Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-27 / 4. szám

„IN Y í R V I I) ÍZ K.' mal való visszaélés miatt a törvényszéknél följelentést tett. — Esküvő. Löwinger Béla Baranya-Vaszarbol a jövő hó 12-én tartja esküvőjét Nyíregyházán Preisz Gzeezilia kisasszonynyal. Preisz Ignácz vasúti vendeglos kedves leányával. — .1 21-es bizottság, melyet a pénteken délutáu tartott képviseleti gyűlés javaslattétellel bizott meg Vmi egyháza városának törvenyhitósági joggal folruUázott várossá való fejlesztése kérdésében, már legközelebb u-szeül, ho^y megbízatásán ik GO uap al itt eleget telesen A bizottság Bencs LtszlO polgármester elnöklete alatt, a következő tagokból á l: B >dn tr István, dr. Meskó László, Beniczky Miksa, S)mogyi Gyula, dr. Heumann Ignácz, Martinyi József, Mijerszky Bi!a, dr. Ferlicska Kálmán Bisthy Birna, KovácH G?ró, Kovách Elek, S'esztav Károly, Kovách Győző, I nr* János, dr Trajtler Sama, Sátó József, Mikecz József, Swhor Pál, Márkus Károly. — Színészek Nyíregyházán.^ Mint a debreczeni lapok irják, Tiszai Dezső a debreczeui színtársulat igazgatóji azt tervezi, hogy húsvétkor, a két ünuepn^pon Nyíregyházán is előadásokat tart társulatával. A debre czeni téli társulat ugyan is olyan erős, hogy mig egyik része Üibreczenben drámai, addig a másik része nálunk operett, illetve, énekes előadást is tarthat. — Műkedvelői előadás. A helybeli iparos ifjúsági önképző egylet február 3-án, vasárnap az ipartestületi helyiségben műkedvelői előadást rendez. Színre kerül „A bot csinálta doktor" czimü vígjáték. Előadás után természetesen táncz lesz. Tót, hát tót. Bikter Totli András ajaki lakost Mátyás Jáuos ottani gör. kath. kántor a mult év őszén megfogadta fuvarosnak Ajakról Vardába és retur. De a hetivásárra beérkezés után Tóth Audrás uram felöntött a garatra, becsípett a jóféle pálinkából és fiával a szekeret a kántor nélkül küldte haza, mire a kántor ur éleshangu iuterpellátiót bocsátott meg Tóth András ellenében, kivel a disznóvásártéren össze találkozott, hogy hát miféle emberség az: behozni az embert Ajtkról és vissza nein vinni az embert Ajakra? Tóth András válasza még élesebben hangzott, vitatván, hogy ő csakis a kántor ur befuvarozására fogta be a fakókat, hazafelé tessék a kántor urnák gyalogolni, vagy akár haza se jöjjön, megélnek ők Ajakon kántor nélkül is. A hang, de még inkább a tartalom sértette az önérzetes káutort s mellére ütvén dörgő hangon kérdé: Hogy mer velem igy beszélni, tudja e, hogy kivel beszél? Tóth András a hangtól megszeppent, de eszébe jutott, hogy ők most nem a templomban, hanem a disznóvásártéren vaunak, ugyanezért igy harsogott vissza: Hát ki vagy te, nekem senki vagy, semmi vagy, egy tót fiu vagy, annyiba sem nézlek, mint egy susztert! A körülállók megborzadtak. Jaj! M'.st valami iszonyú fog következni. A gyöngébb szívűek menekültek a közeli temetőbe, a sertések ára 2 forinttal alább szállott, sőt maguk a sertések is mélyebben, egész a fülök mélyéig beletúrták fejüket a puha homokba, hogy ne lássák az egyfalubeliek összerohaná«át. A kántor ur egyszerre csak egyet fordult, nagyot mordult Tóth Andrásra: „Tóth, hát — tót!" s azzal egyik lábát felemelve megindult és hazament Ajakra — gyalog! Bakter Tóth Andrást pedig becsületsértés miatt megbüntette a biró ság 20 frtra s egyben döntvényileg kimondotta, hogy: „Ha valaki valakit Ajakról Várdaba befuvaroz: ott kötelessége azt Ajakra vissza is fuvarozni, igy kivánváu azt a böcsület!" — A szódavizgyártásról és darusításáról. A belügyminiszter a szódavizgyártás és elárusitás ügyében egységes szabályrendeletet alkotott s felhívta a felügyelet gyakorlására hivatott hatósági közegeket, tiszti, községi és körorvosokat, továbbá a szódavizgyárosokat, kogy ezt a szabályrendeletet szigorúan betartsák, illetve ellenőrizzék. A szódavizgyártásnál követendő egészségügyi rendszabályok megkövetelik, hogy szódavizgyártáshoz csak tiszta, jó ivóvíz használtassék. Különösen megkívántatik, hogy a szódavizgyártáshoz használt gépek és bármi néven nevezendő fémtárgyak, melyekkel a viz, illetve a szódavíz érintkezésbe jut, a legtisztább ónból legyenek készítve. Kiterjeszkedik e fontos rendelet a szénsavgyártásra, a szódavízgyártásra szolgáló helyiségre, a munkások védelmére megfelelő óvóinlézkedésekre. Ezekkel összefüggésben a szódaviz elárusitásánál követendő rendszabályokról és a közegészségügyi s rendőri felügyeletről s a felügyeletet gyakorló hatóságokról, a kihágások büntetéséről van szó a szabályrendeletben, mely 1895. évi február hó 1-én lép életbe. Falb működik. Falb Rudolf a „csalhatatlan" időjós már megkezdte prófétai működését. Az ez év kritikus napjai szerinte: Elsórendüek: február 3 , már ciius 11., ápr. 3., jul- 22., aug. 20, szept. 18., okt. 18. Másodrendűek: febr. 24., márcz. 26., ápr. 25., máj. 9. jun. 22., szept. 4., okt 14., nov. 2., nov, 16, decz. 3l! Harmadrendüek: jau. 13., máj. 24., jun. 7., aug 5., decz. és 16. — Szép számmal vannak a kritikus napok, de mi bizony — tekintve Falb. eddigi prófétáskodását — nem mernénk azok beteljesedésére mérget venni. A mezörendőrségról és mezőgazdaságról szóló 1894. évi XII. törvényezik 2 ik §-ában elrendelt hirdetmény és kózgyidési meghívó lapunk kiadóhivatalában megszerezhető. Felhívás. A felmerülhető félreértések kikerülése czél.jából kérem mindazokat kik a millenáris ipari kiállításban részt venni akarnak, hogy bejelentéseikét a folyó hó végéig hozzám mindenesetre beküldeni szíveskedjenek. Egyszersmind érteaitem a kiállítani óhajtókat, miszerint a kiállítandó tárgyak rajzai, tervei, vagy mintái később is bemuthatók lesznek. Nyíregyháza, 1895. jauuár 23. Kállay András, főispán. mint a kiállítási helyi bizottság elnöke. Csarnok. Nöi fényképek. Mottó: Mindez csak álom? Ugy van, csak álom ! (Szép Heléna.) Uuy kell lenni, hogy legkisebb számítással másfél szellem

rsuhant el fölöttem, s szárnyuk csapásának szele ugy megütött, ho

6y mély álomba merülék. (Illetékes helyen bociánatot kérek a travesto-plagiumért!) Hogy álmomban sz íttekinték, mindenek előtt azt láttam, hogy semmit se láttam. Majd jobban megerőltetve szemeimet, észreveszem, hogy sürü szürke köd üli meg a vidékét, hova jutottam. A uehéz párákkal telt láthatár azouban lassankint derülni kezdett. Meuuel inkább tisztult, anuál határozottabb körvonalakban tünedeztek elő a tájék egyes részletei. Végtelen hosszúnak tetsző kanyargós ut kígyózott előttem, "melynek vége mintha valami ködből alakult lassau emelkedő domb tetején veszett volna el a beláthatlan messzeségben. Balról mellettem sík gyeppázsit terült el, a melynek egyenletes apró fűszálain megannyi gyémántcseppekkéut ragyogott a lecsapódott harmat. Jobbról csend<»eu nyugvó víztükör kéklett, a mennyire szemeim elláthattak; valóságor tenger. — De hát hogyan és miért jutottam éu ide? — kérdeztem magamtól, csak ugy gondolatban, s még is miutha saját hangom viszhangjá. nallottam volna, melyet a uiiud jobban távolodó, a vidéket óriási harang gya nánt beborító köd vert vissza. Sajátságos! A „hogyan" ra önmagam adtam meg a feleletet. Eszembe jutott, hogy hiszen álmodom. Mindez csak á.'om! Ugy van. csak álom! De hát miért? Mi okból és mi czélból ? Időm se jutott a töprengésre, mert önkényteleLüi a kezeinben levő hatalmas nagy könyvre terelődött ti gyelmem. Két láb széles, három láb hosszú, valódi chigrin bőrbe kötött, aranyozott szeszélyes czikornyákkal ékesitet s hármas ezüst csattal bezárt könyv vala. Suiyra felérő egy felszerelt bakabornyuval, ugy hogy kezemet z<ibbadui éreztem miatta. A könyvre néztem s aztán két kézre fogtam, miként a ministráns fiuknál szokás. Ugy is nehez volt. — De hát miért kell nekem azt a könyvet czipelne

m? — kérdém ismét csak magamtól, mert élőlényt nem sejtettem közelemben! Mély zöngésü bariton hang szólalt meg valahol mellettem. — Emlékezzél! Körültekintettem. Senkit se láttam, de emlékeztem. Emlékeztem, hogy elindultam azon az uton, a melyen jártam; elindultam, mert ugy láttam jónak. És mert arra az útra léptem, kaptam ezt a könyvet biztatásul, bátorításul: jeléül annak, hogy a kiknek arczképeik abban a könyvben vannak, velem együtt éreznek, utamnak sikerét óhajtják, értem imádkoznak. Mert azon könyv egy album vala, arczképjkkel telisded tele Emlékeztein s terhem könnyebbé vált. Újult erővel indultam tovább a hosszú, tekervényes uton, melynek vége a láthatár áthatolhatlan ködében veszett el. Vájjon hova jutok rajta?.Czélomat érem e és mikor? Lépteimet szaporázni kezdtem, hogy mellem zihálni kezdett bele. A könyv nehézségét újból éreztem. Szórakozottan pattantottam fel ezüst csattjait s felnyitottam. Mosolygó női arezok tárultak elém. Olyan jó ismerősök, hiszen ők ezek! Ezek ők, a kik velem együtt éreznek, s megosztják az ut fáradalmait, az időjárás viszontagságait. — Ismét vidámabban mentem tovább, lapozgatva a kedves teherként karjaimra nehe/ü'ő album lapjiit, miközben nem egy kavicsban, göröngyben botlottak meg lábaim. Őket nézegettem. Találgattam: ez szőke, ez barna: ennek szemei kékek, amazé feketék; ez itt nyúlánk, karcm, magas, amaz kic-iuy gömbölyű. Ez még egészen gyermeknek látszik, a másik most van teljes virágában, a harmadik komoly, tisztes matróna képe. Mindenik más és mindenik együtt van egy albumban, abban az albumban, a mit ők adtak nekem! — Kik? — sivított át a légen egy éles, rikácsoló hang. Szinte megijesztett. Eh, bizonyosan valami elkésett kuvik sikoltott a mely éjszakának nézi a ködös nappalt. Hát kik mások, mint ők? Kértem e egytől is? Kértem-e egyet is, hogy kérjen a többitől számomra? Maguk adták, önként adta mindenik! Mentem tovább. Siettem, mert éreztem, hogy utam sietős. De a könyv, az album újra csak nehezebbé lett Már másodszor nézegettem elejétől végig s ugy tetRzett mintha mindeniket régóta és jól ismertem volna. Élénken és kitőrűlhetlenül vésődtek vonásaik emlékezetembe. A nap delelőre hágott. Sugarai azonban csak világítottak, nem melegítettek. Nem bírt a köddel. S nekem még is izzadni kezdett a homlokom. Hogy hönnyitsek magamon? Az album? Eh! gondolatnak is bűn. De még is! Hiszen ők továbbra is velem lesznek, itt vannak mind valamennyien a szívemben, összevéve és egyenként! De hát itt hagyjam e az uton ? Avagy a pázsitra tegyem, mely üdítő kép a vándor lélek előtt, de legelője a barmoknak? Hát a víz a tenger? Es egyszerre váljak meg tőlük? Végre is elhatároztam, hogy egyenként dobálom óket a vízbe, még egyszer végig nézegetve mind. És ugy Ion A mint az elsőt helyéről kivettem, szívem szorult; talán könnyen is kicsordult. Lassan eresztettem a mozdulatlan vízbe, hogy az nem is locscsant, Eltűnt nyomtalanul Utána a másodikat, harmadikat, negyediket, tizediket, huszadikat, századikat, ezrediket, - a tenger elnyelte mind, el magát az albumot is, a nélkül hogy sima egyhangú felülete bármi változást mutatott volna. i . ,,

IIj

a' ~ a feledés te

n=

er

e "deg, nyugalmas, mozdulatlan mint maga a megsemmisülés. Mikor az albumot is a képek után küldtem, vettem észre, hogy azokkal együtt veszett ki emlékezetem bői is valamennyi. _ Kiállító iparo>ok. Mert lesznek ilyenek is, n daczára a nyiregy házi ipartestület elnöke és jegyzője hata- K rozott roJakaratanak. Nemde kissé különösen hangzik cz a két kijelentés igy együtt? Nem az, csak megkeU J( szokni; mint j- Idául azt. hogy az ipartestule elnöke ls c jegyzője már regen tényleg jegyzője és elnöke az ipar- v testületnek én talán ». g sokáig azok is lesznek ha tőlük függ' Hát nem volna talán quaiilikalva senki bzabolc*- t varmegye iparosai kózzül arra. hogy munkajav

.il reszt > vehessen a inillenan, kiállításon? Dehogy, hanem az ipar- z testület elnöke es jegyzője nincs képesítve az állasukra. ö Az első nagy nyilvánosság előtt tett ama nyilatkozata g miatt, hogy meg csak újságot sem olvas, s igy bizonyosan a arról, hogy Magyarországon nagy nemzeti kiállítás keszui, j Ug) fel fúllel a -zu.u,/,-Ijatól értesült, a másik peuig \ azcrt, mert a hivatalos teendőivel annyit törődik, mint j én pl. a Tibetben trónoló Dalai-Láma szerelmi viszo- £ nyaival. Ceak is igy tOrtánbaUtt meg az az odiosus dolog, c hogy a főispán úr állal a múlt vasárnap délelőttre a j kiállítás erdekeben összehívott iparos értékezleten megjelent a főispán, tiikara, a debreczeni ipar kamarai titkár, j egy iparos Nyírbátorból es kettő Nyíregyházáról. 1 edig f hal a főispán úr erre a gyűlésre a Nyiregyházn és var- } megyebeli iparosokat meghívta, publikallatván ezt a meg- ( tavast az összes itteni lapokban, s megküldvén azt a ( helybeli ipart.-,túlélnek is, ahol voltak ugyan kegyesek ( az írást kifüggeszteni, de biz azt, még az elnök is alig-alig hogy figyelmeztetésre észrevette, újságot pedig 6, mint mentségére uevallotta, olvasni nem szokván, igazán nem j l-'-Si. '.t alkalma arra. hogy a mi iparosainkat erre a pedig igen, igen fontos értekezletre összehivassa. Egyébkent bizony-bizony a nu iparosaink valahogy még is csak 1 megtudhattak volna, hogy a főispán őket múlt vasárnap délelőttre összehívta. — A helybeli ás,', ev. főgimnázium kormányzó tanácsa e bo 2ü dikán d. u. 5 órakor, dr. Meskó László felügyelő elnöklete alatt tartott gyűlésébeu helyettes eluúkke Somogyi Gyulát, pénztárnokká Szopkó Alfrédét, jegyzóvő Leftier Sámuelt választolta meg. Elintézte még a tanács ez alkalommal a taudij-elengedést kérő folya modásokat is. — Nyilvános köszönet. A kisvárdai közkórház agy szükségletellek fedezésére egyenként lő frtot a követ- I kezö elókelönvek aj.uid.-koztak: Kézlor llraliovszky Cornélia, Farkas Ii lla/.-. Ilu-.mvi Menyhért, Bertoti Benijaml

w Somogyi Rudolf, kastlial Ferencz, Halasi Mór, Láng Zsigmond, Kovács Lajos, dr. Vadász Lipól, Fried József. Fogadjak nemes -zn ú ajándékukért ez aton hálás kúszó- I netemet. Dr. Kivnuis György, igazgató-főorvos. — kileuez órai hivatalos idő! Mig a véresszájú socialdemokrata agitalorok uagy hangon követelik a uyolez órai uiauka időt, a uyiregyházi kir. adóhivatal I hivataluokai uapoukent ktlencz teljes óráig kénytelenek a hivatalban tartózkodni. A személyzet elégtelensége folytáu felszaporodott hátrányokat akként akarják eltűnteim, hogy a hivatalos órákat megtoldottak s igy I most reggel 0 órától 12 ig, délután 2 órától 7 ig kénytelenek az adóhivatali tisztviselők a hivatalban dolgozni. I fis ezek a tulhalinazott tisztviselők neui csak hogy nyu godt megadással kénytelenek túrni a maga nemében I páratlau állapotot, haueui még a kilenczórai munkaidőt I is megtoldják, ugy hogy reggel már Vi8 kor, déiutáu '/.'--kor, sót l órakor felmenuek és ott dolgozznak I I/|8>I|, 8 ig, havi zárht idején !)-ig, 10 ig, sót volt rá I eset, hogy éjfélig is! Nein hisszük, hogy akadna párja az orszigbau enuek az állapotnak, ennek a hivatalos I emberkinzásuak! l'edig az adóhivatalnál pénzzel, érté kekkel, izámokkal dolgoznak, a melyek pedig kétszere sen igenybe veszik a hivatalcok figyelmét és összes szellemi erőit, uem is említve a folytonos szobában tartózkodásunk egészaégroutó hatását. — Az adóhivatal száualmas Ugye különben már a közigazgatási bizottsigbau is szóba került s talán lesz is valami eredménye. Anuyi tény, hogy a mostani állapot teljességgel uetn méltó ahhoz a czimhez, a mit az adóhivatal visel; de nem egyeztethető össze azon feladat fontosságával sem. a melynek teljesítésére hivatva van. — A villamos világítás berendezésére kötött szerződést város fölterjesztelte a vármegyéhez jóválugva.- végett. Az a baj történt azonban vele, hogy a süvegből lellenúl k l -ni kimaradt. Vis.«/.a kellett teli.it k.riii a varmegyétől s a pénteki képviseleti gyűlés kiigazította a szöveget Ilyen módon aztán talán előkerülhet a jövő lio (U felében tartandó rendkívüli közgyükben. — A ráro>l tlsztTbelői nynirdij-szabályrcndelet tárgyalasa i- napirendre volt lüzve a p nleki képviseleti gyűlésen. Minthogy azonban a képviselőtestületnek egy régebbi hat.iro/.ata . i' • • 11n. ben ezen szabályrendelet egy külön e czelra kitűzendő képviseleti gyűlésen veendő tárgyalom alá, többek hozzászólása után levétetett a napirendről. A nyugdíjintézmény, illetve a szabályrendelet mint a pénteki ülésen egyes'felszólamlásokból kitetszett' többek részerői heves ellenzésre fog találni. A szabályrendelet tervezetét lapunk tnás helyen részletesen ismertetjük. — „l>áries báe*i készítménye". Pár nap óta egy eredeti kiillitásu c-inos mekréuy van közszemlére kitéve a Tachy-fi»le divatáru üzlet kirakntábaD. A kik a járó kelők közül észre veszik, nem elégesznek meg egyszeri reapi!l»n:ássai A magyar styln, mozaik diszit méoytt szekreuy miudeu röszeben a Dorics Ambrus, kézügyesaéeét dicséri, a kit minden ismerVse c ak egyszerűen nDórtc* /xi«i*-uak hiv. Dórics bác-i újévi ajindékui készítette a szekrényt, melynek megtekintését ajáo'juk olvisiiink híveimébe — Csődtömegből megrett áruk czl nü hirdetésünkre e helyütt is fölhívjuk a közönség tigvelmét s ajánljuk a Lichtschein T. es társa czég bámulatos olcsó áruezikkeit a közönség tigy. Imébe. — Elfogott csaló. Lapunk legutóbbi szamában egy rövidke újdonságban megírtuk, hogy a helybeli rendőrség letartóztatta itt Bereczki Lajos kereskedő segéde', a nagyváradi rendőrkapitányság körözése alan ján. Bereczkit átkísértették Nagyváradra, onnan azonban rögtön szabadon bocsátották, mert a kere^tt Bereczki akkor már ott fogva volt. Bereczki, mint halljuk Bertalan Kálmáu rendőr tanácsos ellen hivatalos hatalom-