Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-21 / 16. szám

N Y t R V I D É K." — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kovács László beregszászi törvényszéki joggyakornokot a helybeli törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Lukács Ödön ünneplése. Lukács Ödön ev. ref. esperes tiszteletére, lelkészkedésének 25 éves forduloja alkalmából a helybeli ev. ref. egyház presbytenumanak kebeléből alakult bizottság e hó 23-dikán bankettet rendez az ipartestület nagytermében. — Vásártér-rendezés Nyíregyházán. Régóta vajúdik, de a folyó hó 18-án tartott városi képviseleti közgyűlésen végre megszületett. A közgyűlésen egyebkent meglátszott, hogy vásártéren mozog, a mennyiben felette izgatott és zajos volt, még a komédia sem hiányzott. A magán és osztály érdekek harczát láttuk itt, bar érdektelen gladiatorok sem hiányzottak. — A tokaji es szentmihályi utcza harcziasabb és merészebb volt a kallainal, mely a szerénység bundája alól erősen mozgolódva, csak ülve fechtirozott, mely harczmodort különben a tokaji utczaiak ínég erélyesebben alkalmazták, ugy hogy tárgyilagosan és higgadtan beszélni alig volt lehetséges. — A szentmihályi- es tokaji-utcza végre is győzött s a zajos közgyűlés 22 szótöbbséggel ugy az országos, mint a hetivás írok helyét a szentmihályi- és a tokaji-utak közötti mintegy 26 holdnyi területen határozta berendezendőnek, mely terület a vasúthoz tényleg közelebb fekszik a másiknál, a mennyiben az éjszak-keleti pályatesthez egy jó hajitásnyira vonul el. A polgármester és tisztiügyész (az érdekelt utczákon nincs is házuk) inkább a kállai-utcza felé hajlottak s kétes értékű érvek méltatásával, nem kivánták a város százados múltján alapuló rendszerét — melyhez becsületes árban szerzett jogok fűződnek — fenekestől felforgatni — ami mindenesetre nagyon becsületes felfogás, de hogy helyes-e egyszersmind, a jövő mutatja meg. A nyiregyházi gazdaközönség egy részének érdekében kívánatosnak tartanák azonban, ha a heti vásárok a jelenlegi sertés-vásár terén és a tanitó-kert egy részének mintegy 4—5 holdnyi területén rendeztetnének be, és pedig legfeljebb 1000 frt beruházásával. Az országos vásártért ellenben a jelenlegi helyén hagynák, inely magas fekvése és tágas terjedelménél fogva az Isten által is vásártérnek lett teremtve, a mi igaz is! A vasúthoz pedig oly módon kívánnak teljes közelségbe helyezni, hogy a vasut-igazgatóságot egy rakodóhelynek a Szarvas-utcza végére leendő kiépítésére kapacitálnák. A másik tervet illetőleg félnek a nagy költségeskedéstől, mert a mint az éktelen zajban a tisztiügyész kimutatni igyekezett, ezen terv szerint a vásártér előállítása közel 40.000 frtot fog felemészteni. Feltöltés 18.000 frt, kapcsolatos utak, hidak előállítása és használható állapotba helyezése 8—10.000 frt, berendezés 6000 frt, tanitó-kert értéke 4000 frt stb. stb. Érveléseit azonban, türelmét vesztve, nem volt képes kifejteni s azzal ült le, hogy mikor ő nem a maga házát, de a város házát szolgálja, akkor nem törődik ugyan azzal, váljon álláspontja egyeseknek tetszik, vagyjuem tetszik, de a tüdejét ki nem kiabálhatja. — Ez is igaz! — Egy Ízben még jó polgármesterünk is kijött a sodronból, de nem volt képes rendet tartani, jólehet az ülést feloszlatással fenyegette és idegesen mozgolódott székében attól való szorongó félelmében, hogy a várost ismét beviszik egy nagy inproduktiv kiadásba, neki pedig, bár hogy is erőlködik, üres a pénztára; nem találna aztán vigaszt azon kegyetlen kijelentésben seui hogy hát hiszen „majd eladjuk a régi vásártér helyét" s lesz pénz! Hát sugla oda mellette ülő kollegájának: „adjuk el az izénket is;" „a szegény polgár ember pedig a kinek nincs tanyája hajtsa u malaczkáját, csürhejét a paradicsomba legelni," a mint aztán kollegája szomorú mosollyal megjegyezte. Az eladásban kárpótlást magunk sem látunk, minthogy abból a mi rezgyi képen még eladható, tehát vagy 25—30 hold nem kapna be a város 7000 frtot sem, s mely érték teljesen paralisálva lenne azon városi épületek értékének elvesztésével, amik ez időszerint a vásártéren léteznek s a városnak évenként mintegy 1500—1600 frtot jövedelmeznek. Ebben tehát megnyugvást lelni csakugyan nem lehet, de a nagy beruházással szemben iparkodunk megnyugvást lelni abban a körülményben, hogy az elfogadott terv szerint a vásártér a vasúthoz egészen közel fekszik; hogy aztán az meghozza-e a várt eredményt vagy nem, azt egyelőre a boldog Isten tudja; sokan azon nézetben vannak, hogy igy a városi publikum a várost a kereskedő világ nagy kárára kifogja kerülhetni — a mi a vasúton közlekedő vásári közönségre nézve feltétlenül áll is; hogy aztán ez miféle veszéllyel járandó azt ismét nem tudjuk. Ha pedig a tér hozzá még valóban szűk is ugy egyesek véleménye szerint egy második nagy laktanya létesítéséről van szó, a miből pedig nem kérünk. Mi azon reményben hogy az elhatározás az annyira hangoztatott üdvös eredményeket csakugyan előteremti, — megnyugodunk. A közgyűlés 63 szóval 41 szavazat ellenében döntött a Szent-Mihály-utczai terület mellett. — A szatmári főispán halála. Ujfalussy Sándor Szatmárvármegye főispánja, cs. és kir. kamarás a mult pénteken Remete-mezőn meghalt. Ujfalussy Szatmármegye egyik ősi családjából származott. Fiatal korában a megye szolgálatába lépett, s a közigazgatásban való jártassága korán szerezték meg számára az alispáni széket. Szülómegyéjéből királyi kegy szólította magasabb polezra: Ujfalussyt Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye főispánjává nevezték ki és ő rövid idő alatt Szolnokon is épen olyan népszerű lett, mint Szatmármegyében. De ekkor már megtámadta a kór, tüdőbaj gyötörte, az egykor dalias szép fértiu egészen megtört, ősszeasszott. Fürdőről fürdőre járt és mikor Koch fölfedezte a Kochint, ő volt egyike a legelsőknek, aki az uj gyógvanyaggal beoltatta magát. Ugy látszott, visszanyerte egészségét és mikor Domahidy Ferencz lemondása után Szatmárvármegye főispánjává nevezték ki, — egészségesen, nagy kedvvel ós ambiczióval tért vissza újra szülőmegyéjébe. De a javulás csak látszólagos volt. A főispán állapota mindig rosszabbodott, mig végre kínjaitól megváltotta a halál. — Csöd. A nyiregyházi kir. törvényszék Beck Sámuel kisvárdai lakos ellen e hó 19-én csődöt rendelt el. Csődbiztosul dr. Réczcy Sándor törvényszéki jegyzőt, tömeggondnokul Gliick Péter kisvárdai, helyetteséül Schwarcz Izidor nyiregyházi ügyvédeket nevezvén ki, a követelések bejelentési határidejéül junius 19., felszámolási határnapul julius 17., csődválasztraány választási határnapul pedig julius íiO-ik napját tűzte ki. — „Szent Péter." Nem legenda, hanem valóságos igaz történet, amit most elbeszélni akarunk. — Egyik községben egy jómódú özvegy asszonyhoz, ki elhalt urával a legjobb egyetértésben s jó módban élt s kit e miatt sokáig mélyen gyászolt, egy éjjel 12 óra tájban bekopogtatott egy túlvilági öltözetben lévő, torzonborz ősz hajú bajuszü és szakálu alak s kísérteties hangon elkezdett vele beszélni a következő módon: „Asszony! Én most a túlvilágról jövök. A nevem: Szent Péter. Beszéltem az uraddal, ki véghetetlenül sajnál tégedet. Azt üzeni neked én velem, hogy földi gyarlóságaiért a purgatoriumban nagy kinokat kell szenvednie. Kínjaitól csak ugy szabadulhat meg, ha azt az összeget, melyet reád hagyott, neki elküldöd én velem!" Az asszony hajlandó lett volna átadni a kérdésben levő pénzt, ha nála lett volna, de el volt helyezve a takarékban. Megegyeztek tehát abban, hogy az asszony másnap bemegy a városba, a 700 frtnyi összeget felveszi s másnap éjjel a kisértetek órájában „Szent Péter urnák átadja." — Ugy is történt. Az asszony bement a pénzért. Azonban, mint együgyű asszony, midőn a „pénzügyminister urak" kérdezték tőle, mi czélból veszi ki összes pénzét, minden tartózkodás nélkül elbeszélte ott az esetet, hogy a pénz meghalt ura lelki üdvösségének megváltására szükséges. Az urak nem szóltak semmit, a pénzt kiadták s békével útnak eresztették az asszonyt, azonban hirt adtak az esetről a csendőrségnek. Az özvegy ez alatt szerencsésen hazaérkezett a pénzzel s szent áhítatosság és imádságok között várta az éjfélt. Mikor aztán a lelkek órája elérkezett, nagy csörömpölés, dörömbözés, kucscsörgés és más kísérteties tünetek közt megjelent az ajtóban „Szent Péter úr"-nak tiszteletet és félelmet gerjesztő alakja, s miután az ajtókat óvatosan bezárta maga után, s meggyőződött arról, hogy a házban rajtuk kivül egy lélek sincs jelen, nagy ünnepies szertartások közt készült átvenni a pénzt. Azonban „ember tervez, Isten végez!" Alig kezdtek hozzá a pénz olvasásához, dörömbözés hallatszik az ajtón, ily szavakkal: „Szent Péter! Nyisd ki az ajtót, mert Mihály és Gábor árkangyalok szeretnének bemenni!" Mivel pedig a felhívásra az ajtó nem nyílik vala meg, sőt „Szent Péter úr" sáfrányszagot érezve, menekülésre gondolt, hirtelen belépett Mihály és Gábor árkangyal — két csendőr képében — kik is „Szent Péter ur"-at azonnal alapos vallatás alá fogván, kisült, hogy a hatalmas ur nem más, mint az asszony férjének egyik ismerőse, ki meglehetős szélhámos tehetséggel bírván s a viszonyokat is jól ismervén, ily módot eszelt ki, hogy könnyű szerrel pénzhez juthasson. — „Az egyenesadók ismertetése és a községi adókezelés" czim alatt Popp György kir. pénzügyigató ur az egyenesadók és azok kezelesére vonatkozólag jelenben érvényben álló törvények, szabályok, utasítások és a pénzügyi közigazgatási biróság döntvényei és elvi jelentőségű határozata alapján nagyobb szabású munkát állított össze. A mű, mely 34 ív terjedelmű ós a melynek bolti ára 3 forint, a héten kerül ki lapunk nyomdájából. Megrendelhető a szerzőnél és lapunk kiadóhivatalában. A munkát megjelenése után ismertetni fogjuk. Addig is ajánljuk nemcsak a szakkörök, de egyáltalán az adózó közönség figyelmébe. — Muzeumunk gyarapodása. Szobonya Nándor dombrádi gyógyszerész 163 régi péuzdarabot adományozott a vármegyei muzeumnak, melyek közül 30 darab görög és római érem. Jóna László uyirbaktai gyógyszerész pedig két darab őskori aganesot adományozott, melyek a baktai halastónál találtak. — Katonai lóvásár. Az 5-dik honvédhuszár ezred részére lóvásárt tartottak e hó 20-án délelőtt a honvédhuszár laktanyában. Mindössze 6 lovat vett meg a bizottság 250 frttól 320 frtig, még pedig a következő tenyésztőktől: Ónody Gézától 3 drbot, Gencsy Sámueltől 2 drbot, Básthy Barnabástól 1 drbot. = Sóstó. Május 1-én fog megnyílni Nyiregyháza kies kiránduló helye, az eddig annyira elhanyagolt meg nem becsült Sóstó. Épen azért örömmel regisztráljuk azt a tényt, bogy a jelenlegi bérlő mindent elkövet, hogy a szórakozást és gyógyulást kereső közönség igénye a legmesszebb menő mértékben kielégitessék. Jelentékeny változást eszközöltett a sétányokon, valamint kiváló gondot fordit arra is, hogy az ellátás ellen kívánalmakat ne támaszthassanak. — Megszüntetendő azon panaszokat, amelyek a mult évben alkalmazott fürdős ellen támasztattak, a folyó évre egy uj fürdőst szerződtetett, akinek a Fischer-féle hidegvíz-gyógyintézettől, a budapesti Lukács-fürdőtől, Szikszay-féle fürdő tulajdonosától Debreczenből jeles bizonyítványai vannak. Az uj fürdős kiválóan képesítve van masszalásra. — Pótadó-kivetés jóváhagyása. A belügyminisztér a vármegye közönségének azt a határozatát, melylyel a milléniumon való résztvétel költségeinek fedezetéül 1'/»% pótadót szavazott meg — jóváhagyta. A 1'/i% pótadó által fedezendő kölcsönből tudvalevőleg a Nyíregyházán építendő vármegyei kőzkórház, a Bessenyei-szobor, a történelmi nevezetességű helyek megjelölése, a kiállítás területéu építendő ház, a vármegye monográfiájának megírási költségei fognak fedeztetni. — Elgázolt rab. Szerdán délután a raboknak fejvánkost szállított egy kocsi. A piacz-téren egy vánkos a lovak közzé esvén, ettől azok annyira megvadultak, hogy a kocsisukat lerántották, s oly szerencsétlenül ment a két lábán keresztül a kocsi, hogy ezombjában mindkettő eltörött. — Megégett gyermek. A C'ászárszállási OJOlicsányi tanyán Szilágyi Mihály taksás 10 éves Mária nevű hibás elméjű leanya e hó 18 ikán, miközben edes anyja valamiért eltávozott a konyhából, minden valószínűség szerint játszadozni kezdett a tűzzel, s a ruhája tüzet fogott A szerencsétlen gyermek sikoltozására befutó anyja ugyan azonnal letépte és eloltotta az égő ruhát, a kis leány azonban a szenvedett égési sebekbe a gyorsan előhívott orvosi segély daczára másodnapra belehalt. — Diftéria és difteritisz. A közönség nem tesz különbséget e két szó között és egyformán használja őket. Ámde ez nem helyes, mert, mint Virchow legutóbb is hangoztatta, a difteria és a difteritisz két külön dolgot jelentenek, jobban mondva az utóbbi nem jelent semmit, illetve nincs helyes jelentése. Az „itis" vég ugyanis mindig valami gyuladást jelent, mint például otitis, fülgyuladás, Rhimitis orrgyuladás, pleurítis mellhártyagyuladás, a difteriának azonban semmi köze sincs a gyuladáshoz és igy nem lehet olyan neve, a mely itisszet végződik. — Ujságiró asszonyok. Az angol arisztrokráczia nőtagjai közül :-okan foglalkoznak újságírással és nem egy kiváló publiczista van a soraikban. Iyy Aberdeen grófnő fényes vezérczikkeket ír, Jersey, Münster és Mar grófnők pedig az előkelő angol lapok politikai munkatásai. A sutherlandi herczegnő igen csinos novellákat ir és ivéért 50 font sterlinget kap. Lady Henry Sommerset lapjában hetenkint komoly és figyelemre méltó czikket ir. Lady Meath és Wawrick grófnők számtalan dolgozatukban a szocziális kérdéssel foglalkoznak. Kívülünk még Jenne, Liwless és Lindsay ladjk tüunek ki mint kiváló írónők. — Helyreigazítás. A kereskedő ifjak egylete közgyűléséről szóló tudósításunkba hiba csúszott be, mint a következőkben igazítunk helyre. Megválasztattak: elnök Léderer Ignácz, alelnök Klár Lajos, titkár Kende Jenő, pénztárnok Hercz Aurél. — l)r. Zinner Jenő orvos ur lakását május hó 1-én a templom-tér 2-ik számú házába teszi át. — Tííz. Lapunk zártakor a körte-uteza 38-ik számú házban tűz ütött ki. Tűzoltóink gyorsan megjelenvén, lokalizálták a tüzet. Csarnok. Uli élmények. — Kassai Nándor. — 1889. julius hó végén indultam el Münchenből, hol a kir. képzőművészeti akadémián Liezenmayer hazánkfia festőosztályának rendes művésznövendóke voltam, Páris felé, az uj Sorbonne megnyitó ünnepélyére, melyre a világ összes tudományos és művészeti főiskolái hivatalosak voltak. Augsburg, Uim, Stuttgart, Karlsruhe, Strasburg, és Nancy-ban rövid pihenőket tartva ós e városok látványosságait megszemlélve, aug. hó 3 án éjfél után Cha> lons sur Marne ba érkeztein, hol következő kis inter • mezrom akadt. A vasúti kocsiban kívülem még csak a garde de republique egy főtisztje volt, a kitől — midón a gőzös éles fütye szundikálásomból felébresztett, — megtudtam, hogy a vonat itt '/a óráig időzik. Ezen időt szomjuságom csillapítására óhajtván felhasználni, leszállottaiu. Az éj koromsötét volt, alig haladtam azonban 20 lépésnyire, a vonatindulás jelzését hallottam, mire ijedten azonnal visszasiettem, de már csak annyi időm volt, hogy a meginduló vonat futó deszkájára ugorva, a kocsiajtó vasába kapaszkodtam. Kritikus helyzetemben észrevett a kalauz és betuszkolt a legközelebbi I. osztályú coupéba a benn ülő utazó társaság nem csekély meglepetésére, mely annyival inkább indykolt volt, mert könnyű uti pongyolámban, gallór-manchéta ós nyakkendő nélkül, fejemen uti barett, a gőzös füstjétől meglehetősen bekormozott arezom és kezeimmel — a mint az ajtói váratlanul mintegy beröpültem — nem a legmegnyugtatóbb benyomást keltettem. Helyzetem kellemetlenségét fokozta még azon körülmény, hogy a társaságnak — mivel angol volt — meg sem magyarázhattam a dolog mibenlétét. Türelmetlenül vártam be tehát a következő állomást, amidőn is magara kinyitottam az ajtót és internationális módon ajánlva magamat, kisiettem, hogy coupémat elérhessem; alig haladtam azonban néhány lépést a futódeszkán, midőn a vonat megindult ós megint csak ott voltam, a hol az a bizonyos madridi. Szereacséré Pokrócz Ádám űr csakhamar észrevett ós az előttem levő coupé ajtaját kinyitva, ismét gyöngéden besegített. Ott már franczia társaságra akadtam, mely irántam élénk érdeklődést tanúsított; a mint azonban társalgásunk folyamán utazísom czélját megtudták, bámulva kérdezték: „Hogyan Ön Párisba akar utazni? hiszen mi épen ellenkező irányban, még pedig Metz felé utazunk!" Ezen váratlan, meglepő kijelentés majdnem kétségbe ejtett, mert tisztában voltam az iránt, hogy a sötében egy más vágányon levő vonatra szálltam. Kellemetlen helyzetemből kisegített azon körülmény, hogy véletlenül a zsebemben volt a bpesti tud. egyetem olvasókörének magyar és franczia nyelven kiállított megbízólevele, valamint a párisi ünnepólyrendező bizottság „lettre iV invitation"-ja, mely okmányok előmutatása által mindenütt a legfigyelmesebb előzékenységgel találkoztam. A következő állomás főnöke azonnal sürgönyözött Párisba, úgy hogy midőn a legközelebbi gyorsvonatot igénybevéve, néhány órai késéssel a párisi „gare de lést" be érkeztem, az igazgatóságnál holmimat a legnagyobb rendben csomagolva, hiánytalanul átvehettem. Ugyanakkor számos külföldi főiskola delegáltjai is megérkeztek. Az ünnepélyes fogadtatás után hosszú koeíHorban berobogtunk a hires metropolisba, bámulva az előttünk feltáruló impozáns látványt és bámultatva a gyönyörű ós végtelennek látszó bonlevardok tengernyi néptömege általMásfél órai kocsizás után a „rue Victor Cousin'-be értem, hol a 8. sz. a. a régi Lorbonne-val szemben levő szálloda I. emeletén szállásoltak el. — A 20 tagból álló magyar küldöttséghez Zimbaco nevü fiatal ügyvéd és a diplomaták iskolájának növendéke lett szolgálattételre beosztva, ki ezen tisztjét a legnagyobb előzékenységgel és szeretetreméltósággal betöltötte. Ő adta át nekünk a nyomtatványoknak egész halmazát, a miniszteri estélyek-, színházi díszelőadások ós egyéb alkalmi mulatságokhoz névre szóló meghívókat, a napi renden levő ünnepélyek programmjait, „pake par tont" jegyeket s a t. s a t. Az „ Association'-ban eltöltött ebéd után Gérecs Károly, a párisi egyetem egyik magyar hallgatója és Zimbaco vezetése alatt a kiállításra rándultunk ki. A küldöttségek mind nemzeti díszben, igy a magyar ifjúság is részben magyar, részben nemzetközi gálában, a frakk alatt széles nemzeti színű mellszallaggal jelent meg. — A párisi gaminok ezen trikolorunkat fordított sorrendben nézve folyton: „vive lesitaliens* üdvözléssel fogadtak. Exotikusabb szinben tüntünk fel azonban egy angol társaság előtt. A kiállítási terület III. rószén az