Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-12 / 19. szám

,N Y I R V I D É K« A vármegye tavaszi közgyűlése. Óriási halmazával az elintézendő tárgyaknak nyilik meg kedden a vármegye tavaszi rendes közgyűlése, s ha nem ismernénk közgyűléseinknek azt a notórius tulajdonságát, hogy a vármegyei bizottmány tagjainak türelme és érdeklődése az első napi tanácskozás déli harangszaván tul terjedni nem igen szokott, valójában erőt, egészséget és kitartást kellene, hogy kívánjunk az uraknak a nagy munkához, mely a keddi közgyűlés 157 pontból álló tárgysorozatának elintézésével rájok, hagyomány és minden irott törvények szerint kötelességül várakozik. Nem lévén azonban semmi figyelmeztető jelenségek arra nézve, hogy Szabolcsvármegye bizottmányának tagjai ez alkalommal talán valamelyes speciális nagyobb lelkesedésre gerjeduének a bizottmányi tagság viselésével magukra vállalt kötelességek lelkiismeretes teljesítése iránt, nincs semmi ok az aggódásra a tekintetben, hogy a tavaszi közgyűlés munkája a bizottmányi tagok lelki és testi erejének túlságosabb megerőltetését okozhatná. Pedig hát Szabolcsvártnegyében, akik az elsők voltunk az összes törvényhatóságok között a vető kikiáltásában a közigazgatás államosítása ellen, csakugyan ugy kellene lenni, hogy valósággá legyen igazsága anuak a jognak, hogy a magunk dolgait mi magunk intézzük. Igen szépek voltak azok a dikcziók, araik neháuy évvel ezelőtt a vármegye termében a fenyegetett autonom közigatás megvédelraezésére elmondattak; az a kép azonbau, amit ennek a jognak gyakorlása valóságban nyújt, igazán karrikatura. Hát igaz, hogy régi geriuczü szervezet ez a vármegyei autonom közigazgatás. Nagy tradicziói vannak s talán épen ez a hibája. Az .alkotmány védbástyái"-nak őrei aprólékos dolognak látják, hogy a kiktől megbízatást nyertek ós dignitást, erejöket és idejüket vesztegessék a nagy közönség mindennapi életkérdéseinek az intézésére. Valamikor hadakat állítottak s nagy alkotmány-jogi kérdések tárgyalásával beleszóltak az országos dolgokba s intézték azokat. Ehez voltuuk szokva. Az a hatalmas erő, amit modern magyar nyelven a társadalmi tevékenység erejének nevezhetünk s mely annak idejében a vármegyék gyülésterraeibeu megnyilatkozva és kifejezésre jutva, elég hatalmas volt arra, hogy százados nehéz küzdelmek alatt nagy nemzeti érdekeket fenntartson és megvédelmezzen és hogy a szó teljes értelmében védbástyája legyen állaraiságunkuak: ina, amidőn e nagy feladatok teljesítése a parlamentbe helyeztetett át, csaknem képteleuuek bizonyul arra, hogy organizmusa legyen, irányitója és intézője a közigazg itásuak, hogy tudniillik megvalósítsa azt az elvet, melynek Magyarországon ezer esztendős múltja van, hogy a mi magunk mindennapi életének felmerülő kérdéseit mi magunk intézzük Idegen ember, például egy második franczia Tissot, aki Magyarország kulturális állaA „NYIRVIDÉK"

4 TÁRCZÁJA. Beruardó Montilla. — Hjriregjbiián eliuOr Minrekerillt 1895. míjus 6 án. — Az elmúlt színházi hétnek tagadhatatlanul kima gasló eseménye a hétfői premier. E? estén került sziure legelőször nálunk Echegaray nak, a világhírű spanyol költőnek ámbátor nem uj, de magyarra nem régen for ditott s a nemzeti színházban ez évi február hó elején először adott drámája, a „Bernardó Montdia'. Kissé talán szokatlanuak is tUnik fel, hogy vidéki hetilap hasábjain külön foglalkozunk egy nekünk uj színmüvei és annak előadásával, de „Beruardó Montillaegyenesen kihívj i a behatóbb, részletesebb ismertetést, ami pedig a rendes színházi tudósítások között el sem fér. Bernardó Mont illa, — vagy mint eredeti czirne nevezi a , Fenséges a kozönséges-ben' — a nagyobb szabású, komolyabb, mélyebb tartalommal biró színmüveknek megfelelőleg egy, ha talán nem is egéazeu uj társadalmi, vagyis inkább társadalom-filozófiai kérdés felvetésével és megoldásával foglalkozik. Alapeszméje ugyanis az, hogy egy reális, vagy mondjuk közöuséges gondolkozású ember miként viselkedik és cselekszik, ha szeretett és féltékenyen őrzött nejét hűtlenségen éri ? Ezt a problémát igyekezett Echegaray megfejteni. Hogy minő sikerrel, annak jellemzésére felhozhatjuk, hogy bírálói szinte szokatlanul éles polémiákba kevered tek a Bernardó Montilla felett és miatt, külföldön épen ugy, mint nálunk. De könnyebb áttekinthetőség czéljából lássuk lehető röviden magát a darab meséjét Bernardó Montilla (Klenovics), az a bizonyos egyszerű reális gondolkozású férj reájön, hogy neje Inee (Cserni Berta) viszonyt folytat Ricardocal (Tapolczay)J; sőt megtudja, hofj egymásnak mikor és hol adnak potainak rajzában erős vonásokkal domborította ki a paprikát, a gulyásost, a czigányt, meg a csárdást, egy kissé mélyebb vonatkozású markolással följegyezhetné faji sajátságaink jellemző vonásai között ezt a jelenséget is és specziálisan a mi vármegyénkről megírhatná, hogy milyen sokan vannak itt nagy hazafiak, akik esküvének az önkormányzati közigazgatás elvének egyedül üdvözítő volta mellett s tartának mellette nagy szónoklatokat, és ámbár részesülnek vala a dignitásban. hogy a közigazgatás feladatainak intézésében szavuk legyen, e jogukat gyakorolni, jobban mondva vállalt kötelezettségüknek eleget tenni épen nem szorgalmatosak. * * * A törvényhatósági bizottmány tagjai lelkiösméretének néminemű megnyugtatására szolgálhat azonbau, hogy az ő soraikból — még pedig épen a közdolgok iránt való érdeklődés mértéke szerint — kiválasztva, van a vármegyei közgyűlésekuek egy nagy számú előkészítő küldöttsége, tudniillik az „állandó választmány", sziue-java a közgyűlés tagjaiuak, akik tudásban, az ügyek ösmeretében s az irántok való érdeklődésben kiválók. Két előbb említett érdemüket teljes készséggel elösmerjük és konstatáljuk. Arai azonban a közdolgok iránt való érdeklődésüket illeti, e tekintetben, minden további komraeutár nélkül ide igtatjuk az állandó választmány tagjainak névsorát, vastagabb betükel nyomtatva ki azoknak neveit, kik a választmány legutóbbi ülésén résztvenni kötelességüknek ismerték. íme a névsor: Liptay Béla, Harsányi Menyhért, Gaál Elek, Okülicsányi Lajo3, Bory Béla, gróf Vay Tibor, Borbély Gáspár, Klár Dávid, Görömbei Péter, Ujfalussy Béla, ifj. Szunyoghy Bertalan, Óaody Géza, Gencsy Albert, Gencsy Sámuel, Héczey Líszló, Szunyoghy Imre, gróf Pongrácz Jenő, gróf Dessewffy Dénes, Hrabovszky Guidó, Kornis Ferencz, Kállay Leopold, Gencsy Béla, dr. Bleuer Miklós, Propper Sámuel, Pscherer József, Mandel Eduárd, Ujlaky György, Jármy Ödön, Török Péter. Szesztay Károly, dr. Meskó László, Korányi Imre, Lukács Ödön, Farbaky József, Verzár István, Somogyi Gyula. Községi jegyzőink a vármegye előtt. A vármegyei községi jegyzők egyesülete a következő feliratot intézte a vármegye közönségéhez: Tekintetes bizottsági közgyűlés! Azon szédítő sebesség, melylyel közintézményeink uaponként fejiesztetnek s a fejlődés azon nagyfokú és általáuos kiterjedése, melyet közéletüuk minden terén, minden ágazatában naponként tapasztaluuk, ugy az intézkedések vezetéseben, mint azoí végrehajt isában gyarapodást, a ténykedők magasabb qinlificatiójlt s a végrehajtó közegek számszerinti szaporítását vonták maguk után. A fejlődött viszonyokhoz képest gyarapodott és fokozódik ma is a polgárságnak a közhivatalok iránt támasztott igénye s e szükséglet kiegészítése elodázhatatlanná tette minden hivatalban a munkaerő sza poritást. légyottot. És mit tesz akkor Montilla (ejtsd Montijja)? Nem borul lángba, bár elönti keblét az indulat, hanem számító észszel tervezi boszuját; — boszuját, mely a mellett, hogy boszuvágyát kielégítse, egyszer.-mind a bűnösök megjobbulására is szolgáljon. Meg akarja lepoi őket a légyotton, — de tanukat visz magával, hogy ekként tegye nyilvánossá neje hűtlenségét. — Ricardó azonban idejekorán értesül a Montilla tervéről és értesíti Inezt is, hogy mikor Montilla a légyott helyéül szolgáló házba ér, őket nem találhatja ott. Ámde Montilla nem csak nejét akarta meggyalázni, hanem a csábító Rikardót is, aki mig Inezzel viszonyát folytatja, lulajdonKépsn a saját nejét, Lujzát (Bogyó), szereti. Montilla tehát, mielőtt a légyott sziuheljére menne, Lujzát értesiti férje hűtlenségéről és felfedi előtte meglep3tési tervét is, mert bosszuvágyból jól esik lát nia, hogy a L'íjzát lelki-nyugalmát is felzavarta. Lujza, a darab egyik legrokonszenvesebb alakja, aki gyauakszik, tud és mégis szereti férjét, ezen felfedezésre arra szi .ja el magát, hogy Montilllát megelőzve, értesiti a légyotton levőket a Montilla részéről fenyegető veszedelemről ós egyik meghitt barátjuk Gonsaló (Szathmáry) társaságában a légyott színhelyére siet, ahol azonban természetesen senkit sem találnak. Montilla tanúival szintén odaérkezvén, Lujzát Gonzalóval leli ott, de ez a körülmény nem hogy félrevezetné féltékenységét, de ugy fogadja azt, mint boszszujinak egyik ujabb fegyverét, mert hiszen íme Ricirdót viszont Lujza csalja meg Gonzalóval. llihau is ezt a Rikardó tudomására juttatni. Ámde mire odaér, a saját nejét találji R'.kardónál, mint aki hozzá, — elmaradásának oka felől tudakozódni jött a légyott ki előtt azonban Rikardó időközben felfedezte, hogy szakítani akar, és ő a feleségét szsreti, Inez a szakításról tudni sem akar s a kettőjük között lefolyt jelenet közbeu lép be Montilla, aki természetesen a helyzetet akként magyarázza, hogy a légyott a Rikardó lakásán történt meg. Hogy ez igy van, abban kételkedni senki sem fog, mert ha°tekintetbe vesszük a fejlődés mérvéhez képesti munkaerő szaporítást a vasútnál, a posta- és távirdánál, az igazságszolgáltatásnál, valamint a pénzügyi administratio és népnevelés terén, különösen pedig a szoros értelemben vett „közigazgatásnál* azt fogjuk tapasztalni, hogy a legutóbbi 15 év óta a munkaerő a vármegyei központban '/, részben szaporittatott. Mi, kik az államélet legalsóbb, de nélkülözhetlen kerekei vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy azon munkaerő szaporítást a minden téren való rohamos fejlődés kielégítése követelte meg, nagyon jól tudjuk, hogy a régi kevesebb személyzet a jelenlegi roppant munkát nem bírta volna meg, vagy hiányosan s felületesen lett volna kénytelen dolgozni. A vázolt fejlődött viszonyokhoz képest kellett a vármegyei árvaszék és számvevőség személyzetét az utolsó 15 alatt megkétszerezni, a pénztári kezelés és ellenőrzés személyzetét megháromszorozni, s a központ többi ágazataiban is a munkaerőt tetemesen szaporítani. Hasonlag a fejlődött viszonyokhoz képest szaporittatott az utolsó 15 év alatt Nyíregyháza város,28 tagból állott hivatalnok testülete 50 re, kik közül az összes kezelő személyzetet is számítva, Nyíregyházán mindeu 1000 lakosra legalább 3 egyén jut, mig a községekben tekintet nélkül a leiekszámra, a jegyző maga kénytelen erejének, munkabiróságáuak és egészségének latba vételével, az ügyeket végezni. E való tények tagadást nem tűrnek, valamint nem lehet tagadui azt sem, hogy a jogállam minden intézkedését végeredményben a községekben a községi elöljáróság, valóságban pedig a községi jegyző maga hajtja végre, mert az elöljáróság összes teendőiért szabályrendeletileg a jegyző felelős. Mindazon intézkedések végrehajtása, melyek a községet illetik, a községi, illetőleg a körjegyző osztályrészéül jut, mert hiszen melyik azon község, melynek főbírája, törvénybirája, közgyámja s pénztárnoka a 4793/87. K. sz. szabályrendelet 10, 12, 13, 14, 15 és 16 §§ aiban előirt kötelmeit teljesiti, vagy annak teljesitósere képes volna. Nyugodt lelkiismerettel feleljük, hogy olyan község nincsen, nyugodt lelkiismerettel konstatáljuk, hogy az összes administratijt a községekben, egyes eseteket esetleg kivéve, mi vezetjük és végezzük, a legtöbb helyen még a kézbesítést is, nehogy az egyes concret eseteket kivéve hanyag, képtelen s gyakran malitiosus előljáró társainkat feljelenteni s ezáltal magunknak ellenségeket szerezni legyünk kénytelenek, sőt türünk ily körülmények miatt igen gyakran bírságolást is. Ha tekintetbe vesszük, hogy a személyes kereseti és házadő, a tankötelesek s állatok összeírása s a köztariozások behajtása czéljából foganatosított foglalás ós zálogolás teljesítése végett évenkiut legalább 8—10-szer kell községeinket házról-házra (a törvények és szabályok szerint) bejárni, 40 különféle nyilvántartást vezetni; ha tekintetbe vesszük, hogy ugy a községi, mint mezőrendőri bíráskodáshoz előljáró társaink rendszerint nem értve, ezen a törvény és szabályok által nékiek imputalt munkát is nekünk kell elvégezni; ha tekintetbe vesszük, hogy a hozzánk bizalommal forduló.lakosságnak egyedüli jogi tanácsadói mi vagyunk, kik különösen a téli időben nappali időnk legnagyobb részét igénybe veszik, s mi kik épen ez időben a sorozási munkálat elkészítése, a védkötelesek tartózkodási helyének kiuyomozása, az összes adónemek összeírása s kivetésével, főleg pedig a közkövetelések behajtásával, a különböző számadások elkészítésével s több .rendbeli főkönyvek lezárásával vagyunk tulon-tul halmozva ezen munkálatokat többnyire éjjel, 24 óránként 10—14 órát, gyakrau megrongált egészséggel dolgozva, vagyunk csak képesek elvégezni, és megtörténik az is, hogy a betegség folytáni munkamulasztásórt is kihallgatatlanul, a rendbírság szabatik ki; ha tekintetbe vesszük, hogy az itt a) alatt csatolt kimutatás szerint az 11G7 telket számláló Tímár község A dolog párbaj nélkül el uem intézhető, csakhogy Montilla még előbb bosszúvágyát minden irányban és mindenki irányában kielégíteni akarván, elmondja a Lujza állítólagos hűtlenségét Rikardónak, ezután a saját neje előtt kifejti, hogy őt hűtlensége daczára szereti, sőt a párbajra.való tekintettel végrendeletet is tett, melyben örökösévé őt nevezte, s végül a párbaj színhelyét ugy reudezi, hogy a közto és Rikardó között végbemenő, és az ő terve szerint feltétlenül halálos vógü küzdelmet ugy a saját neje, mint a Rikardó felesége láthassák — minthogy bizonyára nézui is fogják, — de meg ne akadályozhassák. A harmadik felvonás végén csakugyan megtörténik a kardplrbaj, melyet a két asszouy — ugyanazon Rikardóért remegve — önkénytelenül is végig nézni kénytelen. Lujzá ban kevesebb lévén a lelkierő, a kétségbeesés feszült figyelmével uéző Ineztől értesül a küzdelem részleteiről és tudja meg, hogy a két vívó közül az egyik találva összerogy. Hogy melyik, azt már az elájult Inez nem mondja meg, de csakhamar megjelennek a felek, a sebesült Rikardót a segédek hozzák, mig a sértetlen Montilla elalélt feleségéhez siet. Ezzel a jelenettel ér véget a darab, miután Montilla még felhívja Lujzát, hogy sebesült férjét igyekezzék az életnek és magának visszaadni, mig viszont ő nejének beteg lelkét veszi gyógykezelés alá. Ez a nagyhírű darab meséje dióhéjban, mely mindenü t, amerre szinrekerült, nem csak a hivatásos kritikusok kiélesedett vitáit keltette fel, de a nézőközönségét is — Élénken tárgyalta azt a hétfői előadásnak nálunk aránylag szép számú intelligens publikuma is. Akadtak, kik a Montilla jellemét alapjában ellnbázottnak, mások tulhajtottnak, ismét mások, akik egyszerűen egy minden táisadalmi, sőt egyéni művelt felfogás és ízlés hijjával valónak találták, aki kicsinyes és nagy dolgokban, inkorrekt miuden tettében, szószaporitó szájhős, kit még az sem tesz igazi férfivá, hogy a párbajt, melylyel annyit henczeg, tényleg meg meri Folytatásba II. mellékleten. r<T