Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-20 / 3. szám

N Y í R V I D É K." a melyhez a mai Írásmódra áttéve, tiszta, szép nyomású szöveg olvasás van mellékelve. A másik melléklet a konstantinápolyi régi bástyafalakat ábrázolja, a mostani állapotukban, a legújabb fénykép felveiel után. A szöveg köze nyomatva találjuk az „Esztergomi Szent-István kápolna," belsejének képit Dirre Tivadar eredeti rajzában, ugyancsak ettől a kiváló rajztanártól a regeuyes fekvésű pannonhalmi ősi benczés-monostor tájaépét, mely a legsikerültebb az eddig ismert paunonhalmi képek között; továbbá a clunyi apátság szép tájképet. A híres bécsi krónikának érdekes képeiből a következők vannak áttvéve: Szeat-Istváu képé; Hunt lovag; Kupa leveretése; Veuczelliu lovsg; Szeut-l-stvan, mint az egyházak alapitóji. Ugyan Szeut-Istváu királyra vouatkozólag még a következő képek vaunak a füietbea u m. Szent István pecsétjének hasonmása; Szilveszter pipa egyik bullájából vett eredeti részlet hasonmása; Szent István koronájának felső része (eredeti alakja); II. Szilveszter őlom-bullájának hasonmása; S.íeut Istvaa király és védőszentje (Részlet a koronázási palástról); Sseat István és Szent-Imre arczkép« Turóczi krónikájána: augsburgi kiadásából; Szent-István állítólagos erszényének, mely a kapucziausok bécsi templomában őriztetik, eredeti rajza. Mint erre a korra vonatkozó adat, III. 0;tó császár arczképe és pecsétjének hasonmása van közölve a szöveg között. Egyes füzet ára 30 kr. Előfizetés negyedévre (12 füzet) 3 frt 60 kr; félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Kapható minden könyvkereskedésben. — Az Athenaeuui Képes Irodalomtörténtéből megjelent a 29 ík füzet, az előbbiekhez hasonló gazdag tartalommal és képekkel. Ebben Bayer József befejezi a nemzeti színházról megkezdett tanulmányát, Széchy Károly pedig régibb elbeszélő irodalmunk kiválóbb alakjait: Vajda Pétert, Kuthy Lajost és a hamar népszerűvé vált Jósika Miklóst mutatja be, ismertetvén életűket és fóbb munkáihat. A fűzet utolsó czikkébeu Bjráth Ferencz, b. Eötvös József ifjúságáról szól. A szöveget ezúttal is számos kép illusztrálja: Lendvayué, Jókainé, Lendvay Mirton, Egressy Gábor, Víjda Péter, Kuthy Lajos, Jósika ifjú és öregkori, Siontágh Gusztáv, Jósikáné és Eötvös ifjúkori arczképei, Vajda síremléke, Kűthy kézirata, Jósika szülőháza, szurdoki lakása és drezdai síremléke, Vajda és Jósika munkáihoz egy-egy egvkorű szövegkép; külön mellékletekül pedig: Wesselényi Miklós nem rég fölfedezett levele az akadémia alapításáról és Kisfaludy Károly költeményeinek kézirati hasonmásai, Az egész vállalat, mely 35 füzetre fog terjedni, gyorsan közeledik befejezéséhez. Ára füzeteukint 40 kr. — Herczeg Ferencz kepes hetilapjának, az Uj idók-nek megjelent a 4. száma. Hetek óta írók, művészek és a nagyközönség érdeklődése kiséri ezt a vállalatot, melyről már az első szám megjalenése előtt kifejezést adtunk azon örvendetes meglepetésünknek, hogy valahára meg vau az a minden izében eredeti szépirodalmi lap, mely előkelő ós modern, de a mellett teljesen magyar. Örömmel látjuk az Uj Ilók második számából és a legközelebb megjelent 3. 4-bő

1, hogy ugy tartalom, mint kiállítás tekiutetében egyre halad a lap, egyre szépül és igy nem is csodilkozunk, hogy rövid fennállása daczára már több előfizetője van, mint bármely más szépirodalmi lapaak. A közönség sokat várt olyan laptól, melynek szerkesztője Herczeg Ferencz, kiadója a Singer és Wolfner czég és várakozásában nem is csalódott. Olyan illusztrácziók, mint a hirmidik sz ímban Jeadrassik Jenő .Lítogatás az atelierben" és Neogrády Antal .Beszélhetsz jó vitéz" czimü humortól duzzadó képei, a második számban Pállya Cilesztin ,Tüzér rohama" és Linek Lajos „Gyurkovicsók" czimü rajza, még alig jelentek meg magyar lapban. S a mellett az Uj idők nem egy genre-ü olvasókuak van megírva, hanem megleli benne a család minden tagja, férfi, asszony és leány a maga kedveucz olvasmányait. Olvasóink figyelmébe ajánljuk továbbá az ugyancsak Singer és Wolfner kiadásában Tutsek Anna szerkesstése mellett megjelenő Magyar Lányok czimü lapot, mely fiatal lányok számára van szerkesztve és Pósa Lajos Az én Újságom czimü pompás gyermeklapját. Mind a háromból kívánatra ingyen és bérmentve küld mutatványszámokat a kiadóhivatal Budapesten, Audrássy-ut 10. Csarnok. Hej, az a fejkötö!... Évi nagysám szép szőke leányka, nagy, tündöklő ós csudálatosan mozgékony kék szemekkel. Halvány arczát pjjzánság, gyakran tulcsapongó jókedv, olykor finom maliczia élénkíti. A termet sugár, hajlékony ; kifogástalanul öltözködik; szereti a színházat, bált, ki rándulásokat — szóval szeret mulatni s hogy mindezt élvezhesse, eszközei sem hiányzanak, megszerezvén munkássága révén annyit, amennyi e passziók mértékletes kielégítéséhez szükséges — lóvén egy vidéki városka állami elemi iskolájánál okleveles tanítónő. Bir tehát szépséggel, kedélylyel, biztos független állással ós — még sem elégedett. . . hiányzik a tökéletes boldogsághoz valami . . . egy egészen igénytelen kis jószág, olyan, mit minden jóravaló „masamód tuczat számra tart raktáron — egy kecses, csipkés, idresbodros, rózsaszín, vagy kék, vagy akár piros szallagos iczi-piczi — fejkötő Hol lehetue ilyenre, vagy ilyennek jogosult viselésére szert tenni ? E kérdés foglalkoztatja ébren, álmában, uton, útfélen, ez ad irányt minden tettének, szavának és gondolatának. Ez hogy akit Evi nagyeám érdekel, meggyőződhessék, hogy ez nem roszakaratu ráfogás, kérem, kegyeskedjék figyelemmel olvasni, amint következik. * * * Gyorsan robogó vasúti Kocsiban elegáns utiköpanybe burkolt fiatal hölgy ül — egyedül. A fővárosból jön hazafelé; a fővárosból, hol a szünidőt igen vigan, de a főczé'ra nézve minden eredmény nélkül töltötte. Egy kisebb állómáson csinos, érdekes, középkorú barna férfi ült be kupéjába, kinek finom öltözékénél is finomabb arczéle bárhol figyelmet keltett volna. Évi nagysám — mert ő volt az utas nő — aki a dekórumra tart valamit, de akit akkor is bántott az ,egy gondolat" a világért sem kezdeményezett — szóval — hanem babonázó tekintetét egyszer — véletlenül — a szemben ülőnek mély fekete szemeibe mentve — mondom csak egyetlen egyszer — táskájából látszólag közönyösen, egy vadonat uj könyvet húzott elő. Még föl sem volt vágva. S minthogy felvágatlan könyvből olvasni világéletében soha sem szeretett, habozás nélkül nyúlt dus világos gesztenyesziu hajába, hogy az asszonyok kedvelt és mindig kéznél levő pipirvágóját abból egy kecses mozdulattal kivonja. Amint a hosszú teknősbéka hajtű elha-yta irigylésreméltó helyét, a csillogó haj ekercs hosszan levonulva boritá el vállát, karját s a ruha egy részét, amit ő figyelemre sem méltatva, nyugodtan a papírlapok metszéséhez kezdett. Ez sok volt az átellenben ülő és csupa szemmé változott útitársnak. E^tetikai érzelmei nyilván föllázadtak a könyv lapjainak ilyen habár módon való főiszaggatása ellen s veleszületett elegáacziával zsebébe nyúlva, tollkést vont elő, melyet Évi nagysámnak korrekt udvariassággal ajánlott föl. Kölcsönös mosoly, fejbólintás, egy-két lap felmetszése az uj eszközzel, aztán egy-két kérdés: honnan tetszik — hova méltóztatik utazai ? egy pir ily alkalommal nem egészen szokatlan — megjegyzés • meleg van, vagy hideg — szabad ablakot nyitai° vagy csukni, az alkalomhoz képest. Kérdésre felelet, arra ismét kérdés; szó siacs róla, hogy olvasni lehessea, a lapmetszós is abba marad s az útitársak között él'éak eszmecsere fejlődik amaz ezerayi kellemes semmiről, ami a routiairt társalgás anyagát nyújtja. Utazás, divat, nagyvilági zajos- és falusi csendélet, könyvek, színház, fényűzés, fürdői élet és mit tudom ón, mi minden. Az ismeretlen ur mindenhez értett és miudearői nagy szakavatottsággal, érdeklődéssel beszólt. A szép Eveline — ki mellesleg mondva hajfonatát visszatűzni végkép elfeledte — éles asszonyi felfogással mindenből kilátta, hogy útitársa a gentrik, a vagyonosak, a függeileuek, szóval — a férjnek valók osztályából való. „S'.erencsés véletlen, — a sors ujjmutatása, — hátha? — ki tudja? — próbáljuk, — vétek volna futni hagyni." Ilyenforma, sőt merném állítani, épen ezek a gondolatok vibráltak a klasszikusan formált fejecskében. És ugyanakk ir gondolt nagyot, merészet! Rendszerváltoztatás! Eddig a női szerénység, szeade tartózkodás fe;yverével küzdött alkalomadtán s mi az eredméay ? Huszonayolcz év ... fejkötö nélkül. Most hát az eddigiekkel homlokegyenest ellenkező segédcsapatok erejét viszi ütközetbe — győzelemre tán ! Az nyer, aki mer; előre! a jelszó miadeaároa: fejkötő. A női szépségről beszélgettek, mely iránt az ismeretlen, az eddigi jelek utáu itelve, fogékonynak látszott. Kü önösen — mini mondta — a szép fogak hatnak reá ellenálhatatlanul. Évi nagysám naiv bánattal panaszkodik, hogy az ő fogai fehérek ugyau, de sajna, rendetlenek, ami neki már nem kevés szomorúságot okozott. Az útitárs ezt nem akarja hinni. Látui akarja és mivel már kissé alkonyodni kezd, mindketten fölemelkedve, az ablakhoz közelednek. Eveliae szép piros ajkát fölnyitja, előre hajlik . . . a vonat zökken ... s a kőt ajk, t. i. a "férfi és a nő ajka a megzavart egyensúly ós a vonzás törvényénél fogva összeütközik ós egybeforr. Ettőlfogva aztán a vaspálya sinjei annyira döczögőssé váltak, hogy a zökkenések arra sem hagytak időt, hogy magukról, érzelmeikről, a jelenben és a jövőben levő állapotukról tüzetesen beszélhessenek. Egynehány sóhaj, tördelt, inkább csak megsejtett vallomás, egy elfúlt: „esküszöm" — vóila tout. Mégis — ugy tíz óra tájban — Eveline a bátor: oda jutott, hogy a vasúti lámpa borongó világánál oly régen, oly forróu óhajtott kis csipkés, szalagos főrevaló körvonalait vélte látni, amint az a közel jövőben kecsegtetőleg int felé. Csak két óra móg — akkor megérkeznek; a mama várja a leányát a perronon. Leszállnak ós ő az édes mama karjaiba borulva bemutatja neki vőlegényét . . . hogy is hívják az urat. Két óra még — addig még erre is lesz válasz. E;y ujabb váratlan, igazi zökkenés . . . egy stentori hang kiált: „Szolnok tizenöt perc." s Évi nagysám ábrándjai tünderhoná'oól kizavarva siet, hogy — amiről majdnem megfeledkezett — önkezelési jegyét a pénztárnál „láttamoztassa". S mikor a lassú pénztárost ideges türelmetlenséggel sürgetve, a jegy ismét kezében volt s röpült inkább, mint ment boldog reményeinek bölcsője a kupé felé — ki írhatná le kinos meglepe tését, gyötrelmes csalódása keservét — a kupé üres, a vőlegény jelöltnek hűlt helye! Im csöngetnek egyszer, kétszer, háromszor! Mehet ! a vonat indul ós ő benne . . . egyedül. Hej, az a fejkötő, az a fejkötő! . .. * * * A színházban vagyunk — mennyi idő múlva ? az mellékes. Fő dolog, hogy vendégművész játszik, nagy bravourral, zsúfolt ház előtt. Taps, virágcsokor, koszorú zápor hull lábaihoz; „fölkent homlokáról a muzsacsók melege sugárzik," férfias, délczeg alakja pálmaként magaslik az őt környező törpék között; érczes hangja, szemsugara sziveket gyújt, remegtet. Egy földszinti páholy mélyéből kitartó ostromtüz lövel felé a színházi fegyver kettős vont csövéből. Észre sem veszi. Ő Rochester Lord aki feleségül akarja venni a lowodi árvát, a név és vagyon nélkül vab nevelőnőt. Oly szívből szívbe szálló minden, amit mond, hogy bizonynyal nem csak érzi, hanem alkalmilag be is tudná váltani szavát — a színpadon kivül is. „Ki tudja? — hátha?!" „Egy kis jól játszott rajongás a művészért, hátha lebilincseli majd az embert? A férfi hiu bolond mind, a szinósz kétszeresen az. Kisértsük meg" . . . Oh, feikötő! ... his* fni-tíSnt már ilron A függöny legördül. A lorgaette birtokosnője eltűnik a páholyból, hogy pillanatok múlva a színpad „életet jelentő" deszkáin tűnjék fel sugár alakja. A művész egy zsőlyóben pihen a második fölvonás viharos jeleoete után. A karcsú alak feléje lebben; két finom kesztyűs kezecske fogja meg gyöngéden a fáradt fejet s ordítja a lámpavilága felé. Két sugárzó szem mélyedt a meglepett, kérdő szemekbe s egy lelkesült hang — a szép évi hangja rebegi : — Lordom, azért jöttem, hogy imádjalak . .. A hang megcsuklik ajkáu . . . s«e néhez kap: nem káprázat-e?... Hiszen ez 0 ... a vasúti ismeretlen ismerős . . . Egy profáu, borizü hang a sugólyukból töri meg a beszédes csendet. — Kár volt fáradni, nagysám. A „lordnak" szép ifjú felesége van, akit szeret. Tableaux és .. . — Hej, az a fejkötö! Herinann Ottóné. KÖZGAZDASÁG. Faiskoláink ügye. Az 1868 évi XXXVIII. t.-cz. alapján született s 1875. évi augusztus 20 án kelt „Faiskoláink bereudezésóre vonatkozó miniszteri biztosi Ucasitás" óta ugy birtokosok, mint pomulógu-sok, — egyesek ós társulatok, a földmivelésügyijminiszter rendeleteivel együtt oly gyakran tárgyalták már a faiskolaügyet, hogy az már azóta egészen virágzó állapotbau lehetne. Azonban az emiitett intézkedések csak azt bizonyítják, hogy a faiskoUügy a magyar nemzet kincseinek egyik kiaknázhatlan bányáját képezi, melynek felvirágzását félreértésen kivül leginkább az átkos közöny nem engedte. Az értekezések, a rendeletek, a jótanácsok csak lassú fejlesztői voltak ee ügynek. Jönni kellett a gyümölcsészeti póttanfolyamnak, me'.y, hogy meghozza a kiváut eredményt: megszületett az 1894. évi XII. t.-cz. 43—49 § a. Azt hiszi a t. olvasó, hogy e §§-ok mindent rendbe hoznik s a faiskolák mihamar virágzani fognak?! Vajha ugy lenne!! . . . de? . .. vajha csalódnám! Mielőtt tovább haladnék, nézzük csak a faiskolák fejlődésének akadályait, gátló okait. E/.ek: a) a közöny, melyet szült a gyümölcslopás, nyulrágás által koczkáztátott eredmény s haszon felőli kishitűség; b) képzetlenség; c) a terület, illetve a kerítés hiánya. Ezen okokat leküzdeni van hivatva a mult év nov. 1-én életbe léptetett uj törvény. A gyümölcstolvnjjal elbánik a mezőrendőri törvény 93. § a, ha megfogjuk, vagy kibizonyitjuk a tolvajt, a mi nem kicsinylendő cselekmény a mai művelt korban. A lopás megszüntetésére nézve leghathatósabb eszköz leead szerintem is az útfeleknek gyümölcsfákkal való beültetése, mert ezeknek terméséből megrakodván, feleslegessé váland a birtokosok gyümölcsei után való törekvés. A nyulrágást eltávolíthatjuk magas kerítés által, ha hófúvás nem leend az oldalánál; sodrouykerités által, három karó közti felkeritóssel, ha módunk lesz hozzá. L°gpraktikusabban s legkevesebb költséggel pedig zsúpnak magasan felkötése által. A gazdák közönyét pedig csakis a kézzel fogható eredméay oszlataadja el! A képzetlenség s lelkesülés hiányán a gyümölcsészeti tanfolyamoknak továbbra való fentartása alaposaa fog segiteai. A terület s kerítést majd felállítja a végrehajtott törvéay. Ezek utáu láthatja t. olvasó, hogy már is virág zanak a faiskolák! Papirosau igen, de az életben? No itt lassabban fogunk haladni, már csak azért is, mely tudtommal több helyt az egyház nevéu áll s használatában van a faiskola a felekezeti iskola alapján, — bár a tagosításkor a közbirtokossági terület %-jáből lett kihasítva. A felekezetre nézve pedig nem bir hatálylyal az uj törvéay, de nincs is szükség — a tanitó megterheltetésével — őt képzelve faiskolakezelőnek — egyház, és községi faiskolát fenntartani. Hol a községnek nincs faiskolája: nem volna-é czélravezetőbb a tévedésen alapuló telekkönyvi tulajdonjogczimet rendbe hozni, vagy az egyházzal békességgel kiegyezni, mintsem a különben is elég teher alatt nyögő községgel uj területet vétetni, még pedig a községben, vagy közvetlen ennek közelében, mert más helyt a teljes eredmény koczkáztatva van. A 48. § szerint egy év leforgása alatt rendben kell lenni a faiskolának, különben a felsőbb hatóság hozatja rendbe a mulasztást elkövető elöljáróság terhére. Hát tulja-é a hatóság, hogy igen sok községi elöljáróság (tisztelet a kivételeknek!) mit sem tud az ide vonatkozó §§-okról? Igaz, hogy a törvény nem tudása senkit sem ment; de ha faiskola terület sincs, mit hozott rendbe a hatóság? Olyan könnyű lesz-é megtalálni a mulasztást valóban követő elöljárót? Nem fog-é ily körülmények közt a faiskola ügye tovább szenvedni? Nem volna-é czélravezető egy hatósági rendelet alapján a községi bírákat beidézni a szolgabirói hivatalokhoz s ott felvilágosítást szerezve, szigorúan rendelkezni? A törvényhatóság rendeletére nemcsak a 46. §. miatt, de azért is szükség van, mert sem a 43, sem a 44. §. nem szól határozottan a kerítésről, beszerzésekről, munkaerőkről, a faiskolakezelő dijáról; ezek hiányában pedig a régi állapotok maradnak meg. Egyes megyéknek ide vonatkozó rendeletei az uj'törvénynyel megsemmisültek s szerintem újból meghatározandó különösen a) a kerítés minősége, mely csak deszka, lécz vagy sodronyból állhat; mert a töltés nem véd, a törvény hamar néhaivá lesz; az élőkerités rendben tartása nagy munkát igényel; b) a szükséglendő faiskolához tartozó mindennemű munkaerő meghagyandó; c) a beszerzendő eszközök s a faiskolakezelő dija világosan meghatározandók. Ha az ide vonatkozó, világosan szóló rendeletek egy példánya a községi bírónak, más példánya a faiskolakezelőnek kézbesittetik s a kötelességét hiven nem teljesítő elmarasztalva leend: a kiváut eredmény biztosítva s egyik pomológusunk azon óhaja: „Minden üres helyet gyümölcsfával betelepít,e szeretnék látni" elo-