Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-09 / 23. szám

ban, illetőleg igában vagy nyereg alatt, jól betanított, minél nagyobb számú ló mutattassék be, mert ezek bemutatható képességük által leglőbb vevőt szerezhetnek hazánknak, mely éppen a vér és képesség tekinteteben hódíthat barátokat a kontinensen. De eltekintve a külföldi kivitelnek ezen kiállítások folytán várható ujabb lendületétől, nem kevésbé fontos az is, hogy belföldi fogyasztóink, valamint lótenyésztőink maguk is ismerjék meg egymás tenyésztését, hogy ez uton tudomást szerezzenek arról, hogy az ország mely vidékén és mely tenyésztőjénél találhatják meg az általuk szükségelt anyagot. Hazánk szarvasrnirhatenyésztése, a hus és tejtermelésnek jövedelmezőbb voltánál fogva, már ezen térre kezd lépni, edzett és igavonásra páratlan magyar fajta szarvasmarháink tenyészkerületét mindinkább szűkebb körre szorítván. Ha ezen megkezdett irány nagyobb lért hódit, úgy mezőgazdaságunk igavono erejének legnagyobb részét lótenyésztésünk lesz hivatva szolgáltatni. Igy jelentekeny feladata lesz a jövőben országos lótenyésztésünknek, kellő számú és minőségű igáslovat előállítani. Az egyes kiválóbb lótenyésztési vidékek népies lótenyésztésének egységes és jelentékenyebb bemutatására az illető vármegyék lótenyésztési bizottságai legközelebb fel íognak hivatni éz ez irányban külön kedvezmények fognak nyújtatni. Szarvasmarha-tenyésztésünk elég jelentékeny és meglehetősen előre haladott. További gyors fejlődésének egyik akadálya az, hogy tenyésztőink egymás tenyész- i anyagát nem ismervén, sokszor nem tudják, hova forduljanak jó tenyész-anyag beszerzése végett. Ha tehát tenyésztőink ezen kiállításon az országban igen jelentékeny számban feltalálható jó tenyészanyag forrásait meg fogják ismerni, jövőben az igényeiknek és tenyészirányuknak megfelelő anyag beszerzése tekintetében nem lesznek a külföldre utalva. A juhkiállitás, ha azon számos állat lesz kiállítva, a juhtenyésztőknek hazai anyagunk megismerésére fog alkalmat nyújtani és azok fontos tanulságot fognak meríteni arra nézve, hogy a keresettebb gyapjú előállítására és az ujaub időben mindinkább tért foglaló hus- és tejtermelés elérésére, milyen idegen fajta állatokat alkalmazzanak. De nemcsak a kiállításnak ezen oldala fontos szarvasmarha- és juhtenyésztőinkre, hanem fontos reájuk nézve azon haszon is, melyet ugy hízott állatjainknak, mint egyébb tenyész-terin. keiknek a kiállításon megjelenendő fogyasztók és közvetítők előtt való bemutatása által elérhetnek. A sertéstenyésztés, mely hazánkban nagy virágzásnak örvend, bizonyára ujabb hasznot meritend ezen kiállításból, mert ez alkalommal, a külföldről megjelenő tenyésztők- kereskedők- és kormányképviselőknek alkalmuk lesz meggyőződést szerezniük arról, hogy sertéstenyésztésünk is, a kormány különös gondozásában részesül, és hogy állategészségügyi rendészetünk szigorú kezelése kellő biztosítékot nyújt sertéskivitelünk tekintetében. A baromfi-kiállítás, ha nagyszámú és jóminőségü állatok bejelentése által sikere biztosítva lesz, hivatva van baromfi-tenyésztésünknek jelentékeny lendületet szerezni. Mert habár e téren eddig is nagy haladási tudtunk felmutatni és vagyonmérlegünk ezen tenyésztési ág termékeinek kivitele által évenkint mintegy 22 millió forinttal szaporodik, ezen kivitelünk igen könnyen és nagy mérvben fokozható, amennyiben a baromfi-tenyésztés csekély befektetéssel és kevés fáradsággal különösen a kis tenyésztő által is jelentékeny hasznot hozó módon űzhető. Méhészeti kiállításunk bizonyára szintén sok hasznot és tanulságot fog nyújtani azoknak, kik mezőgazdaságunk ezen fontos háziipara iránt érdeklődnek és alkalmat fog nyújtani a méhészet kedvelőinek arra, hogy az e téren hasznosoknak bizonyult ujabb honi találmányokat és eljárásokat megismerhessék; a mi annyival inkább kívánatos, minthogy ezen, hazánkban eddig nem eléggé méltányolt állattenyésztési ág a legszegényebb földmiuiiutáu nem voltam előre beje entve, nem az én jelen* létem folytán öltözködtek igy. A bevezető beszédben különösen a drezdai a feleket nemo;ak a lépés fontosságára és azokra a kötelességekre, a melyeket ezáltal elvállalnak, figyelmeztette, hanem szivök vonzalmára és a házassági hűségre ós hitvesi szeretetre is appellált. A beszédek igen szepek és az egész csélekvény igen méltóságteljes volt és mondhatom, hjgy részemről kívánatosnak tartom, hogy az anyakönyrvezetők nálunk, legalább a nagyobb városokban, ne a berlini mintát u'ánozzák. Drezdában még azt a különös berendezést is találtam, hogy mlj egyebütt a házasságkötést mindég tObbé vagy kevésbbé diszes asztal mellett végzik, itt az anyakönyvvezető magasabb emelvényen, külön polczszerü kathedra előtt ült, illetve a házasságkötési szertartás alatt állt. Ezen polcion feküdt az anyakönyv is és a szóbeli kijelentések megtétele és a jegyzőkönyv felolvasása után a megjelentek szintén az emelvényre léptek ós ott irták alá a bejegyzeat. II-dinből kirándu'ást tettem Potsdamba. E^y tanácsos úrhoz utasítottak, a ki meglehetősen kicsinylőleg uyilatkozott az egész Standesamtról. Ez az ur egy igazi burkus Krautjuoker, miután a kiküldetésem czélját neki magyaráztam, körülbelül igy nyilatkozott: „Tehát önök azt akarják most behozni, a mitől mi mlr szabadulni szeretnénk. No hát tanu'ja meg, hogyan kell a dolgot nem csinálni. Az egész intézmény felette komplikált és különösen egyszerűbb viszonyok mellett — a milyenek bizonyára. Öuöknél vannak — nagyobb zavarok nélkül keresztül nem vihető." Egy faluban, Borustedtben, az anyakönyvvezető a királyi Gutsvorsteher. Poroszországban ugyanis a nagybirtok azzal a teherrel is jár, hogy a nagybirtokos a közigazgatás és rendészet első fokú teeudiit mint köz ségi előljáró ingyen ellátni köteles. A nagybirtokos ezt rendszerint gazdatisztjei által láttatja el, a kiket ő tizet. Ezek vezetik aztán az anyakönyvet is oly helyeves gazdák körében is hivatva volna az anyagi jólétet — igen csekély befektetések alapján — emelni. Az ebkiállitás alkalmat fog nyújtani a különböző fényűzési, vadász- és házőrző-ebek kedvelőinek es tenyésztőinek biztos vér beszerzésére. Midőn az előadottakban általános képét kívántuk nyújtani az 1896. évi állatkiállitások czéljanak és feladatának. azon hazafias felhívást intézzük már most összes állattenyésztőinkhez és állattartó közönségünkhöz, hogy a vázolt kiállítások czéljainik megfelelő jóminősegu állataikat minél nagyobb számban jelentsék be. A minden egves áilatkiállitasra külön szerkesztett bejelentő ivek, valamint a részletes kiállítási programmok a földmivelésügyi ra. kir. ministerium 1896-iki kiállítási irodájában (a f. év augusztus l-ig Budapest V. ker. Zoltán-utcza 11. sz., azontúl pedig a kiállítás területen), az országos gazdasági egyesület titkári hivatalánál (Budapest-Kőztelek), (a lókiállitásokra vonatkozólag) a magyar lovar-egylet titkárságinál (Budapest, Nemzeti C.asinó), továbbá minden vármegye mezőgazdisági helyi bizottságánál és a lovakat illetőleg még minden vármegye lótenyésztési bizottsági elnökénél és díjmentesen kaphatók lesznek. A kitöltött bejelentési ivek a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1896-iki kiállítási irodájához czimezve portómentesen postára adhatók, vagy pedig ugyanott személyesen is átadhatók. Minthogy a bejelentett állatok elfogadásánál vagy visszautasításánál a bejelentés beérkezésének sorrendje is figyelembe fog vétetni, a tisztelt bejelentőket saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy a kitöltött iveket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Az élőállat-kiállításokat rendező bizottság nevében: Bernolák Sándor s. k., Miklós Ödön s. k., miniszteri tanácsos, a kiállítási földmivelésügyi m. kir minisziroda igazgatója. teri államtitkár, elnök. A főgimnáziumi ifjúság majálisa. Az elmúlt héten kedden este száz meg száz aggódó diákszem vizsgálta a láthatár nyugoti szelét. A vasúti állomás irányában, honnan pedig mi az esőt kapni szoktuk, fenyegető sötétségü fellegekkel volt borítva. „Eső lesz! biztos!" „Tudtam én azt jó előre!" „Minden nyári .mulatságra esőnek kell lenni!" „Vége a majálisnak, pedig már elhalasztani sem lehet, más határnap nem is áll már rendelkezésünkre!" — hangzott mindenfelé, ahol csak diák volt. Természetesen a leányokat is a hatodik évtől kezdve felfelé az időjárás foglalkoztatta a nagy nap előestéjén. Sokakat békében aludni sem hagyott a nyugtalanság s a majális napján szemtanuk erősítették, hogy még hajnali 3 — 1 óra tájban is kitekintve hálószobájuk ablakán, teljesen bcborultnak látták az eget. És ime a gondviselés tekintettel volt annyi ifjú lélek sóhajaira és óhajtására, mert szerdán reggel verőfényes időben állott fel a főgimnázium előtt a mintegy 450 főnyi tanulósereg, hogy a Sóstóra kivonuljon. Osztályok szerint sorakozva, példás rendben, víg zeneszó mellett, s a tanári kar felügyelete alatt indult útnak az igazi „arany ifjúság" arezukon az öröm, a megelégedés vidám kifejezésével. A kállai-, tokaji- és Kossuth utczákon végig szülők, jó ismerősök és kíváncsiak által alkotott sorfalak között húzódott a menet. A mintegy egy óráig tartó ut unalmát dalolgatással, vig diskurálgatással űzték el. Kint a Sóstón azlán elszéledtek az üdítő levegőjű erdő lombos fái között s teljes lélekkel átadták magukat a majális gond nélküli élvezeteinek. Dél felé természetesen szokás szerint gyülekezni kezdtek a „nagyok" is. Kocsi kocsi után szállította ki a vendégeket, kik ebédelni is kint szándékoztak. Az egy óra tájban Kis-Várda felé induló vonat megérkeztével meg csak ugy özönlött a sóstói állomástól a fúrdőtelepre a mulatni vágyó közönség. Egy óra tájban volt a kisebb diákság társas ebédje, mely alatt nem egy érdekes jelenetnek voltak tanúi azok, kik az ifjú nemzedék viselkedését figyelemmel kisérték. ken, a hol a földbirtokos egyszersmind községi előljáró. Borustedtben tehát, a hol a király a földesúr, Standésaintot a királyi jószágigazgató kezeli. A paraszt anyakönyvvezetés elég primitív Poroszországban is. Az emberek tudnak ugyan irni és olvasni, és a nyelvet is értik, de ennél többet alig tudnak. A törvényt és az utasittsokat csak félig értik, némelyek sehigy sem. A anyakönyvekben van elég hiba, sok kiigazítás és törlés. A lap szélén a helyesbítéseket nem íratják alá a felekkel. Azt ő nekik senki sem mondta, hogy ezt ugy kell tenni. Rjvisió nálunk emberemlékezet óta nem volt. Szerencséjük az, hogy a viszonyok nálunk igen egyszerűek. Ciak a falubeliekkel van dolguk és ók azokat, a kik hozzájuk fordulnak gyerek koruk óta ismerik. Komplikált esetek vagy félrevezetések nem fordulnak uálunk elő és igy, ha a bevezetések szövegében kiigazítások vagy törlések elő is fordul nak, az anyakönyv a valódiság tekintetében nem kif>gásolható. B'ttenhauien faluban 2200 lakossal a pjlgirmes ter három reáliskolát végzett, azóta a mezőgazdasággal foglalkozott, külön fizetést az anyakö lyvvezetésért sem ő, sem helyettese nem kap. A mult évben volt 70 születési és miu á i kórház van helyben, 217 halálesete és 21 házisságkö'.ése. Az aayaköayvaket elég ctinosan és rendesen vezeti. A helyiség a községházán van, egyúttal Am sstube. Egyetlen szoba, elég szik és faházban van, nem tűzmentes. lleiligenrode falu 1035 lakossal, hozzátartozik Sandershauseu 1000 lakossal. Az anyakönyvezető kö zönsóges paraszt, kit a mezőről hivattam haza. A köz segnek nincs külön háza, a polgármester saját kázában engedett át egy szobát a hivatal részére, melyben azonban ó is lakik. Abban a szekrényben, a hol az anyakönyvet őrzi, saját fehérneműit is tartja. A ház. miat mindigyik itt a vidéken emeletes faház, igen festői, de abszolúte nem tűzbiztos. Mennyi otthonossággal mozgott, viselkedett és parancsolgatott a felszolgáló pinczéreknek egyik-másik közülők, kinek nem ekkor volt először része hasonló nyilvános étkezésben, — mig a „kezdők" milyen bátortalanul, szinte félve szedték az ételeket tányérjukra. (A referádához talán nem is tartozik, de legalább a jövőre följegyezzük egyik jelenvolt érdeklődő azon megjegyzését, hogy a diákság étkezése előtt és után felhangzó asztali ima egyebektől el is tekintve, nem csak az ünnepélyességre, de az étkezők, mint ugyanazon intézet növendékeinek összetartozandóságára is jótékony hatású volna.) A hivatalos banquett, melyen a tanári karral együtt mintegy hatvanan és az ifjúsági rendezők vettek részt 2 óra után vette kezdetét. Felköszöntőkben, melyek a vendégekre, szülőkre, a tanári karra, az ifjúságra, a városra és egyesekre mondottak, természetesen nem volt hiány. A banquett után, — melyhez a kifogástalan és jóizü ételeket a Sóstó bérlője Tolnay Sándor szolgáltatta, és a melynek tartama alatt a Benczy Gyula zenekara játszott, — ugy négy óra tájban versenytornászatot rendeztek a diákok, bemutatván előbb a debreczeni tornaversenyen is nagy tetszést keltett füzértánezokat. A tornaversenyen dijat nyertek: a) Magasugrásnál: I. Matulka Ö. V. o. t., II. Lefkovics J. VI. o. t., III. Gzucker G. VI. o. t. b) Távolugrásnál: I. Kelemen G. VII. o. t., II. Várady L. VI. o. t., III. Lefkovics J. VI. o. t. c) Birkózásért: Gerhard K. V. o. t., Várady L. VI. o. t., Holek L. VI. o. t., Zsák Z. V. o. t. Brüll E. , V. oszt. tanuló. Közben folyton szaporodott a közönség, melynek egy részét az öt óra után indított külön vonat szállította ki. A szabadban felteritett nagy mennyiségű asztalok is kevésnek bizonyultak. A kedvező időjárás annyi népet vonzott ki, amennyi kevés majálison volt még. A vendéglői kiszolgálás ellen, főleg a lassúság miatt ugyan nem egy panasz hangzott fel, hanem annyi bizonyos, és ezt készséggel konstatáljuk, hogy Tolnay minden lehetőt elkövetett a közönség kényelmére, ami tőle telt. Arról, hogy a fővárosiakhoz hasonló ügyességű és gyorsaságú pinczérrel nem rendelkezett, be kell ismerni, ő nem tehet; sem arról, hogy konyhájában egyszerre pár száz megrendelésnek eleget tenni nem lehet. Tény az, hogy aki várni tudott, azt étel és italnemüvel ellátták, és pedig jó ételekkel és italokkal; ezenfelül a közönség zsarolásnak sem volt kitéve, legfeljebb egyik-másik fejét vesztett kisegítő pinczér konfidenskedésének. Az pedig a városligetben is megesik. A táncz a lombokkal és lampionokkal feldiszitett nyári tánezhelyiségben hat óra tájban vette kezdetét. Először a „kicsinyek" vették ki részüket a tánczolás élvezetéből. A „nagyok"-ra csak 9 órakor került a sor, ámbátor tánczoltak biz ott a ,,'Jcsinyek" közölt is a „nagyok." Megérdemelt feltűnést keltett a tánezhelyiség egyik oldalán felfüggesztett tánezrend, mely a Pauer Vilmos főgimnáziumi rajztanár kompositori és rajzolói ügyességének bizonyítéka. A két méter magas és másfélméter széles papíron művészi kivitelű különböző alakok egyikének kezében egy pezsgős palaczk durran el, amorettek pattanva ki belőle. Éz osztja két, szünóra előtti és utáni részre a tulajdonképeni tánezrendet, melyen az első rész betűi még rendben állanak, a szünóra utáni rész táncznemeinek egyenként stylszerü betűi azonban már mindinkább düledeznek össze-vissza. Ugy értesülünk, hogy a tánezrendet lephotografiroztatják s a photografiai másolatok a nagy közönség által is megszerezhetők lesznek. A tánezhelyiség j nagyon szűknek is bizonyult a tánezolók részére. A négyeseket két colonne-ban járták, igy is olyan tolongás mellett, hogy nemcsak a jelenlevő hölgyek névsorát, de a tánezoló párok számát sem lehetett megállapítani. Szóval a főgimnázium ifjúságának a majálisa olyan szépen sikerült minden tekintetben, mint ez az úgyszólván egyetlen nyíregyházi nyári mulatságok között is párját ritkítja. A polgármester ur maga végzi el az anyakönyvvezetést, de persze nem veszi a dolgot oly szigorúan. Igy például az utolsó bejegyzés nem volt keresztülvívo a másodpéldinyban. Azzal mentette ki magát, hogy tegnap estve későn jelentették be ezt a szülési esetet és ó a munkától már nagyon fáradt volt, azért nem irta be az esetet mindjárt a másodpéldányba. Azt azonban nem indokolta meg, miért nem irta be a másnapon délu'.áui öt óráig, a mikor nála voltam. A', anyakönyvvezető iskolában nem járt, de irni, olvasni saját szorgalmától tanult meg. A közkatonaságig vitte és Sedau óta a sok lövöldözéstől nagyot hall. A mult évben 79 születési, 46 halálozási ós 13 házasságkötési esete volt. Iktató könyvet nem vezet. Az észleltek eredményét összegezve, arra az eredményre jutunk, hogy az állami anyakönyvi ügynek modern alapokou való olyan szervezése, hogy az az állami jogrend és közigazgatás minden igényeinek megfeleljen nem csekély dolog. Sokkal nehezebb azt jól megcsinálni, mint például a telekkönyvet vagy a katasztert. És mégis, mig az utóbbi intézményekre milliókat költünk, az anyakönyvi ügyre sajnáljuk a százezreket. A költségektől való irtózás annyira megy, hogy még a fővá i rosban is, a hol sokkal haszontalanabb dolgokra ezreket költünk, az anyakönyvi hivatalnak sem külön helyiget, sem küiön tisztviselőket adui nem akarnak. Az van tervben, hogy az anyakönyvvezetők legyenek a kerületi elöljárók, és a kerületi elöljáróságok csak ugy mellékfoglalkozáskép az anyakönyvi hivatal teendőit is ellássák. Hi az uj anyakönyvi hivatalok működésüket megkezdik, az első 24 óra alatt be fogják látni, hogy ez teljesen lehetetlen. Az anyakönyv vezetése a fővárosban és egyáltalában minden uagyobb városbau, mely a 20.000 lélekszámot meghaladjt, egy oly anyakönyvi hivatal szervezését igényli, a mely kizárólag anyakönyvi teendőkkel foglalkozik. I . „ , ..