonalainkon több továbbítva. Merlegünk szerint m. évi tisztajövedelmünk 95561 forint 93 krt teáz ki; tehát az előző év 77195 forint 51 krajczár eredményével szemben 18366 forint 41 krral kedvezőbb. — Zárszámadásunk tájékozását befejezve áttérünk a tiszta jövedelem hova fordítására. Az üzleti jövedelem Ö45Ü1 forint 93 kr. felosztására nézve javaslatunk a következő: 1. Az igazgatósági tagok jelenléti jegyeiért, illetve köluégei megtérítésére 1200 forint. 2. Hasonló czimen a felügyelő bizottság részére 400 frt, együtt 1900 frt lenne utalványozandó a fenmaradandó 83951 frt 93 kr. a m. év junius 1 én kisorolt 44 drb elsőbbségi részvény beváltására 4400 forint lenne fordítandó a maradvány 89,561 forint 83 krból az elsőbbségi részvények osztalékát részvényenként 2 frt 20 krajczárban javasolták megállapítani: 89,377 frt 20 kr; a fennmaradó 184 frt 73 kr. pedig a jövő évre lenne átviendő. A fenti osztalékból eddig 4 frt kamatban részesült 1. az. szelvények az 5«/» kiegészítések 1 frtban részesülnének a mi 40626 db elsőbbségi részvéuy után 40626 frt, a 2. sz. szelvényekre pedig 1 frt 20 kr. rész osztalék esnék; tehát 40626 db után 48751 frt 20 kr., az osztalék mint fent összesen 89376 frt 20 kr. Azután az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai újból meg választattak. Az igazgatóságba uj tagokul beválasztották öerhard Guiztávot és Graeti Jenőt, póttagokul a lemondott Kovács Sindor helyett Szőllősy János lett. A közgyűlés fél óra alatt véget ért. — Tízkoronás bankók. A magyar s az osztrák kormány között tárgyalások vannak tízkoronás papír jegyek kiadása iránt, melyek hivatva lesznek az 5 frtos államjegyeket pótolni. A tízkoronás jegyeket nom a bank, hanem a két pénzügyminiszter bocsátja ki s hasonló jellegű lesz a németországi birodalmi pénztár jegyhez. — Viszontszolgálat fejében. Egy kitűnő zongoraművészünk egy meggazdagodott czipész estélyére volt hivatalos. A vacsora után a házigazda felkéri a művészt, hogy zougorázzék valamit saját szerzeményeiből. A művész beleegyezik. Rövid idővel ezután a művész hívja meg a czipészt magához és az étkezés befejeztével egy pár ócska, rongyos czipőt hozatott be. Mit csináljak velük? kérdi a czipész. — Pár nap előtt ön az én művészetemet vette igénybe, felel a művész, ma én az önéhez fordulok. Foltozza meg kérem a czipőimet. Színház. Mióta az állandó nyári meleg beállott, a színházban is, különösen valamivel jobban megtelt nézőtér mellett, szinte türhetlen hűség uralkodik. A felmelegedett, elhasznált levegőt felfrissíteni, vagy is a színházat szellóztetui ugyan igen könnyű volua, csak a második emelet ablakait kellene kinyitni, — csakhogy ez az eljárás meg a nézőtéren, különösen a függöny felemelkedésekor érezhető léghuzamot tenné még erósebbé, sőt veszedelmesebbé. Igy hát a közönség, illetve annak színházba most is ellátogató része, most a meleg miatt, hűvösebb, vagy épen hideg időbeu pedig a hideg miatt szenved és panaszkodik. Remélhető azonban, hogy ezeken a kifogásolt állapotokon még a nyár folyamán segítenek. Az elmúlt színházi hét előadásai egyébiránt a következők: A mult sjombaton Rózsahegyi Kálmánnak, a társueme tiatal, rokonszenves és a közöuségjáltal a magánéletben is szinte szokatlanul megkedvelt tagjának volt jutalomjátéka Ezalkalomból Cúky Gergelynek ismert és műkedvelők által is adni szokott színműve a Crifra nyomorúság került színre, még pedig a heti műsor változása (előzetesen a „Cretnonai hegedűs' volt kitűzve arra az estére) és az előadás jutalomjáték-minőségének alig pár nappal előbb történt közhirrététele daczára szépen megtelt nézőtér előtt. A jutalmazott, aki diszes csokrokat és tekintélyes összegű készpénz-ajándékot kapott, Madi Simit ezt a nem bivataloskodáara teremtett tiszteletbeli segédfogalmazót játszotta, mind végig természetes naivitással, nagy tetszés mellett. Kívüle azonban kitűnő karakterisztikus alakokat produkáltak különönősen Sándor Emii és Krém>:r, az előbbi mint Csorna Bálint, s az utóbbi mint Poprádi; valamint jók voltak Bqjnóccy, Bogyó, Kiss Irén. Klenovics és Püspök y. Az összjáték azonban nem tartozott a jobbak közé, ami valószínűleg a kellő próba hiányának róható fel. Vasárnap a Ctigánybáró az ünnep daczára — vagy talán miatt — nem töltötte meg teljesen a nézőteret. StaffU IluMsinsiky énekelte, ki azonban ei estén néhányszor talán szórakozottságból egész sorokat feltűnően mélyebben énekelt a zenekarnál és kíséretnél. Annál több figyelőmmel és ambitióval énekelte és játszotta még Németh a Birinkai szerepét, nem csak hangjának erejével és gerjedelmével, de öltözeteivel is méltó feltűnést keltve. A nyíregyházi színpadon eddig megfordult Buinkaik között legjobbnak bizonyult. Cúnosan, művészettel énekelte Arzénát Galyasy, kinek hangja észrevehetőleg fejlődik. Jók voltak u^yan Locsarekné (Czipra), Haday (Gábor diák), Püspöky (Zsupán), Krcmer (Cirnero gróf), de magán az elóadásou mintha a hőség nyomasztó hatása ült volna megHélfón a Stcrn Izsák előadását, mely a Krémer Jenő jutalomjátéka volt, szintén bizonyosan a meleg tette szinte tikkadtá. A zsúfolásig tömött karzat és második emelet ugyan igy is sokat mulatott a Krémer Stern Izsákján és á Tapolczay szórakozott pitikáriussegédjén, de a közönség többi része inkább a jutalmazott iránti tekintetből — a ki szintén készpénzajándékot kapott — várta meg türelemmel az előadás végét. Kedden Daudet színműve Ifj. Fromont és id. Risler a közönség intelligensebb részéből félip sem telt nézőteret hozott össze. Pedig a Sindor Emil kiváló id. Rislerje és a Cs&mi Berta Sidonieja oagyobb közönsé get is megérdemeltek volna. Az összjátékot jól egészi tették ki Bogyó, Bajnóczy, Locsarekné, Klenovics, Püspöky és Krémer bár Krémer meglehetősen drasztikusan színezte ki Delobelle szerepét. Csak mellékesen érintjük, hogy a Vank inasa erősen emlékeztetett a ,Dolo vai nábob leánya"-beli Miskára. Szerdán a főgymnasiumi ifjúság majálisa miatt nem volt előadás. Csütörtökön a Ruzsinszky Ilona jutalomjátékára az operettek igazi gyöngyét, a régi jó Cornevillei harangokéi vették elő. A közönség azonban talán a hőség, talán a megelőző napi majális fáradalmai miatt, avagy talán azért, mert bár jó ideje, nem egy kiváló Serpolettet volt alkalma látnia, nem töltötte meg ugy a színházat, mint a Ruzsinszky jutalomjátéka alkalmából várni lehetett volna. A pontban '/,8 órakor megkezdett előadás elején,Serpolette kiléptekor is, meg épen legnagyobb részt üresen tátongott a nézőtér. Aligha nem ez vette el kedvét a jutalmazottnak az énekléstől is, annyira, hogy szerepét elejétől végig ugy énekelte, ahogy azt bármelyik czérnahangu vidéki kardalosnő is megtehetné. Játékában meg épenséggel nem volt Serpolette. Pedig hát, különösen még meg nem állapodott hirnevü színésznő, üres nézőtér előtt is jó, ha legalább a látszat megmentésére fordítja minden igyekezetét, — feltéve, hogy nem csak a mára, de a holnapra is gondol. A csütörtöki nem túlságosan nagy számú, de intelligens közönség határozottan zokon vette a Ruzsinszky feltűnően éreztetett kedvtelenségét — és teljes joggal. Az előadás egyébként a jobbak közzé tartozott volna. — Tiszay a nélkül, hogy a Gáspár apók személyesitőinek pzokásos hatást kereső túlzásaival élt volna, olyan Gáspár apót produkált, mely ritkitji párját, annál is inkább, mert Tiszay kifejező játékán kivül pompás hanggal is rendelkezik, ami pedig nem adatott meg minden buffónak. Szépen, ízléssel énekelte Germaint Oalyassy, kit azonban Ruzsinszky a Krémerrel való mókázással mintha szándékosan zavarni akart volna a második felvonásbeli áriája közben. Kitűnő Henry volt Haday, aki kellemes megjelenésével is, de főleg ez estén teljesen tisztán csengő hangjával hatott; valamint pompás Grenicheux volt, jó kedvvel játszott és tejes mértékben érvé nyesitette erőteljes tenorját Németh. A karok, fóleg a vásár jelenetért szintén dicséretet éreemelnek. Pénteken Feuilletl Oktáv regényes színműve az Erdő szépe került színre meglehetősen üresen maradt nézőtér előtt. Az előadás a jobbak közzé tartozott s ebben első sorban Tapolczayé az érdem, mint aki a kezdetben arisztokrata előítéleteinek teljesen alávetett, majd azokon felül emelkedő Guy-Chatel marquist játszotta meg gonddal és helyes felfogással. Megfelelő el lentéte volt a munka emberének Morelnek szerepében Klenovics, kinek h betűi Í3 csak alig pár hevesebben kiejtett ós t-n vagy d n végződő szaván voltak észrevehetők. E két női szert pben Cserny és Bogyó keltek Demes versenyre, mig az idősb Peumarch szarepébeu Püspöki, a fiataléban pedig Rózsahegyi keltettek több izben diszkrét derültséget. Csinos jelenség volt Bajnóczy, mint apród. A társulat még csak a hét folyamán marad városunkban s 15 ón a tagok hat heti szabadságra mennek, hogy a hat hét elteltével Mármarosszigeten gyűljenek ismét össze. A közönség köréből.

4') Kisvárda, 1895. május hó 30. Tekintetes Szerkesztő ur! Jó szolgálatot vélek teljesíteni ugy a közönség, mint helybeli iparos társaim érdekeinek akkor, a midőn jelen levelemnek becses lapjában való közzétételére felkérem. Nincs egy évtizede annak, hogy nálunk Magyarországon is az ipar oly lendületet nyert, mi csakugyan a külföldieket is bámulatra ragadja. Ezen örvendetes elóhaladásnak oka — be kell ismernünk — egy részről iparos társaink kitartó szorgalma s komoly törekvése — másrészről a magas kormány támogatása, különösen pedig és legnagyobb részben lelkes főuraink anyagi gyámolitásában keresendő, kik megmutassák ezáltal a külföldnek is, hogy nem vagyunk kénytelenek e tekintetben az ő erejűkre támaszkodni. Sajnosan kell azonban mégis — legalább nálunk — azon panaszszal fellépni, hogy habár igaz, miként ily munkálatokat nem külföldiekkel, hanem részben tnlybeli, legnagyobb részben azonban a távolabb vidékekről beköltözött és egyes vállalkozók által imponált szakavatatlan és ily munka vállalatokra jogosultsággal nem biró egyénekre bízzák, mi által pedig elkövetik azon tévedést, hogy egyrészt a proletárok számát nevelik ; másrészt psdig ;saját anyagi károsodásukat idézik elő; mert tapisztalt tény az, hogy ily egyének álul a mi károsításunkkal jó olcsón felvállalt munka — még ha az általuk be .is fejeztetett, mi pedig ritkán történik meg, — mindannak rosszasága — mind pedig a kivitel tekintetében soha sem felelhet meg a czélnak; ezáltal pedig nekik hasznot nem okoznak, minket pedig kik állampolgári kötelezettségeinket is pontosan teljesítjük — végromlással fenyegetnek, ók pedig ez esetben is veszíteni valójuk nem lévén, egyszerűen félreállanak ; ugyanazért városunk intelligentiáji és minden polgárainak jól felfogott érdeke ciak is azt kivánhatji, hogy hozzánk hasonló polgártársait el ne veszítse, hanem azokat mint hasznos tagokat el ne mellőzön, hanem a társadalomban jövőre is fentartson, e czél pedig csak *) E rovat alatt köiérdekd fclu Halálokat díjtalanul ka*lttak beküldi felelóuige mellatt. Siark ugy érhető, ha munkálataikat szakavatott s régi kipróbált erőkre bizandják; ezt kövesse pedig, meglesznek mentve ily munkálatoknál előforduló kellemetlenségektől, mi pedig a minket komolyan fenyegető veszélytől s reményt ad e felhívási kérelmem nekünk a jobb jövő* beni kilátásra. A midőn e kérelmem megvalósulását a jövőben bizton remélem, hazafiúi üdvözlettel maradtam kész szolgája Krispln Ferencz, épitő vállalkozó. Csarnok. A Tuzslay lányok. (Vége.) • A dada meg minden héten egyszer, szamárfogaton bement a városba megrakodva sok mindenféle falusi terménnyel, a miket ott ügyesen beváltott kékhasu bankókra. Nem telt belé egy félesztendő, és Rózsa is fölment Pestre. Egy előkelő utczában béreltek bolthelyiséget, lakásuk pedig külvárosban volt. Két kis szoba a harmadik emeleten. Sokáig tanakodtak, hogy a czégfelirás .Tuzslay nővérek* legyen é? vagy pedig hagyja el a nevet? Végre az álszemérem győzött, s üzletük homlokzatán, aranybetükkel ott tündöklött a büszke czég: MAGASIN PÁRISIÉN. Eleintén cselédet sem tartottak, csak olyan bejárónőt, aki föltakaritott. Boriska ott volt napestig a boltban, remekelve a szebbnél-szebb kalapokat. Rózsa meg otthon ült, főzött (?) 8 olvasott unalmában. Majd ha jobban megy az üzlet fogadnak cselédet, s akkor mind a ketten a boltban lesznek. Ezzel biztatta Rózsa Boriskát is, magát is. De a tény az volt, hogy Rózsának derrogált a helyzet. Hogy ő ott a boltban találkozzék azzal a közönséggel, a kikkel évekig egy porondon mozgott, egyik-másikat még le is nezte, s most azoknak kalapot áruljon! arra nem volt elég lelki ereje. Épen csak, hogy egyszer megnézte a helyiséget, mikor kibérelték, többet a lábát sem tette belé. A dada meg hűségesen tovább gazdálkodott otthon, s akkor volt boldog, ha egy-egy jöl megterhelt csomagot küldhetett Pestre, ,a gyereknek." Fölváltva volt abban minden képzelhető jó: Sonka, lépesméz, kolbász, csirke, liba, malacz, kacsa, vaj, tojás, gyümölcs stb. Ilyenkor aztán rendesen estélyt adtak, melyre Gábor ur volt hivatalos, ki most is naponta kétszer haza kisérte Boriskát. Semmiféle uj ösmeretségre nem tettek szert, kivéve a Boriska bolti ösmeretségeit. Az előkelő világ nagyon hamar oda szokott, megszerették a szép kis barna „Mamselt.* Nemsokára még egy elárusitónőt is fogadtak, mert nagyon fölsza^rodott a munka; szóval Boriskának jól teltek napjai, mig rózsa odahaza unatkozott. Ezalatt a napok, hetek, hónapok gyorsan multak, s egyszer olyan idő is elkövetkezett, a mikor G&bor kirukkolt véle, hogy immár utolsó vizsgáját is sikerrel lemorzsolta, s önálló ügyvédi irodát nyitott. A fészek kész, csak ürnőjét várja. Az üzlet pedig olyan pompásul ment, hogy Isten ellen való vétek lett volna fölhagyni véle; bár Gábor kikötötte Boriskának, ha neje lesz, nem engedi meg, hogy tovább is masamódné legyen. Ez természetes. Sőt ha Rózsa sem akarja folytatni az üzletet, jöjjön hozzánk lakni, nagyon szívesen fogadják. Abba meg Rózsa nem egyezett belé. S aznap, midőn Boriska hivatalosan jegyet váltott, Rózsa először volt a boltban. Hozzá fogott ő is a masamódnésAghoz Eleinte, bizony, nehezen ment neki a munka, de lassanként beletörődött. Kissé bántották ugyan a régi ösmerőseivel való találkozások, de hát idővel mindent megszokik az ember. Boriska most már kevesebbet volt a boltban, mert elfoglalta a kelengyéje. Tellett mindenre az üzlet jövedelméből. Egy hónappal az esküvő előtt történt, amikor egyszer Rózsa egyedül volt a.boltban, hogy a .lelkem Schlesingerné" bejött kalapot vásárolni. Ennek a lelkem Schlesingernének el kell mondanom a történetét. Ezelőtt néhány évvel ugyanis, mikor Rózsa az édes apjával fénykorát élte itt Pesten, volt a társaságban egy szép zsidó bankámé, aki, daczára hogy a legjobb társaságokban el volt fogadva, a Rózsa kegyét sehogysem tudta megnyerni, és ügyesen el is kerülte, hogy per te legyen véle, lelkem Schlésingernének szólítva őt. A szép aszszony fölvette a keztyüt, és Rózsát .lelkem Rózsiká"nak titulálta. Az egész előkelő társaság nevetett rajtok; szemtől szembe kaczagták őket, de ez mitsem változtatott a helyzeten; ők tovább is megmaradtak a .lelkem" mellett. Tulajdonképen, eredetileg asszonyi hiúság, toilette versengés volt ellenszenvük rugója. Áhítoztak egymás babérjaira, irigyelték egymás udvarlóit. Hát ez a lelkem Schlésingerné jött be most a boltba, hogy Rózsától kalapot vásároljon. Olyan elfogulatlanul lépett be, mintha csak tegnap tanálkoztak volna utoljára a futtatáson. — Jó napot! lelkem Rózsika! hogy van? de rég láttam. Rózsa iparkodott hasonlóan elfogulatlan lenni, de nem mondhatni, hogy jJl sikerült neki, Régi vetélytársnője határozottan előnyben volt fölötte. — Nézze csak! van valami szép tavaszi kalapja? valami extra. Noch nie da gewjsen. Tudja, mindég szerettem a szépet, és bizom a maga jó Ízlésében, lelkem R4zsika. Ez mind mézédes hangon, ós mosolylyal volt föltálalva. Di a mézben ott volt a fulánk is. Hát a lelkem Schlesingerné javában próbálja a kalapokat, a mikor egy magas, karcsú férfi megy el a bolt előtt. Az asszony ki szól rá: — Jöjjön csak, Eszterváry! mit mond ehez az ibolyás kalaphoz? ugye hercig kis bolondság? s kaczérul forgatja szép fejét jobbra, balra a belépő férfi előtt. Eszterváry épen felelni akar, mikor Rózsát megismeri a bolt hátterében. — Rózsa! . . . , nagysád .... itt?! ....