Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-09 / 23. szám

ban, illetőleg igában vagy nyereg alatt, jól betanított, minél nagyobb számú ló mutattassék be, mert ezek be­mutatható képességük által leglőbb vevőt szerezhetnek hazánknak, mely éppen a vér és képesség tekinteteben hódíthat barátokat a kontinensen. De eltekintve a külföldi kivitelnek ezen kiállítások folytán várható ujabb lendületétől, nem kevésbé fontos az is, hogy belföldi fogyasztóink, valamint lótenyésztőink maguk is ismerjék meg egymás tenyésztését, hogy ez uton tudomást szerezzenek arról, hogy az ország mely vidékén és mely tenyésztőjénél találhatják meg az általuk szükségelt anyagot. Hazánk szarvasrnirhatenyésztése, a hus és tejter­melésnek jövedelmezőbb voltánál fogva, már ezen térre kezd lépni, edzett és igavonásra páratlan magyar fajta szarvasmarháink tenyészkerületét mindinkább szűkebb körre szorítván. Ha ezen megkezdett irány nagyobb lért hódit, úgy mezőgazdaságunk igavono erejének legnagyobb részét lótenyésztésünk lesz hivatva szolgáltatni. Igy jelentekeny feladata lesz a jövőben országos lótenyésztésünknek, kellő számú és minőségű igáslovat előállítani. Az egyes kiválóbb lótenyésztési vidékek népies ló­tenyésztésének egységes és jelentékenyebb bemutatására az illető vármegyék lótenyésztési bizottságai legközelebb fel íognak hivatni éz ez irányban külön kedvezmények fognak nyújtatni. Szarvasmarha-tenyésztésünk elég jelentékeny és meglehetősen előre haladott. További gyors fejlődésének egyik akadálya az, hogy tenyésztőink egymás tenyész- i anyagát nem ismervén, sokszor nem tudják, hova for­duljanak jó tenyész-anyag beszerzése végett. Ha tehát tenyésztőink ezen kiállításon az országban igen jelentékeny számban feltalálható jó tenyészanyag forrásait meg fogják ismerni, jövőben az igényeiknek és tenyészirányuknak megfelelő anyag beszerzése tekinteté­ben nem lesznek a külföldre utalva. A juhkiállitás, ha azon számos állat lesz kiállítva, a juhtenyésztőknek hazai anyagunk megismerésére fog alkalmat nyújtani és azok fontos tanulságot fognak merí­teni arra nézve, hogy a keresettebb gyapjú előállítására és az ujaub időben mindinkább tért foglaló hus- és tej­termelés elérésére, milyen idegen fajta állatokat alkal­mazzanak. De nemcsak a kiállításnak ezen oldala fontos szarvas­marha- és juhtenyésztőinkre, hanem fontos reájuk nézve azon haszon is, melyet ugy hízott állatjainknak, mint egyébb tenyész-terin. keiknek a kiállításon megjelenendő fogyasztók és közvetítők előtt való bemutatása által el­érhetnek. A sertéstenyésztés, mely hazánkban nagy virágzás­nak örvend, bizonyára ujabb hasznot meritend ezen ki­állításból, mert ez alkalommal, a külföldről megjelenő tenyésztők- kereskedők- és kormányképviselőknek alkal­muk lesz meggyőződést szerezniük arról, hogy sertés­tenyésztésünk is, a kormány különös gondozásában része­sül, és hogy állategészségügyi rendészetünk szigorú keze­lése kellő biztosítékot nyújt sertéskivitelünk tekintetében. A baromfi-kiállítás, ha nagyszámú és jóminőségü állatok bejelentése által sikere biztosítva lesz, hivatva van baromfi-tenyésztésünknek jelentékeny lendületet szerezni. Mert habár e téren eddig is nagy haladási tudtunk felmutatni és vagyonmérlegünk ezen tenyésztési ág ter­mékeinek kivitele által évenkint mintegy 22 millió forint­tal szaporodik, ezen kivitelünk igen könnyen és nagy mérvben fokozható, amennyiben a baromfi-tenyésztés csekély befektetéssel és kevés fáradsággal különösen a kis tenyésztő által is jelentékeny hasznot hozó módon űzhető. Méhészeti kiállításunk bizonyára szintén sok hasz­not és tanulságot fog nyújtani azoknak, kik mezőgazda­ságunk ezen fontos háziipara iránt érdeklődnek és alkal­mat fog nyújtani a méhészet kedvelőinek arra, hogy az e téren hasznosoknak bizonyult ujabb honi találmányokat és eljárásokat megismerhessék; a mi annyival inkább kívánatos, minthogy ezen, hazánkban eddig nem eléggé méltányolt állattenyésztési ág a legszegényebb földmi­uiiutáu nem voltam előre beje entve, nem az én jelen* létem folytán öltözködtek igy. A bevezető beszédben különösen a drezdai a feleket nemo;ak a lépés fontos­ságára és azokra a kötelességekre, a melyeket ezáltal elvállalnak, figyelmeztette, hanem szivök vonzalmára és a házassági hűségre ós hitvesi szeretetre is appellált. A beszédek igen szepek és az egész csélekvény igen méltóságteljes volt és mondhatom, hjgy részemről kí­vánatosnak tartom, hogy az anyakönyrvezetők nálunk, legalább a nagyobb városokban, ne a berlini mintát u'ánozzák. Drezdában még azt a különös berendezést is találtam, hogy mlj egyebütt a házasságkötést min­dég tObbé vagy kevésbbé diszes asztal mellett végzik, itt az anyakönyvvezető magasabb emelvényen, külön polczszerü kathedra előtt ült, illetve a házasságkötési szertartás alatt állt. Ezen polcion feküdt az anyakönyv is és a szóbeli kijelentések megtétele és a jegyzőkönyv felolvasása után a megjelentek szintén az emelvényre léptek ós ott irták alá a bejegyzeat. II-dinből kirándu'ást tettem Potsdamba. E^y ta­nácsos úrhoz utasítottak, a ki meglehetősen kicsinylő­leg uyilatkozott az egész Standesamtról. Ez az ur egy igazi burkus Krautjuoker, miután a kiküldetésem czél­ját neki magyaráztam, körülbelül igy nyilatkozott: „Tehát önök azt akarják most behozni, a mitől mi mlr szabadulni szeretnénk. No hát tanu'ja meg, hogyan kell a dolgot nem csinálni. Az egész intézmény felette komplikált és különösen egyszerűbb viszonyok mellett — a milyenek bizonyára. Öuöknél vannak — nagyobb zavarok nélkül keresztül nem vihető." Egy faluban, Borustedtben, az anyakönyvvezető a királyi Gutsvorsteher. Poroszországban ugyanis a nagy­birtok azzal a teherrel is jár, hogy a nagybirtokos a közigazgatás és rendészet első fokú teeudiit mint köz ségi előljáró ingyen ellátni köteles. A nagybirtokos ezt rendszerint gazdatisztjei által láttatja el, a kiket ő tizet. Ezek vezetik aztán az anyakönyvet is oly helye­ves gazdák körében is hivatva volna az anyagi jólétet — igen csekély befektetések alapján — emelni. Az ebkiállitás alkalmat fog nyújtani a különböző fényűzési, vadász- és házőrző-ebek kedvelőinek es te­nyésztőinek biztos vér beszerzésére. Midőn az előadottakban általános képét kívántuk nyújtani az 1896. évi állatkiállitások czéljanak és felada­tának. azon hazafias felhívást intézzük már most összes állattenyésztőinkhez és állattartó közönségünkhöz, hogy a vázolt kiállítások czéljainik megfelelő jóminősegu állataikat minél nagyobb számban jelentsék be. A minden egves áilatkiállitasra külön szerkesztett bejelentő ivek, valamint a részletes kiállítási programmok a földmivelésügyi ra. kir. ministerium 1896-iki kiállítási irodájában (a f. év augusztus l-ig Budapest V. ker. Zoltán-utcza 11. sz., azontúl pedig a kiállítás területen), az országos gazdasági egyesület titkári hivatalánál (Buda­pest-Kőztelek), (a lókiállitásokra vonatkozólag) a magyar lovar-egylet titkárságinál (Budapest, Nemzeti C.asinó), továbbá minden vármegye mezőgazdisági helyi bizott­ságánál és a lovakat illetőleg még minden vármegye ló­tenyésztési bizottsági elnökénél és díjmentesen kaphatók lesznek. A kitöltött bejelentési ivek a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1896-iki kiállítási irodájához czimezve portó­mentesen postára adhatók, vagy pedig ugyanott sze­mélyesen is átadhatók. Minthogy a bejelentett állatok elfogadásánál vagy visszautasításánál a bejelentés beérkezésének sorrendje is figyelembe fog vétetni, a tisztelt bejelentőket saját érde­kükben figyelmeztetjük, hogy a kitöltött iveket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Az élőállat-kiállításokat rendező bizottság nevében: Bernolák Sándor s. k., Miklós Ödön s. k., miniszteri tanácsos, a kiállítási földmivelésügyi m. kir minisz­iroda igazgatója. teri államtitkár, elnök. A főgimnáziumi ifjúság majálisa. Az elmúlt héten kedden este száz meg száz aggódó diákszem vizsgálta a láthatár nyugoti szelét. A vasúti állomás irányában, honnan pedig mi az esőt kapni szok­tuk, fenyegető sötétségü fellegekkel volt borítva. „Eső lesz! biztos!" „Tudtam én azt jó előre!" „Minden nyári .mulatságra esőnek kell lenni!" „Vége a majálisnak, pedig már elhalasztani sem lehet, más határ­nap nem is áll már rendelkezésünkre!" — hangzott mindenfelé, ahol csak diák volt. Természetesen a leá­nyokat is a hatodik évtől kezdve felfelé az időjárás foglalkoztatta a nagy nap előestéjén. Sokakat békében aludni sem hagyott a nyugtalan­ság s a majális napján szemtanuk erősítették, hogy még hajnali 3 — 1 óra tájban is kitekintve hálószobájuk abla­kán, teljesen bcborultnak látták az eget. És ime a gondviselés tekintettel volt annyi ifjú lélek sóhajaira és óhajtására, mert szerdán reggel verő­fényes időben állott fel a főgimnázium előtt a mintegy 450 főnyi tanulósereg, hogy a Sóstóra kivonuljon. Osztályok szerint sorakozva, példás rendben, víg zeneszó mellett, s a tanári kar felügyelete alatt indult útnak az igazi „arany ifjúság" arezukon az öröm, a megelégedés vidám kifejezésével. A kállai-, tokaji- és Kossuth utczákon végig szülők, jó ismerősök és kíván­csiak által alkotott sorfalak között húzódott a menet. A mintegy egy óráig tartó ut unalmát dalolgatás­sal, vig diskurálgatással űzték el. Kint a Sóstón azlán elszéledtek az üdítő levegőjű erdő lombos fái között s teljes lélekkel átadták magukat a majális gond nélküli élvezeteinek. Dél felé természetesen szokás szerint gyülekezni kezdtek a „nagyok" is. Kocsi kocsi után szállította ki a vendégeket, kik ebédelni is kint szándékoztak. Az egy óra tájban Kis-Várda felé induló vonat megérkeztével meg csak ugy özönlött a sóstói állomástól a fúrdőtelepre a mulatni vágyó közönség. Egy óra tájban volt a kisebb diákság társas ebédje, mely alatt nem egy érdekes jelenetnek voltak tanúi azok, kik az ifjú nemzedék viselkedését figyelemmel kisérték. ken, a hol a földbirtokos egyszersmind községi előljáró. Borustedtben tehát, a hol a király a földesúr, Standé­saintot a királyi jószágigazgató kezeli. A paraszt anyakönyvvezetés elég primitív Porosz­országban is. Az emberek tudnak ugyan irni és olvasni, és a nyelvet is értik, de ennél többet alig tudnak. A törvényt és az utasittsokat csak félig értik, némelyek sehigy sem. A anyakönyvekben van elég hiba, sok ki­igazítás és törlés. A lap szélén a helyesbítéseket nem íratják alá a felekkel. Azt ő nekik senki sem mondta, hogy ezt ugy kell tenni. Rjvisió nálunk emberemléke­zet óta nem volt. Szerencséjük az, hogy a viszonyok nálunk igen egyszerűek. Ciak a falubeliekkel van dol­guk és ók azokat, a kik hozzájuk fordulnak gyerek koruk óta ismerik. Komplikált esetek vagy félreveze­tések nem fordulnak uálunk elő és igy, ha a bevezeté­sek szövegében kiigazítások vagy törlések elő is fordul nak, az anyakönyv a valódiság tekintetében nem kif>­gásolható. B'ttenhauien faluban 2200 lakossal a pjlgirmes ter három reáliskolát végzett, azóta a mezőgazdaság­gal foglalkozott, külön fizetést az anyakö lyvvezetésért sem ő, sem helyettese nem kap. A mult évben volt 70 születési és miu á i kórház van helyben, 217 halál­esete és 21 házisságkö'.ése. Az aayaköayvaket elég ctinosan és rendesen vezeti. A helyiség a községházán van, egyúttal Am sstube. Egyetlen szoba, elég szik és faházban van, nem tűzmentes. lleiligenrode falu 1035 lakossal, hozzátartozik Sandershauseu 1000 lakossal. Az anyakönyvezető kö zönsóges paraszt, kit a mezőről hivattam haza. A köz segnek nincs külön háza, a polgármester saját kázában engedett át egy szobát a hivatal részére, melyben azon­ban ó is lakik. Abban a szekrényben, a hol az anya­könyvet őrzi, saját fehérneműit is tartja. A ház. miat mindigyik itt a vidéken emeletes faház, igen festői, de abszolúte nem tűzbiztos. Mennyi otthonossággal mozgott, viselkedett és paran­csolgatott a felszolgáló pinczéreknek egyik-másik közülők, kinek nem ekkor volt először része hasonló nyilvános étkezésben, — mig a „kezdők" milyen bátortalanul, szinte félve szedték az ételeket tányérjukra. (A referádához talán nem is tartozik, de legalább a jövőre följegyezzük egyik jelenvolt érdeklődő azon megjegyzését, hogy a diákság étkezése előtt és után felhangzó asztali ima egyebektől el is tekintve, nem csak az ünnepélyességre, de az étkezők, mint ugyanazon intézet növendékeinek összetartozandóságára is jótékony hatású volna.) A hivatalos banquett, melyen a tanári karral együtt mintegy hatvanan és az ifjúsági rendezők vettek részt 2 óra után vette kezdetét. Felköszöntőkben, melyek a vendégekre, szülőkre, a tanári karra, az ifjúságra, a vá­rosra és egyesekre mondottak, természetesen nem volt hiány. A banquett után, — melyhez a kifogástalan és jóizü ételeket a Sóstó bérlője Tolnay Sándor szolgáltatta, és a melynek tartama alatt a Benczy Gyula zenekara játszott, — ugy négy óra tájban versenytornászatot ren­deztek a diákok, bemutatván előbb a debreczeni torna­versenyen is nagy tetszést keltett füzértánezokat. A tornaversenyen dijat nyertek: a) Magasugrásnál: I. Matulka Ö. V. o. t., II. Lef­kovics J. VI. o. t., III. Gzucker G. VI. o. t. b) Távolugrásnál: I. Kelemen G. VII. o. t., II. Várady L. VI. o. t., III. Lefkovics J. VI. o. t. c) Birkózásért: Gerhard K. V. o. t., Várady L. VI. o. t., Holek L. VI. o. t., Zsák Z. V. o. t. Brüll E. , V. oszt. tanuló. Közben folyton szaporodott a közönség, melynek egy részét az öt óra után indított külön vonat szállí­totta ki. A szabadban felteritett nagy mennyiségű asztalok is kevésnek bizonyultak. A kedvező időjárás annyi népet vonzott ki, amennyi kevés majálison volt még. A ven­déglői kiszolgálás ellen, főleg a lassúság miatt ugyan nem egy panasz hangzott fel, hanem annyi bizonyos, és ezt készséggel konstatáljuk, hogy Tolnay minden lehetőt elkövetett a közönség kényelmére, ami tőle telt. Arról, hogy a fővárosiakhoz hasonló ügyességű és gyor­saságú pinczérrel nem rendelkezett, be kell ismerni, ő nem tehet; sem arról, hogy konyhájában egyszerre pár száz megrendelésnek eleget tenni nem lehet. Tény az, hogy aki várni tudott, azt étel és italnemüvel ellátták, és pedig jó ételekkel és italokkal; ezenfelül a közönség zsarolásnak sem volt kitéve, legfeljebb egyik-másik fejét vesztett kisegítő pinczér konfidenskedésének. Az pedig a városligetben is megesik. A táncz a lombokkal és lampionokkal feldiszitett nyári tánezhelyiségben hat óra tájban vette kezdetét. Először a „kicsinyek" vették ki részüket a tánczolás élvezetéből. A „nagyok"-ra csak 9 órakor került a sor, ámbátor tánczoltak biz ott a ,,'Jcsinyek" közölt is a „nagyok." Megérdemelt feltűnést keltett a tánezhelyiség egyik oldalán felfüggesztett tánezrend, mely a Pauer Vilmos főgimnáziumi rajztanár kompositori és rajzolói ügyessé­gének bizonyítéka. A két méter magas és másfélméter széles papíron művészi kivitelű különböző alakok egyi­kének kezében egy pezsgős palaczk durran el, amorettek pattanva ki belőle. Éz osztja két, szünóra előtti és utáni részre a tulajdonképeni tánezrendet, melyen az első rész betűi még rendben állanak, a szünóra utáni rész táncz­nemeinek egyenként stylszerü betűi azonban már mind­inkább düledeznek össze-vissza. Ugy értesülünk, hogy a tánezrendet lephotografi­roztatják s a photografiai másolatok a nagy közönség által is megszerezhetők lesznek. A tánezhelyiség j nagyon szűknek is bizonyult a tánezolók részére. A négyeseket két colonne-ban járták, igy is olyan tolongás mellett, hogy nemcsak a jelenlevő hölgyek névsorát, de a tánezoló párok számát sem lehe­tett megállapítani. Szóval a főgimnázium ifjúságának a majálisa olyan szépen sikerült minden tekintetben, mint ez az úgyszól­ván egyetlen nyíregyházi nyári mulatságok között is párját ritkítja. A polgármester ur maga végzi el az anyakönyv­vezetést, de persze nem veszi a dolgot oly szigorúan. Igy például az utolsó bejegyzés nem volt keresztülvívo a másodpéldinyban. Azzal mentette ki magát, hogy teg­nap estve későn jelentették be ezt a szülési esetet és ó a munkától már nagyon fáradt volt, azért nem irta be az esetet mindjárt a másodpéldányba. Azt azonban nem indokolta meg, miért nem irta be a másnapon délu'.áui öt óráig, a mikor nála voltam. A', anyakönyvvezető iskolában nem járt, de irni, olvasni saját szorgalmától tanult meg. A közkatonaságig vitte és Sedau óta a sok lövöldözéstől nagyot hall. A mult évben 79 születési, 46 halálozási ós 13 házasság­kötési esete volt. Iktató könyvet nem vezet. Az észleltek eredményét összegezve, arra az ered­ményre jutunk, hogy az állami anyakönyvi ügynek mo­dern alapokou való olyan szervezése, hogy az az állami jogrend és közigazgatás minden igényeinek megfeleljen nem csekély dolog. Sokkal nehezebb azt jól megcsinálni, mint például a telekkönyvet vagy a katasztert. És mégis, mig az utóbbi intézményekre milliókat költünk, az anyakönyvi ügyre sajnáljuk a százezreket. A költ­ségektől való irtózás annyira megy, hogy még a fővá i rosban is, a hol sokkal haszontalanabb dolgokra ezre­ket költünk, az anyakönyvi hivatalnak sem külön helyi­get, sem küiön tisztviselőket adui nem akarnak. Az van tervben, hogy az anyakönyvvezetők legyenek a kerületi elöljárók, és a kerületi elöljáróságok csak ugy mellék­foglalkozáskép az anyakönyvi hivatal teendőit is ellássák. Hi az uj anyakönyvi hivatalok működésüket megkezdik, az első 24 óra alatt be fogják látni, hogy ez teljesen lehetetlen. Az anyakönyv vezetése a fővárosban és egy­általában minden uagyobb városbau, mely a 20.000 lélekszámot meghaladjt, egy oly anyakönyvi hivatal szervezését igényli, a mely kizárólag anyakönyvi teen­dőkkel foglalkozik. I . „ , ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom