Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-28 / 17. szám

ber boszuja, megbocsátani feledni, de egyszersmind ellenségeinkkel is jót tenni, ezt tartottam igazi és nemes boszunak. Fogadja a nt. egyházmegyei gyűlés az én mély és forró köszönetemet viszonzásául, valamint tisztelt szonokuk nekem áldást és hosszú életet kivánt, ugy kívánok én a nt. egyházraegye minden egyes tagjának Istentol áldást hoszu életet és boldogságot! És életemnek e nevezetes és megható forduló pontján nincsen egyéb vágyam és óhajtásom mint az. hogy az Isteni gondviselés adjon nekem továbbra is erőt, hogy a hivatalommal együtt járó nagyon fontos teeridoket ezután is hiven és buzgón teljesíthessem. Az isteni kegyelem fűzze még összébb szivünket a testven szeretet kötelékeivel, hogy egyet értve és kezet fogva minden jo munkát véghez ribessúk. Tartsanak meg engemet, mig megérdemlem keresztyéni munkás szeretetükben. A lelkes eljenzések elhangzása után a közgyűlés a napirend tárgyai fölött tanácskozott. A közgyűlés d. u. 1 órakor véget ért. A bankett. Az ipartestületi ház nagytermében d. u. 1 órára csaknem teljes számban összegyülekezett az ünneplő közönség. Mintegy 120-an foglaltak helyet a terített asztalnál. A harmadik fogásnál fölállott Gencsy Albert egyházmegyei fógondnok s poharát, meleg szavak kisereteben az ünnepeltre ürité. Utána Görötnbei Péter nagykállói lelkész, az egyházmegyei lelkészi kar nevében a következő beszéddel üdvözölte Lukács Ödönt: Tisztelt uraim! Méltóztassanak megengedni, hogy a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye lelkészi kara nevében, bár nem megbízásából, én is letehessem ünnepelt esperesünk lábaihoz, mindnyájunk nevében, a hála, a tisztelet, az elismerés, a szeretet koszorúját. Demokratikus társadalomban, demokratikus emberek felfogása és gondolkodása szerint, minden egyes ember annyit ér, a mennyit ér az ő munkája, a mennyit használni képes munkásságával s a mennyi eredményt, sikert képes munkájával felmutatni. Ha Lukács Ödönt ezen mérték szerint akarjuk Ítélni, méltatnunk kell őt mint lelkészt mint esperest, mint irót és mint szónokot. Hogy az ünnepeltnek lelkészi működését méltányolhassuk, gondolatban, emlékezetben, a képzelet szárnyain vissza kell tekintenünk a nyíregyházai ev. ref. egyház 25 év előtti állapotára. S ha magunkat oda képzeljük, látunk ottan emlékezetünkben egy rozzant, egyszerű kisded kalvinista templomot, a milyen ma már talán csak Oroson, vagy Kádon található fel a valóságban; látunk a templom mellett egy rozoga paplakot s ugyanazon telek hátulján egy bogárhátú iskolát és tanitói lakot. Mindezekből már ma csak ez az iskola van meg a telek hátulján; ebben az előtérben látunk egy a mai kor igényei szerint épített, diszes kálvinista templomot; a déli oldalon vásárolt telken egy palotaszerü iskolát, két szép tanteremmel s egy diszes tanitói lakással; látjuk az épülőfélen levő s a rendes arányai után Ítélve, a mai igényeknek megfelelő papi lakot. Hogy szónoklataival mit tett a valláserkölcsi érzés nemesítése, szilárdítása tekintetében, miként emelte fel egyszer-másszor nyíregyházai hiveit az eszményi magasságba s vitte közel az Istenhez, a tökéletesség főforrásához, azt a hívek jobban tudják, mint én elmondhatnám. Itt a mint esperesnek az érdemeit akarjuk szemügyre venni, el kell gondolnunk, hogy évek előtt általános volt az a hit, az a meggyőződés, hogy a nagy kiterjedésű s 83 anyaegyházai számláló felső-szabolcsi reform, egyházmegyét lehetetlenség egy embernek jól kormányozni. Gyűléseink napokig, egész héten át tartottak, s a tárgyak nagy része sokszor mégis elintézetlenül maradt. Lukács a gyűlések menetét a mai általánosan jónak ismert előadói rendszerre alapította s ezzel elérte azt, a mit épen a mai nap története is igazol, hogy egy nap alatt gyűléseink befejeztetnek és minden a gyűlésre utalt tárgyat letárgyalnak. Vezérlete mellett, buzdításai, ielkesitései nyomán templomok, iskolák, paplakok emeltettek. Munkában mindig maga járt elől s dolgozott szakadatlanul, a mennyit egyedül ő képes dolgozni . . . Mint iri, országos hírnévnek örvend. Mint költőt, mint lírikust méltányolta még 1873-ban[a .Budapesti Szemléb«n* az ország legelső kritikusa Gyulai Pál, midőn az akkori irói ifjabb nemzedék működését bírálgatta. Mint egyházi beszéd- és imairót nem kisebb ember, mint Szász Károly elismerésével jutalmazta s buzdította és az egész egyházi sajtó is magasztalja;— majd midőn egy uj merőn, a történetírás terén markolt bele egy tárgy feldolgozásába, — .Nyíregyháza város története* — a történelmi társulat közlönye a .Szazadok*, és ebben dr. Szádeczkey Lajos jeles történetírónk, kolozsvári egyetemi tanár nyújtotta oda neki az elismerés hoszoruját. Ugy hogy e tekintetben méltóvá tette magát ama nagy tudományu és nagy nevü elődeihez, a kiknek, mint esperes elődeinek a nevét, a magyar irodalom s az egyháztörténelem lapjai örökiték meg és őrzik a művelődés'történelmének lapjai letörölhetlen betűkkel; a kik közül elég lesz talán említeni Milotai Milas Istvánt, ki kállói pap, szathmári esperes s a ki 1614-ki jan. 19. a károlyi zsinatban'püspókségre emeltetett; 1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papja, s mint gyulafehérvári pap az erdélyországi reformátusok Ipüspöke lett; továbbá Margitai Péter debreczeni, kallói, kisvárdai pap és nyiri esperes, később mint szathmári lelkész, tiszántúli püspök. (Több müvei közül egy ajánlva Várdai Kata asszonvnak, Bedegi Nyári Pál özvegyének . . . .Régi magyar könyvtár.* Irta: Szabó Károly, 24 old.)Említhetném még debreczeni Domány István, bátori, raadai lelkész, esperes és tiszántúli püspököt: vagy Helmeczi Kiss István 1710-ben kállói pap, 1719-ben szathmári esperes, majd nagykőrösi lelkész és 1740-ben dunamelléki püspököt. Ezek nevei s müveik mellett fogja egykor emlegetni az irodalom és az egyháztörténelem a mi érdemekben s irodalmi sikerekben gazdag esperesünknek, Lukács Ödönnek a nevét, századok múlva is. Végül, mint szónokról kellene emlékeznem; de e reszben elmondhatom én is az evangveliom szavaival, hogy csak tisztelettel, elismeréssel és hódolattal állhatok N Y f R V I D É K." meg előtte; mert nem vagyok méltó, hogy sarujának a szijját megoldjam . . . Ritka embernek és csak különös isteni kegyelem adományaként engedtetik meg, hogy érzelmeit és gondolatait szóval és tollal egyaránt kifejezhesse. Lukács Ödön igen tisztelt esperesünk s ünneplésünk méltó tárgyának ezt is megadta, ini őt mint szónokot már diák korában elragadtatással magasztaltuk, csodáltuk, bámultuk. S a mult évben egy orgonaszentelési beszédének elmondása után azt jegyezték meg felőle nyilvánosan, hogy még oly elragadóan sohasem prédikált; tehát még mindig emelkedőben van, mint szónok. Igy ragadt el s emelt lelkesült szónoklatai, áhitatos imáival mindnyájunkat e. m. gyűléseink s egyházi ünnepélyeink alkalmával a hetedik égig ... Így tudja s ismeri az ő szónoki erejét, ékesszólásának elragadó varázsát és báját a nyíregyházai ev. reform, egyház közönsége is. S ha ezek után azt kérdezné már valaki, ismeretlen ember, hogy ennyi munka után mi lett a jutalma? . . . Oh bizonyára ennyi munkáért más pályán vagyon, gazdagság, fény és hatalom környezné; de hát a mi szegényes reform, egyházi viszonyaink mellett ilyen jutalomra sem ő, sem más nem számolhát senki . . . Azonban méltó hálával kell elismerni, hogy a nyíregyházai intelligens elemekből álló ev. ref. egyház, midőn más egyházak Lukácsot jobb jövedelemre hitták, szerény fizetését személyéhez kötve, majdnem annak kétszeresére emelte. Illesse ezért mindnyájunk örök hálája a nyíregyházai év. ref. egyház elöljáróságát! . . . Másrészről azonban ő nem is bérért küzd és nem bérért munkálkodik! ő mint ama fent is emlegetett lángbuzgalmu, apostoli munkásságú ^férfiaknak az utóda, egy szent eszméért küzd, a reformatió nagyjelentőségű eszméjéért, mely világtörténelmi elv és hivatva van az emberiségnek boldogitására, az előhaladás, az örök tökéletesedésnek munkálására. 6 tudja, hogy a mi szegényes egyházi viszonyaink mellett a mi ev. ref. autonomikus egyházaink egy magasztos eszmét képviselnek s a kálvini institutió, a kálvinista egyházszervezet oly irányt jelez a történelemben, mely előbb-utóbb javára lesz a nagykorúságra törekvő emberiségnek . . , Ó ama dicső martyroknak az utóda, a kik bitók, vallásuk és eszményeikért a máglyára mentek és penészes börtönök fenekén sennyvedtek el; tehát a jutalomra nem számit. Azonban erkölcsi jutalmát megnyerte mindig. Elmondhatjuk róla a költővel: „más csak levelenként kapja a borostyánt, neki egész koszorút kell adni" . . . Alig lépett be a f. szabolcsi e. megyébe (1869), már 1870-ben a Nyíregyházán intelligens elemekből álló ev. ref. egyház lelkipásztorává választotta egyhangúlag; 1873-ban e. megyei aljegyző, majd csakhamar tanácsbiró és főjegyző es 1880-ban esperessé választotta. Ezen választás azóta négy ízben ismétlődött s a felső-szabolcsi ev. ref. e. megye egyházai és papsága magukat embereitek meg, midőn őt ismét és ismét esperesül választották. Az e. kerületen előkelő és legtekintélyesebb bizottságoknak tagja; zsinatainkon esperessége ideje alatt, a zsinatpresbyteri, evangyeliomi, prot. eszme és irányzatnak egyik lelkes képviselője. Ily érdemekben gazdag férfiú, ilyen hitbuzgó lelkipásztor az tisztelt uraim, a kit mi ma ünnepelünk. Kívánjuk azért neki, hogy Lukács Ödönt, mai ünneplésünk méltó tárgyát tartsa meg a magyarok Istene a nyíregyházai ev. ref. egyház felvirágoztatására, lelkészi karunk díszére, egyházmegyénk örömére, dicsekedésére, az irodalomnak emelésére, családjának boldogitására igen-igen sok esztendőkön keresztül. Éljen Lukács Ödön!... A zajos éljenzések elhangzása után Vitéz Mihály Gencsy főgondnokot éltette. Erre Kállay András főispán emelt poharat s felköszöntötte Lukács Ödönt, mint a közigazgatási bizottság régi tagját; Májerszky Béla a tesvér ev. egyház, majd Bencs László polgármester a város nevében éltette őt. Rácz Gyula lelkész szintén az ünnepeltre köszöntött, Nagy Lajos encsencsi pap a helybeli ev. ref. egyházat éltette. Lukáes Ödön emelkedett fel ezután s meghatva köszönte meg a jó kivánatokat s éltette az egybegyűlteket s ezek élén Kállay András főispánt, dr. Meskó László orsz. képviselő szép szavakban az ünnepelt nejéért, Szesztay Károly ismét az ünnepeltért emelt poharat, dr. Ileumann Ignácz a költő Lukácsot éltette, Hatvani Pál gyulai pap Nyíregyháza városát, Martinyi József főgimn. igazgató, mint volt jubiláns az ujat, Somogyi Gyula közjegyző Lukács leendő 50 éves jubileumára ürítette poharát, újból Kállay András főispán Szesztay Károlyt, az ünnepelt a többi felekezeteket s azok lelkészeit, Vass Mihály az ünnepelt kedves leányait, Vitéz Mihály újból Kállay főispánt, Porubszky Pál Lukács Ödönt, mint hajdani szerkesztőt, Kovács Gerö a város polgárait, Lukács Ödön a polgármestert, majd tüntető éljenzés között a főgimnázium tanárait és Martinyi igazgatót, Kovács Gerö Vitéz Mihályt, Kálmán Dezső a mai ünnepi szónokot — Mezőssy Bélát, Lukács a beteg Szikszay Józsefet, Gönczy István az ifjú Szikszay egyh. m. ügyészt él'ették. A tosztok sorát Kállay András főispán zárta be, éltetvén az ünnepeltet. Erre a diszes társaság d. u. négy óra tájon szétoszlott. ÚJDONSÁGOK. Felhívás. Tudomására hozom azoknak, akik az 1896-iki ezredéves országos kiállítás alkalmával rendezendő éléi-állat kiállításban állatjaikat bemutatni kívánják, hogy az 1896. év május 5-től 13-ikáig rendezendő lókiállitás és a május 15-tól 21-ig rendezendő hizott szarvasmarha és juh kiállításra vonatkozó bejentési ivek hozzám megérkezvén, azok irvatalombau, a hivatalos órák alatt átvehetők, s esetleges kívánatra általam postai utou is megküldetnek. Nyíregyházán, 1895. április 22-én. Kállay András, főispán, mint a kiáll, he'yi biz. elnöke. — Főispáni látogatás a tanyai népiskolákban. Hazai uépueveléíüuk emelései bathatóian elómozditjik azon téDyezők, a kik magas állásuknál fogva, mint a megye vezérfiai, a tanügy valódi pártfogói és barátjti. Elismert tény, hogy Szabolc<vármegve köztiszteletben s szeretetben álló főispánja Kállay András ő méltósága nem csak szóval lelkesedik a Közügyekért, hanem tettekkel bebizouyitá, miszerint miuden nemes czélért, a u űvészetért is épu.y, miut a nevelés-ügyért áldozni kész és tud s ezen magasztos erényeit több izben gyakorolta. A tanüíy iránti meleg érdeklődésének ujabb jelét tanúsította ismét ő méltósága folyó hó 26-án is, a midőn két nyíregyházi tanyai iskolát szerencséltetett látogalásával. Kiséretóbeu — a város két négyes fogatán — kirándultak: Kertész Bertalan főispáni titkár, Velkey Pál kir. tanfelügye ő, Bencs László polgármester, Májerszky Béla főjegyző és egyházi felügyelő. Sexty Gyula tanügyi tanácsos és Pazár István népiskolai igazgató. Az Antal és Halmos tanyai iskolák tanulói régen nem láttak ily magas állású vendégeket s meglepetve fogadták őket, de igyekeztek is értelmes és bátor feleletük által kitűnni, hogy a látogatók elismerését és dicséretét elnyerjek — A két alacsony, szerény iskola növendékei a várakozásnak meg is feleltek, a főispán és tanfelügyelő kéidé.-eire ügyesen és szabatosan válaszoltak s a vendégek rövid látogatásuk alatt meggyőződtek, hogy e tanyai iskolákban a tanitás teljesen hazafias irányú, szerény tanitói nehéz, de magasztos nemzeti missiót teljesítenek, s a tervbe vett uj iskolaépületek felállításával anyagi helyzetük javítását is méltán igényelhetik. A fói-pán ur ő méltósága megelégedésének azzal is kifejezést adott, hogy a két iskola tanulói közül négy szorgalmas gyermek részére 4 diszes jutaimi könyvet adott át az elnökség kezeihez, hogy azok a tanév végén a nyári-vizsgák alkalmával nyilvánosan kiosztassanak. — Kinevezés. Vczendy Vibnos számvizsgálót a m. kir. pénzügyminiszter, a helybeli pénzügy igazgatóság számvevő osztályának vezetőjévé nevezte ki. — A vármegye tavaszi rendes közgyűlése május hó 14-dikén és következő napjain fog megtartatni. — 10 forint jutalom. A m. kir. pénzügyminiszter Lányi Antal orosi községi jegyzőt 10 frt jutalomban részesítette a közadók pontos és lelkiismeretes behajtásáért. A nevezett jegyző úr e jutalmat nem fogadta el, még pedig azzal a megokolással, hogy ilyen mértékű jutalmazással szolgákat szokás elismerésben részesíteni s megfelelőbb lenne, ha a kormány a jegyzőket a kivánt kitüntetésben például egy elösmerő okirat által részesítené. — Kaszárnya mizériák. Fájdalom napról napra mind jobban és jobban bebizonyosodik, hogy az aimak idejében oly szépen festett óriási arany gömbök a város és polgáraira nézve csak szappan buborékok voltak. A nagy laktanya a város gazdasági életének szempontjából, egy folyton napi rendre kerülő fenyegető sötét kérdéssé vált, a városi administratio idejének is jelentékeny részét — minden haszon nélkül, sőt nagy kár mellett emésztgetve. Alig teljesítetik az egyik költséges, e^y és több ezer frtos igény, már itt a másik; miud iuproduktiv, holt tőke szaporítás. A nagy laktanya szűk s a be nem férő létszám elszállásolásával már eddig is a lakosság boldogittatott. — A boldogságból az oroszlány rósz természetesen a polgári osztálynak jut ki ós jött a rendelet, hogy a város polgármestere egy ujabban kihelyezendő (

3/<) század elhelyezéséről azonnal gondoskodjék — gondoskodjék nem csak istállók, de lakások, konyhák és irodákról stb. stb. Jött aztán egy másik rendelet, mely egy pótkeret elhelyezésére szükséges épületek előállitását hagyja meg, ismét egy másik, mely a nagy laktanya területén ujabb istállók és lakó épületek építését rendeli el, 2 «/

a — 3°/

8 jövedelmezóssol. Mi lesz ebből? A tanács könyörgései, feliratai, mind hiába való erőlködések. A polgármester — a szerencsétlen laktanya vállalat szomorú következményei ellenében elszántan viaskodik; ujabban Budapestre utazott, hogy ott az illetékes hatalmi faktorok előtt a közönség érdekeinek védelmét lehetőleg kieszközölje. Siker kisérje becsületes buzgólkodását, hogy a helytelen ós rosz számitások szomorú következményeit lehetőleg ellensúlyozza. — A vármegyei közmivelődési alap javára ajáulotta föl az idén is Pongrácz Jenő gróf azt a 30 frt 40 krnyi összeget, melyet részére a felső-dadái sorozó járásban polgári elnöki miníségben teljesített szolgálatáért napdij és fuvarpénz czimén utalványoztak. — Bezárt óvoda. Az alvégi városi óvoda, a növendékek között fellépett kanyaró-járvány miatt, két heti időtartamra bezáratott. — A vármegyei múzeum gyarapodása. Vay István nyírbátori főszolgabíró egy diszes s majdnem teljesen ép bronzkori urnát ajándékozott a vármegyei múzeumnak. Az érdekes régiséget a Nyir-Lugos községhez tartozó .Szennyes" pusztán, Patay Ferencz birtokán találták. — Városi képviseleti gyűlés lesz e bó 30-dikán, d. u. 3 órakor, melyen tárgyalni fogják a városi házipénztárnak mult évi zárszámadásait s eldöntésre került két ingatlan-eladási ügy. — Gyászrovat. Idősb Bakos Pálné, Lebóh Mária s gyermekeim: Bakos Pál, ev. ref. lelkész s neje, Némethi Amália; Btkos Kálmán, ev. ref. lelkész s neje, Szabó Ilona; Bikos Irmas férje Szőllőssy János; Bikos Katalin 8 férje, Bibós Károly; Bakos Anna s férje, Balogh Imre, a fájdalom leverő érzetével jelentjük, a szeretett férj s illetőleg a legjobb atya és nagyatya egyikének, id. Bakos Pál-nak néhány napi betegsége után, életének 80-ik, boldog házasságának 58-évébeD, — folyó hó 22 én d. u. 5 órakor történt csendes elhunytát. A boldogult hideg tetemei, f évi april 24 én, d. u. 2 órakor, a ref. egyh. szertartása szerint fognak örök nyugalomra tétetni a mihálydii üirkertbe. Mely végtisztessógtételre a boldogult rokonait és ösmerőseit, bánatos szívvel meghívjuk, a fentnevezett kesergő özvegy ós gyermekek, az unokák nevében is. Mihálydi, 1895. april hó. — Köszönet nyilvánítás. T. Vojtovics Bertalan úr 100 forinttal növelé a főgimnázium pénzalapját. Fogadja adományáért az adományozo úr ez uton is a főgimnázium hálás köszönetét. Nyíregyházán, 1895. április 27. Dr. Meskó László, főgimn. felügyelő, Martinyi József, főgimn. igazgató. — Színházi hirek. Tiszay Dezső színigazgató titkára Bende Ödön az elmúlt hét folyamán városunkban tartózkodott bérletek gyűjtése végett. Rövid itt tartóz-