Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-27 / 4. szám

Hivatalos melléklet a „Itfyirvídék" 1895. 4-ik számához. — ^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 94955/VI/a. számú ren­deletét tudomásulvétel és ahoz leendő szigorú alkalmaz­kodás és a legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett oly felhívással adom ki, hogy a járási főszolga­bírók és Nyíregyháza város polgármestere az ezen kör­rendelet által követelt helyszíni vizsgálat eredményéről, az eljárásukról felvett jegyzőkönyv bemutatásával a folyó hó 3-án 17438. K. szám alatt kiadott intézkedésemben jelzett kimutatás beterjesztésével egyidejűleg, az első bejelentéstől számított 2 nap alatt jelentést tenni kötelesek. Nyíregyháza, 1895. január 16. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. 94955/VI/a. sz. M. kir. belügyminiszter. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnál;. A diphtheria elfojtása körül szerzett tapasztalatok arról győztek meg, hogy a hol a hatóságok az elrendelt óvó és védekező rendszabályokat erélyesen és lelkiisme­retesen hajtják végre, ezen veszélyes betegségnek is gát vethető. Az óvó-rendszabályok miként való alkalmazásával mindig egyenes arányban áll az elért eredmény. E ta­pasztalatból kiindulva szükségesnek látom, hogy a diph­theria ellen való védekezésre vonatkozó összes teendőket, mult 1893. évi márczius hó 6-án 10395. sz. a. rendele­temnek, továbbá hivatalbeli elődeim 13340 79. és 5616/92. sz. a. kibocsátott rendeleteinek hatályon kivül helyezésé­vel a következőkben foglaljam össze: 1. A ragályos betegségeknek s ezek között a diph­theriának és torokgyiknak is kötelező bejelentése tárgyá­ban f. é. 91954. számú körrendeletem intézkedvén, itt csak arra utalok, hogy a tudomány mai állása szerint a diphtheria és a torokgyik csak külön alakban nyilvá­nuló, de ugyanazonos fertőző bántalom lévén, úgy a bejelentés, mint az óvó-intézkedések tekintetében ugyan­azon elbánás alá vonandó s a kimutatásokban is együvé sorozandó. A diphtheria első eseteinek felfedezhetése czéljából még a következőket rendelem: A törvényhatósági városok rendőrkapitányainak, a rendezett tanácsú városok polgármestereinek éi a fő­szolgabiráknak kötelessége, hogy az 1876. évi XIV. t. cz. 20. §-ának, mely a 7 éven alóli gyermekeknek megbete­gedésük esetén való gyógykezeltetését rendeli, érvényt szerezzenek. A törvény most idézett §-ának szigorú végrehajtása is sok diphtheria eset felfedezésére fog vezetni, ezért felhívom czímet, hogy intézkedjék, miszerint a hét éven alóli gyermekek gyógyításának elmulasztása esetről-esetre az 1876. évi XIV. t. cz. 21. §-a alapján megtoroltassék és hogy azok ellen, kik a gondjaikra bízottaknál előfor­dult diphtheria vagy torokgyik esetet eltitkolták s bete­geiket gyógykezeltetni elmulasztották, az 1879. évi LX. t. cz. 99. §-a teljes szigorral alkalmaztassák. A községi elöljáróságnak kötelessége minden tudo­mására jutott diphtheria vagy torokgyik esetet azonnal a főszolgabírónak bejelenteni. 2. A diphtheria vagy torokgyik esetének bejelentése után kötelessége a törvényhatósági városok rendőrkapi­tányának, a rendezett tanácsú városi polgármesternek a városi orvossal, a főszolgabírónak pedig a járási orvossal a helyszínére haladék nélkül kimenni, a ragályos beteg­ség felléptét megállapítani és ott az alább felsorolandó óvó- és gyógyintézkedések szigorú végrehajtását elren­delni, azok pontos foganatosításáról személyes felelősség terhe alatt gondoskodni, azt folyton ellenőrizni s mind­ezekről a törvényhatáság első tisztviselőjének azonnal jelentést tenni. Az elrendelt óvó- és gyógyintézkedések végrehajtása a községi elöljáróság feladata, mely eljárásnál a községi vagy körorvos közreműködni s annak pontos foganato­sítására felügyelni tartozik. A község által foganatositandók ellenőrzésével a főszolgabíró a járásorvost bizza meg s egyúttal megálla­pítja, hogy a járásorvos az ellenőrzési teendők végzése czéljából mily időközökben tartozik a községben meg­jelenni. Ezenkívül a járási főszolgabíró vagy helyettese hetenkint egyszer személyesen is köteles a járványlepte községben megjelenni. A járási orvos minden alkalommal, a midőn a községben megjelen, arról, hogy a betegek kellő orvosi segélyben részesittetnek, az óvórendszabályok kellőleg végrehajtatnak-e, személyesen meggyőződni s a lakóházak, valamint a beteggel érintkezésbe jött tárgyak fertőtlenítését pedig a leggondosabban ellenőrizni tartozik. Városokban a rendőrkapitány, illetve polgármester és a városi orvos mind az óvórendszabályok végrehajtá­sát, mind pedig azok további ellenőrzését is foganatosítja. Az alispánnak s illetve törvényhatósági városokban a polgármesternek kötelessége, mihelyt diphtheria esetről jelentést kap, arról a tiszti főorvost azonnal értesíteni s őt az 1876: XIV. t. cz. 162. §-ának c) pontjában előirt feladata teljesítésére utasítani, esetleg a viszonyokra való tekintettel őt a helyszínére kiküldeni. Ha az alispán vagy polgármester járványt állapított meg (1876: XIV. t. cz. 157. §. c) pont) kötelessége a vármegyei tiszti főorvos­nak a járványlepte községeket a járvány tartama alatt legalább minden két hétben egyszer, a városi tiszti főorvosnak pedig ott, hol városi kerületi tiszti orvosok vannak, a fertőzött házakat hetenkint egyszer s ha ő egyúttal községi orvos is, naponkint meglátogatni; az óvó- és gyógyintézkedések mi módoni foganatosításáról személyes meggyőződést szerezni s tapasztalatairól javas­latának előterjesztése mellett a vármegyei főorvos minden látogatás után, a városi főorvos pedig, ha rendkívüli jelenteni valója van, azonnal, különben pedig hetenként jelentést tenni. A járvány csak a főorvos által teljesített felülvizsgálat és vélemény alapján, nyilvánítható meg­szűntnek. Kötelessége továbbá az alispánnak s a törvényha­tósági városok polgármesterének úgy a betegség fellépé­séről, mint az ellene tett intézkedésekről, a járvány minden említésre méltó mozzanatáról hozzám jelentést tenni, az előfordult esetekről kéthetenként kimutatást felterjeszteni s a járvány megszűntét a zárjelentés kísé­retében tudomásomra hozni. 3. Azon házat vagy lakást, melyben a diphtheria vagy torokgyik megbetegedés előfordult, könnyen fel­ismerhető és feltűnő módon azonnal meg kell jelölni. Ily megjelölésre vörös czédulák használandók ily felirat­tal: „Itt ragályos beteg van, idegeneknek tilos a bemenet." A fertőzött házaknak ily megjelölése a beteg elhalálozása esetén, a halál után a teljes fertőtlenítés végrehajtásáig, a beteg felgyógyulta esetén pedig a teljes fertőtlenítésig fentartandó. A vörös czédulával, vagy másként megjelölt házba, vagy lakásba az oda tartozó egyének, orvosok és betegápolók kivételével belépni senkinek sem szabad. Ennek ellenőrzésével községi közegek bizandók meg. Ha a betegség a község több pontján lépett volna fel, a község több kerületre felosztandó s minden ily kerületre külön utczai biztos alkalmazandó, kinek köte­lessége legyen a fenti rendelkezés betartását ellenőrizni. Az ezen rendelkezés ellen vétők 5—20 frtig terjedő birsággal büntetendők. — A hol pedig ezen rendelkezés könnyelmű vagy ismételt megszegése tapasztaltatott volna, az eltiltott lakás vagy ház elé az ellenszegülést tanúsítók költségére állandó őr állítandó. 4. A beteg, a mennyire csak lehet, teljesen elkülö­nítendő és vele a család egészséges tagjai közül is csak az ápolásával foglalkozók érintkezzenek. Különösen olyan esetekben, a hol a családban több gyermek van, ha akár az orvos, akár a hatóság azt tapasztalná, hogy az elkü­lönítés vagy épen nem, vagy hiányosan vitetik keresztül, a hatóság az elkülönítést esetleg a betegnek a járvány­kórházba vitelével kényszer utján is végrehajthatja, a mennyiben pedig ez kényszereszközök alkalmazása nélkül kivihető nem volna, vármegyékben, a járási főszolgabíró küldöncz által, vagy távirati uton értesítendő, a ki, ha személyes meggyőződése alapján szintén szükségesnek találja a kényszereszközök alkalmazását, ez irányban, a mennyiben csendőri segédlet elégséges, személyes fele­lősség terhe mellett azonnal intézkedni köteles. Ha pedig már katonai karhatalom kirendelése válnék szükségessé, az 1886-ik évi XXII. törvényczikk 68. §. o) pontja értel­mében való intézkedés végett a törvényhatóság első tisztviselőjéhez jelentést tesz. A kényszereszközök igénybe­vétele azonban mindig kellő tapintattal és kímélettel foganatosítandó; a betegnek járványkórházba szállítása csak a legnagyobb szükség esetében erőszakolandó s a beteg családjának kívánságára akkor is megengedhető

Next

/
Oldalképek
Tartalom