Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-21 / 16. szám

N Y t R V I D É K." — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kovács László beregszászi törvényszéki joggyakornokot a hely­beli törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Lukács Ödön ünneplése. Lukács Ödön ev. ref. esperes tiszteletére, lelkészkedésének 25 éves forduloja alkalmából a helybeli ev. ref. egyház presbytenumanak kebeléből alakult bizottság e hó 23-dikán bankettet ren­dez az ipartestület nagytermében. — Vásártér-rendezés Nyíregyházán. Régóta vajúdik, de a folyó hó 18-án tartott városi képviseleti közgyűlésen végre megszületett. A közgyűlésen egyebkent meglátszott, hogy vásártéren mozog, a mennyiben felette izgatott és zajos volt, még a komédia sem hiányzott. A magán és osztály érdekek harczát láttuk itt, bar érdek­telen gladiatorok sem hiányzottak. — A tokaji es szent­mihályi utcza harcziasabb és merészebb volt a kallainal, mely a szerénység bundája alól erősen mozgolódva, csak ülve fechtirozott, mely harczmodort különben a tokaji utczaiak ínég erélyesebben alkalmazták, ugy hogy tárgyi­lagosan és higgadtan beszélni alig volt lehetséges. — A szentmihályi- es tokaji-utcza végre is győzött s a zajos közgyűlés 22 szótöbbséggel ugy az országos, mint a hetivás írok helyét a szentmihályi- és a tokaji-utak közötti mintegy 26 holdnyi területen határozta berendezendőnek, mely terület a vasúthoz tényleg közelebb fekszik a másik­nál, a mennyiben az éjszak-keleti pályatesthez egy jó hajitásnyira vonul el. A polgármester és tisztiügyész (az érdekelt utczákon nincs is házuk) inkább a kállai-utcza felé hajlottak s kétes értékű érvek méltatásával, nem kivánták a város százados múltján alapuló rendszerét — melyhez becsületes árban szerzett jogok fűződnek — fenekestől felforgatni — ami mindenesetre nagyon becsü­letes felfogás, de hogy helyes-e egyszersmind, a jövő mutatja meg. A nyiregyházi gazdaközönség egy részének érdekében kívánatosnak tartanák azonban, ha a heti vásárok a jelenlegi sertés-vásár terén és a tanitó-kert egy részének mintegy 4—5 holdnyi területén rendeztet­nének be, és pedig legfeljebb 1000 frt beruházásával. Az országos vásártért ellenben a jelenlegi helyén hagynák, inely magas fekvése és tágas terjedelménél fogva az Isten által is vásártérnek lett teremtve, a mi igaz is! A vasúthoz pedig oly módon kívánnak teljes közelségbe helyezni, hogy a vasut-igazgatóságot egy rakodóhelynek a Szarvas-utcza végére leendő kiépítésére kapacitálnák. A másik tervet illetőleg félnek a nagy költségeskedéstől, mert a mint az éktelen zajban a tisztiügyész kimutatni igyekezett, ezen terv szerint a vásártér előállítása közel 40.000 frtot fog felemészteni. Feltöltés 18.000 frt, kap­csolatos utak, hidak előállítása és használható állapotba helyezése 8—10.000 frt, berendezés 6000 frt, tanitó-kert értéke 4000 frt stb. stb. Érveléseit azonban, türelmét vesztve, nem volt képes kifejteni s azzal ült le, hogy mikor ő nem a maga házát, de a város házát szolgálja, akkor nem törődik ugyan azzal, váljon álláspontja egyeseknek tetszik, vagyjuem tetszik, de a tüdejét ki nem kiabálhatja. — Ez is igaz! — Egy Ízben még jó polgármesterünk is kijött a sodronból, de nem volt képes rendet tartani, jólehet az ülést feloszlatással fenyegette és idegesen mozgolódott székében attól való szorongó félelmében, hogy a várost ismét beviszik egy nagy inproduktiv kiadásba, neki pedig, bár hogy is eről­ködik, üres a pénztára; nem találna aztán vigaszt azon kegyetlen kijelentésben seui hogy hát hiszen „majd el­adjuk a régi vásártér helyét" s lesz pénz! Hát sugla oda mellette ülő kollegájának: „adjuk el az izénket is;" „a szegény polgár ember pedig a kinek nincs tanyája hajtsa u malaczkáját, csürhejét a paradicsomba legelni," a mint aztán kollegája szomorú mosollyal megjegyezte. Az eladás­ban kárpótlást magunk sem látunk, minthogy abból a mi rezgyi képen még eladható, tehát vagy 25—30 hold nem kapna be a város 7000 frtot sem, s mely érték teljesen paralisálva lenne azon városi épületek értékének elvesztésével, amik ez időszerint a vásártéren léteznek s a városnak évenként mintegy 1500—1600 frtot jövedel­meznek. Ebben tehát megnyugvást lelni csakugyan nem lehet, de a nagy beruházással szemben iparkodunk meg­nyugvást lelni abban a körülményben, hogy az elfogadott terv szerint a vásártér a vasúthoz egészen közel fekszik; hogy aztán az meghozza-e a várt eredményt vagy nem, azt egyelőre a boldog Isten tudja; sokan azon nézetben vannak, hogy igy a városi publikum a várost a kereskedő világ nagy kárára kifogja kerülhetni — a mi a vasúton közlekedő vásári közönségre nézve feltétlenül áll is; hogy aztán ez miféle veszéllyel járandó azt ismét nem tudjuk. Ha pedig a tér hozzá még valóban szűk is ugy egyesek véleménye szerint egy második nagy laktanya létesítéséről van szó, a miből pedig nem kérünk. Mi azon reményben hogy az elhatározás az annyira hangoztatott üdvös eredményeket csakugyan előteremti, — megnyugo­dunk. A közgyűlés 63 szóval 41 szavazat ellenében dön­tött a Szent-Mihály-utczai terület mellett. — A szatmári főispán halála. Ujfalussy Sándor Szatmárvármegye főispánja, cs. és kir. kamarás a mult pénteken Remete-mezőn meghalt. Ujfalussy Szatmár­megye egyik ősi családjából származott. Fiatal korában a megye szolgálatába lépett, s a közigazgatásban való jártassága korán szerezték meg számára az alispáni szé­ket. Szülómegyéjéből királyi kegy szólította magasabb polezra: Ujfalussyt Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye főispán­jává nevezték ki és ő rövid idő alatt Szolnokon is épen olyan népszerű lett, mint Szatmármegyében. De ekkor már megtámadta a kór, tüdőbaj gyötörte, az egykor dalias szép fértiu egészen megtört, ősszeasszott. Fürdőről fürdőre járt és mikor Koch fölfedezte a Kochint, ő volt egyike a legelsőknek, aki az uj gyógvanyaggal beoltatta magát. Ugy látszott, visszanyerte egészségét és mikor Domahidy Ferencz lemondása után Szatmárvármegye főispánjává nevezték ki, — egészségesen, nagy kedvvel ós ambiczióval tért vissza újra szülőmegyéjébe. De a javulás csak látszólagos volt. A főispán állapota mindig rosszabbodott, mig végre kínjaitól megváltotta a halál. — Csöd. A nyiregyházi kir. törvényszék Beck Sá­muel kisvárdai lakos ellen e hó 19-én csődöt rendelt el. Csődbiztosul dr. Réczcy Sándor törvényszéki jegyzőt, tömeggondnokul Gliick Péter kisvárdai, helyetteséül Schwarcz Izidor nyiregyházi ügyvédeket nevezvén ki, a követelések bejelentési határidejéül junius 19., felszámo­lási határnapul julius 17., csődválasztraány választási határnapul pedig julius íiO-ik napját tűzte ki. — „Szent Péter." Nem legenda, hanem valóságos igaz történet, amit most elbeszélni akarunk. — Egyik községben egy jómódú özvegy asszonyhoz, ki elhalt urá­val a legjobb egyetértésben s jó módban élt s kit e miatt sokáig mélyen gyászolt, egy éjjel 12 óra tájban bekopogtatott egy túlvilági öltözetben lévő, torzonborz ősz hajú bajuszü és szakálu alak s kísérteties hangon elkezdett vele beszélni a következő módon: „Asszony! Én most a túlvilágról jövök. A nevem: Szent Péter. Beszéltem az uraddal, ki véghetetlenül sajnál tégedet. Azt üzeni neked én velem, hogy földi gyarlóságaiért a purgatoriumban nagy kinokat kell szenvednie. Kínjaitól csak ugy szabadulhat meg, ha azt az összeget, melyet reád hagyott, neki elküldöd én velem!" Az asszony hajlandó lett volna átadni a kérdésben levő pénzt, ha nála lett volna, de el volt helyezve a takarékban. Meg­egyeztek tehát abban, hogy az asszony másnap bemegy a városba, a 700 frtnyi összeget felveszi s másnap éjjel a kisértetek órájában „Szent Péter urnák átadja." — Ugy is történt. Az asszony bement a pénzért. Azonban, mint együgyű asszony, midőn a „pénzügyminister urak" kérdezték tőle, mi czélból veszi ki összes pénzét, minden tartózkodás nélkül elbeszélte ott az esetet, hogy a pénz meghalt ura lelki üdvösségének megváltására szükséges. Az urak nem szóltak semmit, a pénzt kiadták s békével útnak eresztették az asszonyt, azonban hirt adtak az esetről a csendőrségnek. Az özvegy ez alatt szerencsésen hazaérkezett a pénzzel s szent áhítatosság és imádságok között várta az éjfélt. Mikor aztán a lelkek órája elér­kezett, nagy csörömpölés, dörömbözés, kucscsörgés és más kísérteties tünetek közt megjelent az ajtóban „Szent Péter úr"-nak tiszteletet és félelmet gerjesztő alakja, s miután az ajtókat óvatosan bezárta maga után, s meg­győződött arról, hogy a házban rajtuk kivül egy lélek sincs jelen, nagy ünnepies szertartások közt készült át­venni a pénzt. Azonban „ember tervez, Isten végez!" Alig kezdtek hozzá a pénz olvasásához, dörömbözés hallatszik az ajtón, ily szavakkal: „Szent Péter! Nyisd ki az ajtót, mert Mihály és Gábor árkangyalok szeret­nének bemenni!" Mivel pedig a felhívásra az ajtó nem nyílik vala meg, sőt „Szent Péter úr" sáfrányszagot érezve, menekülésre gondolt, hirtelen belépett Mihály és Gábor árkangyal — két csendőr képében — kik is „Szent Péter ur"-at azonnal alapos vallatás alá fogván, kisült, hogy a hatalmas ur nem más, mint az asszony férjének egyik ismerőse, ki meglehetős szélhámos tehetséggel bír­ván s a viszonyokat is jól ismervén, ily módot eszelt ki, hogy könnyű szerrel pénzhez juthasson. — „Az egyenesadók ismertetése és a községi adókezelés" czim alatt Popp György kir. pénzügyigató ur az egyenesadók és azok kezelesére vonatkozólag jelenben érvényben álló törvények, szabályok, utasítá­sok és a pénzügyi közigazgatási biróság döntvényei és elvi jelentőségű határozata alapján nagyobb szabású munkát állított össze. A mű, mely 34 ív terjedelmű ós a melynek bolti ára 3 forint, a héten kerül ki lapunk nyomdájából. Megrendelhető a szerzőnél és lapunk kiadó­hivatalában. A munkát megjelenése után ismertetni fogjuk. Addig is ajánljuk nemcsak a szakkörök, de egy­általán az adózó közönség figyelmébe. — Muzeumunk gyarapodása. Szobonya Nándor dombrádi gyógyszerész 163 régi péuzdarabot adomá­nyozott a vármegyei muzeumnak, melyek közül 30 darab görög és római érem. Jóna László uyirbaktai gyógy­szerész pedig két darab őskori aganesot adományozott, melyek a baktai halastónál találtak. — Katonai lóvásár. Az 5-dik honvédhuszár ezred részére lóvásárt tartottak e hó 20-án délelőtt a honvéd­huszár laktanyában. Mindössze 6 lovat vett meg a bizott­ság 250 frttól 320 frtig, még pedig a következő tenyész­tőktől: Ónody Gézától 3 drbot, Gencsy Sámueltől 2 drbot, Básthy Barnabástól 1 drbot. = Sóstó. Május 1-én fog megnyílni Nyiregyháza kies kiránduló helye, az eddig annyira elhanyagolt meg nem becsült Sóstó. Épen azért örömmel regisztráljuk azt a tényt, bogy a jelenlegi bérlő mindent elkövet, hogy a szórakozást és gyógyulást kereső közönség igénye a leg­messzebb menő mértékben kielégitessék. Jelentékeny vál­tozást eszközöltett a sétányokon, valamint kiváló gondot fordit arra is, hogy az ellátás ellen kívánalmakat ne támaszthassanak. — Megszüntetendő azon panaszokat, amelyek a mult évben alkalmazott fürdős ellen támasz­tattak, a folyó évre egy uj fürdőst szerződtetett, akinek a Fischer-féle hidegvíz-gyógyintézettől, a budapesti Lu­kács-fürdőtől, Szikszay-féle fürdő tulajdonosától Debre­czenből jeles bizonyítványai vannak. Az uj fürdős kiválóan képesítve van masszalásra. — Pótadó-kivetés jóváhagyása. A belügyminisz­tér a vármegye közönségének azt a határozatát, mely­lyel a milléniumon való résztvétel költségeinek fedeze­téül 1'/»% pótadót szavazott meg — jóváhagyta. A 1'/i% pótadó által fedezendő kölcsönből tudvalevőleg a Nyíregyházán építendő vármegyei kőzkórház, a Besse­nyei-szobor, a történelmi nevezetességű helyek megje­lölése, a kiállítás területéu építendő ház, a vármegye monográfiájának megírási költségei fognak fedeztetni. — Elgázolt rab. Szerdán délután a raboknak fej­vánkost szállított egy kocsi. A piacz-téren egy vánkos a lovak közzé esvén, ettől azok annyira megvadultak, hogy a kocsisukat lerántották, s oly szerencsétlenül ment a két lábán keresztül a kocsi, hogy ezombjában mindkettő el­törött. — Megégett gyermek. A C'ászárszállási OJO­licsányi tanyán Szilágyi Mihály taksás 10 éves Mária nevű hibás elméjű leanya e hó 18 ikán, miközben edes anyja valamiért eltávozott a konyhából, minden való­színűség szerint játszadozni kezdett a tűzzel, s a ru­hája tüzet fogott A szerencsétlen gyermek sikoltozá­sára befutó anyja ugyan azonnal letépte és eloltotta az égő ruhát, a kis leány azonban a szenvedett égési sebekbe a gyorsan előhívott orvosi segély daczára másodnapra belehalt. — Diftéria és difteritisz. A közönség nem tesz különbséget e két szó között és egyformán használja őket. Ámde ez nem helyes, mert, mint Virchow legutóbb is hangoztatta, a difteria és a difteritisz két külön dolgot jelentenek, jobban mondva az utóbbi nem jelent semmit, illetve nincs helyes jelentése. Az „itis" vég ugyanis min­dig valami gyuladást jelent, mint például otitis, fül­gyuladás, Rhimitis orrgyuladás, pleurítis mellhártya­gyuladás, a difteriának azonban semmi köze sincs a gyuladáshoz és igy nem lehet olyan neve, a mely itis­szet végződik. — Ujságiró asszonyok. Az angol arisztrokráczia nőtagjai közül :-okan foglalkoznak újságírással és nem egy kiváló publiczista van a soraikban. Iyy Aberdeen grófnő fényes vezérczikkeket ír, Jersey, Münster és Mar grófnők pedig az előkelő angol lapok politikai munka­tásai. A sutherlandi herczegnő igen csinos novellákat ir és ivéért 50 font sterlinget kap. Lady Henry Som­merset lapjában hetenkint komoly és figyelemre méltó czikket ir. Lady Meath és Wawrick grófnők számtalan dolgozatukban a szocziális kérdéssel foglalkoznak. Kí­vülünk még Jenne, Liwless és Lindsay ladjk tüunek ki mint kiváló írónők. — Helyreigazítás. A kereskedő ifjak egylete köz­gyűléséről szóló tudósításunkba hiba csúszott be, mint a következőkben igazítunk helyre. Megválasztattak: el­nök Léderer Ignácz, alelnök Klár Lajos, titkár Kende Jenő, pénztárnok Hercz Aurél. — l)r. Zinner Jenő orvos ur lakását május hó 1-én a templom-tér 2-ik számú házába teszi át. — Tííz. Lapunk zártakor a körte-uteza 38-ik számú házban tűz ütött ki. Tűzoltóink gyorsan megjelen­vén, lokalizálták a tüzet. Csarnok. Uli élmények. — Kassai Nándor. — 1889. julius hó végén indultam el Münchenből, hol a kir. képzőművészeti akadémián Liezenmayer ha­zánkfia festőosztályának rendes művésznövendóke voltam, Páris felé, az uj Sorbonne megnyitó ünnepélyére, melyre a világ összes tudományos és művészeti főiskolái hiva­talosak voltak. Augsburg, Uim, Stuttgart, Karlsruhe, Strasburg, és Nancy-ban rövid pihenőket tartva ós e városok lát­ványosságait megszemlélve, aug. hó 3 án éjfél után Cha> lons sur Marne ba érkeztein, hol következő kis inter • mezrom akadt. A vasúti kocsiban kívülem még csak a garde de republique egy főtisztje volt, a kitől — midón a gőzös éles fütye szundikálásomból felébresztett, — megtudtam, hogy a vonat itt '/a óráig időzik. Ezen időt szomjuságom csillapítására óhajtván felhasználni, leszál­lottaiu. Az éj koromsötét volt, alig haladtam azonban 20 lépésnyire, a vonatindulás jelzését hallottam, mire ijedten azonnal visszasiettem, de már csak annyi időm volt, hogy a meginduló vonat futó deszkájára ugorva, a kocsiajtó vasába kapaszkodtam. Kritikus helyzetemben észrevett a kalauz és betuszkolt a legközelebbi I. osz­tályú coupéba a benn ülő utazó társaság nem csekély meglepetésére, mely annyival inkább indykolt volt, mert könnyű uti pongyolámban, gallór-manchéta ós nyak­kendő nélkül, fejemen uti barett, a gőzös füstjétől meg­lehetősen bekormozott arezom és kezeimmel — a mint az ajtói váratlanul mintegy beröpültem — nem a leg­megnyugtatóbb benyomást keltettem. Helyzetem kelle­metlenségét fokozta még azon körülmény, hogy a tár­saságnak — mivel angol volt — meg sem magyaráz­hattam a dolog mibenlétét. Türelmetlenül vártam be tehát a következő állo­mást, amidőn is magara kinyitottam az ajtót és inter­nationális módon ajánlva magamat, kisiettem, hogy coupémat elérhessem; alig haladtam azonban néhány lépést a futódeszkán, midőn a vonat megindult ós megint csak ott voltam, a hol az a bizonyos madridi. Szerea­cséré Pokrócz Ádám űr csakhamar észrevett ós az előt­tem levő coupé ajtaját kinyitva, ismét gyöngéden be­segített. Ott már franczia társaságra akadtam, mely irántam élénk érdeklődést tanúsított; a mint azonban társalgásunk folyamán utazísom czélját megtudták, bá­mulva kérdezték: „Hogyan Ön Párisba akar utazni? hiszen mi épen ellenkező irányban, még pedig Metz felé utazunk!" Ezen váratlan, meglepő kijelentés majd­nem kétségbe ejtett, mert tisztában voltam az iránt, hogy a sötében egy más vágányon levő vonatra száll­tam. Kellemetlen helyzetemből kisegített azon körül­mény, hogy véletlenül a zsebemben volt a bpesti tud. egyetem olvasókörének magyar és franczia nyelven ki­állított megbízólevele, valamint a párisi ünnepólyrendező bizottság „lettre iV invitation"-ja, mely okmányok elő­mutatása által mindenütt a legfigyelmesebb előzékeny­séggel találkoztam. A következő állomás főnöke azonnal sürgönyözött Párisba, úgy hogy midőn a legközelebbi gyorsvonatot igénybevéve, néhány órai késéssel a párisi „gare de lést" be érkeztem, az igazgatóságnál holmimat a leg­nagyobb rendben csomagolva, hiánytalanul átvehettem. Ugyanakkor számos külföldi főiskola delegáltjai is megérkeztek. Az ünnepélyes fogadtatás után hosszú koeíHorban berobogtunk a hires metropolisba, bámulva az előttünk feltáruló impozáns látványt és bámultatva a gyönyörű ós végtelennek látszó bonlevardok tengernyi néptömege által­Másfél órai kocsizás után a „rue Victor Cousin'-be értem, hol a 8. sz. a. a régi Lorbonne-val szemben levő szálloda I. emeletén szállásoltak el. — A 20 tagból álló magyar küldöttséghez Zimbaco nevü fiatal ügyvéd és a diplomaták iskolájának növendéke lett szolgálat­tételre beosztva, ki ezen tisztjét a legnagyobb előzé­kenységgel és szeretetreméltósággal betöltötte. Ő adta át nekünk a nyomtatványoknak egész halmazát, a mi­niszteri estélyek-, színházi díszelőadások ós egyéb alkalmi mulatságokhoz névre szóló meghívókat, a napi renden levő ünnepélyek programmjait, „pake par tont" jegye­ket s a t. s a t. Az „ Association'-ban eltöltött ebéd után Gérecs Károly, a párisi egyetem egyik magyar hallgatója és Zimbaco vezetése alatt a kiállításra rándultunk ki. A küldöttségek mind nemzeti díszben, igy a magyar ifjú­ság is részben magyar, részben nemzetközi gálában, a frakk alatt széles nemzeti színű mellszallaggal jelent meg. — A párisi gaminok ezen trikolorunkat fordított sorrendben nézve folyton: „vive lesitaliens* üdvözléssel fogadtak. Exotikusabb szinben tüntünk fel azonban egy angol társaság előtt. A kiállítási terület III. rószén az

Next

/
Oldalképek
Tartalom