Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-19 / 20. szám

zendó időleges árpa és komló kiállitáson, mint kiállítók részt venni óhajtanak, — hogy az ide vonatkozó bejelentési ivek hivatalomban a hivatalos órák alatt átvehetők, s azok esetleges kivánatra postai uton és megkdldetnek. Nyiregyházán 1895 május hó 15. Kállay András, fjiipán, mint a kiáll helyi biz. elnöke. Értesítés. Az 1896-ik évi ezredéves országos kiállítás igazgatósága, — azon czéloól, hogy az ezredéves kiállítást látogató közönségnek módjában legyen magyar különlegességeket és iparczikkeket vásárolni, — gondoskodott arról, hogy a kiállítási falu vásár terén 22 vásári bódé felépíttessék, melyekben a fent jelzett czikkek a kiállítás egész tartama alatt árusittathassanak. A midón ezen körülményre az érdekeltek Ügyeimét ezennel felhívom, egyszersmind tudomásukra hozom, hogy a bódék bérletére vonatkozó tájékoztató adatok hivatalos helyiségemben a hivatalos órák alatt rendelkezésre állanak, — s hogy a bérletre vonatkozó ajánlatok nálam a f. hó 30-ikáig, — mint záros határidóig, teendők meg. Nyiregyháza, 1895. május hó 18. Kállay András, főiapán, mint a kiáll, helyi biz. elnöke. Irodalom. Popp György kir. pénz Ugy Igazgató könyve. A „Magyar Tisztviselő" 1895. május 10-én megjelent 13. száma a következőket írja: „Az egyenesadók Ismertetése és a községi adókezelés kézikönyve." Irta: Popp György, kir. pénzügyig. Nyíregyházán. 526. oldal. Ára 3 frt. Popp György neve nem i.- meretlen a magyar szakirodalom terén. Szakmunkái, mint úttörők, még abbau az időben jelentek meg, midőn még vajmi kevesen foglalkoztak a szakirodalommal és valóságos eseményszámba ment, ha egy egy magyar szakmunka közkézre került. Azóta a viszonyok előnyösen változtak, mégis aszal a különbséggel, hogy ma már sokan tesznek kísérleteket a szakirodalom terén, de még mindig kevesen vannak, a kik annak művelésére valóban hivatottak íb. Popp György, még mint a fenállott kir. illetékkiszabási hivatalok egyikének vezetője tűnt fel a szakirodalom terén. Lepunkban is nem egy kiváló szakértelemre valló czikke látott napvilágot, habár ezen czikkek nem neve alatt jelentek meg. Azóta hosszas szünetelés állót be. Azt hittük már, hogy Popp György félre tette irói tollát. örveodünk, hogy uem igy van, és örvendünk, hogy ismét találkozunk vele a szakirodalom terén, a melyen ó határozottan otthon érzi magát ós hivatott arra, hogy oktatólag lépjen fel. Ujabb munkája (vaskos uagy kötet), melynek czimét jelen közleményeinek élére irtuk, előreláthatólag szíves fogadtatásban fog részesülni miudazok részéről, a kik az egyenesadók és a községi adókezelés bonyo lodott ügyeibeu útbaigazítást nyerni kívánnak. A munka czólja már ennek czimóból is kivehető ugyau, mégis a-ouban szüksógesuek tartjuk szerzőnek, a munka előszavában erre vonatkozólag elmondottakat idézui. E Hzeriut a kézikönyv czólja: „Az egyenesadók ós azok módjára behajtandó kincstári követelések és már kissó öreg vagyok, de a víg czimborák közt még jól el tudok mulatni. — De remélem, ezen természetét már előbb is ösmerte » igy kár volt olyat szereznie, ami őrzést is kíván. — Ismét egészen őszinte leszek: maga akkor naRyon szép volt, mikor megösmertem, a világért sem mondom, hogy most nem az sót kérem egyenesen figyelmeztetem rA — hát igen, no aztán meg nem akartam agglegény maradni . . . — De arra is számithatott volna, hogy annak, ki az ijesztő agglegénysógtől meg fogja szabadítani, nive is talil lenni . . . — Oh kérem, tekintetbe vettem ezt is, épen ezért emeltem ki az előbb, hogy kegyed még most is igen szép s hogy nekem nincs kedvom az őrködésre . . S most hozzáteszem azt is, hogy én nem kívánhatom, hogy Ilyen szép és kedves lény elzárkózzék a világtól s egészen egy Tón embernek éljen, mint a milyen én vagyok .. Csak egyet kérek ... A név és a czimer... Ezzel meghajtá magát és eltávozott. — Tehát a nóv ós a czimer, a külső más; alatta lehet undok szenny, piszok, szégyen, gyalázat . . . Hát férfi ez? s én feláldoztam ót . . ót. .. Elfeledkeztem róla . . . És leroskadt a székre, arczára szoritá mindkét keiét. — Óh tehát ez a jövő képe . . . Mondhatom szép jövő! . . . De egyszerre felugrott. — Jól van, te mondád, jöjjöu el, a minek jönni kell! És jött, a minek jönni kellett. — . » * * Ezer lángtól ragyogó terem, harsogó zene, föl és alá hullámzó csoportok, csengő kaczagás, édes csevegés, egybefolyó jókedvű zsivaj. IV Y i it V i D f : lí" tartozások ismertetése és azok ,kezelése iránt jelenleg fenálló, évek során át szétszórtan megjelent s csak hosszabb kutatás után fellelhető törvények, miniszteri rendeletek, utasítások, ugy a pánzügyi közigazgatási diróság döntvényei és elvi jelentőségű határozatainak tárgyuk és természetük szerint akként való csoportosi tása és összegyűjtése, hogy abból ugy az adózó közönség. mint az adók kivetésével és kezelésével megbízott községi (városi) kösegek stb. tajékoztató utmutást nyerjenek.* És mondhatjuk, e czélt a szerző el is érte. A vaskes kötet minden lapja arról tanúskodik, hogy szerző a maga szakmájában tsljesen otthon van nemcsak, hanem bir azzal a jó irói tulajdonsággal is: a dolgokat mással is megértetni. Kartársainknak és iapunk olvasóinak e kiváló szakmunkát melegen ajánljuk. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Krasznay Sándor nyíregyházi kir. törvényszéki aljegyzőt ugyan é törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. — Kállay András főispán úr őméltósága Lakatos József és Balogh Endre vármegyei dijnokokat Írnokokká nevezte ki. _ Helyettesítés. Kállay András főispán úr őméltósága, a Péchy Gábor szolgabíróvá történt megválasztása folytán üresedésbe jött árvaszéki jegyzői állásra Leövey Sándor árvaszéki nyilvántartót helyetesittette. - Személyi hír. Miklós László kir. tanácsos, alispán egészségi állapota annyira megjavult, hogy — mint magán úton értesülünk — szabadságidejét megszakítva, már közelebb át fogja venni az alispáni hivatal vezetését. Ez értesítésünk bizonyára széles körökben fog örvendetes tudomásul szolgálni. — Egyházi gyűlés. A helybeli ág. ev. egyház ma, vasárnap d. e. fél 11 órakor közgyűlés tart. Tárgy: a mult évi egyházi számadások felülvizsgálata. — A vármegyei függetlenségi 48-as párt e hó 14-én délután közgyűlést tartott, melyen a párt elnöki tisztéről lemondott Bory Béla helyére ifj. Szunyoghy Bertalant, Menyhért János párt-jegyző helyére pedig, ki szintén leköszönt, Mezössy Béla választatott meg. — Az alsó-szabolcsi tiszai árinentesitő társulat ez évi rendes közgyűlését Debreczenben, folyó május hó 30-án d. u. 4 órakor tartja meg Hajdumegye székházának nagytermében. A közgyűlés tárgysorozata a következő: I. A Tiszavölgyi társulat megkeresése a központi gyűlésekre még egy érdekeltségi tag részére adandó megbízatás iránt. II. Az ártérfejlesztési ügyben kiküldött első ötös bizottságnak a h.-szoboszlói ártérre vonatkozólag többek részéről beadott felszólamlásokra hozott első fokú határozatai. III. A számadások megvizsgálásával megbízott küldöttségnek az 1894. évi számadásokra vonatkozó jelentése. IV. Az igazgató választmány előterjesztései és javaslatai. A közgyűlést megelőzőleg délelőtt 9 órakor az igazgató választmány tart ülést, melynek tárgyai közül kiemeljük a következőket: egy üresedésben levő mérnöki állás betöltése, jelentés a folyó évi árvízről és tett árvédelmi intézkedésekről, javaslat az árvíz által okozott gátsérülések helyrehozataláról és az ezzel járó nagyobb költségek fedezéséről stb. — Dr. Boldizsár Imre jubileuma. Azon a szép ünnepélyen, melyet dr. Boldizsár Imre nyírbátori járásorvos 25 éves orvosi jubileuma alkalmából a mult szombaton rendeztek Nyírbátorban, dr. Jósa András vármegyei főorvos az ünnepelthez intézett beszédében elmondta a többek között, hogy ő dr. Boldizsár Imrét könyezve látta egyszer egy betegének kórágya előtt. Íme egy igazi orvos! És magyarázata annak a nagy tiszteletnek és szeretetnek, melynek őszinte nyilvánulásaiban dr. Boldizsár Imre a mult szombaton oly igazán megérdemelve részesült. Az ünnepély a nagyvendéglő termében folyt le. Az ünnepelt dr. Jósa András, Vay István, Fuchs Ferencz és dr. Szőke János urak kíséretében jelent meg a teremben, hol legelőször is Kóródy Pius házfőnök üdvözölte. Azután Kertész Bertalan főispáni titkár intézett lelkes üdvözlő beszédet az ünnepeltKinek nem tudná eszét mindez megzavarni, kinek szive nem jönne hevesebb mozgásba, kit nem fogna el a mindenkin uralkodó láz!? Van még is valaki, aki nem úszik az árral, belevetette magát az árba, de a mit lát, csak egy-egy pillanatra tudja lekötni figyelmét s akaratlanul is a múltba téved lelke. Ez pedig Tarnay Imre; éppen távozni készül és pedig oly gyorsan, mintha megijedt volna valamitől. De hiába fut, mert az üldöző nyomában van, sőt vállát érinti kezével. Hirtelen visszafordul s aki elől menekülni akar, szembe áll vele . . . — Hát maga Imre, miért kerül engem oly gou* dosan? És még kegyed kérdi tólem? Miért repüljön a láng felé az éji lepke? Hogy belehulljon, elégjen? — Igen — kiáltja villogó szemekkel — hogy elégjen! De tudja-e, hogy az a láng is elég és ketten égnek mindketten! És ön nem talál semmi gyönyört az együtt égésben? Tarnay ráemelé Ida kigyuladt arczára szemeit s egy pillanatra szinte megdöbbent, látva a vad tüzet, mely a szemekben égett. De kezdé érteni a dolgot. A viharnak az a tulajdonsága, hogy mindent magával ragad. Ha a lavina megindul a lejtón, az útjába esó házat, sziklát magával viszi, s rohan le a mélységbe. A szenvedély vihar, lavina, melynek szintén meg van az a tulajdonsága, hogy szintén a feneketlen mélység felé rohan. De a kezdetnél ki gondolna a végre ? A bölcsőben ki elmélkednék a halálról? Élni, élni ez az első, azután jöjjön, aminek jönni kell. Oh és milyen fényes élet! A lepke száll a vaksötétből, megpillantja a lobogó fényt, a mint hullámzik fel ós alá s rózsakarjait hivogatólag terjesztgeti feléje. hez, s őméltósága a főispán úr megbízásából átnyújtott a neki a vármegyei t. főorvossá történt kineveztetéséről szóló okiratot, mint 25 éves fáradhatlan és érdemdús orvosi működésének elismerését, a közönség lelkes éljenzése között. Dr. Jósa András előbb a vármegye alispánja megbízásából üdvözölte a jubilánst, átnyújtotta neki az alispán üdvözlő iratát, majd folytatólag a vármegyei orvosok, barátai és tisztelői nevében üdvözölte s átadta az ezüst serleget. Dr. Boldizsár Imre ez üdvözletekre külön-külön válaszolt s különösen a dr. Jósa András beszédére, mély megindulással. A mintegy 80 főből , álló társaság ezután a teritett asztalhoz ült. Az első fogás után dr. Boldizsár Imre szép beszédben Kállay András főispánt és dr. Jósa András főorvost éltette; azután dr. Jósa András éltette az ünnepeltet s utána mindjárt Mandel Eduárdot, kinek Nyírbátor város olyan sokat köszönhet. Dr. Schwarcz Adolf és Kóródy Pius a jubilánst éltették, Vay István főszolgabíró pedig szellemes toasztban az ünnepelt nejére ürité poharát. Fuchs Ferencz és Mandel Dezső Kertész Bertalan főispáni titkárt éltették, Kertész Bertalan Nyírbátor város ifjúságát. Fuchs Ferencz dr. Trajtler Somát éltette ki válaszolva, poharat ürített az ünnepeltre s kartársaira; Buday Gyula Vay főszolgabírót köszöntötte föl. A tósztoknak egész árja következett még ezután. A szép társaság napsugaras hajnalig maradt együtt. — Gyűjtés. Kállay András főispán úr őméltósága a keddi közgyűlés alkalmával a földrengés által károsult laibachi magyarok megsegítésére gyűjtést eszközölt s enennek eredményét: 29 frt 10 krt már fölküldte a belügyminisztériumhoz rendeltetési helyére való juttatás végett. — A nagyvendéglő bérbeadása. November hó l-én teljesen készen, s rendeltetésének átadható lesz az épülő nagyvendéglő. A tanács igen helyesen, már most jóval megnyitása előtt gondoskodott arról, hogy bérlője legyen. A kiirt pályázat folytán, mely e hó 15-én járt le, ketten adtak be ajánlatot. Az egyik Fried Salamon a .Széchenyi" vendéglő mostani bérlője, aki csupán a kávéházra kívánt reflektálni, ígérvén érte 2152 frtot. A másik Fodor Gyula nagy-kőrösi vendéglős, aki az összes vendéglői helyiségekért 7000 frtot, egy bolthelyiséggel megtoldva 7500 frtot igért. A 17-iki képviseleti közgyűlés keveselvén ezt a megajánlott összeget, megbízta a polgármestert, hogy Fodorral kedvezőbb bérleti ár elérhetése iránt tárgyalásba bocsátkozzék, s amint értesülünk, polgármesterünknek sikerült is, hogy Fodor úr az ajánlati összeget körülbelől egy ezressel megtoldja. — Uj ügyvéd. Dr. Korányi Endre ügyvéd, Korányi Imre gyógyszerész fia ügyvédi irodát nyitott édes atyjának vármegyeháztéri emeletes házában. Ajánljuk a fiatal ügyvédet a közönség figyelmébe. — Vallástani érettségi vizsga. Strauch Béla egyházker. jegyző elnöklete alatt ma, szerdán volt meg a főgimnáziumban a protestáns tanulók vallástani érettségi vizsgálata. 17 vizsgázó közül 8 jelesen állotta meg a vizsgálatot. Delben a tanárkar az elnök tiszteletére közebédre gyűlt össze a Pacsirta vendéglő éttermében. — A jó gebédet, melyen tosztok fűszereztek, Adler Ignácz vendéglős általános megelégedésre szolgálta fel. — Esküvő. Br. Buttler Sándor cs. és kir. főhadnagy, a tavaly nálunk állomásozott huszárezredben, f. hó 8-án, Laskodon esküdött örök hűséget Jármy Ödön földbirtokos kedves leányának Eufémiának. — A dalegylet közgyűlése. Városi dalos egyletünk e hó 11-én tartotta rendes évi közgyűlését, a melyen az egyesúlet^legközelebbi évi működéséről Orsovszky Gyula titkár remekül összeállított s az egyesület összes működési ágazataira kiterjeszkedő jelentésben számolt be. Ez évi jelentésből kiemeljük azt, hogy az egyesület a fiumei dicsőséges versenyzésen kivül helyben különböző alkalmakkor 24-szer lépett fel s hogy mint eddig híven és lelkiismeretesen töltötte be feladatát, kiemeljük, hogy a mult évben 1300 frtot meghaladó kiadásait a közönségnek napról-napra fokozottabb támogatása mellett fedezte, sőt még némi pénztári maradványa is volt. Maguk e felhozott tényét tanúsítják, hogy dalos egyletünk, mint laza társadalmi életünk egyik felvillanyozó tényezője, elismerésünket teljes mértékben kiérdemelte. Milye í dicső, milyen kéjes lesz megfürödni a sötétség fiának a fényes árban . . . * * * íiaicz van a természetben; a természet irtózatos borzalomgerjesztő csatája. Hirtelen tört ki, de annál erósebbeu dühöng a nyári zivatar. Ez Istenitéleti időben a tágas parknak egy nyári lakában halvány gyertya mellett várakozik a báróné. Egy egy erósebb dörgülésre egész teste összerezzen, egy egy erósebb villámlásra, mely az ablak sürü redőnyein is átlátszik, rémülten kulcsolja össze kezeit. Ha a természet felemeli hatalmas szavát, minden más hang félve csendesül meg. A szenvedély helyét a félelem, a magábaszállás foglalja el. — Borzasztó éj, rebegék ajkai — és ón itt. És micsoda czélból . . . Ilyen sülyedés ... Oh méltó volnék rá, hogy az ég villámával agyonsújtson. — Ej, de mit beszélek? Hiszen fel vagyok szabadítva . . . Csak a név, csak a czimer . . . A rósz szellem suttogását egy uj dördülés szakitá félbe, mintha csak mondaná: hallgass sátán! . . . — De hát a becsület? a lelkiismeret? Hogy fogok felemelt fővel megjelenni az emberek előtt, kik majd még egyszer suttogni fogják: nini az ártatlanság mintaképe! . . . Hogyan fogok az ó szemei közzé nézni, ki ugy szeretett, mprt azt hitte, mocsoktalan vagyok, mint az oltárkép ... És én, óu voltam a keritő, a rabenéla I. . Oh borzasztó . . . borzasztó . . . És mint őrült kirohau a villámos, sötét éjszakába s reszkető lábakkal fut végig a nedves uton. Á:ázva minden tagjában dideregve ór a kastélyba. Másnap megtette a kellő lépéseket, hogy letegye a nevét is, a czimert is, hogy egyedül csak a becsületet őrizze meg. Hátha még jóvá lehetne tenni mindent . . . Kerekes György.